~ Anwarion Szerepjáték ~


A piactér

A város két, a kontinenst átszelő kereskedelmi útvonal metszéspontjában fekszik, így természetes, hogy az ezeken át bőséggel áramlik a portéka falai közé. Ennek megfelelően több kisebb, nagyobb piactérrel bír. Állatvásárán a vágójószágtól, az idomított sólymon át egészen az egzotikus bestiákig minden megtalálható, míg árutőzsdéjére, s kereskedőcsarnokába a kikötőtől forgalmas csatornán hajózzák be a bárkák szállítmányait. A bankházak folyton nyüzsgő környékét tartják a városnegyed lüktető szívének. A folyampiacon hosszú csónakokból kínálják áruikat a kofák - mikhez száraz lábbal hozzájutni nem lehet-, a halászok édesvízi halakat és a tenger gyümölcseit egyaránt szállítják a vízparti halpiacokra. Noha a közbiztonságra erőst ügyelnek, a zsebtolvajok és pénzváltók könnyen megkopaszthatják az óvatlanokat.


profile picture Innon Zul
Innon Zul
2020-04-06 12:47
Titulus: A tavernák réme
Hozzászólások száma: 6
Regisztráció ideje: 2017-08-10 00:00:30
„Há’ ennek hamarabb vége lött mint gondoltam volna.”
A hülye a kalpács végén meg csak mondja tovább. A feltáruló kijárat láttán pedig csak megvonja a vállát és elindul. Mikor végre kilép a kapun, sietve tekintget körbe, majd a két ismerős mellé lép.
- Javasolnám a sietős távozást mielébb! Visszamöntök a Kúriába? Részemrű röndbe. -
A siettség okának miértjét az úton visszafele megválaszolja a maga módján. Elmeséli, miért üldözi őt, az ártatlant persze, Musa ibn al Rasaq nagyúr de a rabolt összeg persze "nem fontos", meg ugye "nem az a lényeg"…

 

profile picture Lord Isenaar
Lord Isenaar
2020-04-05 23:57
Titulus: A száműzött fejedelem
Hozzászólások száma: 62
Regisztráció ideje: 2018-01-06 16:47:19
Sejtette hogy a törpétől ezúttal is valami formabontót láthat, nem is csalódott benne különösebben.~Az hogy a parasztok szinte döbbenten nézték végig, Innon szerencséjének is betudható, mert akár azonnali agressziót is szülhetett volna a fellépése~ gondolja. Végül a fejét vakargatva, karba font kézzel nézi végig ahogyan Notdraek kisétál.
~Na ettől se vártunk sokkal többet~ gondolja. ~Nem épeszű ez a törp de igazából nem vele van a baj. ~
Viszont nem engedi el a füle mellett Aurora halk megjegyzését és egyfelől rá kell jönnie, valójában nem ismeri eléggé alkalmi szövetségesét, másfelől fogalma sincs miféle társaságról beszélt. ~Remélem nem olyanok mint az irgalmasnővérek...Azért egy kupa ital mellett lehet tudnánk miről beszélgetni alkalmasint - véli, és újfent rokonszenvesnek tűnik a nő előtte.

A közvetlen veszélyhelyzet alábbhagyott és észreveszi az emberek zavarát is az arcokon. Sokan valójában a Mester hívó szavára jöttek, és láthatóan értetlenül nézik a fejleményeket. ~ Mindenesetre az biztos, hogy jobb lesz odakint lenni~ azzal egykedvűen és szótlanul lehajol a köpenyért , magára teríti,
és az ajtóhoz lépve szélesre tárja azt:
- Azért csak ön után Mylady... van a hangjában kedvesség és komikum is, de a szeme sarkából továbbra is a kalapácsost és Innont figyeli.Mind eközben folytott hangon hozzáteszi
- Higgye el nem az a félnótás törpe a hibás, az csak egy futóbolond és ha elmegy majd jön helyette más.Ő csak egy a sok lehetséges hatás közül ami képes kiszabadítani az emberekben rejlő démonokat.

Meggyőződése hogy ebből a vitorlából most kifogták a szelet, de ez csak részben múlt rajtuk, és legközelebb akár másként is adódhat. Azért amíg Innon el nem hagyja a Malomházat nem lép el az ajtótól, a fegyvertárs az fegyvertárs akármilyen 'ütődött' is legyen.
Szíve szerint szólna valamit a parasztokhoz, fejedelem korában nem egy felkelést, katonakorában pedig nem egy zendülést látott már, mert pontosan tudja az ártatlanok vére áztatja ilyenkor az önjelölt vezérek zászlaját. Azonban most teljesen hasztalannak tartja ezt. ~Ezek itt ma este, sem általunk, sem senki által nem fognak okulni, és félek legközelebb majd nagyobb ára lesz.- gondolja végül.

 

profile picture Aurora D'Lange
Aurora D'Lange
2020-04-05 19:11
Titulus: Bársonytalpú settenkedő
Hozzászólások száma: 49
Regisztráció ideje: 2016-09-08 17:07:43
Meg kell hagynia, úgy tűnik, Isenaar sokkal jobb diplomáciai érzékkel rendelkezik, hogy szót érthessen a két tucatnyi összegyűlt paraszttal, akik mindjárt vérüket vennék. A férfi aggodalmát azonban némileg nevetségesnek tartja: ugyan mit kezdhetne két tucatnyi paraszt, három, a harcot és fegyvereket jól ismerő emberrel - és törpével, ugyebár? Talán itt az ideje némi leleplezésnek a részéről.

- Értékelem az aggodalmát őlordsága, de csak hogy tisztázzuk...a Könnyedző Testvériség egyik valaha volt nővére áll Ön mögött. Ha miattam aggódna, nos, remélem sikerült ezen félelmeit eloszlatnom - súgja még mindig, ezt az információt azért mégsem teregetné ki mindenki füle hallatára. Nem moccan sehová, szilárd szoborként áll a férfi mögött. Meg van győződve róla, hogy Innon csak olaj lesz a tűzre, ám ahogy a törpe megszólal, majdnem kibuggyan belőle a nevetés - ám az mégsem volna most egészen ildomos. Ám amiatt csodálattal adózik neki, hogy hamar kattannak a fogaskerekek a szeszkazán fejében, és megpróbálja előnyükre fordítani a helyzetet. Legalább az is hamar kiderült, hogy egy szántásban állnak - ahogy ezek a jóravaló, füldművelő emberek mondanák. A lord reakcióját a köpenye levetésével túlzóan teátrálisnak és drámainak, sőt egyenesen szükségtelennek tartja.

Notdraek teszetoszaságára majdnem nevetni kezd, de végül a düh érzése elnyomja a mulathatnékát.

- Ostoba, semmirekellő fajankó....- sziszegi Iseenar hátának a törpére célozva - nem bírja el ezt a terhet, ellenben a parasztságot nem lesz ennyire könnyű megállítani, ha beindulnak. Fogalma sincs róla, mit indíthatott el most ezzel a kis felszólalással.

Ő a saját részéről egy percig sem maradna tovább: eleget látott és hallott, nem szívesen keveredne mindenféle különösebb ok híján harcba az emberekkel, így hát megérinti Iseenaar könyökét, mintegy jelezve szándékát - abban azonban egy cseppet sem bízik, hogy emezek nem fogják őket kifelé menedtükben hátbatámadni.

 

profile picture Notdraek Vandran
Notdraek Vandran
2020-04-05 18:50
Titulus: A Vég Hírnöke
Hozzászólások száma: 25
Regisztráció ideje: 2020-03-31 07:23:44
Notdraek bal szeme furcsán tikkelni kezd. Ahogy az új, fegyveres törp felmászik hozzá az álványra, eszébe jutnak a régi szép napok, amikor hordóról beszélt csak azoknak, akik amúgy is ignorálták, és vágyódva gondol vissza a múltba. Ha őszinte akar lenni magával, már rég elveszítette a fonalat, hogy mit történik, ki kitől mit akar, és hogy ő hol és miért keveredett ebbe az egészbe. A legjobb lenne egyszerűen kisétálni. Végülis miért ne tehetné. Ahogy Innon felkapaszkodik, és megkérdezi, hogy miről maradt le, ránéz, üres, üveges szemekkel, és mint egy automaton, elindul kifelé. A parasztok utat engednek neki, ő maga pedig kikerüli az ajtóhoz szegezett kúrialakókat, és egyszerűen kisétál egy szó nélkül, az ajtót maga mögött nyitvahagyva.
Mi se kell több a kalapácsos parasztnak. Feje felé emeli a kalapácsát, és dörgő hangon felkiált:
A vendégeink megsértették a Mestert. Újra többen igen felkiáltásban törnek ki.Jobb, ha most távoznak. Néz Aurora és Isenaar felé. Innon számára világos, hogy ebbe őt is beleértik.
A parasztok arcán a düh és a csalódottság vegyesen ül ki. De látszik, némelyikük viszont egy új elhatározottságot kapott. Egy célt. Ma, amikor haza fognak térni, elmesélik majd ezt a barátaiknak, az ismerőseiknek, a rokonaiknak. Itt ma valami új kezdődött számukra.

 

profile picture Innon Zul
Innon Zul
2020-04-05 13:36
Titulus: A tavernák réme
Hozzászólások száma: 6
Regisztráció ideje: 2017-08-10 00:00:30
A sötét járatban Innonnak nem kell fény. Mögötte derengő naracsos sugarak elől félve iszkolnak a homály csápjai. A falakat simítva keres egy meggyöngült támfát és mikor alkalmasat talál, pár pillanat alatt felméri a lehetőségeit. Eddig talán párszor, ha járt ebben az alagútban, nem ismeri milyen régi. Hirtelen súlyt le a gerendára. Már a kiáltozásaikat is hallani, nem lesz ez jó. Még egyszer, majd megint. A negyediknél keserves reccsenéssel adja meg magát a rönk és az apró rögök azonnal potyogni kezdenek. Hezitálás nélkül iramodik neki. Remegés fut végig az alagúton, majd minden hangosan omlik össze mögötte. Nem kell sok idő es ismét egyedül caplat a sötétben, mire végre egy létra bontakozik ki a homályból. Talán még az omlástól cseng a füle, mert csak egyszer arra figyel föl, hogy por és faforgács hullik a fejére. Ismeretlen ember képe bámul rá fentről, kezében egy kalapáccsal. Cseberből vederbe…
- Ájjá mán arrább… -
Fújtat Innon mint egy díjnyertes vadkan, miközben a nehéz páncélban felküzdi magát. Szétnéz a teremben összegyűlt parasztokon, majd megakad a szeme két ismerős arcon. Talán csak a homály és a por téveszti meg, ezért kezeivel megdörgöli a szemeit, de azok is feketék a kosztól. Most eszmél csak fel, hogy vagy két ujjnyi szutyok borítja be szinte teljesen. Mindeközben a beszélgetés végre eljut az agyáig és csak pislog. Párszor még körbe kell néznie és már bőven kínos csend ül a teremben (vagy legyen ez bármi), mire végre rájön, hogy most rá várnak, hogy magyarázatot adjon valamire, amiről fogalma sincs. Talán két tucatnyian, ha vannak, egyik sem kardforgató. A pofáikat elnézve még párat a kocsmákból és tavernákból felismer, és még van itt egy törpe is. Mi az istenek haragja folyik itten?
-Te télleg ilyen hülye vagy, vagy ezök itt mind néköd gyüttek sögítenek? - Förmed rá a kalapácsosra.
„Milyen igazság? Milyen utolsó óra? Egyenlőség? Csak nem valami szekta közepére kerültem?”
Az előkerülő dobótőrök láttán köp egy nagy ragadósat.
- Há’ mingyá belefingok a finomlisztbe! Tödd azokat e, de nagyun gyorsan koma! -
Mutat csatabárdjával Isenaar felé. A hallottak alapján összerakja, hogy mégis mi készül. A zavarodott törpe mellé lép, mint egy testőr, majd szelídebb hangon folytatja.
- Nézze el néköm a késést Mester! Miről maradtam le? Már elmondta, hogy mégis mi vár ránk az utolsó órákban? -
Mocskos arcáról a földije nem sok jót olvas le, de talán bejön a blöff és a hangadót egy időre leállítja a határozott fellépés.

 

profile picture Lord Isenaar
Lord Isenaar
2020-04-05 00:33
Titulus: A száműzött fejedelem
Hozzászólások száma: 62
Regisztráció ideje: 2018-01-06 16:47:19
A kalapácsos fickó felhívására szemét a padlóra szegezi, és nem akar hinni annak amit lát. ~Tiszta téboly~ gondolja.
Ebben a pillanatban nem haragszik Notdraekre sőt inkább szánnivalónak tartja, nem haragszik a tudatlan bárgyú parasztokra sem, egyedül
arra a pokolfajzat törpére haragszik aki soha nem tudja hol nem kellene felbukkannia.
Igazából nem szeretne 'jóravaló' falusi embereket lemészárolni
bármennyire is ez lesz a vége. Nagyon rossz reklám lenne nekik, mert szeretnének még békésen a piactéren vásárolni, akár fényes nappal
anélkül hogy bujkálniuk kellene örökké...de erre az idillre egyre kevesebb esély kínálkozik. A nő szavaival kénytelen egyetérteni, most már nyílt lapokkal kell játszaniuk hiszen egyetlen szavukat sem hiszik el..vagy mégis?
Két kérdés maradt hátra: ez az átkozott törp mit keres itt, és vajon hogy tud valamit amit ők nem? Egyenesen a hórihorgas ember felé fordul,ügyelve arra hogy Aurora mögötte maradjon és nyíltan szinte lelkesen a szemébe nézve mondja:

Nézzék Barátaim ezt az ágról szakadt törpét!
- mutat a feltápászkodó Innonra -
hát úgy néz ki mint az elnyomó nemesség hírnöke?
Nem sokkal inkább mint egy vérbeli zsoldos aki a napi betevőért is nap nap után megküzd, akárcsak maguk?
Szavaira elborzadva nézik az emberek Innon rettenetes küllemét, fenyegető fegyvereit, de Isenaar tűnődve folytatja:
Valójában magunk sem tudjuk ő hogy került ide...akár meg is hallgathatnánk ittlétének célját..
Majd komorabb fenyegetőbb hangnemre vált tekintetét belefúrja a szemközt álló tekintetébe.
Nem rossz szándék vezérelt ide minket csupán a puszta kíváncsiság, hogy Notdraek Mester mit fog mondani.Ha ártani akartunk volna bárkinek azt már megtehettük volna.
Meggyőződésem hogy a Mester semmi gonoszságot nem akar, mint ahogy mi sem. Megértjük ha nem látnak szívesen, -bár a tanítás ha jól tudom mindenkinek szól- és készséggel távozunk akár. De ha ránk törnek, tudniuk kell, sokuknak hamarabb eljön a várva várt vég mint ahogyan Mesterünk megjósolta...

Azzal szándékosan földre dobja köpenyét és leoldja ingét amely alatt a kemény bőr mellvért lapul. A körben állók láthatják hogy a mellvért 'bordái' között sorban legalább 10 csillogó dobótőr lapul.Készen áll egy pillanat alatt kihúzni a csizmaszárba rejtett tőrkardokat is.
Tekintete most már csak a törpén van, és lesi annak minden mozdulatát. Tudja jól, képzett sokat látott harcos hiszen annak idején még együtt edzettek a Kúria falai között. Ha a szükség úgy hozza összeszokott párosként hátukat egymásnak vetve, vérbe folytva a hangadókat, megfélemlíthetik a tömeget és esély kínálkozhat a távozásra. Végigmérve az ellenfeleket, láthatja nem képzett harcosok, fegyverük sincs jóformán.Ismeri ezeket jól a harctérről, amint testközelbe kerül a halál százan ezer felé futnak.
~Másfelől viszont itt van Aurora aki korántsem az a nebátsvirág akinek gondolnák elsőre, de kár lenne átszabatni a csinos pofiját.~
Nagyon is aggódik a nő épsége felől, őt kellene kijuttatni elsőként a malomházból. A többit majd Innonnal megoldják valahogy. Márpedig itt hamarosan fröcskölni fog a vér, csontok fognak törni, halálhörgés lesz és jajveszékelés. Legalábbis ha nem hallgatnak a szép szóra...
Odasúgja a lánynak:
Tegyen meg nekem valamit, ha elkezdődik rohanjon ki az ajtón és hozza a lovakat amilyen gyorsan csak tudja...