A piactér

Elcsípett beszélgetés

Ahogy ügyetlenül próbálkozik az ing begombolásával, hirtelen valami kellemes melegség tölti el. A férfi az, aki mögötte türelmetlenül taporog egy pár másodpercig, mire körbe fonja rajta a karjait. Teste megdermed, még válaszolni is képtelen az ártatlan kérdésre. Testét apróra húzza, hogy még véletlenül se érjen a meztelen felsőtesthez, mely oly kedvesen dől rá. A vastag, izmos karok árnyékában bújik meg, szíve heves kalapálását alig bírja türtőztetni. Taco minden érintése gyengéd, még a hatalmas alkat ellenére is. Arcát vörös pír borítja el már az első gombnál is. Hallja hogy a fejvadász is lélegzetvisszafolytva ügyetlenkedik az inggel amitől megnyugszik hogy nem csak ő érzi magát annyira.. furcsán.

Hiába próbál mozdulatlan maradni, Taco nem az a fajta, akit ilyen ócska trükökkel meg lehetne vezetni. A kérdésre felé fordul, ezüstös szemeit egyenest az ő tekintetébe fúrva. Egy darabig gondolkodik, majd mosolyra húzza ajkait.
- Mit tennék meg? - töpreng el a kérdésen egy mély lélegzetvételnyi ideig.- Ha bármilyen varázserőm lehetne.. Azt hiszem.. Valami olyat kérnék, amivel segíteni tudnék azokon, akik rászorulnak. Talán gyógyító lennék, a sok sérültet ellátni nehéz dolog és kevesen tudják űzni eme mesterséget. Olyan sok beteg ember él a földön, ha mindenkit meg tudnék gyógyítani.. Akkor én is boldog lennék. Gondoljon bele, a sok gyermekhalál, a szenvedő idősek. Minden csak egy csettintés lenne.

A második kérdésre már nem ilyen egyszerű a válasz. Olyannyira nem, hogy zsigerből reagálni is képtelen rá, holott minden szó és érzelem a nyelve hegyén van. De fél bármit is mondani, bármit is mutatni felé.
- Még nem ismerem olyan jól,Tacoronte. Az az arca, mellyel engem minden egyes nap, minden egyes percében ámulatba ejt.. Még sosem találkoztam ennyire kedves és önfeláldozó emberrel mint maga. Önzetlen és becsületes, tisztelettudó és művelt. Minden meg van magában, amire.. mindenkinek szüksége van. Tudom, hogy nem hisz magában és minden áron el akarja hitetni magával hogy a lelke romlott, de higyje el.. Nem az. Sok gonosz emberrel találkoztam életem során, tudok köztük különbséget tenni. Akármi is történik velünk a kalandunk alatt arra kérem, hogy sose változzon meg. Maradjon mindig ilyen, amilyen most.

Majd elfordul tőle, hogy lassan ő is álomba merüljön. Sokat forgolódik és mocorog, ám mire végképp elszenderedne heves zihálást hall a férfi felől. A lázálmot pillanatokon belül a penge halk suhintása, s a párna szakadása zavarja meg, amitől még a szó is belé fagy. A párnából úgy törnek fel a tollak, akárcsak az újévi tüzijátékkor, befedve majd az egész szobát vele. Ijedten rántja magát össze, s olyan sokáig vacilál hogy felkeltse-e, hogy addigra már felriad magától a férfi. Némán hallgatózik, ahogy kibújik a takaró öleléséből, kitárja az ablakot és a hűs hajnali szellő végigcirógatja az arcát. Lassan feláll a helyéről majd Taco mögé sétálva apró kezeit körbefonja a mellkasán. Fejét a hátára hajtva fúrja bele az arcát a bőrébe, szorítása is aggodalommal és félelemmel teli.
- Csak egy feltétellel nem dobom a városi őrség karmai közé.. Ha megígéri, hogy velem marad. Nem akarom, hogy elmenjen tőlem, nem akarom hogy magamra hagyjon. Azt szeretném ha .. társam lenne a szomorú és a boldog időkben. Ha együtt küzdenénk át magunkat a nehéz napokon, s önfeledten nevessünk minden badarságon a jövőben. Reggelig kap időt ezt az ajánlatot átgondolni. Ha nem fogadja el, két kezével készítheti el a bitófát.
Majd visszasétál az ágyába, nyakig betakarózik és folytatja nyugtalan álmait.

A mágus nyomában

Az ablak az éjszaka folyamán nyitva maradt. A nap erős és meleg sugarai, a városi piac reggeli zaja pillanatok alatt felverik az alvó nőt. Lassan felkecmereg az ágyból, álomporral megszórt szemeit nyöszörögve törölgeti szárazra melyet egy heves pislogás követ. Taco még békésen szuszog a szomszédos ágyban, amire egy megkönnyebbült sóhaj a válasza. Kitapogatva a hordót odakecmereg, engedve egy kis vizet magának megmossa az arcát, kiöblíti a száját és már keresi is a ruháit. Olyan szépen félre dobálta a minap este, hogy szó szerint a földön mászva tapogat utána, mire jó egy percnyi keresgetés után megtalálja az ágy sarkában. Kiugorva Taco ingjéből szépen összehajtja azt, majd mintás egyberuhájába pattan, a topánkát pedig a lábaira húzza. Nem akarja megzavarni a fejvadász -végre- békés álmait, így amíg nem ad életjelet magáról visszaül az ágy szélére és lábait keresztbe téve némán várakozik.

 

Elcsípett beszélgetés
[Lidérces álmok otthona]

Már elheveredik a fotelágyban amikor figyelmes lesz rá, hogy a nő a ruhásszekrényben matat. Fogalma sincs róla mit kereshet, de nem szól semmit. Viszont amikor az egyik fekete ingével lép oda hozzá igencsak elcsodálkozik. És rögtön rá is jön, hogy gondoskodnia kellett volna Keilának éjszakai ruházatról.
Már a nyelvén van, hogy inkább ad neki valami kényelmesebbet, de ahogy a nő leveti ruháit egy csapásra szerte foszlanak gondolatai. Hamarjában csak annyit tud válaszolni rá:

- Csak nyugodtan Keila…

Némán nézi ahogy az inge rá kerül a nőre. Rásimul a testére és ő tudja, hogy ez a ruhadarab sosem érintett ilyen finom és hamvas bőrt.

Halkan felkel a helyéről és odalép a háttal álló nőhöz.

- Hagy segítsek… - azzal ha a nő nem nyilvánítja ki nemtetszését akkor segít neki begombolni az ingét.

Hátulról szinte átkarolja úgy lát neki a feladatnak. Szép lassan és türelmesen halad fentről lefelé a gombolással.
Különösen izgalmas akkor lesz, amikor a keblei tájékán lényegesen feszesebb az ing, mint máshol, ezért nehezebb is begombolni. Taco alig hallhatóan mélyebb levegőt vesz a művelethez.
Mivel a nő alacsonyabb mint ő maga, ezért ez az ing jó szolgálatot tehet neki hálóing gyanánt. Azonban furcsa mód az ing alja pont addig ér, ahol már éppen hogy csak el tudja takarni azt a testrészét Keilának melyre a férfiak igazán kíváncsiak lennének. És ott van az utolsó gomb is természetesen, az ing aljától alig pár centiméterre.
Taco szinte lélegzet visszafojtva ér ehhez a területhez, nehogy hibázzon. Az ujjai még talán remegnek is az izgalomtól így még ügyetlenebb lesz és még tovább babrál a gomb begombolásával. Mire végez verejtékcseppek jelennek meg homlokán.

- Kész is vagyunk.. – fújtat nagyot megkönnyebbülve és útjára engedi a nőt, ő maga pedig elfekszik az ágyon.

Majd amikor Keila is végzett a tisztálkodással és ágyba kerül eloltja a kis petróleum lámpát és sötét lesz a szobában mindenhol.

A hold sápadt fénye besül az ablakon, beragyogja a szobát. A házak tetejének a körvonalai jól látszódnak és már sehol sincs világos az ablakokban. Néptelen az utca csak nagyon messziről hallatszik, hogy valahol részegek emberkednek, majd némi csörömpölés után abbamarad ez is és csend ül a tájra.

Taco hanyatt fekszik és hallgatja Keila légzését, aki alig két méterre fekszik tőle és szintén nem tud aludni. A férfi tudja, hogy így van, felismeri a levegővételből hogy ébren van akárcsak ő maga. Kicsit oldalra fordítja fejét, így láthatja a takaró alatt fekvő nő körvonalait az ágyban.

- Kérdeznék valamit, persze nem muszáj válaszolnia. – mondja halkan a nőnek.
- Ha tudna varázsolni de csak egy dolgot tehetne, mit tenne meg..- folytatja.

A lány döntése körül járnak egyre gondolatai. Elhatározta bárhogy dönt Keila, aláveti magát az akaratának. Mindkét esetre kész van a forgatókönyv a fejében.
Ha a korábbi életéhez ragaszkodik, akkor az egyszerű. Csak megkötözi, zsákot húz szegénynek a fejére, és olyan úton próbál „menekülni” hogy a városi őrség karjaiba szaladjon. Gyors, hiteles és hihető. Lehet mire a Vörös Kakas népe elszürcsöli a húslevesüket neki már megácsolják a bitófát a főtéren, hogy vacsorára biztosan felakasszák.

Kis szünet után még egy kérdéssel áll elő. Mivel lehet neki a holnap már a végzetét tartogatja, úgy érzi nincs vesztenivalója.

- Kérdezhetek még valamit Keila? – fut neki még egyszer a kérdésnek.

- Milyen embernek tart engem…és..el tudná-e képzelni az életét..- de nem fejezi be a mondatot inkább mégsem. Nem befolyásolhatja a nőt, hagynia kell, hogy a saját akarata szerint döntsön. Akár így..akár úgy.

Észre sem veszi mikor alszik el végül.

Azonban nincs nyugta még álmában sem. Szemei előtt egy falu pusztulása bontakozik ki. A támadó lovasok kíméletlenül mészárolják le az embereket, akik a felgyújtott házaikból igyekeznek kimenekülni. A lángok vörösre festik az eget, a vértócsák patakokká állnak össze, fojtogató füst gomolyog mindenhol, kétségbeesett háziállatok nyerítése, bégetése, ugatása hallatszik mindenfelől. Jajveszékelés és hörgés támad mindenütt.

Látja magát is ahogy fut ahogy csak a lába bírja. Már messziről észreveszi, hogy a szülői ház is lángokban áll, könnyeitől egyre homályosabb a kép. Ordít torkaszakadtából, de hiába: Látja ahogy apját és fivéreit körbeveszik és lemészárolják a kíméletlen lovasok. Futás közben éri az ütés hátulról, arccal előre elesik a porba. Őt magát kétoldalról felrántják és kezénél fogva húzza a két lovas a földön. A házból kirángatják édesanyját, aki a reá mért hatalmas ütéstől azonnal elvágódik a földön. Végső kétségbeesésében a mellkasán lévő bőrtokból előrántja a saját maga készített kését és vaktában próbálja az őt fogva tartó kezekbe belevágni a pengét.

Ekkor riad fel lázálmából. Felül a fotelágyon, zihálva veszi a levegőt, mint aki már órák óta fut. Egyik kezében a kését szorongatja, a másikban pedig a párnát, amely szét van vágva, a huzatból pereg alá a toll. Szétnéz a szobában és lassan felfogja hol is van valójában. Kezéből kiejti a párnát, elteszi a tőrt és tekintete az alvó Keilára téved.

Látja a nő nyugodt és angyali arcát ahogyan a telihold megvilágítja vonásait. Lassan és egyenletesen szedi a levegőt, most már biztosan alszik. Néha mintha meg-megmozdulna a takaró alatt, és a keze éppen hogy csak kilóg a takaró alól. Olyan a pillanat ez mint egy remekbeszabott reneszánsz festmény. Úgy érzi minden éjjel tudná nézni ezt a képet. Talán ez meggyógyíthatná őt is.

Megnyugszik ő is és odasétál az ablakhoz, hogy kinézzen rajta. Két kezével rátámaszkodik az ablakpárkányra és mezítelen felsőtesttel kémleli a távolt, de csak a szunnyadó Székvárost és a messzi harangtornyot látja. Odakünn minden alszik, minden csendes.

Találnom kell egy mágust, hogy meg tudjam menteni Keilát – fogalmazódik meg benne a felismerés.

 

Elcsípett beszélgetés

Türelmesen vár, S ahogy ígérte az ég világon semmihez sem nyúl, bármennyire is furdalja az oldalát a kíváncsiság. Jól nevelt rabszolga, minden kérést és parancsot kérdés és ellenkezés nélkül végre hajt. Akkor mozdul csak meg, amikor kinyílik az ajtó. Orrát azonnal megcsapja az isteni vacsora illata. Gyomra éhesen felmordul, melyet igyekszik alkarjának takarásával csillapítani. Mosolyogva áll fel hogy segítsen, de Taco megelőzi őt. Amíg lepakol az asztalról, karjait a háta mögött tartva türelmesen vár, s mikor meghallja a végszót lehuppan az egyik székre.
-Köszönöm, Tacoronte. Isteni az illata. - egy darabig csak ül és "nézi" a vacsorát, S csak pár másodperc után lát neki. Aprót harap a kenyérből, egy kevés omlettet vesz a szájába és néhány szem salátát. Lassan rágcsál, kiélvezve azt az ízbombát amely elönti a száját. Szemei felragyognak, még egy halkat hümmög is mellé. Ezt a mozdulatot alig háromszor ismétli el, majd az étel több mint felét otthagyja.- Nagyon.. finom volt.
A mosoly letörölhetetlen, az arca szinte már ragyog, a hála és önfeledt boldogság sugárzik belőle. A borhoz nem nyúl, mindössze egy korty vizet tölt ki magának óvatosan, a kancsó és a pohár száját fogva nehogy mellé öntse. Pakolni is szívesen segítene, de ismételten nem akar láb alatt lenni. Ha a férfi a fotelben szeretne aludni -bármennyire is nem tetszik a lánynak, hiszen jóval alacsonyabb és vékonyabb nála - feleselés nélkül fogadja el a döntést. Addig amíg a férfi mosakodik, ő halkan a szekrényhez lép. Lassan kinyitja azt, S vegighúzza az ujjait a ruhákon. Amikor megakad a keze egy - valószínűleg - fekete ingen, leakasztja azt a vállfáról, S a már kényelmesen elhelyezkedett fejvadász elé sétál vele.
- Megengedi, hogy kölcsön vegyem? Nem szeretnék a szép ruhában álomra szenderülni, olyan kár lenne ha reggelre gyűrődések borítanák. - amennyiben Tacoronte rábólint, ő kibújik a cipellőből, majd kicsit elfordulva tőle a ruhából is. Mellkasa a kellemetlen izgalomtól hevesen jár, lábai néha egy pillanatra megremegnek amíg ott áll előtte mezítelen. Az ing gombjait szétpattintja, majd miután gyorsan belebújik elkezdi visszagombolni.
Oda sétál a lavorhoz melyben megmossa az arcát és a kezeit is, majd sebesen az ágyra pattan, félre túrva a takarót a szélére.
- Aludjon jól. Az istenek őrizzék szép álmait . - Majd elfordul tőle. Mivel ő maga borzalmas alvó, így órákon keresztül kénytelen mozdulatlan feküdni, hogy utána csak félóránkénti ciklusokban aludhasson valamelyest. Mindeközben Taco szavak járják a gondolatait szüntelen.

 

Elcsípett beszélgetés

Mielőtt becsukódna az ajtó mögötte még egy utolsó pillantást vet a lányra, ahogy fagyosan és illedelmesen ül az ágyon mint egy szobor. Majd csak felenged...gondolja.

Nem is tudja a nő milyen biztonságban van itt. Nem látja a szoba sarkaiba elhelyezett rúnaköveket, és nem tudja hogy ezért ide nem tekinthet be semmilyen ártó szándékkal semmilyen mágikus hókusz-pókusszal senki.

Nem válogat sokat az ételek között odalent hamar visszaér a vacsorával ízlésesen két kis tálcára rendezve. Szó sincs itt a kúriát megidéző kulináris orgiáról. A két tálcán ugyanaz van: egy kevés saláta, friss fehér kenyér és omlett mindössze fejenként három tojásból készítve. Nem lakoma  de nem maradnak éhen. Frissítő gyanánt egy kancsó víz, vagy a ruhásszekrényből előkerülő már megbontott vörösbor szolgál.

Szótlanul lepakolja a fésülködő asztalon kiterített fegyvereket, készülőben lévő csapdákat és a jegyzeteit, és helyet csinál a vacsorához. A két széket egymással szemben helyezi el, az asztal két oldalán, és egy tiszta kendővel leteríti az asztalt.
Nem szokott vendéget fogadni itt talán most ez is megteszi.

Egész vacsora alatt nem szól semmit, csak figyeli a nőt. Nem csak azt figyeli hogy ízlik-e neki az étel, hanem a gesztusait és mozdulatait is. Gyönyörködik abban ahogy mozdul, ahogy az arckifejezése változik, és a tekintetében is. Lehet ezek a szemek nem látják a külvilágot, de telve vannak érzésekkel és Taco félretéve az ételt áhítattal olvassa a szemek üzenetét.

- Remélem ízlik amit hoztam. Nem volt nagy választék de én ezzel is beérem mondja mikor kiürül a tányérja.

Vacsora után sebtiben leszedi az asztalt, de a két kupát még fent hagyja hátha a bort végül megkívánja vendége. 

Magának tölt egy keveset a borból, résnyire elhúzza a függönyt és kinézve az ablakon az utca esti forgalmát kémlelve hozzáteszi.

Ne féljen Keila ez a hely biztonságos mindkettőnknek. Ralenta ügyesen le szokta szerelni a városi őrség ellenőreit, és különben is szívből utálja a katonáikat...


Mielőtt Keila akadékoskodhatna, a fotelágyban megágyaz magának ami abban merül ki hogy egy takaróval letakarja a huzatot, és egy szakadt kispárnát gyömöszöl a fotelágy sarbába.

-   Én itt szeretek aludni...- puffan hangosan a sarokba dobott köpönyege, és felszereléseit mind az ágya mellé teszi le.

-  Ha nem baj kegyednek az ágyon jutna hely..

- simít végig a nagyágyon ahol viszont tiszességesen megágyaz a nőnek, igaz hogy az is csak egy egyszemélyes ágy de éjszakára megfelelő kényelmet ad.

Felsőjét levetve félmeztelenül megmosakszik lefekvés előtt és utána tölt tiszta vizet a lavórba ha a nő is tisztálkodni akarna. Egyedül egy borotvaéles rövid tőrt hagy magán éjszakára a bőr tartójával mellkasára szívazva. Leveti magát a fotelágyba és gondolataiba mélyedve nézi a csillagos eget az ablakon át.
És még magának is nehezen vallja be de lopva minduntalan Keilára pillant mert a csillagos égről a lány tekintete jut eszébe.

-  Aludjon jól Keila, itt leszek magával. Jó éjszakát!

Búcsúzik tőle és várja hogy álom jöjjön a szemére.

 

Elcsípett beszélgetés

A bókok sorozata nem tagadás, enyhe zavarba hozza őt. Fejét lesüti a földre, takargatva a felbukkanó halovány pírt az orcáján. Ritkán kap dícséretet, látszik rajta hogy nem is igazán tud vele mit kezdeni. Megköszönje, ne köszönje, vissza bókoljon vagy ne bókoljon. Inkább csak csendben elindul a férfi után reménykedve, hogy nem veszi majd nagyon a szívére némaságát.
Amikor kiérnek, ujjaival a kezéhez ér óvatosan kitapogatva azt, majd óvatosan összefonja őket lágyan rásimítva a tenyerére. Apró keze úgy fogja gúsba a férfijét, mint egy bilincs kettejük között.

- Ha kézen fogva, hát kézen fogva. Kérem, vezessen. Nem ismerem én itt a járást. - Egy kedves, bátorító mosoly ül az ajkaira, ahogy sétálnak fel a lépcsőn. Szerencsére az étkező is elég üres, így nem érzi a hátán a szúrkálódó szemek tömkelegét. Egyetlen egy szavacskán akadt csak fent a figyelme.. "Az én szobámba."
A múltkori után fél. Nem akar egyedül maradni, magányosan aludni. Tacoval akar maradni, elpiheg ő a földön is,nem kell neki ágy meg hasonló túlértékelt luxuscikkek. Mindössze egy padló, béke és nyugalom.

Amint felérnek a szobába, előre lép. Beleszimatol a tiszta levegőbe, ujjait finoman végig vezetve a falon. Könnyedén megtalálja az ágyat, melyet valószínű szatén ágynemű fed. Tovább sétálva elér a szekrényhez, melynek díszesen faragott széleinél megáll egy pillanatra. Utána jön az ablak, a fotelágy a hordó, és végül a fésülködő asztal. Megérzi a két széket, s már nyúlna is az asztal tetejére pakolt dolgokra, mikor a férfi vissza fordul. Rendetlenség? Ugyan hol? Ám azonnal elkapja a fejét, s egy pillanat alatt az ágyra huppan olyan mereven és szófogadóan, melyet még a városőrség kutyái is megirigyelnének.

-Köszönöm. Én majd itt várok türelmesen. Ha kérhetem, nekem csak nagyon keveset hozzék fel. Nem vagyok nagy evő. -Fordítja felé a fejét, mosolya törhetetlen.
Amint csukódik mögötte az ajtó, halkan felsóhajt és előre támaszkodik a térdeire. Képtelen felejteni a szavakat, melyet a fejvadász odalent mondott neki. Próbálja a gondolatait és érzéseit mondatokba gyömöszölni, de valahogy nem megy neki.. Pedig tudja, hogy elég kevés ideje maradt arra hogy válaszoljon és megpecsételje vele a férfi sorsát.

 

Elcsípett beszélgetés


Ő már felöltözik mire a nő kisétál a vízből. Háttal áll neki, de hallja amint a ruhákat lassan felveszi. Mikor biztos benne hogy Keila is elkészült, megfordul hogy láthassa az összképet.
Tekintete végig pásztázza a nőt és mintha egy másik énjét látná most pár pillanatig.
Ha Keila látna, most bizony csodálkozást fedezhetne fel a férfi arcán és elismerést a tekintetében.

- Igazán csinos…illik magához ez a fehér szín. – mondja neki, hiszen nem tudhatja valójában milyen színű a ruhadarab mert a lány vak. Végig követi a nő finom mozdulatait a szemével.

- Nagyon jól kiemeli a szépségét Keila – folytatja vontatottan, miközben pakolni kezdi dolgait.

Egyfelől tudatos ez, hogy a nő önbizalmát növelje, másfelől önkéntelen, és kényelmetlenül kapja magát rajta, hogy tulajdonképpen bókol a nőnek, holott ő egyáltalán nem szokott ilyet tenni. Inkább megindul a kijárat felé, fel az étterem részhez, ahol az asztalok sorakoznak, de megvárja Keilát figyelve hogy követi-e.

A feltett kérdésre, hogy az ételeket a szobában elfogyaszthatják-e váratlanul megtorpan egy pillanatra és hátrafordul. Ez nem szokás itt, de végtére is nem esik nehezére ezt megoldani, és talán egyáltalán nem baj, ha most nem mutatkoznak a fogadó vendégserege előtt.

-Hogyne lehetne..- mondja egyszerűen. - Akkor az én szobámba megyünk fel, és felviszek mindent ami kellhet…

Majd kezét nyújtaná a nőnek.

-Ha kézen fogva megyünk fel akkor kisebb feltűnést keltünk, higgye el.. ide inkább párok járnak.. – a mondat további részét inkább nem folytatja.

Ha a nő vele tart akkor egy első emeleti szobába vezeti fel kézen fogva. Ahogy kinyitja az ajtót egy takaros, de egyszerűen berendezett szoba tárul Keila elé. A bútorzat és minden a szobában célszerű és puritán akárcsak a férfi és furcsa módon rend fogadja. És bár nem láthatja, de ha körbejár és végig tapogat mindent a következőket tapasztalhatja.

A szobában van egy szimpla ágy és a sarokban egy fotelágy az ablak alatt. Átellenben a sarokban egy kétajtós ruhásszekrény. Egy eredetileg fésülködő-asztal a bejárati ajtó falán, tele furcsa Keila számára ismeretlen dolgokkal amit Taco pakolt oda, és mellette áll két szék. Egy kis lavór fekszik a földön a tisztálkodáshoz, valamint egy falra szerelt hordó csappal az oldalán, amiből a vizet lehet engedni a lavórba.

Betessékeli a lányt a szobába.

-Amíg én gondoskodom a harapnivalóról addig helyezze magát kényelembe. Érezze magát otthon Keila. indulna máris lefelé az étterem és konyha felé.

Kilép az ajtón de az ajtóban megáll és visszanéz.

-És kérem ne nagyon nézzen szét mert rendetlenség van. - teszi hozzá sejtelmes mosollyal.