~ Anwarion Szerepjáték ~


A piactér

A város két, a kontinenst átszelő kereskedelmi útvonal metszéspontjában fekszik, így természetes, hogy az ezeken át bőséggel áramlik a portéka falai közé. Ennek megfelelően több kisebb, nagyobb piactérrel bír. Állatvásárán a vágójószágtól, az idomított sólymon át egészen az egzotikus bestiákig minden megtalálható, míg árutőzsdéjére, s kereskedőcsarnokába a kikötőtől forgalmas csatornán hajózzák be a bárkák szállítmányait. A bankházak folyton nyüzsgő környékét tartják a városnegyed lüktető szívének. A folyampiacon hosszú csónakokból kínálják áruikat a kofák - mikhez száraz lábbal hozzájutni nem lehet-, a halászok édesvízi halakat és a tenger gyümölcseit egyaránt szállítják a vízparti halpiacokra. Noha a közbiztonságra erőst ügyelnek, a zsebtolvajok és pénzváltók könnyen megkopaszthatják az óvatlanokat.


profile picture Tacoronte del Notturio
Tacoronte del Notturio
2022-08-12 17:52
Titulus: Az öreg fejvadász
Hozzászólások száma: 35
Regisztráció ideje: 2022-07-25 20:59:03
A mágus nyomában

A reggeli időben nem olyan zsúfolt a Kakas mint általában és ilyen korán még konyhai teendők sincsenek. Ezért Jean rendszerint maga szolgálja ki az asztalokhoz érkező vendégeket. Ralenta asszonyság ezt nem bánja de azért fél szemét mindig rajta tartja a bajkeverő főszakácson. Ugyanis sok idő elteltével sem tudta még levetkőzni a börtönhajón felszedett furcsa modorát.

Szinte azonnal odapenderedik az asztalhoz, ahol Taco és Keila helyet foglal. Fehér kötényével, karjára terített vászon konyharuhájával és derékban meghajó testtartásával maga a született mestere a kiszolgálásnak.

- Bonjour madame et monsieur – hajol meg mélyen az újonnan érkezett vendégek előtt, és azonnal kihúzza a széket Keila előtt.
Mivel a lány ezt nem látja csaknem a földre huppan, még szerencse, hogy Taco figyel és időben beavatkozik. Erélyes mozdulattal a helyére igazítja a széket így Keila nem esik el ugyanakkor egy szúrós pillantásban jutalmazza a főszakácsot.

Szeretném ajánlani kedves maguknak a frissen készülő és elragadóan fűszeres pisztráng ala Bolognese ételünket mely egyaránt kedvez az éhező… na és ezen a ponton inti le Taco Jeant.

- Ne fáradjon mester. Csak egy szimpla, illetve dupla feketekávét kérnénk mindketten, pirítóssal és vajjal, és egy kis süteményt a kávé mellé..- mondja szárazon a pincérnek

- Oh mondieu micsoda remek Ízlés és gondolat! És egy csipet makréla kaviár is dukál mellé monsieur, hogyan máshogyan lehessen fogyasztani eme ínyencséget..- csillan fel Jean szeme hirtelen. – Citrommal, pirítóssal nagyszerű! – csapja össze tenyerét.

-Semmi kaviár, semmi citrom! – kezd türelmetlen lenni Taco és Jean jobbnak látja elpárologni és lefőzetni a kávét.

Hamarosan újra megjelenik az asztaluknál kis tálcán a gőzölgő illatos kávé, másik kezében az egyformára vágott pirítós szeletek, pár croissant, kis csésze vaj és egy kis csésze lekvár.

-Hát ez meg micsoda? – kérdi nyersen Taco miközben a kávét Keila elé teszi és keze ügyébe rakja a cukortartót.

- Ummh monsieur! Ez csak apró figyelmesség a részemről kérem. A kis mademoiselle olyan elragadó hogy neki hoztam. Nagyanyám receptje, saját készítésű tintahal-lekvár. Mennyei!

Taco igyekszik megelőzni Keilát abban, hogy megkóstolja a lekvárt, és a kis csészét sietve elvéve beleszagol. Szélesen elfintorodik.

- Na idefigyeljen! Engem nem érdekel, hogy nagyanyja recept meg miafene de ez büdös! – kel ki magából Taco most már.

- Egyáltalán nem büdös csak pikáns! – vág sértődött arcot Jean azonnal – Csak azért mert valami nem szokványos, egyáltalán nem kell kerülni, sőt!

Taco még utána szólna hogy akkor egye meg maga de addigra Jean megbántottan elviharzik a lekvárral.
Nemsokára újra előkerül Jean éppen a szomszédos asztalokat szedi le. Minden megmaradt tányérról jóízűen csemegézik és közben bosszankodik.

- Micsoda kákabélű válogatós népség. Bezzeg a börtönhajón megették volna még a csészének a fülét is az biztos..- majd mikor látja hogy Taco figyeli elhallgat és széles mosolyt erőltet arcára. Még a rágást is befejezi, de az éppen a keze ügyében lévő maradék csésze teával gyorsan leöblíti a falatot.

Már majdnem végeznek Tacoék a reggelivel mikor új vendég érkezik. Világos sőt virágos ingben, türkiz, anyagában is túl rövid szárú nadrágban, csillag-mintás mélykék sipkában. Semmilyen mérethelyes ruha nincs rajta, egész lénye komikus sőt karikatúrisztikus bár akkoriban ilyen még úgysem létezett. Odalép az ő asztalához is.

- Végre valaki aki érti a divatot! – mondja elismerően, majd odasúgja Oswaltnak – a felöltőjét kicsit átszabatnám, sokkal jobban állna! – majd a mágustól is felveszi a rendelést.

Ekkorra kerül vissza Taco és Keila asztalához. Látva a nő egykedvű arckifejezését és hogy hozzá se nyúlt a süteményekhez. Gyorsan egy darumadarat hajtogat a szalvétából és leteszi a nő elé aki ezt nyilván nem láthatja. Taco feszülten vár.
Jean odahajol Tacohoz és megkérdezi.

-A kis mademoiselle miért lenni ilyen kedvtelen? Lenni unalmas éjszakája neki? Hát miért nem tesz a kedvére monsieur! – mondja neki mint egy bennfentes és fittyet hány Taco szikrázó tekintetére, folytatja.

-Jean látni kisasszony csalódottságát melynek bizonyosan maga lenni okozója!
-mondaná még tovább is de Taco megelégeli és a helyéről felkelve megfogja a grabancánál fogva a férfit. Majd inkább kisimítja a gallérját, elereszti a grabancát a főszakácsnak és megveregeti a vállát.

- A kisasszonynak remek éjszakája volt, magának éppen most amúgy is dolga van, mi pedig befejeztük a reggelit. -tessékeli odébb egy másik asztalhoz, ahol éppen a fura ruhás gnóm ül.

- Ennek a vendégnek is jár a színvonalas kiszolgálás, vele foglalkozzon inkább – mutat Oswaltra és kikerekedik a szeme.

-Hát maga meg hogy kerül ide? -nézi nagyon a feltűnő és fura ruházatú gnómot.

 

profile picture Keila Lianore
Keila Lianore
2022-08-12 15:41

Hozzászólások száma: 26
Regisztráció ideje: 2022-07-27 18:40:59
A mágus nyomában

Már-már majdnem ismét elragadta a varázslatos álomvilág, ám pillanatok alatt felrázza a férfi fáradt rekedtes reggeli mormota hangja. Akaratlanul egy mosoly szökik az ajkai szélére, ahogy a fejét kissé oldalra biccentve felé fordítja.


- Jó reggelt. -Köszönti őt egy bájos hanggal.- Jól aludt az éjjel? - Ugyan tudja, hogy az első néhány óra egy kínszenvedés lehetett a férfinek, bízik benne hogy az éjszaka maradékát nyugodtan tudta pihenéssel tölteni. A fekete ing felé pillantva biccent egyet.
- Nem szeretnék másikat, nagyon kényelmes volt ez is, köszönöm. Ha nem bánja, szívesen aludnék benne. Nincs szükségem más hálóruhára.. - Az ing illata a férfijé, olyan nyugodtan aludt mint még soha. Nem cserélné le.

A kávé és a reggeli remekül hangzik, így hevesen bólogat felé. Rögtön fel is áll a helyéről, s már nyújtja is a kezét a férfi felé. Tudja, mi jön ilyenkor már kérni sem kell igazán. Engedelmesen fonja össze az ujjait az övével, ahogy topogó léptekkel indul meg utána. Szabad kezének ujjait kicsit oldalasan tartja, ha esetleg valami keze ügyébe kerül végigsimít rajta, próbálja valamelyest feltérképezni a fogadót hogy lassacskán ő is szabadon járkálhasson. Gyorsan tanul, egy-két alkalom még hogy a szobájukba térnek, s legközelebb már tudni is fogja az utat minden különösebb probléma nélkül.

Leérve a az étkezőbe megvárja amíg Taco leteszi őt valahova, s mint egy kis zsák krumpli foglal helyet. Ujjait óvatosan az asztalra téve végigsimítja a terítőt, és a kávés csésze helyét. Jean hamar nekiáll legyeskedni körülöttük, töltögetve a kávét, osztogatva a reggeli süteményeket, ám azt Keila csak félre tolja maga elől. Egyedül a csésze fekete érdekli, melyet olyan örömmel emel az ajkaihoz mint mikor kisgyerek kap ajándékot.
- Jó étvágyat. -azért az illemről nem feledkezik meg.

 

profile picture Tacoronte del Notturio
Tacoronte del Notturio
2022-08-12 13:19
Titulus: Az öreg fejvadász
Hozzászólások száma: 35
Regisztráció ideje: 2022-07-25 20:59:03
Elcsípett beszélgetés

A fotelágyban elnyújtózva hallgatja Keila válaszait és közben hol őt hol a plafont nézi. Azt érzi mennyivel többre tartja őt magát annál mint ami valójában és mennyivel különb nála ez a törékeny kis nő aki váratnanul csöppent be az életébe.

Ő ezerszer gyarlóbb és önzőbb nála, és azok a tulajdonságok amelyeket rá illőnek gondol Keila mintha egy másik embert illetnének. Jól esik neki de nem álltatja magát, ha a nő igazán ismerné sem nem gondolná önzetlennek,  becsületesnek sem de műveltnek meg végképp nem.

Persze lehet Keila a tulajdonságai legjavát hozza ki belőle de számára ez görbe tükör amit nehezen tud elfogadni.

Ahogy elpárolog a rémálom és az ablakban az alvó város szemlélve elmélkedik egyszerre átfogják az apró karok hátulról. Ahogy mellkasára símulnak a női kezek ő a saját tenyerével takarja be azokat megsimogatva a kézfejeket, és fejét oldalra fordítva átadja magát a pillanat varázsának.
Mert igazi varázsló ez a lány. Minden nap valami új és szokatlan érzéssel gazdagodk általa. A nő az érintés által érezheti a szívverését, igyekszik megnyújtani ezt az érzést ameddig csak lehet.

Szótlanul hallgatja Keila szavait. Szótlansága mögött a csodálkozása is ott van, hogy lám milyen öntudatos is tud lenni a kis hölgy. Ahogy a lelki bilincsek lassan lazulnak rajta, elemi erővel tör fel a lányban az élni akarása az hogy sorsának irányítója legyen.

Másfelől pedig hallgat a beleegyezés végett, ezeket a feltételeket persze meg fogják majd beszélni - gondolja.


A mágus nyomában


Ahogy reggel kinyitja a szemét már a nő ott ül ismét mint egy szobor pont úgy néz ki mintha valamelyik templom faláról csenték volna ide. Ő is feltápászkodik lassan.

-  Jó reggelt Keila...  köszönti miközben nekilát a mosakodásnak. Tekintetét nem kerüli el a gondosan összehajtott ing az ágyon. Megtörölközik majd a nőre néz.

Arra gondoltam hogy amíg nem kerítünk alkalmasabb hálóruhát  örömmel venném ha éjszakára ezt viselné.

- De egyebet is választhat a ruhatáramból persze..
-
titkon reménykedik hogy megfelel a nőnek a fekete inge  nem csak azért mert rendkívül vonzó benne, ha ezt viseli hanem azért is hátha segédkezhet máskor is a be esetleg a kigombolásában.

Elhessegeti az unos untalan tévútra kalandozó fantáziáját melyek folyvást a nő körül járnak. Inkább magára kapja köpönyegét, felszerelkezik fegyvereivel gondosan, és kinyitja az ajtót.

-  Mit szólna kegyed egy frissítő kávéhoz és valami ennivalóhoz mellé?
- kérdi és reméli elég csábítóan hangzik ajánlata.

És ha elfogadja akkor kézen fogva Keilát, levezeti az kocsmai részbe, ahol az egyik asztalnál helyet foglalva Jean saját kezűleg szervírozza ilyenkor a feketekávét és mellé a süteményeket.

 

profile picture Keila Lianore
Keila Lianore
2022-08-12 00:05

Hozzászólások száma: 26
Regisztráció ideje: 2022-07-27 18:40:59
Elcsípett beszélgetés

Ahogy ügyetlenül próbálkozik az ing begombolásával, hirtelen valami kellemes melegség tölti el. A férfi az, aki mögötte türelmetlenül taporog egy pár másodpercig, mire körbe fonja rajta a karjait. Teste megdermed, még válaszolni is képtelen az ártatlan kérdésre. Testét apróra húzza, hogy még véletlenül se érjen a meztelen felsőtesthez, mely oly kedvesen dől rá. A vastag, izmos karok árnyékában bújik meg, szíve heves kalapálását alig bírja türtőztetni. Taco minden érintése gyengéd, még a hatalmas alkat ellenére is. Arcát vörös pír borítja el már az első gombnál is. Hallja hogy a fejvadász is lélegzetvisszafolytva ügyetlenkedik az inggel amitől megnyugszik hogy nem csak ő érzi magát annyira.. furcsán.

Hiába próbál mozdulatlan maradni, Taco nem az a fajta, akit ilyen ócska trükökkel meg lehetne vezetni. A kérdésre felé fordul, ezüstös szemeit egyenest az ő tekintetébe fúrva. Egy darabig gondolkodik, majd mosolyra húzza ajkait.
- Mit tennék meg? - töpreng el a kérdésen egy mély lélegzetvételnyi ideig.- Ha bármilyen varázserőm lehetne.. Azt hiszem.. Valami olyat kérnék, amivel segíteni tudnék azokon, akik rászorulnak. Talán gyógyító lennék, a sok sérültet ellátni nehéz dolog és kevesen tudják űzni eme mesterséget. Olyan sok beteg ember él a földön, ha mindenkit meg tudnék gyógyítani.. Akkor én is boldog lennék. Gondoljon bele, a sok gyermekhalál, a szenvedő idősek. Minden csak egy csettintés lenne.

A második kérdésre már nem ilyen egyszerű a válasz. Olyannyira nem, hogy zsigerből reagálni is képtelen rá, holott minden szó és érzelem a nyelve hegyén van. De fél bármit is mondani, bármit is mutatni felé.
- Még nem ismerem olyan jól,Tacoronte. Az az arca, mellyel engem minden egyes nap, minden egyes percében ámulatba ejt.. Még sosem találkoztam ennyire kedves és önfeláldozó emberrel mint maga. Önzetlen és becsületes, tisztelettudó és művelt. Minden meg van magában, amire.. mindenkinek szüksége van. Tudom, hogy nem hisz magában és minden áron el akarja hitetni magával hogy a lelke romlott, de higyje el.. Nem az. Sok gonosz emberrel találkoztam életem során, tudok köztük különbséget tenni. Akármi is történik velünk a kalandunk alatt arra kérem, hogy sose változzon meg. Maradjon mindig ilyen, amilyen most.

Majd elfordul tőle, hogy lassan ő is álomba merüljön. Sokat forgolódik és mocorog, ám mire végképp elszenderedne heves zihálást hall a férfi felől. A lázálmot pillanatokon belül a penge halk suhintása, s a párna szakadása zavarja meg, amitől még a szó is belé fagy. A párnából úgy törnek fel a tollak, akárcsak az újévi tüzijátékkor, befedve majd az egész szobát vele. Ijedten rántja magát össze, s olyan sokáig vacilál hogy felkeltse-e, hogy addigra már felriad magától a férfi. Némán hallgatózik, ahogy kibújik a takaró öleléséből, kitárja az ablakot és a hűs hajnali szellő végigcirógatja az arcát. Lassan feláll a helyéről majd Taco mögé sétálva apró kezeit körbefonja a mellkasán. Fejét a hátára hajtva fúrja bele az arcát a bőrébe, szorítása is aggodalommal és félelemmel teli.
- Csak egy feltétellel nem dobom a városi őrség karmai közé.. Ha megígéri, hogy velem marad. Nem akarom, hogy elmenjen tőlem, nem akarom hogy magamra hagyjon. Azt szeretném ha .. társam lenne a szomorú és a boldog időkben. Ha együtt küzdenénk át magunkat a nehéz napokon, s önfeledten nevessünk minden badarságon a jövőben. Reggelig kap időt ezt az ajánlatot átgondolni. Ha nem fogadja el, két kezével készítheti el a bitófát.
Majd visszasétál az ágyába, nyakig betakarózik és folytatja nyugtalan álmait.

A mágus nyomában

Az ablak az éjszaka folyamán nyitva maradt. A nap erős és meleg sugarai, a városi piac reggeli zaja pillanatok alatt felverik az alvó nőt. Lassan felkecmereg az ágyból, álomporral megszórt szemeit nyöszörögve törölgeti szárazra melyet egy heves pislogás követ. Taco még békésen szuszog a szomszédos ágyban, amire egy megkönnyebbült sóhaj a válasza. Kitapogatva a hordót odakecmereg, engedve egy kis vizet magának megmossa az arcát, kiöblíti a száját és már keresi is a ruháit. Olyan szépen félre dobálta a minap este, hogy szó szerint a földön mászva tapogat utána, mire jó egy percnyi keresgetés után megtalálja az ágy sarkában. Kiugorva Taco ingjéből szépen összehajtja azt, majd mintás egyberuhájába pattan, a topánkát pedig a lábaira húzza. Nem akarja megzavarni a fejvadász -végre- békés álmait, így amíg nem ad életjelet magáról visszaül az ágy szélére és lábait keresztbe téve némán várakozik.

 

profile picture Tacoronte del Notturio
Tacoronte del Notturio
2022-08-11 23:05
Titulus: Az öreg fejvadász
Hozzászólások száma: 35
Regisztráció ideje: 2022-07-25 20:59:03
Elcsípett beszélgetés
[Lidérces álmok otthona]

Már elheveredik a fotelágyban amikor figyelmes lesz rá, hogy a nő a ruhásszekrényben matat. Fogalma sincs róla mit kereshet, de nem szól semmit. Viszont amikor az egyik fekete ingével lép oda hozzá igencsak elcsodálkozik. És rögtön rá is jön, hogy gondoskodnia kellett volna Keilának éjszakai ruházatról.
Már a nyelvén van, hogy inkább ad neki valami kényelmesebbet, de ahogy a nő leveti ruháit egy csapásra szerte foszlanak gondolatai. Hamarjában csak annyit tud válaszolni rá:

- Csak nyugodtan Keila…

Némán nézi ahogy az inge rá kerül a nőre. Rásimul a testére és ő tudja, hogy ez a ruhadarab sosem érintett ilyen finom és hamvas bőrt.

Halkan felkel a helyéről és odalép a háttal álló nőhöz.

- Hagy segítsek… - azzal ha a nő nem nyilvánítja ki nemtetszését akkor segít neki begombolni az ingét.

Hátulról szinte átkarolja úgy lát neki a feladatnak. Szép lassan és türelmesen halad fentről lefelé a gombolással.
Különösen izgalmas akkor lesz, amikor a keblei tájékán lényegesen feszesebb az ing, mint máshol, ezért nehezebb is begombolni. Taco alig hallhatóan mélyebb levegőt vesz a művelethez.
Mivel a nő alacsonyabb mint ő maga, ezért ez az ing jó szolgálatot tehet neki hálóing gyanánt. Azonban furcsa mód az ing alja pont addig ér, ahol már éppen hogy csak el tudja takarni azt a testrészét Keilának melyre a férfiak igazán kíváncsiak lennének. És ott van az utolsó gomb is természetesen, az ing aljától alig pár centiméterre.
Taco szinte lélegzet visszafojtva ér ehhez a területhez, nehogy hibázzon. Az ujjai még talán remegnek is az izgalomtól így még ügyetlenebb lesz és még tovább babrál a gomb begombolásával. Mire végez verejtékcseppek jelennek meg homlokán.

- Kész is vagyunk.. – fújtat nagyot megkönnyebbülve és útjára engedi a nőt, ő maga pedig elfekszik az ágyon.

Majd amikor Keila is végzett a tisztálkodással és ágyba kerül eloltja a kis petróleum lámpát és sötét lesz a szobában mindenhol.

A hold sápadt fénye besül az ablakon, beragyogja a szobát. A házak tetejének a körvonalai jól látszódnak és már sehol sincs világos az ablakokban. Néptelen az utca csak nagyon messziről hallatszik, hogy valahol részegek emberkednek, majd némi csörömpölés után abbamarad ez is és csend ül a tájra.

Taco hanyatt fekszik és hallgatja Keila légzését, aki alig két méterre fekszik tőle és szintén nem tud aludni. A férfi tudja, hogy így van, felismeri a levegővételből hogy ébren van akárcsak ő maga. Kicsit oldalra fordítja fejét, így láthatja a takaró alatt fekvő nő körvonalait az ágyban.

- Kérdeznék valamit, persze nem muszáj válaszolnia. – mondja halkan a nőnek.
- Ha tudna varázsolni de csak egy dolgot tehetne, mit tenne meg..- folytatja.

A lány döntése körül járnak egyre gondolatai. Elhatározta bárhogy dönt Keila, aláveti magát az akaratának. Mindkét esetre kész van a forgatókönyv a fejében.
Ha a korábbi életéhez ragaszkodik, akkor az egyszerű. Csak megkötözi, zsákot húz szegénynek a fejére, és olyan úton próbál „menekülni” hogy a városi őrség karjaiba szaladjon. Gyors, hiteles és hihető. Lehet mire a Vörös Kakas népe elszürcsöli a húslevesüket neki már megácsolják a bitófát a főtéren, hogy vacsorára biztosan felakasszák.

Kis szünet után még egy kérdéssel áll elő. Mivel lehet neki a holnap már a végzetét tartogatja, úgy érzi nincs vesztenivalója.

- Kérdezhetek még valamit Keila? – fut neki még egyszer a kérdésnek.

- Milyen embernek tart engem…és..el tudná-e képzelni az életét..- de nem fejezi be a mondatot inkább mégsem. Nem befolyásolhatja a nőt, hagynia kell, hogy a saját akarata szerint döntsön. Akár így..akár úgy.

Észre sem veszi mikor alszik el végül.

Azonban nincs nyugta még álmában sem. Szemei előtt egy falu pusztulása bontakozik ki. A támadó lovasok kíméletlenül mészárolják le az embereket, akik a felgyújtott házaikból igyekeznek kimenekülni. A lángok vörösre festik az eget, a vértócsák patakokká állnak össze, fojtogató füst gomolyog mindenhol, kétségbeesett háziállatok nyerítése, bégetése, ugatása hallatszik mindenfelől. Jajveszékelés és hörgés támad mindenütt.

Látja magát is ahogy fut ahogy csak a lába bírja. Már messziről észreveszi, hogy a szülői ház is lángokban áll, könnyeitől egyre homályosabb a kép. Ordít torkaszakadtából, de hiába: Látja ahogy apját és fivéreit körbeveszik és lemészárolják a kíméletlen lovasok. Futás közben éri az ütés hátulról, arccal előre elesik a porba. Őt magát kétoldalról felrántják és kezénél fogva húzza a két lovas a földön. A házból kirángatják édesanyját, aki a reá mért hatalmas ütéstől azonnal elvágódik a földön. Végső kétségbeesésében a mellkasán lévő bőrtokból előrántja a saját maga készített kését és vaktában próbálja az őt fogva tartó kezekbe belevágni a pengét.

Ekkor riad fel lázálmából. Felül a fotelágyon, zihálva veszi a levegőt, mint aki már órák óta fut. Egyik kezében a kését szorongatja, a másikban pedig a párnát, amely szét van vágva, a huzatból pereg alá a toll. Szétnéz a szobában és lassan felfogja hol is van valójában. Kezéből kiejti a párnát, elteszi a tőrt és tekintete az alvó Keilára téved.

Látja a nő nyugodt és angyali arcát ahogyan a telihold megvilágítja vonásait. Lassan és egyenletesen szedi a levegőt, most már biztosan alszik. Néha mintha meg-megmozdulna a takaró alatt, és a keze éppen hogy csak kilóg a takaró alól. Olyan a pillanat ez mint egy remekbeszabott reneszánsz festmény. Úgy érzi minden éjjel tudná nézni ezt a képet. Talán ez meggyógyíthatná őt is.

Megnyugszik ő is és odasétál az ablakhoz, hogy kinézzen rajta. Két kezével rátámaszkodik az ablakpárkányra és mezítelen felsőtesttel kémleli a távolt, de csak a szunnyadó Székvárost és a messzi harangtornyot látja. Odakünn minden alszik, minden csendes.

Találnom kell egy mágust, hogy meg tudjam menteni Keilát – fogalmazódik meg benne a felismerés.

 

profile picture Keila Lianore
Keila Lianore
2022-08-11 19:19

Hozzászólások száma: 26
Regisztráció ideje: 2022-07-27 18:40:59
Elcsípett beszélgetés

Türelmesen vár, S ahogy ígérte az ég világon semmihez sem nyúl, bármennyire is furdalja az oldalát a kíváncsiság. Jól nevelt rabszolga, minden kérést és parancsot kérdés és ellenkezés nélkül végre hajt. Akkor mozdul csak meg, amikor kinyílik az ajtó. Orrát azonnal megcsapja az isteni vacsora illata. Gyomra éhesen felmordul, melyet igyekszik alkarjának takarásával csillapítani. Mosolyogva áll fel hogy segítsen, de Taco megelőzi őt. Amíg lepakol az asztalról, karjait a háta mögött tartva türelmesen vár, s mikor meghallja a végszót lehuppan az egyik székre.
-Köszönöm, Tacoronte. Isteni az illata. - egy darabig csak ül és "nézi" a vacsorát, S csak pár másodperc után lát neki. Aprót harap a kenyérből, egy kevés omlettet vesz a szájába és néhány szem salátát. Lassan rágcsál, kiélvezve azt az ízbombát amely elönti a száját. Szemei felragyognak, még egy halkat hümmög is mellé. Ezt a mozdulatot alig háromszor ismétli el, majd az étel több mint felét otthagyja.- Nagyon.. finom volt.
A mosoly letörölhetetlen, az arca szinte már ragyog, a hála és önfeledt boldogság sugárzik belőle. A borhoz nem nyúl, mindössze egy korty vizet tölt ki magának óvatosan, a kancsó és a pohár száját fogva nehogy mellé öntse. Pakolni is szívesen segítene, de ismételten nem akar láb alatt lenni. Ha a férfi a fotelben szeretne aludni -bármennyire is nem tetszik a lánynak, hiszen jóval alacsonyabb és vékonyabb nála - feleselés nélkül fogadja el a döntést. Addig amíg a férfi mosakodik, ő halkan a szekrényhez lép. Lassan kinyitja azt, S vegighúzza az ujjait a ruhákon. Amikor megakad a keze egy - valószínűleg - fekete ingen, leakasztja azt a vállfáról, S a már kényelmesen elhelyezkedett fejvadász elé sétál vele.
- Megengedi, hogy kölcsön vegyem? Nem szeretnék a szép ruhában álomra szenderülni, olyan kár lenne ha reggelre gyűrődések borítanák. - amennyiben Tacoronte rábólint, ő kibújik a cipellőből, majd kicsit elfordulva tőle a ruhából is. Mellkasa a kellemetlen izgalomtól hevesen jár, lábai néha egy pillanatra megremegnek amíg ott áll előtte mezítelen. Az ing gombjait szétpattintja, majd miután gyorsan belebújik elkezdi visszagombolni.
Oda sétál a lavorhoz melyben megmossa az arcát és a kezeit is, majd sebesen az ágyra pattan, félre túrva a takarót a szélére.
- Aludjon jól. Az istenek őrizzék szép álmait . - Majd elfordul tőle. Mivel ő maga borzalmas alvó, így órákon keresztül kénytelen mozdulatlan feküdni, hogy utána csak félóránkénti ciklusokban aludhasson valamelyest. Mindeközben Taco szavak járják a gondolatait szüntelen.