A piactér

A mágus nyomában

Már kézzel tapintható a feszültség a levegőben, amikor rezzenéstelen arccal hallgatja Oswalt meséjét. Persze hogy neki is feltűnik az ellentmondás, de nem most fog leállni vitatkozni a gnómmal hogy miért pont ilyen történettel állt elő. Az, hogy a tekercs virággá változik már meg sem lepi, és ahogy a kis erszény eltűnik az jelzés számára hogy a megegyezés megköttetett. Hogy miről és hogyan? Azt ráérnek később is tisztázni, most dologidő van!

Ahogy a razzia parancsnoka ráfog a gnómra már sejti hogy nem lesz könnyű menet. Fél szemmel azt méregeti hányan hányfelé vannak a teremben és mire mindenki odasereglik belátja a menekülésnek úgymond lőttek.

Azt is érzi hogy Keila már csaknem pánikban van és ez árt a legtöbbet most nekik úgy véli. Ezért joviálisan rámosolyog a parancsnokra és belekezd.

- Szó sincs itt félreértésről tisztelt uram! – tesz széles gesztust, de csak annyira hogy ne tűnjön lehetőségnek a támadásra.
- Oswalt mester mindenben jól fogalmazott. Csak nem hagytak időt hogy befejezzük kérem! – már-már meghunyászkodó a tekintete.

- Arról van szó hogy közösen utaztunk volna tovább a mesterrel délnek. Ugyanis az én drágaságom spirituális tanítást kap majd tőle.

Mindeközben a másik kezével finoman rásimít Keila kezére aki már úgy szorongatja a balját hogy teljesen belefehéredtek az ujjai. Egyfelől igyekszik a lányt megnyugtatni, másfelől így tudja észrevétlen kibiztosítani az orgyilkos pengéket a használathoz.

- Az én kisunokám halottlátó ...tudják. – néz kedvesen Keilára pont mint egy nagypapa az egy szem unokájára.

- És nem csak a szellemeket érzi maga körül, hanem egészen pontosan meg tudja mondani hogy kinek mikor következik el a végórája. – mutatóujját felemeli a mondathoz a jelentőségét növelve.

– Ha nem hiszik próbálják ki nyugodtan!

Gondolatban tudja ha ez a játszma így folytatódik akkor Keila igen rövidke életutat fog jósolni ezeknek a nyomorultaknak.

Amikor sürgetőleg lép már mellé a rosszarcú fickó, mélyen Oswalt szemébe néz és baljával a belső zsebébe nyúl. Tekintete azt üzeni a gnómnak hogy itt az idő hogy megmutassa mire képes egy mester.

- Pillanat, pillanat már itt is vannak kérem!

Találomra válogat a belsőzsebe tartalma között, amíg az ott lapuló franciakártya pakliból kiválaszt három lapot.
Egy négyrét hajtott papír is a lapokkal együtt a markába kerül így azt is előhúzza. Lassan és óvatosan átadja a kártyalapokat az őrparancsnoknak, velük együtt a papírt is amely nem más mit egy lakhelyátvizsgálási végzés és anno még Viola szobájának átkutatásához szerezte be. Persze ezt is feketén.

Mindenre elszántan várja, hogy az őr mit szól hozzá amikor meglátja a három franciakártya lapot, és az előbb említett irományt. Feszülten nézi a gnómót és felkészül, hogy pár pillanat múlva akár az életükért kell küzdeniük. Három a hat ellen nem túl bíztató arány.
Főleg hogy Keilát nem számolhatják a támadók közé, sőt inkább őt csak menteni kellene majd. És ez számára elsőbbséget élvez mindennél, történjék bármi. Bízik benne hogy a Jolly Joker ezúttal is megfordíthatja a játszma menetét.

Az ajtóban megjelenik Jean bosszús arccal, aki mióta megjárta a börtönt különösen utálja a rendfenntartó erőket. Hibátlan kiejtéssel mondja neki öregesen a börtönviseltek egyezményes kézjelét használva: figyeljen nagyon.

- Juste un ami en difficulté - azzal hátra dől és várja a fejleményeket.

 

A mágus nyomában

A rosszarcú egyre inkább türelmét vesztett fickó megdörzsöli álla vonalát, táskás szemeivel vizslatja a három jómardarat. Egyikük gyanúsabb a másikuknál, főleg az az apró gnóm. A gyermek csak gyermek, de az biztos, hogy az ősz idős úrnak is van vaj a füle mögött.
A katona összefonja a karjait maga előtt, majd nagykegyesen lehajolt Oswalthoz, tenyerével a vállára fogva. Először csak lágyan pihenteti rajta.
- Vagy úgy.. - kezdi el mondandóját - Szóval Rosanna és Gevir. Mondják, hogy lehet az hogy ennyire elbeszélnek egymás mellett. Az imént mondta, hogy elhagyják Székvárost, míg a gnóm most tanítványról hadobál. Oswalt, mit fog tanítani ennek a csöpp leánynak? - ujjai begyét szépen lassan elkezdi a gnóm húsába mélyeszteni, jól megszorongatva őt. A kedvesnek nem mondható mosoly szinte a férfi képére fagy amint megérzi, hogy most nála a gyeplő.
- Továbbá.. A Smaragd felföldről csak papírokkal léphetnek erre a területre. Kérem, pakolják ki az irataikat.
Keila felkapja a fejét a földről, ujjai megremegnek Tacoronte kezében. Egyre erősebben és erősebben szorítja őt, hogy a pánik legkevesebb jelét mutassa. Az illuzió még fennt áll, de már tényleg nem sokáig. A lány gyenge és alultáplált, keveset alszik és állandóan retteg. Ez a sok apróság teljesen elnyomja az erejét.
- Az iratokat, most.. - nyomatékosítja a férfi mondani valóját, majd elengedve Oswaltot lép közelebb hozzájuk. Bal kezének mutató ujjával menetközben invitálja többi társát is, kik egy biccentés közepette lépnek csak el Ralenta közeléből. Miután alaposan körbe fonták őket, a katona kinyújtja a kezét és türelmetlenül vár.

//Amennyiben a kalandorok nem tudnak semmilyen papírt felmutatni, mely bizonyítaná származásukat és identitásukat, a katonák rögtön megragadják mindhármójukat. Az illúzió leesik és lebuknak. //

 

A mágus nyomában

Bűnös élvezettel figyel. Nem a párocska kínzása okozza az élvezetet, hanem tudja, a fickó normál esetben sose árulna el ennyit magukról, mint amennyit most tapasztal meg szavak nélkül. Hamarosan összeáll a fejében minden. Tekintete megváltozik, mikor Taco kemény álarca végre, kényszerből, de megreped. Oswalt nem szól semmit, de a mosolyát még mindig csak tőrrel lehetne lefaragni.

”Lám-lám… Az öreg harcos még ezt a leckét úgy látszik nem tanulta meg még. Varázslókkal sose kezdj! Több kell ellenük, mint kard és páncél…”

Viszont az újabb meglepetés a lánytól érkezik. A manaháló változása kellemes fordulat. A gnóm szakavatott szeme felismeri a lány trükkjét, de az erejét nem saccolja sokra. Lassan nyúl a tekercsért. Csak felállítja a hengert és az egy kézmozdulatra csinos vázává válik, benne kis színes, illatos virágcsokor díszeleg. Az erszényt pedig egy másik mozdulattal felkapja. Amikor a katonák berontanak és még a drágaságos Ralentával is durván bánnak, Oswalt fölpattan. Keilát és Tacót lassan megelőzve áll eléjük. Kihúzza magát és amikor Taco a helyzethez alkalmazkodva elkezdi a hazugságot, a gnóm a fenyegetésre fittyet hányva áll a parancsnok elé.
- Oswalt vagyok, ők ketten pedig Rosanna és a nagyapja Gevir. Az északi Smaragd felföldről jöttek hozzám, hogy a lányt a tanítványommá fogadjam. A Vörös Kakasban szálltunk meg, ismerve Ralenta asszony vendégszeretetét! A tűzről hallottunk, persze, hiszen mindenki erről beszél. Nem voltunk a környékén sem! –
Mondja egy szuszra, majd karba teszi mellkasán a kezeit. Az idegen parancsnok nem lát félelmet a kis fickó tekintetében.

 

A mágus nyomában

Feszülten hallgatja a gnóm szavait miközben odakint sűrűsödik a zaj. Tudja hogy Ralenta nem fogja tudni visszatartani az őröket, így már csak pár pillanata van hogy kiagyaljon valamit.

Az is eljut a tudatáig hogy a gnóm nem tud semmit. Viszont megszólal belül a hatodik érzéke látva az apró férfi tekintetében a gonosz fényt. Intő jel.

Az idegpályákon a szinapszis vad rohanásba kezd hogy dacolva a valósággal megtalálja a kiskaput. Azt amelyik elfogadható esélyt ad a túlélésre, de a vérontás biztosan nem az.

Gondolatai cikáznak és számára lelassul az idő. A gnóm a vesztét akarja akárcsak az őrök ez nem vitás. Olyan megoldás kell amivel egyszerre húzza ki a gnóm méregfogát és csusszannak ki az őrök kezei közül.

Keze lassan elindul belső zsebébe, tekintete résnyire szűkül. Kitapintja amit keres és megmarkolja azt elszántan.

Amikor kirakta a kártyalapokat még a kúriában a fésülködőasztalra  hogy tisztán lássa az összefüggéseket nagy hibát vétett. A lelki szemei előtt van a kiterített és sorba rendezett pakli. A treff bubi, a kör dáma mellett, a pikk dáma és az összes többi kisebb értékű lap. De valami hiányzik, valamit megszokasból már eleve kivett a pakliból. És ez nagy hiba volt mert ezzel nem számolt.

Lelki szemei előtt a féltetett lapokhoz nyúl és felfordítja a felsőt. Hát persze! Mindhárom ugyanaz. A felfedett kártyalap a Jolly Joker.

Ott van a kezében a csörgő sipkás  tarka ruhás udvari bolond aki mindenre képes, vele bármilyen szorult helyzetből van kiút. És ahogy felocsúdik a valóságban is itt ül vele szemben ez a figura. Lassan előhúzza a belső zsebében lapuló tárgyat és az asztalra teszi egyenesen Oswalt orra elé.

Egy díszes pergamen tekercs az.

- Fura de olyat is beszélnek hogy a mágus toronyból is bent égtek páran ....és valami tekercset kerestek... fixírozza kitartóan a gnómot.

Szórakozottan szét néz de valójában lopva Keilát nézi és felméri mikor toppannak majd be az őrök. A tekercset esze ágában sincs eltenni.

- Ugyan vajon kinek lehet hasznos egy ilyen dolog.....Talán mi lakat alá kerülünk, de a megbízónk is az biztos. Ideje a csatabárdot elásni kedves uram. - és egy erszénykét csúsztat az asztalra a tekercs mellé.

A feszültség nem csökken mikor az őrök berontanak a magából kikelt Ralentával egyetemben. És bár Taco kibiztosítja végszükség esetére a véres megoldást de kivár. Segítene Ralentának de ha fegyverrel kel a védelmére minden reményük elveszik.

És ahogy Oswalttól várja a választ a nő megragadja a kezét és egyszerre megváltozik minden. Mintha egy hullám terjedne szét körülöttük. És mikor legközelebb Keilára néz nem hisz a szemének. Az őrök ott teremnek az asztalnál és ő éppen a gyümölcssaláta kanalát forgatva néz farkasszemet önmagával a kanál domború oldalán csodálkozva. Kell pár másodperc hogy megértse már másodjára kérdezik az őrök.

Rekedtes hangját maga is alig ismeri fel ahogy válaszol.

-  A kisunokámmal itt szálltunk meg éjszakára de holnap tovább is utazunk. Hallottunk valami lármát de nemigen foglalkoztunk mi azzal... mondja vontatottan.
- Furcsát nem láttunk de nekünk itt minden idegen....


Öregesen végigsimít szakállán és fél szemmel a gnómot figyeli most is, és azt, hogy az őrök mikor veszik észre a tekercset a fickó előtt a zsákocskával...

 

A mágus nyomában

A Kakas csendes és meghitt reggeli időszakát a berobbanó városi őrség rázza fel. Ralenta tiltakozó kialtásai és megnyerő alkudozásai sem írják felül a katonák döntését, könnyedén tolják félre az asszonyságot az útból. Az egyik komor kepű sokat megélt jómadár, kinek olyan magasan van az orra mint legalább az Anwari hegységek legmagasabb pontja komótosan kémleli körbe a fogadót. Bár Keila nem lát, jól hall. Szemeit lehunyva fülel a csipet csapat társalgására, halkan sutyorogva maga elé.
- Biztos informátor állította hogy itt lesznek. A kutyák sokáig üldözték őket, de a leomló nyugati szárny megfogta őket. Ilyen állapotban nem juthattak messzire, kizárt dolog hogy sérülés nélkül megúszták volna a dolgot.. - egy pillanatra elhallgat, előre támaszkodik az asztalon tovább hallgatózva. - Igen, egy fehér szemfedő. A lakosok és a katonák is egy cserepeken szaladgáló nagyobb testű férfit láttak. Ralenta, biztos hogy nem látott semmi gyanúsat? - az egyik próbálja puhítani a nőt. Keila felkapja a fejét és tekintetét Taco felé fordítja, majd Ralentára pillant aki próbálja kerülni a szemkontaktust feléjük.
A markáns kepű egyre gyakrabban tekintget az asztaluk irányába, a lány pedig próbál az asztal előtt elsétálók takarásában maradni. Keila hirtelen megragadja Taco kezét, egy aprócska illúziót keltve a körülöttük lévők körül. A fejvadász haja kifehéredik, szakálla kicsit jobban megnő, vonásai elöregednek. Keila haja beszőkül, szürke szemei csillogó kék fényben pompáznak, ám ezt a látszatot csak néhány percig tudja fenntartani, vagy amíg meg nem zavarják hirtelen.
A katonák elindulnak az asztalok között, egyesével minden ott lévőhöz alaposan megvizslatva a vonásaikat keresve a gyanúsítottakat.
A parancsnokuk hangos dobbantással áll meg az apró gnóm mellett, alaposan szemügyre véve mindhármójukat.
- Hol voltak az előző este? - kezd bele ridegen a vontatott, kötelező kérdés sorozatba. - Hallottak az esti tűzről? Tudnak bármit is az elkövetőkről, a személyükről vagy talán a hollétükről?

//Itt Oswalton és Tacon múlik minden. Ha Oswalt jelez az őröknek, az álca azonnal eltűnik róluk a lány ijedtsége miatt. //

 

A mágus nyomában

Töretlen vigyorral figyeli a párost, de főleg Tacot a gyümölcssaláta felett. A tűz említése nem volt szándékos, de a reakciójukra megtorpan a keze, ahogy a villa felé nyúl. Minden világos lesz számára. Amikor a férfi átül az asztalához, már mindent ért. Taco burkolt fenyegetése, csak üresen csilingelő szavallat, amit kezével az állát kitámasztva hallgat. A kintről behallatszó ricsaj pedig az igazi zene a füleinek. Kihasználja minden másodpercét amíg az őrség be nem ér, megfigyelve kettejük arcának minden rezdülését. A kialakuló káosz élvezetét Keila jobb, hogy nem látja. Oswalt ezeknek a pillanatoknak él.
- Biztos, hogy nem magukat keresik, ugye? Vagy kérdezzem meg az őrséget, hogy mi történt a tűzön felül. Vagy akkor talán nem csak a hírektől lennétek elzárva...? -
Kérdi a pattanásig feszítve a húrt, amíg az őrök kint be nem nyitnak. Taconak nincs sok ideje. A vendégek nem figyelnek most rájuk, mindenki a hangzavarral van elfoglalva, így álságos módon csavar egyet a páros nyakán feszülő hurkon. Tudja, hogy más helyzetben a férfi a töredékéért elvágná a torkát. Most viszont egy olyan határvonalat feszeget a gnóm, amit talán nem kéne...