A kúria és a környéke

Nyomozás a Bábmester után

A céljukat elérték. Bejutottak mindenféle kérdés és könyörgés nélkül, Marcusnak szabad útja van az egész szentélyben.
Pár perc után fejvesztve rohan ki a fiú, több gyógyító után kiáltva, így a védelmük is bőven megcsappan.
Pillanatok alatt megszabadítják a lányt a ruháitól, feszegetik a sebeket, keresik a szerveket melyeket a szúrás érhetett, de nem találnak semmit. A vér csak ömlik, egy szép tócsát hagyva az ágy alatt amire fektették.
Mindenféle kenőcsöt, gyógyszert kennek rá és préselik le a torkán hogy a vérzést elállítsák, vagy legalább lelassitsák hogy egyáltalán össze tudják varrni a sebeket, de úgy tűnik sikerrel járnak.

 

Nyomozás a Báb mester után

Érzi, hogy nem természetes ez a fajta vérzés. Nem talált el olyan vaskos eret, amely indokolná ezt a vérzést, és még is. Talán jobb lett volna, ha őt szúrják meg? Megérte volna a nagyobb kockázatot? Diszkomfortot érez. Nem szereti, ha a dolgok nem abban a mederben mennek, mint amit szeretne, és itt határozottan nem az volt a célja, hogy megölje a nőt. A tippre bólint, de csak félig figyel oda a halk szavakra, elfoglalja a sietség.
- UTAT! - kiabál és tör magának helyet a tömegben, gyorsan elérve a szentély lépcsőit és örökkön tárva hagyott ajtajait, amelyek jelzik, hogy mindenkit szívesen várnak.
- Segítsenek! - Azonnal oda is siet hozzájuk egy papnövendék, és terelgeti őket egy szobába
- Arra az ágyra tegye le. Mi történt? - kérdi a fiú.
- Megszúrták. Nagyon vérzik! - teszi Marcus az ágyra a nőt, majd lepillant rá. - Minden rendben lesz. - mondja neki halkan, de aztán már el is hátrál, mert rögtön oda rohan egy vajákos, egy gyógyító és egy herbalista. A szoba másik felébe áll, aztán Sedat figyelve egy pillanat alatt emberformájú köddé válik, S aztán alaktalanná válva kúszik ki az ajtó alatt, egyenesen keresve a pincét.

 

Nyomozás a Bábmester után

Szíve úgy ver, hogy majd kiugrik a helyéről. Ahogy a férfi közelebb lép hozzá finoman átkarolja a nyakát, testét pedig közelebb nyomja hozzá. Háta a hideg kőfalhoz ér, amitől alig érezhetően megrezzen. A penge érintése még a ruhán keresztül is hidegnek érződik ezen a forró nyári délelőttön. Egy pillanatra a szemeibe néz, majd biccent egyet, S reszketve préseli ki a levegőt az ajkai között. Arcát az övéhez bújtatja, S csak akkor nyugszik meg, amikor meghallja a férfi mély, duruzsoló hangját. Ajkait résnyire nyitja, kiejtve belőle a rongy darabot, de nem is baj, nincss rá szükszége.
Az éles penge úgy vágja át a bőrt és húst, mintha csak vajból volna. Ahogy kihúzza a forró nedű vegigcsöppen a lábán és a földön is mind a két alkalommal. Seda kifejezetten jól tűri, mindössze a második szúrás után hagyja el egy halk, fájdalmas nyögés az ajkait.
Lábai megremegnek, Marcust pedig olyan közel szorítja magához, mintha csak az élete múlna rajta. Körmét a vállába mélyeszti, S csak akkor engedi el amikor már húzódna el tőle.
Engedelmesen a karjaiba borul, S meglepő módon már most olyan sápadt mintha csak hálni járna belé a lélek.
A kapott kabátot a sebekre szorítja, ám abból úgy ömlik a vér mintha fontos eret talált volna, pedig tényleg nem.
- Siess, Marcus. - fejét a mellkasára dönti, S csak halkan piheg a karjai szorításában. - A keresést kezd a pincében, ott szoktak lenni rejtett tekercsek.

 

Nyomozás a Báb mester után

Érzékeli, hogy nem csak úgy, hanem képességét használva vezeti a lovát, mert már előre olyan helyeken vágtatnak át, amiről nem gondolná, hogy tudnak, hacsak nem látja valaki előre a másik helyzetét. Egy sikátorba érve megállnak leszállnak a lóról, miközben hallgatja Seda magyarázatát, amiben van ráció. Az fel sem merül, hogy ne a nő legyen sebesült, biztonságosabb mindenki számára. Figyeli, hogyan készül fel a nő a szúrásokra, de a vigyor nem rejti el előle az aggodalmasan verdeső szívét. Mint egy csapdába esett madár. Elő húzza a tőrt, egészen közel lép hozzá, tarkójára fog, míg a falhoz szorítja testével, akárha két szerető volna, így takarva mások elől a szándékot, hogy a köpenye rejtekében épp megszúrni fogja a másikat.
- Nyugodj meg. Tudom mit csinálok. - dörmögi a bőrére az arcán, aztán rá pillant kicsit sem bizalom gerjesztő, vörös-fekete szemeivel. Ujja a tőr hegyére simul, Seda hasahoz ér, tekintete kicsit semmibe révedő lesz, ahogy az érintésre koncentrált. A lüktető, szaftos, édes ereket érzi az ujja alatt. Minél több van egy csomóban, az jelzi valaminek a helyét. Máj, például. Kicsit lejjebb csúszik az ujja, és aztán oldalra, megtalálva a tökéletes helyet nem vár: a nő úgy is tudja, mikor szúr, nem tudja váratlanul csinálni. Rövid és gyors a szúrás, épp olyan mély, amennyire feltétlenül szükséges. Mély levegőt vesz az orrán át, az illat kicsit bódítja, de észnél marad, keres egy másik pontot ugyan így, és ugyan úgy szúr. Az sem baj, ha Seda belé kapaszkodik, szilárdan tartja őt. Amikor úgy érzi, elég, elengedi a nőt. Habár legszívesebben lenyalná, inkább letörli a tőrt a köpenyébe, amelyet le is vesz, és Seda sebeire szorítja. Elteszi a fegyvert, ölbe kapja a nőt és megindul vele a gyógyítók felé. Mire a napra ér, szemei ismét felveszik a szokásos színüket.

 

Nyomozás a Bábmester után

A lóval vágtázva indul, gyorsan és egész pontosan kerülgetve a főutcán hömpölygő tömeget, így nem is kell nekik sok idő hogy a toronyból a gyógyítók közelébe érjenek. A férfi hangjától és érintésétől néha végigfut rajta a kellemes libabőr, melyet igyekszik vérprofi létére véka alá rejteni. Amikor odaérnek, ott rögtön az első sikátorba befordul és lepattan a lóról.
- A nap huszonnégy órájában bűzölgök az alkoholtól. Ha csak kiütsz, nyilván azt mondják részeg vagyok és elzavarnak haza. Az apró sebekkel pedig csak egy bábához küldenek majd.. - egy könnyed mozdulattal letépi ruhájának ujját, összehajtogatja párszor, majd az ajkai közé veszi, s erősen ráharap.
- Fogd meg azt a tőrt és forgasd meg bennem párszor, több helyen, különben nem vesznek komolyan. Amíg velem foglalkoznak, addig te körbe tudsz szaglászni.. És hidd el, majdnem az összes velem fog foglalkozni. Gyerünk, ess neki.
Elszánt vigyor ül ki az ajkaira, holott mélyen legbelül ha nem is retteg, de fél hogy olyan komoly sérülést okoz neki a férfi, melyet még azok sem tudnak rendbe hozni. Ilyenkor hátrány az áldás.

 

Nyomozás a Báb mester után

Felkelve figyeli, ahogy Seda meghúz egy flaskát, segít neki felkelni a földről. Az elhatározás egyszerre kelt benne aggodalmat és izgalmat. Jól fog esni borsot törni a mágusok orra alá.
- Legyen így. - bólint kis vigyorral, aztán amikor a nő mellé léptet, gond nélkül ugrik fel mögé a segítségével és ezúttal ő az, aki átkarolja a másik derekát, a nyakából áradó aromát pedig igyekszik figyelmen kívül hagyni.
- Biztosan ne csak kiüsselek? Azt akarod, hogy szúrjak? - kérdezi a füle mellett dörmögve, míg elindulnak a tömeget lassan kerülgetve, fejére újra visszahúzza a csuklyát.