A piactér

A mágus nyomában

Taco tervét hallgatva megvillan a férfi sötét oldala. A gnóm érti a helyzetet és azt is, hogy Taco miért ilyen a kínzással kapcsolatban. Oswalt főleg az átverést, a manipulálást használja, de csak mint eszközt. Úgy tűnik Taco is hasonlóan gondol a kínzásra. A férfi nem egyszerű harcos.

- Ha engeded, megosztok egy titkot a varázshasználókkal kapcsolatban. Bármit tervezel, azzal számolj, hogy hiába kötözöd meg, fogod le, az nem elég. Bármikor meglephet egy váratlan trükkkel. Üsd le hátulról, vagy bódítsd el. Az elméjét kell gúzsba kötnöd és akkor a többi már menni fog. –

Magyarázza a vele szemben leülő Taconak. A helyszín ajánlásán nem kell sokat gondolkoznia.

- A kúria tökéletes hely lesz úgy hiszem! – Húzódik széles vigyorra a szája.

A többivel egyet ért, úgyhogy kurtán bólint csak. Jó volt a meglátása a férfival kapcsolatban. Keila nélkül sokkal összeszedettebb. Még Keilát kellene majd kiismernie. A lánynak több odafigyelésre van szüksége, a többi csak rajtuk múlik.

- A véleményem az, hogy mehetünk! – Áll fel.
- Nekem kell egy fél órácska, utána találkozunk a Torony előtti téren. –

Ha Taconak megfelel, akkor Oswalt kikíséri a szobájából, bezárja az ajtót mögötte, összepakol és eltűnik.

 

A mágus nyomában

Amikor a gnóm a szavait hozzá intézi  sokadszorra ért a kis fickóval egyet. Megnyugtatja a tudat hogy a lánynál van megoldás a vész-forgatókönyvre a gnóm jóvoltából és bár arca nem árulja el de nagyonis hálás neki ezért. Megjegyzi magának ezt is.

Az általa összegyűjtött kérdésekre nem ad Oswalt konkrét választ de kezdi már kapizsgálni hogy miben is áll a mágus tudománya.

Kényelmesen elhelyezkedik az egyik asztal sarkára ülve és egyre terebélyesebb vigyorral karba font kézzel hallgatja a mágus beszédét. Felsejlik előtte hogy nem egy hétköznapi mitugrász kis bohóccal van dolga és belül nagyon elégedett mindazzal amit hall.

A Jolly Joker valóban a legértékesebb lap a pakliban és ez most itt az ő kezében van már. Lázas sietséggel el is kezd tervezni, immáron kalkulálva a mester adta lehetőségeket is. Rájön Oswalt az ő embere kár hogy nem ismerte meg korábban.


Mire Oswalt a Kakasos hasonlathoz ér már nagy vonalakban megszületik a terv a fejében. Nagyon tetszik neki a kis figura egészen egyedi látásmódja és elismerően biggyeszti le ajkát a végkifejletre.

Ez igen, mester uram, ez jóval több mint amit reméltem. Engedje meg hogy felvázoljam az elképzelésemet elöször. Utána rátérhetnénk az ellentételezés formájára is a segítségéért...

Néz a gnómra sokatmondóan . Kicsit közelebb ballag hozzá, kihúzza a széket az asztaltól és ráül vele szemben.

- A következő a javaslatom.


Legelőször is meglátogatjuk a mágusok tornyát. Én magam csak párszor jártam arra és úgy tűnt kívűlről nem őrzik különösebben az épületet, de meg kell bizonyosodnunk mindenről pontosan.

El kell fognunk egy a toronyból éppen távozó szerzetest vagy mágust. Fontos hogy távozó legyen mert az időleges eltűnése nem okoz talán zavart így.

Meg kell oldani valahogy, hogy kellőképpen kifaggassuk...- sötét vigyor jelenik meg arcán - - erről én gondoskodom.
Viszont ehhez valahogy erre alkalmas helyszínre lesz szükség. Ez már az ön becses dolga lenne mesterem. kacsint neki.

És végül ha a vallatás célhoz ér, és mindent megtudtunk beleértve a korábban vázolt kérdéseket,  akkor alaposan elbódítva a delikvensünket őt valamelyik kocsmában hagyjuk. Had higgye majd hogy részeg álom volt az egész. Ha szerencsénk lesz mégvtalán meg is veri valaki. Nem szokták ezeket kedvelni errefelé...

Számunkra pedig az marad hátra hogy észrevétlenül bejussunk a toronyba. Remélhetőleg eddigre tudni fogjuk ennek a módját és buktatóit is.

Kis szünetet tart várva hogy a mágus feldolgozza a terv részleteit.

Ha bejutottunk a tekercsek megszerzése következik. Mivel nagyon kevés az idő a Főmágus érkezéséig, gondolom ezek már elő lehetnek valahova készítve neki az átadásra. Remélem erről is megtudunk majd valamit.

Megvakarja az állát és kérdőn néz a gnómra.

- Na mi a véleménye Oswslt uram az elhangzottakról? Szabadna megjegyeznem  az idő nagyon szorít , lassan indulnunk kellene..

Belső zsebében babrál kicsit de közben várja Oswalt válaszát figyelmesen.

 

A mágus nyomában

A lány szavaira először bólogat, a gnóm szerint is ez a legésszerűbb döntés. Viszont a távozását szomorúan nézi. Valahol megérti. Kettejüknek sokkal több esélye van a toronyban. Akármennyire is jó lenne magukkal vinni, a Keila szavakkal többet segíthet nekik. Nem hiába választotta a gazdája ilyen toborzó munkára. Amíg a lány elmegy, ő a férfit figyeli. A lány közelsége elvakítja, ez kétségtelen. Veterán harcos semmi kétség, de érzelmek viharában őrlődik most.

- Minden jót Keila! – Köszön el a lánytól.

Taco ezután viszont magára talál és Oswalt mosolyogva hallgatja.

- Bevallom, megértem a döntését. Ő nem ilyen küldetésre való. A gazdája is diplomata feladatokra szánta. Amúgy meg nála van a pálca, ha bajban van, lesz esélye menekülni. A kérdéseinkre pedig hamarosan kapunk válaszokat… -

Zárja le végül tömören. A négy kérdést figyelmesen hallgatja és láthatóan sunyi mosollyal válaszol.

- Ó! A válaszom mind a négyre, hogy illúzióval! Vagy ötven éves rutinom van az ilyen helyzetekből. – Feleli sunyi vigyorral.

Majd a képességek kérdésére halkan kezdi summázni amit fontosnak tart magáról.

- Varázsló vagyok, de a varázslói mágia, mint olyan, nem tanulható meg egy valakinek teljesen. Túl sokrétű és bonyolult. Egy bizonyos szint után mindenkinek választania kell egy utat, és azon haladni, így a mágia bizonyos részeire kell fókuszálni, így a teljes készlet nem lesz elérhető, de a választott úton viszont olyan erőket birtokolhat, amiről másoknak fogalma sincs. Én az elemi fényt választottam és még ami az illúziókhoz segíthet. Ilyen a természetes anyagok mágiája, ez nekünk gnómoknak a legkönnyebb választás. A mi népünk mestere az anyagoknak mágia nélkül is. Én így az illúzióimmal szinte bármit képes vagyok láttatni, hallatni, éreztetni. –

Szünetet tart.

- Lehet, hogy nem is a Kakasban vagyunk, lehet, hogy én itt sem vagyok, lehet, hogy Keila még itt van, csak te nem tudsz róla… Vallatni így én is tudok, csak kicsit több időbe kerül… -

Figyeli, mit reagál a férfi. Ennyi magáról elég lesz, a pszionikus tudását, a hamisítói hátterét és a többi dolgot majd, ha kell, elmeséli.

 

A mágus nyomában

Végig hallgatja előbb a gnóm bölcs beszédét, és közben a szivarja végét nézegeti. Úgy tűnhet nem figyel vagy nem érdekli amit hall, de ez a viselkedés nála mást jelent: gondolatban már tervez.
Bólogat a szavakra majd kissé váratlanul megszólal.

- Teljesen igaza van Oswalt uram. De jelen pillanatban a következmények mérlegelése másodlagos, mert mindenképp cselekedni kell. És az idő pedig kevés. Tehát a kisebb kockázat vállalását javaslom.. teszi el végül a szivart.

Szerette volna a lány halálhírét a lehető leghamarabb megalapozni legalább azokon a helyeken, amelyek közismerten a pletykák melegágyaként ismertek, de a mágus elveti ennek fontosságát. Türelmesen kivárja, hogy a lány is nyilatkozzék, hiszen itt róla van szó, az ő bőrét viszik a vásárra.

Már Keila beszéde alatt szeretne közbeszólni, de tiszteletből végül is nem teszi. Feje ingatásával jelzi a nő felé, hogy nem ért egyet az elgondolásával, de mint később kiderül ennek nem sok haszna van. Pedig az alapötlet immáron kikristályosodik és nem is ezzel van a baja. Nincs lehetősége elmondani a véleményét, olyan gyorsan porzik el Keila és ezen a maga módján igencsak elcsodálkozik.

- Legalább a részleteket megbeszélhettük volna… dörmögi a bajusza alatt Oswaltnak mivel csak ő maradt aki ezt hallja.

Elsősorban az nem tetszik neki, hogy a nő ismét a végzet karmaiba rohan. Kicsit úgy tetszik neki, hiába próbálja megóvni őt, így szinte lehetetlen. A lebukás veszélye hatalmas. Pedig most nem lehet mellette, mert a torony meglátogatásához Oswalt egyedül kevés. És különben is, ugyan miért vállalná ezt az öngyilkos küldetést helyettük a gnóm? A négy szép szemük világáért?

Ahogy a nő távozik pár percig némán áll és végül tekintete Oswalton állapodik meg.
- Nem tehetünk mást abból főzünk amink van, nemigaz mester uram.. mondja neki elgondolkodva.
- Bár meg kell valljam, Keila magánakcióját teljesen felesleges kockázatnak értékelem, hiszen bármit megtud addigra nekünk már túl kell lennünk a cseles cserén. ingatja újfent a fejét kinyilvánítva értetlenségét …és utána már mindegy

- De most már végül is nincs mit tenni. Azért, lettek volna még kérdéseim, de most már nincs kinek feltenni… elmélkedik keserűen.

Viszont az nagyon fontos hogy mi ketten - előbb magára majd a gnómra mutat megbeszéljük pontról pontra hogy mit is fogunk csinálni. kezd el járkálni fel s alá.

Lehet ez pokoli idegesítő, de hasznos, legalábbis ha a gondolkodást nézzük. Hamarosan neki is rugaszkodik a részleteknek az ujján számolva a pontokat:

- Tehát ha a Toronyhoz megyünk akkor fontos lenne tudnunk:
-Egy: hogy jutunk be oda?
-Kettő: Honnan tudjuk meg mit keresünk?
-Három: Honnan tudjuk hol van, amit keresünk?
-Négy: Milyen módon tudjuk kivitelezni a cserét … észrevétlenül.

Mutató ujját felemeli a végén.

Hozzáteszem, úgy kell lebonyolítani az egészet, hogy semmi nem kelthet gyanút. Tehát minimális rendbontással, mintha mi se történt volna.

- És még egy: Nem ártana tudnom hogy Oswalt uram hogyan tud segíteni a képességeivel. Ami engem illet a fegyverekhez értek főleg, és az emberekhez is kicsit… már ha vallatni kell. Középkori módszerekkel persze… jelenik meg egy súlyos vigyor az arcán.

Viccet félretéve hasznos lehet, hogy valamilyen értelemben „átlátok” a falakon, pontosabban érzékelem az emberek jelenlétét. És igen jól tudok besurranni és lopakodni is. A zárakhoz és csapdákhoz is értek… egészen halkan beszél a gnómhoz.

Majd normál hangnemben és hangerővel folytatja.

Viszont azt is szem előtt kell tartanunk, hogy mágusok közé igyekszünk, akiknek a képességeit ugyancsak nem ismerjük…nehogy magunkat vezessük csapdába mester uram fejezi be végül.

 

A mágus nyomában

Némán hallgatja az eszmecserét és igyekszik a lehető legjobb választást szem előtt tartani, ami igazán nehéz. Percek múltán csak egy sóhaj hagyja el az ajkait, majd felpillant a két férfire.
- Menjünk a mágusok tornyába. Viszont akkor nem húzhatjuk tovább az időt. A lehető leghamarabb kell lépnünk mindaddig, amíg az éj leple alatt észrevétlenül tudunk a toronyba suhanni.
Itt ismét elgondolkodik egy kicsit, majd lassan felállva az ajtóhoz sétál. Tudja, hogy nem tarthat velük a toronyba. Hangos és csak hátráltatná őket. Jobban teszik majd, ha egymaguk intézik el a mágusokat.
- Önök menjenek a toronyba és keressék meg a tekercseket amire Noctrielnek szüksége van. Én elébe megyek a mágusoknak és megpróbálok kicsikarni belőlük egy kevés információt. Ha azt hiszik hogy halott vagyok, bizalmatlanok lesznek a mágusokkal és maguknak sokkalta nehezebb dolguk lesz. A fogadó leégését titokban kell tartanunk mindaddig, amíg el nem jön a megfelelő pillanat. Ne avatkozzanak bele a tekercs-cserébe. Engedjék hogy végbe menjen, majd figyeljék a fogadó ablakát. Amint Noctriel vissza ér, egy galambot fognak kapni a pontos útvonallal és katonák számával melyen haladunk. Ez az egyetlen biztonságos és hatékony út, amin járhatunk. Ég önökkel és vigyázzanak magukra.
A válaszukat nem várja meg. Az ajtó becsukódik mögötte, s ha esetleg bármelyikük is utána menne, már nyomát sem lelik az illúzió végett.

//Keilát itt most eltűntetem a játékból. Ha valami történik vele, illetve ha a mágusok nyomába ért, újra megjelenik a játéktéren. Addig mindössze mesélő szerepében vagyok jelen. Oswalt és Tacoronte eldönthetik, hogy merre indulnak és mikor, ez Keilát az elején nem fogja befolyásolni, viszont vigyázzatok a karakterek döntéseire, gondoljátok át őket alaposan, ugyanis ha a mágusok szagot fognak Keila lesz az első számú gyanúsított.//

 

A mágus nyomában

Oswalt nem ismeri a férfit se a lányt. Nem rég találkoztak csak, és ma reggel óta szinte nem is beszéltek. A gnóm kis trükkjeivel méricskéli a reakcióikat, keresi a határokat, hiszen hamarosan velük kell együtt harcolni és csapatként együtt működni. Számára ez a tudás életet vagy halált jelent. A férfi nem mutat sokat, ami nem csoda. Több kell neki pár trükknél…

- Hát jó… Nem ismertek, igaz. Csak mostanában találkoztunk, de segítek nektek. –

Ezután hallgatja a többieket. Végre Keila is helyre rak pár újabb morzsát a történetébe. Ismerős neki a lány iskolája, hiszen szakmabeliként tájékozottnak kell lennie a konkurencia terén. Az isteneket ő sose tartotta nagyra és a lányt elnézve, úgy érzi igaza volt. Mikor belekezd a varázslatba, tudja mi fog történni és figyelmesen nézi végig, amit a lány mutatni akar. Az utána következő magyarázatot pedig kíváncsian hallgatja.

- Mindegyikőnk útja más. Valakié könnyebb, másé nehezebb. Csakis te döntheted el, hova is akarsz eljutni rajta. A döntéseidnek pedig ára van, a gyengeségnek ugyanúgy, ahogy az erőnek, a szabadságnak és a szerelemnek. –

Öregnek érzi magát, hogy ezt az ősi, agyonhasznált népi bölcsességet válaszolta Keilának.

- Az ötlet jó, csak fel kell tenni a kérdést: mi fog történni azután? Ha a tekercseket megszerezzük, Noktriel és a többi varázsló is rájön hamar a lopásra, és ha nem esnek egymásnak, két ellenséggel kellene számolnunk. - Elkezd a székén billegni, miközben magyaráz.
- A másik, ha kiiktatjuk Noktrielt, a Lordod elveszít egy értékes harcost, a mágusok viszont nekünk még nem lesznek ellenfeleink. Így Keila holttestének trükkje is felesleges...-

A szakállát vakargatva próbálja összegezni a lehetséges következményeket.