~ Anwarion Szerepjáték ~


A piactér

A város két, a kontinenst átszelő kereskedelmi útvonal metszéspontjában fekszik, így természetes, hogy az ezeken át bőséggel áramlik a portéka falai közé. Ennek megfelelően több kisebb, nagyobb piactérrel bír. Állatvásárán a vágójószágtól, az idomított sólymon át egészen az egzotikus bestiákig minden megtalálható, míg árutőzsdéjére, s kereskedőcsarnokába a kikötőtől forgalmas csatornán hajózzák be a bárkák szállítmányait. A bankházak folyton nyüzsgő környékét tartják a városnegyed lüktető szívének. A folyampiacon hosszú csónakokból kínálják áruikat a kofák - mikhez száraz lábbal hozzájutni nem lehet-, a halászok édesvízi halakat és a tenger gyümölcseit egyaránt szállítják a vízparti halpiacokra. Noha a közbiztonságra erőst ügyelnek, a zsebtolvajok és pénzváltók könnyen megkopaszthatják az óvatlanokat.


profile picture Notdraek Vandran
Notdraek Vandran
2020-04-26 15:33
Titulus: A Vég Hírnöke
Hozzászólások száma: 25
Regisztráció ideje: 2020-03-31 07:23:44
A rossz érzés a cél közeledtével csak tovább fokozódik mindenkiben.
Az utolsó lépéseket számolva Isenaar és Aurora tanácstalanul néz körbe. Három...Kettő...Egy...
Hiába keresgélnek, mintha a hosszú utat a semmiért tették volna meg. A fák csendben állnak tanút, miközben ők körbeforogva keresnek az avarban akármit, bármit, ami virág lehetne, hát még hogy fekete. De pár korhadt fatörzs, gomba, és elkorhadt levélen kívül nem találnak semmit. Hiába jöttek.
Mikor végül feladják, és elindulnak, visszafelé sétálva a dombon túl mintha ugyanide jutnának vissza. De az nem lehet. Ijedten néznek körbe, de újra csak ugyanazok a fák, az ismerős korhadt törzsek és gombák... Lehetetlen. Virág sehol.
Ekkor egy férfi szól Aurorához, úgy, hogy Isenaar is hallja. A hangja Notdraeké.
Ha hallgattál volna rám, talán még ma is élnek.
Ekkor kilép egy fa mögül a törpe, szívében tőr, a vég lassan csordogál végig az koszos, rongyos ingen amit visel. Összeesik.
Mire Aurora odaér, a holttest már nincs sehol, csak egy virág. Fekete.

 

profile picture Lord Isenaar
Lord Isenaar
2020-04-25 19:57
Titulus: A száműzött fejedelem
Hozzászólások száma: 62
Regisztráció ideje: 2018-01-06 16:47:19
[A kút rejtélye]

*Ahogy Aurora említi, hogy milyen rejtett képességei vannak, Isenaar csak bólint.* ~ Jó lesz ezt észben tartani~. *A „ Ne mondja hogy ezzel nem számolt” mondatára bár nem szól semmit, de az arcán egy kissé leereszkedő, kicsit szemrehányó mosoly jelenik meg amit ha mindenáron meg akarunk nevezni akkor legfeljebb az „ugyan már” és az „ ezt most komolyan mondja” kifejezések egyvelege lehet. Nem neheztel a nőre hiszen nem ismerheti a harctéri képzettségét, vagy tapasztalatait, ilyesmiről soha nem beszélgettek. Azért annyit jónak lát megjegyezni:*

-Remélem nem lesz szükség rá, de ha a helyzet elfajul és kilátástalanná válik, kérem használja eme képességét. Változzon át, és nyugodt szívvel hagyjon hátra és hozzon segítséget. A lovaink a város nyugati szélén található Vörös Kakas fogadóban vannak, biztosan megtalálja. - mondja szigorúan*

*Az eső érkezését mindössze egy bosszús fintorral nyugtázza, szótlanul ballagnak tovább, próbálja az el-eltünedező nyomokat kivenni. Ahogy a nő megérinti a karját hátrafordul, és biccentéssel jelzi egyetértését, majd a kőrakáshoz sétál, letérdel és belemarkol a hamuba amely még langyos.*

*Suttogva alig hallhatóan mondja a nőnek: *

-Akárkik is voltak itt legfeljebb egy órája jártak erre. Tehát nem sokkal, de előttünk vannak…

*Ahogyan ezidáig, úgy haladnak tovább, nesztelenül, de ha a nő eléggé figyel a férfin apró változásokat tapasztalhat. A veszélyérzet fokozódásával Isenaar érzi ahogyan az adrenalin elkezd dolgozni a szervezetében. Az ereiben mint forró láva terjed szét és a nyomasztó érzést felváltja a harctéren átélt izgalmak szele.*

*Aki vett már részt csatában az pontosan tudja: csak úgy lehet túlélni ilyen ütközeteket, ha az ilyenkor keletkező stresszt az ember megfelelően tudja kezelni. Hosszú évek munkájával ez az érzés átformálható, és veszedelmes előnnyé alakítható a harctéren. Nos Isenaar rendelkezik eme készséggel, és arcán az elszántság, tettrekészség tükröződik ahogy elérik a rengeteget. Alakja egyszerre félelmetessé válik, hasonlatosan a vadászó ragadozókhoz…*

 

profile picture Aurora D'Lange
Aurora D'Lange
2020-04-25 18:21
Titulus: Bársonytalpú settenkedő
Hozzászólások száma: 49
Regisztráció ideje: 2016-09-08 17:07:43
[A kút rejtélye]

Alakváltóként az a szerencsém, hogy jobban látok a félhomályban, és a sötétben, mint egy átlagos ember - erre később is támaszkodhatunk még. Macskaalakban pedig teljesen beleveszek az éj sötétjébe. Ezt tartsa észben – pillant a férfira, s a következő felvetésre leginkább csak a vállát rándítja meg: a gondtalanság minden álcája eltűnt immár alabástrom arcáról.

- Ne mondja, hogy ezzel nem számolt, amikor elindultunk. Tökéletesen tisztában vagyok vele én is, szükségtelen felhívnia rá a figyelmem. – mielőtt a férfi nekiáll összeszedelőzködni, érezheti, hogy a mellette álló nő izmai szinte pattanásig feszülnek, s teljesen a környezetük feltérképezésének szenteli jelenlegi energiáit, ezért a rövid, velős válaszok. Ahogy a másik megindul, utána iramodik, s ezzel egyidőben rákezd az eső is, fátyolszerű cseppekkel nehezítve a látási viszonyokat.

- A franc essen belé...száraz földön könnyebb dolgunk lenne – morogja, s jó pár száz lépés után majdnemhogy elvesztik az irányzékot - a lassan csepegő eső elmossa magával az eddig látott nyomokat is. Az egyetlen támasztékuk az észak...így hát arrafelé indulnak tovább. Már épp kezdené feladni a remény halvány szikráját, hogy jó helyen járnak, amikor megpillantják a tisztást, és a kis kőrakást a nem túl messzi távolban - amihez közelebb indul, hogy megszemlélje: ekkor furcsa, zsigeri érzés keríti hatalmába. Megérinti az előtte haladó férfi karját, s ha amaz hátrafordul, az ajkai elé emeli mutatóujját, majd a kőrakásra mutat, mintegy jelezve, hogy a lehető legkevesebb zajt csapva haladjanak tovább, hiszen azok a bizonyos valakik nemrég járhattak erre - és nem volna baj, ha a meglepetés ereje az ő oldalukon állna. Még ha csapda is...ne sejtsék hát, mikor készülnek belesétálni.

 

profile picture Notdraek Vandran
Notdraek Vandran
2020-04-25 16:57
Titulus: A Vég Hírnöke
Hozzászólások száma: 25
Regisztráció ideje: 2020-03-31 07:23:44
Aurora és Isenaar nemsokára megteszi a 3000 lépést az erdőben. Az eső szemerkélni kezd.
Egy jellegtelen, semmitmondó, jelöletlen részén állnak meg az útnak tanácstalanul. Mivel jobb ötletük nincs, tovább sétálnak, és pár perc múlva egy tisztásra érnek. Egy kis kőrakás a tisztáson a közepén hamut rejt, talán valaki itt sütögetett nemrég. Néhány perc nézelődés után viszont a távolban a két útitárs meglát egy dombot, és nemsokkal később már ott is vannak, körülbelül ötezer lépés távolságra. Innenn nem lehet messzire látni, körös körül a sűrű fák és a sötét felhők szépséges, de nem túl hívogató látványától.
Elvileg már csak egy újabb rövid séta választja el őket északra a céljuktól. Rossz előérzet fogja el őket.

 

profile picture Lord Isenaar
Lord Isenaar
2020-04-24 22:41
Titulus: A száműzött fejedelem
Hozzászólások száma: 62
Regisztráció ideje: 2018-01-06 16:47:19
[A Kút rejtélye]

*Hallgatja ahogy a nő halkan számolja a lépteiket, és eleget téve a kérésének egyhelyben megáll amíg az megszemléli az ösvényt. Kicsit furcsa gondolat hogy hajdanán halálosan megfenyegette őt, most pedig az életüket bízzák egymásra.*

- De jó szeme van Aurora, hogy ilyen messziről kiszúrta a dolgot… *mutat a kikoptatott utacskára ami azután elvész a rengetegben.

A nő szavaira csak bólint egyet, jelezve, hogy minden szavával egyetért, és ahogy egyre beljebb haladnak az erdőben, zsigereiben érzi a veszélyt. Érzékei kiélesednek, minden irányból figyeli a fenyegetést lépésről lépésre.*

- Ugye tudja hogy ideális csapdába sétálunk bele most? – *teszi fel halkan a költői kérdést.*
-Jobb helyet keresve sem találni bármilyen orgyilkos merénylethez nézze! - *mutat körbe és sorolja:.*

- Körös körül dús aljnövényzet, áttekinthetetlen a látótér mindenfelé. Nagyon biztonságosan el lehet rejtőzni itt akár egy regiment támadónak is. Azonkívül mi teljesen ismeretlenek vagyunk erre, amíg a cimboráink szerintem minden talpalatnyi földet, minden rögöt ismernek…. És lehetnek előre elkészített csapdák is, mert már hetek óta várnak, és valószínűleg figyelnek is minket. Nem lesz könnyű dolgunk, és alig hiszem, hogy egy tucatnyi csalódott és dühös parasztembert kell majd megbékíteni…

Azzal leoldja hátáról a pajzsot, minden szerelékét rögzíti, hogy fürgén és akadálytalanul tudjon mozogni, ha kell. Kézközelben a kard és tekintetét a sötétségbe mélyeszti.

- Lássuk akkor milyen kis meglepetést készítettek nekünk a barátaink!
*Villan a tekintete, és nekiiramodik az útnak, egy fél lépéssel a nő előtt, de úgy, hogy folyamatosan a látókörében maradjon a másik …*

 

profile picture Aurora D'Lange
Aurora D'Lange
2020-04-24 21:03
Titulus: Bársonytalpú settenkedő
Hozzászólások száma: 49
Regisztráció ideje: 2016-09-08 17:07:43
[A kút rejtélye]

Ahogy egyre beljebb haladnak, úgy váltakozik a látkép, és az időjárás is, mintha csak előre jelezné, hogy vidám kis sétájuk hamarost nem lesz már oly vidám. Nem sűrűn járt a városnak ezen részén, s bizony néha lopva rá-rápillant a takaros kertekre, elképzelvén, vajon milyen lehetne az élete, egyszerű városlakóként?...De nem szabad most ezzel gondolnia. Ha túlságosan elvész ezekben a gondolatfonalakban, az nem fogja megsegíteni az ügyüket, márpedig most minden idegszálára szüksége lesz.

- Nos, mondjuk inkább úgy, hogy először az én ügyem volt, amibe belerángattam...majd hirtelen közössé vált, ahogy a neve említésre került azon bizonyos este után. - mosolyodik el - mert szokásom beleütni bizonyos dolgokba az orromat, hogy aztán jól beléjük gabalyodjak, mint macska a gombolyagba - sóhajt fel.

Az erdő szélénél aztán megtorpan, s felidézi a rigmust, amit szinte már unásig hallottak:

- 1000 lépés a kúttól, 3000 az almafától, 5000 fel a dombig, még 5000 északra az erdőbe... Most vagyunk 1500 lépésre az almafától....és a vége az, hogy északra az erdőbe. Várjon csak....látok valamit. Annak a kertnek a végében ott... Maradjon ott, ne veszítsük el a lépésszámot. - azzal kissé előrébb indul, hogy megszemlélje az utat.

- Az irány stimmel...észak felé megy. - lehajol, hogy megszemlélje a földet, s noha az időjárás egyre komorabb arcát mutatja, így is jól kivehetőek a nyomok. Felegyenesedik, s lendületesen visszaindul a férfihez.

- Ez a kis utacska....sokan jártak mostanában errefelé. Lehetséges lehet, hogy közeledünk a "mester" sírhelyéhez...innen nem árt óvatosabbnak lennünk, ki tudja, vár-e minket valaki majd ott, esetleg az út közben lepnek meg....mindkettőre látok lehetőséget.