Tengermellék

Utazás a mélységbe

Koboldok. Olyan lények, amelyeket még ő is könnyedén felismer. Idegesítő kis seggdugaszok. Szemöldökét összeráncolva figyeli a háromféle ellenfelet. Nem csak a buzogányt, de a pajzsot is leveszi a hátáról. Hátrálni kezd, amikor felé böknek de nem azért, amiért az ember feltételezné, nem fél - noha nem baj, ha ezt gondolják róla, legalább tud meglepetést okozni. Egyszerűen nem akar ellenfelet a háta mögött, és ha ehhez az kell, hogy folyamatosan mozgásban legyen hátrafelé, addig teszi, ameddig szükséges. A pajzsot felkészülten a karjára húzza, szemeivel figyeli, hogy ki áll előrébb, ki áll hátrébb, és hogy melyiknél milyen fegyver van. Három közelharcos közeledik hozzá, de felpillantva egy rövid időre meggyőződik arról, hogy nincsen körülötte nyilas kobold. Ha nincs, akkor a tekintetét újra a koboldokra szegezi, és megnyalja az ajkát. Bár ha emlékei nem csalnak, kár, hogy nem ehet belőlük... A pajzsot maga elé emeli míg kissé berogyaszt, a felett átnézve üt a buzogánnyal kettőt a koboldok felé.
- Lássuk ki bánja meg végül! - szítja a tüzet, bár a támadásra egyelőre vár, hogy láthassa az összehangoltságukat, hogy ki milyen gyors, és merre megy.

Utazás a mélységbe

*Jól sejti hősünk, itt bizony főleg ártó szándékú lények vannak. Marcus észre vette a veszélyt, és az egyik kőhalom mögött láthat kikukucskálni egy apró lényt, de már egy másik neszt is hall tőle jobbra pár méterrel arrébb, ha arra fordul, akkor az egyik kisebb barlangból egy felvillanó szempárt is láthat. Tőle balra pedig egy kacagás hallatszik fentről.*
- Lám, lám egy idegen. Aki rossz helyen jár. -*szólal meg egy hang, egy vékonyabb rekedtes hang, gúnyos hiénaszerű kacajjal. Utána pedig minden irányból rikácsoló nevetés. Három apró termetű rusnya szürkéskék bőrű, nagy kampós orrú, nagy szétálló hegyes fülű, kobold közeledik felé. Három irányból. Felül nincs rajtuk ruha, egyik kezében egy kis körpajzs és fokos, a másik kezében lándzsa, a harmadik kezében két szablya.*
- Szegényke egyedül van. Jaj de meg fogja bánni. -*mondja az ikerszablyás, neki van mindkét vállán egy-egy acél vállpáncél, és egy sisak is a fején. Egyértelműen ő a góré hármuk között. A lándzsás vihorászva Marcus felé bök, de csak a levegőbe, amolyan ijesztgetésből.*

Utazás a mélységbe

//Pff velem gúnyolódik ez a kocka, most bezzeg módosító nélkül is ment volna. :D//
Az átkelés után újabb terep áll előtte, ezúttal kanyon és sziklaerdő formájában. Egy halk sóhajtást hallat, aztán megindul. Sokáig sétál viszonylag nyugalomban, azonban ennek is korán vége szakad. Hamarosan ismét halk neszeket és szívdobogást hall. Eleinte csak elhaladó állatoknak tulajdonítja, de aztán túl sokáig kíséri a hang. A szeme sarkából hátra pillantva elsőre nem lát semmit. Legalább is elsőre. De aztán újra hátra néz, ezúttal meg is állva, és jobban megszemlélve a környezetet, a kezét a buzogány markolatára téve, hogy azonnal tudjon reagálni, ha ártó szándékú lény követi... már pedig itt főleg azok vannak.

Utazás a mélységbe

*Marcus óvatosan de át tud kelni azon a rozoga függő hídon. Mikor átért a túloldalra, nagyjából egy tíz kilométeres kanyon áll előtte, nagyon sűrűn sziklaoszlopok csúcsosodnak fel több méter magasra, mintha valami sziklaerdőben járna. Hol emelkedik, hol lejt a terep. Bár többnyire inkább lejt. Olyan, mint egy kész labirintus. Itt-ott hébe-hóba pár világító kristály ad némi természetes fényt, többnyire sárga és zöld színekben. Ahogy halad előre hősünk, ment közben hallhat neszeket és szívdobbanásokat is. Pár gyíkot is láthat elszaladni. De mintha követné valaki. Ugyanakkor ha hátranéz, a terep adottságok, a sziklatömbök miatt, senkit sem lát.*

//Dobj egyet észlelésre. +2 módosítóval. //

Utazás a mélységbe

A járatokat már kezdi megszokni, ahogy azt is, hogy folyamatosan lefelé halad. Egy kicsit emlékezteti őt a hely a hegy mélyére, amelybe be volt zárva, egy kicsit rázza is tőle a hideg, de a tarkótáji kellemetlen érzést a fejfájás mellett figyelmen kívül tudja hagyni. Elérkezve a követhető "kihíváshoz" megáll a híd előtt. Lepillant a mélybe, majd az egyébként is romos függőhídra. Attól nem fél, hogy netán leesne, mert fel tud repülni, egyszerűen azt nem tudja, hogy kockáztasson-e, vagy menjen biztosra? Igazából mivel az idő érzéke is rossz oda lent, fogalma sincs, hogy mióta van ide lent. Abban biztos, hogy még egy várost se ért el, így nem a szakadék alján kell keresnie a tovább jutást. Óvatosan lép rá az első lécre, kezeivel két oldalt a kötelekre helyezi, lassan elindul a túl oldalra.

Utazás a mélységbe

* Hősünk folytatja az útját, nagyjából négy kilométer után ki is ér a kristályerdőből. Ismét egy barlangfolyosón kell keresztül mennie. Ugyan már nem okoz neki meglepetést, de a talaj ismét lejt. Hol egyenletesen, hol pedig hirtelen meredekebb. A barlangfolyosó igen nagy és tágas, a belmagasság is tíz méter felett van. Sok helyen láthat kőhalmokat, nagy sziklakupacokat amik jelezhetik, hogy bizony történt valamikor e területen omlás is. Menet közben pár gyíkot, patkányt láthat, érzékelhet. Pár kilométer múlva egy nagy szakadékhoz ér, egy rozoga függőhidat is láthat. Ezt jelzi is a térkép. A függőhíd igen hosszú, de ránézésre sem tűnik biztonságosnak. A szakadék mély. *