A piactér

*Eddíg úgy tűnik jó irányba haladnak, a viszonyítási pontokat pár lépésnyi eltéréssel de mind megtalálták. A poros földút egyértelműen az erdő felé veszi az irányt, és szemet gyönyörködtető kis kerteken vezet tovább. Erős a kísértés, hogy egy almát, vagy kettőt lopjanak valamelyik kertből, de ez merőben ellenkezik azért a feladatuk céljával.
Néha lopva a nő arcát nézi, és látja a megjelenő sejtelmes mosolyt, máskor türelmesen hallgatja az utat szemlélve közben. Az érintésére a nő nem áll ellent, de a férfi olvas a gondolataiban*
~Valóban játék ez...apró ártatlan játék. Az ilyen semmitmondó játékok formálják az életet széppé, elviselhetővé, és válnak sokszor fontosabbakká mint a nagy horderejű dolgok. Különösen nehéz időkben.~* elmélkedik közben.*

*Isenaar úgy érzi, hogy sétájuk közben a nő egyre feszültebbé és gondterheltebbé válik. Neki is az jár a fejében hogy a dolgok rendre hirtelen szoktak rosszra fordulni, valójában pont erre számít, de viselkedésével megpróbálja oldani a fagyossá váló hangulatot. A köszönetnyilvánításra pedig megjegyzi*

-Igazán természetes, hisz ez most már közös ügyünkké vált, legalább annyira az én gondom mint az Öné, és valójában a fenyegetés is nekem szólt… – *feleli mosolyogva és közben az égen úszó vattapamacs felhőket nézi.*

*Ahogyan egyre közelednek az erdő széléhez, bizony az időjárás is egyre komorabb arcát mutatja, sötét széles fellegek sorakoznak az égen, támadásra készen hogy elrontsák a jó időt. A sík földeket maguk mögött hagyva már az erdő magasodik előttük, és pár lépés múlva el is érik annak szélét.*

 

Ahogy beszélgetnek, Aurora és Lord Isenaar áthaladnak a nyugati kapu alatt. Néhány perccel később a poros földút maga mögött hagyja a kis parkot, és konyhakertek váltják azt fel, amiket a városlakók művelnek, mivel a falon belül ilyesmire már nincs hely. A paradicsom, káposzta, és saláta vidáman élvezi a napsütést, a pirosló almák pedig szinte mosolyognak a vándorokra...
Az út innen tovább halad nyugatra, a sik földeken tovább, illetve egy apró kis csapás a kertek között északra vezet.

 

[A kút rejtélye]

Pontosan tudja, hogy mire megy ki a játék...vagy legalábbis miért pont ezt a számolási módot választotta a férfi. Noha nem panaszkodik, koncentrál ő kettejük helyett is most, s fürkész tekintettel bámészkodik ő is körbe, mintha csak a táj szépségét szemlélné, nem rájuk rontani akaró alakokat vizionálna minduntalan, ahogy az északnyugati tájolású kis utacskán végigmennek. De úgy tűnik, jó irányba haladnak, tekintve a dombocskát és az almafát... Persze, ettől még érhetik őket meglepetések, ezen tereptárgyak nem olyan ritkaságok a székvárosban. A látszatot azonban így is fenn kell tartaniuk, így apró-cseprő semmiségeket vitatnak meg útközben, néha fel-felnevetve.

Erőst meglepődik, amikor a lovag félrevonja, s szinte határozottan szembeállítja, valóban, a szemöldöke felszalad kissé, ám nyugodtan és türelmesen végighallgatja a lordot, s a mondandójára elmosolyodik.

- Nos....mindezt észrevettem, és biztosíthatom afelől, hogy ez eleddig is szándékomban állt, és eztán sem fog nagyon sokat változni. Köszönöm, hogy velem tart, és fedezi a hátam, mostanság eléggé...szükségem volt rá. - sóhajt, utalva a nemrégiben történt eseményekre.

 

*Mesteri harmóniában haladnak előre, mintha mindig is ezt gyakorolták volna. Alaposan megbámulják őket a szembejövők, férfiak és nők egyaránt. A ritmust nem esik nehezére tartani a nővel, viszont a számolás pontosságát veszélyezteti, hogy minduntalan elkalandozik a figyelme, ahogy a nő derekát átfogva tologatja a gyöngyöcskéket. ~ Igazán elsőrendű szórakozás ez, olyan idill ami nem mindennap adatik meg egy magamfajta embernek~ Azonban ez csak a látszat. Közben minduntalan észrevétlenül körbe-körbe tekint, figyeli a felbukkanó és elhaladó embereket, gyanús alakokat.
Látszólag könnyeden cseveg a bájos nővel, mindeközben azonban feszülten figyel minden apróságra. Megkönnyebbülés amikor a kacskaringózó úton meglátják a magányos almafát, ez már biztos jel. Ott újraindul a számolás, és már határozottabban is haladnak, az emberek pedig elmaradoznak sorra. Ahogy visz felfelé az út már lehet látni a dombocskát is, a tetőn pedig egy rozoga pad árválkodik. ~Biztosan innen kell majd elkezdeni a számolást az erdő felé. A nő elbűvölő, minden pillanat ajándék a lovag számára és magának is fél bevallani mennyire önfeledten jól érzi magát a társaságában. A kis padnál megállnak egy pillanatra.
- Tartozom Önnek egy vallomással -vonja félre Aurorát egy pillanatra maga felé fordítva a lányt és mélyen belenéz a nő égszínkék tekintetébe, ezért a nő vélhetően kérdőn néz rá-
- Nem tudom miért alakult így de a személye fontos nekem. Ezért szeretném kérni hogy rám való tekintettel fokozottan vigyázzon magára...
*Megvárja a nő válaszát figyelmesen, majd utat mutatva nekivághatnak az erdő felé vezető ösvénynek, talán immáron nem kart karba fonva…*

 

[A kút rejtélye]

Elfogadja a felé nyújtott kart, aprót mosolyintva. - Remek ötlet, talán így kevésbé keltünk feltűnést. Mihelyst elindulnak, lépteit összeigazítja a másikéval, egy kényelmes tempót felvéve. Kívülről eme összhang miatt tényleg könnyeden tűnhetnek úgy, mint akik csak tesznek egy jó nagy sétát ezen a napsütéses napon, ugyanakkor még könnyebbé teszi majd számukra a lépések számolását, hiszen arra nagy szükségük lesz.

- Nos, az efféle rejtélyes kis mondókák soha nem mondják meg a botor kalandoroknak, pontosan merre is induljanak, de abban egyetértünk, hogy az észak a haladási irányunk...és a támpontjaink megvannak, ha azokat látjuk, már bizonyosan nem lehetünk rossz helyen. - biccent a felvetésre, s kissé lelassítja lépteit, hogy ő is az előttük elterülő utakra vethesse pillantását.

- Magam is azt szorgalmaznám, hogy arra induljunk toronyiránt.. és a félhangosan - illetve esetünkben félhalkan - számolást pártoltam volna, de meg kell hagyni....fantáziadús módszerei vannak - pillant oldalvást, ahogy a másik keze a derekára csúszva a gyöngyöket babrálja,amik pajkosan csilingelve koccanak össze a megmozdításukra, s igenlően bólint, majd ő maga is átkarolja a férfit.

- Fontos, hogy ne vesszünk el a számolásban. Nos, őlordsága...ha készen áll a nagy kalandra, akár indulhatunk is. - hangja éppolyan szívélyes, mintha csak egy délutáni sétára invitálná a férfit, nem egy sír megtalálásához. Tekintetét a mondott irányba szegezi, s amint elindulnak, magában számol minden lépést.

 

A kút, amihez Isenaar és Aurora igyekszik, a város közepén, a piactéren van. Mindenki, aki a városban egy biztos találkahelyet szeretne, ide szervezi találkozóit. A városon át a három fő út nem halad át, de érinti a piacteret. Az első délről jön, majd a piactér előtt ketté válik, és észak-kelet (a kúria) illetve észak-nyugati irányba halad tovább, érintve a város kis parkját, majd a nyugati kapun át elhagyja azt.