A kikötőnegyed

- Fújtatsz rá, de jobban nem is hasonlíthatnátok - mélázik el a szemeit kissé összehúzva a fej nélküli kutyatéma hallatán. - Szinte képtelenek értelmezni a hasonlatokat valami mulatságosan egyszerű módon. Hozzászoksz majd idővel, hogy ne mondj neki félreérthető dolgokat. Nincs nálunk kutya - tisztázza a dolgot, mielőtt tönkremegy bele a türelmének masszív hálózata.

- Miféle főnököd van neked? A többes számot visszautasítom, csak a hullajelölt kíváncsiskodik, én nem először vagyok küldetésen, nem érdekel, hogy mit dugdostok odalent amíg nem a küldetés tárgya az - szusszan egyet, közel a méltatlankodáshoz, sima léptekkel surran a nyomában nem győzve csodálkozva a kasza kecses mozgásán.

- A tanukiknak hiányzik, én pedig mindent magadnék, hogy boldogok legyenek a kis gombszeműek. De hogy a hullajelölt miért van itt, azt nem tudom.

- Az se érdekelne, hogy ha a tolvaj egy teknős béka lenne, ugyan is nem ő bújtatta el saját magát, hanem az a... *Mély levegőt szív be, hogy megállja Reto ócsárolását.* ... Talán még nem halott a fej nélküli lovasról? *Teszi fel a kérdést Kyrának bár az, hogy komolyan gondolta e a dolgot vagy sem, ilyen szempontból rajta sem lehet eligazodni.*
- Kutya? Hoztak magukkal házi állatot? Nem hiszem, hogy jót tesz neki az utazás. *Néz a keselyűre majd vissza Kyrára.* Igen az enyém, a főnököm szerint jót tesz nekem, ha van társaságom, az ok pedig egyszerű mert én nem akarom, hogy lemenjenek oda, mivel a rakomány csak rám és a kapitányra tartozik, nem pedig magukra.
*Mondja majd átvág a páros között átvéve ezzel a vezetésüket, meglepően könnyen lépdel a kasza bár sokszor úgy tűnik, hogy megakad valamiben, a végén mindig úgy lép, hogy kikerüli vele az adott tárgyat, vagy éppen matrózt, látszik gyakorlottan mozog az egyetlen felszerelésével.*
- Nagy ételre ne számítsanak azért. *Intéz néhány szót a legénység egyik tagjához, majd az bólogatva indul meg a hajó orrába, hogy belépjen az egyetlen nyitott ajtón, ami a konyha felé vezet.* - Egyébként mi dolguk maguknak azzal a bitanggal? *Kíváncsiskodik.*

Az indulatos beszéd kapásból újabb kérdéseket vet fel. Mélyeket lélegzik és igyekszik nem beleszólni a kis beszélgetésbe. Jegyzetelget fejben. Hogy aztán majd egy sötét sarokban le is jegyezze azokat.
A tolvaj, Fekete démonias nő kombinációra akad egy gondolata, de megvárja majd vele Mesricet, ha egyáltalán akar róla beszélni.
Az óra előkerülésért figyeli, aztán kérdőn néz Mesricre, ahogy rá tekint, majd biccent mikor jóváhagyja a működését.

A felé forduló szavaira biccent.

- Fej nélkül elég nehéz lenne.. mármint az öröklét.

Legyint és mereven Zaylt figyeli. Miközben Mesric kalóz kendőjét köti magára, melyre csak pillanatra hunyja le a szemét és fújtat egyet. [i]~Hogy lehet egy szőkét és egy fehéret összekeverni. Ráadásul alkatilag sem hasonlítanak, de még csak a neműk sem.~[i] gyanús neki ez a dolog, bár Reto név memória hibáját sem teljesen tudta még megfejteni, bár nem sok idő maradt rá. Hát még ezt.

- Igen én kérnék, hogy a kutyáknak és madaraknak ne csak csont jusson. - Egy kedves széles mosollyal néz megvendégelőjére.

- Mondja a magáé? - Biccent a madár felé, ahogy Zaylra nézve kérdez.

- Miért tilos lemenni? Mielőtt letorkolna csak jelzem nem hülye vagyok csak kíváncsi és megértem, ha parancsot kapok. - Tartja a szemét a férfin a mosolya komolyabb arckifejezésre vált.

- Micsoda szenvedély! - ha már az ő viccelése hidegen hagyta az alakot, legalább Reto említése kihozza belőle a temperamentumot.- Jaj ne, ne mondja, hogy az a tolvaj valami fekete hajú, démonikus nőszemély, mert tökön szúrom magam -horkant, bár ez Kyrának nem sokat jelenthet, később talán elmagyarázza neki. Vagy sem.

- Egér... ez jobb, mint amiket én szoktam kitalálni. Igen, megvan a dolog, de a te szereped a dologban még mindig érdekel - szegezi túlságosan világos kék szemeit a férfire, futólag megérintve az egyik övtartóját, amelyikben az óra van, ahogy kattanni hallja a hullám hangjain túl elő is veszi, hogy megnézzem.

- Kösz nem, az örökélet nem nekem való -rázza ki a hideg.- Jó felé megyünk, nincs eltérés - visszahelyezi a védett kis dobozkába, rápillant Kyrára, aztán a felhőkre az égen.- Akkor megpróbálhatsz az arcunkba nézve különbséget tenni köztünk Zayn, de kötök fel kendőt, mert még nem utállak - húz egyet elő a táskájának oldalzsebéből, helyes kis kalózkendőt kötve a fejére, hogy ne lógjon kis az enteriőrből.- Én akár őt is megeszem - bök Kyrára, de még nem éhes.

- Hogy miért gyűlölőm? Mert tolvajt bújtat, kígyót melenget a keblén, vagy nevezzék ahogy akarják, de ami ennél is felháborítóbb, még a lopott tulajdont sem akarja vissza adni! Pedig mindenki tudja, bűnösök közt cinkos aki néma! *Mérgelődik, ahogy megválaszolja a kérdést Mesricnek.* - Hogy én megtalálni? Az egyik egerével kötött alku értelmében nálatok kell, hogy legyen egy eszköz, ami mutatja percre pontosan merre járt, egy hete, egy bizonyos távolságig. *Tekint utána Kyrára.*
- Egyszerű, ha ti megtaláljátok azt az álnok cselszövőt, akkor én megkapom azt, amit a kis védence ellopott tőlem és ajánlom, hogy megtaláljátok különben azt fogjátok kívánni, bár csak örökké élnétek.
*Retoval ellentétben nagyon is kiülnek az arcára az érzelmek főleg az indulat és a megvetés, amikor a davokari kereskedő nevét mondja ki. Közben a hajó is halad a maga útján, ahogy pedig csökkennek a tengeri mérföldek úgy a Mesricnél lévő óra is, ha magával hozta "elkezdene járni" bár egyelőre inkább csak meg-megkattan de egyik mutató sem indul el semerre.*
- Engem az se érdekel, hogy ha Egyesnek, vagy Kettesnek hívják magukat, számomra elég gond, hogy ugyan olyan a hajszínük így ha hátat fordítanak nekem, fogalmam sincs, hogy melyikük az elf és melyikük az ember. *Fonja össze keresztben a karjait maga előtt gondterhelten.* - Ha enni akartok szóljatok, mert az ételes hordók a hajóközben vannak, leküldetek érte matrózokat ha kellene valami és remélem nem vagytok válogatósak.

Mesricet végig hallgatja, de szavakkal már nem reagál. Csak a füleit húzza hátra és feszül meg az állkapcsa, mint egy ragadozónak. Csoda, hogy a fogait nem mutatja ki. A tatnál lévő következő szintre lépés előtt még biccent a kormánynál lévőkre, ha figyelnek, majd az idegent kezdi lentről felfelé végig nézni. ~Mi a franc? Fekete halál? Soha jobbkor.~ nyel egyet, de aztán csak figyelmesen hallgatja az idegent karjait egymásra helyezve és a korlátnak dőlve. Hagyja Mesricet, ha már éretlen fruskának véli. Így van lehetősége Mesric reakcióját is olvasni és így halvány mosolyra húzva ajkait.

Mesric bemutatására persze felhúzza a szemöldökét, és megingatja a fejét.

- Zayl, ha lehet inkább csak Kyra.

A keselyű közelsége élénkebbé teszi figyelmét és továbbra is figyeli a páros párbeszédét.

- Rendben van, hogy gyűlöli, de akkor miért maga a kapcsolat tartó?

Teszi fel a számára fontosabb kérdést. ~Gyanítom nem önként jelentkezett a feladatra, hacsak nem akar meggyőződni az “ellenlábasa” haláláról első kézből.~