Marcus Draegan
2022-06-22 11:29
Hozzászólások száma:
125
Regisztráció ideje:
2022-06-17 23:56:12
Nyomozás a Báb mester után
Érzékeli, hogy nem csak úgy, hanem képességét használva vezeti a lovát, mert már előre olyan helyeken vágtatnak át, amiről nem gondolná, hogy tudnak, hacsak nem látja valaki előre a másik helyzetét. Egy sikátorba érve megállnak leszállnak a lóról, miközben hallgatja Seda magyarázatát, amiben van ráció. Az fel sem merül, hogy ne a nő legyen sebesült, biztonságosabb mindenki számára. Figyeli, hogyan készül fel a nő a szúrásokra, de a vigyor nem rejti el előle az aggodalmasan verdeső szívét. Mint egy csapdába esett madár. Elő húzza a tőrt, egészen közel lép hozzá, tarkójára fog, míg a falhoz szorítja testével, akárha két szerető volna, így takarva mások elől a szándékot, hogy a köpenye rejtekében épp megszúrni fogja a másikat.
- Nyugodj meg. Tudom mit csinálok. - dörmögi a bőrére az arcán, aztán rá pillant kicsit sem bizalom gerjesztő, vörös-fekete szemeivel. Ujja a tőr hegyére simul, Seda hasahoz ér, tekintete kicsit semmibe révedő lesz, ahogy az érintésre koncentrált. A lüktető, szaftos, édes ereket érzi az ujja alatt. Minél több van egy csomóban, az jelzi valaminek a helyét. Máj, például. Kicsit lejjebb csúszik az ujja, és aztán oldalra, megtalálva a tökéletes helyet nem vár: a nő úgy is tudja, mikor szúr, nem tudja váratlanul csinálni. Rövid és gyors a szúrás, épp olyan mély, amennyire feltétlenül szükséges. Mély levegőt vesz az orrán át, az illat kicsit bódítja, de észnél marad, keres egy másik pontot ugyan így, és ugyan úgy szúr. Az sem baj, ha Seda belé kapaszkodik, szilárdan tartja őt. Amikor úgy érzi, elég, elengedi a nőt. Habár legszívesebben lenyalná, inkább letörli a tőrt a köpenyébe, amelyet le is vesz, és Seda sebeire szorítja. Elteszi a fegyvert, ölbe kapja a nőt és megindul vele a gyógyítók felé. Mire a napra ér, szemei ismét felveszik a szokásos színüket.