A piactér

Az etterem baratsagos hangulata illik a mai napjahoz. Hamarosan elindul egy olyan kalandra, aminek vegkimenetele megvaltoztatja eddigi eletet. Norm magabiztosan lepdel elotte, kovetve ot, meg tudja figyelni atletikus mozgasat. Egy kisse felreeso asztalnal a ferfi udvariasan kihuzza szamara a szeket, amit egy mosollyal konstatal es koszon meg.

Borovebol elohuzza a terkepet es kiteriti az asztalon Norm fele forditva, majd a ferfi kerdeseire probal valasszal szolgalni.

- Nos, kerdesei teljesen erthetoek es termeszetesen szukseges tudnia nehany informaciot rolam es az uticelomrol ahhoz, hogy utunk minel zokkenomentesebb legyen- koccintasra emeli poharat, mivel a bort idokozben ki is hoztak az asztalhoz es Norm ontott is mindkettojuknek.

- A terkep vegcelja egy egy olyan szemely megtalalasa, aki tudhatja ki vagyok, honnan szarmazom - ahogy a szavakat kimondja, szomorusag vesz erot rajta. A sehova sem tartozas uressege, ami az utobbi idoszakban uralkodott el rajta.

Csak egy pillanatig engedi magaban ezt az erzest, ujra Normra nez .

- Neveloszuleim, akiket edes szuleimnek tekintek csodalatosan neveltek, szerettek, bujtattak, emiatt felaldoztak az eletuket ertem, viszont ok sem tudjak ki is vagyok, honnan szarmazom - nagyot kortyolva boraba folytatja.

- Akit keresunk , nem csak azt tudja megmondani honnan szarmazom, de segithet felfedezni valodi enem es erom is, ha szandekaban all.

Kisse elorebb hajolva a terkepen vegighuzza ujjat -Orombirtokot atszelve Anwarion es Davekar hataran huzodo hegysegekben talalhatjuk meg ezt a szemelyt.

-Hatradol es nagyot sohajtva nez ismet bocsanatkeroen Normra- tudom, hogy ez egy veszelyesse is valhato ut Norm, de ne erezze kerem kenyszernek a kiseretemet. Termeszetesen ha ugy dont, hogy jobb dolga nem akad, mint hozzam csatlakozni, azt orommel veszem.

Bar ezt mosolyogva es fesztelenul probalja kimondani, valojaban szorongva varja Norm valaszt, hogy a tenyek tudataban is elkiseri -e utjan.

 

Utazás az ismeretlenbe

Ahogy belép a piactér sarkán lévő étterembe megvárja míg Jasmine követi őt, egy szimpatikusnak tűnő asztalhoz lép és kihúz udvariasan egy széket a nő számára.

- Parancsoljon kedves Jasmine! Ez az asztal meg fog felelni önnek? - kérdi magabiztosan.

Itt az ablak mellett a sarokban kiláthatnak az utca forgalmára, ugyanakkor nem kerülgetik őket a pincérek és az érkező és távozó vendégek folyton. Nem is ül más a közelükben ezért meghittebb lehet így a beszélgetés is.
Maga az étterem kifejezetten kellemes hangulatú, tiszta és világos. A fehér meszelt falak és mahagóni szín tömör fa bútorok otthonosság benyomását keltik. A mennyezetről láncon lelógó kocsikerékbe ágyazott gyertyák kellemes fényt és a melegséget árasztanak ebben az esős időben.

Leveti köpenyét, a szék támlájára teríti és mielőtt leülne az érkező pincérnek int hogy udvariasan kérjen egy kancsó vörösbort és mellé két poharat. A hátizsákját ami tele van frissen vásárolt holmival a szék mellé támasztja.

- Lassan minden készen áll hogy nekivágjunk a kalandnak… - néz derűsen Jasminera.
- Úgyhogy amikor jónak látja akár útnak is indulhatunk. Majd a pontos célt meg kellene beszélnünk mert bevallom erről vajmi keveset tudok… - azzal érdeklődve átvenné a Jasmine által átnyújtott pergamenre vázolt térképet.

Hosszan nézegeti és forgatja, és csak az szakítja félbe eközben hogy megérkezik a várva várt ital. Felfordítja a két poharat és mindkettőbe tölt a vörösborból.

- Akkor koccintsunk az utazásunk kezdetére…és sikerére! - és mialatt a poharát finoman nekikoccantja a másikénak a tekintetével áthatóan elmerül Jasmine pillantásában. Kérdőn és kíváncsian néz rá egyszerre. Mivel nem ismeri még, minden apró rezdülésnek kezdetben valamilyen jelentőséget tulajdonít és fürkészve tekint a nő vonásai által megnyilvánuló legapróbb jelre is.

Élvezettel belekortyol a borba és mosolyogva teszi hozzá.

- Ha nem baj mondanék magamról pár szót amit érdemes rólam tudnia. Ne ijedjen meg, inkább csak azért hogy megismerjük kicsit egymást. Mert ahogy mondtam lényegében egymásra leszünk utalva elég hosszú ideig. - egy leheletnyivel komolyabb képpel de barátságos hangon teszi hozzá mindezt.
- És örülnék annak ha mondana magáról is valamit és a célról ahova igyekszünk. Minden érdekel amit fontosnak tart sőt… lehet még lesznek további kérdéseim is. – bólint egy mosoly mellett.

- Ha hamarabb elfogyna a bor mint ahogy a kérdések, esetleg a válaszok..- tárja szét a karját - akkor örömmel hozatom a következő kancsóval. Csak azt ne gondolja hogy le akarom itatni…
-somolyog csibészesen az asztal lapjára könyökölve és közelebb is hajolva a nőhöz. Lehalkítja a hangját, elvégre nem baj ha nem hallja az egész fogadó hogy miről diskurálnak…

 

A mágus nyomában

Ahogy a férfit végigméri, az önelégült arcát, és hallja a fenyegető szavait csak tompán a fűrész fogaira mered a tekintete. Tudja várnia kell mire beérik a gyümölcse mindannak, amit kiterveltek.

Nagyon bízik benne hogy Oswalt érti a szakmáját és nem hagyja cserben mert akkor még a középkori módszerekkel is többre mentek volna mint ezzel a hókuszpókusszal. A fűrész lapját használja tükörnek, hogy anélkül lássa mit is csinál áldozata, hogy feléje kellene fordulnia. Megvárja míg minden próbálkozását végig zongorázza a fogoly és közben csak bólogatva babrál a csontfűrésszel.

Viszont ezalatt az idő alatt teljesen átalakul az arca és mire újra a mágusra néz már sokkal inkább hasonlít egy veszett fenevadra mint egy emberi lényre. Megroppantja öklét, a nyakát jobbra és balra is, és vérben forgó szemeit egyenesen a nyomorultra emeli. És úgy ordít vele, hogy nem hogy a kúriában hanem még a Vihargerinc lábánál is mindenki hallja. A kúria menti erdőkben a fákról ijedten rebbennek fel az énekesmadarak.

-Itt én kérdezek egyedül te nyomorult! kap fel azonnak egy kést az asztalról és dobja bele a kínpad fájába amire felhúzták a mágus tanoncot. Csak pár centivel a feje mellett találja el azt.

- De előbb még azt is ki kell érdemelni hogy kérdezzek egyáltalán! veszi kézbe a fűrészt és odasétál a szerencsétlenhez. - Mindenen tudok segíteni de a hülyeségen , azon nem, úgyhogy… most vége a jókedvemnek!

A nyomorult bal lábáról combközéptájt levágja a nadrágot, szabaddá téve a lábat. Majd egy kötéllel elszorítja magát a lábat, mintha azt akarná, hogy a keringés megálljon benne. Kézbe veszi a fűrészt és az elszorított rész alá helyezi.
- Nem fog többet lábatlankodni… vagy csak ezután fog igazán! röhög fel pokolian, és elkezdi fűrészelni a lábat…

 

A mágus nyomában

A férfi tehetetlenül rángatózik, próbál szabadulni, de minden erőfeszítése hasztalannak bizonyul ezidáig. Akkor kap csak észbe, mikor végre lerántják róla a szagos zsákot. Hosszú másodpercek telnek el, mire a kábaság, a fájdalom, s a sötétség után hozzászokik a szeme a gyenge fényviszonyokhoz, akkor tekintetét pedig fogvatartója felé emeli.
Arcán a félelem egy apró szikrája sem mutatkozik, elszánt és haragos mintsem kétségbeesett és elveszett. Tudja, hogy csak néhány pillanatot kell még kibírnia.
A férfi monológját önelégült mosollyal hallgatja végig, szinte már el is unja magát ezalatt. Dúdolászik, dobol a lábfejével.

- Csak ne olyan hevesen, drága barátom! Fogalma sincsen, kivel is van dolga!

Érzi, ahogy ereje visszatér. A célpont tiszta, egy egyszerű tűzvarázslattal majd jól megpörköli, miután a szabaduló mágiával porrá változtatta a bilincset. Egy, kettő, háá.. !
Ám a bilincs nem mozdul. Ugyanolyan szorosan és feszesen tartja, mint azelőtt.
Na mégegyszer: Egy, két, há!
Viszont ismét kudarcba fulladt a kísérlete. Sebaj, majd megpörköli így azt a nagyszájút! Ujjaival jelet formálva, egy rövid igét elhadarva gyújtaná lángra Tacoronte nadrágját de.. Ismét semmi. Itt már bizony megijed.

- Hol vagyunk? Mi ez a hely? Miért nem működnek a varázslataim?! - csattan fel. Minden önbizalma elszállt és tehetetlenül próbálja magát szabadítani, de mindhiába. - Eresszenek el! Nem csináltam semmit! Kérem! Szükségem van még a lábaimra!!

 

A mágus nyomában

Pár percig hallgatja a mágus tanonc kétségbeesett rimánkodását majd ahogy közelebb lép egy jól irányzott gyomorszáj ütéssel elhallgattatja. A fickó, ha tudna összegörnyedne de még azt sem tud mert ki van kötve. A szenvedésére csúfos röhögéssel válaszol.

- Én a helyében inkább imákat mormolnék, mert az most sokkalta hasznosabbnak tűnik… bár ma kifejezetten jó kedvemben vagyok! mondja neki túláradó kedélyességgel

- És lőn világosság! rántja le a fejéről a zsákot, hogy egyszerre szembesüljön a megannyi borzalommal ami hirtelen körbeveszi. A csonkolt holttestek, a kínzóeszközök, a rengeteg vér, és a bűz egyszerre van jelen szerencsétlen fogoly tudatában.

Végignéz a mágus nyomorult képén és újra elfogja az esztelen röhögés.
- Még hogy torony meg pokol… ugyan barátom! Maga már meg is érkezett ide látja! - mutat körbe a teremben. Majd ugyanilyen esztelen hangnemben folytatja. . Nem hagyja egy percre sem szóhoz jutni a fickót amíg el nem mondja amit akar.

- Külön megkértek, hogy legyek kíméletlen, de pont ma ezen a gyönyörű napon igazán rendes leszek magával. Az én kis Ludmillám az én egyetlen szemem fénye.. ábrándozik el egy pillanatra …ma van a menyegzője a kis drágámnak.
Ezért én igazán irgalmas leszek magához, maga megátalkodott nyomorult fráter… ingatja meg a mutatóujját eszelős tekintet és gyilkos vigyor mellett.

Odasétál az egyik asztalhoz, ahol a kínzóeszközök vannak és a csontfűrészek között válogatni kezd.

- Az a baj hogy sietnünk kell mert nem akarom lekésni a ceremóniát. biggyeszti le ajkát. -Ott lesz mindenki a családból és én leszek az örömapa! Úgyhogy gyorsítanunk kell az eljáráson! - csapja össze a tenyerét hirtelen.

Tudom is hogyan! néz fel a fogolyra mint aki megvilágosodott egy pillanat alatt.

Például azt a részt, hogy én igyekszem elhitetni magával, hogy ez egy vallatás, és komolyan is gondolom, maga meg csak könyörög és próbál meggyőzni… vág nyűgös arcot ..na ezt eleve kihagyjuk! Rendben!?

Elkezd sétálni közben ahogy gondolkodik

Azonnal a kínzással kezdjük sugárzik a képe egyből mert.. lássuk be ez a lényeg!
Viszont! Ahogy mondtam teszek engedményeket, pedig nem szoktam civileket belevonni ilyen dolgokba. - elhúzza a száját a gondolatra- Nem értenek hozzá elhiheti!

Majd szigorúan néz a kikötözött férfira

Csak hogy ne legyen eltévedve elmondom kinek mi itt a dolga!
Én például jól tudok kínozni ezt elhiheti, tehát ez az én dolgom. A maga dolga pedig az, hogy jól szenvedjen! Világos!
Majd segítek ne aggódjon, nem lesz itt baj! Jól fogja csinálni! teszi hozzá bíztatásul. majd visszatér a csontfűrészhez és az éleit kezdi nézegetni.

És hogy lássa kivel van dolga még választhat is! – pendíti meg az egyik csontfűrészt.

Eldöntheti melyik lábát fűrészeljük le …. először! Ez igazán gáláns ajánlat nemde!
Sőt! Még választhat a fűrészek közül is! úgy mutogatja a fűrészeket mint valami műtárgyakat a szerencsétlennek.
A nagy fogú az… azért jó mert gyors! De.. sokkal fájdalmasabb mint a másik, a kisebb fogakkal. Nagyon durván tépi szét az inakat meg minden.. kellemetlen arcot vág ..de legalább hamar véget ér.
Én biztosan ezt választanám mert ahogy mondtam.. sietek.

A másik pedig.. ingatja a fejét kicsit - na jó az is fáj de nem annyira. Viszont az sokkal tovább tart mire átvágom vele a lábszárcsontot. Lehet el is ájul.. vagyis ez szinte biztos de emiatt nem kell szégyenkeznie!
Majd felpofozom újra nehogy lemaradjon valamiről!
Elégedetten fonja karba kezeit és várja a hatást a monológjára.

 

A mágus nyomában

Telnek múlnak a hosszú órák, percek mire a mágus tanonc végre újra tudatának valós birtoklójává válik. Csak éppen nem úgy, ahogy szeretné. A kellemes ébredés helyett fájdalmas pofonok rázzák fel rémálmaiból egy annál mégrosszabba.
Még arra sincs ereje, hogy az első percekben fájlalja végtagjait, már ha meg tudná őket mozdítani.

Először a szemeit nyitná ki, ám a fejére húzott zsáktól csak sötétség fogadja. Idő kell mire rájön, hogy nem szeme világát vesztette el. A légzése nehézkes, már-már fulladozó a poros anyagtól, ám azon keresztül is hamar megcsapja az oszladozó hullák szaga.
Ijedten jajveszékel, s menekülne ha tudna, de mind kezei S lábai is a kötelek fogságába estek. Ijedten rángatózik, hangos és fájdalmas jajveszékelések követik a szomorú felismerést: itt vallatás lesz, S ennek ő az alanya.

Hát mit tett ő? Kinek ártott, még azt a szegény hajléktalant is megszánta.. várjunk csak. Az a nyamvadt! Elterelte a figyelmét, majd leütötte! Csak ő lehetett az! De mit akar egy ilyen tőle? Pénz? Mágiát? Csak akkor derül ki, ha belemegy a játékba. Túl gyenge még ahhoz hogy erejét használja, de csak percek kérdése és jól móresre tanítja majd azt a férget.

- Ki vagy te, és mit akarsz?! -förmed rá piszkálójára.- Nincs nekem sem pénzem sem értékem! Jobb ha elengedsz, ha rájönnek a toronyban hogy nem mentem vissza, pillanatokon belül megtalálnak és lesz neked olyan pokol hogy arról koldulsz!

Hangjában félelem és bizonytalanság cseng, de valahol mélyen tudja hogy ebből a játszmából csakis ő kerülhet ki győztesként.