Tengermellék

Utazás a mélységbe

Már azt hinné, hogy megússza különösebb interakció nélkül, minthogy nyugodtan sétál el a tűz gyűrűjéből, de a pek még is csak fogja magát és utána ered. Elfojt egy sóhajtást, hogy ne sértse meg a lényt, de amikor az még is közelebb ér, még a morgás és fogvillantás sem zavarja el. Ekkor már ténylegesen sóhajt. A szavakra viszont kishíján elneveti magát.
- Komolyan úgy nézek ki, mint a felsoroltak? - ez a kérdés csak költői, nem vár rá tényleges választ.Gondolkodik, hogy lerázza-e a lényt, de még az is lehet, hogy segítségére lehet valamiben, akár tippekben.
- A mélyvilági papnő, Briza várába tartok. - adja meg végül a választ kis habozás után.

Utazás a mélységbe

* A pek férfi észreveszi Marcust, egy ideig nézi, majd kezébe veszi a kétágú szigonyt. Oda is megy hozzá, azonban a szigonyt függőlegesen a teste mellett tartja, mint valami vándorbotot, nem szegezi neki heggyel előre, mint valami lándzsát. Végig méri Marcust, tekintete nem fenyegető, talán kissé gyanakvó, de nyugodt. Arcán látszik, hogy már öregebb, emberi szemmel nézve és emberi években számolva, ránézésre olyan 60-70 év körüli lehet a kisember. Noha a valóságban ennél sokkalta több *
- Hát te valami eltévedt bányász lennél a felszínről vagy tán barlangász? -*kérdezi tőle.*
- Mit keresel itt, ahol még a vakond se jár? -

Utazás a mélységbe

Nyugalomban tud száradni és szárítani. A térkép kicsit hullámos lesz, de továbbra is jól olvasható. Göncei száradását még megvárja, aztán összepakol és tovább indul. Órákon át halad, szemei a kristályerdőt fürkészik. Nem látott még hasonlót, de nem hagyja, hogy teljes mértékben elterelje a figyelmét. A távolban tűz fényét látja, amitől óvatosabb lesz, és a kristálytömbök közé sorol. Közelebb érve látja, hogy egy apró humanoid lény van a parton, nem pedig olyasmi, amit Welsla felvázolt, hogy kerülnie kellene... Nem mintha a gigantikus gőte a listán lett volna. Nem rejtőzködik tovább, de nem is megy oda: nincs jelenleg szüksége semmire, se a vérére, se másra, így nem zargatja. Ha az apró lény jön oda hozzá, akkor is csak oda morran, hegyes fogát megvillantva, hátha kedvét szegi a kis lénynek, hogy zaklassa.

Utazás a mélységbe

*Teljesen nyugodtan tudott Marcus tüzet rakni, pihenni és megszárítkozni. Azonban a kisebb pihenő után hősünk úgy döntött, hogy folytatja az útját. Ahogy halad tovább, jó darabig nem történik semmi különös. Nem hall neszeket, nem érez szívdobogásokat, furcsa szagokat sem érez. Továbbra is a kristályok világítják az útját. A látkép elég változatos, hiszen különféle méretű, formájú és színű kristályoktömböket láthat, jó sűrűn. Miközben hősünk halad előre és megtett nagyjából három kilométert, a távolban erősebb fényt pillanthat meg, érezhet füst szagot, és hallhatja a tűz pattogását is. Valaki (vagy valakik) tüzet rakhatott. Ugyanakkor beszédhangokat nem hall. Szívdobbanást érzékelhet. Ha közelebb lopakodik egy tavat láthat ott. Egy kisebb tó helyezkedik el a kristályok között. Annak partján ropog a tábortűz. Sült hal illatát is érezheti Marcus. Ugyanis egy igen apró emberke, halat sütöget. A kis "ember", mindössze 80 centi magas, a bőre narancssárga színű , nagy orra van, és szokatlanul nagyok a kéz- és lábfejei. Fekete szakálla is van, de nem olyan nagy és dús, mint egy törpnek. Barna inget és nadrágot visel, mezítláb van. Marcus egy kétágú szigonyt és egy csákányt is láthat a közelében. Egy pek az illető. A pekek, a mélysötét egyik legritkább humanoid faja, még a gnómoknál és törpöknél is kisebbek. *

// Így néz ki a pek: https://static.tvtropes.org/pmwiki/pub/images/d&d_pech_2e.jpg //

Utazás a mélységbe

Jól időzít és sikeresen támad. A lény visít és szinte elveti, ő pedig ismét a vízbe esik. Felkelve megüti érzékeny orrát a szag.
- Stinråtten b'ir! - csúszik ki egy újabb szitok anyanyelvén, és eltéve a tőrt hátra túrja nedves tincseit, aztán elindul. Pár lépés után majdnem szó szerint bele botlik a buzogányába. Ismét magára erősíti, aztán elhagyja ezt az átkozott részt. Előveszi a térképet, mikor a tóból kimászva kicsavarta mindenéből a vizet, majd konstatálja, hogy szerencséjére olvasható maradt. Elindul, és a réshez érve lehajolva megy át rajta, hogy utána óvatosan haladjon ismét lefelé. A kristály erdőhöz érve megáll egy kicsit. Mivel sokat kell majd haladnia, biztos le fog táborozni, de nen most. Meg tesz két kilométert, közben száraz mohákat gyűjt. Végül mikor egy nagyobb kristályt talál, tábort ver. Tüzet készít, megszárítja a térképet, és ruháit. ellenőrzi magán, hogy minden üveg rendben van-e, kicsit pihen, majd ha mindene száraz és nincs veszély, eloltja a tüzet, hogy tovább induljon.

Utazás a mélységbe

*Marcus egész jó ötlettel állt elő, mert való igaz a sárkánygőte szájürege, szájpadlása és nyelve valóban sebezhető. A lény húzza a pofája felé hősünket, ám amaz a tőrével támadja az érzékeny testrészt, aminek következtében a lény felvisít, ömlik a vér a pofájából. Azonban ennek a vérnek büdös kénes szaga van. A hatlábú szörnygőte elengedi Marcust, majd azonnal el is megy. A férfi megmenekült attól, hogy felfalják. A lény egy darabig visít majd minden elcsendesedik. Menet közben a vámpír belerúg valamibe menet közben, a buzogánya az. Szerencséjére a nyelébe rúgott bele. Ahogyan folytatja az útját és kimegy a tóból, a térkép szerint is egyenesen kell tovább mennie. Ha megtesz jó kétszáz métert talál a barlang falán egy rést ami alacsony, de széles. Ha átmegy a résen, akkor ismét lejtős az út. Itt már meredekebb az út, szóval vigyáznia kell, hogy hová és hogyan lép. Erős fél kilométert kell megtennie. Távolabb már megpillanthat némi fényt. Világító kristályok azok. Nem erős a fényük, de kellemesen kéken, zölden és lilán világítanak enyhén. A térképen ez a kristály erdő. Amerre a vámpír szeme ellát mindenhol kristályok tornyosulnak 2-3 méter magasan, sűrűn. Ezen pedig át kell kelni. Több kilométeres út lesz. Itt van lehetőség letáborozni, minden csendes, minden nyugodt és száraz. Ha tüzet akar gyújtani hősünk, akkor tüzelőanyagnak találhat különféle mohákat.*