~ Anwarion Szerepjáték ~


Királyi udvar

A Várhegyen magasodó palota impozáns fehérmárvány tömbje a királyi hatalom és méltóság megtestesítőjeként magasodik a város fölé. Nem csupán a mindenkori uralkodó, s a Koronatanács székhelye, de a királyi család rezidenciája is egyben, s mint ilyen, báloknak, társasági eseményeknek otthona, hova bejáratos az ország nagyjainak színe-virága. Folyosóin törtető udvaroncok, koncra leső csepűrágók súgnak össze, termeiben államügyekről határoznak, szövetségeket kötnek, s intrikálnak a zászlósurak, országbárók ligái.A palotanegyed kastélyai úgy bújnak a Várhegy köré, mintha félnének, hogy bármiben is elmaradnak a királyi udvartól. Kövezett utcáin, parkjaiban gyakoribbak az őrjáratok, mint a városban másutt, s külön fal veszi azt körül, hova csak menlevéllel juthat be.


profile picture Holdviola
Holdviola
2023-09-24 18:30
Titulus: Szélvész kisasszony
Hozzászólások száma: 52
Regisztráció ideje: 2020-07-17
A Szépség és a Szörnyeteg
Trubadúr est a Lécuyer nemesudvarban

Úgy tűnik szinte megáll az idő mialatt itt ülnek a pavilonban, de közben pedig úgy is tűnik, hogy úgy robog tova mint a fékevesztett ménes a pusztában. Valóban megállítani ezt az időt, és megragadni ezt a pillanatot pedig csak egyféleképpen lehetséges.
Az izgalommal teli várakozás, ami azóta tart mióta elkezdett készülődni erre a találkozóra -úgy érzi – most érte el a csúcspontját. Valójában már akkor jelentkezett ez a furcsa kórtünet, mikor az első találkozóra elhívta a férfi a Kakasba. Még most is csengenek a szavak a fülében melyek akkor Marcus mondott: „ Elhívni egy igazi randevúra”.

Azóta mocorog valami a belsőjében és nem hagyja nyugodni. Körüllengi a gondolatait, ártatlan és vágyakkal fűtött képeket festve oda, és minduntalan megdobbantja a szívét mikor csak a férfi eszébe jut.

A mai találkozóra már úgy jött el, hogy amikor a kocsi lépcsőjére fellépett, a szíve valósággal a torkában dobogott. És bár Marcus jelenléte és közelsége harmóniát és nyugalmat is hozott számára, jól tudja ennek a nyugtalanságnak is ő az okozója. A szavak amelyeket megformál és hall tőle, mint valami mézédes elixír úgy áramlanak szét a testében és érzi elkábítják, elandalítják teljesen. Kezével lassan és lágyan átöleli a férfi nyakát és tekintetét pedig nem ereszti többé el.

Pontosan azt és úgy mondja neki, ahogyan és amire igazán vágyik. A világ és az érzések vagy inkább érzelmek elől önkéntes száműzetésbe vonult teste és lelke pedig nem tud ellenállni ennek, és szinte belesajdul abba az érzésbe hogy a vágyai így visszaigazolást nyernek. Nem tudja palástolni mindezt, lázrózsaként fut arcába a tűz és a pirosság, a szemei csillogását immáron nem csak az elfogyasztott leheletnyi alkohol fokozza. A bőrének érintésére megborzong és apró hullámban terjed ez tova. Ahogy körbeérnek kezei a férfi tarkóján, remegve kulcsolódnak össze. De kell még a bizonyosság, hiszen a bizonytalanság és örök kételkedés innentől ( és igazat megszólva bár eddig is a kezdetektől) ennek az érzésnek feltétlen része marad.

Még közelebb húzódik Marcushoz hát, és arcát felemelve ajkát prédaként nyújtja az éhező férfi számára. Azt nem árulhatja el hogy ha a szíve ennél jobban táncra perdülne már nem tudna eszméleténél maradni, és le is szédülne innen menten. De vélhetően a férfi ezt úgyis érzi rajta...

- Még lesznek majd kérdéseim nemes uram, nem kell aggódnia. De Ön küzdött és győzni találtatott, vegye hát most jutalmát…. - leheli közvetlen közelről Marcus ajkaira.

Azzal szemeit lecsukva bátortalanul, de annál hevesebb és őszintébb vággyal érinti hozzá puha ajkait a férfi ajkaihoz, lassan egy mámoros és szerelmes csókra.

 

profile picture Marcus Draegan
Marcus Draegan
2023-09-07 22:02

Hozzászólások száma: 147
Regisztráció ideje: 2022-06-17
A Szépség és a Szörnyeteg
Trubadúr est a Lécuyer nemesudvarban

Halkan elneveti magát Viola orrfelhúzásán és válaszán. Szórakoztatja őt a lány tökéletes humora és hogy azt mindig a tökéletes időben mutatja fel. Játékos és huncut, de pont csak annyira, amennyire egy ilyen helyzethez illik. Kétségtelen, hogy ezekkel a magabiztos, komikus replikákkal is az ujjai köré tudja őt csavarni, mindezt ráadásul úgy, hogy tudtára adja: nem fél és esélyt is ad neki. Ráadásul azt is nagyon kedveli benne, hogy milyen határozottan kiáll saját magáért. Az előző hölgyek az életében nagyrészt a mérleg két oldalai voltak: vagy áldozatok, vagy abuzőrök. Viola viszont inkább azonos szinten van vele. Kivívja magának a tiszteletet, de nem kasztrálja ki. Nőies, de nem elveszett. Úrihölgy, de nem kényeskedő. Egy tökéletes egyensúly. És tökéletes partner... ha ő is úgy gondolja.
Ujjai finoman érintik a tetoválást, bár őt őszintén szólva jobban leköti a puha bőr érzése, mint maga a titok, amelyet a kép rejt. Szinte bizseregnek az ujjbegyei, ahogy pedig rátérnek a kívánságára, ezek az ujjbegyek megindulnak a váll vonalán, fel a finom ívű nyakon a lágyvonalú állra.
- Az, hogy olyan hosszan ízlelhessem az ajkait, ameddig csak kívánom. - válaszolja kihívó pillantással nézve a kacér csillanást a szemeiben, míg ujjai határozottan simulnak állkapcsa vonalára oldalt. Hüvelykje felcsúszik finoman a puha, dús alsó ajkáig, hogy érzékien megsimítsa, a többi ujja arcának bársonyos bőrét érinti és közelebb hajolva már kicsit el is biccenti fejét.
- Már pedig én addig kívánom ízlelni, míg táncra nem perdül a szíve, és forró lávaként nem zubog majd a vér meghevült bőre alatt az ereiben. - suttogja az ajkakra oly közel, hogy éri magán Viola pihegését. Már nagyon vágyik erre a mannára, még is úriember marad és csak azt veszi el, amit megengednek neki, jelezzék szavak nélkül, vagy azokkal.

 

profile picture Holdviola
Holdviola
2023-08-27 22:55
Titulus: Szélvész kisasszony
Hozzászólások száma: 52
Regisztráció ideje: 2020-07-17
A Szépség és a Szörnyeteg
Trubadúr est a Lécuyer nemesudvarban

Réveteg tekintettel nézi az éjszaka csodáit a szeme előtt, a lampionok pislákoló fényeit és a választól megnyugodva a férfi vállára hajtott fejjel hallgatja annak történetét. Lassan feloldódik benne a szorongás és elpárolog a maradék feszültség is, bár mégis szédítő számára ahogyan belegondol, hogy mi mindent megélt már eddig Marcus, miközben az őszintén és természetesen mesél neki a dolgairól. Bele sem mer gondolni hány nő szívét ejthette rabul élete során, ő vajon hányadik a sorban… és ezt a kósza gondolatot igyekszik jó mélyre elásni, nehogy árnyéka is rávetüljön erre az estére.
Félrebeszélésnek, magyarázkodásnak a történetben nyoma sincs és ha a szívére tenné a kezét be kellene vallja sokkal rosszabbra számított. Szinte természetesnek tűnik fel előtte mindaz, ami az éjszakában rendre megtörténik és történnie is kell azért, hogy Marcus életben tudjon maradni. És érzi legbelül: nem hibáztatja a férfit és titkon nagyon is elfogult vele szemben. Ő olyan oldalát ismerte meg amely igazán kivételes, és bízik benne hogy ez a kép nem is fog torzulni ha többet ismer meg belőle. És úgy érzi neki sem kell takargatnia előle talán semmit, el tudja hinni hogy elfogadja olyannak amilyen valójában.

- Azt hiszem egyelőre ennyi épp megfelel, hogy elaltassa a gyanakvásomat… - feleli orrát felhúzva neki könnyed pimaszsággal és érzi ahogyan a korábban elfogyasztott habzóbor már kifejti hatását.

De nem bánja ezt sem, könnyűnek és gondtalannak érzi már magát, és a férfi magatartása csak rásegít erre. Lesz még később épp elég ideje töprengeni az elhangzottakon, most inkább nem tesz hirtelen és elsietett állásfoglalást semmiről. És nem is akar pálcát törni sem a férfi feje felett, sem az érvei mellet. Amit szeretett volna tudni, és amit sejtett is már arra megkapta a választ és ez elegendő most bőven. Most másnak van itt az ideje. Kicsit elemelkedik a pad támlájától és a saját vállára vezeti Marcus ujjait, ahol a fura kis tetoválás van, de a szövevényes történet elmesélése helyett inkább felkapja a fejét és teljesen felé fordulva kíváncsi mosollyal néz a férfira vissza.

- És mégis mi lenne az a kívánság ? Hmmm ... egy csalással megszerzett győzelem jutalma… - fintorodik el pajkosan és közelebb hajol a férfihoz, hogy csillogó tekintetét egyenesen a másik tekintetébe fúrja. Nyoma sincs benne szemrehányásnak csak a játékos kacérság és fellobbanó érzékiség tükröződik abban vissza.

 

profile picture Marcus Draegan
Marcus Draegan
2023-07-16 21:48

Hozzászólások száma: 147
Regisztráció ideje: 2022-06-17
A Szépség és a Szörnyeteg
Trubadúr est a Lécuyer nemesudvarban

Finoman, de határozottan fogja a selymes kezét. Soha nem félt a visszautasítástól, most még is fontos volt neki, hogy a válasz számára kedvező legyen. Magának akarja Violát, mindennap fürdőzni mosolyának sugarában, borzongani selymes érintésétől, melegedni forró ajkaitól. Erre vágyik, de ahhoz, hogy ez megtörténjen, először nyitnia kell és ezt meg is teszi. Ha pedig Viola nemet mond... Elfogadja. Meg is bűvölhetné a hölgyet, ráerőltethetné az akaratát, de egy fogva tartott madár éneke sosem lesz olyan boldog, mint egy olyané, aki önként van vele. Az ítéletet végül megkapja: és az kedvező.
Mintha egy hegy omlana le a válláról, épp csak nem sóhajt fel, ellenben megnyugodva elmosolyodik. Nyugodtan hallgatja végig a hölgy szavait, arca megmelegszik puha keze simításától az arcán. Amikor közli, hogy mi az egyetlen feltétele, aprót bólint.
- Ez olyasmi, amit könnyen meg tudok ígérni. - mosolyog rá halványan, majd a felfedett kis rúnára pillant. Kicsit kíváncsian felvonja a szemöldökét, de először ő kapja meg a mesélés feladatát. A pad háttámlájára könyökölve karolja át a karcsú vállakat, másik kezével pedig a szép orcára simít.
- Nem átlagos vámpírcsalád a miénk. Mi nem tartozunk az élőholtak sorába, ezért meleg a bőröm és dobog a szívem. Étkeznünk se kell sűrűn, sőt. Sok évente elég lenne, nekem van viszont... némi "addikcióm", emiatt én sokkal sűrűbben eszek. A napot nem bírjuk olyan jól, de legalább nem pusztulunk el tőle azonnal, az ezüst viszont elég durva károkat tud okozni bennünk. A legtöbb - hozzánk hasonlóan élő - vámpírcsaládokkal kötöttük össze a családfánkat. Északon egy kisebb bányászvárosban éltünk, ahol a lakók amolyan... szektások voltak és minket istenítettek. Elzárkózva éltünk, én voltam az első és valószínűleg utolsó Draegan, aki felhagyott az ékszerészettel, kereskedelemmel és elment világot látni. Voltam már várkapitány, zsoldos. Kísértem karavánokat, testőrködtem, de egy belső családi konfliktus okán újra visszakacsintgatok az ékszerészet felé. - mesél, ami így hirtelen eszébe jut és fontosnak tartja elmondani.
- Nem tudom, mire lehet még kíváncsi, mit mondjak még. Kérdezzen bármit, Viola, a rúnát pedig akkor meséli el, amikor kielégítette a kíváncsiságát. - mosolyog rá kedvesen, ujjainak külső felével újra végig simítva az arcán.
- De majd ne húzza sokáig... mert szeretném a győzelmem jutalmát is bezsebelni. - mosolyog csibészesen, mélyen a szemeibe nézve.

 

profile picture Holdviola
Holdviola
2023-07-02 19:04
Titulus: Szélvész kisasszony
Hozzászólások száma: 52
Regisztráció ideje: 2020-07-17
A Szépség és a Szörnyeteg
Trubadúr est a Lécuyer nemesudvarban

Egy dolog igaz leginkább most Violára, az a várakozás. Az ismeretlennel való találkozás közelsége végtelenné nyújtja a pillanatot, és bár arca nyugalmat sugároz, a belsőjében a félelem és izgalom keveréke áramlik. Tudja, hogy Marcus más, nagyon sok szempontból, mint az átlagemberek és mint az átlagos férfiak. És egy egyfelől jó, nagyon is jó másfelől pedig…

De a reménykedés csillog a tekintetében és a bizalom mikor a férfi hozzá szól. Mintha egy szakadék szélén táncolna úgy érzi hirtelen. Szeretné hinni és érezni mindazt, amit a férfi mond neki. Egyetlen támpont a mélybe zuhanás ellen csak Marcus keze és úgy is ragadja meg mikor felnéz rá. Először a borzongás fut át rajta, hiszen ilyet de még hasonlót sem látott sohasem. Viszont a szíve vezeti és nem hagyja tévútra vinni gondolatait, és hiába titulálja magát Marcus szörnyetegnek, ő nem tud akképp nézni rá. Csak kapaszkodik a kezébe és érzi, hogy az a kéz megtartja őt és nem engedi lezuhanni az álmai hídjáról. A szakadék mélysége nem rettenti már el az erős kéz tartásában. A férfi tekintetébe fúródó pillantása a legkisebb ármányt vagy félrevezetést is megérezné és meglátná – de ez nem történik meg.

Történik viszont helyette más, az őszinte vallomás ami után a szíve nagyot dobban és érzi hevesebben is ver, az ereiben futótűzként indul meg a vér. Ezt legfeljebb úgy láthatja a férfi, hogy arcát újra enyhe pír lepi meg de ez nem a zavartság jele hanem a felébredő vágyakozásé. Mint láz lüktet át rajta de csupán a pillantásából tudhatja a férfi ahogyan néz rá.

- Nem félek magától Marcus… - mondja neki vontatottan.
- És nem is féltem sohasem. És maga se féljen megmutatni a valóját mert…

És a szavak helyett inkább tenyerével lágyan megsimogatja a férfi arcát. Hosszan és finoman simít végig az arcon közben elveszve a másik tekintetében.

- Én elfogadom magát olyannak amilyen. Nem látom másnak most sem, mint ahogyan megismertem… de egy dolgot fogadjon el kérem…
Nem veszi el a kezét a férfi arcától, de mosolya megkomolyodik, azonban a rajongás szikrázó csillaga nem tűnik el a pillantásából.

- Ha csak egyszer is megérzem azt bárhogyan, hogy prédájának tekint akár egyetlen röpke pillanatra is… - nagyot sóhajt … nem lát többé soha.
Nem fogom fenyegetni, és feltételeket szabni … mert felesleges. Nem is lennék rá képes. De az lesz az utolsó együtt töltött pillanatunk Marcus…
lágyan beszél hozzá és bólint a végén mintha meg akarna bizonyosodni róla hogy megértette-e a másik azt amit mond.

Majd a vállán lévő kis fodrot a ruháján félresimítva és enyhén oldalra fordulva megmutatja a férfinak az apró rúnaszerű kis tetoválását a fehér bőrén.

- Én sem vagyok az a teljesen átlagos hercegkisasszony… pajkos mosoly költözik a cseresznye színű ajkakra újra és elfolyt egy kuncogást.

- És el is mondom hogy ez miért van…de előbb kérem Marcus mesélje el hogyan él egy vámpír és maga hogyan éli az életét. Szeretnék mindent megtudni, mert szeretném jobban megismerni…

Leveszi lábait az öléből és inkább közelebb húzódik hozzá egészen. Fejét a vállának dönti és kesztyűbe bújtatott kezét lágyan átfonja a férfi dereka mögött. Az álom szépségű pavilont és körülöttük lévő fényeket csodálva, mint valami mesebeli kép kellékeit, az éjszaka andalító színeit és illatait egyenként élvezve így hallgatná meg a férfi történetét.

 

profile picture Marcus Draegan
Marcus Draegan
2023-06-27 14:56

Hozzászólások száma: 147
Regisztráció ideje: 2022-06-17
A Szépség és a Szörnyeteg
Trubadúr est a Lécuyer nemesudvarban

Tart egy kicsit ettől a beszélgetéstől, de aminek meg kell történnie, annak meg kell történnie. Ha be akarja engedni az életébe Violát és ő tőle ugyan ezt akarja majd, akkor meg kell nyílnia neki. Ez komoly dolog és amikor ehhez méltón el is veszi a hölgy kezéből a cipőt, majd leülteti, látja Violán, hogy tudja. Tudja, hogy mi fog jönni, talán azt is, hogy mit akar mondani, illetve kérdezni tőle. Figyel rá és ezt értékeli, végül fel is teszi a felvezető kérdést. Látja, hogy a nő arcán rengeteg érzelem suhan át. A komorságtól kezdve a szomorúságon át a makacs dacosság és elhatározásig. Néha azt kívánja, bárcsak tudna gondolatot olvasni, és most is szívesen látna a nő fejébe, de nem tud. Csak a választ hallgatja és ajkára kis mosoly ül, mert Violának igaza van. Mindegy, hogy fél-e ezektől a teremtményektől, amíg tőle nem kell félnie. Halványan mosolyogva nézi, ahogy lábait ölébe rakja, majd megfogja kezét.
- Szeretném, ha nem félne tőlem. - szegezi pillantását a kezeikre, ezzel elrejtve azt Viola elől. Megsimítva a kezét sóhajt halkan és a következő pillanatban, mikor felnéz rá, megmutatja szemei mélységét. A feketévé váló szemfehérje szinte bele olvad pupillájával az éjszaka sötétjébe, kiemelve a vörösen derengő íriszeit.
- Nem szeretnék többet, mint bármelyik udvarló egy hölgytől. - mondja komolyan és őszintén, nyugalommal a hangjában.
- Vámpír vagyok, de... ha a maga kecses nyakára tekintek, nem az éhség tör rám. - pillant az említett, hófehér testrészre. - Vagy nem olyan értelemben... - válik kissé pimasszá a mosolya, majd ismét a szemeibe tekint, újra komolyan.
- Megértem, ha nem akar egy szörnyeteggel együtt lenni, akinek a magafajta prédának számít... - ugyan kijelentésként mondja, még is benne van a kérdés: "Velem akarsz lenni ennek ellenére?" Nem tudja, kell-e félnie a nemleges választól. Hiszi, hogy nem adott okot arra, hogy féljen, vagy undorodjon tőle, és a kúriában mindenféle népség összegyűlik, így akár számíthatott is arra, hogy benne is van valami különleges. Még is tudja, hogy másoknak fontos lehet az ilyesmi. A korkülönbség, az együtt töltött idő, a jövőkép miatt... ezzel mind tisztában van ő is, csupán Viola gondolatait nem ismeri ezzel kapcsolatban. De reméli, hogy ez változik - az ő javára.