~ Anwarion Szerepjáték ~


A kúria és a környéke

A székváros –és talán az ország- igazi szíve és veleje. A birodalmat mozgató pénz legfőbb forrása és elnyelője a városrész, hol minden pillanatban becsületes és törvénytelen üzletek ezrei köttetnek, a legkülönbözőbb érdekeltségű körök, s egyének közt. Védett öblében az év bármely szakában árbocerdő ringatózik, a dokkok és mólók végeláthatatlan rengetegén folyton színes embertömeg kavarog, kik a kontinens minden szegletéből szerencséjük nyomában érkeztek ide. Ideges kereskedők, mogorva vámtisztek, mocskosszájú rakodók, mosdatlan tengerészek és lapos pillantású haszonlesők a megszokott figurái e helynek, de bízvást állítható, hogy a legkülönb rendű és rangú személyek megfordulnak a nyüzsgő forgatagban.


profile picture Marcus Draegan
Marcus Draegan
2022-06-27 17:41

Hozzászólások száma: 125
Regisztráció ideje: 2022-06-17 23:56:12
Nyomozás a Bábmester után

- Nem élvezem. Rám erőszakolták a mesterséget, nem azért tanultam, mert meg akartam tanulni, mert űzni akartam, hanem mert ez volt az elvárás. Bármit szívesebben csináltam volna helyette. - mondja, aztán figyeli ahogy ismét félre pillant. Halványan elmosolyodik, mikor ismét ránéz. A kérdésre megkapja a választ. Tehát kutatta, de nem sokra jutott azzal, amit talált.
- Milyen fizikai akadálya van? - kérdezi arcát fürkészve. Ahogy nézi, egyre jobban megfogalmazódik benne egy kérdés, amely - minél többet ismer meg a tisztaságából annál jobban - ki akar belőle törni. Végül halkan sóhajtva felteszi.
- Hogy születhet egy olyan sötét lény véréből mint egy démon, egy olyan tiszta, gyönyörű lény, mint te? - kérdezi őszinte csodálattal.
- Hatszáz év alatt nem láttam még ilyet. - gyönyörködik a sápadt holdfényben szinte tündöklő fehér bőrében, a csillogó hajában és a világot rejtő szemeiben.

 

profile picture Seda Fayeth
Seda Fayeth
2022-06-27 16:59

Hozzászólások száma: 86
Regisztráció ideje: 2022-06-05 14:05:42
Nyomozás a Bábmester után

- És mondd, miért nem folytatod a családi hagyományt? Ritka a jó ékszer készítő, biztosan probléma nélkül fent tudnád magadat tartani. A képességeiddel gyerek játék lenne a drágaköveket beszerezni, szerintem megérné. Nem kellene akkor feleslegesen veszélybe sodornod magad, ha csak.. persze nem élvezetből teszed.
Halkan felnevet, majd újra rápillant. Egy darabig próbálja kerülni a tekintetét, kifejezetten kellemetlenül érzi magát. Az érzés olyan, mintha egy szűz lánykának kellene egy idegen előtt ruha nélkül illegetnie magát.. de az érzés lassan múlni látszik, S egyre tovább képes állni Marcus ragadozó tekintetét. A kérdésére egy reménytelen sóhaj a válasza.
- Hát.. sok dolog megfordult már a fejemben, S mindig ugyan oda jutottam. Ha megpróbálom megkeresni a démont, két lehetőségem van: Az első hogy miután elpusztítottam meghalok, a másik pedig hogy elveszítem az erőmet ami nélkül valljuk be, már nem tudnék élni. Nincsen arany középút. Az egyetlen megoldás csak az lehetne, ha képes lennék valahogy más életenergiáját elszívni, de ez fizikai képtelenség. Akkor megmaradna minden képességem és nem kellene a fejemet törnöm az energia mennyiségén amit felhasználok. - mosolyog rá - Úgyhogy inkább abba is hagytam a kutatást, mert semmi értelme időt szánnom rá.

 

profile picture Marcus Draegan
Marcus Draegan
2022-06-26 22:21

Hozzászólások száma: 125
Regisztráció ideje: 2022-06-17 23:56:12
Nyomozás a Báb mester után

Szája sarkában kis mosollyal figyeli hogyan simítja arcát a tenyerébe, és hogy miként süti le szégyellősen a pillantását. Arcáról keze mozdul, végig simítva állkapcsának vonalán állapodnak ujjai, mutató ujjával finoman megemelve az állát finom erőszakkal kényszeríti, hogy megáldja őt pillantásának gyönyörével. Amikor pedig ez eljön, valóban áldásként éli meg. Némán gyönyörködik a nagyon is élettel teli, vibráló íriszben. A hibákra bólint, mert abból neki is adatott pár a pár száz éves karrierje során, aztán mikor visszakapja a gyűrűt, visszahúzza az ujjára.
- Az önkontrollt igyekszem gyakorolni. - sandít fel rá egy félmosollyal, majd a kérdésre megrázza a fejét.
- Ezt az atyám holttestéről emeltem el, de tudnék ilyet készíteni, ha lennének hozzá eszközök és drágakövek. - válaszolja lepillantva a gyűrűre. A félre biccentésre, a gesztusra ismét, de ezúttal finoman megfeszülnek az izmai, hogy visszafogja magát, és ne hajoljon azonnal oda, hogy ajkával illesse.
- Talán egy-két hetes munka, attól függően mennyire részletesen akarom megcsinálni. - mondja, majd ismét felpillant az igéző szemekbe, és végig hallgatja történetének elejét is. Egy keserédes mosoly kúszik arcára.
- Akkor a történetünk eleje eléggé hasonló. A magunk család által ránk erőszakolt kötelességek elől menekültünk el. - vonja le a következtetést, míg kezei kíváncsian simítanak a kecses derekára, felfedezve a törékenynek tűnő alakot, de a szemeit nem tudja elszakítani a nőétől. Legalább is nem egykönnyen, de csak sikerül a sápadt rózsaszín ajkakra vinnie őket, legalább is arra a pár pillanatra, amíg meg nem szólal, és ismét a kábítóan gyönyörű szemekbe nem pillant.
- Próbáltál már megoldást keresni? - kérdezi halkan, elmerengve nézve a forgatagot szemeiben.

 

profile picture Gerdor Wintermark
Gerdor Wintermark
2022-06-26 21:58
Titulus: Fagyjáró/sápadt óriás
Hozzászólások száma: 14
Regisztráció ideje: 2022-06-05 19:08:01
A csempész barlang tisztogatása

Gerdor elsőként megy ki a sötét udvarra a felhős kora éjszakába. Felül a szekérre és megvárja, míg a másik kettő is kiér. Közben szorongatja a hivatalos iratot, ami lehetővé teszi a várt eredményt tekintve enyhén szólva is fél-legális akciót. Amint kiér a másik két bajtárs, már mondja is, hogy az úticél Székváros, ott majd ő megkeresi azt a Roger parancsnokot, bárki is legyen az. Mivel nagy és amúgy sem nagyon hagyja, hogy félbeszakítsák vagy feltartóztassák, hamar el fogja tudni intézni a hivatalos dolgokat, az után nincs más hátra, csak a jó kis balhé és a szajré. Marcust az úton oldalba böki, majd arra kéri, ha valaki mégis akadékoskodna, hogy ki is ő, mondja, hogy alapos családfa kutatást végzett és úgy talált Gerdorra, az ük-ük-ük unokatestvérére. Mondja, hogy érdekes történet, 15 emberöltővel el előtt az ősének az öccse északon gyereket csinált egy óriásnak és az ő leszármazottja a fél-óriás. Ez úgyis akkora baromság, hogy senki nem fog majd utána kérdezősködni.

 

profile picture Seda Fayeth
Seda Fayeth
2022-06-26 21:52

Hozzászólások száma: 86
Regisztráció ideje: 2022-06-05 14:05:42
Nyomozás a Bábmester után

Arcát a kezéhez bújtatja, mikor a fátyolént védelmező hajzuhatagot a füle mögé tűri. Szemét egy pillanatra lehunyja, hogy a puha érintést csendben ízlelgethesse egy darabig. Amikor újra felpillant rá, egy darabig kerüli a tekintetét. Nem szokta meg, hogy bárkinek is ilyen közelről mutogassa legféltettebb kincsét. Azt a kincset, melyben mind halandó, mint örökéletű az univerzum színeiben és forgatagában gyönyörködhet, S aki ezt egyszer megpillantja sosem feledi majd. Úgy ég bele a retinába mint a legcsodálatosabb álom, melyből senki nem kíván újra felébredni.
- Mind követünk el hibákat. Nekem is volt olyan tettem, amit már réges régen megbántam, mégis kénytelen vagyok együtt élni vele. - ujjai közé veszi a gyűrűt, S alaposan megnézegeti. Igen, biztos sokat ér a fekete piacon.. //:D// Mosolyogva vissza nyújtja neki.
- Csodás lehet a valódi szabadság érzését megízlelni, S hatalmas önkontrollról tesz tanúbizonyságot az, hogy minden alkalom után képes visszatérni a börtönébe. Nekem nem menne. Te keszitetted? - utal a gyűrűre, ha már a ékszerész családból származik. - Te is tudsz ilyeneket készíteni?
Fejét eldönti, hogy selymes bőréhez jobban hozzáférhessen. Az érintés pillanatában a szíve egy nagyot dobbant, majd folytatja a normális ritmusát.
- A történetünk hasonló, de nekem jóval könnyebb dolgom volt. Ahonnan én jövök, az észak legszéle, ahol csak néhány város van, viszont rengeteg szörnyeteg és démon. A családom volt a terület védelmezője, így az összes Fayeth kiskorától kezdve harcra képzett, és erős mágiára tanított. Soha nem hagyhattuk el a kastélyt, csak addig amíg valamit, vagy valakit le nem vadásztunk. Csak én látni akartam a világot és úgy döntöttem hogy felhagyok a felesleges öldökléssel, magam mögött hagyva az egész cirkuszt amit a családom csinál. Sokáig kerestek, ám amikor már nem csak ők, hanem az északi őrség is rámszállt, inkább letagadták hogy élek valahol hogy ne hozzak szégyent a nevükre. A sors fintora, igaz?
Neveti el magát, ahogy megcsóválja a fejét.

 

profile picture Marcus Draegan
Marcus Draegan
2022-06-26 21:23

Hozzászólások száma: 125
Regisztráció ideje: 2022-06-17 23:56:12
Nyomozás a Báb mester után

Anyag finom surlódásának hangja, nesztelen léptek zajára pillant ismét oda. Magába issza a földöntúli látványt, ahogy a hold fényével körbe ölelve, ezüst kontúrral mint egy kecses, túlvilági tisztaságú lény közelít felé, épp az ajkai nem nyílnak el a látványra. Akkor rebben meg a szeme, mintha hirtelen térne észhez, amikor az ölébe ül. Csak egy pillanatra néz a kézre, aztán mélybarna szemeit felemeli a nőre, fürkészni kezdi a szemét, kezeivel átkarolja a nőt, ujjai óvatosan fedezik fel gerincének vonalát. Az újabb történetet figyelmesen hallgatja végig, a vigyorgásra és a furcsán ragaszkodó mozdulatra, amivel összeérinti a homlokukat maga is elmosolyodik, de aztán kicsit visszakomolyodva emeli fel kezét, hogy (ha engedi) óvatos mozdulattal tűrje a haját a füle mögé, hogy a másik szemét is láthassa.
- Miért hagytad ott a családod? - kérdi, de aztán megkapja a maga kérdését.
- Nem tudom, van-e fóbiám, nem feküdtem azóta szarkofágba. Egyébként nem könnyítettem meg a dolgukat. A családom rendkívül elzárkózó. Ékszerészek vagyunk, üzletemberek, de nem utazók. A hegyekben a kultusz körében voltunk biztonságban. Ott éltünk jól. De én nem akartam egy sok holdas ketrecben élni. Szabadságot akartam, de nem adtak. Úgy hogy... szabaddá tettem magam otthon. - mondja, és úgy pillant el, mintha talán kicsit bánná a dolgot. Bár nem tudja, mit bán. Hogy megtette, vagy a következményeit.
- Öltem. - emeli fel tekintetét a nőre, a szemébe mondva az igazságot
- Sokat. Válogatás nélkül. Lehetett nő, férfi, aggastyán, vagy gyermek. Kedvemre vettem azok vérét, akik istenként tekintettek rám. Hullott a nyáj, gyengült a birtok, a belénk vetett hit. Végül úgy zártak be, mint egy állatot, amelynek előadtam magamat. - mondja iróniával a hangjában. Amikor a kezéért nyúl és megemeli, elengedve őt nyúl oda és veszi le magáról a gyűrűt, oda nyújtja neki, hogy megnézhesse.
- Draeganok vagyunk. A bennünk bujkáló lény ránézésre hasonlít a sárkányokra. Arról neveztek el minket régen, és azért ez a címerünk. Féktelen, mohó, veszélyes lény. Már régóta nem volt szükség arra, hogy érte nyúljak, és előre engedjem. Kicsit olyan, mint egy másik tudatállapot. Mintha nem csak részeg lennél, de hallucinálnál. Erős minden érzékem, de úgy egészen máshogy érzékelni a világot. Még méterek távolságából is nem hallom, hanem látom a vér pulzálását, nem kell hozzá közelebb érnem. - simít végig ujjaival a kecses nyakán oldalt, de látni szemein, hogy az éhség most nincs a gondolatai között.
- A legszabadabb, legfelemelőbb érzés abban a bőrben lenni. Nincsenek korlátok. Nincsenek társadalmi elvárások, nincs nyomás, nincs felelősség, nincs.. semmi. Csak a létezés öröme. Az állapot pozitívuma egyben a legnagyobb hátránya. Nincsenek igazi gondolatok. Egy félig ösztönlénnyé változom, amely úgy boldog, ahogy van, ezt pedig egy húsbörtönnek tekinti. - teszi kezét a saját mellkasára.