A piactér

A mágus nyomában

Nem nyugtatják meg túlzottan Oswalt szavai, ő szerette volna, ha teljes nyugalomban és háborítatlanul hallgathatja ki a foglyot. Kénytelen megbízni a gnómban, de lélekben felkészül a meglepetésekre is. Egy biztos: őt nem billentheti ki semmi abból a szerepből, amit végre kell hajtson, ha az áhított információt meg akarják szerezni. Azért az az egy szó hogy „ nagyjából” nem hat bíztatóan számára.

Gyanakvó tekintettel követi a mozdulatot ahogyan a mester levágja a haját, nem is tetszik neki túlságosan, de nem teszi szóvá, végül is ő tudja mire van szüksége a mágia életre hívásához. Csak nézi a különös rítust és hallgatja a gnóm bíztató szavait. Minden szót, minden kifejezést rögzít elméjében, hogy akkor is elő tudja hívni ha elszabadulna a pokol. Van egy olyan érzése hogy még erre is kínálkozik esély ezen a különös éjszakán.

Széttárja karjait és kifejezetten rossz érzéssel de egyenként kipakolja a fegyvereit egy asztalra. Pár perc habozással de eleget tesz a kérésnek is.

- Remélem nyomós indoka van hogy ezt kérte barátom, mert lehet a túlélésünk zálogát hajítottuk el most jó messzire.. de engedelmesen kirakodja a fegyvereit mind. Egyedül az alkarjára erősített orgyilkos-pengéktől nem válik meg, ezt levenni igen körülményes dolog lenne.

A várva várt bólintást Oswalt meg is kapja és Taco mutatja köpenyét széttárva hogy valóban fegyvertelen. Még a hatalmas pallostól is megválik ami a hátán van, a harci baltáról nem is beszélve.
- Ezeket szeretném azért majd viszont látni! kacsint a gnómra sokatmondóan.

Szinte lélegzet visszafojtva várja az átalakulását a teremnek és nem is csalódik. Egészen elképesztő, annyira élethű az egész.
Csak egy helyben áll, és körbe-körbe forog és nézelődik hogy milyen tökéletes az illúzió. Elismerően biccent a gnóm felé. Odasétál az asztalokhoz és egyenként megnézi a látszat eszközöket. Ajkát lebiggyeszti amikor rájön, hogy életlen vacak mind.

- Ügyes… nagyon ügyes ! jár körbe alaposan megvizsgálva a dolgokat, majd amikor már úgy érzi akár becsukott szemmel is fel tudja idézni mindennek a helyét, odasétál a kikötözött és felakasztott fogolyhoz.
A köpenye belső zsebéből egy kis fiolában nagyon élethű vér utánzatú festéket vesz elő, és összekeni a mágust, a karjait és arcát vele, de még saját magát is rendesen. Az emberén már az ébredezés első jelei tapasztalhatók ahogy múlik a bódító szer hatása.

Ellenőrzi még egyszer, hogy kötelei elég erősen tartják-e, a zsákot a fejére húzza és elkezdi módszeresen felpofozni úgy rendesen. Amikor már nyögés és jajveszékelés hallatszik a zsák alól és az ütemes légzése emelgeti a vászon zsákot belülről, akkor mellé lép és megszólítja.

- Jó reggelt cimbora! Üdv a pokolban! mondja mindezt előbb túláradó kedélyességgel és vidámsággal majd szigorú és ijesztő hangnemben fejezi be.

- Kezdhetjük a beszélgetést? böködi meg egy kínzóeszköz alkatrésszel, amit az egyik asztalról vett el az imént.

 

A mágus nyomában


Jót mosolyog Taco reakcióján, miután megérkeznek. Pedig ha tudná mi vár még rá…
- A kúriában vagyunk. Ha van itt valaki, mindent láthat, hallhat. Viszont kétlem, hogy beleavatkozna a dolgunkba. Tudom, mit szeretnél. Zárjak le itt mindent a bámészkodók elől… - Sóhajt egyet. - Az illúzióm része az, amire te gondolsz. Nem kell félned, nagyjából mindenre gondoltam. –

Nem magyaráz többet, hiszen úgyse érdekelné és szinte biztos, hogy nem is értené. Ahogy Taco kérését hallgatja, bólogat. Nézi, ahogy a férfi meséli, amit elképzelt.

- Ne aggódj, meglesz, amit akarsz. A többit bízd rám! –

Ezután a Tacóhoz, majd a fogolyhoz lép és egy késsel levág egy tincset a hajukból, aztán az órásszekrényhez lép. A gyertyák halovány fényénél Taco nem igazán látja, hogy Oswalt mit csinál ott. Amikor végzett, a gnóm a táskájához megy, és egy krétát vesz elő és rajzolni kezd. Halk mormolása, az órásszekrény kattogása és a kréta sercegése a sötét, elhagyatott kúriában a fejvadász hátán felállítja a szőrt. Hamarosan bonyolult, krétával rajzolt rúnák foglalják el a padlót az órásszekrénytől kiindulva. Amikor a mormolás abbamarad, Oswalt homlokán izzadság csillan meg a gyertyafénynél. A nagyteremben ekkor Taco számára is érezhetően koncentrálódik a mágikus hatalom.

- Kész vagyok. Te csináld amit szeretnél, de mindig emlékezz arra, hol vagy! Próbálj koncentrálni őrá! A kúriában vagy, semmi bajod nem eshet! Próbálj nem pánikba esni. Mindent én irányítok! Mindig a férfire figyelj, és játsz vele együtt. Ja! És a fegyvereidet rakd le. Mindet. Igen, muszáj. –

Oswalt nem vár Tacotól mást, mint egy bólintást. Amint ezt megkapja, a gnóm leül az órásszekrény előtti körbe s transzba mélyül. A botja az ölébe fektetve pihen és Taco magára marad a gyertyafényben a két testel.

Talán egy fél óra telik el minden nélkül, majd lassan a nagyterem változni kezd. Taco leírása alapján kötélen lógó hullák, egy asztal teli kínzószerszámokkal, vasszűz, kínpad, minden amit mondott. Gyomorforgató bűz kezd terjengeni és így teljes lesz a kép. A fejvadásznak fel kell idéznie Oswalt szavait, hogy meggyőzze saját magát , hogy még mindig a kúriában van nem pedig ott amit most lát. A kínzókamra a kúria nagytermének a méreteihez van igazítva, úgyhogy Taco mozoghat minden akadály nélkül. Az eszközök érintésre valódinak tűnnek, de a kések nem vágnak, a fogók nem csípnek. Úgy tűnik, ezekkel nem tud fájdalmat okozni. A gnóm szavai jutnak eszébe: Mindent Ő irányít.

Játszania kell…

Jelentsen is ez akármit.

 

A mágus nyomában

Türelmesen hátrébb lép az elnyúlt fickótól és várja Oswalt beavatkozását. Nem kétséges, a mágus tudja mit csinál és Taco-t viszont nem zavarja hogy ő meg nem. Megbízik benne.
De mégis összeráncolja homlokát a furcsa érzetre, ami ezután következik. Mintha a gnóm botjából hullámok indulnának ki és tovaterjedve felszakítanák a valóság szövetét. Döbbenetes érzés átélni ezt, hogy azután pár pillanattal később, mintha mi sem történt volna, egy egészen másik helyen folytassák létüket a földön.

- Boszorkányság… suttogja elégedetten, és körbesétál amikor megjelennek a kúria falai között.

Most mi tényleg itt vagyunk amúgy? - kopogtatja meg a fekete mészkő téglát a falban hitetlenül. - Bámulatos ! és újfent az a gondolat villan be az elméjébe, hogy mennyire hasznos lenne neki ez a képesség… szinte bármikor.

A fekvő és szemlátomást eszméletlen de legalább annyira óvatlan mágust könnyedén megrántja a vállainál fogva és egyelőre a falnak támasztja. Majd körbenéz.

- Ez itt most biztonságos? Mármint nem hallatszik ki semmi és nem zavarhat minket senki ugye? - kérdi rutinszerűen Oswalttól megvárva a választ a továbbiak előtt.

Majd szakállát megvakarva gondolkozni kezd.

- Pár dologra azért szükség lenne, hogy hatásos legyen ez a kis … szeánsz. kacsint a gnómra.

- Szeretném ha a barátunk úgy érezné magát mintha egy igazi kínvallatáson vehetne részt. Ez nagy megtiszteltetés ám! Nem mindenkinek adatik meg ekkora kegy manapság! - emeli fel mutatóujját fanyar mosoly mellett.

Kezével mintha vetítene a falra úgy mutogat körbe mint egy film direktor.

- Ide jó lenne pár kötélen lógó oszladozó holttest. A sarokba csontvázakat tudnék elképzelni és… és legyen jó büdös is. mosolyog sötéten.

- Az emberünket majd kikötözzük erre a fára és felhúzzuk mintha deresen lógna… néz révetegen. - Sokat segítene majd. És egy zsákot húznánk persze a fejére… int a gnómnak mintha ez természetes dolog lenne errefelé. Tovább mutogat.

Amoda kínzóeszközök kellenének, semmi extra csak az átlagos dolgok: vasszűz, spanyol csizma, és pár kínpad valami jobb állapotú… néz a szemközti sarokba.

- A többit végül is magára bízom! veszi a szájába a szivart újfent.

Majd tekintete kimered, ráharap a szivarjára és egy széles vigyorral néz Oswaltra.
Ja és a legfontosabbat kihagytam! Sok vér kell ide, legyen itt jó sok vér !

Azzal elégedetten leül egy székre hogy ne zavarja a mágust az alkotásban.

 

A mágus nyomában

A magyarázása majdnem elaltatta Tacot. Kicsit beleélte magát, de feleslegesen. A férfi udvarias kérését tudomásul vette és alkalmazkodni fog majd később. Most amúgy is dolguk van. Hátrébb húzódik, kezében a fekete bot szinte láthatatlan a kapualj sötétjében. Taco ügyes színjátékát mosolyogva figyeli, ha bármi hiba csúszna be, Oswalt segítene neki. Végül erre nem kerül sor, a balek hamar aléltan fekszik előttük.

- Akkor jöjjön a desszert! – Mosolyog Tacora.

Taco és az ájult varázsló kezét a botjára teszi és az előbbi ekkor most először érezhet egy darabot Oswalt hatalmából. A varázslat sose érzett érzéseket vált ki belőle. Csak egy pislantás és kész is, de a valóság terén így utazni először olyan lehet talán, mint megszületni. A leírhatatlan érzés gyorsan tovaszáll és most hárman a kúria sötét nagytermében állnak. A gnóm ekkor leteszi a táskáját és négy gyertyát vesz elő és meggyújtja őket. Ezután végül felültetik az ájult fickót és a táskából vett kötéllel megkötözik a kezét és a lábát. Mikor végeztek, odahúz egy széket és leül.

- Nos? Mennyi időnk lehet? – Kérdezi Tacót.

 

A mágus nyomában

Ahogy a férfi markába szórja a pénzt lehajtott fejjel, még inkább meggörnyed hogy alárendelt mivoltát és kiszolgáltatott helyzetét hangsúlyozza. De azóta amióta Oswalt kiválasztotta az emberét már rá is hangolódott az elméjére, hogy hátha megérez valamit annak szándékaiból.

A gnóm mester nagyon bölcsen a legrosszabb eshetőségre készül de a jelekből az látszik az ember aki előttük áll nem a fajtájának a királya még csak nem is egy átlagos mágus  hanem....Mindez persze nem baj csak daloljon majd mint pirkadatkor a pacsirta.

Az azonnal jövő elutasítást is kalkulálva az áldozat részéről, szánni való ábrázattal néz  a delikvensre aki végül is beadja a derekát. Persze ebben egy csipetnyi tudatalatti manipuláció is segíti, de ezt Oswalt is biztosan érzékelheti.
Sőt, lehet ő is lendít az ügyön kicsit a maga módján.

Amikor a fazon megkérdezi mégis mit inna, mohón megnyalja szája szélét és élveteg rekedtes tónusban válaszol.

- Whiskey? Rum? - krákogva és köhögve hahotázni kezd - honnan a fenéből lenne nekem annyi pénzem.
Örülök ha egy pohár pancsolt borra futja.

Úgyhogy azt hozzon nekem ha kérhetem! hallgat el végül és a barna csuha alól szúrós tekintettel vizsgálja védencét.

Megérzi a rossz szándék sugallatát, de ez már se nem oszt és nem is szoroz a palimadár sorsát illetően. Ott áll előtte és amilyen ostoba még hátat is fordít neki. Egy fejvadásznak...

Taco ahogy a hátát látja áldozatának azonnal felegyenesedik és a villámcsapás sebességével utána nyúl. Könnyű helyzetben van, egy fejjel magasabb, és a karjai is hosszabbak, a testi erő különbségéről nem is beszélve az ő javára.

Ezerszer begyakorlott és alkalmazott mozdulat: ráfog a tarkójára és az átitatott anyagot az arcára szorítja. Ő amenyire csak lehet távolabb áll, nehogy belélegezze a szert és ha kapálózna az áldozata ne érje el őt. Még hátrébb is rántja mert ahogy kibillen egyensúlyából a tag, önkéntelenül is a hátraesés ellen küzd, és tudatos elhárító magatartásnak esélye sincs.

Pár pillanat vergődés és erősen elfolytott kiabálás után a test elernyed és ha Taco nem fogja meg bizony össze is csuklik. De Taco készült erre nagyon is. Gyorsan a hóna alá nyúl és mintha részeget támogatna odébb húzza a kíváncsi tekintetek elől. Ha Oswalt mindezt végignézte a manust leülteti a fal mellé, és annak feje rögvest oldalra billen. Megpofozgatja jobbról és balról majd kegyetlen mosollyal a mágus cimborára néz.

- A vacsora tálalva, bon apetite! Kezdődhet az utazás! kel fel az ájult férfi mellől és most már rágyújt egy rendes szivarra.

 

A mágus nyomában

Ahogy forgatja a kezében a kis erszényét, hangosan számolgat.
- Három, öt, nyolc, tizenegy... -Biztosra kell mennie, Ha már ide betért, nem egy korsó után akar távozni.
Már érzi az ócska rum ízét az ajkai között, ahogy a méregerős ital végigmarja a torkát, szinte azonnal összefut a nyál a szájában. Féltve őrzőtt kincsét gyorsan zsebre várja, amikor meglátja a csavargó kinézetű férfit közeledni felé.
- Nincs pénzem, kunyeráljon máshol!
Vágja rá rögvest, holott Tacoronte még meg sem szólalt. Már menne is tovább befelé, nyitná a kocsma ajtót, de a rekedtes hangra egy pillanatra megtorpan.
Megszánja a férfit. Talán még egy kis lelkiismeret furdalása is van, hogy rögtön ilyen rosszat gondolt róla. Megadó sóhajjal lép el az ajtótól, hogy nyújtsa a kezét az odaszórt aranyért.
- Hát legyen. Mit inna kend? Egy jó rumot, whiskyt? Egy korsó sört vagy egy kupica rövidet? Hozom én magának, lássa csak ma van a szerencse napja. Ilyen jó embert is ritkán fog majd ki, jó barátom!
Vigyorog rá a gyanútlan mágus, ahogy lepillant a pénzre. Biza jó sok aranyat szórt az a kezébe. Vajon honnan van egy ilyesfajta csavargónak ennyije? Ki tudja, talán többen is megszánták az úton, Székvárosban sok a gazdag nép, talán tényleg csak a szerencsenapja.
Türelmesen megvárja a válaszát, majd zsebre szórja a pénzt. De az biztos, hogy Tacoronte azt az aranyat most láthatta utoljára, na meg a mágust is. -legalább is gondolja ő. Mert hogy se itallal nem tér vissza, s majd a hátsó kijáraton távozik mint aki sosem volt itt. Ki tudja, talán a verő legényeknek is szól, hogy tüntessék el innen ezt a csavargót.
- Úgy legyen. Rögvest jövök, sehová se mozduljék, rendben?
Ezzel egy sunyi mosollyal az ajkain fordul el tőle, hogy végre könnyen jött pénzből rúghasson be.