Tengermellék

Expedíció a világ végén

- Igazad van, nem kéne a rosszat keresnem mindenben.-*Sóhajt.*
-Csak az elmúlt idő eseményeit nézve jobb elővigyázatosnak lenni és felkészülni minden eshetőségre.-
* A megbeszélést és némi várakozást követően, feltűnt egy hatalmas hajó.*
~ Na végre.~
*Miután a hajó kikötött, megjelent a fogadó bizottságuk is. Néma csendben hallgatja Welsla és a professzor beszélgetését, majd mikor a professzor kézfogásra nyújtja a kezét elfogadja azt és viszonozza. A bemutatkozás után fel pakoltak mindent a hajóra, majd ezt követően a professzor kérésére mindannyian a kabinjába mentek. Miután helyet foglaltak, bele vágtak a küldetés további részleteinek az ismertetésébe.*
~ Ez kezd egyre érdekesebb lenni.~
*Mikor az inas eltűnik és egy pár másodpercet követően visszatér, meglepődve néz végig a le strapált félorkon.* -Eddig nem valami biztató a dolgok állása..-
*Súgja oda Nuenak, majd figyelmesen hallgatja tovább a beszámolót. Miután Dorbal végzett a beszámolóval, a kezeit a tarkója mögött össze kulcsolja és lejjebb csúszik a székben.*- Kérdésem nagyon nincs, ez egy az egyben egy öngyilkos küldetés. Azonban mindent meg fogunk tenni a küldetés sikeressége véget.-
*Welslara néz, tekintetében némi aggodalommal.*

Expedíció a világ végén

- Nem hinném, hogy elhallgatnának előlünk bármit is. Legfeljebb nem tudnak ők sem mindent. De majd kiderül - *mondja mindkettőjüknek. Némi várakozás után, befut egy igen termetes hajó, egy több árbócos, nagy vitorlás hajó. Majd egy magas, jól öltözött, elegáns idősebb bajszos ember férfi jelent meg a kíséretével, aki éppen feléjük tart.*
- Üdvözlet Professzor úr! Milyen volt az útja? - *kérdezi tőle.*
- Szép napot Welsla asszony. - *az idős úr a cilinderét leveszi, meghajol elegánsan, még kézcsókot is ad Welslának. Gnómunk kicsit meglepődik ezen. De hát ez van, Ranald professzor egy talpig gentlemen. * - Köszönöm jó volt az utam, csak hosszú. -*végignéz a többieken is.*- Látom sikerült verbuválnia egy csapatot. Ez nagyszerű! - *bólint is egyet hozzá*
- Igen. Ő Kyrien. -*mutat a férfire.* - Ő Nue -*mutat a lányra.* - Willit pedig már látta úgy is. -*mosolyodik el. A professzor kezet fog Kyriennel, Nue-nek megy egy kézcsók, hiszen ő is hölgy. *
- Jöjjenek fel kérem a hajóra. Egyrészt, hogy berakodjanak, másrészt a dolgozó szobámban lesz egy tájékoztató. - *azzal ő maga visszalép a hajóra. Welsla int a többieknek, mindannyian el kezdenek felcipekedni. A fedélzetmester megmutatja nekik a kabinjukat. Ezt követően pedig megjelennek, mindannyian a professzor igen tágas kabinjában, ami úgy néz ki, mint valami elegáns iroda és könyvtár keveréke. A nagy íróasztal mögött ül a professzor, mellette pedig az inasa áll.*
- Hölgyeim és uraim foglaljanak helyet. -*int nekik Ranald úr, hellyel kínálva őket. Mindannyian le is ülnek.*
- Nos... nem fogok kertelni, kezdem a rossz hírekkel, az embereim javarészt odavesztek. Welsla asszony, pár héttel ezelőtt említettem Önnek, hogy csak az első szintig jutottunk le úgy, hogy vissza is tudjunk jönni. Sajnos nem változott semmi. Viszont! Volt egy valaki, aki a harmadik szintre is lejutott és vissza is jött. Ő fog mesélni helyettem. - *ekkor int az inasának, aki sietve ki is lép a kabinból, de nem telik el egy perc sem, mindjárt jön is vissza, egy sérült, mankóval járó félorkkal. *
-- Ő itt Dorbal, egy félork felderítő. Ő jutott le a harmadig szintig. *mutatja be Ranald a termetes, ám igen sérült félorkot a többieknek* - Dorbal, kérlek meséld el nekik, hogy mit láttál oda lent. - * Dorbal végignéz a többieken, biccent feléjük. Az arcán félelem ül ki. Sóhajt egyet és belekezd. * - Rettenet. - *ez az első szava, nyel is egy nagyot. * - Minden szint egy.. más világ... szörnyek, kisebbek és óriásiak egyaránt vannak, a sziklák repedésein, a víz alatt, a ragadós mocsárban, van amelyik repül is. Fejsze és kard nehezen fog rajtuk. De nem is a szörnyek a legveszélyesebbek. Van ott valami, ami elönti az lévők szívét félelemmel, aztán jöttek a rémálmok. Hallucinációk. -*meséli közben a padlót bámulja végig.*
- És hogy jutottál fel? -*kérdezi Welsla felvont szemöldökkel. Meglepi őt, hogy egy böszme ork is félve beszél róla.*
- Fájdalom árán. A hallucinációkat úgy tudtam megállítani rövid időkre, hogy fájdalmat okoztam magamnak. Ilyenkor "felébredtem". Túl akartam élni. Elbújtam mikor el kellett, ettem amit találtam. De.. alig ehető ott valami. A víz is pocsék, nem igazán iható. A köd savas. De vannak lények, melyek savat köpnek.-*ekkor rá mutat a saját szemére. Azon a szemgolyón látni lehet, hogy sérült. A félork félig vak.* - Ha lejjebb mentem volna, biztos nem jöttem volna vissza élve.- *a mondandója befejezte után csak meredten nézett maga elé.*
- Ezek hasznos információk voltak. A többi dolgot, pedig nyilván nekünk kell kideríteni. - *mondja Welsla, a professzor pedig bólint egy nagyot helyeslően.*
- Valakinek kérdése? - *kérdezi Ranald.*

// Most kicsivel hosszabb reagokat várnék mindenkitől. //

Expedíció a világ végén

* Még két nap utazást követően elérkeztek küldetésük első megállójához, a Szabad Kereskedő városok egyik kikötőjébe. Miután megérkeztek megkezdték a készleteik feltöltését, illetve az út közben még eszükbe jutott holmik beszerzését. Ő maga sem volt tétlen, a megvásárolt holmik egy részét segített Welslának és Wilinek cipelni. A készletek feltöltve, a felszerelésük karban és tisztán tartva, így már csak a kikötőben várakoznak ahol Welsla ismerteti a további részleteket.*-Kyrien jól mondja, jó lenne egy kicsivel többet tudni. Úgy érzem kicsit, mintha valamit elhalgatnának előlünk…-*Sóhajt, majd felül egy ládára és a lábat lóbálva várakozik.*

Expedíció a világ végén

* A megbeszélést követően még kettő napig utaztak, majd szép lassan megérkeztek az első célállomásukhoz, a Szabad Kereskedő városok egyik kikötőjébe. A partra szállásuk után neki láttak készleteik feltöltésének, majd miután ezzel megvoltak, Kyrien kapva az alkalmon megiindult, hogy felkeressen néhány üzletet és beszerezzen egy-két dolgot szörnyek elleni olajok készítéséhez. Majd miután beszerzett mindent amit Székvárosban nem tudott, visszatért Welsláékhoz. Kettő nap múltán a kikötőben várakoztak, közben pedig Welsla ismertette velük az expedíció további részleteit.* - Hát azért nem lenne hátrány, ha a professzor is tudna valamelyest több információval szolgálni nekünk—* Neki dönti hátát egy ládának, majd összekulcsolt karokkal várakozik.*

Expedíció a világ végén

- Ne félts annyira engem, több mint 150 évet a Mélységben éltem. Az sem egy üdülőhely. Magam is tökéletesen látok a sötétben. No meg ne felejtsük el azt sem, hogy van egy kétlábon mozgó pajzsunk is. -*mutat Wilire. Mi tagadás, a gólemek strapabírók, nem éreznek fájdalmat, nem esznek, nem isznak, nem fáradnak, nem lélegeznek és erősek. Olykor-olykor karban kell tartani őket, de Welslának Wili rendbe tétele az már egyszerű rutin művelet.*

*Miután alaposan átbeszéltek mindent, mindenki nyugovóra tért. Két napig utaztak, míg kikötöttek a Szabad Kereskedővárosok egyik kikötőjébe. Ott két napot kellett várakozniuk, mire beérkezett a másik hajójuk. Ez idő alatt feltöltötték az élelmiszerkészleteiket. Továbbá mindenki bevásárolt magának, olyan dolgokat amiket szükségesnek éreztek vagy amit úgy gondoltak, hogy kimaradt. Welsla az első napon vett még köteleket, és kisebb vasmacskákat is. Jól jöhetnek még azok, ha nagyon meredek és nagyon magas helyen kell mászniuk, vagy onnan leereszkedniük.
A második napon a kikötőben várakozott éppen a csapat, várta a másik hajó beérkezését.*
- Hamarosan találkozunk az expedíció főszervezőjével Ranald professzorral. Ha minden igaz, tőle kapjuk az újabb információkat, már ha... lesznek. - *magyarázza a többieknek.*

//Ha valamelyikőtök vásárolt valami plusz felszerelést azt írja meg a reagban. //

Expedíció a világ végén

* Miután megmutatta a fegyvert, vissza is teszi a zsákba és csendben figyeli a kettőjük diszkurzusát. Majd miután mind a ketten elmondták a magukét, Welsla felé fordul.*
-Nem tűnik a helyzet elég biztatónak. Az rendben hogy én strapabíró vagyok, de annak nem örülnék ha neked bármi bajod esne.- * Ha welsla hagyja akkor óvatosan megérinti a vállát, majd válaszol a feltett kérdésre.*
- Vyndrien megtanított elég jól mászni, illetve mivel barlangászaton még nem voltam, ezért nem tudok róla mit mondani. De nem esek kétségbe, majd azt csinálom amit ti mondtok és nem lesz baj.-