A kúria és a környéke

[Halál az elnyomókra]

A lépcsőn baktat le táskájával. Másodiknak érkezett, de a látványtól elröhögi magát. Jóízűen kacagva lép a mázolt arcú lord elé és csak a fejét rázza.
- Nem volt sokszor dolgod varázslóval, jó a megérzésem? Ne érts félre, Ez az egész korom és fekete ruha persze logikus, csak ugye fölösleges. –

Leteszi táskáját, és elkezdi a kandalló elől távolabbra húzogatni a bútorokat, ha a lord besegít, annál gyorsabban kész lesznek. Hogyha a zajra Auróra is előbújik, annál jobb! Fáklyákat gyújt, hogy fény legyen és lássanak, erre most nem pazarolja a mágikus erejét. Kinyitja a fura táskáját és elkezd pakolni. Sok holmi kerül ki belőle, sokkal több, mint ami eredetileg beleférhetne. Mindenféle színű fiolák, szerszámok, három ezüst nyaklánc a medálokon egyforma szem ábrával, három rúnákkal telerótt kis pálca és két furcsa golyó.

- Mindhármunkra láthatatlanságot mondok, ezért felesleges ugye az egész kedves Isenaar. – Kezdi vigyorogva. –Viszont ne feledjétek! A nyomaitokat felfedezhetik! A nyaklánccal a nyakatokban úgy láttok majd, mint fényes nappal és felfedi a láthatatlan dolgokat vagy embereket. Majd a végén kérem vissza ám! Drága holmi! –
Mondja vigyorogva, azzal ő fel is akasztja, és ha a többiek is, eloltja a fáklyákat, így megmutatva a hatásukat.
- A szerszámokra csendvarázst mondtam, igy lehet dolgozni nyugodtan. Ezek a pálcák itt, ha kettétöritek, a kúria főtermébe teleportál titeket. Csakis végszükség esetén használni! Na most a fiolák. – Végigmutat a sok törékeny felcímkézett üvegcsén. – Altató. – Mutatja a színtelen, vízszerű tartalmú fiolát és ad mindenkinek néhány vászonongyot. - Ne a lábuk elé hajítsátok, ne a pengére kenjétek. Egy rongyra kell az egészet önteni és a kiszemelt arcára tapasztani, hogy az orrát és a száját is elfedje. Jó időre kiüt bárkit. Ez pedig itt, - Mutat egy másik törékeny fiolára, amiben zavaros fehér színű folyadék van. – saját recept. Oldott füst. Levegővel érintkezve tömény, fehér füstbe burkol egy ekkora szobát egy ilyen fiola. Légzést nem akadályozza. A nyakláncaim miatt látásotokat sem fogja zavarni a füst. Ezek pedig az enyémek. –
Azzal a két fura golyót nadrágja jobb és bal zsebébe rakja. Oswalt ruháján csak ekkor tűnik fel a többieknek, hogy mennyi kis zseb van eldugva. Majd mikor mindenki felszerelkezett, elkezdi magyarázni Aurórának és Isenaarnak, szerinte hogy kéne csinálni ezt a kis szabotázst.
- A javaslatom az, hogy láthatatlanul az alvókat az altatóval elkábítjuk. Azt az egyet biztosan, akit majd én mutatok! Ez után Isenaar megcsinálja, amit akar, és a legjobb esetben ezután visszatérünk. Ha a munkások felébrednek és harcolni kell, mivel nem fognak minket látni, megpróbálom elcsalni őket a masinától. Ha viszont valami váratlan történik, használjátok a pálcákat. Remélem nem történik majd más furcsaság. –

Mikor befejezi, megbeszélik még a felmerülő kérdéseket és végül megegyeznek a tényleges tervben. Ha így jó mindenkinek, az ajtó előtt láthatatlanságot varázsol mindhármukra és másodikként elindul szorosan követve az előtte haladót.

 

[Halál az elnyomókra]

//Közmegegyezésre a történet a tervezett akció előtti éjszakán folytatódik, amikoris a résztvevő felek már megállapodtak a terv részleteiben. //

*Csak a lepergő homokszemek mutatják az idő múlását, hosszú órák óta elment pihenni az utolsó kúrialakó is, egyedül virraszt csak a kandalló előtt. Az egyik közeli asztalnál ül, előtte a tervrajzok sokasága, amit a minap rajzolt a kandallóból kilopott, és kihűlt széndarabbal. Nincsenek már kérdések a fejében, eldöntetett minden, hogy hogyan fogja csinálni a feladat rá eső részét. A papírlapok mellett egy kecses pohárban vörösbor csillog, méltó társaságképpen ehhez a magányos éjszakához, és újra meg újra átforgatja a homokórát mikor az lejár.

Ezt megszokta már, hogy sorsdöntő, vagy akár kevésbé fajsúlyos ütközetek előtt is virrasztva várja a hajnalt. A magány, a nyugalom, és a csend segítenek összerendezni mindazt, ami napközben szétesett, és mire eljön a pillanat a mozaikok darabjai egésszé állnak össze végül.

~Különben is, itt most az ügyességünkön fog múlni a siker, meg főleg azon, hogy mennyire tudunk összedolgozni. ~
Aurorában vakon megbízik, felelősségtudata, fegyelmezettsége akár kiváló katonává is tehetné, nem mintha erre szükség lenne, a helyzetfelismerőképessége, hááát… mosolyodik el magában, azon van még mit javítani…

A Gnóm viszont igazi sötét ló az ügetőn. Belőle bármit kinéz, mert úgy érzi tőle bármi kitelik. Szükségük van az ő tudására, nélküle biztos kudarc a terv, de látta és tapasztalta a habitusát, felelőtlenségéről is hallott már, és teljességgel kiszámíthatatlan. Nagyon kevéssé avatta be a saját elképzeléseibe, csak remélni lehet, hogy tudja majd mit csinál. Tulajdonképpen rá is legalább annyira kell majd figyelni, mint az ellenségre, az ő személye viszi bele a rendszerbe az eredendő bizonytalanságot. Ezt nem akarta mondani a nőnek, mert úgy látja már így is túlaggódja a dolgot, és szintén tapasztatlat, de ez egy mérték után már nem hasznos, hanem inkább káros.

Szeme megakad az egyik papírlap szélén, amelyen kissé felgyűrődve, a megbeszélés alatt rajzolt kis strigulák láthatók. Pillanatnyi mosoly fut át az arcán majd letépi a lap szélét, és a kandallóba hajítja.

Odakint teljes csend honol, a nappal oly aktív és fáradhatatlan parasztok jóízűen, és csendben alusszák álmukat. Legtöbbször, ha meglepetésszerű vagy akár teljesen rejtett támadást tervezett, mindig a hajnali órákat választotta úgy két és három óra között. Ilyenkor alszik a legmélyebben az ember, és ez alól csak kevés kivétel van. Ezért is javasolta az akciónak ezt az időpontot.

Az éjszakára most rendhagyó módon könnyű öltözetet választott, minden ruhadarabja fekete, sem páncélt sem kardot, sem pajzsot nem visz magával mert ezek jelentősen nehezíthetik a mozgását.

Egy a kandallóból kipattanó széndarabot vesz a kezébe és ahogyan az befogja a kezét, hirtelen ötlettől vezérelve szétmorzsolja és minden fedetlen bőrfelületét bekeni a szénporral. Így csendben, kéményseprőnek álcázva várja, hogy valaki felbukkanjon végre.

 

[Halál az elnyomókra]

Nem haragszom...nem lenne rá időnk. Csak szerettem volna rá felhívni szíves figyelmét, hogy ez nem az én ördögi tervem része volt, és Ön ajánlkozott önként, hogy velem tart. Köszönöm.- az ajtónyitásra biccent, a bocsánatkérésre pedig elnézően mosolyint, jelezvén, hogy nem haragszik. Lefelé indul a lépcsőn, majd egyenest a konyhába. Leül a kihúzott székre az asztalkánál, s hálásan fogadja a csésze italt: nem is rest mélyet beleszippantani, s elégedetten pillant fel a férfira.
- A taktikai megbeszélésünk máris egy fokkal kellemesebb így kora reggel. Hálásan köszönöm. - kortyol bele a feketébe vigyázva, nehogy megégesse a nyelvét, majd felpillant a férfira

- Én sem vagyok benne biztos, hogy nem-e fázunk rá, vagy egyáltalán hajlandó lesz-e segíteni nekünk, de soha nem tudjuk meg, ha nem próbáljuk ki, és ahogy azt mondta: nem válogathatunk az eszközökben. Nos, akkor javasolnám a ma reggeli programunknak, hogy itt üldögélés és várakozás helyett keressük meg Oswalt barátunkat ebben a kócerájban. - arcvonásaiból ítélve úgy tűnik, nem neheztel a férfira: ajkain félmosoly játszik, ahogy az energiát adó italt kortyolgatja óvatosan.

 

[Halál az elnyomókra]


Egyik ötlet követi a másikat. Reggel a székváros piacán eszeget sétálás közben. Határozottan slisszan el az emberek között, jól tudja már a járást. A szagot előbb érzi meg, mint ahogy meglátná a házat. Az alkimista boltja nem egy népszerű hely, sokan nem is ismerik. Benyit az erős vasalt ajtón és a jellegzetes szag fogadja. A falakon mindenhol polcok, rajtuk üvegek, fa és fémdobozok, mindegyiken címkékkel jelezve a tartalmuk. Oswalt tudja, hogy amit ő keres, azt nem itt kinn fogja megtalálni. Az tulaj a hátsó szobában pipázik, mikor viszont a gnóm belép, leveszi a vastag szemüveget az orráról, megtörölgeti, majd visszarakja.
- Nem megmondtam, hogy ne kerülj mégegyszer a szemem elé! – Néz mérgesen a vendégre. - Bár lehet, igazából itt sem vagy. Mit akarsz? –
- Ne haragudj már! Vagy húsz éve volt… - Vigyorodik el Oswalt. A tulajdonos keze ökölbe szorul.
- Mit akarsz? – Sziszegi.
- A fekete port. Mennyid van? – Feleli oda se nézve.
- Felejtsd el! –
- Tudod, tudtam, hogy ezt fogod mondani! – Nevet fel a gnóm. – Add csak ide és nem látsz többé! Tudom, hogy a múltkor is ezt mondtam, de nem hittem, hogy kihúzod eddig, na! – A boltos szeme szikrákat szór, de némán elindul. Félrerúgja a szőnyeget, feltárva egy ajtót. Felnyitja, és egy létrára mutat.
– Szolgáld ki magad. –
Veti oda Oswaltnak. A gnóm megpaskolja a hátát majd elindul lefelé. Bal tenyerén fénygömb alakul, majd lerepül a pincébe, bevilágítva azt. Eltűnik odalenn, pár perc múlva már jön is vissza egy tenyérnyi dobozzal.
- Hálásan köszönöm kis tanítványom! Ahogy ígértem, már nem is látsz többé! –
Azzal eltűnik mintha ott se lett volna. A padlásszobába teleportálva óvatosan teszi le a dobozt, és munkához lát. A táskájából mindenféle hozzávaló kerül elő, amivel estig dolgozik. Két gömb alakú holmit végül a feneketlen táskájába teszi el. Majd felmarkolva azt, elindul lefelé pihenni egyet a lenti kényelmes díványra.

 

[Halál az elnyomókra]


*Türelmesen hallgatja végig a nő beszédét és közben szemmel láthatóan megenyhülnek vonásai. Nézi a nőt ahogy beszél, és nem is az ragadja meg amit mond, csak inkább ahogy mondja, és egyszeriben felismeri, nem tud haragudni rá már-már mosolyogni támad kedve. Ahogy az visszaidézi számára a neheztelő szavait, még lelkiismeret furdalása is támad, hiszen nem állt szándékában megbántani őt csak kicsit kibillentette a reggeli elmélkedéséből a nő hektikus reakciója. Ez az érzése fokozódik amint látja, hogy a nő szemében a megbántottság tompa fénye villan. Hirtelen szeretné megölelni, vagy bocsánatot kérni tőle, de végül csak ennyit mond.

-Kérem ne haragudjon rám, végképp nem szándékoztam megbántani. Tudom jól, hogy a szerencsétlenségek összjátéka kellett ahhoz, hogy itt tartsunk, ahol most vagyunk, és ez nem az Ön hibája. Ha tehetném nyilván nem szidalmazással szeretném tölteni maga mellet a napomat. – néz rá békülékenyen- Kinyitja neki az ajtót, és ahogy elhalad mellette, kilépve az ajtón a derekára tenné a kezét , mielőtt bezárná maga mögött a szoba ajtaját.

*Lefelé ballagva azon gondolkodik, talán majd a kávéval kibékítheti, de közben járnak a gondolatai és amíg leérnek a lépcső aljára, a nő mögött haladva továbbra is mondja neki.*

-Igen igaza van, ketten kevesek leszünk ehhez, sőt. A figyelem eltereléshez is kell valami hatásos módszer, és nem ártana kicsit többet megtudni a jelenlegi készültség állapotáról sem. És valamiért nekem is pont Oswalt jutott eszembe, talán azért, mert biztosan van pár jó trükk a tarsolyában, ami még hasznunkra lehet.

*Eközben leérnek a közös helyiségbe és kihúz egy széket a nőnek, hogy helyet foglaljon amíg felteszi a kávét főni. Két csészét készít elő, alátéttel együtt, és amint érződik a fekete mámorító illata, leveszi a tűzről. Tölt kettejüknek és tovább gondolkodik hangosan.*

-Igazából nem tudom hogyan tudnánk rávenni Oswaltot hogy közreműködjön a tervünkben, de félek ennek lesznek még hátulütői. Azonban most nem vagyunk abban a helyzetben, hogy válogassunk a módszerekben, ezért szerintem várjuk meg hátha felbukkan valahonnan. Vagy már itt is van lehet…-gondol arra, hogy láthatatlanul akár meglepheti őket, mint tette már párszor.

*Kávéscsészéje alját nézi, fel felpillantva a nőre, fürkészve az arckifejezését, vajon haragszik-e még rá, és milyen fogadtatása lesz az ötleteinek. ~Ideje lenne összerakni a terveket valóban ~ Ha Aurora egyetért itt várakoznak Oswalt feltűnéséig.*

 

[Halál az elnyomókra]

Ilyen korán reggel elvárni tőlem bármit is...nos, mondjuk úgy, botorság. -mosolyog a lordra, majd ahogy az közel inti, engedelmesen odasétál, s átveszi a kezébe nyomott messzelátót. Egy kissé irányba kell állítani, hogy lássa, amit kell, de végül a művelet sikeres. Mostmár látja ő is...és cifra káromkodást ereszt meg. Visszaadja a látcsövet a lordnak, majd nagyot sóhajtva fújja ki a levegőt.

Rendben, hajlandó vagyok elismerni, hogy ide a diplomáciai tárgyalások...nos, úgyszólván csekély hatást gyakorolnának rájuk, és itt az ideje cselekedni - már épp sorolná is az ötletet, ami eszébe jut erre, azonban a férfi igencsak csípős megjegyzése megakasztja.

Nézze....nem akartam bajba keverni szánt szándékkal, és higyje el nekem, ha azt mondom: fogalmam sem volt róla, mi fog történni! - ezt már némileg felháborodottan mondja. Ugyanakkor visszacsinálni, vagy visszamenni az időben nem tudok, pedig megtenném szívesen, higyje el. Tudom, hogy van épp elég baja és hallgatom majd napestig a szidalmait szívesen, ha ennek vége, de...koncentrálhatnánk inkább arra, hogy hogyan ne aprítsák kőtörmelékké a kúriát? Köszönöm. - olybá tűnik, mintha a férfi utolsó mondata kissé bántólag érte volna: alabástrom arcán kiolvashatatlan arckifejezés fut át, ám rendezi vonásait, s kifelé indul annak szobájából.

Rendben, hogy vállalja az ostromgép hatástalanítását, de nos...kellene nekünk még valaki. És van is egy ötletem...ha tetszik, ha nem. Mit szólna Oswalthoz? Az a bajkeverő gnóm ezegyszer hasznosíthatná a képességeit a kúria bajbakeverése helyett...mondjuk a megmentésére. - lefelé menet visszapillant a férfira, várva a választ a feltevésére.