A piactér

A mágus nyomában

Egykedvűen szinte unottan álldogál a fal mellett de közben feszülten figyel. A ki és betérőket egyenként jól megnézi magának de Oswalt szavai sem kerülik el figyelmét.

Tűnődve hallgatja a mágust és mindarról amit elmond neki a kártyajáték jut eszébe amit annyira kedvel. Nem túl járatos a mágikus dolgokban és nem is érdekelte túlságosan soha de praktikus okokból kénytelen volt elsajátítani pár képességet hogy ne legyen védtelen bizonyos helyzetekben és boldoguljon munkája során. A képlet hasonló mint a játékban: a magasabb lap , a fejlettebb képesség felül üti a másikat. Jól megválasztott taktikával, és az ellenfél alapos ismeretével lehet felülkerekedni csak.


-Ne vegye faragatlanságnak mester de ez a rendszerezés, meg elemzés meg ilyenek valahogy nem kötötte le soha a figyememet és nem érdekelt. Pont annyit tanultam meg amennyire a mindennapi életben, értse inkább túlélésnek, szükségem volt. Nem mondom hogy nem lenne hasznos többet tudni erről de más dolgokat fontosabbnak tartok.biggyeszti le ajkát közben.


És valóban, hiába próbálja kifürkészni a gnóm kisugárzását hogy abból megtudjon valamit, az csak egy teljesen átlagos és semmitmondó visszajelzést engedélyez magáról. Megbizonyosodik tudása korlátairól. Csalafinta mosollyal nyugtázza hogy sejtette ő hogy a hóbortos küllem és viselkedés mögött valami sokkal komolyabb tudás rejtezik.

Rögtön elhallgat ahogy csendre intik és figyel. Ő inkább egy átlagos mágus kezdetnek véli a kiszemelt fickót de megbízik Oswalt választásában.

- Szerintem idekint kellene elkapni a grabancát mester, mert ha ez bemegy az ivóba ott nehéz lesz észrevétlenül kivonni a forgalomból, és lehet csak reggel kerül elő... nézi szúrós szemmel a kiválasztott tagot.

Lehet ez a mágus manus asztrális vagy miafene síkon jól takargatja magát mint kezdő kurtizán az első kupiban töltött éjszakán, de az ital iránti sóvárgása óvatlanná teszi. Taco azonnal odasomfordál mellé mint aki már a hatodik rundón is túl van és szétfolyt beszédel szólítja meg.

- Megbocsásson! krahácsol hatalmasat
Legyen már olyan jó ha betér ide, hozzon nekem is egy kis nedűt...a gigám már teljesen kiszáradt... - azzal megpróbál a markába szórni egy adag aprót, amiből bőségesen kifutja egy rendes adag italra.
- Engem már nem akarnak kiszolgálni, idekint megvárom az urat... teszi hozzá rekedtes hangon.

Vár hogy áldozata hátat fordítson neki, a kezében a köpönyege alatt már készenlétben az kábító szérummal átitatott gyolcs.

 

A mágus nyomában.


Oswalt figyelmesen hallgatja Tacot. Bólogat a hallottakra közben már fejben tudása szerint elemzi és átértelmezi.

- Ez egyfajta pszi iskola alapoktatásának hangzik. Úgy értelmezem, hogy különféle diszciplinák lebutított változatát sajátítottad el. Az egyik egyfajta statikus pajzs, amivel az elméd véded, a másik egy aura leplezés, amivel a tudatod jeleit módosítod, a harmadik pedig egy membrán forma, ami a tudatodra célzó dolgokra figyelmeztet. -

Magyaráz gyorsan. Látszik, hogy ezekről részletes tudása van és ha Taconak ez világos, akkor a gnómot ismerve biztosra veheti, hogy képes valamit ezek ellen is kitalálni. Mikor pedig a férfi a bemutatja a másik képességét, látszik, hogy Oswaltot meglepte kissé.

- Asztrál alapú aura érzékelés. Óidei metódus. Nagy kincs! Használd egészséggel. Viszont ha mágust keresnél, azt biza nem találnál! A tudati pajzs kivéd az ilyen kémlelések elől. Egy varázsló mindig védi az elméjét! A pszi a varázslók jóbarátja. Nézz csak rám. –

Azzal ha Taco a képességét használva rápillant Oswaltra, semmit sem láthat. A gnóm ott áll előtte, de belőle a szellemi síkon semmi sem látszik.

- Egy képzett pszi használó csak az elméjével rengeteg dologra képes, még mágia nélkül is! Én például az illúziómmal ezután téged is át tudlak majd verni! – Mosolyog. – Rengeteg erőmbe kerülne és te kevesebb energiával ki is találhatod a trükköt, de meg lehet csinálni.-

A beszélgetés e részén Oswalt botja felületén, mint a víztükrön, apró hullámfodrok futnak át. A gnóm elhallgat és felemeli az ujját, csendre intve a társát. Ahogy a szellemsíkra pillant és keresni kezd, Taco csak azt látja, hogy a kis fickó szemei lecsukódnak és egy ideig mozdulatlanná dermed.

A torony mágikus hatalma erősen torzítja a szellemsíkot. A tudata gyakorlottan uralja a magára aggatott leplező diszciplinákat, így gyors kutakodása valószínűleg nem kelt feltűnést. „Ő!” Súgja elméjében a botja. Megjegyzi a bot által mutatott fickót. A szellemsíkon védve van az ő elméje is, pont ahogy sejtette.

Felnyitja a szemeit és Tacóra néz. - Azt hiszem megjött a bátor jelölt. Gyere! Igyunk egyet! – Azzal ha Taco is egyetért, elindulnak együtt befelé.

 

A mágus nyomában
|Székváros külső falain túl|

A lány szapora léptekkel szedte az útját a város külső pereméhez. Hamarosan elérte a nagy kaput, ahol az őrök békésen szundikáltak az éjszaka sötétjében. Olykor egy-egy fáklya villantotta meg az arcukat, melyen olyan édes álom ült, hogy némelyikük ajkai közül még a nyál is kicseppent. Keila ugyan csak a horkolást hallja, így tudja hogy az útja gond nélküli lesz kifelé. Tudja, hogy keresik őket, s mivel az a ruha van rajta mellyel a fogadó gyújtogatása kezdődött, s a szemkötőjéből is több darabot tartogat magánál nagyon óvatosan kell lennie, hogy ne maradjon felismerhető. Halk léptekkel közelíti meg a nyitott főkaput, hogy gyorsan elslisszolhasson a főúton, elébe menve Noctrielnek és a két mágusnak.

|Mágusok tornya, a fogadó közelében|

Most, hogy a nap már régen lement, s az alkohol mámorban úszó pórnép már a világáról is vajmi keveset tud, az örök sötétségben és elszigeteltségben élő mágusok is kireppennek a családi fészekből.
Legtöbbjük a távolabbi ivók felé tart, ám van egyetlen egy középkorú langaléta férfi aki a közeli kocsma felé tart. Csuklyáját a fejébe húzva szorongatja ujjai között az aranyos erszényt, hogy végre ő is felönthessen egy kicsit a garatra. Hosszú napja volt, s holnap milyen hosszú lesz ha megérkezik végre a keleti mágus. Sok volt az előkészületük is, ritkán fogadnak ilyen messziről vendégeket.
A fogadó ajtajától nem messze megáll még egy pillanatra, erszényét elő véve gyorsan számolgatja a tartalmát mielőtt belépne az ajtón.

 

A mágus nyomában

Fanyalogva pipázik miközben hallgatja Oswalt okfejtését. Nem vág közbe, hagyja kibontakozni a mestert hisz látja milyen élvezettel beszél mesterségéről. És valóban sokat tud a mester, sok újat oszt meg a kíváncsi fejvadásszal akinek azért a beszéde alatt egy kis szemtelen mosoly jelenik meg a szája szegletében. Ezt a mágus nem láthatja mert a ronda barna köpönyeg kapucnia eltakarja arcát. Mindent még Oswalt sem tudhat, de nem ám..

Mikor végére és a gnóm a mondókájának és a dohány is leég a csizmája talpához veregetve veri ki az izzó parazsat a pipából és bólogatva mondja.

- Hálás lennék érte és köszönöm előre is…ha okít bármiről legyen szó - lopva tekint rá.
- De azt azért ne azt higgye, hogy egy jó fejvadász csak ennyit tud mint amit lát. - mutat magára és közelebb hajol hozzá.

- Elárulok egy nagy titkot, bízva a titoktartásában mesterem. Mivel volt olyan jó, hogy kimentett bennünket az igazán szorult helyzetünkből és mindezt önzetlenül tette úgy gondolom megfelelő emberre bízom ezt a titkot. - Egészen halkan beszél hozzá szinte suttog.

- A rend kolostorában a szerzetesek megtanítottak nekünk egy különleges képességet. Persze valaki fogékonyabb volt rá és valaki kevésbé de nekem sikerült elég magas szinten elsajátítanom ezt. Lehet ez is hasonló mint amiről beszélt de inkább elmondom mi a lényege és döntsön maga hogy hová is sorolná ezt a tudást.

Kis szünetet tart hogy lássa a hatást.

- Lényegében egy passzív képesség ami addig nem válik nyilvánvalóvá amíg valaki meg nem próbál behatolni az elmémbe. Ugyanis a lényege hogy alapállapotban is megvéd mindenfajta külső támadás elől legyen az puszta elmevizsgálat vagy a manipulációnak csak a kísérlete is akár. Látszólag teljesen átlagos még az aurám képe is viszont a gondolataimat, vágyaimat és érzéseimet tökéletesen palástolni tudom. A behatolás szándékát is érzem és ha nem is figyelek rá akkor is meg tudom akadályozni. Így megy ez..
Olyan mintha egy függönyt húznék az elmém ablaka elé amelyen csak én tudok kitekinteni.

Aprót bólint hogy nyomatékosítsa szavait.

- Nyugodtan próbálja meg használni a pszí képességét és látni fogja hogy hatástalan lesz az elmém ellen. Viszont tudok még valamit ami hatalmas előnyt jelent a szakmámban.

Halkan odasétál az ivó falához és tenyerét a falra helyezi. Elég vastag mészkőből faragták kell egy-két perc hogy megbizonyosodjon a benti dolgokról. Közben szemét becsukva tartja és feszülten koncentrál. Majd visszasétál Oswalthoz.

- Odabent nyolcan vannak a csaposon kívül. Hárman a pultot támasztják, négy ember ül és kártyázik, egy pedig fekszik az asztaltól másfél méterre. Majdnem mind alaposan eláztak már. A kártyások mérgesek az egyik alak éppen megpróbálja átverni a másikat. A pultnál nyugodtabb a hangulat bár a másik tag elégé mélabús valószínűleg valami bánata van.

Hosszú csend következik és nem is szól közbe amíg nem látja hogy a gnóm feldolgozta az elmondottakat.

- Hát ilyet is tudok. Ez nem gondolatolvasás én csak a mentális állapotukat, és a helyzetüket látom a fal másik oldalán állóknak, nagyjából hat méter távolságig. És azt is tudom odabent nem találunk olyan embert aki most nekünk kell mert valószínűleg egyik sem mágus bármennyire furcsán hangzik is ez.

Javaslom hát várakozzunk itt kint hátha szerencsénk lesz és felbukkan egy alkalmas ember.
Akkor majd követjük és meglátjuk mire megyünk vele.
De ha van még hasznos tanács a tarsolyában, ne tartsa magába mesterem.

Kacsint rá a sötétben és figyeli Oswalt reakcióját. Talán nem is kell olyan sokat várniuk arra a mágustanoncra itt a büdös füstös kocsma mellett állva…

 

A mágus nyomában

Egy zajos kocsma oldalában találnak Tacoval egymásra. A pipázó harcos a ruhájára tett megjegyzésére csak vigyorogva legyint a botját tartó jobbjával. A férfi most veheti szemügyre Oswalt kezében a fura botot. A fura tárgy mintha az olajos éjszaka csillagtalan sötétjéből készült volna. Magasabb mint a gnóm és minél tovább figyeli a botot és a gnómot, annál inkább olyan érzése lesz, mintha azok ketten beszélgetnének. az biztos, hogy Oswalt botja nem hétköznapi mágikus holmi.
„Szóval ő lenne az. Semmi sem védi az auráját… Így ha lebukunk, az ő elméje könnyű préda. Ha pedig sikerül a terv, utólag csak ő rá fognak gyanakodni…” A bot üzenete halk háttérzaj Oswalt elméjében, amire a gnóm csak mosolyog.
„ Ééértem…” Fullad a válasz kacajba.
- Tudod komám, ha varázslók ellen indulsz, a ruhád a legutolsó dolog amiért aggódnod kell. –
Azzal a botjával a fejére mutat.
- Lopózhatsz olyan ügyesen, mint a macskák, ha a tudatod védtelenül hagyod. Egy kezdő varázsló is fel tudna így fedezni. Egy közepesen ügyes mentalista előtt pedig te olyan lennél, mint egy újszülött. Még én is, aki képzetlen a tudat manipulálása terén, pusztán a pszi segítségével meg tudnálak ölni, úgy hogy a kisujjamat se mozdítanám. Sose volt dolgod mágiahasználóval? A kúriában legtöbben csak amolyan elkorcsosult elemi mágiát használnak, York, Gerdor, A bábok mestere Ómágiát használ, az megint más. Anaphiel szakrális mágiája szintén. Ha akarod, elmondhatok pár alap dolgot, csak nem most. -
Azzal a kapadohány bűzére köhécselve hátrébb lép. A kocsma zajai egyre inkább kíváncsisággal tölti el.
- Szerintem menjünk be! – Mondja ezután váratlanul. – Attól persze figyelek, és választok egyet, ne aggódj! – Tudja, hogy nem érti Taco, de a kíváncsi gnóm egyre inkább tekintget a krimó felé.

 

A mágus nyomában

Kelletlenül szívja a rossz dohányt a pipában legszívesebben elhajítaná a fenébe. Ki nem állhatja a kapadohányt és ez bizony az. Nincs sok dolog az életében, amit luxusként lehetne említen,i de a dohány az az. Vagy legyen kiváló minőségű vagy semmilyen. Viszont itt a késdobáló mellett egyből kiszagolnák az úri dohányt és oda lenne az álcája. Valamit valamiért.
Már jó negyed órája tekinget körbe figyelve hátha felbukkan a mágus cimbora. Közben a téren jönnek és mennek a részlegesen részeg és moslékul elázott fazonok. És bizony elég sok közülük a toronyból jött ki alig pár órája. Nehéz hivatás ez a mágus mesterség…

Már éppen eldönti, hogy nem támasztja tovább a kocsma melletti közfalat mert még kinő a moha az oldalán amikor megjelenik végre Oswalt. Amúgy fel sem ismerné, ha a járása, a ruhája és a megrögzött gunyoros mosolya el nem árulná. Meg is jegyzi neki ahogy odaér hozzá:

- Ez ám az álöltözet mesterem! - dicséri meg a sokszínű hacukáját. Ebben akár farsangi bálba is mehetne… somolyog magában, de inkább csendben marad nehogy a jó öreg mágus meggondolja magát. Inkább a feladatra koncentrál ezután. Odasúgja neki észrevétlenül.

- Olyan madarat kell fognunk ami vélhetően tud énekelni. Inkább fiatal legyen, jól befolyásolható. Segítsen kiválasztani, a többit majd én elintézem. Az utazás ezután a mi kis „tárgyalónkba” pedig a maga reszortja.

Azzal a belső zsebéből egy apró fiolát vesz elő és egy nagy adag gyolcsot. Feszülten vár a gnóm szavaira készenlétben hogy a kis dugót kipattintva elkészítse a kábító keveréket az anyagra öntve.