A kúria és a környéke

Nyomozás a Bábmester után

Apró teste a fal és a vámpír fogságába kerül, akárcsak egy kalitkába zárt kismadár, ám mégsem fél. Ugyan szíve a szokásosnál hevesebben ver, ám ezt mindössze az izgalom és meglepettség okozza.
Teste szorosan az övéhez préselődik, S minden cirógatással igyekszik egyre közelebb S közelebb bújni hozzá. Amikor a rakoncátlan ujjacskák a combját érintik, fél lábával át is karolja Marcus derekát. Erőteljes, parancsoló hangjára kinyitja a szemeit, S egy sandításnyi időre a rémült fogadós lány után pillant. Ekkor ajkaira kiül egy félvigyor, fejét pedig oldalra biccenti elegendő helyet hagyva a fogak közeledésének. Amint megérzi a bőrén, ajkait egy halk szusszanás hagyja el, ám az éhes férfi mégis inkább csak egy csókkal jutalmazza.
- Meggondoltad magad? - súgja a mohó ajkaira, mielőtt azok újra összefonódnának. Karját kiszabadítja a szorításból, hogy tarkóján pihentesse egy darabig, míg a másikkal felfedező útra indul. Ujjbegyeivel lágyan lesimít a kulccsontján, majd a mellkasán egészen a hasáig, ahol utat tör magának az ing alatt, ugyanezt a kört leírva ám mostmár a felhevült bőrén.
Válaszra túl sok időt nem hagy a vampírnak, hiszen érzi a vágyat, a gyilkos kísértést melyet a vére iránt érez.
- Nem gondoltam, hogy ennyit fogsz hezitálni. - nyelvét végig húzza a penge éles szemfogakon, miközben egy újabb, alkohollal átitatott csókot lop tőle.

 

Nyomozás a Báb mester után

Olyan rég kóstolt ezelőtt ilyen finom falatot. Olyan rég mélyedt foga mágiatudó puha húsba. Egész nap itt lebegett az orra előtt ez a csábító illat és ott járt elméjében az íz. A döntések következményekkel járnak, az ő esetében egy kicsit másmilyennel, mint az átlag embernél, még is ujjai elengedik a fogadós leányt, hogy Seda csuklójára foghasson rá. Nem érez félelmet. Nem érez kellemetlenséget. Egyszerűen csak átkarolja, mint egy szeretőt, és hagyja, hogy az ajkaik összesimuljanak. Éhes csókkal veszi el azt a pár cseppet az ajkáról, a gyümölcspárlat és szinte bizsergetően finom vér íze kissé el is ködösíti a fejét. Karjaival átöleli a másikat, erős börtönbe zárva testét. Csak akkor szakítja meg a heves csókot, amikor megszólal.
- Kifelé. - mondja oda se nézve a lánynak, aki eddig csak döbbenten állt, most viszont azonnal kiiszkol a szobából, már amennyire az alkoholos állapota engedi. Amíg ez megtörténik, Marcus egy lépéssel a fal és a teste közé szorítja "áldozatát", aztán már hajol is a selymes bőrű, édesen illatozó, kecses nyakához, amelyet ajkaival simít végig, majd csókol bele. Ha nem lenne ennyire idegesítően hosszú, kezei utat találnának a ruha alá, így viszont kénytelen csak azon keresztül végig simítani hátán, derekán, le a csípőjére és fenekére. Nyelve érinti a forró bőrt, szinte érzi az ér lüktetését, foga is hozzá ér már, de megáll a mozdulatban. Ha most ebben az állapotában megharapja, meg fogja ölni a nőt. Mély levegőt vesz, felemelve a fejét lepillant a nő sápadt arcára, ha kinyitja, a szemébe. Olyan erősen vágyja a vérét, hogy szinte zihál attól, ahogy visszafogja magát, izmai pedig bele feszülnek, de még mindig nem engedi sehová karjai és teste fogságából a másikat. Helyette pár pillanatig fürkészi, mielőtt újra megcsókolná, de ezúttal más szándékok vezérlik.

 

Nyomozás a Bábmester után

Szemrebbenés nélkül állja a fenevad vörös tekintetét, egy pillanatra sem kapva el a sajátját.
- Életünk minden pillanatában döntéseket hozunk. A különbség az, hogy néha a józan ész, van amikor a szív.. S olykor az ösztönök uralják őket. Aranyat nyújtottam, ám te mégis inkább gyémántot kívánsz, holott sokkal többet nem ér, mégis fényesebben csillog. Neked is vállalnod kell a következményeket..
Szemeit lehunyja, ezzel megszakítva képességét, S csak akkor pillant fel újra amikor megérzi az erős szorítást a csuklóján. A rántásra a férfi karjaiba omlik, finoman átkarolva a nyakát. Közeledését sem állítja meg, inkább ujjait belebújtatja a sűrű, porral telített hullámos hajzuhatagba, átadva magát a férfi irányításának.

 

Nyomozás a Báb mester után

Szórakozott mosollyal figyeli, ahogy iszik, majd közelebb lépve a lány hajával játszik.
- Csupán a figyelmedet hívom fel arra, hogy a döntéseidnek következménye van. Néha rosszabb, mint amire számítanál. - feleli nyugodtan, de amikor a másik az ajkához nyúl, akkor csak figyelni kezdi. Akkor feszülnek meg az izmai mint egy visszafogott vadnak, amikor megérzi a nyomást a fogán és a vért a nyelvén. Mintha csak egy vadászó véreb lenne, mereven figyeli a mozdulatot, amivel Seda összekeni a leány nyakát, majd saját ajkát. Eljutnak a szavak is a tudatáig, és tudja, hogy a másiknak igaza van, még is, az az íz... Szinte felsóhajt a vágytól, a szemeit pedig még akkor sem tudja levenni Seda ajkáról, mikor a nyelve már a nyakra kent vércsíkot tisztítja le. Talán pont ez az utolsó csepp a pohárban. Először itt az ivóban, majd az utcán, a gyógyítóknál, és most újra itt. Bezárult a kör, ő pedig úgy érzi, hogy eleget incselkedtek vele: mert ez az, a vak is látja. Kiegyenesedve tolja félre az útból a lányt, hogy közelebb lépve elkapja Seda kezét - amennyiben engedi, hisz a jövőbe lát -, bár akkor a szándékot is láthatja arra, hogyan rántja magához a férfi a karjánál fogva, hogy bezárva a távolságot az ajkáról is eltűntethesse a vért.

 

Nyomozás a Bábmester után

Megragadva az üveg nyakát felemeli azt, S úgy kezdi el magába dönteni, mintha csak tiszta víz lenne. Miután majd a felét egy húzóra lepréselte a torkán, mosolyogva feláll a helyéről S állva a férfi pillantását szépen lassan közelebb sétál. Megállva előttük ujjait a lány hajába fúrja és megcirógatja az arcát.
- Te most megpróbálsz bennem bűntudatot kelteni, amikor én ilyen kedves voltam hozzád mind idáig? - csalódottan felsóhajt - Azt mondtad, az én véremet nem fogyaszthatod, mert függővé válsz, ezt pedig nem engedhetem meg, nem igaz? - mutató ujját óvatosan Marcus ajkaihoz érinti, majd szemfogához nyomva finoman felsérti azt. Elhúzza tőle az ujját, majd a lány nyakához érintve szépen lassan végig húzza rajta a vércsíkot. - Kénytelen vagy mással beérni.. vagy.. örökre a vérem ízének foglya leszel.. választhatsz.. - ekkor elhúzza az ujját a lány nyakáról, S a vért most a saját ajkaira keni, türelmesen várva a vámpír döntésére.

 

Nyomozás a Báb mester után

Az érintését nem követi szemmel, a tekintete Sedaét figyeli.
- Jobb is, ha megijed, hiszen egy éhes vámpír karjai közé lökted. - mondja szórakozottan, de amikor a lány elkezd nyüszögni az ujjai között, rá pillant.
- Maradj csendben. - a báj azonnal kifejti a hatását, és a leány elhallgat. Marcus újra felemeli a pillantását az idézőre, féloldalasan felé fordulva. Arra, hogy őt kóstolgatná-e...
- Az első csepp óta kívánom a véred, ez nem olyasmi, ami meglepő lenne. - feleli. Az utolsó mondatra felemeli a szemöldökét.
- Ez a válasz a kérdésemre? Azért a fiatal, finom falat, mert korlátok nélkül kell élni az életet, mert bármikor véget érhet? - kérdezi, majd a markában álló leányra tekint.
- Nem tudod, hogy mikor mennyi vérre van szükségem. Főleg nem ahhoz, hogy magam is berúgjak. Valóban azt akarod, hogy őt egyem meg? - kérdezi felé fordulva, de a lányt háttal maga elé húzza, a szőke haját félre húzza az egyik oldalról a másikra, szabaddá téve nyakát. Oda hajolva megillatolja a puha bőrt, hallja a heves szívverést, de a vörössé váló szemeit Sedan tartja.