Lord Isenaar
2020-07-06 20:15
Titulus:
A Korovi vár ura
Hozzászólások száma:
89
Regisztráció ideje:
2018-01-06 16:47:19
[A Fehér Tulipán - Megérkezés ]
Már korábban szó esett róla, mikor Yorkkal beszéltek erről, de Isenaar immáron elérkezettnek látta az időt, hogy a fiatal kardforgatót bevezesse Székváros éjszakai életébe. E célból rendelkezésére bocsátotta ruhatárának megbecsült darabjait, melyek méretben és stílusban is passzolnak a férfi megjelenéséhez. És ugyan hol máshol lenne legalkalmasabb elkezdeni a felfedezést, mint a híres neves Fehér Tulipánban ha már ennyire buzog az ifjúban a tettrekészség a szerelmi tudás megszerzése iránt…
Már a megjelenése is azt sugallja a Lordnak hogy kivételes alkalom ez a mai, és ha végig tekint rajta az ifjú félelf, megbizonyosodhat erről a saját szemével, miközben lóháton baktatnak Székváros utcáin egyenest a Lebegő Világok szívébe.
A kopottas fekete köpenyét és elnyűtt nadrágját most lecserélte, rangjához és származásához méltó kivételes öltözetre, melyet a kúria népe még talán sohasem látott rajta. A koraeste már elviselhetővé teszi az egészen mély tónusú türkiz, széles gallérú, selyem háromnegyedes felöltő viselését, mely gazdagon van díszítve aranygombokkal, még a mandzsettájánál is. Körben a szegélyeknél ugyancsak aranymíves cérnával van mindenütt elvarrva a finom anyag. Ez alól éppen csak kilátszik a nyak kivágásánál a vékonyszövésű fekete pamut ingujj, kellemes kontrasztot képezve a felső viselettel. Mindehhez ugyancsak finom szövésű fekete gyapjú lovaglónadrág, és hosszúszárú bőr lovaglócsizma jár, kicsi ezüst díszsarkantyúval kiegészítve. Talán csak a széles fegyveröve lehet ismerős a mindennapokból, melyen a pallosa függ a hüvelyben, kiemelve most is a kardgomb rubinját bal oldalt. A szokatlan ebben csak az lehet, hogy a kard markolatára van fűzve gondosan, három színes szalag, hosszanti címeres hímzéssel, és aki látott már ilyet az pontosan tudja, ez azt hivatott jelképezni, hogy a viselője mely lovagi tornákon szerezte meg a dicsőséggel járó elsőséget. A hímzéssel gazdagon díszített bőrkesztyű tényleg már csak ráadás.
Ahogy egyre közelebb érnek céljukhoz, az utca népe ugyancsak megbámulja a nem mindennapi jelenséget, de Isenaart ez végképp nem zavarja, és mintha csak kirakodóvásárban ténferegne vásárnapkor, tekinget jókedvűen jobbra és balra. Hallja persze hogy a férfiak, de főleg a nők összesúgnak a hátuk mögött, sőt még sokszor azt sem várják meg hogy kissé eltávolodjanak, de kacsintással jelzi ifjú cimborája felé, hogy rendben van ez így. Magatartásából semmi sem árulja el, hogy végül lovát a Fehér Tulipán előtt fogja megállítani.
Könnyed természetességgel száll le a lóról és nyújtja át kötőfékjét a hirtelen ott termő ifjúnak. Baljával jelzi York felé, hogy kövesse példáját, és miközben a fiatal lovászfiú megkapja a kantárokat, három rézpénz is csörren a markában.
-Friss vizet kapjanak, és zabot is vessen eléjük! – és már figyelme tovább is vándorol a szemközt üldögélő virágárusra, aki persze már pontosan tudja mi fog ezután következni. Csak pár lépéssel előtte meg is áll a két díszruhás férfi.
-Hány szálat parancsolnak a tisztelt urak? – kérdi nyájasan a Lordra nézve.
-Kettő szerintem elég lesz… – kacsint somolyogva az árusra, és veszi kézbe a fehér tulipánokat, és az egyiket menten átadja Yorknak.
-Ma kivételesen a vendégem, csak arra kérem, mindig figyeljen arra amit mondani fogok, és tartsa is be amit kérek. Akkor minden rendben lesz és jól fogja magát érezni.- hunyorít feléje komolyan.
Pár lépést kell sétáljanak, a koraesti nyár szemet és szívet gyönyörködtető fényeiben, hogy láthassák a ’hely’ már felkészült az este vendégeinek fogadására. A nappal csak egyszerű fogadóként üzemelő helyiség ablakai elé belülről, ilyenkor már vaskos vörös drapériát helyeznek, és a hórihorgas ajtónálló is megjelenik a bejáratnál. Nincs tovább mire várni, a Lord könnyedén odalép a meglehetősen furcsa és kicsit visszataszító alak elé. Egy kicsi pergament keres elő valamiféle pecséttel, de az alak a kezével int, hogy nincs szükség rá, és amint csörren az ő markában is a rézpénz, derékig meghajol a jövevények előtt.
-Fáradjanak beljebb a kegyelmes urak!
Azzal feltárul a belseje az oly sokat emlegetett mulatónak. Nyoma sincs már a nappali avíttas bútorzatnak, fakó terítőknek: félkörívben és több sorban kis körasztalok foglalnak helyet, sötét bordó szövetek mindenhol a falakon, és minden elképzelhető helyen ezüst gyertyatartók ontják az andalító fényt. A helység közepén pedig egy függönnyel takarható kis színpad található majd fél méterrel magasabban, mint a padlózat. Törpe termetű pincér ugrik váratlanul eléjük, és vágtázva az asztalok között vezeti őket előre a helyes irányba, ők pedig nyugodt tempóban követik a figurát.
Amikor a Lord és York belépnek, már páran ücsörögnek az asztaloknál és fogyasztják italaikat a zenészek még csak visszafogottan hangolnak. A falak mentén csábos mosolyú hölgyek kémlelik a vendégek gesztusait, és nem tudni, hogy pincérnők, vagy csak élő díszletek, esetleg már az est fellépői. Az azonnal feltűnhet, hogy a lovag érkezésére felbolydul ez a hölgykoszorú és a tekintetek kereszttüzébe kerülnek szempillantás alatt, és meg-megmoccanva már sugdolózni is kezdenek egymás között, és nem egy kihívó pillantást meg is engednek maguknak. A kis termetű pincér azonban kíméletlenül vezeti őket tovább egyenesen az első sor szélére, mely láthatóan nekik van fenntartva és fel is van díszítve.
-Várunk még valakit – érinti meg a vállát hogy megállítsa a pincért a Lord, mielőtt leültetné őket, és nagyon reméli Helio is rövidesen csatlakozik hozzájuk.
-Foglaljanak helyet a méltóságos urak, - hajol meg végül mélyen, és tűnik el a fickó, és csak a hirtelen beálló csend jelzi, hogy eközben valami történik. Az oldalt álló hölgyek is abbahagyják a mocorgást és beszélgetést, és a kacér tekinteteiket most szigorúan kordában tartják a Lordtól és társaságától.
Ültükben önkéntelenül is oda kell nézniük a vendégeknek, ahol a változás gyökerezik, míg végül megpillantják az asztalukhoz közelgő nőszemélyt.
-Szidónia, kedves öröm Önt újra látni! - kelne fel ültő helyéről a Lord hogy kézcsókkal, és meghajlással köszöntse a pompás ruhákba bújtatott, látszólag is igen tehetős, hatalmas keblekkel megáldott, teltkarcsúsága miatt kortalannak tetsző nyájas mosolyú nőt. Azonban az megakadályozva az udvarias gesztust, egyik kezével a Lord vállára támaszkodva hajol hozzá olyan közel, hogy szinte testével beteríti, és végtére arcon csókolja a férfit, mialatt hatalmas kebleit akarva vagy akaratlan ugyancsak a Lord vállának nyomja.
-Már azt hittem sosem jön el többet hozzánk őlordsága – kegyelmez meg végül a férfinak a keblek fojtogatásából és hajol kissé távolabb – Elárulja hogy mi járatban van minálunk, és kik a jeles vendégeink? -tesz széles gesztust a nő.
Isenaar mivel már észrevette, hogy a szomszédos asztaloknál többen figyelnek, így diszkréten súgja csak a nőnek a válaszát, és annak enyhén csalódott arckifejezése árulja csupán el hogy másra számított.
-Mindenesetre érezzék magukat jól, ha bármiben kedvükbe járhatunk csak szóljanak, és a világért se hagyják ki az esti táncos műsort! Főleg, hogy egy új ’angyalkával' is gyarapodtunk, akinek pont ma lesz a debütálása! – kacsint a férfiakra és tovalibben, maga után húzva aranyló uszályát.
//Most sorrendben York következik a reagálással, majd Helio megérkezése és reagja kéretik nagy tisztelettel... //