~ Anwarion Szerepjáték ~


A piactér

A város két, a kontinenst átszelő kereskedelmi útvonal metszéspontjában fekszik, így természetes, hogy az ezeken át bőséggel áramlik a portéka falai közé. Ennek megfelelően több kisebb, nagyobb piactérrel bír. Állatvásárán a vágójószágtól, az idomított sólymon át egészen az egzotikus bestiákig minden megtalálható, míg árutőzsdéjére, s kereskedőcsarnokába a kikötőtől forgalmas csatornán hajózzák be a bárkák szállítmányait. A bankházak folyton nyüzsgő környékét tartják a városnegyed lüktető szívének. A folyampiacon hosszú csónakokból kínálják áruikat a kofák - mikhez száraz lábbal hozzájutni nem lehet-, a halászok édesvízi halakat és a tenger gyümölcseit egyaránt szállítják a vízparti halpiacokra. Noha a közbiztonságra erőst ügyelnek, a zsebtolvajok és pénzváltók könnyen megkopaszthatják az óvatlanokat.


profile picture Norman Brody
Norman Brody
2023-06-25 01:10
Titulus: A lókötő
Hozzászólások száma: 5
Regisztráció ideje: 2023-04-10 15:22:30
A macsköztársaság végnapjai
Állati ballada egy felvonásban

Annyiban teljesen igaza van az apró uralkodó – és egyben gazdasszonynak, hogy Willow teljes értetlenséggel fejét forgatva nézi az egész díszmenetet. Ő szépen kipreparálta volna ezeket az idegesítő szőrös, büdös és nyávogó jószágokat és lám ügyefogyott gazdája pedig kosarat fon nekik és úgy pátyolgatja őket, mintha a világ legérzékenyebb nebáncsvirágai lennének. Már régóta figyeli egyébként is Normant és látja napról napra megy el a jobbik esze. Régen egy megbízható, kalandor természetű kissé csélcsap de belevaló emberfiának tartotta, és sok időt töltöttek kettesben. Izgalmas volt minden pillanat, amit együtt éltek át. Igaz akkor is szoknyabolond volt, de ezek a rohamok csak időnként jöttek rá és nem is tartottak hosszú ideig. Jöttek és utóbb mentek a fehérnépek igaz vigasztalanul mert Norman egyhamar kiadta az útjukat, így nem forgathatták fel a jól megszokott közös kis életüket hála a magasságos tollakkal felszentelt Griffmadárnak.
De most……
Teljesen kifordult magából mióta ezt a kis barna hajú nőnemű embert meglátta. Igaz, hogy ő maga is megkedvelte a lányt és elfogadta, mint gazdája után gazdáját bár továbbra sem értette csenevész törékeny kis alakján, hókadt fakó bőrén mit eszik annyit a fickó. Hús is alig van rajta szegényen. És még egy egeret sem tud megfogni meg semmi. Norman pedig mint egy vak bányaló, aminek még szemellenzője is van de minek, megy neki a falnak és ez a kis lény.. vagy lány… meg vezeti neki egyenest.
Csupa olyan dolgot csinál, aminek se füle se farka! Vagy pont azért mert mégis csak van, és éppen az az oka. Megtébolyult az embör nem vitás. Nem kóborolnak már vidáman új utakat járva és érdekes dolgokat felfedezve, vagy sütkéreznek a réteken, esetleg hágnak a hegyeken át a magasba, hanem itt rostokolnak ezen a tenyérnyi *aszott kis területen. Csak a feladat feladat hátán, hogy a sokasodó bolondériát valaki szemmel is tartsa, míg gazdái meg szemlátomást jól elvannak egymással. Hát hol itt az igazság? Soványak a pockok, nyamvadtak az egerek és most még a macskákat sem eheti meg kedvére?! Előbb azt hitte csak tartogatja neki a főnök a ketrecben a vészterhes koplalós napokra spájzolva, de most mindet felpántlikázva viszik messzire? Hát miféle eljárás ez? Juszt is velük tart – gondolja a madár duzzogva és fel is rebben a ponyva tetejére. Majd ő jól megnézi ezt a seregletet aztán ha úgy van csak megtart magának egyet vagy kettőt…

Ezekről a hitehagyott gondolatokról persze Norman mit sem tud. Anonymus kissé bamba lótekintetével áll a fogat előtt, ellenben Norman, mint egy igazi parádés kocsis ül a bakon és pajkos már-már szemtelen tekintettel várja hogy csöpp kedvese csatlakozzon hozzájuk.

És hát az elszólás…ugye. Az bizony alap a szemtelen embernek, aki minden alkalmat megragad hogy gyengéd, vágyakkal fűtött érzületét vidámságba csomagolva és kellő pimaszsággal megfűszerezve passzolja át imádott nőjének. De felőle akár temetési lefüggönyzött kordé is lehetne az, amelyet navigál éppen, azt is hasonló derűvel tudná vezetni és még az is lehet a gyászceremóniát is vidámságba fordítaná. A mindenkori lényeg, hogy kedvese arcán éppen ezt a kicsit feddő de vidám mosolyt lássa. Esetleg egy enyhe kozmetikai arcpirossággal díszítve.

Ő is végig tekint a szakajtónyi szőrös megjuhászodott jószágokon, de azok minden dorombolás és dörgölőzés ellenére is pont olyan girhesek és bolhásak maradtak, mint amilyenek előtte voltak. Még a legelvadultabb állat és természetvédők is csak méteres hosszú bottal lennének hajlandók megbirizgálni őket. De akkor is csak ha muszáj lenne. Hiába néznek leveses tányér méretű szemekkel bárkire, aki a közelben megjelenik, ettől még nem lesznek kívánatosabbak és kelendőbbek a jószágok.
Norman kezét nyújtja a miladynek a felszálláshoz és mikor az végérvényesen helyet foglal mellette a bakon, szorosan átkarolja derekát magához húzza őt és megindítja az egy lóerős járművét.

- Parancsára én drága úrnőm ! - biccent tréfás csillogással a szemében.

Anonymus egykedvűen húzza lépésben a könnyű kis kocsit Székváros felé zötykölődve az egyenetlen úton. Vidáman néz menet közben Zaya arcára. A szokásos csintalan és kissé titokzatos kifejezés ül ki arcára.

- Lényegében semmi más feladata nincs szép hölgyem… cirógatja meg a derekát a lánynak …csak mindig egy cicussal játszadozzon a kocsi előtt amíg nem jelentkezik érte vásárló jelölt. Az úri kisasszonyok majd lecsapnak rá és remélem sok elkel majd belőlük… viszonylag gyorsan. Ahogy elviszik az egyiket én a kocsin ülve figyelek majd és már adom is a kezébe a következőt…. - közelebb hajol Zayanához és a nyakába csókol. Majd alaposabban szemügyre is veszi őt.

- Hmmm… Valami hiányzik! Hát persze! - és csettintésre gyönyörű halvány barackvirág színű fodros ruha pompázik a lányon. Még egy csinos kis kalap is dukál mellé ugyanilyen színű gerberával a tetején. Ezzel egyidőben pedig neki olyan vad alpesi kertésznadrágja támad lenni, kockás felhajtott inggel és hetyke kis erdész-zöld kalapkával a fején hogy a Tirol melletti falvacskák lakói biztosan erős féltékenységgel néznének most rá ha ezt épp látnák.

- Na hogy tetszik? - kérdi vidáman ( értelmezhető a kérdés bármire) és már lassan be is érnek a városba. A szűk kis utcákon át a reggeli forgatagban hamarosan el is érik a piacteret. Már javában pakolnak ki az árusok és a piac déli kapujának közelében végül lehorgonyoznak.

- Megérkeztünk! - jelenti ki a nyilvánvaló tényt a kocsis. - Még egy pillanat türelmet kérek!

Norm hátratekint a macskákkal dúsított ( nyávogó hasadóanyagot nyomokban tartalmazó) kosárra és a mögötte lévő takaróval rejtett holmikra. Elégedetten bólint. Leugrik a bakról és eltűnik a ponyva alatt majd egy szőrmókot kézbe vesz és előre nyújtja a bakon ücsörgő csinos segédjének. Közben a szekér körül már lézengenek a kíváncsiskodók akik főként a piacot megnézni jöttek, de a fogat felkeltette érdeklődésüket. Persze a szekér külleme is megváltozott már és az oldalán szépen hímzett hatalmas felirat hirdeti az „Előkelő jószágok és jól nevelt kedvencek” valamint a " Csak ellenőrzött pedigrés alomból" szlogent.

- Akkor a Zayana&Norman vándorcirkusz ezennel megnyitja kapuit és megkezdi a világra szóló attrakcióját… - súgja oda Zayának. Mire átvenné tőle a nyeszlett jószágot a lány addigra egy hófehér álomcicus van már a kezében, pici fekete foltokkal a mancsain és tündéri kék szemekkel. Még egy kacsintás a lókötő kocsistól az udvarhölgynek álcázott Zayana felé és egy utolsó halk mondat.

- Ügyes légy! simogatja meg a kezét és engedi el, hogy az izgalmas játék végre elkezdődjön.

 

profile picture Zayana Apricoris
Zayana Apricoris
2023-06-23 20:35
Titulus: Porcelán
Hozzászólások száma: 7
Regisztráció ideje: 2022-06-04 00:11:31
A macsköztársaság végnapjai
Állati ballada egy felvonásban

Willow a valódi áldozata a történteknek.
Míg ők ketten Normmal elviccelődtek azon, hogy a madár macskákat vadásszon neki - kutyák iránt tanúsított félelme okán -, Willow nagyon is komolyan vett mindent. Szegény éjt nappallá téve dolgozott, vért izzadt, hogy Székváros összes kóbor macskáját levadássza és prezentálja a kertben, úgy dobva le őket, ahogy gólya a gyerekeket. Erre mi történt?
"Ez a két húgyagyú bolond kitalálta, hogy VISSZAVISZIK a macskákat oda, ahonnan elhozta őket. Szemetek."
Legalább is hasonló gondolatokat képzel a madár fejébe Zaya, aki bentről nézi a készülődést. Tisztes távolból és nem azért, mert szagos lenne neki a munka, ó nem! Anonymus és Kálmán. Nem vette még a bátorságot, hogy közölje Normmal, hogy a lovaktól is fél. Nincs arca hozzá, mert még attól is tart, hogy mit gondolhat róla.
- Milyen gyáva ez a lány! - hallja Daxát, mintha csak hozzá akarna járulni a fejében lejátszódó jelenethez. Pedig nincs erről szó. De valaki, aki porcelánból van - még ha már meg is van erősítve, hisz a félelmek nem mindig logikusak - félelmetes egy akkora állat, aki egy rúgásával páncélokat tud behorpasztani és egy megtermett embernél is magasabb. A kutyák erre ugyan nem képesek és nem is nagyok, de ó hányszor kergették már meg! Egészen addig, amíg...
Múltba kalandozó gondolataiból az zökkenti ki, hogy a "hintó" elő áll. Elmosolyodva hagyja abba az ablakban könyökölést és sétál ki, becsukva és zárva maga után az ajtót. A pajkosságra kuncogva teszi először derékra kezeit, parasztasszonyos, játékos dorgálásra a majdnem elszólásért, de ha akarna se tudna komoly arcot vágni mellé. Felkapaszkodik Norm mellé a bakra, de még nem ül le, a kaput úgy is be kell csukni.

- Indulhatunk, Ser Norman! - mosolyog a lovagra, aztán hátra néz az egymást mosdató és doromboló szőrgombócokra. Mintha ők is készülnének. Miután kiléptettek a kapun, leugrik, hogy becsukja maguk után. Ezután ismét felmászik a bakra, de most már le is ül Norman mellé.
- Tehát... játszok a cicusokkal és..ennyi? - kérdezi vontatottan, jó szorosan ülve a kocsis mellé, pilláit rebegtetve, remélve, hogy most azért jobban kifejti majd neki a tervet és a kivitelezést. Szeretné jól csinálni, szeretné, hogy Norm büszke legyen és szeretne jól is szórakozni. Kétségtelenül izgul egy kicsit, mert ha menekülni kell az elégedetlen vásárlók elől, akkor bizony neki is ügyesnek kell majd lennie.

 

profile picture Norman Brody
Norman Brody
2023-06-20 22:07
Titulus: A lókötő
Hozzászólások száma: 5
Regisztráció ideje: 2023-04-10 15:22:30
A macsköztársaság végnapjai
Állati ballada egy felvonásban

Egy csillagfényes este a verandán ülve tökéletesen alkalmasnak tűnt arra, hogy Norman végig gondolja sorra hogyan és miként csúsztak el a dolgok végül. Hátra dőlt és kezeit a kis pad támlájára fonva az eget nézve merengett el azon hogyan is eshetett ez meg.
Talán minden azzal az elhibázott és könnyelmű kijelentéssel kezdődött, hogy „inkább cica mint kutya” – legyen a háznál alkalmasint, mert Zayana az ebektől kifejezetten fél. És szórakozott vidámsággal adta ki az ukázt a parányi birodalom őrszemének és felvigyázójának Willow-nak, a hatalmas vadászsólyomnak, hogy kerítsen bundás és nyávogó jószágokat – de szigorúan élve!

Willow becsületben és tisztességben megtollasodott hűséges alattvalóként ettől a perctől és naptól kezdve megbízhatóan szállította légi postai úton, expressz kézbesítéssel a macskákat. Alacsonyan berepülve deszantos módjára dobta le a vernyákoló csomagot a kert felett, amelyek azután hamar el is tűntek a majdnem égig érő gazban. ~Rossz ómen… ~- gondolta ezt látva már akkor is, és hamar igaza is lett. Az egyre sokasodó ellenséges érzületű girhes állatok akár csak a Skynet hamar közösségi öntudatra ébredtek és elkezdték a birodalmat bomlasztó serény munkájukat.
Szervezkedtek, ármánykodtak és nem telt el nap, hogy valamilyen csúnya szabotázs ne került volna napvilágra. A kerítésléceket szétkarmolászták, megrongálták, hogy újabb renegát szőrös ellenállókat engedjenek be az illegális zöld határon és egy alkalommal még Mária Teréziát a kotlós tyúkot is el akarták mozdítani trónjáról. Szerencsére Willow éppen szolgálatban volt és a kedvenc cölöpjén ülve felfigyelt a készülő alattomos tervre.

És amint a tyúkól ajtaját megpróbálták kinyitni a szénporba hempergett kamuflázst alkalmazó állatok, pár alacsony áthúzással szétkergette végül az egész bagázst. A helyzet azonban csak romlott és nem tűrt halasztást. A lávaként fortyogó, hömpölygő macskaáradat végveszéllyel fenyegetett. Szakadár birodalmuk határait napi rendszerességgel jelölték meg a hímek, bűzös permettel hintve be mindent, és hogy a forradalomnak biztos és elkötelezett utódokat biztosítsanak a párosodásban is igazán szorgalmasak lettek. Minden statisztikai számítás olyan populáció robbanást jelzett előre, ami biztosította volna az anyaország megdöntését. Ezt már Norman sem nézhette tétlenül és belátta a helyzet cselekvésre szólítja fel. Hiába kerítette el őket és emelt Bastille nagyságú ketrecet a köz – és -veszélyes elemeknek ez nem lehetett a végső megoldás. ~Meg kell szabadulni tőlük!~
Bántani azonban soha nem volt szíve az állatokat. Szerencsére egyik este, éjszakai irányfényként mint valami világítótorony lámpása gyúlt világosság az elméjében.

~Még akár pénzt is kaphatunk értük…~

Tervét azonnal megvitatta a kancellária legfelsőbb köreivel ( tehát Gertrúddal és Willow-val akiknek persze nem hogy ellenvetésük de fogalmuk sem volt a dolgok miértjéről és hogyanjáról ) és természetesen magával Zayanával az uralkodónővel is. Zayana nem kaszálta el a tervét és nem feküdt keresztbe a megvalósítást illetően. ( Más alkalmakra ez nem volt igaz de ezeket a balladai diszkréció nem említheti egy napon, sem igazából semelyiken) Már csak a megvalósítás részleteit kellett finom húros hangszerként behangolni. Végül megkerült a szekér is mint hordozóeszköze a biológiai csapásnak és egy anonim de nem alkoholista lovacska is mint húzóerő és a mesterterv is megkapta végső formáját.

„Az illúzió minden élethelyzetben megoldás! „– hirdette a mágusképző intézet falán a régi tépett plakát… és valóban… jövőbe látó volt, aki ezt a bölcsességet a falra véste - gondolta el Norman.
A nagy terv utolsó estéjén stratégiai és meghitt beszélgetés mellett minden apró részlet ( szigorúan csak a terv részletei ) végképp a helyükre kerültek.

Így másnap reggel immáron a megoldást és megkönnyebbülést hozó jelenben a várható igényes szórakozás és alkalmi pénzkeresés izgalmaitól felélénkülve vidáman ugrik ki Norman az ágyból. Szertartásos reggelijét ugyan elfogyasztja, a szakácsnő nyakára egy cuppanós csókot nyom egy lágy ölelés mellett, de közben már a verandára igyekszik, hogy a keresztlécre támaszkodva végső seregszemlét tartson. Az idomított cirmosokat egyenként a nagy fonott kosárba teszi és utolsó fenyegetésként teljes tej, túró, és májpástétom megvonást helyez kilátásba. Ez akkor is hatna, ha nem alkalmazta volna előtte a José Sylva regeíró agyhullámok alapján történő szelídítés művészetét a szőrmókokon. Miután a kezes bárányokat… dehogyis … a kézhez szoktatott cirmosokat mind fellapátolta a kis kocsira, Anonymust a névtelen, ámde de hős lovat befogja a kocsi elé és a kantárjánál fogva vezeti az uralkodó színéhez. Szalutál és főhajtással köszön Zayanának vidáman.

- Felség! A díszmenet előállt, a portéka a puttonyban. Várjuk kegyelmedet hogy segédkezet nyújtson mint máskor egy nagyszabású… izé.. küldetésben!

- sandít a nőre pajkosan, ha az előkerülne látva a lázas előkészületeket.
Ő maga kinyitja a kaput, hogy szabad legyen a kiút és felpattan a bakra. A gyeplőt a kezébe fogva várná, hogy kegyelmes kis úrnője helyet foglaljon mellette.

- Indulhatunk? - teszi fel vidáman a költői kérdést.

 

profile picture Jasmine
Jasmine
2023-05-21 11:59
Titulus: A természet angyala
Hozzászólások száma: 5
Regisztráció ideje: 2022-11-25 18:47:41
Az etterem baratsagos hangulata illik a mai napjahoz. Hamarosan elindul egy olyan kalandra, aminek vegkimenetele megvaltoztatja eddigi eletet. Norm magabiztosan lepdel elotte, kovetve ot, meg tudja figyelni atletikus mozgasat. Egy kisse felreeso asztalnal a ferfi udvariasan kihuzza szamara a szeket, amit egy mosollyal konstatal es koszon meg.

Borovebol elohuzza a terkepet es kiteriti az asztalon Norm fele forditva, majd a ferfi kerdeseire probal valasszal szolgalni.

- Nos, kerdesei teljesen erthetoek es termeszetesen szukseges tudnia nehany informaciot rolam es az uticelomrol ahhoz, hogy utunk minel zokkenomentesebb legyen- koccintasra emeli poharat, mivel a bort idokozben ki is hoztak az asztalhoz es Norm ontott is mindkettojuknek.

- A terkep vegcelja egy egy olyan szemely megtalalasa, aki tudhatja ki vagyok, honnan szarmazom - ahogy a szavakat kimondja, szomorusag vesz erot rajta. A sehova sem tartozas uressege, ami az utobbi idoszakban uralkodott el rajta.

Csak egy pillanatig engedi magaban ezt az erzest, ujra Normra nez .

- Neveloszuleim, akiket edes szuleimnek tekintek csodalatosan neveltek, szerettek, bujtattak, emiatt felaldoztak az eletuket ertem, viszont ok sem tudjak ki is vagyok, honnan szarmazom - nagyot kortyolva boraba folytatja.

- Akit keresunk , nem csak azt tudja megmondani honnan szarmazom, de segithet felfedezni valodi enem es erom is, ha szandekaban all.

Kisse elorebb hajolva a terkepen vegighuzza ujjat -Orombirtokot atszelve Anwarion es Davekar hataran huzodo hegysegekben talalhatjuk meg ezt a szemelyt.

-Hatradol es nagyot sohajtva nez ismet bocsanatkeroen Normra- tudom, hogy ez egy veszelyesse is valhato ut Norm, de ne erezze kerem kenyszernek a kiseretemet. Termeszetesen ha ugy dont, hogy jobb dolga nem akad, mint hozzam csatlakozni, azt orommel veszem.

Bar ezt mosolyogva es fesztelenul probalja kimondani, valojaban szorongva varja Norm valaszt, hogy a tenyek tudataban is elkiseri -e utjan.

 

profile picture Norman Brody
Norman Brody
2023-05-20 00:47
Titulus: A lókötő
Hozzászólások száma: 5
Regisztráció ideje: 2023-04-10 15:22:30
Utazás az ismeretlenbe

Ahogy belép a piactér sarkán lévő étterembe megvárja míg Jasmine követi őt, egy szimpatikusnak tűnő asztalhoz lép és kihúz udvariasan egy széket a nő számára.

- Parancsoljon kedves Jasmine! Ez az asztal meg fog felelni önnek? - kérdi magabiztosan.

Itt az ablak mellett a sarokban kiláthatnak az utca forgalmára, ugyanakkor nem kerülgetik őket a pincérek és az érkező és távozó vendégek folyton. Nem is ül más a közelükben ezért meghittebb lehet így a beszélgetés is.
Maga az étterem kifejezetten kellemes hangulatú, tiszta és világos. A fehér meszelt falak és mahagóni szín tömör fa bútorok otthonosság benyomását keltik. A mennyezetről láncon lelógó kocsikerékbe ágyazott gyertyák kellemes fényt és a melegséget árasztanak ebben az esős időben.

Leveti köpenyét, a szék támlájára teríti és mielőtt leülne az érkező pincérnek int hogy udvariasan kérjen egy kancsó vörösbort és mellé két poharat. A hátizsákját ami tele van frissen vásárolt holmival a szék mellé támasztja.

- Lassan minden készen áll hogy nekivágjunk a kalandnak… - néz derűsen Jasminera.
- Úgyhogy amikor jónak látja akár útnak is indulhatunk. Majd a pontos célt meg kellene beszélnünk mert bevallom erről vajmi keveset tudok… - azzal érdeklődve átvenné a Jasmine által átnyújtott pergamenre vázolt térképet.

Hosszan nézegeti és forgatja, és csak az szakítja félbe eközben hogy megérkezik a várva várt ital. Felfordítja a két poharat és mindkettőbe tölt a vörösborból.

- Akkor koccintsunk az utazásunk kezdetére…és sikerére! - és mialatt a poharát finoman nekikoccantja a másikénak a tekintetével áthatóan elmerül Jasmine pillantásában. Kérdőn és kíváncsian néz rá egyszerre. Mivel nem ismeri még, minden apró rezdülésnek kezdetben valamilyen jelentőséget tulajdonít és fürkészve tekint a nő vonásai által megnyilvánuló legapróbb jelre is.

Élvezettel belekortyol a borba és mosolyogva teszi hozzá.

- Ha nem baj mondanék magamról pár szót amit érdemes rólam tudnia. Ne ijedjen meg, inkább csak azért hogy megismerjük kicsit egymást. Mert ahogy mondtam lényegében egymásra leszünk utalva elég hosszú ideig. - egy leheletnyivel komolyabb képpel de barátságos hangon teszi hozzá mindezt.
- És örülnék annak ha mondana magáról is valamit és a célról ahova igyekszünk. Minden érdekel amit fontosnak tart sőt… lehet még lesznek további kérdéseim is. – bólint egy mosoly mellett.

- Ha hamarabb elfogyna a bor mint ahogy a kérdések, esetleg a válaszok..- tárja szét a karját - akkor örömmel hozatom a következő kancsóval. Csak azt ne gondolja hogy le akarom itatni…
-somolyog csibészesen az asztal lapjára könyökölve és közelebb is hajolva a nőhöz. Lehalkítja a hangját, elvégre nem baj ha nem hallja az egész fogadó hogy miről diskurálnak…

 

profile picture Tacoronte del Notturio
Tacoronte del Notturio
2022-09-30 19:22
Titulus: Az öreg fejvadász
Hozzászólások száma: 37
Regisztráció ideje: 2022-07-25 20:59:03
A mágus nyomában

Ahogy a férfit végigméri, az önelégült arcát, és hallja a fenyegető szavait csak tompán a fűrész fogaira mered a tekintete. Tudja várnia kell mire beérik a gyümölcse mindannak, amit kiterveltek.

Nagyon bízik benne hogy Oswalt érti a szakmáját és nem hagyja cserben mert akkor még a középkori módszerekkel is többre mentek volna mint ezzel a hókuszpókusszal. A fűrész lapját használja tükörnek, hogy anélkül lássa mit is csinál áldozata, hogy feléje kellene fordulnia. Megvárja míg minden próbálkozását végig zongorázza a fogoly és közben csak bólogatva babrál a csontfűrésszel.

Viszont ezalatt az idő alatt teljesen átalakul az arca és mire újra a mágusra néz már sokkal inkább hasonlít egy veszett fenevadra mint egy emberi lényre. Megroppantja öklét, a nyakát jobbra és balra is, és vérben forgó szemeit egyenesen a nyomorultra emeli. És úgy ordít vele, hogy nem hogy a kúriában hanem még a Vihargerinc lábánál is mindenki hallja. A kúria menti erdőkben a fákról ijedten rebbennek fel az énekesmadarak.

-Itt én kérdezek egyedül te nyomorult! kap fel azonnak egy kést az asztalról és dobja bele a kínpad fájába amire felhúzták a mágus tanoncot. Csak pár centivel a feje mellett találja el azt.

- De előbb még azt is ki kell érdemelni hogy kérdezzek egyáltalán! veszi kézbe a fűrészt és odasétál a szerencsétlenhez. - Mindenen tudok segíteni de a hülyeségen , azon nem, úgyhogy… most vége a jókedvemnek!

A nyomorult bal lábáról combközéptájt levágja a nadrágot, szabaddá téve a lábat. Majd egy kötéllel elszorítja magát a lábat, mintha azt akarná, hogy a keringés megálljon benne. Kézbe veszi a fűrészt és az elszorított rész alá helyezi.
- Nem fog többet lábatlankodni… vagy csak ezután fog igazán! röhög fel pokolian, és elkezdi fűrészelni a lábat…