~ Anwarion Szerepjáték ~


A piactér

A város két, a kontinenst átszelő kereskedelmi útvonal metszéspontjában fekszik, így természetes, hogy az ezeken át bőséggel áramlik a portéka falai közé. Ennek megfelelően több kisebb, nagyobb piactérrel bír. Állatvásárán a vágójószágtól, az idomított sólymon át egészen az egzotikus bestiákig minden megtalálható, míg árutőzsdéjére, s kereskedőcsarnokába a kikötőtől forgalmas csatornán hajózzák be a bárkák szállítmányait. A bankházak folyton nyüzsgő környékét tartják a városnegyed lüktető szívének. A folyampiacon hosszú csónakokból kínálják áruikat a kofák - mikhez száraz lábbal hozzájutni nem lehet-, a halászok édesvízi halakat és a tenger gyümölcseit egyaránt szállítják a vízparti halpiacokra. Noha a közbiztonságra erőst ügyelnek, a zsebtolvajok és pénzváltók könnyen megkopaszthatják az óvatlanokat.


profile picture Tacoronte del Notturio
Tacoronte del Notturio
2022-08-11 16:27
Titulus: Az öreg fejvadász
Hozzászólások száma: 35
Regisztráció ideje: 2022-07-25 20:59:03
Elcsípett beszélgetés

Mielőtt becsukódna az ajtó mögötte még egy utolsó pillantást vet a lányra, ahogy fagyosan és illedelmesen ül az ágyon mint egy szobor. Majd csak felenged...gondolja.

Nem is tudja a nő milyen biztonságban van itt. Nem látja a szoba sarkaiba elhelyezett rúnaköveket, és nem tudja hogy ezért ide nem tekinthet be semmilyen ártó szándékkal semmilyen mágikus hókusz-pókusszal senki.

Nem válogat sokat az ételek között odalent hamar visszaér a vacsorával ízlésesen két kis tálcára rendezve. Szó sincs itt a kúriát megidéző kulináris orgiáról. A két tálcán ugyanaz van: egy kevés saláta, friss fehér kenyér és omlett mindössze fejenként három tojásból készítve. Nem lakoma  de nem maradnak éhen. Frissítő gyanánt egy kancsó víz, vagy a ruhásszekrényből előkerülő már megbontott vörösbor szolgál.

Szótlanul lepakolja a fésülködő asztalon kiterített fegyvereket, készülőben lévő csapdákat és a jegyzeteit, és helyet csinál a vacsorához. A két széket egymással szemben helyezi el, az asztal két oldalán, és egy tiszta kendővel leteríti az asztalt.
Nem szokott vendéget fogadni itt talán most ez is megteszi.

Egész vacsora alatt nem szól semmit, csak figyeli a nőt. Nem csak azt figyeli hogy ízlik-e neki az étel, hanem a gesztusait és mozdulatait is. Gyönyörködik abban ahogy mozdul, ahogy az arckifejezése változik, és a tekintetében is. Lehet ezek a szemek nem látják a külvilágot, de telve vannak érzésekkel és Taco félretéve az ételt áhítattal olvassa a szemek üzenetét.

- Remélem ízlik amit hoztam. Nem volt nagy választék de én ezzel is beérem mondja mikor kiürül a tányérja.

Vacsora után sebtiben leszedi az asztalt, de a két kupát még fent hagyja hátha a bort végül megkívánja vendége. 

Magának tölt egy keveset a borból, résnyire elhúzza a függönyt és kinézve az ablakon az utca esti forgalmát kémlelve hozzáteszi.

Ne féljen Keila ez a hely biztonságos mindkettőnknek. Ralenta ügyesen le szokta szerelni a városi őrség ellenőreit, és különben is szívből utálja a katonáikat...


Mielőtt Keila akadékoskodhatna, a fotelágyban megágyaz magának ami abban merül ki hogy egy takaróval letakarja a huzatot, és egy szakadt kispárnát gyömöszöl a fotelágy sarbába.

-   Én itt szeretek aludni...- puffan hangosan a sarokba dobott köpönyege, és felszereléseit mind az ágya mellé teszi le.

-  Ha nem baj kegyednek az ágyon jutna hely..

- simít végig a nagyágyon ahol viszont tiszességesen megágyaz a nőnek, igaz hogy az is csak egy egyszemélyes ágy de éjszakára megfelelő kényelmet ad.

Felsőjét levetve félmeztelenül megmosakszik lefekvés előtt és utána tölt tiszta vizet a lavórba ha a nő is tisztálkodni akarna. Egyedül egy borotvaéles rövid tőrt hagy magán éjszakára a bőr tartójával mellkasára szívazva. Leveti magát a fotelágyba és gondolataiba mélyedve nézi a csillagos eget az ablakon át.
És még magának is nehezen vallja be de lopva minduntalan Keilára pillant mert a csillagos égről a lány tekintete jut eszébe.

-  Aludjon jól Keila, itt leszek magával. Jó éjszakát!

Búcsúzik tőle és várja hogy álom jöjjön a szemére.

 

profile picture Keila Lianore
Keila Lianore
2022-08-11 13:47

Hozzászólások száma: 26
Regisztráció ideje: 2022-07-27 18:40:59
Elcsípett beszélgetés

A bókok sorozata nem tagadás, enyhe zavarba hozza őt. Fejét lesüti a földre, takargatva a felbukkanó halovány pírt az orcáján. Ritkán kap dícséretet, látszik rajta hogy nem is igazán tud vele mit kezdeni. Megköszönje, ne köszönje, vissza bókoljon vagy ne bókoljon. Inkább csak csendben elindul a férfi után reménykedve, hogy nem veszi majd nagyon a szívére némaságát.
Amikor kiérnek, ujjaival a kezéhez ér óvatosan kitapogatva azt, majd óvatosan összefonja őket lágyan rásimítva a tenyerére. Apró keze úgy fogja gúsba a férfijét, mint egy bilincs kettejük között.

- Ha kézen fogva, hát kézen fogva. Kérem, vezessen. Nem ismerem én itt a járást. - Egy kedves, bátorító mosoly ül az ajkaira, ahogy sétálnak fel a lépcsőn. Szerencsére az étkező is elég üres, így nem érzi a hátán a szúrkálódó szemek tömkelegét. Egyetlen egy szavacskán akadt csak fent a figyelme.. "Az én szobámba."
A múltkori után fél. Nem akar egyedül maradni, magányosan aludni. Tacoval akar maradni, elpiheg ő a földön is,nem kell neki ágy meg hasonló túlértékelt luxuscikkek. Mindössze egy padló, béke és nyugalom.

Amint felérnek a szobába, előre lép. Beleszimatol a tiszta levegőbe, ujjait finoman végig vezetve a falon. Könnyedén megtalálja az ágyat, melyet valószínű szatén ágynemű fed. Tovább sétálva elér a szekrényhez, melynek díszesen faragott széleinél megáll egy pillanatra. Utána jön az ablak, a fotelágy a hordó, és végül a fésülködő asztal. Megérzi a két széket, s már nyúlna is az asztal tetejére pakolt dolgokra, mikor a férfi vissza fordul. Rendetlenség? Ugyan hol? Ám azonnal elkapja a fejét, s egy pillanat alatt az ágyra huppan olyan mereven és szófogadóan, melyet még a városőrség kutyái is megirigyelnének.

-Köszönöm. Én majd itt várok türelmesen. Ha kérhetem, nekem csak nagyon keveset hozzék fel. Nem vagyok nagy evő. -Fordítja felé a fejét, mosolya törhetetlen.
Amint csukódik mögötte az ajtó, halkan felsóhajt és előre támaszkodik a térdeire. Képtelen felejteni a szavakat, melyet a fejvadász odalent mondott neki. Próbálja a gondolatait és érzéseit mondatokba gyömöszölni, de valahogy nem megy neki.. Pedig tudja, hogy elég kevés ideje maradt arra hogy válaszoljon és megpecsételje vele a férfi sorsát.

 

profile picture Tacoronte del Notturio
Tacoronte del Notturio
2022-08-11 11:46
Titulus: Az öreg fejvadász
Hozzászólások száma: 35
Regisztráció ideje: 2022-07-25 20:59:03
Elcsípett beszélgetés


Ő már felöltözik mire a nő kisétál a vízből. Háttal áll neki, de hallja amint a ruhákat lassan felveszi. Mikor biztos benne hogy Keila is elkészült, megfordul hogy láthassa az összképet.
Tekintete végig pásztázza a nőt és mintha egy másik énjét látná most pár pillanatig.
Ha Keila látna, most bizony csodálkozást fedezhetne fel a férfi arcán és elismerést a tekintetében.

- Igazán csinos…illik magához ez a fehér szín. – mondja neki, hiszen nem tudhatja valójában milyen színű a ruhadarab mert a lány vak. Végig követi a nő finom mozdulatait a szemével.

- Nagyon jól kiemeli a szépségét Keila – folytatja vontatottan, miközben pakolni kezdi dolgait.

Egyfelől tudatos ez, hogy a nő önbizalmát növelje, másfelől önkéntelen, és kényelmetlenül kapja magát rajta, hogy tulajdonképpen bókol a nőnek, holott ő egyáltalán nem szokott ilyet tenni. Inkább megindul a kijárat felé, fel az étterem részhez, ahol az asztalok sorakoznak, de megvárja Keilát figyelve hogy követi-e.

A feltett kérdésre, hogy az ételeket a szobában elfogyaszthatják-e váratlanul megtorpan egy pillanatra és hátrafordul. Ez nem szokás itt, de végtére is nem esik nehezére ezt megoldani, és talán egyáltalán nem baj, ha most nem mutatkoznak a fogadó vendégserege előtt.

-Hogyne lehetne..- mondja egyszerűen. - Akkor az én szobámba megyünk fel, és felviszek mindent ami kellhet…

Majd kezét nyújtaná a nőnek.

-Ha kézen fogva megyünk fel akkor kisebb feltűnést keltünk, higgye el.. ide inkább párok járnak.. – a mondat további részét inkább nem folytatja.

Ha a nő vele tart akkor egy első emeleti szobába vezeti fel kézen fogva. Ahogy kinyitja az ajtót egy takaros, de egyszerűen berendezett szoba tárul Keila elé. A bútorzat és minden a szobában célszerű és puritán akárcsak a férfi és furcsa módon rend fogadja. És bár nem láthatja, de ha körbejár és végig tapogat mindent a következőket tapasztalhatja.

A szobában van egy szimpla ágy és a sarokban egy fotelágy az ablak alatt. Átellenben a sarokban egy kétajtós ruhásszekrény. Egy eredetileg fésülködő-asztal a bejárati ajtó falán, tele furcsa Keila számára ismeretlen dolgokkal amit Taco pakolt oda, és mellette áll két szék. Egy kis lavór fekszik a földön a tisztálkodáshoz, valamint egy falra szerelt hordó csappal az oldalán, amiből a vizet lehet engedni a lavórba.

Betessékeli a lányt a szobába.

-Amíg én gondoskodom a harapnivalóról addig helyezze magát kényelembe. Érezze magát otthon Keila. indulna máris lefelé az étterem és konyha felé.

Kilép az ajtón de az ajtóban megáll és visszanéz.

-És kérem ne nagyon nézzen szét mert rendetlenség van. - teszi hozzá sejtelmes mosollyal.

 

profile picture Keila Lianore
Keila Lianore
2022-08-10 17:03

Hozzászólások száma: 26
Regisztráció ideje: 2022-07-27 18:40:59
Elcsípett beszélgetés

A sors ugyanúgy működik, mint a feldobott érmék. Vannak olyanok, akiknek a fej jut és vannak azok, akik alulmaradnak az írással. Már rég nem hiszi el azt, hogy mindenki a maga jövőjének a kovácsa.
Ismét átkarolja felhúzott térdeit, állát a kiálló csontocskára helyezi, s néme csendben hallgatja Taco szavait. Azokat a szavakat, melyeket minél jobban kifejt, annál inkább fájnak neki. "Fontos, veszély, szabadság, útjára engedés.. eltűnés, feladás, visszatérés és kötél." Minden szónál egyre apróbbra igyekszik összezsugorítani magát, hiszen egyiket sem akarja. Nem létezik a férfi szótárában olyan verzió, amelyre örömmel rábólintana, de egy biztos.. Hamarabb akasztaná magát kötélre, mint a fejvadászt.

Mégsem tud választ adni. Ott van a torkában, a nyelve hegyén. Üvöltené, hogy maradjon vele, hogy ne hagyja egyedül soha többé. A nyakába borulna, úgy fonná össze a karjait a nyaka körül mint egy bilincset, egy soha meg nem törhető béklyót, de vajon a férfi ugyanígy gondolja? Valóban azt szeretné, hogy a nyakán csüngjön egy naív, butus nő aki világ életében a szobájának a négy falát bámulta? A hasznára lehetne valaha is egy ilyen embernek mint ő? Csak útban lenne. Akadályozná. Megsérülne miatta, hiszen rá vigyázni kell, mert törékeny és gyenge mint a harmat.

Vesz egy mély levegőt, majd feláll a vízből. Kilép Taco után egyenest a törülközőjéhez, mellyel gyorsan szárazra itatja magát. Kezei közé veszi a Ralentától kapott ruhákat. Először csak az anyagot cirógatja végig, mely kellemes selyem és vászon keverékre. A ruha egy nagyjából térd fölé érő törtfehér, csipkézett szélű ujjatlan egybe varrott darab. Alját és mellkasát apró virág hímzés tarkítja, hátán pedig dísszalagok fogják össze az anyagot melyet Ralenta már előre megkötött neki. Kap egy aprócska fehér topánkát is mellé, így egyedül csak a szemére hiányzik valami anyag. A ruha sok helyen elég nyitott, mellkasánál mélyebbre vágott így elég sok múltbéli hege mutatkozik meg. Bilincse és lánca elrontja az amúgy elég csinos összeképet.

- Ehetünk a szobában? - pillant kérlelő tekintettel a férfire. Nem akar így végigsétálni a fogadón, túlságosan is kellemetlenül, már-már mezítelennek érzi magát a lenge viseletben. Odasétál hozzá, s kinyújtja felé a kezét, s topogva indul el utána.

 

profile picture Tacoronte del Notturio
Tacoronte del Notturio
2022-08-10 16:26
Titulus: Az öreg fejvadász
Hozzászólások száma: 35
Regisztráció ideje: 2022-07-25 20:59:03
Elcsípett beszélgetés

Látja a nő vívódását ahogy elkezdenek leperegni arcán a könnyek. Valahol nagyon is érti hogy mi játszódhat le a nőben aki most veszítette el a biztosnak hitt talajt a lába alól és ő maga pedig nem több egy ismeretlennél. Egy ismeretlen, aki belecsöppent az ő kis életébe és pár nap alatt mindet felforgatott.

Ugyan miért bízna meg benne? Hogyan hinne el neki bármit is?

Belátja hogy amit tett az egyaránt értékelhető jó és rossz cselekedetként. Csak nézőpont kérdése.

Nehéz pillanat ez. Nagyot sóhajt, pedig ez nem szokása.


Végig hallgatja a nőt és megérti valójában az burkolt vádirat, amit mond. Vádirat arról, hogy néha hagyni kell inkább a dolgokat tovább folyni úgy ahogy vannak. Elsétálni a tökéletlen dolgok mellett. Mert lehet többet árt az, aki beleavatkozik mint az aki nem teszi. De ő nem volt erre képes.
Vádirat arról, hogy nem csinálta jól amit csinált. De most már végig kell csinálni a dolgot. Vádirat arról hogy a biztosat bizonytalanra a lehetségest lehetetlenre cserélte.

Azt viszont, hogy a nő magát hibáztassa és marcangolja amiatt, hogy mindig és mindenhol csak áldozatként, koloncként tekintenek rá, akivel bárki kedvére erőszakoskodhat, akit bárki kihasználhat már nem állhatja. Muszáj közbeszólnia.

-Nem érti Keila, látom hogy nem érti..-kezd bele türelmesen.

-Nekem fontos. Fontos az hogy mi lesz magával. Hogy hol éri a holnap reggel. Hogy milyen sors vár önre. Kérem ezt most fogadja el így..

Nagy levegőt vesz de igyekszik nem kivárni azt hogy a nő ellenkezzen ezért folytatja.

- Nem láncolom magamhoz Keila…csak azt hagyja hogy ezt az egy dolgot véghez vigyem. Nem tudnék már többet úgy felkelni hogy tudom maga veszélyben van. Ha túl leszünk ezen akkor útjára engedem és bármit tehet amihez kedve lesz. Szabad ember lesz ismét és csak ön dönthet a sorsáról.- fürkészi a nőt figyelve megérti-e a szavainak súlyát.

- Ne értsen félre. Nem várok hálát, nem kérek semmit. Nem ezért teszem. És ígérem ha véget ér ez a borzalom eltűnők az életéből mintha sosem találkoztunk volna. Nem kell féljen szavamat adom. Csak most segítsen nekem.

Vár pár pillanatot mert tudja most jön a nehéz rész. Amit a nő nehezen fog elfogadni.
Belekezd.

- Viszont ha most úgy dönt hogy nem kér a segítségemből, és önként visszasétál a korábbi életébe akkor azonnal feladom magamat a városi őrségnek. Van olyan bűnlajstromom hogy annak a feléért is biztosan kötelet kapnék. Ez a döntés az ön felelőssége. - kíméletlenül visszhangoznak szavai az üres teremben.
- Magamra vállalom a fogadó felgyújtását is és az ön elrablását is. Ez az egy esélye hogy így megmeneküljön...

Hosszú, hosszú szünet következik. Cak a nő arcát nézi egyre és reméli most nem toppan be senki sem. Ez a legkritikusabb pillanat amióta találkozott a lánnyal. Végül megtöri a csendet.

- Úgy dönt ahogy jónak látja. Alárendelem magamat az akatarának. Vagy velem, ha úgy kívánja időlegesen, vagy nélkülem véglegesen.

Nem kívánom hogy most határozzon, holnap reggelig kap haladékot.



Kiszáll a vízből megtörölközik és felöltözik. Ha a nő követi példáját ezúttal meg tudja állni hogy megbámulja. Megvárja míg Keila is elkészül.


- Most eszünk valamit, odafent biztosan talál kedvére valót. Azután meghúzzuk magunkat, és nem hagyjuk el a fogadót ma már, az őrség katonái biztosan hemzsegnek a környéken.

Itt éjszakázunk és annak megfelelően hogyan dönt holnap újabb tervet készítünk. Mert a jó terv a kulcsa mindennek..


Fejezi be végül a mondatot. Felkapja a fekete bőr köpönyegét, sorban elrakja fegyvereit és végül felnyalábolja a szennyes ruháit.

-Kérem Keila kövessen! mondja neki gyengéden.

 

profile picture Keila Lianore
Keila Lianore
2022-08-09 21:19

Hozzászólások száma: 26
Regisztráció ideje: 2022-07-27 18:40:59
Elcsípett beszélgetés

Méghogy nem akart beleavatkozni a sorsába.. A szíve egyik fele elhiszi, míg a másik lüktetve tiltakozik ellene. A kúriában majd' mindenki meg akarja menteni, felszabadítani, holott egy-két megpróbáltatást kivételével viszonylag nyugodt élete volt. Nem vadászták, a gazdáján kívül nem is bántotta olyan sok ember. Mindig kapott valamiféle vacsorát még ha nem is sokat, rendszeresen tisztálkodhatott s ha esetleg megbetegedett a bábát is a Lord fizette. Dolgoznia sem kellett igazán, való igaz hogy a szobáját sem hagyhatta el. Ahogy a gondolatok mint egy forgószél kavarognak a fejében, szemei meggyűlnek könnyel, fejét pedig a térdébe temeti. A fájó igazság, a szembesítés melyet már rég meg kellett volna kapnia most ér csak célt, hogy mennyire kihasználták, hogy egész életében egy kalitkába zárt díszpinty volt melyet mindenki arra használt, amire csak akart. Hol ágyasnak, hol pajzsnak, hol boxzsáknak hol kuktának. De mihez is kezdhetne a nagyvilágban ő, egymaga? Hát annak örült hogy Székvárosból a kúriáig komolyan megpróbáltatások nélkül eljutott.

Taco szavai egy cseppet sem könnyítik meg a helyzetét. Nem akar sírni. Nem akar gyengeséget mutatni, holott most kiadná az elmúlt évtizedek összes fájdalmát. Üvöltene, csapdosódna, fenekét verné az aljzathoz ha tehetné, de nem teszi. Némán ül, potyogó könnyeit figyelve melyek halk buggyanással érnek célt a medence vizében. Töröl egyet arcán, majd a férfi felé fordítja az arcát. Ha nem megszánja, akkor mi? Ha nem sajnálat, akkor mi? A pozitív érzéseket nem ismeri, soha senki nem mutatta meg hogy mi az a szeretet, törődés, és mit jelent az ha valaki fontos a másiknak. Mármint, ő tudja.. Ő érzi, hogy másképp áll a férfihez, ám maga sem tudja hogy mi az a másképp.

- Talán.. már nem is akarok visszalépni a korábbi életembe. Talán, már csak.. Sodródni szeretnék a folyóval, míg el nem visz a nyugalom tengeréig, ahol végre lehunyhatom a szemem. Ahol nincs többé a gazdám, nincsenek mágusok.. Nincsen fájdalom és küzdelem, Taco. Talán csak.. Hagynia kellett volna hogy elvigyenek. - vesz egy reszkető mély levegőt. - Nem haragszom én senkire. A gazdámra sem, magára sem. Viszont nem hagyhatom hogy az én problémáim miatt maga szenvedjen, sérüljön vagy küzdjön. Az én hibámból történt az egész hajcihő, melybe nem tudom hogy hogyan és miért de önt is sikerült belerángatnom. Jobb lett volna, ha sosem találkozunk, talán akkor most maga is nyugodtan alhatna az egyik fogadóban s nem aggódna olyan nevetséges problémákon mint az én jövőm, ami sosem volt és sosem lesz. Nem kérem, sőt nem fogadhatom el hogy segítsen nekem. Nem fogom sem nyugatot, sem Székvárost sem a kúriát bele keverni egy ilyen nevetséges csatába melyet magamnak kell megvívnom.

Ahogy a férfi közelebb úszik hozzá és megfogja a kezét, lepillant a víz alá. Ujjaival finoman megcirógatja a kézfejét, majd egy halovány mosolyt enged el felé. Fél kezével elengedi őt, majd felnyúlva óvatosan ujjának külső peremével az arcára cirógat. Tekintetét egy pillanatra sem veszi le róla, mindaddig míg ujjait finoman a hullámos tincsek közé nem fúrja.

- Új élet? Mondja, mihez kezdenék egyedül? Sem pénzem, sem szakmám. Látássérült embereknek nehezen adnak bármi féle munkát azt pedig senkitől sem várom el sőt nem is hagynám, hogy gondomat viselje.

Elhúzva a kezét visszaül a vízbe, fejét a medence peremének döntve szegezi a tekintetét a plafonra. Tanácstalanságából nehéz lesz kiutat találni s fogalma sincs hogy hol is álljon neki, de egy dologban igaza van Taconak. A régi életéhez nem tud s nem is akar már vissza térni.