A piactér

A mágus nyomában

Ahogy a férfit végigméri, az önelégült arcát, és hallja a fenyegető szavait csak tompán a fűrész fogaira mered a tekintete. Tudja várnia kell mire beérik a gyümölcse mindannak, amit kiterveltek.

Nagyon bízik benne hogy Oswalt érti a szakmáját és nem hagyja cserben mert akkor még a középkori módszerekkel is többre mentek volna mint ezzel a hókuszpókusszal. A fűrész lapját használja tükörnek, hogy anélkül lássa mit is csinál áldozata, hogy feléje kellene fordulnia. Megvárja míg minden próbálkozását végig zongorázza a fogoly és közben csak bólogatva babrál a csontfűrésszel.

Viszont ezalatt az idő alatt teljesen átalakul az arca és mire újra a mágusra néz már sokkal inkább hasonlít egy veszett fenevadra mint egy emberi lényre. Megroppantja öklét, a nyakát jobbra és balra is, és vérben forgó szemeit egyenesen a nyomorultra emeli. És úgy ordít vele, hogy nem hogy a kúriában hanem még a Vihargerinc lábánál is mindenki hallja. A kúria menti erdőkben a fákról ijedten rebbennek fel az énekesmadarak.

-Itt én kérdezek egyedül te nyomorult! kap fel azonnak egy kést az asztalról és dobja bele a kínpad fájába amire felhúzták a mágus tanoncot. Csak pár centivel a feje mellett találja el azt.

- De előbb még azt is ki kell érdemelni hogy kérdezzek egyáltalán! veszi kézbe a fűrészt és odasétál a szerencsétlenhez. - Mindenen tudok segíteni de a hülyeségen , azon nem, úgyhogy… most vége a jókedvemnek!

A nyomorult bal lábáról combközéptájt levágja a nadrágot, szabaddá téve a lábat. Majd egy kötéllel elszorítja magát a lábat, mintha azt akarná, hogy a keringés megálljon benne. Kézbe veszi a fűrészt és az elszorított rész alá helyezi.
- Nem fog többet lábatlankodni… vagy csak ezután fog igazán! röhög fel pokolian, és elkezdi fűrészelni a lábat…

 

A mágus nyomában

A férfi tehetetlenül rángatózik, próbál szabadulni, de minden erőfeszítése hasztalannak bizonyul ezidáig. Akkor kap csak észbe, mikor végre lerántják róla a szagos zsákot. Hosszú másodpercek telnek el, mire a kábaság, a fájdalom, s a sötétség után hozzászokik a szeme a gyenge fényviszonyokhoz, akkor tekintetét pedig fogvatartója felé emeli.
Arcán a félelem egy apró szikrája sem mutatkozik, elszánt és haragos mintsem kétségbeesett és elveszett. Tudja, hogy csak néhány pillanatot kell még kibírnia.
A férfi monológját önelégült mosollyal hallgatja végig, szinte már el is unja magát ezalatt. Dúdolászik, dobol a lábfejével.

- Csak ne olyan hevesen, drága barátom! Fogalma sincsen, kivel is van dolga!

Érzi, ahogy ereje visszatér. A célpont tiszta, egy egyszerű tűzvarázslattal majd jól megpörköli, miután a szabaduló mágiával porrá változtatta a bilincset. Egy, kettő, háá.. !
Ám a bilincs nem mozdul. Ugyanolyan szorosan és feszesen tartja, mint azelőtt.
Na mégegyszer: Egy, két, há!
Viszont ismét kudarcba fulladt a kísérlete. Sebaj, majd megpörköli így azt a nagyszájút! Ujjaival jelet formálva, egy rövid igét elhadarva gyújtaná lángra Tacoronte nadrágját de.. Ismét semmi. Itt már bizony megijed.

- Hol vagyunk? Mi ez a hely? Miért nem működnek a varázslataim?! - csattan fel. Minden önbizalma elszállt és tehetetlenül próbálja magát szabadítani, de mindhiába. - Eresszenek el! Nem csináltam semmit! Kérem! Szükségem van még a lábaimra!!

 

A mágus nyomában

Pár percig hallgatja a mágus tanonc kétségbeesett rimánkodását majd ahogy közelebb lép egy jól irányzott gyomorszáj ütéssel elhallgattatja. A fickó, ha tudna összegörnyedne de még azt sem tud mert ki van kötve. A szenvedésére csúfos röhögéssel válaszol.

- Én a helyében inkább imákat mormolnék, mert az most sokkalta hasznosabbnak tűnik… bár ma kifejezetten jó kedvemben vagyok! mondja neki túláradó kedélyességgel

- És lőn világosság! rántja le a fejéről a zsákot, hogy egyszerre szembesüljön a megannyi borzalommal ami hirtelen körbeveszi. A csonkolt holttestek, a kínzóeszközök, a rengeteg vér, és a bűz egyszerre van jelen szerencsétlen fogoly tudatában.

Végignéz a mágus nyomorult képén és újra elfogja az esztelen röhögés.
- Még hogy torony meg pokol… ugyan barátom! Maga már meg is érkezett ide látja! - mutat körbe a teremben. Majd ugyanilyen esztelen hangnemben folytatja. . Nem hagyja egy percre sem szóhoz jutni a fickót amíg el nem mondja amit akar.

- Külön megkértek, hogy legyek kíméletlen, de pont ma ezen a gyönyörű napon igazán rendes leszek magával. Az én kis Ludmillám az én egyetlen szemem fénye.. ábrándozik el egy pillanatra …ma van a menyegzője a kis drágámnak.
Ezért én igazán irgalmas leszek magához, maga megátalkodott nyomorult fráter… ingatja meg a mutatóujját eszelős tekintet és gyilkos vigyor mellett.

Odasétál az egyik asztalhoz, ahol a kínzóeszközök vannak és a csontfűrészek között válogatni kezd.

- Az a baj hogy sietnünk kell mert nem akarom lekésni a ceremóniát. biggyeszti le ajkát. -Ott lesz mindenki a családból és én leszek az örömapa! Úgyhogy gyorsítanunk kell az eljáráson! - csapja össze a tenyerét hirtelen.

Tudom is hogyan! néz fel a fogolyra mint aki megvilágosodott egy pillanat alatt.

Például azt a részt, hogy én igyekszem elhitetni magával, hogy ez egy vallatás, és komolyan is gondolom, maga meg csak könyörög és próbál meggyőzni… vág nyűgös arcot ..na ezt eleve kihagyjuk! Rendben!?

Elkezd sétálni közben ahogy gondolkodik

Azonnal a kínzással kezdjük sugárzik a képe egyből mert.. lássuk be ez a lényeg!
Viszont! Ahogy mondtam teszek engedményeket, pedig nem szoktam civileket belevonni ilyen dolgokba. - elhúzza a száját a gondolatra- Nem értenek hozzá elhiheti!

Majd szigorúan néz a kikötözött férfira

Csak hogy ne legyen eltévedve elmondom kinek mi itt a dolga!
Én például jól tudok kínozni ezt elhiheti, tehát ez az én dolgom. A maga dolga pedig az, hogy jól szenvedjen! Világos!
Majd segítek ne aggódjon, nem lesz itt baj! Jól fogja csinálni! teszi hozzá bíztatásul. majd visszatér a csontfűrészhez és az éleit kezdi nézegetni.

És hogy lássa kivel van dolga még választhat is! – pendíti meg az egyik csontfűrészt.

Eldöntheti melyik lábát fűrészeljük le …. először! Ez igazán gáláns ajánlat nemde!
Sőt! Még választhat a fűrészek közül is! úgy mutogatja a fűrészeket mint valami műtárgyakat a szerencsétlennek.
A nagy fogú az… azért jó mert gyors! De.. sokkal fájdalmasabb mint a másik, a kisebb fogakkal. Nagyon durván tépi szét az inakat meg minden.. kellemetlen arcot vág ..de legalább hamar véget ér.
Én biztosan ezt választanám mert ahogy mondtam.. sietek.

A másik pedig.. ingatja a fejét kicsit - na jó az is fáj de nem annyira. Viszont az sokkal tovább tart mire átvágom vele a lábszárcsontot. Lehet el is ájul.. vagyis ez szinte biztos de emiatt nem kell szégyenkeznie!
Majd felpofozom újra nehogy lemaradjon valamiről!
Elégedetten fonja karba kezeit és várja a hatást a monológjára.

 

A mágus nyomában

Telnek múlnak a hosszú órák, percek mire a mágus tanonc végre újra tudatának valós birtoklójává válik. Csak éppen nem úgy, ahogy szeretné. A kellemes ébredés helyett fájdalmas pofonok rázzák fel rémálmaiból egy annál mégrosszabba.
Még arra sincs ereje, hogy az első percekben fájlalja végtagjait, már ha meg tudná őket mozdítani.

Először a szemeit nyitná ki, ám a fejére húzott zsáktól csak sötétség fogadja. Idő kell mire rájön, hogy nem szeme világát vesztette el. A légzése nehézkes, már-már fulladozó a poros anyagtól, ám azon keresztül is hamar megcsapja az oszladozó hullák szaga.
Ijedten jajveszékel, s menekülne ha tudna, de mind kezei S lábai is a kötelek fogságába estek. Ijedten rángatózik, hangos és fájdalmas jajveszékelések követik a szomorú felismerést: itt vallatás lesz, S ennek ő az alanya.

Hát mit tett ő? Kinek ártott, még azt a szegény hajléktalant is megszánta.. várjunk csak. Az a nyamvadt! Elterelte a figyelmét, majd leütötte! Csak ő lehetett az! De mit akar egy ilyen tőle? Pénz? Mágiát? Csak akkor derül ki, ha belemegy a játékba. Túl gyenge még ahhoz hogy erejét használja, de csak percek kérdése és jól móresre tanítja majd azt a férget.

- Ki vagy te, és mit akarsz?! -förmed rá piszkálójára.- Nincs nekem sem pénzem sem értékem! Jobb ha elengedsz, ha rájönnek a toronyban hogy nem mentem vissza, pillanatokon belül megtalálnak és lesz neked olyan pokol hogy arról koldulsz!

Hangjában félelem és bizonytalanság cseng, de valahol mélyen tudja hogy ebből a játszmából csakis ő kerülhet ki győztesként.

 

A mágus nyomában

Nem nyugtatják meg túlzottan Oswalt szavai, ő szerette volna, ha teljes nyugalomban és háborítatlanul hallgathatja ki a foglyot. Kénytelen megbízni a gnómban, de lélekben felkészül a meglepetésekre is. Egy biztos: őt nem billentheti ki semmi abból a szerepből, amit végre kell hajtson, ha az áhított információt meg akarják szerezni. Azért az az egy szó hogy „ nagyjából” nem hat bíztatóan számára.

Gyanakvó tekintettel követi a mozdulatot ahogyan a mester levágja a haját, nem is tetszik neki túlságosan, de nem teszi szóvá, végül is ő tudja mire van szüksége a mágia életre hívásához. Csak nézi a különös rítust és hallgatja a gnóm bíztató szavait. Minden szót, minden kifejezést rögzít elméjében, hogy akkor is elő tudja hívni ha elszabadulna a pokol. Van egy olyan érzése hogy még erre is kínálkozik esély ezen a különös éjszakán.

Széttárja karjait és kifejezetten rossz érzéssel de egyenként kipakolja a fegyvereit egy asztalra. Pár perc habozással de eleget tesz a kérésnek is.

- Remélem nyomós indoka van hogy ezt kérte barátom, mert lehet a túlélésünk zálogát hajítottuk el most jó messzire.. de engedelmesen kirakodja a fegyvereit mind. Egyedül az alkarjára erősített orgyilkos-pengéktől nem válik meg, ezt levenni igen körülményes dolog lenne.

A várva várt bólintást Oswalt meg is kapja és Taco mutatja köpenyét széttárva hogy valóban fegyvertelen. Még a hatalmas pallostól is megválik ami a hátán van, a harci baltáról nem is beszélve.
- Ezeket szeretném azért majd viszont látni! kacsint a gnómra sokatmondóan.

Szinte lélegzet visszafojtva várja az átalakulását a teremnek és nem is csalódik. Egészen elképesztő, annyira élethű az egész.
Csak egy helyben áll, és körbe-körbe forog és nézelődik hogy milyen tökéletes az illúzió. Elismerően biccent a gnóm felé. Odasétál az asztalokhoz és egyenként megnézi a látszat eszközöket. Ajkát lebiggyeszti amikor rájön, hogy életlen vacak mind.

- Ügyes… nagyon ügyes ! jár körbe alaposan megvizsgálva a dolgokat, majd amikor már úgy érzi akár becsukott szemmel is fel tudja idézni mindennek a helyét, odasétál a kikötözött és felakasztott fogolyhoz.
A köpenye belső zsebéből egy kis fiolában nagyon élethű vér utánzatú festéket vesz elő, és összekeni a mágust, a karjait és arcát vele, de még saját magát is rendesen. Az emberén már az ébredezés első jelei tapasztalhatók ahogy múlik a bódító szer hatása.

Ellenőrzi még egyszer, hogy kötelei elég erősen tartják-e, a zsákot a fejére húzza és elkezdi módszeresen felpofozni úgy rendesen. Amikor már nyögés és jajveszékelés hallatszik a zsák alól és az ütemes légzése emelgeti a vászon zsákot belülről, akkor mellé lép és megszólítja.

- Jó reggelt cimbora! Üdv a pokolban! mondja mindezt előbb túláradó kedélyességgel és vidámsággal majd szigorú és ijesztő hangnemben fejezi be.

- Kezdhetjük a beszélgetést? böködi meg egy kínzóeszköz alkatrésszel, amit az egyik asztalról vett el az imént.

 

A mágus nyomában


Jót mosolyog Taco reakcióján, miután megérkeznek. Pedig ha tudná mi vár még rá…
- A kúriában vagyunk. Ha van itt valaki, mindent láthat, hallhat. Viszont kétlem, hogy beleavatkozna a dolgunkba. Tudom, mit szeretnél. Zárjak le itt mindent a bámészkodók elől… - Sóhajt egyet. - Az illúzióm része az, amire te gondolsz. Nem kell félned, nagyjából mindenre gondoltam. –

Nem magyaráz többet, hiszen úgyse érdekelné és szinte biztos, hogy nem is értené. Ahogy Taco kérését hallgatja, bólogat. Nézi, ahogy a férfi meséli, amit elképzelt.

- Ne aggódj, meglesz, amit akarsz. A többit bízd rám! –

Ezután a Tacóhoz, majd a fogolyhoz lép és egy késsel levág egy tincset a hajukból, aztán az órásszekrényhez lép. A gyertyák halovány fényénél Taco nem igazán látja, hogy Oswalt mit csinál ott. Amikor végzett, a gnóm a táskájához megy, és egy krétát vesz elő és rajzolni kezd. Halk mormolása, az órásszekrény kattogása és a kréta sercegése a sötét, elhagyatott kúriában a fejvadász hátán felállítja a szőrt. Hamarosan bonyolult, krétával rajzolt rúnák foglalják el a padlót az órásszekrénytől kiindulva. Amikor a mormolás abbamarad, Oswalt homlokán izzadság csillan meg a gyertyafénynél. A nagyteremben ekkor Taco számára is érezhetően koncentrálódik a mágikus hatalom.

- Kész vagyok. Te csináld amit szeretnél, de mindig emlékezz arra, hol vagy! Próbálj koncentrálni őrá! A kúriában vagy, semmi bajod nem eshet! Próbálj nem pánikba esni. Mindent én irányítok! Mindig a férfire figyelj, és játsz vele együtt. Ja! És a fegyvereidet rakd le. Mindet. Igen, muszáj. –

Oswalt nem vár Tacotól mást, mint egy bólintást. Amint ezt megkapja, a gnóm leül az órásszekrény előtti körbe s transzba mélyül. A botja az ölébe fektetve pihen és Taco magára marad a gyertyafényben a két testel.

Talán egy fél óra telik el minden nélkül, majd lassan a nagyterem változni kezd. Taco leírása alapján kötélen lógó hullák, egy asztal teli kínzószerszámokkal, vasszűz, kínpad, minden amit mondott. Gyomorforgató bűz kezd terjengeni és így teljes lesz a kép. A fejvadásznak fel kell idéznie Oswalt szavait, hogy meggyőzze saját magát , hogy még mindig a kúriában van nem pedig ott amit most lát. A kínzókamra a kúria nagytermének a méreteihez van igazítva, úgyhogy Taco mozoghat minden akadály nélkül. Az eszközök érintésre valódinak tűnnek, de a kések nem vágnak, a fogók nem csípnek. Úgy tűnik, ezekkel nem tud fájdalmat okozni. A gnóm szavai jutnak eszébe: Mindent Ő irányít.

Játszania kell…

Jelentsen is ez akármit.