~ Anwarion Szerepjáték ~


A piactér

A város két, a kontinenst átszelő kereskedelmi útvonal metszéspontjában fekszik, így természetes, hogy az ezeken át bőséggel áramlik a portéka falai közé. Ennek megfelelően több kisebb, nagyobb piactérrel bír. Állatvásárán a vágójószágtól, az idomított sólymon át egészen az egzotikus bestiákig minden megtalálható, míg árutőzsdéjére, s kereskedőcsarnokába a kikötőtől forgalmas csatornán hajózzák be a bárkák szállítmányait. A bankházak folyton nyüzsgő környékét tartják a városnegyed lüktető szívének. A folyampiacon hosszú csónakokból kínálják áruikat a kofák - mikhez száraz lábbal hozzájutni nem lehet-, a halászok édesvízi halakat és a tenger gyümölcseit egyaránt szállítják a vízparti halpiacokra. Noha a közbiztonságra erőst ügyelnek, a zsebtolvajok és pénzváltók könnyen megkopaszthatják az óvatlanokat.


profile picture Notdraek Vandran
Notdraek Vandran
2020-05-02 09:18
Titulus: A Vég Hírnöke
Hozzászólások száma: 25
Regisztráció ideje: 2020-03-31 07:23:44
Aurora lelki jelenléte elég ahhoz, hogy visszazökkenjen a valóságba. Az erdő újra ismerősnek tűnik, és a virágot nem látja sehol. Isenaar viszont még mindig a virág hatása alatt van, helyenként hangosan vitatkozik és sír a földön, ahogy újabbnál újabb rémképek kerítik hatalmukba.Ettől a látványtól a virág hatalma újra egy fellángol kissé Aurorában is. Nem szabadult még meg tőle teljesen.
//Isenaar, kérlek dobj újra, hogy sikerül-e leküzdeni a virágot. Ha kissebbet dobsz, mint múltkor, akkor sikerült. Aurora próbálhat segíteni IC. //

 

profile picture Lord Isenaar
Lord Isenaar
2020-05-01 12:02
Titulus: A száműzött fejedelem
Hozzászólások száma: 62
Regisztráció ideje: 2018-01-06 16:47:19
[A kút rejtélye]

(Dobott érték 0+7 ; célhatár: 7 )

* A sötétség egyre fokozódik Isenaar körül mígnem lassan minden a semmibe vész körülötte, egyedül a virág ragyog a szemei előtt. Elhalkul minden és egyszerre minden irányból felhangzik a beszéd. Isenaar fogcsikorgatva próbál ellenállni körbe-körbe forog a hang forrását keresve. Majd zúgás következik és szemei előtt képek jelennek meg. Olyan valóságosak mintha ott lenne azonban megmozdulni, beavatkozni nem tud.

Először Arreáth déli lejtőit látja távolban a jeges hegycsúcs előtérben a birtok és a szülői ház; a kastély. Béke rend honol, a jószágok békésen legelésznek a lovászfiú éppen vizet húz a kútból. Majd hirtelen változik a kép. A király bérencei fáklyákkal rohamozzák az épületet amely már lángokban áll. Háttérben esztelen öldöklés folyik míg Isenaart keresik. Elöl Isrnaar apja fogja át zokogó anyjának vállát mindkettejüknek szemében fájdalom, csalódás. Elöbb apja néz ki a képből és szól hozzá:
Semmirekellő vagy......majd az anyja emeli rá kisírt szemeit
Gyilkos vagy..
Változik a kép: Daemelia a néhai kedves aki Isenaar végzetét okozta, gyászruhában áll saját sírja előtt. Holtfehér arcán az életnek semmi nyoma lassan vállára teszi kezét Radawenik a bábok szörnyű mestere aki szellemszerűen tűnik fel mögötte.
Hűtlen vagy... mondja Daemelia vádlón majd megszólal Radawenik mögötte széles gyalázatos vigyorral...
Gyenge vagy és ostoba..
Megint változik a kép: Csatamező döntő összecsapása démoni és angyali seregeknek. A forgatagból kitűnik Isenaar hős felmenője Isenhart és közelebb lovagol. Kardját az égre emeli tekintetében megvetés és harag keveredik egyenesen hozzá szól:
Nem vagy méltó...érdemtelen vagy...
Majd ismét változik a kép. Aurora ül egy széken hosszú kékes színű ruhában. Mosolyog, cseveg könnyedén a többiekkel , légies és gyönyörű. Körülötte ifjú lovagok féltérdre ereszkedve bókolnak neki, mindnek van egy kellemes szava. Majd pillanatra oldalra fordítja fejét és tekintetét Isenaarra emeli. Pillantása egyszerre becsmérlő és szánakozó. Lassan kéjesen és mosolyogva formálja a szavakat:
Gyáva vagy...soha nem leszel méltó hozzám.....és csúfondárosan felkacag.
Hiába minden erőfeszítése az átélt pillanatok olyan erővel hatnak hogy nem tud ellenállni. Érzi ahogyan a karjából elfogy az erő..és lába alatt mint ingovány vagy futóhomok lazul a talaj. Fokozatosan egyensúlyát veszti és kardjára támaszkodva térdre rogy. Egyre csak ezt ismételgeti magában szemeibe könny szökik..
Nem...nem..nem..nem...NEM!!! NEM IGAZ!

 

profile picture Aurora D'Lange
Aurora D'Lange
2020-04-29 19:46
Titulus: Bársonytalpú settenkedő
Hozzászólások száma: 49
Regisztráció ideje: 2016-09-08 17:07:43
[A kút rejtélye]

(A dobott érték: 0 +9 =9 Célhatár: 14)

- Akkor is hallgatna rám, ha nem akarna..ennek jelen esetben örülök - ereszt meg apró mosolyt a férfi felé, s értetlenül bámul rá. - Ne aggódjon, nem akartam megérinteni, csak annyit mondtam, hogy megvan a jelünk, jó irányban haladunk, nézze a virágot - ám ekkor felharsan a hang a fejében, s különböző érzelmek futnak át rajta, ahogy az emlékek megrohanják, s mintha már nem is igazán érzékelné a lord jelenlétét maga mellett teljesen.

- Nem...hagytam cserben senkit. -sziszegi -, épp hogy megmenteni próbálok mindenkit! Hallgass! Fogalmad sincs semmiről! - részint tudja, hogy a furcsa hang valószínűleg a fejében létezik csak, de egy része dacolni akar vele,felülkerekedni rajta és a saját igazát bizonyítani...


 

profile picture Notdraek Vandran
Notdraek Vandran
2020-04-28 07:51
Titulus: A Vég Hírnöke
Hozzászólások száma: 25
Regisztráció ideje: 2020-03-31 07:23:44
//Itt kissé ketté válnak az események. Ketten két különféle dolgot láttok //
Aurora egyhelyben áll, és nézi Notdraek helyén a feket virágot, ami beszélni kezd hozzá. Ez is a Te hibád. Őt se mentetted meg, ahogy másokat se. Cserben hagytad őket, ahogy a testvéreid, a barátaid, bárkit, aki rád bizta magát. Sose fogod ezt lemosni magadról. Újra és újra ez következik, amig el nem jön a vég.
-------------------------------------------------------------------------------------------------
Isenaar praktikus szkepticizmusa sajnos nem elég ahhoz, hogy a virág hangját távol tartsa elméjétől.Nem vágyik rád. Hiába küzdesz, lovagiaskodsz. Elvesztetted a cimed, a státuszod, és most elveszted a kúriát és Aurorát is. Örökké a viszonzatlan szerelmeddel fogod üldözni, és ő hűen Jégkirálynői mivoltához, hideg lesz hozzád. Nincs semmi okod a reményre
-------------------------------------------------------------------------------------------------
//Légyszi mindketten guritsatok a kockaguritóval. Minnél nagyobbat dobtok, annál jobban beférkőzött a virág a tudatotokba,annál nagyobb hatással van rátok//

 

profile picture Lord Isenaar
Lord Isenaar
2020-04-27 12:42
Titulus: A száműzött fejedelem
Hozzászólások száma: 62
Regisztráció ideje: 2018-01-06 16:47:19
*Óvatosan lépkednek előre, szinte az avar sem roppan meg a talpuk alatt. Isenaar a szemét mereszti a sötétségbe, minden egyes hangra, mozdulatra villan a tekintete ahogy haladnak előre. Hallja ahogyan a nő visszafelé számol és szemével keresi a valamit. A valamit, ami jól láthatósan nincs ott. Amerre az ösvény véget ér, csak az égig érő fák koronája vet árnyékot baljósan mindenhova.*
-Gondolom Ön is látja amit én sem látok… *mondja feszülten.*
- Akármi is volt itt már elvitték...hiába jöttünk- pillant körbe és hátra fordulva és az útra mutat*
-Szerintem forduljunk vissza
*De hiába, a visszaút egyáltalán nem hasonlít arra, amelyen idejutottak. Ez már sehogy sem tetszik a férfinak, érzi valami itt nagyon nincs rendben. Szeme egyre idegesebben keresi a kiutat próbálja meghatározni helyzetüket.
Egy idő után elveszti az időérzékét és mintha valóban nem telne az idő tovább. A napot kémleli, de nem tudja megállapítani azt sem merre jár azt sem merre van észak vagy dél. Halkan suttogja magában: *
-Na most értünk a csapdába.
*A nő megjegyzésére új és eddig nem mutatkozó ráncok jelennek meg az arcán.*
- Lehet ez egy rémálom de ha felébredek emlékeztessen rá hogy kérdezzem meg magamtól, miért hallgatok folyton magára…*mondja a nőnek bosszúsan.*
*Ő is hallja a hangot a hátuk mögül és azonnal hátrafordul, hogy akármi is az de véget vessen neki. Farkasszemet néz a jelenéssel és tudja, és érzi ez nem a valóság*
-Ócska szemfényvesztés az egész- *suttogja a nőnek.
*Dermedten nézi ahogy a nő odasétál a virághoz emelt hangon figyelmezteti*
-Eszébe ne jusson megfogni azt a virágot!

 

profile picture Aurora D'Lange
Aurora D'Lange
2020-04-26 21:48
Titulus: Bársonytalpú settenkedő
Hozzászólások száma: 49
Regisztráció ideje: 2016-09-08 17:07:43
[A kút rejtélye]

Jól látja a férfi arcán átsuhanó arckifejezést, amire csak egy apró mosollyal válaszol.

- Nem feltétlenül a menekülésre gondoltam...hanem arra, hogy alkalomadtán szorult helyzetekből kihozzam magunkat. Bármennyire is meglepő lehet, de nem a saját bőröm mentése az első. Ha az lenne, akkor most nem itt lennék. – hogy hol lenne helyette...nos, azt ő maga sem tudja igazán.

- Innentől kezdetét veszi majd a macska-egér játék. – nyugtázza egy bólintással Iseenar megjegyzését. Nem is kell igazán odanéznie a másik arcára: szinte érzi a belőle sugárzó feszültséget. De minthogy a férfi harcos, és a csata heve előtti adrenalinlöketet érzi...ő maga a préda becserkészése előtti feszült pillanatokat. Noha nem egészen biztos benne, hogy itt most nem ők lesznek a préda. Futólag a másikra pillant, s apró mosolyt ereszt meg, amolyan „megnyugtatásul”. Lassan, de biztosan elérnek útjuk végéhez, ám nincs köröttük semmi egyéb, csak a messzi végtelenbe nyúló erdő fenyegető rémalakja. A fák árnyai sötéten nyújtóznak feléjük, mintha csak azt sugallnák, forduljanak csak vissza, amerről jöttek, nincs itt semmi látnivaló...És egy idő után kénytelenek is lesznek ezt megtenni.

- Kellene itt lennie valaminek. – ismétli már meg sokadszorra -, ha más nem, annak a furcsa virágnak, amiről az álmunk szólt... – körbejár, az avaron a virág nyomait keresve minduntalan: noha pontosan tudja, hogyha előttük lenne, még úgy is a sötétbe veszne. Igyekszik közel maradni a férfihez, s úgy kémlel körbe egyszer, kétszer...tucatjára. Ám semmi nem tanúskodik arról, hogy mit kellene tenniük, merre kellene menniük. Csalódottan indulnak meg visszafelé, hátha csak elkerülte valami a figyelmüket, de mindinkább úgy tűnik, mintha újra és újra ugyanott lennének...bármerre is lépnek, vissza, előre...hiába lát jól a sötétben, ha újra ugyanazt és ugyanazt látja.

- Ez egy rémálom. Vagy eltévedtünk, vagy valaki játékot játszik velünk, hogy a bőrünk alá kerüljön...
– dohog fel sötéten a sokadik ugyanolyan megjárt kör után, amikor egy hang szólal meg mögüle és egyszeriben lúdbőrözni kezd, ahogy a hang mellé a törpe alakja is társul, tőrrel a szívében.

- Én...- rebegi, de mire bármit mondhatna, Notdraek összerogy. Rossz érzés keríti hatalmába. Odasiet ahol az előbb a jelenés állt, ám a törpe helyett csak a fekete virágot találja. – Azt hiszem, megvan a jelünk... – sóhajtja.