Tengermellék

Expedíció a világ végén
- Ereszkedés a mélységbe

Második nap

-Rendben, akkor ezt megbeszéltük. Gyere Nue, mielőtt besötétedik ki kell tennünk a zajcsapdákat.
*Összeszed minden szükséges felszerelést, majd megkezdik a csapdák kihelyezését és a táborhely körülötti terep felmérését. Miután kihelyezték a csapdákat és felmérték környezetüket, visszatérnek Welslához és hozzálátnak az éjszaka megtervezésének.*
-Ez egy nagyon jó gondolat, bár ahogy elnézem a környezetet, az itteni lények szaglása és hallása sokkal erősebb mint a felszíni lényeké. Egyszóval bármit is teszünk, próbáljuk meg azt minél halkabban véghez vinni.
*Végig hallgatja Welsla további terveit, közben egy falat szárított húst kezd el falatozni.*
-Akkor az őrséget Nue kezdi, majd folytasd te Welsla, aztán én jövök. Illetve az éjszakát én elviszem Willievel, mert kifinomultabbak az érzékeim és ha probléma történne akkor hamarabb tudlak titeket értesíteni.
*Miután átrágtak mindent az éjszakával kapcsolatban és elfogyasztották a vacsorájukat, meg is kezdték a váltott őrséges éjszakát. Az éjszaka kezdetben hangtalanul kezdődik, aki elsőnek őrködik, kezdetben nem hall semmi neszt, és nem lát semmi furcsát. A másik kettő addig bent a sátorban alszik. A soron következő őrködő szintén pár óráig nem hall semmit. Egy jó darabig síri csend honol a tábor környékén. Amikor az ő őrsége következik, valami nyugtalanító érzés jár át rajta. Rossz érzései nem bizonyosodtak hiábavalónak, mivel a zajcsapdák zaja csapja meg a fülét északi irányból.*
-Ez meg mi lehet?
*Mondja Willinek halkan, majd léptek és morgások hangja bekapcsolja benne a vészriasztó. A zajcsapdák megrázkódnak s mikor a lény megmutatja magát, a sátrak felé kiállt.*
-Baj van!
*Igaz feleslegesen kiálltot, hisz már a többiek másztak is elő a sátorból. A lény méretéhez képest igencsak gyors, így nincs könnyű dolguk vele. Mikor Welsla támadása eredménytelennek bizonyosul és felökleli őt, majd a szörny hirtelen felé veszi az irányt.*
-Oh a francba!
*A szörny túl gyorsnak bizonyul, így a rohama célt ért. Igaz hogy sikerült arrébb ugrania, azonban a lény rohama oldalba találta. Nagy baja nem lett, azonban ennek megmarad a nyoma rajta.*// Dobásom 8/10-ből, nem jó de nem vészes.//

Expedíció a világ végén
- Ereszkedés a mélységbe

Második nap

- Kiváló ötlet Kyrien. Az ilyen jellegű biztonsági, csapdakészítéshez és felderítéshez kapcsolódó dolgokat abszolút rád bízom. Te vagy a szörnyvadász, ehhez te értesz. Remek Annue segíts neki, legalább lesz rálátásod a csapdakészítés terén, tanulhatsz Kyrientől. Addig mi Willivel felállítjuk a sátrakat, és gyújtunk egy kisebb tábortüzet. - * közli mindkettőjükkel, majd serényen neki is lát az említett dolgoknak. A gólemmel közösen felállítják a sátrat, gyűjtenek pár elhalt faágat, valamint pár olyan fából készült és tönkrement eszközt, amit az előző expedíciós csapat hagyhatott hátra. Kisebb tüzet is gyújtanak. Amúgy hamarosan besötétedik.
Miután Annue és Kyrien végeztek a felderítéssel és csapdaállítással. Mindannyian a tűz köré ülnek.*
- Egyenlőre együnk csak hideget, nehogy a sült hús szaga ide vonzzon valami ismeretlen és veszélyes lényt. Legfeljebb egy teát főzzünk. Meg kellene beszélni az éjszakai őrködést. Van egy jó hírem. Willinek nem kell aludnia, nem is tud. Tehát akármelyikünk is következik az őrségváltásban, soha sem egyedül őrködik, hanem a gólemmel. Annue, tekintve, hogy te vagy aki nem látsz a sötétben, ezért kezd te az őrködést, addig míg el nem alszik a tűz. Ha elaludt és beállt a teljes sötétség, én következem, utána Kyrien. De ha van ellenvetés, vagy jobb ötlet meghallgatom. - *vázolja fel a saját tervét, de meghallgatja a többiekét is, és ha módosítani kell a sorrenden, akkor úgy lesz. A vacsora után meg is kezdik az őrködést.*

// Megjegyzés: Itt rátok bízom, hogy mi az őrségváltás sorrendje. Felőlem akár Welsla is lehet az utolsó vagy éppen az első. //

*Az éjszaka kezdetben hangtalanul kezdődik, aki elsőnek őrködik, kezdetben nem hall semmi neszt, és nem lát semmi furcsát. A másik kettő addig bent a sátorban alszik. A soron következő őrködő szintén pár óráig nem hall semmit. Síri csend ül meg azon a szinten ahol hőseink tábort vertek. Azonban egyszer csak megszólalnak a zajcsapdák északi irányból. Akárki is van őrségben felfigyelhet rá, léptek hangja hallható, majd egy mély morgás. Elég hangos ahhoz, hogy mindenki felriadjon. Akik a sátorból másznak elő, okosabban teszik ha fegyvert rántanak. Egy lény éppen zsákmányszerző körútját teszi meg.*

// Íme a cuki jószág: https://www.kepfeltoltes.eu/images/2023/11/04/946cavemonster.jpg //

* A gnómunk pajzzsal és pöröllyel ugrik ki a sátorból.*
- A fene! Willi és mindenki fegyverbe! - *szól a gólemnek, akinek az egyik kezében egy égő fáklya van, ami fényt is ad. A másik kezében a csatabárdja. A szörny elkerüli a gólem csapását, oldalról Welsla próbálja a harci pörölyével megütni. El is találja a rusnya dögöt, ami másfélszer akkora, mint egy bivaly. Azonban a gnómnő csapása nem talál telibe kritikus pontot. A lény pedig felökleli őt, hiába tartja maga előtt a pajzsot, Welsla több métert repül hátra, a háta neki csattan a sziklafalnak. Kell neki idő, míg feltápászkodik. // A sikertelen dobásom értéke: 4/9 //
A gólem próbálja a fáklyával elriasztani, majd lesújtani rá, ám amaz kitér és Kyrient veszi célba, megindul felé, mint egy feldühödött bika. *

// Kyrien dobj kitérésre/védekezésre. Annue dobhat támadásra. //

Expedíció a világ végén
- Ereszkedés a mélységbe

Második nap

* Miután kellőképpen felkészültek és kipihenték a hosszadalmas hajóút fáradalmait, rögvest neki is vágtak az ismeretlen mélységnek. Az ereszkedés könnyedén és problémamentesen zajlott, hála a csapat rendezettségének és felkészültségének. Az első pár óra ereszkedést követően elértek egy széles és stabil peremhez, amin egy kis időre megpihenhetnek és átbeszélhetik az út további részét.*
-Ez remek, akkor elég jól haladunk. Ne örülj ennyire Kyrien, nem tudhatjuk mi vár ránk odalent.
* Míg a csapat többi tagja az evéssel és ivással van elfoglalva, ő addig a Willinél lévő felszerelést nézi át, illetve megolajozza a protézisét. Miután kellőképpen felfrissültek, folytatták útjukat az ismeretlenbe. Ahogy haladtak egyre lejjebb, gigászi lények csontváz maradványai bukkantak fel a sziklafalba ágyazózdva.*
-Ez egy nagyon jó kérdés, bár ha van rá lehetőség inkább legyen kihalt…
* A lények csontvázait látva, egy pillanat erejéig se szeretne velük össze találkozni. Ahogy elnézi őket, kétli hogy növényevők lettek volna. Egy újabb sikeres ereszkedést követően elértek az első szintre, ahol olyan érzése támadt mintha figyelnék őket.*
-Annyi kérdés futott át a fejemen, de egyszerűen nem tudok mit mondani. Egyszerre érdekes és baljós, misztikus és horrorisztikus ez a hely..*Kyrien tervét hallva heves bólogatásba kezd.*
-Ez egy remek ötlet, nem tudhatjuk hogy mi vár itt ránk. Jövök én is és segítek , ketten többre megyünk.
* Miután segített Willinek lepakolni, rögvest sietett Kyriennek segíteni a csapdákat kitenni.*

Expedíció a világ végén
- Ereszkedés a mélységbe

Második nap

* Egy kis pihenés és felkészülést követően, az ereszkedés megkezdődött. Ehhez kötelek, hágóvasak, különféle csigásszerkezetek és csákányok segítségét vették igénybe, hogy kopár sziklafalon probléma mentes ereszkedést tudjanak végrehajtani. A mélység és annak atmoszférája egyszerre volt érdekes, félelmetes, izgalmas és groteszk. Egy két órás ereszkedés után végre elértek egy szikla peremet, ahol némi pihenő vette kezdetét hőseink számára.*
-Egy kis pihenés nem árt, ráadásul ha ilyen tempóban tudunk haladni, akkor hamar a dolgok végére járhatunk.
*A rövid pihenő után, hőseink újult erővel vágtak neki az újabb ereszkedésnek. Ahogy haladtak lefelé, a környezet korai kietlensége és egyhangúsága szép lassan kezdett szerte foszlani. Ereszkedés közben, hatalmas lények csontmaradványait vélték felfedezni a sziklafalba beágyazódva.*
-Életemben nem találkoztam hasonló lénnyel, így sajnos fogalmam sincs egyenlőre. Mindenesetre a bestiáriumba megcsinálom a vázlatát, hátha később több dolgot is megtudunk róla.
*Egy gyors eszmecserét és egy újabb két órát követően elérték a mélység első szintjét.*
-Ez a hely elképesztő, már alig várom hogy több dolgot is lássunk belőle. Nekem lenne egy két gondolatom. Mielőtt le táboroznánk, azelőtt én felderíteném a terepet. Nem lenne túl előnyős, ha ne adj isten váratlanul vacsorára invitálna minket valami. Emiatt minden táborverésnél kihelyeznék pár zajcsapdát, ami jelezné a ránk leselkedő veszély közeledtét.

Expedíció a világ végén
- Ereszkedés a mélységbe

Második nap

* A csapat kötelek, hágóvasak, különféle csigásszerkezetek és csákányok segítségével meg is kezdte a leereszkedést a kopár sziklafalon. Lefelé nézve a mélységet, egyszerre volt érdekes, félelmetes, izgalmas és groteszk. Az üres mélység, az ismeretlenbe vezető út. Hőseink apró kis porszemnek tűnhettek messziről nézve, mikor lefelé haladtak a hatalmas fal mentén. Erős két órán keresztül csak monoton és csendes módon ereszkedtek. Az egyik kiálló sziklaperemen már nem volt szükség kötelekre, elég széles volt az út ahhoz, hogy mindenki kényelmesen elférjen.*
- Rendben. Itt tartunk egy kis pihenőt. Ha jól számoltam, olyan 300-400 métert ereszkedtünk eddig. A beszámolók szerint még kétszer ennyi és elérjük az első szintet. Ma még nem kapkodunk. - *mondja Welsla a többieknek, közben előveszi a szárított húst, sajtot és némi cipót is. Neki is lát enni. Kell az erő. Valószínűleg a többiek is követik a példáját. De amúgy is mindenkire rá van bízva, hogy akkor eszik-iszik, amikor akar vagy amikor tud. A közel félórás pihenő után újfent neki leselkedtek a leereszkedésnek. Ami a szokásos módon zajlott. Itt már nem volt annyira kietlen és a terep. A sziklafalba beágyazva különös lények gigantikus méretű csontmaradványai voltak láthatók.

//https://i.imgur.com/kyjQgEm.png//

- Ez miféle lény lehetett? Kyrien ötlet? Lehet valami ősi kihalt lény? - *kérdezte a férfit.* - Ha lejjebb ereszkedtünk és teljes egészében fogjuk tudni látni ezt a hatalmas csontvázat, akkor érdemes lenne ezt lerajzolni. Akár a Bestiáriumodba is szerepelhet. Tulajdonképpen ez az első felfedezett leletünk e helyen. - *vélekedik a gnómnő. Újfent két óra alatt sikeresen leérkeztek az első szintre.*
- Itt is volnánk. Először pihenünk, utána ezen a szinten körül nézünk. Majd letáborozunk és másnap megkezdjük a második szintre történő ereszkedést. Valakinek valami észrevétele, ellenvetése, ötlete? - *kérdezte és várta a reakciókat.*

//A mélység első szintjén vagyunk. Mindenki írja le azt is, hogy a karakterének mi volt az első benyomása a hellyel kapcsolatban. //

Expedíció a világ végén
-Ereszkedés a mélységbe


Miután a városban beszerezték amire még szükségük lehet, ismét a hajóra költöztek, közel egy hónapra. A több napos hajóút során a fejében kattogtak a fogaskerekek. A küldetésük problémáit fontolgatta a hallottak alapján.
Már maga a helyszín is igen érdekes volt. Mintha a pokolba kellene alászállniuk a több szintnyi mélységbe.

Érkezés az Első nap.

Összehangolt munkával, gyorsan pakolták le a felszereléseiket. Pihenni kellett az első nap, még neki is, aki valójában nagyon ellenálló. A hosszú tengeri utazás azonban még az ő fizikai képességeit is megviselte.
A sziget közepe nem más, mint egy tátongó lyuk. Körülötte falvakkal, pihenő helyekkel, táborhelyekkel. Pihenés közben elgondolkodik, vajon hogyan jöhetett létre? Bánya lehetett valamikor? Ki is böki, ami foglalkoztatja:
- Lehet tudni, hogyan jött létre ez a mélység?

Másnap, amikor körüljárták a tátongó földbe húzódó nyílást, már nem azzal foglalkozott, hogyan jöhetett létre, igazából annyira számára ez nem lehet fontos. Sokkal inkább azt akarta megfigyelni, hogyan tudnak majd közlekedni, felkészültek-e teljesen, esetleg itt a felszínen van-e még valami, amire nem gondoltak?
Welslát és Kyrient figyelte, számíthat rájuk, ahogy ők is rá.


Második nap, a Leereszkedés

Elérkezett a nap, amikor le kell ereszkedniük, hogy felfedezzék a szakadékot. Alaposan megreggelizett, ki tudja, mikor lehet majd megint enni. A felszereléseik alapos ellenőrzése után, utoljára még körbenézett maga körül. A saját terheit felerősítette, végtagját is ellenőrzte, a szokásos karbantartáson túl is.
- Készen állok! - jelentette. Búcsút intett a professzornak és a társaságának. Welslának bólintott, s beállva maga is, zárta a sor végét.