~ Anwarion Szerepjáték ~


Királyi udvar

A Várhegyen magasodó palota impozáns fehérmárvány tömbje a királyi hatalom és méltóság megtestesítőjeként magasodik a város fölé. Nem csupán a mindenkori uralkodó, s a Koronatanács székhelye, de a királyi család rezidenciája is egyben, s mint ilyen, báloknak, társasági eseményeknek otthona, hova bejáratos az ország nagyjainak színe-virága. Folyosóin törtető udvaroncok, koncra leső csepűrágók súgnak össze, termeiben államügyekről határoznak, szövetségeket kötnek, s intrikálnak a zászlósurak, országbárók ligái.A palotanegyed kastélyai úgy bújnak a Várhegy köré, mintha félnének, hogy bármiben is elmaradnak a királyi udvartól. Kövezett utcáin, parkjaiban gyakoribbak az őrjáratok, mint a városban másutt, s külön fal veszi azt körül, hova csak menlevéllel juthat be.


profile picture Rasmus Ardour
Rasmus Ardour
2023-05-07 13:03
Titulus: Az árnyék
Hozzászólások száma: 20
Regisztráció ideje: 2022-11-28
A mágusok találkozója

Meredten nézi a megrettent foglyot maga előtt, aki félelme ellenére nem nyitja ki a száját. Ő is akár csak a fogoly némán hallgatja a nő beszédét közben. Ha nem beszél a fogoly akkor nem beszél, az idő most nekik dolgozik tudja jól. Anélkül, hogy bármit is tenne, tudja ezerféle gondolat suhan át a fogvatartott fejében egyre csak növelve a kétségeit és egyre labilisabb is lesz az elhatározásában hogy nem fog beszélni. Vissza is helyezi a gyolcsot a szájába.

- Így ni, akkor maradjon csak így…

Vele ellentétben viszont Rasmus fontosnak érzi, hogy megszólaljon már a beszélgetés elején.

- Én nem kételkedtem benned… lép közelebb kedveséhez - - csupán azt mondtam, hogy a tétlenséggel nem biztos hogy a jó felé billented a mérleget. És ahogyan döntesz az fogja formálni azt hogyan lesz ezután…

A földön fekvő férfiról szerelmére helyezi át figyelmét. Elég közel van hozzá, hogy ha halkan is beszél meghallja őt úgy, hogy a férfi a sarokban mit sem ért az egészből.

- Soha nem kívántam, hogy olyat tégy, ami ellenedre van… - kezd bele nehéz szívvel érezve a megvetést a nő részéről. Az igaz szó miatt bármit gondol azt pontosan úgy mondja ki ahogyan az elméjében megfogan. Talán olyasmit is kimond, amit amúgy nem akarna. Nem tudja tompítani szépíteni gondolatait, nem lehet kíméletes sem.

- Sem a módszerekben, sem a céljaidban nem kényszerítettelek soha olyanra, amivel nem értenél egyet vagy ami ellentmondana a lelkiismeretednek, és talán hiba volt, hogy ide hoztalak téged. Úgy gondolod mindig tisztán fogod látni mi az igazság útja, de én már megtapasztaltam ezalatt a rövid közös időnk alatt is hogy ez nem mindig sikerül… - a cella sarka felé sétál hogy fanyar arckifejezését amely fájdalommal teli gondolatokról tanúskodik, ahogy felvillan előtte Uriel arcképe is, kedvese ne láthassa.

- De a szándékod jó és nemes és csak egyetérteni tudok minden egyes szavaddal kedves. Ezerszerszer tisztább a lelked, mint az enyém valaha is volt... belátom. Sokszor azt sem értem mit becsülsz bennem… A te értékrendedben én méltatlan ember vagyok.. De nem hiszem, hogy erőszak nélkül és fájdalom okozása nélkül lehet élni tartósan itt Anwarion földjén, vagy inkább úgy mondom a kúriában vagy hasonló helyeken. Amikor mágiát használsz már az is árt a másiknak. Lehet nem fizikailag, de mégis bántod a másikat. Hogy megvédd magadat, szeretteidet, az általad pártolt igazságot…

Tovább sétál és pont a kövezeten lévő sötét folt előtt áll meg. Önkéntelenül is rávetődik tekintete. Arra gondol: mennyi mindent nem tud róla kedvese. A folt a kövezeten az ő vérének a nyoma. Ő raboskodott itt évekig. Hiába cserélődtek itt azóta más rabok, hiába sikáltatták fel velük ezerszer a követ az ő vére nyoma örökre beleégett a kövezetbe. Ez a hatalmas folt az ő szenvedésének, megaláztatásának és menekülésének örök lenyomata. Nem ismeri a nő a múltját, miért és hogyan kellett menekülnie, hogyan került rabságba és végül milyen módon szabadult ki. Azt sem tudja miért kellett rejtőzködnie, hogyan kötött ki a kúriában, és kik üldözik őt mind a mai napig. És hogy milyen árat fizetett a szabadságáért. Ha másként nem, lélekben és hogy élhessen, végül pedig ehhez a benne lévő sötétség segítette hozzá… És hogy hány ízben nem tudta elkerülni azt hogy erőszakot tegyen másokon..
A nő soha nem kérdezte. Pedig elmondta volna. De mindig volt valami fontosabb, égetőbb probléma, amivel foglalkozni kellett. Valami olyan gond, ami az életüket fenyegette, a kapcsolatukat veszélyeztette. Az, hogy ő kicsoda valójában talán nem is volt fontos. Eddig. Most érkeztek el oda, hogy olyan szeletét vágják ki az élet tortájának, ahol már tudni kell mit rejtenek a mélyebb rétegek.
Átlépi a foltot a keserű kifejezés nem tűnik el arcáról. Végigsimít a haján, fejét oldalra billentve révetegen majd kérdőn néz szép szerelmére.

-Mondd akkor miért tanultál meg fegyverrel bánni, vagy a puszta kezedet fegyverként használni ha soha nem akarod alkalmazni azt? Én nem kérem hogy használd, még magam miatt sem… - lép ismét közelebb hozzá.

- És fontos tudnod: Soha nem tekintettem rád úgy hogy hasznos vagy-e számomra vagy sem. Csak egy megérzés volt az is, hogy az életemet megválthatod. De nem ezért vagyok melletted, hanem azért, mert beléd szerettem. Ha nem lennél hasznomra soha akkor sem lenne ez másképp… De te is tudod hogy nem így van.. és tudod mennyi mindent köszönhetek neked. Naui Salang…

Újra a fogolyra esik tekintete aki már szinte könyörög hogy beszélhessen. Próbálna is beszélni, de a gyolcstól csak artikulátlan dünnyögés hallatszik felőle.

 

profile picture Aranusiel
Aranusiel
2023-05-05 09:09
Titulus: Fehér Papnő
Hozzászólások száma: 20
Regisztráció ideje: 2022-05-31
A mágusok találkozója

Valójában a papnő, míg Anwarion földjére nem keveredett, igencsak zárt körülmények között élt. Egyetlen feladata a tanulás volt, a felkészülés papnői életére, tevékenységeire. A külvilág csak annyiban létezett számára, mint egy mítosz. Sosem keveredett semmilyen réteggel, sohasem hagyta volna el szentélyüket, ha nem került volna sor arra a végzetes háborúra, amelyben a fiatal papnő önfeláldozásának hála megmenthette királya életét. Nagy árat fizetett érte valóban, ezt Rasmus is jól tudja. Mégsem cselekedne másképp, ha újra meg kellene hoznia ezt a döntést. Töretlen hűséggel és odaadással szolgálta urát, hite Istenében tiszta fényű papnővé tette, s rendjük sokkal inkább tekinthetők mágusoknak, semmint papoknak. Tanulmányait hangyaszorgalommal, hihetetlen kitartással végezte. Istene azonban mindig figyelemmel kíséri sorsát, és társai sorsátt is, számukra nem létezik mana mentes hely. Ha mégis ilyen helyre keverednének, Istenük akkor is ugyanúgy juttat az energiából számukra.
Míg erre a földre nem lépett sohasem nyúlt fegyverhez, nem is volt rá szüksége soha. Felszentelésekor fogadalmat is tett, hogy erre sohasem fog sor kerülni, ám ahogy Rasmus is utalt rá már több ízben, az út, amin járunk, gyakorta fontosabb, mint maga a cél. Annyi minden történt, mióta megérkezett Anwarionba. Új feladatok, új célok, képességeket szerzett, harcolni is képes már fegyverrel. Ha akarna sem tudna már ugyanaz a lány lenni, mint aki felbukkant egykor.

Mindez egy pillanat alatt futott át elméjén, míg végighallgatta Rasmust a cselekedetekről. Elmosolyodik, magabiztosan tekint a szemébe. Egy csapásra eltűnt belőle az a furcsa ellenérzés, ami eddig hatalmába kerítette. Hagyta, hogy a sok kétség eltávolítsa őt attól, ami az ő igaz lénye. Cselekedhet valójában bárhogy, ha az összhangban van az Istene lényével, szolgálatával, nem fogja megtagadni tőle a segítséget sosem. Bárhonnan kapcsolódhat hozzá, hiszen az ő teste maga a szentély, egy kehely, vagy akár egy csatorna is, ha az isteni erő áramoltatásáról van szó.

- Nincs okod kételkedni tovább. - kérdés, kinek is mondja ezt, hiszen talán nem is kedvese volt, aki kételkedett volna akár egy pillanatra is.
- Már döntöttem, már minden előre megvolt, talán hamarabb, mint ahogy beléptünk ide. Minden úgy lesz, ahogy annak meg kell ltörténnie. - jóslásokba nem bocsátkozna ezen a szinten most még, egyelőre elég, ha a fogoly kinyitja végre a száját, és mindent elmesél, ki küldte, kinek a szolgálatában áll, mi a céljuk.
- A döntésem mindig az igazság oldalára fog billenni, és igazad van. Köszönöm, hogy emlékeztettél erre! Azonban fogadd el tőlem - beszél ugyanolyan halkan, mint korábban - hogy míg vannak emberek, akik késztetést éreznek, hogy a padlón fekvő emberek nyakára vagy hátára tiporjanak, mondván, mert ilyen az emberi természet, én erre sosem leszek képes. S azt hiszem ez alól még az ellenségem sem kivétel. Legyőzhető másképp is, de mindenbe nem lehet beleavatkozni. Szem előtt tarom, amit most mondtál Naui Salang! Csak ne kelljen másnak lennem, mint ami vagyok, mert nem fogok tudni működni, és akkor nem leszek hasznodra. - mondja mosolyogva, de be is fejezi, mert nem a magyarázatok ideje van itt, sokkal inkább a cselekedeteké.

A fogoly a mágia hatására és ők ketten is immár csak és kizárólag az igazat mondhatják. Bár most feltehetne olyan kérdéseket párja számára is, ami talán kellemetlen lehetne számára, pont ezért nem teszi. Egyrészt, nincs annak helye ott, másrészt sosem folyamodna ilyen aljas trükkökhöz. A hazugságokkal az a gond, hogy az egyik a másikhoz vezet. Hamarosan olyan lesz, mintha olyan úton menne az ember, amit nem ismer, s végül eltéved. Ezzel tisztában van Rasmus is, és bár nem hazudott még a lánynak, olyan titkok övezik, amitől ha nem szabadul meg, ugyanúgy felemésztik a lelkét, mint a hazugságok, vagy a kegyetlen tettek.


 

profile picture Rasmus Ardour
Rasmus Ardour
2023-05-04 13:15
Titulus: Az árnyék
Hozzászólások száma: 20
Regisztráció ideje: 2022-11-28
A mágusok találkozója

Neki valóban nem kell szétnéznie a cellában ahhoz hogy pontosan , akár becsukott szemmel tudja mit hol talál. Szótlanul hallgatja kedvese szavait. És valóban. Mintha gondolataiban olvasna: ráeszmél oly sok mindent nem tud róla a nő. A szerelem lerohanta őket szédítő gyorsasággal, és lettek egymásnak fontosak és elválaszthatatlanok pillanatok alatt. És bár ő Aranusiel múltjának jelentős részét már megismerte Ramor és egyéb dolgok révén, az ő múltja rejtve maradt szinte teljesen kedvese előtt. Nem titkolta azt de a nő meg nem kérdezgette őt csak ritkán. És nem is bánta hogy nem került sok dolog napvilágra. De előbb utóbb úgyis szembesülnie kell a múltjával a szép szőke papnőnek úgyis.

Egyetértően bólogat Nusika szavaira. A lelki tisztasága, önzetlensége titokban meg is hatja kicsit. De arca mégis elkomorul lassan.

- Sajnos nem lehet mindig kimaradni a dolgokból. Mert néha dönteni kell végül is kit pártolsz. Ha nem cselekszel azzal is elbillented a mérleget valamelyik irányba. És az lehet nagyobb áldozatot fog követelni mint amit én elkövettem ez ellen a szerencsétlen ellen. felel halkan és bólint hogy nyomatékot adjon szavainak.

- De nagyon köszönöm ha megkímélsz az embertelenségtől. Nem szeretek rosszat cselekedni főleg azért mert túl sokszor megtettem már... - nem is folytatja inkább. Figyelmesen hallgatja Nusika szavait.

Ő a cella egyik sarkához sétál közben ahol meglát egy a padló kövei között felsejlő talán csak számáraclétező sötétbarna foltot. Pár pillanatig az emlékezés tartja fogva elméjét. Majd keserű arckifejezéssel fordul szerelméhez.

- Veled vagyok, bízok benned. Most is mint máskor. És legyen ahogy jónak látod, alkalmazzuk a te ötletedet először .. egyezik bele halkan a tervbe.

Közben egy szivart keres elő és meggyújtja. Elgondolkodva fújja a füstöt ki maga elé.
Majd amikor az igaz szó varázslata elhangzik közelebb lép kedveséhez.

- Ezek nem jótét eltévelyedett lelkek akik ott felejtettek valamit a kastélban. Pontosan tudom hogy a mágustanács vezetője ellen mesterkednek. Fabrizio Fabbretti mester ellen aki az én mesterem is volt egykor. És jó okom van rá hogy a legrosszabbat is feltételezzem róluk mert túl sok pénz és hatalom áll a hátterben... mondja mindezt olyan hangosan hogy a betömött szájú fogoly is jól hallja minden szavát.

Odasétál hozzá lassan. Egész lénye most sokkal kíméletlenebb mint amilyennek kedvese valaha láthatta és biztosan félelmet kelt a rabjában is. Nem is kicsit. Ugyanis már percek óta mentálisan hat rá de nem pozitív irányban használva képességet. A rettegést és félelmet ültette el a férfi gondolataiban aki valóságos szörnyetegnek láthatja most Rasmust.

Odaguggol mellé szájában a szivarral és kirántja a szájából a belegyömöszölt gyolcsot. Kezével megfogja a rab állát és összeszorítva arcát kényszeríti hogy a szemébe nézzen.

- Kezdhetsz dalolni madárkám... Igyekezz sok hasznos dolgot elmondani nekem és csinos segítőmnek. De vigyázz! Ha elunom magam akkor szépen kisétálok azon a portálon ott ni... - veszi elő a kockát és amit betekeri azt rámutat az éppen megnyíló kapura.

- Ha innen kilépek, nem jövök vissza többet. És azt sem hagyom hogy ő érted jöjjön. -mutat Aranusielre most már.

- Itt fogsz megrohadni, vagy éhen és szomjan dögleni. Ahogy tetszik. Nem járt itt senki legalább öt éve. És nem is fog ezt elhiheted...- kel fel mellőle és ráfújja a füstöt a férfira.

Rá néz kedvesére aki önként választotta a jó zsaru szerepét ezzel leosztva az ő lapját is. És várja mit fog tenni. Neki a sötétség jutott, ezzel tud most élni , ez való neki, így lehet csak hiteles. És lehet valóban nem több ennél mint amit most a helyzet megmutatott. De titokban nagyon is írigyli kedvesét hogy neki a jók privilégiuma jutott az élet  drámajátékában. Ugyanakkor tudja pontosan mennyire megküzdött érte.

// Nincs szükség kockadobóra, a férfi nagyon képzetlen mágus,  alacsony mentális ellenállási szinttel. Aranusiel mágiája hatni fog rá//

 

profile picture Aranusiel
Aranusiel
2023-05-04 10:53
Titulus: Fehér Papnő
Hozzászólások száma: 20
Regisztráció ideje: 2022-05-31
A mágusok találkozója

Még mindig lelkifurdalástól gyötrődve kel át a portálon egy olyan helyre a többiekkel, ahol elsőként is magához kell térnie. Bezárul mögöttük a kapu, a férfi elengedi a kezét. Végignézi, amint Rasmus a láncokhoz cibálja a megkötözött alakot, és elnémítja valami finom anyaggal. Nem is nagyon bírja nézni, inkább körbetekint, hová érkeztek. Megállapítja, kedvese otthonosan mozog ebben a közegben, s rájön, mennyi mindent nem tud még róla. A súlyos levegő régi sikolyokkal terhes, a hely aurája is nyomasztó. Ábrándjaiból szerencsére Rasmus hamar kirángatja.

- Éppenséggel tehettem volna másképp, ha előbb neked segítek, és csak utána neki. - néz félre.
- Csak megsajnáltam. S ráadásul nem követtem még a saját elveimet sem, hogy nem avatkozom bele a dolgok menetébe, ha nem szükséges.

A vigasztalás megnyugtatóan hat rá, elfogadja a helyzetet, és a legfontosabb, Rasmus nem neheztel rá. Bólint egyet az őszinte szavakra.

- Igyekszem segíteni neked abban, hogy ne kelljen embertelenül viselkedned, az felemészti a lelkedet. Vannak más megoldások az erőszakon kívül. Ha pedig nem sikerül kitalálnom, akkor nincs más választásom, bele kell törődnöm a kegyetlenebb eszközökbe. De amíg csak tudok, találok más megoldást, ha kell, úgyis megtörhető, hogy ne kelljen méltatlannak lenned közben magadhoz, a lelkedet megtörnöd még jobban. - közelebb lépdel a fogolyhoz, aki csak szúrós szemmel néz most rá.
- Van egy ötletem máris, hogyan tudnád úgy kivallatni, hogy ne kelljen bántanod. - visszamegy Rasmushoz, és lehalkítja a hangját.
- Tudok egy igét, amit ha alkalmazok, akkor csak igazat szólhat mindenki, te is, én is. Ez jelen esetben nem túl kockázatos, mivel csak magunk vagyunk. Kifaggathatod anélkül, hogy csak egy ujjal is hozzáérnél. Viszont, amennyiben tényleg mágus, ahogy feltételezed...- bontakozik ki Rasmus karjai közül, és sétálni kezd a cella nyirkos kövein, léptei tompán koppannak, míg meg nem áll ismét, mint aki a gondolatai végére ért
- ...akkor ellenállhat a varázslatnak. - mondja ugyanúgy halkan.
- Megtörhetjük az ellenállását. Főként, hogy az imént még eszméletlen volt. Látod? Ha nem gyógyítottam volna meg, most nem lenne ez a gond. - szomorodik el ismét. Hiába, úgy van, ahogy Rasmus mondta, sem nem katonák, sem nem lélektelen gyilkosok ők, hogy embertelnül viselkedjenek. Mégis mindennek következménye van.
- Azt mondják, a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve, és tudom, hogy ez igaz. Keserű tapasztalatból tudom. Csak azt nem tudom, miért - miért van az, hogy ha az ember megpróbál jót tenni, az olyan gyakran rosszra vezet?

Megrázza a fejét, aztán megfogja Rasmus kezét.
- Kérlek, legyél velem! Megpróbálom a varázslatokat, bízz bennem, hogy sikerülni fog! - majd halkan mormolja el a varázslatot a Mentális Aura Megtörésére először. Majd rögtön ezután az Igaz Szó varázslatot is elduruzsolja. Amennyiben a feltételezett mágus képes még mindig ellenállni, semmivel sem lettek előrébb.
- Okozhatnék neki én is fájdalmat, s ha így van, akkor rosszabbul is járhat, mint veled. - mondja kissé gyötrődő arckifejezéssel, mert bár érti, és tudja használni, nem szereti azokat a mágiákat.
- Meg kell próbálnod előbb így. - közli Rasmusszal, majd félreáll, hogy kedvese tesztelhesse az alanyt.





 

profile picture Rasmus Ardour
Rasmus Ardour
2023-05-03 19:58
Titulus: Az árnyék
Hozzászólások száma: 20
Regisztráció ideje: 2022-11-28
A mágusok találkozója

Mielőtt átlépné a portál kapuját, ami valóban nagyon sietős most már, még egy elnéző ( véletlenül sem lenéző! ) mosoly mellett meghallgatja kedvese beszédét. Érti pontosan őt, semmi szükség magyarázatra. Igaz nem is sok lehetőség lenne rá a közelgő léptek zaja miatt.

- Semmi baj, megbeszéljük. De sietnünk kell.. - mondja kimérten és türelmesen, azzal kézen fogja Nusikáját és pár pillanat múlva a portál túloldalán találják magukat.

Ez a helység nem lehet ismerős Aranusielnek. Ez Rasmus sötét titkainak egyike és most, hogy itt vannak ez nyilvánvalóvá válik.
Egy sötét szobában vannak, amely leginkább börtöncellának néz ki. Épp, hogy csak egy ágy kap helyet benne, egy szék egy asztal és egy pottyantós vécé. Semmi egyéb. Viszont a falakon súlyos láncok vannak és két befalazott vaskarika, hogy oda fel lehessen húzni a fogvatartottat. Deresre húzni.. Nyirkos, dohos, levegőtlen és barátságtalan a hely.
Olyan mintha egyedül lennének, mintha itt nem járt volna ezer éve senki. Az ajtó zárva van, hatalmas rozsdás vaslakat csüng rajta. Odakint minden kong az ürességtől. Leginkább egy elhagyatott vár pincebörtönére emlékeztet.

Az, hogy a dolgok így történtek véleménye szerint nem a nő hibája és nem is hibáztatja őt. Ő is csak félinformációkból tudja, amit tud és sejt amit sejt, de nagyon úgy tűnik a kastélyban felbukkanó idegenek megjelenése nem érte annyira váratlanul.

A portálból kilépve az idegent odavonszolja a láncokhoz hiába ellenkezik, és egy gyolcsdarabot a szájába tömve elhallgattatja. Aranusielhez fordul. Közel lép hozzá megsimogatja karját és nyugodtan, suttogva szól hozzá hogy a fogoly biztosan ne hallja őket.

- Nem tudhattad mi fog történni igaz én sem tudtam. Viszont én pontosan tudhattam hogy egy angyal nem tud gonoszságot elkövetni sem tétlen nézni azt.- néz szemébe mélyen.
- Azért szeretlek mert ilyen vagy és nem kívánom hogy más legyél. Soha. - néz rá komolyan de szeretettel.

- Nem vagyunk katonák.. te sem és én sem. Nekem sok szempontból a célunk elérése sajnos szentesíti az eszközöket. De az hogy neked nem, az egyáltalán nem baj. Viszont a helyzet sokszor embertelen megoldásokat kíván. Ha te nem tudod megtenni lehet nekem kell.
Most például ki kell derítsük kik voltak ezek és honnan jöttek. És főleg.. mit akartak..


Hosszasan figyeli a fogvatartottat gyanúsan vizsgálja minden egyes mozdulatát.

- Csupán annyit tudok valamiféle szervezkedés zajlik a háttérben. Nem véletlen, hogy meg kell figyelnünk egy bizonyos személyt. De most az a feladatunk hogy valahogy kivallassuk ezt az embert, aki valószínűleg maga is mágus. - hajol még közelebb kedveséhez.

- Izgatottan várom az ötleteidet… Hátha jobbak mint az én módszereim… - fogja meg a derekát szép kedvesének és néz rá kérdőn a szikrázó kék szempárra immáron felvont szemöldökkel.

 

profile picture Aranusiel
Aranusiel
2023-05-02 15:44
Titulus: Fehér Papnő
Hozzászólások száma: 20
Regisztráció ideje: 2022-05-31
A mágusok találkozója

Sajnos már tehetetlenül nézi, amint a másik alak elmenekül. Szégyeli is, hogy nem fordítva cselekedett. Előbb kellett volna segítenie Rasmusnak, s csak azután az ájult alakkal foglalkozni. Utólag már hiába látja ezt be.

Visszafordul az ébredező alakhoz, aki követelőzni kezd. Már éppen mondaná, hogy fogja be, mert a száját is beköti, de Rasmus megérkezik. Előbb ránéz kedvesére, majd szégyenkezve pirulva lehajtja a fejét, amiért így kockára tette a sikeres feltérképezést. Olyannyira, hogy menekülniük kell. Még nem szól ellene a férfi semmit, de a lány látja rajta a megütközést, és hogy azonnal felmérte a helyzetet. Nincs idő magyarázkodni, de igazából nincs is szükség rá.

- Rendben, induljunk... és sajnálom, többé nem fordul elő...- ennyit azért kinyög végül.
Odanyújtja kezét Rasmusnak, hagyja, hogy vezesse be a nyitott portálba, amiről egyelőre nem tudja, hová fog vezetni. A rúgkapáló férfira pillant, aki szemlátomást nagyon jól érzi magát, és még jó, hogy meg lett kötözve, mert még így is eléggé virgonc, de legalább nem tud nagyon ellenállni Rasmus erejének. Megfogadja magában, hogy megkeményíti a szívét. Most nem azért vannak itt, hogy papnőként viselkedjen. Mikor jobban belegondol, hogy ez a mostani viselkedése akár Rasmus életébe is kerülhetett volna, vagy ha csak az őrök elkapják...
Inkább mégsem gondol bele, csak megrázza magát.

- Jobban fogok figyelni! - mondja félhangosan, egyrészt magának, másrészt kedvesét is biztosítja róla, a tévedése nem fog megismétlődni.