~ Anwarion Szerepjáték ~


Smaragd felföld

A Smaragd Felföld az egyik legészakibb vidéke a birodalomnak, s egyben a legrégebbi is. Hajdan még klánok szövetsége uralta e földet, mára pusztán bányászkolóniák és csendes kis falvak maradtak meg itt. Smaragdot sosem leltek, a vidék gyönyörű zöld legelőiről, dús erdeiről kapta nevét. Azonban mikor aranybányái kezdtek kiürülni, és a nemesek magas tornyú várait is túl költséges volt ennyire északon fenntartani, inkább hátrahagyták őket. A legtöbbjük le is romosodott, kifosztották már őket. Akik még itt élnek, maguknak való mogorva parasztok és mesteremberek csak, még rendes mezővárosuk sincs, de mégis, ők emlékeznek leginkább a régi idők hagyományaira, s nem is talál köztük olyat az ember, aki ne állítaná, hogy valamely nagy nevű ősi klán kései leszármazottja. Szívesen mesélnek a vidék legendáiról, sőt, még a legendás kincseikről is, melyek még mindig ott hevernek szerte-szét a hegyvidéken.

Főbb helyszínek és leírásaik:
A Korovi vár

profile picture Helio Neachtain
Helio Neachtain
2020-06-29 20:28
Titulus: kapitális horgászmester
Hozzászólások száma: 7
Regisztráció ideje: 2020-05-13 22:58:42
[Álmok alkonya V6 - A féltündér szívéhez a gyomrán át...]

- Kár, kár, kár, kár, egy öreg varjú se mond mást, csak hogy kár kár kár és kár. A fene tudja mi lenne akkor. Lehet sokkal jobban állna, persze valószínűleg nem, ahogy a nemes ügyeket ismerem, sose sietnek jobban állni - két kanál levessel enyhíti meg a saját rosszkedvét, és szó mi szó, sültek, mártások, kupák és köretek szolid (csak egy kisebb menyegzőnyi) halma mögül szürkés szemei kifejezetten barátságosabban fénylenek elő, olyképpen néz fel a Lordra, mint akit a saját sérelmén kívül más is érdekel. Egy picit. Esetleg. Talán a férfi sérelme is.

- Nekem ebben csak az a furcsa, hogy maga jó Lordom komolyan számított rá, hogy így lesz. Hogy a neveletlen szélhámos nemes-imitátor elnyeri méltó jutalmát az apja által, és nem vezeti meg a vele törődő és elhivatott öreg és kérges szív tiszta érzéseit egy jól kimódolt hazugsággal, amiben a maga becsülete sározódik be, és becstelen emberként vetné ki a köreikből. Ahova szerintem kár is annyira igyekezni de hát a nemes az nemes. Kóstolja meg a kappant, egészen kiváló - kínálja a férfit jóindulatúan és elégedetten, mielőtt továbbvonulna a figyelme. Ügyesen eszi a csontos fogásokat, a halakat hosszan, élvezettel nyalogatja le a fehér húst a szálkákról, de mindenbe csak belekóstol. Bosszantó, ugyanakkor a maradékot nem túrja össze, éppen csak kieszi egy-egy fogásból a legkedvesebb falatokat, és a többi egy-egy az asztalukhoz sündörgő utcagyerek iszákjában végzi, akik már más alkalommal kilesték a tündérvérű szokásait, és a szövetség meg is köttetett az éhes lurkók és a gyereklelkű férfi között: ők kapják a maradékot, cserébe információkért és mulatságért.

- Egyébiránt mi történt pontosan magával? - nyalja meg zsíros ujjait, felpillantva a lordra. Komótosan eszik, néha fintorog a kacifántos nemesi ügyek bonyolódása hallatán, de nem úgy néz ki, mint akinek az étvágyát vagy evési óvatosságát szeghetik a hallottak, minden falatot jól megrág. - Miért kellett egyáltalán vissza-szereznie elveszett birtokát, amit most úgy tűnik megint képtelen lesz megtartani, mert aki egyszer elvesztette az az urak között a balek, tehát másodszor is kiforgatható mindenéből. Hagyja veszni, csapjon fel útonállónak - mosolyog a báránybordákra, élvezettel leszopogatja a szinte olvadt puhára sütött húst, aztán a sok beszéd végén végre eljut a desszerthez is és még mielőtt a Lord a szívéhez kapna finomít a mondanivalóján. - Számíthat a tanúságtételemre, ha már rácsimpaszkodtam nemes ügyének makrancos hátasára nem futok el a bonyodalmak elől sem!

- De azért nem árt, ha tudja, hogy az ilyen hegyesfülű kevertvérűeket, mint én előszeretettel vádolják hazudozással, úgyhogy én elhiszem, hogy nem balga, mégis nagyon bizakodónak mondanám, hogy egyáltalán megkockáztatja a békés megoldást - mosolyodik el néhány cukrozott mandulát szopogatva, a pillantása ravaszul körbevillan, de éppen senki sem figyeli őket, úgyhogy folytatja a gondolatot - Ha a ravaszságomra hallgat, mielőtt bemennénk barátságosan és fegyvertelenül, az éj leple alatt a legjobb, ha belógunk az öreg várába. Így elrejthetünk fegyvereket magunknak, ha gondunk akadna, kifigyelhetünk embereket, néhány csepp beléndek a boroshordóba pedig aluszékonnyá teszi a testőrséget az igazság pillanatában. Persze, csak az a kérdés, hogy maga mennyire marad nemes e nemtelen ügyben, vagy inkább egyszerűen lemond arról, amit fájna elveszítenie.

Az ő levese két kanál híján sértetlen, a válogatós vadász az ínyencségeken ment végig, ha már egyszer megtehette, de a legédesebb csemegéje a Lord bizalma volt, jól attól lakott.

 

profile picture Lord Isenaar
Lord Isenaar
2020-06-21 15:59
Titulus: A száműzött fejedelem
Hozzászólások száma: 62
Regisztráció ideje: 2018-01-06 16:47:19
[Álmok alkonya V6]

Látja Ő és érzi menet közben, hogy valami nem tetszik Helionak, mert szakasztott az arcára van írva minden. Már az ajakbiggyesztést sem tudja egészen értelmezni, de ennek nem tulajdonít még jelentőséget. Azt követően viszont már arra gondol, hogy Viola kapcsán orrolt meg valamiért.
~Talán valami rosszat mondtam? ~– gondolja végig a történteket.

Majd, amikor már a harmadik-negyedik kijelentésére is csak hümmögés a válasz, legszívesebben fennhangon kérdezné meg tőle, hogy ugyan mi az ördög baja van. De ismerve Heliot, persze tudja ennek nem lenne jó vége, az érzékeny és kissé nárcisztikus lelkületű elfet könnyű megbántani. Ezért inkább csak bokor-arccal üget mellette tovább, mint aki mit sem vett észre az érzelmi zsarolásból.

~Talán egy kiadós és finom ebéddel kiengesztelhetem, bár a rosseb tudja mi baja van~ gondolja végül mikor javasolja a fogadó kiválasztását. És valóban, nem csak amiatt fontos neki Helio személye mert most csak Ő hozhat egyensúlyt és igazságot, hanem egyszerűen ráébredt arra, ha nincs mellette az életművész, örök intrikus és bajkeverő elf, már hiányzik neki. Valahogy az életbölcsessége és tapasztalatai folytán sok tekintetben rávilágított már olyan dolgokra amire sokszor még maga sem figyelt fel, és ezen kívül pedig remekül szórakozik minduntalan a társaságában.

*Aztán mikor a gőzölgő tyúkhúsleves fölött végre megered a nyelve, kicsit megnyugszik, még akkor is ha kivételesen nem ad igazat a fiúnak, de csak elnézően ingatja a fejét.*

-Nem ronthatunk mindig ajtóstól a házba, és ha idejekorán elvégezte volna a piszkos munkát, már biztos hogy rosszabbul állna a szénám mint most.- kezd bele végül.

*A pincérnek jelzi hogy a vendége élvez elsőbbséget, és hallgatja a litániát amely a különféle díjnyertes fogásokat és köreteket, desszerteket hivatott csokorba gyűjteni. Elégedetten mosolyog, amikor Helio végez az étlap java részének felsorolásával, mert tudja ha jóllakik biztosan barátságosabb is lesz majd. Másfelől pedig ami ezután következik, azt kár lenne korgó gyomorral siettetni. Magának viszonylag egyszerű fogást rendel, és amíg a fiú falatozik, belekezd a probléma ismertetésébe.*

-A helyzet úgy áll kedves barátom, hogy a múltkori affér után után, ahelyett hogy Von Roche báró saját kezűleg vette volna kezelésbe a fiát, az erkölcs és etikettbéli alapműveltség elsajátítását illetően, és részünkre pedig cirkalmas köszönő levelet mellékelt volna törekvéseinek segítése miatt, inkább a királyi udvarhoz folyamodott, hogy a nehezen megszerzett csekélyke birtokomat és szellem-kastélyomat, megkérdőjelezve nemesi származásomat, jogi formával elbitorolja.

*Miközben Helio falatozik igyekszik figyelni az arckifejezésére, és óvatosan adagolja a várható nehézségeket, nehogy egy s más említésével félrenyelje a finom ételeket.*

-A feltevésem az, hogy az öreg báró kellemetlen és rosszindulatú alak, de a régi rend ismerője és tisztelője és bizonyosan nem a teljes igazság tudatában tette meg ezeket a lépéseket. Tudja Ő jól hogy az adományozó nemesi oklevél hatálya nem veszti érvényét olyan esetekben ami korábban velem történt, de ez végül is mellékes. Ami fontos viszont az az hogy most jön Ön is a képbe, mert feltett szándékom odasétálni, és magával mint koronatanúval tisztázni a helyzetet.

*Fürkészve tekint az elfre várva a szavak hatását*

-Persze nem kell, hogy ilyen balgának nézzen, hogy túl sokat adnék ennek a tervnek a sikerének, de ez lenne az első lépés a helyzet vérontást nélkülöző megoldásához. Azt azért tudnia kell és érdemes, hogy az öreg gróf tekintélyes udvari őrséget tart fenn, és fegyveresen biztosan nem juthatunk be. Tehát azt is mondhatjuk, hogy gyakorlatilag, be fogunk sétálni az oroszlán barlangjába. De maga agyafúrt és elmés fickó, ezért most nem csak a lelkesedésére, és az ügyességére, hanem az eszére is számítok majd…

*Kicsit kivár hogy lássa a fiú reakcióját, és addig ő is kanalazza a most már kihűlő félben lévő fenséges levest, mielőtt folytatná a terv felvázolását...

 

profile picture Helio Neachtain
Helio Neachtain
2020-06-21 13:30
Titulus: kapitális horgászmester
Hozzászólások száma: 7
Regisztráció ideje: 2020-05-13 22:58:42
[Álmok alkonya V5 ]

- Számíthat rám, szép kisasszonyom! - leheli feszélyezetten a hölgynek, aki még csak leány, de puha kezeinek érintése máris tudja, hogyan csavarja el a férfiember fejét, no nem az élvezetesen közönséges módon, hanem a bizalmas, csendes, jóravaló összeesküvés simogatásával srófolva fel a tündérfi érdeklődését. Mi végre? Hiszen semmi olyasmivel nem kecsegteti ez az édes hang ami neki hasznot hajt, mégis annyira elragadja a pillanat bája, hogy még az illendőség határát súroló csókot is elfelejti viszonozni a puha orcán mielőtt kettesben maradna a Lord mogorva, szemlátomást érdes, egyáltalán nem csókolgatni való képével. Nagyot sóhajt. Nagyot és elégedetlent, mert ez a megátalkodott nem felel a kimondatlan majd kimondott kérdésre.

- Szépen vagyunk, csak ül ott, mint egy lovasszobor - fintorogva kap fel a lóra a fejbiccentés láttán, a száját biggyesztve léptet a férfi mellé, aztán üget is, amikor végre megszólítja, de makacsul a tájat nézve hallgatja, mintha elhatározta volna, hogy asszonymódra végigduzzogja az utat. Éppen csak hümmög. Örül a találkozásnak, egy hümmentés. Emlékszik a lovagias ügyre, még egy hümmentés. A porbirkózás hallatán olyat hümment, amilyet más férfiember hosszas ágybéli virtuskodást felidézve szokott. Kárörvendő kis nevetésre nyílik a szája a felfestett jövőkép hallatán, de csak egy kurta kacajjal nyilvánít véleményt, amúgy nem viszonozza a Lord pillantását. Most nem. Tündérhalálosan megsértődött.

- Egy ilyen ajánlatnak nem tudnék nemet mondani soha. Ha ismeri az alkalmas kocsmát, én megtisztelem! - de rá, ó rá nem néz, egészen addig, amíg el nem jutnak ahhoz a kultikus intézményhez, ahol (nanáhogy) már megfordult anwarioni tartózkodásának rövid ideje alatt, és elég jártas az étkeiben ahhoz, hogy mindjárt a leginkább kedvére való borból kérjen a beszélgetésükhöz. Ravasz elégedetlenségtől csillogó mégis kíváncsi szemeit csak eztán veti a Lordra, amikor kényelmesen elhelyezkedtek már mindketten. - Avasson be bátran a nemes "urak" szennyes ügyeibe Lordom. Bár hadd ne mondjam, hogy én megmondtam, hogy még bánni fogja az akkori nagylelkűségét annak a málészájú fiúnak a becsülete ügyében. Remélem tanult belőle... és nem ez lesz az utolsó tanulság, amit levonhat.

 

profile picture Lord Isenaar
Lord Isenaar
2020-06-16 21:51
Titulus: A száműzött fejedelem
Hozzászólások száma: 62
Regisztráció ideje: 2018-01-06 16:47:19
[Álmok alkonya V5]

Viola önfeledten élvezi a két férfi figyelmét, és valósággal elragadtatják Helio szavai. Most, hogy tudja megbízhat benne, -mert aki a Lordnak segítőtársa az számára minden gyanú felett áll - kitágult pupillával figyel fel rá, és komolyabban szemügyre is veszi a férfit. Tekintetével próbálja magába szívni azt a különleges energiát amit a férfi lénye sugároz. Könnyedség, báj, humor és tapintat – gondolja magában – és stílus! Efféle embereket miért nem hord a hátán a föld errefelé?

Ilyen kivételes emberek, mint maga Isenaar vagy ez a Helio, mindig messziről jönnek és vagy soha, vagy csak nagysokára térnek vissza és legfeljebb látogatóba. A rövidke út amíg visszatérnek a kastélyhoz szinte feledteti vele, miként kezdődött ez a délután. Nem így van ezzel Isenaar, aki bár mosolyog Violára, és barátságosan fejét ingatva megmosolyogja Helio-t is, de nem tud szabadulni a gondjai elől. A jövőjét fenyegető veszély sötét fellegként tornyosul a feje fölé, Byron és Aurora képe pedig bármennyire is szeretné kirekeszteni tudatából, rémképként folyamatosan elő-előkerül újra.

Fejben ezért már az elkövetkezőket tervezi, és amikor búcsúra kerül a sor, már azt sem bánja, hogy Viola végül csillogó szemmel megöleli, mert neki úgy tűnik a lány csak annyira vette komolyan, mindazt amit mondott neki, mintha csak haragszomrádot játszana vele. Apró kézcsókot lehet a kezére, és elköszön tőle.

-Vigyázzon magára kedves Viola, különösen az efféle szélhámosokkal, mint Helio barátom!
mondja mosolyogva, de mosolya mögött most is aggodalom motoszkál. Hátraballag és szótlanul nyergeli a lovát, mindeközben elkerüli a figyelmét hogy Helio kissé hátramarad, mert Viola még odalibben hozzá egy szóra.

- Komolyan mondtam, amit mondtam és keresni fogom az alkalmat hogy beszélhessünk ! – hajol közel a férfihoz, két kezével végig simítva annak gallérján, némi pírral arcán a megilletődöttségtől, és az indiszkréciótól talán, ahogy suttogja a fülébe a fontos szavakat. Majd ugyanilyen hirtelen egy leheletnyi csókot nyom Helio arcára és ahogy jött, mint a szélvész távozik is.

Isenaar csak annyit vesz észre az egészből, hogy megint Heliora kell várni, és míg amaz éppen csak nyergel, ő már percek óta üli a lovat. Látszódik, hogy itt és most még nem akar beszélni a tervéről, ezért Helio csípőre tett keze sem hatja meg túlzottan inkább előre biccent a fejével mutatva, hogy indulhatnának. Ahogy felkászálódik amaz, már meg is indítja a Koncost.

Aztán ahogy hátuk mögött hagyják a kastélyt és Harald birtokát, kicsit közelebb húzódik lovával Heliohoz ügetés közben.

-Örülök hogy összetalálkoztunk ismét mert úgy fest szükségem van a segítségére. Biztosan emlékszik a múltkori lovagias ügyemben az ellenlábasomra, akivel a kellemes por-birkózást sikerült véghez vinnie mielőtt végleg ártalmatlanította volna. – emeli fel a tekintetét mintha csak a látóhatárnak beszélne amíg poroszkál velük a ló.

-Nos úgy fest meg kell látogatnunk ezeket a vendég, és igazságszerető embereket, mert aljas húzásuk nyomán sajnos a jövendőbeli kastélyom, és csekély tartományom került most veszélybe…- néz Heliora sokat mondóan.

-Mivel elég korán van még hogy ott megjelenjünk, javaslom először egy elfogadható kocsmát látogassunk meg, ahol melegételt is felszolgálnak, és megtisztel ha a vendégem lesz ezúttal…

Azzal a Székvárostól nem messze fekvő, a környékbeliek nyelvén csak ~’Aranykeréknek’ becézett fogadóba térnek meg, ahol mindennemű remek ételekből és italokból bőséges kínálat, és hozzá való diszkrét társasággal együtt.
-Harapjunk és igyunk valamit, s közben elmondom hogyan is gondolom az egészet, és miért van magára égető szükség - száll le Koncosról a fogadó előtt és bevárva Heliot helyet is foglal az egyik asztalnál.

 

profile picture Helio Neachtain
Helio Neachtain
2020-06-10 22:09
Titulus: kapitális horgászmester
Hozzászólások száma: 7
Regisztráció ideje: 2020-05-13 22:58:42
[Álmok alkonya V4 - Viola ♥ ]

- Mi lehetne olyan erős, mint egy meglett férfi végzete? -
*Utat talál érző keblébe a lány szavaiból kicsendülő pátosz, szertelenül játszott vele, könnyedén, mint minden lánnyal és asszonnyal akit csak elé sodort a sors mégis meg tud örülni e tiszta teremtés mosolyának, kópésága őszinte jókedvvé olvad az arcán. * - De a szoknyája mellette pont azt az elhivatottságot veszítené el, amitől oly nagyon vonzónak találja... bármiben lefogadom pedig, hogy egy boldog élet jutna neki ott -*egészen uralja a vonásait és mellőzi a gusztustalanul kéjenc mosolyt ami dukálna.* - Viola, ha bárki bármit az ön szégyenére ró fel, én azt kihívom párbajra, és aztán elásom a rózsakert alatt. Amilyen ártatlan és jó még nem követhetett el semmit, ami miatt szégyenkezhetne - *bólint szertartásosan.

Aztán bólint előre megint, összeesküvő diskurálásra hajtva közelebb a fejét a leányhoz, két könnyű kezétől a vállán megrogy, mert a megilletődés terhét pakolja szertelen lényének egyszerű hálájával és kíváncsiságával.* - Igazán megtisztel - *nyögi rebbenve, hát mibe keverte már megint magát? Nem a kocsmák méregbe mártott tőrei éhezik csak féltündér szívér, de így vannak ezzel a kedves kíváncsiságtól áthatott szavak is, amik neki bókolnak olyan túlzóan, hogy még a füle is belepirul.* - Én mindent megteszek!

*Hálás, hogy a Lord megszakítja ezt a csevejt, ami nem a testéhez simuló illatos test közelségétől intim, hanem a zekéjén simító kéz bársonyos ártatlanságától, a városbéli nők magakellető megjátszásától mentes természetes bájosságtól, amit ez a lány rá, a leginkább érdemtelenre zúdít, beleszédül, ezer ördög és pokol! Még a szemét is lesüti a Lord tekintete elől, megérdemel minden szemrehányást, mert napsütésben fürdik fordulékony tündérlelke és egészen szerelmes. Szerelmes, mint egy tavasz erdő az illatos szellőbe, ami végigcirógatja az ágait, szerelmes a természet háromhónapos, múlékony szerelmével.*

- Nincsenek véletlenek... Holdviola - *pukedlizik kecsesen, de iménti megilletődöttségének hála még ez sem olyan feszes, mint egyébként volt, de amikor felveti a fejét már szélesen vigyorog. * - Óriási szívem van Lordom, óriási, és tudom, hogy rengeteg mindennel fogja még megszorongatni azt. Javaslat elfogadva, alig várom, hogy körbevezessen errefelé igazán - *modoroskodik már táncoló hangon, Holdviola körül sündörögve úgy karol bele, mint akinek más vágya nincs, minthogy kísérje a Lorddal közös hölgyét, később pedig felajánlja a lovát, sőt, fel is segíti rá, hogy fárasztó gyaloglás helyett kiélvezhesse a bolondozását. Nagyon gyorsan virágot is szed neki a mezőn, bámulatra méltó ügyességgel sértetlenül kap el egy tenyerényi pillangót, ami aztán a megrázkódtatást kiheverendő hosszan pihenget Viola keblén, onnan rebben fel amikor szétválnak.

De véges végig természetesen egyetlen hanggal sem árulta el, hogy milyen izgatottá tette a Lord célzása az elintéznivalójukra. Nem-nem. Majd ha eljön a megfelelő pillanat, amint kettesben maradnak, csípőre tett kézzel fordul a férfi felé.*
- Noooooos? -*affektálja olyképpen, mintha fél napja könyörögne már valamiért, és mindegyre csak várakozásra intették volna.*

 

profile picture Lord Isenaar
Lord Isenaar
2020-06-07 19:27
Titulus: A száműzött fejedelem
Hozzászólások száma: 62
Regisztráció ideje: 2018-01-06 16:47:19
[Álmok alkonya V4]

*Eleinte merő gyanakvással figyeli Viola kisasszony Helio minden szavát és mozdulatát, de utóbb nem tudja palástolni, hogy némely szavára apró mosoly jelenik meg szája szegletében. Lassanként megnyugszik, és figyelve a férfi szavaira, tenyerével megtörli csinos kis arcát felszárítva ezzel a könnyeit. Vágyja az új információkat és mintha a fejében már új tervet készítene, hogyan tovább, és miként ezután. Mikor Helio elmondja miféle viszony fűzi a Lordhoz, kicsit zavaros lesz a pillantása, látszik rajta, hogy nem igazán érti a fondorlatos szavakat, no meg hiszi is, meg nem is a hallottakat. Viszont, még így megbántottan is érti a tréfát, és szemében hálás fény villan Helio számára az üde szavakra.*

-Nem tőlem kell óvnia Isenaar fejedelmet, hanem leginkább a saját végzetétől.. – mondja kicsit leszegett fejjel – jól tudom én, hogy unos untalan a bajt keresi, és csak akkor lennék nyugodt, ha a szoknyám szélén ülne naphosszat… - ábrándozik el ismét a jelenetet elképzelve. – És igaz valóban hogy még leány vagyok, de az én koromban ez még nem szégyellnivaló nemigaz? – kicsit inkább tettetett szemrehányás van a hangjában.

*Majd hosszasan elgondolkodik a hallottakról. Nem tűnik elégedettnek a válasszal, amit Auroráról kapott, pedig már maga is látni véli a közeledő nemesembert. Temérdek dolgot kellene még kiderítenie:~ mennyi idős, magas-e vagy alacsony, csinos világi dáma-e akár…?~ Ezért mielőtt az odaér hozzájuk Isenaar, még Heliohoz hajolva, két kezét vállára téve, a fülébe súgja mintha csak valami lényegtelen dolgot mondana.*

-Még lenne pár kérdésem Auroráról, és nagyon hálás lennék ha alkalmasint, -persze nem most- válaszolna is rá. És nagyon köszönöm, ha csillagként követi a Lordomat mert és sajnos nem tehetem, hogy megóvjam mindenféle veszélytől, ( tekintetéből látszik leginkább az aljas némberektől félti a jóembert ) de bízok a becsületességében és számítok magára…

*Azzal váratlanul elengedi Heliot, még kicsit végig is simít annak ruházatán, válltól lefelé mintha valami ráncot akart volna kisimítani. Ezt a pillanatot sikerül a lordnak elkapnia, és ezért az apró gyanakvás a szemében amivel mindkettejükre néz. Először Violához fordul majd némi szemrehányással tekintetében Heliohoz szól.*

-Micsoda véletlen ugye, hogy így összefutottunk mind nemde? Had mutassam be hát Önnek kedves kisasszony Helio Nechtain urat, kinek igen sokat köszönhetek immáron. – széles mozdulatot tesz
- Többek között nemes gesztus tőle hogy félti és óvja a jóhíremet, és személyiségfejlődésemet is szívügyeként kezeli. – hunyorít kissé Heliora végül, majd felé fordul.

-Külön köszönöm tehát a magasztaló és bátorító szavakat, mellyel megajándékozta a hűbéruram és jótevőm gyönyörű leányát, de ha javasolhatom most közösen kísérjük vissza Holdviola kisasszonyt a kastélyba, nekünk pedig akadna elintéznivalónk éppen. – mondja fajsúlyos pillantástól kísérve, ellentmondást nem tűrő hangon.

*És ha Helio nem ellenkezik akkor kétoldalról karonfogva, mint valami vasárnapi körséta idilli menete, visszasétálnak Violával a kastélyba. Ez már csak pár rövidke perc, mivel a kacskaringós út végén az erdő szélénél már szemmel láthatók a kastély déli falazatának kiugró részletei..*