~ Anwarion Szerepjáték ~


A piactér

A város két, a kontinenst átszelő kereskedelmi útvonal metszéspontjában fekszik, így természetes, hogy az ezeken át bőséggel áramlik a portéka falai közé. Ennek megfelelően több kisebb, nagyobb piactérrel bír. Állatvásárán a vágójószágtól, az idomított sólymon át egészen az egzotikus bestiákig minden megtalálható, míg árutőzsdéjére, s kereskedőcsarnokába a kikötőtől forgalmas csatornán hajózzák be a bárkák szállítmányait. A bankházak folyton nyüzsgő környékét tartják a városnegyed lüktető szívének. A folyampiacon hosszú csónakokból kínálják áruikat a kofák - mikhez száraz lábbal hozzájutni nem lehet-, a halászok édesvízi halakat és a tenger gyümölcseit egyaránt szállítják a vízparti halpiacokra. Noha a közbiztonságra erőst ügyelnek, a zsebtolvajok és pénzváltók könnyen megkopaszthatják az óvatlanokat.


profile picture Tacoronte del Notturio
Tacoronte del Notturio
2022-08-03 20:30
Titulus: Az öreg fejvadász
Hozzászólások száma: 35
Regisztráció ideje: 2022-07-25 20:59:03
Elcsípett beszélgetés

A reggel első sugarai már Székváros környékén érik. Első útja a piactérre vezet, ahol be szokta szerezni a számára tetszetős árukat. Egyre azon gondolkodik, Keilára való fehérneműt hogyan tudna keríteni. A méretét sem tudja, élő próbababa nincs akire ráadhatná és nem is tudja hogyan fogadná a nő a szokatlan ajándékot. De ilyen rongyokban meg nem járhat. A bilincs gondja sem oldódott meg, vajmi keveset tud egyelőre a szerkezetről.

Ahogy így elmélkedik és közben a gyümölcsök között válogat egy fojtott hangú beszélgetés üti meg a fülét. Nem fordul arrafelé, de figyelmét a két csuklyás férfira irányítja.

Hogy ne keltsen feltűnést egy mosolygós almát kap kézbe és forgatja mintha a hibákat nézné rajta. Egészen addig amíg nem hangzik el a „vak lány” kifejezés érdektelen arccal hallgatja, de mikor megbizonyosodik róla, hogy Keiláról szól a beszélgetés alig tudja türtőztetni haragját és a szép piros alma szétloccsan a markában.
Most már minden idegszálával csak a két férfira figyel.

- Azt is ki kell ám fizetnie ugye tudja! – szól rá a kofa látva hogy a portékáját elpusztítják.

Erszényéből kikap pár garast és a kínáló pultra dobja.

- Még ez is sok ezért a poshadék áruért.– veti oda mérgesen a pénzt és a kiválogatott almákat és a két férfi után indul.

Feltűnés nélkül követi őket ahogy elhagyják a piacteret és szemét egy pillanatra sem veszi le róluk. Egyenként vizsgálja meg a célpontjait. Fejében száz kérdés fogalmazódik meg azonnal. A tömeg segítségére van a rejtőzködésben de ő nem marad le csak két lépéssel mögöttük.

Egy dolog jár csak a fejében: Keila bajban van. Nem hagyhatja magára. Nem hagyhatja egyedül járni-kelni.

 

profile picture Keila Lianore
Keila Lianore
2022-08-03 18:30

Hozzászólások száma: 26
Regisztráció ideje: 2022-07-27 18:40:59
Elcsípett beszélgetés

Még épphogy csak feljött a nap, amikor két csukylás férfi indul meg a mágusok tornyából a piac felé. Egyik kezében egy helyes kis kosár, míg a másiknál egy nagyobbacska fekete zsák.
Amint a piacre érnek egyikük, az őszesebb hajú egy idős hölgyhöz lép, gőgösen szugerálva a frissen szedett almákat.
- Hallottad? -dördül el egy felháborodott kérdés a reggeli piac forgatagában.
- Ha' mit? -kérdez vissza egy csuklyás férfi a másik társának, miközben a legszebb almákat válogatja ki az idős hölgy kosarából.
- Vendégünk jön keletről. -súgja oda a másiknak, miközben megragadja annak a csuklóját, hogy amaz minden figyelmét rászentelje. - Az északi helytartó küldi ide valamelyik kutyáját, mágusokat akarnak toborozni valami templom és környéki csatába. Ha nem is mágusokat, de szükségük van néhány pecsételt iratra.
- Ne bohóckodjál mán '! - rántja ki a csuklóját és szedegeti tovább az érett gyümölcsöket. - Oszt kitől hallottad?
- A főmágus beszélt az egyik katonájával a minap. Azt mondta, két nap múlva itt lesznek. Állítólag már van itt egy követük, valami vak lány.
A férfi csak megforgatja a szemét, majd kipengeti azt a néhány garast és tovább áll a húsok felé. Ekkor a mélyebb hangú, kinek kicsit kopaszodik már a fejbőre ismét odafordul az őszebbikhez.
- Állítólag a levegő templomból való a vak lány. Azt hallottam, hogy különleges képességei is vannak és a keleti Lord nagyon nagy becsben tartja. Majd tastsd nyitva a szemedet, hátha észreveszed!

 

profile picture Aurora D'Lange
Aurora D'Lange
2022-07-28 09:56

Hozzászólások száma: 56
Regisztráció ideje: 2016-09-08 17:07:43
Aurora & Zayana - Követés-lopakodás-szunyítász

Nem erre számított, hogy el akarják zavarni, de hát mit van mit tenni, itt most két ember élete a tét.

~ Te idióta, titeket védenélek, engedj már be! Meg fogtok halni, ha nem teszitek! ~ - ám hiába nyavíkol még keservesebben, a nő nem ért macskanyelven, nem segít a helyzetén, így kénytelen-kelletlen taktikát váltani: amíg Evelin saját haja eltűnésének poklában fetreng, addig a résnyire nyitva hagyott ajtón besurran kecses alakja, s ahogy belép, a nő már el is rohan a gyerekszoba irányába. Bársonytalpának hála nesztelen tud közlekedni a házban, így óvatosan a dühöngő anya után lopakodik. Tisztes távolságból követi, s arra indul a hangokat hallja. Nem megy be egészen a szobába, csak meglapul a fal mellett - bölcsen úgy dönt, nem hívja még fel magára a figyelmet - bár titkon attól fél, hogyha megteszi, a beszélő játékbabába és a macskából embernőbe vedlő történésektől mind az anyuka, mind a kislány örök sebeket fog szenvedni...de ezzel majd ráér később törődni.

 

profile picture Zayana Apricoris
Zayana Apricoris
2022-07-13 10:45
Titulus: Az Átkozott
Hozzászólások száma: 5
Regisztráció ideje: 2022-06-04 00:11:31
Aurora & Zayana - Követés-lopakodás-szunyítász

Daxa már a "helyén" ül és hallja a nyávogást. Őszintén szólva valószínűleg a város ellenkező felében is hallhatják, olyan hangos. Evelin nem alszik, de ő meg sem mer mozdulni. Az anyja is felébred, a sötétben nem realizálja, hogy a sötét foltok a takarón nem a ráncok és gyűrődések rajta. Álmosan ásítva megy ki, hogy hogy elzavarja a macskát, amely megzavarta pihenését. Kinyitja az ajtót, és az azt kaparó, vernyogó állatra tekint.
- Eriggy haza kiscica! - hessegeti el, és már nyúlna le, hogy kezével is elzavarja, ám a mozdulat közben válláról lehullik valami... Megakad rajta a szeme, változik kezének az útja és megfogva felemeli a tincset. Riadtan kap hajához, ami itt-ott, foltokban hosszú, rövid, tüsis. Egyedül hátul úszta meg, mert azt a részt párnája védte.
- MI A ...?! - túr bele újra és újra hajába rémülten, aztán faképnél hagyja a macskát. A fürdőbe rohanva az ezüst tükör elé siet, olaj lámpást gyújt, aztán sírva fakad, ahogy látja, mi történt vele. Haragból indul el a gyerek szoba felé, gyors léptekkel lép be az ajtón.
- Evelin?! - rántja le a takarót a gyerekről és az szinte felsikít. Karon ragadja, és megrángatja.
- Még is mit képzelsz?! Hogy tehettél ilyet?! - kiabálja. Daxa pedig elégedetten figyeli a jelenetet. Az anyuka rendesen móresre tanítja a kislányt, amiért kést, vagy ollót vett a kezébe, aztán azért, mert levágta a haját, majd azért, mert mindent egy élettelen játékra fog. Ó pedig ha tudná, hogy lesz ez ennél rosszabb is, hagyna helyet a tenyerének a kislány fenekén még, amit pirosra verhet.

 

profile picture Aurora D'Lange
Aurora D'Lange
2022-07-09 10:53

Hozzászólások száma: 56
Regisztráció ideje: 2016-09-08 17:07:43
Aurora & Zayana - Követés-lopakodás-szunyítász

Sejteni merte volna, hogy ez a nap bőven fog izgalmakat és meglepetéseket tartogatni, de hogy még vásárra is vigye a bőrét...noha ő akarta követni a lányt, magára vessen. Áldja karcsú alakjának minden sejtjét, hogy beleolvadhat a piactéri forgatagba afféle kóbor fekete macskaként, jó pár méterrel lemaradva Zayana és újdonsült családja mögött (bár az avatott szem számára az a bunda túlságosan is csillogó és ápolt, dehát ki törődik ilyennel, amikor a cica aranyos? Márpedig a cica aranyos, és a cica mindent meg fog tenni érte, hogy a Zayana testében lévő idegen vérontását megakadályozza, vagy legalábbis megpróbálja.

Eleinte csak az ablakpárkányra ül fel, s onnan nézgelődik befelé: azt sem egyfolytában, hogy ne keltsen gyanút senkiben, s néha meg-megpróbál ablakot váltani, hogy több mindent lásson a házban folyó dolgokból. Nem tud ugyan összerakni mindent, de az addig látott jelenetekből és "Zayana" ide-oda vándorlásából, a kislány sírásából és a kés villanásából világosan lerí, hogy ha nem tesz gyorsan valamit, bűnrészes lesz egy igen csúnya gyilkosságban. Így ideje lesz hát számára is felvenni egy új szerepet.

Kecsesen, ruganyosan ugrik le eddigi trónjáról, hogy körbejárva az udvart, meghempergőzzön kicsit a saras földben, s bundája elveszítse egészséges csillogását. A házikó ajtaja elé indul sarasan-szutykosan, s belekezd az áriába, ami az emberi fül számára nagyon keserves, nagyon panaszos nyávogásnak hangzik egy éhes, fáradt és igen piszkos macskától, aki új otthont szeretne magának és némi tejecskét, meg egy simogató kislánykezet. Hiszen mi más kellene a boldog macskaélethez, mint az otthon melege és egy kedves kisgazda...nem, a gyilkos porcelánbaba határozottan nem tartozik ebbe az idilli képbe. Mindent beleadva olyan panaszosan nyávog és sír, ahogy csak erejéből kitelik, s reméli, hogy a gondosan kialakított terve nem fullad kudarcba.

 

profile picture Zayana Apricoris
Zayana Apricoris
2022-06-30 06:57
Titulus: Az Átkozott
Hozzászólások száma: 5
Regisztráció ideje: 2022-06-04 00:11:31
Aurora & Zayana - Követés-lopakodás-szunyítász

Természetesen az öregasszony megszabadul a portékája mellé került babától, amiről nem is tudja, hogyan került oda. A méreteiből adódóan nem olyan egyszerű elvinni őt, de végül csak felkerül a lóra. Daxa még arra is ügyel, hogy az ujjait ne hajlítsa be, a karja is olyan laza pózban legyen, akár egy porcelánnak. Mivel fáradságra képes izmai nincsenek, addig tudja tartani ezt, ameddig csak akarja, és így még "élethűbb babát" játszik. A macskát nem veszi észre, akkor sem, amikor elindulnak a piactérről, és az távolról követni kezdi őket. Az új középosztálybeli, de tágas otthonba érve még mindig nem mozdul, még a szeme se rebben. Akkor sem, amikor a gyerekszobába viszik és leteszik a földre a szőnyegre.
Igazából - egyelőre - nem tesz semmit. Hagyja, hogy játszon vele a kislány. Kifésüli a haját, kifesti az arcát és a körmeit, a saját ruháiba öltözteti, mintha csak a meg nem született testvére lenne. Akkor mozdul meg először, amikor az anyuka fürdeni parancsolja a gyermeket. Míg ők ketten a fürdő helyiségben játszanak és beszélgetnek, pislog egyet. Felkel a földről, és szét néz a házban. Igyekszik a szobákat felfedezni. Hálók, szekrények, ebédlő, konyha. A fürdőt is megnézi kívülről, de mivel látja a résnyire nyílt ajtóból, hogy van még ideje, egy alattomos mosollyal sétál vissza a konyhába. A pult tetejét nehezen éri el a földről, de gond nélkül felmászik rá, S azon végig sétálva egy akkora konyhai kést rejt a sárga ruhácskája alá, amely nem feltűnő. Ezután leugrik a pultról és visszamegy a gyerekszobába, épp úgy ül le, mint ahogy ott hagyták, csupán egy plusz tárggyal bővült. Fürdés után viszont nincs már játék, alvás van. A kislányt lefekteti az anyja, lecsavarja az olajlámpát, majd behajtva az ajtót kimegy.
- Jó éjszakát Madina! Holnap megint játszunk egy kicsit, jó? - motyogja a kislány neki.
- Én éjszaka fogok játszani. - válaszol Daxa, és halja, hogyan szívja be riadtan, élesen a levegőt a kislány. Riadtan csillogó pillantás szegeződik rá, ám ő meg sem mozdul. Ennyi elég ahhoz hogy megzavarja vele a kislányt. Próbál aludni, mintha rosszul hallotta volna, de valahányszor oda pillant, a játékán mindig változik valami. Először csak a feje mozdul felé. Aztán már egy hidegrázós mosoly is kiül az arcára, végül közelebb kerül. Aztán még közelebb. A kislány a takaró alá bújik. A padló megnyikordul a léptektől.
- Evelin. - a magasra szökkenő hang gúnyos kis kuncogásba torkollik.
- A sötét nem fog elrejteni előlem. - suttogja, és hideg kezével lassan benyúl alá, hogy hozzáérjen a kislány lábához, aki összerezzenve rántja azt el. A következő pillanatban a takaró kupac alól halk szipogás szűrődik ki, mire Daxa elégedetten mosolyog, és elindul kifelé a szobából. Céltudatosan a szülői hálóba megy, ahol az anya egyedül alszik. Az apát nem látta egész nap, ha van is utazhat valamerre. Felmászik az ágyra és az alvó asszony mellé sétálva dühösen, mereven nézi. Az életteli, ruganyos bőrt, a szuszogástól emelkedő mellkast, a körmöket, amelyek nőnek, a haját, amelyet újra növeszthet. Gonosz mosoly terül ajkára. Előveszi a kést ruhája rejtekéből, oda térdelve vágni kezd. A szálakat úgy szeli át a kés mint a levegőt, olyan éles. Egy tincs, kettő, majd nyolc. Ahol épp éri őket. A hajat körbe szórja, aztán elégedetten nézi művét. A gyerekszobába visszasétálva a kést Evelin ágya alá rejti, majd ismét visszaül a helyére, mintha mi sem történt volna, s ő nem lenne több egy babánál.