~ Anwarion Szerepjáték ~


A kúria és a környéke

A székváros –és talán az ország- igazi szíve és veleje. A birodalmat mozgató pénz legfőbb forrása és elnyelője a városrész, hol minden pillanatban becsületes és törvénytelen üzletek ezrei köttetnek, a legkülönbözőbb érdekeltségű körök, s egyének közt. Védett öblében az év bármely szakában árbocerdő ringatózik, a dokkok és mólók végeláthatatlan rengetegén folyton színes embertömeg kavarog, kik a kontinens minden szegletéből szerencséjük nyomában érkeztek ide. Ideges kereskedők, mogorva vámtisztek, mocskosszájú rakodók, mosdatlan tengerészek és lapos pillantású haszonlesők a megszokott figurái e helynek, de bízvást állítható, hogy a legkülönb rendű és rangú személyek megfordulnak a nyüzsgő forgatagban.


profile picture Oswalt
Oswalt
2020-06-17 00:26
Titulus: A Hamis
Hozzászólások száma: 29
Regisztráció ideje: 2020-04-16 15:52:14
[Halál az elnyomókra]


Csak az ajtó mozdul, ha egy gyanútlan bámészkodó figyelné a kúriát. Láthatóan a párocska zavarban van az új állapotukkal, de ez érthető. Láthatatlanul borul minden, amit az ember megszokott. A medálok miatt látják magukat és egymást, meg persze Oswaltot. Ettől még a láthatatlanság őket nem zavarja, viszont a környezetük így könnyen elárulhatja őket, ha nem figyelnek. Ő maga évtizedek alatt tudja , hogy lépjen, hogy mozduljon, és hogy viselkedjen ebben a természetellenes állapotban. Auróra és a lovag figyelme a környezetre koncentrál, ő pedig a mágia rezzenéseit figyeli. Ha semmi akadályba nem ütköznek, hamar elérnek a hajítógépig. Isenaar ügyesen kezd bele a munkájába, azt meg kell hagyni. A szerszámok bájolása segítségével a munkazajból semmi sem hallatszik.

A gnóm ott mozdulatlanul állva figyel és hagyja a többieket dolgozni. Egyik keze viszont a zsebében levő furcsa gömbszerű valamin pihen. Biztos ami biztos. Ahogy Isenaar megcsúszik, szabad keze ökölbe szorul. Nem varázsolhat most, és minden felkészülés ellenére, ha megszólalnak, azt meghallhatják. Szerencsére a lovag vissza tud mászni, ő pedig fenn tudja tartani a mágikus energiák figyelését és vár tovább.

Auróra a gnómra vár. Először a közeledésünkre vár reakciót, ha semmi akadály, másodiknak Isenaar munkájára és annak a hatására figyel, ha az nem riasztja az őröket, akkor Auróra is megkapja a jelet.

 

profile picture Lord Isenaar
Lord Isenaar
2020-06-16 22:44
Titulus: A Korovi vár ura
Hozzászólások száma: 89
Regisztráció ideje: 2018-01-06 16:47:19
[Halál az elnyomókra]

Ahogy kilép az ajtón, az első lépéseket óvatosan, szinte settenkedve teszi meg, majd hamarosan ráébred, hogy ez teljesen felesleges. Meglepődve veszi észre, hogy saját lépteit sem hallja, és kíváncsi lenne, hogy vajon ha szólna akkor a többiek hallanák-e őt. Erősen reméli hogy igen. Láthatatlanok, hallhatatlanok de vajon egymás számára is?

Az épp csak térdig érő gizgazos fűben toronyiránt közelíti meg, a már messziről jól látható, csaknem a fák koronájának szintjére magasodó félig kész hajítógép környékét. Tisztes távolból gyorsan felméri a látható emberek számát, és azt, hogy hányan vannak még ébren és hol helyezkednek el. Szerencsére a hajítógép közvetlen közelében, ahol Ő tevékenykedni akar csak két elpilledt parasztot lát szunyókálni. Aurora készülődését látva bólintással jelzi, hogy Ő megkezdi a rá eső munkát.

Csodálkozva veszi észre magán, hogy dacára minden körülménynek, valójában élvezi ezt. A különleges helyzet, a feladat érdekessége és fontossága, valamint az elfojtott veszély, kellemes mértékben növeli az adrenalin szintjét, majdnem úgy mint amikor a sportolók a nagy megmérettetésük elé kerülnek.

Ügyelve arra, hogy olyan helyre ne lépjen, ahol a lába nyomot hagy, és széles ívben elkerülve az alvókat és ébren lévőket a Trebuchet-hez megy. A legfontosabb dolga a hajítókar forgásponti csatlakozásának megrongálása, ahol jól tudja a legnagyobb nyomaték ébred működés közben.
Ráadásul itt egy pontban lecsökken a keresztmetszet is, biztos gyenge pontot szolgáltatva a szabotőrnek. A probléma csak az, hogy a felső és alsó kart is meg kell rongálni ahhoz, hogy a terhelésre, biztosan és elsőre lehasadjon. Márpedig az alsó kar állapotát lentről is szabad szemmel lehet látni ezért itt más módszert kell alkalmaznia. Mielőtt nekivárna a hajítógép oldalán található létrának a zsákból kezébe veszi a szerszámait.

Szükségtelenül csendesen felmászik a forgásponthoz vezető létrán, a kezében a nagyfogú fűrésszel, nadrágszárába dugja a kalapácsot és zsebébe pedig az ékeket. Elég kényelmetlen és kellemetlen módon kezdi el nyomni a kalapács nyele, ahogy a felfele mászásnál a nadrágszárában elszabadul, sőt, kínos helyen kifeszíti a nadrágját is, de ezzel most nem tud sokat törődni, hogy lentről hogy fest ezáltal az pedig nem érdekli.
Amint felér a tetejére keresztben elkezdi lendületesen befűrészelni a kart. Közbe le-lepillant, hogy lássa Oswalt mit csinál, és Aurora a helyén van-e még. A fűrészre elővigyázatosságból kötelet teker ha netán leejtené, nehogy a földre zuhanjon hangos csattanással, és még ki is köti azt a hajítógéphez.

Amint érzés szerint legalább a kar feléig befűrészelte a felső részt, most az alsó ágnak lát neki. Ezt nem fűrészeli, hanem a forgató tengely és a kar közé ver be, elég hangosan egy feszítő éket. Végre kihúzhatja a kellemetlen kalapácsot a nadrágjából nagy megkönnyebbülésére. Így, terve szerint, ha a felső kar lehasad, az alsóra jutó terhelés miatt az is le fog törni. És tekintve hogy ez az egyik legösszetettebb, legnehezebben kimunkálható darabja a hajítógépnek, ennek pótlása napokig eltarthat. Minden egyes kalapácsütés után lenéz, hátha felébred valaki, de nem lát semmi változást a parasztok magatartásában.

Azonban a nehéz kétkezes munka közben megcsúszik, és egyensúlyát veszti és csaknem le is esik. Még szerencse hogy kikötötte a fűrészt, mert most annak kötelébe fél kézzel kapaszkodva lóg a levegőben, amíg vissza nem tornázza magát a létrára…Kénytelen visszadugni a nadrágjába a kalapácsot hogy fel tudjon mászni a feladat befejezéséhez.

Már csak egy dolog van hátra, de ahhoz magát az ellensúly nehezék rögzítő kötelét kell megrongálnia, és ezt csak újabb kötélmászással tudja majd megközelíteni. De előtte inkább vár és figyeli a többiek tevékenykedését…

 

profile picture Notdraek Vandran
Notdraek Vandran
2020-06-10 08:37
Titulus: A Vég Hírnöke
Hozzászólások száma: 25
Regisztráció ideje: 2020-03-31 07:23:44
Isenaar, Oswalt és Aurora csendben szemlélik a tábort, biztonságos távolságból. A hajnali órák miatt csak néhány őrt látnak ébren, a legtöbben az igazak álmát alusszák. Még az őrök is fáradtan támaszkodnak a dárdáikra, és a kúria távoli falait szemlélik csak. Látszólag kívánni se lehetne jobb alkalmat egy csendes bevetésre.

 

profile picture Aurora D'Lange
Aurora D'Lange
2020-06-09 20:31

Hozzászólások száma: 65
Regisztráció ideje: 2016-09-08 17:07:43
[Halál az elnyomókra]

Kézközelben hagyja a rongyot és a fiolányi altatót, ellenőrzi a nyakláncot a nyakában, rácsodálkozik ő is arra, hogy lefelé nézve nem látja saját lábát, s már indulna is - ám mentében a lord akasztja meg, a finom simításra libabőrrel felel, az aggodalomra mosoly a válasz.

- Oswaltnak hála igencsak alaposan felszerelkeztünk...ha minden rendben megy, ma este véget vetünk ennek az egésznek. - felel válaszul. Hogy honnan ez az optimista szemlélet, nos azt ő maga sem tudja - abban pedig egyenesen bizonyos, hogy semmi, de semmi nem fog simán menni. Ugyanakkor ártani nem árt, ha nem a vesztesek teljes nyugalmával indulnak neki a hajnalnak. Megszorítja a lord kezét egy kósza pillanat erejéig egy biztató mosollyal karöltve, majd előremegy, hogy kilépjen a közös terem ajtaján.

A hajnal nyirkos fűvel és derengő szürkülettel fogadja őket, s a nő egy tizedmásodperc erejéig magába szívja az új nap kezdetének lüktető erejét, melyről a nevét kapta. Csendesen, ahogy csak engedi csizmájának talpa, a birtokon átvágva annak széle felé indul, ahol az épülő trebuchet és az éppen alvó parasztpl lakoznak, akik elméletileg nem látnak belőlük semmit, s magában imádkozva reméli, hogy ez valóban így is van. Biztos tábolságra megáll, Oswaltra pillant, a rongyra a kis fiolából altatót önt - így várja a gnóm jelét bevetésre készen, jelezve, hogy ő lesz az altató, majd a megfigyelőszemélyzet is egyben, amíg azok ketten ténykednek a trebuchet körül.

 

profile picture Lord Isenaar
Lord Isenaar
2020-05-23 11:40
Titulus: A Korovi vár ura
Hozzászólások száma: 89
Regisztráció ideje: 2018-01-06 16:47:19
[Halál az elnyomókra]

*Türelmesen várja a hajnal érkeztét, és lassan kiürül a míves pohár is. Hallja ahogy valaki közeleg a lépcsőn lefelé, és mielőtt megpillantaná, már tudja hogy nem Aurora az, mert az ő járásának hangját felismeri. Ahogy a gnóm feltűnik és harsány hahotázásba kezd, az ő arcán is széles mosoly jelenik meg, és széttárja karjait.*

-Ez van barátom! Való igaz nem sok bizodalmam van a mágikus dolgokban, eleddig csak az ész, az ügyesség, az erő és a fegyverek hatalmában hittem. Remélem rácáfol majd maradi gondolkodásomra, és készséggel felülbírálom nézeteim ezután. - mondja Oswaltnak vidáman.

*Amint Aurora is feltűnik, melegség költözik tekintetébe. Látja a nő pillantásán, hogy bizony aggódik, és most egyszeriben kissé gyámoltalannak, és még törékenyebbnek tetszik előtte, bár lehet ezt csak a fekete ruha teszi, amely közismerten karcsúsít. ( Nem mintha a nő rászorulna erre a tulajdonságára )

Egy bíztató mosolyt küld neki, és ahogy elhalad mellette finoman meg is szorítaná a kezét mintegy üzenve, nem lesz semmi baj. Az, hogy a nő is megmosolyogja, vagy talán bolondnak is véli igazán nem zavarja, még örül is neki, ha ezzel esetleg el tudja terelni gondolatait az elkövetkező dolgokról.

Figyelmesen hallgatja végig Oswalt utasításait, elismerően bólint jelezve hogy nem csalódott a mágus előkészületeiben, sőt, talán túl is szárnyalta azt mit tőle várt. Nem vág közbe amíg a gnom mondókája végére nem ér és bólogatásával jelzi hogy egyetért mindenben vele*

-Lenyűgöz barátom mi mindenre gondolt! Ha minden a terv szerint halad tényleg könnyű dolgunk lesz. De ne vessük el annak a lehetőségét sem hogy váratlan dolgok is történhetnek…

Ugyanakkor sokadjára támad az az érzése, hogy terve nem minden részletét osztja meg velül Oswalt, és amint a nő tekintetével találkozik az övé ugyanezt a kétkedést olvassa ki belőle. Ez legalább előnyükre válik hogy tulajdonképpen már sokszor olvasni tud a nő gondolataiban, elég annak egy pillantását elkapnia. Apró bólintással jelzi is felé hogy az ő fejében is létezik egy „B” terv a szorult helyzetre…Pillanatra elkalandozik és eljátszik a gondolattal hogy a medált mily sokszor tudná használni, de hát hiába nem tarthatja meg végül. Az alvók további kábítását feleslegesnek gondolja, főleg, ha teljes csendben tudnak láthatatlanul majd ténykedni.Megérti hogy a kobold varázslat felbukkanására is számít a támadók részéről. Mindenesetre elrakja a fiolát és a rongyokat is.

Még a gyertyák eloltása előtt szemügyre veszi zsákja tartalmát. Minden szerszámot megtalál benne amire szüksége lesz: egy nagyfogú fűrész, kalapács, véső, ékek, és végül vállára veti a feltekert kötelet. Ezáltal még inkább hasonlatossá válik a kéményseprőkhöz, de nem zavarja ez. Ő is a nyakába akasztja a nyakláncot és ámulattal veszi észre hatását. A sötétben még egyszer végig tapogat magán ellenőrizve a csizmaszárban rejtező hosszú tőröket, és a bőr vértbe dugott dobótőreit, majd feláll és határozottan az ajtóhoz megy. Észreveszi, hogy a nő megindulna hirtelen, de mellé lépve végig simít a karján és csak ennyit mond neki.

-Maga lesz kedves a szemünk és a fülünk, amíg el leszünk foglalva. Fontos feladat hárul magára mert szemmel kell tartania a kézműves társaságot amíg mi be nem fejezzük a dolgunkat. De kérem ne feledje, nem tudjuk mi vár ott minket, és ezért maradjon mindvégig biztos távolságban.

*Azzal kilép az ajtón és várja a gnóm varázslatát, hogy nesztelenül megközelíthessék a tett színhelyét.
~Lássuk hát mit tartogat ez az éjszaka számunkra~ gondolja feltekintve a csillagos égboltra.*

 

profile picture Aurora D'Lange
Aurora D'Lange
2020-05-22 21:20

Hozzászólások száma: 65
Regisztráció ideje: 2016-09-08 17:07:43
[Halál az elnyomókra]

Nem sokat aludt, de az eljövendő hajnal okán már meg sem próbálkozik vele. Egy ideje egyébként is már csak az ágyán ült, felhúzott, karjával átölelt térdekkel, üveges tekintettel bámulva a kinti sötét tájat. Most lassan tápászkodik fel, s az időt nem vesztegetve az ágy melletti székhez lép, hogy belebújjon a fekete blúzba és nadrágba - noha éjfekete bundája ígyisúgyis elrejtené a kíváncsi szemek elől, azért biztosra megy. Egy macska csendességével zárja maga mögött ajtaját, majd indul meg a folyosón a lépcső felé, hogy leérve jól meglepődjön az összekormolt férfin, és Oswalton, akik már ott várakoznak.

Elnézést, ha megvárakoztattam valakit...nem állt szándékomban. - a nagy bútortologatásra felvonja a szemöldökét, s a feketére festett arcú lord sajátságos mosolyt kap tőle, ahogy leér. Közelebb megy kettejükhöz, s amikor a gnóm kinyitja a táskáját, és nekikezd a mondókájának, lopva Isenaar pillantását keresi, hogy ő mit szól mindehhez. Az viszont világossá válik, hogy saját bundáját nem kell vásárra vinnie, hiszen mindezen mágikus csecsebékkel felszerelkezve az alakváltói képességeire nem lesz szüksége ma este. Átveszi a medált, a nyakába akasztja, a kicsiny fiolákat nadrágzsebébe rejti a vászonnal egyetemben, s elismeréssel adózik a gnóm felkészültségének, ugyanakkor nem egészen érti, mi szükség volt az előző esti évődésre. Nem igazán pazarolja a szavakat ma hajnalban, csendesen biccent. Elindulna a kicsiny csapat élén elsőnek, noha sejtése szerint a lovag azt úgysem engedné neki, így besorakozik Oswalt mögé az ajtó felé indulva, meghagyva az első helyet őlordságának.

Nos...részemről én készen állok, és kérdéseim sincsenek. - feleli eltökélten. - A szerencse álljon ma hajnalban az oldalunkon.