A piactér

A mágus nyomában


Elégedetten szemléli ahogy a nő végül nekilát a reggelijének, szótlanul nézi ahogy az új ízek változatos kifejezéseket varázsolnak az arcára.

Ezt az idillt töri meg  Jeannal folytatott kis közjáték. Rendesen ő nem szokott ragaszkodni a panaszkönyvhöz, sajátos módján van eszköze hogy kinyilvánítsa elégedetlenségét a szolgáltatassal kapcsolatban.

Csupán Keila jelenléte szab gátat ennek, így Jean nem részesül abban a bizalomban hogy a fejvadász saját kezűleg rakja ki a szűrét az étteremből.

Taco nem akarja ennek a helyzetnek kitenni Keilát. Azért az éjszakai mulatság elmaradásának forszírozásával még tud rontani a renoméján a hebehurgya főszakács. Másodjára is előtérbe kerül Taco szemei előtt a könnyű testi sértés alkalmazásának előnye de Keila köhögése kizökkenti ebből a gondolatfolyamból.

Ahogy Jeant lassan kitolja a képből  remélve hogy már nem okozhat több problémát nekik észreveszi a tarka ruhás gnómot. Bosszúsága kiül az arcára. A viszontválaszra miszerint Oswalt itt lakik a Kakasban csak egy kurta de annál őszintébb válasz tör fel belőle.

-  Éppen elég baj ez nekem...

Tovább is lépne a dolgon és visszatérne Keilához de a gnóm nem túl diszkét beszámolója maradásra bírja. Egyfelől kíváncsi hátha megtudhat valami újdonságot anélkül hogy kitenné a lábát a fogadóból. Az egyik széket kihúzza Oswalt asztalától, megfordítja és lovagló ülésben leveti magát rá. Széles gesztussal rákönyököl a szék támlájára. Csodálkozó arckifejezéssl mered Oswaltra de a tekintete gyanakvó marad.

-  Elégge el vagyunk itt zárva a hírektől csak a nagy füstöt láttuk -  sandít a fickóra és maga elé húzza az imént érkezett gyümölcssalátáját. A villát is elveszi előle és  mint aki bele akar kóstolni úgy vizsgálgatja.

-  Hallgatom mesterem meséljen még valamit de ha lehet halkabban... túr bele a salátába hogy provokálja a gnómot.

Ekkor azonban váratlanul egy fél tucat fegyveres ront be a fogadóba a városi őrség egyenruhájában. Kintről szóváltás foszlányai szűrődnek be az éttermi részbe, tisztán kivehető Ralenta felháborodott hangja. Majd pár pillanat múlva hangosan kivágódik az ajtó és megjelennek az étteremben is a fegyveresek. Ralenta hiába jön utánuk sopánkodva mire belép ő is az egyik őr gorombaskodni kezd vele.

-  Hogy képzelik ezt gazemberek! Ez egy jó hírű tisztességes ház! kiabál a nő miközben rángatni kezdik.

Taco visszatolja Oswalt elé a salátát és észrevehetetlenül kioldja a dobótőrök biztosító zárját. Kivár és mielőtt bármit tenne a mágusra néz. Feszülten várja mit lép a másik.

//Kockadobó: Keila aggódhat hogy felismerik vagy gyanakodnak rá. Kérlek dobj. Ha megdobod az őrök nem figyelnek fel rád ha nem sikerül a dobás egyikük kiszúr téged a tömegből és a többieknek is szól. Oswalt beavatkozása persze ezt a momentumot megváltoztathatja//

 

A mágus nyomában

A szakács rekedtes hangja rázza fel az illatkavalkádból ami odalent várja őket. Túl sokat nem vesz észre a kettejük közötti konfliktusból már rögtön a szék húzkodásánál, hiszen nagynehezen ugyan de sikerült helyet foglalnia.
A rendelést is néma csendben üli végig, azt sem tudja mi az a kaviár így ő is jobbnak látja ha inkább a férfi vissza utasítja a szakács napi ajánlatát.
A croissant mennyei illata azonnal megcsapja az orrát amint elé kerül S bár nem kívánt igazán reggelizni csak odanyúlna érte. Jean bókjára egy kedves mosoly a válasza S már nyúlna is a lekvár felé amit Taco embereket meghazudtoló gyorsaságg kap el az asztaltól. Ismét hallgatja a kettejük között egyre élesedő és hangosodó konfliktust melyből meghunyászkodva kimarad neki látva a kis reggelijének. Talán ez az első hogy leveles tésztát lát és eszik. Arcán a boldogság és gyönyör képe ül ki egy pillanatra már rögtön az első falatnál.
- Ez.. édes.. - suttogja magának majd nyammog rajta tovább, néha a kávéjába szürcsölve. Amikor a szakács visszatér, szavaira rögtön elvörösödik, de még a kávéját is félre nyeli. Hangos köhögés közepette teszi le a csészét. Érti ám a célzást, de Taco felé is egy picit szúrós tekintettel pillant oda.
Az egyre kellemetlenebbé váló társalgást Oswalt érkezése szakítja félbe - isten áldja őt.
Ahogy közéjük libben akkora kő esik le a szívéről amit még a szomszédos asztalnál is hallhatnak.
- Szép napot. - üdvözli mosolyogva őt, majd a tűz említésére rá is fagy az a kedves kis görbület az ijedt arcára. Gyorsan Taco felé sandít és inkább a kávéjába szürcsöl, majd a fejvadász elintézi és kimagyarázza ha akarja.

 

A Mágus nyomában.

A szabó ismét jól dolgozott. Sokadik rend ruhát csinálja már a gnómnak és mindegyikkel elégedett is volt eddig. Az elején fura tekintettel készítette az egyéni ízléshez a megrendelést, de a jó fizetség gyorsan elsimította ezt a zavart. Az új öltözékét gyermeki mosollyal viselve lépet ki a kapun, az inasfiú pedig kétes vigyorral integet utána.

A reggeli rohanás már éppen kezd múlni, neki pedig megkordul a hasa. Megszaporázza a lépteit, de ruhájára ügyelve kerülgeti a lovak és a kordék felverte porfellegeket. Valamiért az emberek furcsán mosolyogva kitérnek előle, biztos ritkán látnak gnómot…

Rövid séta után feltűnik végre a Kakas, erre újra megmorran a gyomra. Az ajtóban, vagyis hát az ajtót majdnem kitakarja Ralenta asszonyság szép kerek formája. Egy kosarakkal és ládákkal megrakott kordét igazított hátra, így mikor az eltűnt közülük, meglátták egymást.
- Oswaaaaltoooom! Ralentaaaaa! –
Kiáltják egyszerre egymásnak és futni kezdenek egymás felé. A találkozás rohama úgy elviszi a gnómot, hogy csak a sapkája libeg lassan a földre, arra a pontra, ahol a kettő test találkozott. Az asszonyság vastag karjai bilincsként zárják melleire a töpszli varázslót. Oswaltnak csak a levegő illan el a tüdejéből a becsapódás miatt. Jó pár méterrel arrébb hagy alább a lendület, de a bilincsként záró, kocsonyaként rezgő karok továbbra sem engedik.
- Fhuáhh! -
Szív hangosan friss levegőt, mikor a méretes keblek közül ki tudja dugni a fejét.
- Pont időben! – Lihegi az asszonyság. – Jean gyümölcssalátával vár! Alig bírtam eltenni előle a különleges alapanyagait előle. Így is olyan öntetet ütött össze, hogy ki kellett dobnom a tálat amiben kavarta! – Mondja, majd hóna alatt megfogja a gnómot és leteszi.

Oswalt, miután rendesen kap levegőt, elmosolyodik a hallottakon. Összecsapja a kezeit és elindul befelé, útközben felvéve kalapját. Ralenta aszony a hátsó kapuhoz igyekszik, integetve Oswaltnak. Belépve a fogadóba csak pár reggelivel küzdő figura fogadja, majd leül az egyik szabad asztalhoz. Jean hangjára felnéz és mosolya vigyorba megy át az asztalszomszédjai láttán.
- Méghogy én? – Kérdi tettetett felháborodással. – Én itt lakom! Maguk hogy kerülnek ide? -
Jean Oswalt láttán átszlalomozik a székek és az asztalok között és derékban meghajolva jelenti be a gyümölcssaláta érkezését.
- Monsieur Oswalt! Egy különleges nyár végi gyümölcsökből készített, frissítő salátával vártam Önre! Engedelmével máris hozom! – Azzal egy biccentés után siet is a dolgára.
Taco csodálkozó tekintetét széles vigyorral fogadja. A férfiről a lányra siklik a tekintete. Alaposan végignézi, majd ismét a férfira pillant. Leveszi a kalapját, picit leporolja, a mellette levő székre rakja és picit közelebb hajol a pároshoz.
- Nem tudom mennyit tudnak, de mindenki az esti tűzről beszél! – Suttogja, de persze nem túl halkan. – Persze én nem voltam ott, semmi közöm a történtekhez, de pletykálják, hogy még benn is égtek páran! Borzasztó! Mindezt ilyen közel… - Azzal elnémul, hiszen Jean kihozta az ő reggelijét.
- Jó étvágyat! -

 

A mágus nyomában

A reggeli időben nem olyan zsúfolt a Kakas mint általában és ilyen korán még konyhai teendők sincsenek. Ezért Jean rendszerint maga szolgálja ki az asztalokhoz érkező vendégeket. Ralenta asszonyság ezt nem bánja de azért fél szemét mindig rajta tartja a bajkeverő főszakácson. Ugyanis sok idő elteltével sem tudta még levetkőzni a börtönhajón felszedett furcsa modorát.

Szinte azonnal odapenderedik az asztalhoz, ahol Taco és Keila helyet foglal. Fehér kötényével, karjára terített vászon konyharuhájával és derékban meghajó testtartásával maga a született mestere a kiszolgálásnak.

- Bonjour madame et monsieur – hajol meg mélyen az újonnan érkezett vendégek előtt, és azonnal kihúzza a széket Keila előtt.
Mivel a lány ezt nem látja csaknem a földre huppan, még szerencse, hogy Taco figyel és időben beavatkozik. Erélyes mozdulattal a helyére igazítja a széket így Keila nem esik el ugyanakkor egy szúrós pillantásban jutalmazza a főszakácsot.

Szeretném ajánlani kedves maguknak a frissen készülő és elragadóan fűszeres pisztráng ala Bolognese ételünket mely egyaránt kedvez az éhező… na és ezen a ponton inti le Taco Jeant.

- Ne fáradjon mester. Csak egy szimpla, illetve dupla feketekávét kérnénk mindketten, pirítóssal és vajjal, és egy kis süteményt a kávé mellé..- mondja szárazon a pincérnek

- Oh mondieu micsoda remek Ízlés és gondolat! És egy csipet makréla kaviár is dukál mellé monsieur, hogyan máshogyan lehessen fogyasztani eme ínyencséget..- csillan fel Jean szeme hirtelen. – Citrommal, pirítóssal nagyszerű! – csapja össze tenyerét.

-Semmi kaviár, semmi citrom! – kezd türelmetlen lenni Taco és Jean jobbnak látja elpárologni és lefőzetni a kávét.

Hamarosan újra megjelenik az asztaluknál kis tálcán a gőzölgő illatos kávé, másik kezében az egyformára vágott pirítós szeletek, pár croissant, kis csésze vaj és egy kis csésze lekvár.

-Hát ez meg micsoda? – kérdi nyersen Taco miközben a kávét Keila elé teszi és keze ügyébe rakja a cukortartót.

- Ummh monsieur! Ez csak apró figyelmesség a részemről kérem. A kis mademoiselle olyan elragadó hogy neki hoztam. Nagyanyám receptje, saját készítésű tintahal-lekvár. Mennyei!

Taco igyekszik megelőzni Keilát abban, hogy megkóstolja a lekvárt, és a kis csészét sietve elvéve beleszagol. Szélesen elfintorodik.

- Na idefigyeljen! Engem nem érdekel, hogy nagyanyja recept meg miafene de ez büdös! – kel ki magából Taco most már.

- Egyáltalán nem büdös csak pikáns! – vág sértődött arcot Jean azonnal – Csak azért mert valami nem szokványos, egyáltalán nem kell kerülni, sőt!

Taco még utána szólna hogy akkor egye meg maga de addigra Jean megbántottan elviharzik a lekvárral.
Nemsokára újra előkerül Jean éppen a szomszédos asztalokat szedi le. Minden megmaradt tányérról jóízűen csemegézik és közben bosszankodik.

- Micsoda kákabélű válogatós népség. Bezzeg a börtönhajón megették volna még a csészének a fülét is az biztos..- majd mikor látja hogy Taco figyeli elhallgat és széles mosolyt erőltet arcára. Még a rágást is befejezi, de az éppen a keze ügyében lévő maradék csésze teával gyorsan leöblíti a falatot.

Már majdnem végeznek Tacoék a reggelivel mikor új vendég érkezik. Világos sőt virágos ingben, türkiz, anyagában is túl rövid szárú nadrágban, csillag-mintás mélykék sipkában. Semmilyen mérethelyes ruha nincs rajta, egész lénye komikus sőt karikatúrisztikus bár akkoriban ilyen még úgysem létezett. Odalép az ő asztalához is.

- Végre valaki aki érti a divatot! – mondja elismerően, majd odasúgja Oswaltnak – a felöltőjét kicsit átszabatnám, sokkal jobban állna! – majd a mágustól is felveszi a rendelést.

Ekkorra kerül vissza Taco és Keila asztalához. Látva a nő egykedvű arckifejezését és hogy hozzá se nyúlt a süteményekhez. Gyorsan egy darumadarat hajtogat a szalvétából és leteszi a nő elé aki ezt nyilván nem láthatja. Taco feszülten vár.
Jean odahajol Tacohoz és megkérdezi.

-A kis mademoiselle miért lenni ilyen kedvtelen? Lenni unalmas éjszakája neki? Hát miért nem tesz a kedvére monsieur! – mondja neki mint egy bennfentes és fittyet hány Taco szikrázó tekintetére, folytatja.

-Jean látni kisasszony csalódottságát melynek bizonyosan maga lenni okozója!
-mondaná még tovább is de Taco megelégeli és a helyéről felkelve megfogja a grabancánál fogva a férfit. Majd inkább kisimítja a gallérját, elereszti a grabancát a főszakácsnak és megveregeti a vállát.

- A kisasszonynak remek éjszakája volt, magának éppen most amúgy is dolga van, mi pedig befejeztük a reggelit. -tessékeli odébb egy másik asztalhoz, ahol éppen a fura ruhás gnóm ül.

- Ennek a vendégnek is jár a színvonalas kiszolgálás, vele foglalkozzon inkább – mutat Oswaltra és kikerekedik a szeme.

-Hát maga meg hogy kerül ide? -nézi nagyon a feltűnő és fura ruházatú gnómot.

 

A mágus nyomában

Már-már majdnem ismét elragadta a varázslatos álomvilág, ám pillanatok alatt felrázza a férfi fáradt rekedtes reggeli mormota hangja. Akaratlanul egy mosoly szökik az ajkai szélére, ahogy a fejét kissé oldalra biccentve felé fordítja.


- Jó reggelt. -Köszönti őt egy bájos hanggal.- Jól aludt az éjjel? - Ugyan tudja, hogy az első néhány óra egy kínszenvedés lehetett a férfinek, bízik benne hogy az éjszaka maradékát nyugodtan tudta pihenéssel tölteni. A fekete ing felé pillantva biccent egyet.
- Nem szeretnék másikat, nagyon kényelmes volt ez is, köszönöm. Ha nem bánja, szívesen aludnék benne. Nincs szükségem más hálóruhára.. - Az ing illata a férfijé, olyan nyugodtan aludt mint még soha. Nem cserélné le.

A kávé és a reggeli remekül hangzik, így hevesen bólogat felé. Rögtön fel is áll a helyéről, s már nyújtja is a kezét a férfi felé. Tudja, mi jön ilyenkor már kérni sem kell igazán. Engedelmesen fonja össze az ujjait az övével, ahogy topogó léptekkel indul meg utána. Szabad kezének ujjait kicsit oldalasan tartja, ha esetleg valami keze ügyébe kerül végigsimít rajta, próbálja valamelyest feltérképezni a fogadót hogy lassacskán ő is szabadon járkálhasson. Gyorsan tanul, egy-két alkalom még hogy a szobájukba térnek, s legközelebb már tudni is fogja az utat minden különösebb probléma nélkül.

Leérve a az étkezőbe megvárja amíg Taco leteszi őt valahova, s mint egy kis zsák krumpli foglal helyet. Ujjait óvatosan az asztalra téve végigsimítja a terítőt, és a kávés csésze helyét. Jean hamar nekiáll legyeskedni körülöttük, töltögetve a kávét, osztogatva a reggeli süteményeket, ám azt Keila csak félre tolja maga elől. Egyedül a csésze fekete érdekli, melyet olyan örömmel emel az ajkaihoz mint mikor kisgyerek kap ajándékot.
- Jó étvágyat. -azért az illemről nem feledkezik meg.

 

Elcsípett beszélgetés

A fotelágyban elnyújtózva hallgatja Keila válaszait és közben hol őt hol a plafont nézi. Azt érzi mennyivel többre tartja őt magát annál mint ami valójában és mennyivel különb nála ez a törékeny kis nő aki váratnanul csöppent be az életébe.

Ő ezerszer gyarlóbb és önzőbb nála, és azok a tulajdonságok amelyeket rá illőnek gondol Keila mintha egy másik embert illetnének. Jól esik neki de nem álltatja magát, ha a nő igazán ismerné sem nem gondolná önzetlennek,  becsületesnek sem de műveltnek meg végképp nem.

Persze lehet Keila a tulajdonságai legjavát hozza ki belőle de számára ez görbe tükör amit nehezen tud elfogadni.

Ahogy elpárolog a rémálom és az ablakban az alvó város szemlélve elmélkedik egyszerre átfogják az apró karok hátulról. Ahogy mellkasára símulnak a női kezek ő a saját tenyerével takarja be azokat megsimogatva a kézfejeket, és fejét oldalra fordítva átadja magát a pillanat varázsának.
Mert igazi varázsló ez a lány. Minden nap valami új és szokatlan érzéssel gazdagodk általa. A nő az érintés által érezheti a szívverését, igyekszik megnyújtani ezt az érzést ameddig csak lehet.

Szótlanul hallgatja Keila szavait. Szótlansága mögött a csodálkozása is ott van, hogy lám milyen öntudatos is tud lenni a kis hölgy. Ahogy a lelki bilincsek lassan lazulnak rajta, elemi erővel tör fel a lányban az élni akarása az hogy sorsának irányítója legyen.

Másfelől pedig hallgat a beleegyezés végett, ezeket a feltételeket persze meg fogják majd beszélni - gondolja.


A mágus nyomában


Ahogy reggel kinyitja a szemét már a nő ott ül ismét mint egy szobor pont úgy néz ki mintha valamelyik templom faláról csenték volna ide. Ő is feltápászkodik lassan.

-  Jó reggelt Keila...  köszönti miközben nekilát a mosakodásnak. Tekintetét nem kerüli el a gondosan összehajtott ing az ágyon. Megtörölközik majd a nőre néz.

Arra gondoltam hogy amíg nem kerítünk alkalmasabb hálóruhát  örömmel venném ha éjszakára ezt viselné.

- De egyebet is választhat a ruhatáramból persze..
- titkon reménykedik hogy megfelel a nőnek a fekete inge  nem csak azért mert rendkívül vonzó benne, ha ezt viseli hanem azért is hátha segédkezhet máskor is a be esetleg a kigombolásában.

Elhessegeti az unos untalan tévútra kalandozó fantáziáját melyek folyvást a nő körül járnak. Inkább magára kapja köpönyegét, felszerelkezik fegyvereivel gondosan, és kinyitja az ajtót.

-  Mit szólna kegyed egy frissítő kávéhoz és valami ennivalóhoz mellé?
- kérdi és reméli elég csábítóan hangzik ajánlata.

És ha elfogadja akkor kézen fogva Keilát, levezeti az kocsmai részbe, ahol az egyik asztalnál helyet foglalva Jean saját kezűleg szervírozza ilyenkor a feketekávét és mellé a süteményeket.