A kikötőnegyed

- Úgy fest, másként tudjuk - ez normális esetben felbosszantaná, de a fickó túlságosan érdekes, veszélyes és fontos ahhoz, hogy megpróbálja életre kelteni az emberségének parazsát, ezért csak összehunyorítja a szemét úgy figyeli áthatóan, mielőtt komolyabban kérdőre vonná, azonban...

Fehér bőre megborzong, mint a lovaké, ha a legyeket hessegeti, amikor olyan hangot hall, aminek nem látja a száját mozogni. A pupillája kitágul a kaszásra bámulva, hogy ne szalassza el a magyarázatot se, a mozgása lelassul, a hajótest szűkös tere sokkal inkább kedvére való, végül meg is áll a hajófolyosón, hátha a férfi a kaszával nem távolodik el túlságosan. Idebent azt legalább nem tudná mozgatni.

Milyen gyorsan tudná levágni azt a hajtincset? Egyetlen szempillantás alatt, az izmai tettrekészen húzódnak a bőre alatt, csak egy kirobbanó támadás, ami nem dönti el a csatát, de megszerezné amit akarna, a beszélő gyöngyöket.

Teufel jól volt, amikor utoljára látta. Teufel ott volt a parton, integetett neki, nem mutatta lelki betegség jelét, de az ő világukban a ki nem mutatott fájdalom olyan természetes.

~És Őexcellenciája?~ gondolja erősen, mert erre a tanuki lelkének reagálnia kell legjobb tudomása szerint, próbál nem beleborzongani az idegen fájdalomba. Még sose nevezte Retot őexcellenciájának, de sokszor hallotta, hogy így hívják, bármit is jelentsen. ~Hogy hozzuk haza nélküle?~

- Mutasd meg a paktumod pontosan. Tudnunk kell, hogy mi az egyezségünk mindkét fél részéről -mordul megmozgatva a nyakát.- Úgy fair, ha felkészülök arra, hogy a megtalálása után meg kell küzdeni veled, mert a megpusztulásunkról személyesen gondoskodsz majd.

- Nem beszélek kétértelműen és nagyon is jól tudom, hogy mi a különbség fehér és fehér között! *Kezdi el szugerálni Kyra és Mesric haját ahogy összeszűkíti a szemeit mintha tűpontosan akarná meg látni köztük a különbséget, majd Kyra kérdése kizökkenti a gondolat menetéből, de előtte Mesricnek válaszol.* - Súlyos tévedés! A pakum úgy szól, hogy én elvezetlek, hogy ti megtaláljátok azután felőlem ki is pusztulhattok!, hogy mitől vagyok alkalmas? Kérdezd a szőrmókot, aki felbérelt! *Majd szenteli Kyrának a figyelmét.* Áh a gyöngyök! Nos, azok attól függnek, hogy... *Kezd bele, ahogy a két párost elkezdi felkísérni a fedélzetre.*
... Vágj el! *Hallja Kyra a fejében a hangot, ahogy Zayl, hangja egyre távolabbinak tűnik az éterben.* ... Vágj el tőle kérlek! ... Kínozza a lelkem... *Szólongatja a hang, Rorsach hangján szólalva meg.* ... rászedett, alkut ajánlott, ez maga a gonosz, kérlek ments meg tőle
... Vágj el *Hallja Mesric a fejében a hangot, ahogy Zayl, hangja egyre távolabbinak tűnik az éterben.* ... Vágj el tőle kérlek! ... Nem teljesítette az alku rá eső részét. *Szólongatja a hang, Teufel hangján szólalva meg*. rászedett, keresztül húzta az alkut, nem teljesítette amit ígért, tőrbe csal majd téged, ahogy engem, kérlek ments meg.
*A hangok ezernyi fájdalommal szólalnak meg mindkettőjük fejében, hogy ha rájuk szentelik figyelmük szinte már csak őket hallják és szemek tekintetét is érezhetik magukon, mintha egy tucat szem figyelné őket. A hangok csalogatóak, követelőzőek és siránkozóak, ahogy próbálnak hatni rájuk, segítséget kérve és reményvesztetségüket hangsúlyozva.*

Csendben követi őket, magában ettől függetlenül jókat mulat a látványra és a szójátékokra. A konyhába lépve pedig óvatossá válnak léptei, ahogy a lila gömb körülötte megjelenik, de Zayl még nem adott okot rá, hogy tartaniuk kellene bármitől is. Vastagabb és keményebb húsú halat választ, hogy aztán a hajó testnek dőlne, mint a lovak, hogy enni kezdjen.

Az okfejtést és az előkerülő hajat csak hallgatja, és kiterjesztetten figyeli így már érti a különbséget mire értette. Így a Mesric és az ő hasolata is értelmet nyer, bár a szín érdekes kérdéseket vonz ismételten.

- Miért pont tízenkettő és mikor bővül vagy fogy a gyöngyök száma? - vonná meg a vállát kérdőn tekintve rájuk, ha furán néznének rá, hogy ezt kérdezi, majd harapna is a halból.

- Persze lehet csak adjon neki csontot.. - Suttogja maga elé a kutyás kérdésre két falat között

- Megjegyzem ezt is…, mármint, hogy ha meghalok akkor maradjak is halott. Ez picit elkeserítő, de nem baj, hullaként is lehet másként tekinteni a világra. - felvonná szemöldökét kérdőn, majd legyintene a következő falat közben.

- Igyekszem vissza fogni magam. - Emeli fel kezeit Mesric risszaló pillantására, kezdi érzékelni, hogy túlfeszítheti a húrjait.

- Te Zayn, neked a hullajelölt szőkéje és az én őszöm ugyanolyan, akkor nehogy már a fehér és fehér közötti hajkülönbségen lovagolj Reto esetében. A rébuszok amikben beszélsz is hasonlóak. Sőt, a félrebeszélés is, amivel kikerülöd a témát. Minden tisztelettel, de a testvére lehetnél, egy nagyon-nagyon rossz testvére akikkel utálják egymást - forgatja meg a szemeit a férfi érvelése hallatán, bár a haját, azt a hosszút megbámulja, az ujjai megrándulnak, az egész lénye megfeszül, mint egy macskának, amelyik játszani akarna a felé lengetett szalaggal.

Játszana a gyöngyökkel, de nem fog.

- De ez a hasonlóság tesz téged alkalmassá arra, hogy Retot kiszabadítsuk onnan, ahol van, mert az a feltételezésem, hogy távolmaradása nem önkéntes. Az óra elvisz hozzá, te pedig gondoskodsz róla, hogy hazajöhessen velünk, ez az alku és átkozottul kíváncsi vagyok rá, hogy mi tesz téged alkalmassá erre a feladatra - vet egy pillantást a kacarászó Kyrára, de nem osztozik a jókedvén, sem a mulatságában nem találja meg a maga örömét.

- Sehogy. A tanukik nem rágcsálnak, elég sokat figyeltem őket mostanában, csak a termetük kelt kövér rágcsálós benyomást... szóval kedveled a halott dolgokat -egy szárított halat bont meg, a tisztesség kedvéért, hogy Kyra ne egyen egyedül, megkínálja belőle a kaszást is, ha eszik, élőlény, ha nem, akkor még bármi is lehet.

Kikérem magamnak! Nem egy cseppet sem hasonlítok rá! Még a hajam is más látjátok?! Veti hátra a fejéna csuklyát majd beletelik néhány másodpercbe mire a ruhája alól előhalássza a derékig érő fehér haját amiben tizenkét különböző színű gyöngy van.
- A főnökömhöz pedig nem vagyok méltó, hogy beszéljek nektek róla, sőt senki sem az legyen élő vagy holt! Mondja hidegen majd újra egy kicsit komolyság ül ki az arcára. Szóval a kutyái sem tudják merre van? Ez még bonyodalmas lehet.
*A hajó konyhája persze mi mással lenne tele mint hallal, ezeket zárt ládába helyezték amiben jég van, bár már kissé olvadozni látszik de valamilyen oknál fogva a jég nagyon lassan olvad, amit Kyra annak tudhat be, hogy mivel világít a vállvértje mágia van a dologban. Ezen kívűl még néhány vekni kenyér van a szekrényeken, fűszer egy gramm sem persze, egyedül csak egy-egy üvegben só és bors.*
- Nyugodtan szolgálják ki magukat, az utolsó információm szerint, amit az egyik kis rágcsálótól kaptam. *Áll meg a mondandójában, majd Mesric felé pillant.* Egy kutya egyáltalán, hogy lehet rágcsáló? *Kérdi tőle, mintha valami szakzsargonhoz fordulna válaszért, majd Kyrára tekint.* A főnixek a legkártékonyabb állat faj a világon. *Reflektál még a korábban felhozott madárra.* - Aki nem képes tiszteségesen halott maradni, az ne is éljen!

Amikor rá tekintenek csak akkor látszódhat a kiterjesztett pupillája, ha túl közel hajolnak hozzá a sötétben, hogy a szemébe nézzenek. Kevés esélyt ad arra, hogy ismeretlenül szinte orr érintésig közeledjenek hozzá főleg azóta, hogy hajóra szállt. Világosban kartávolságból furcsán hathat, ha a szemére fókuszálnak.

- Persze, hogy hallottam, de én nem kedvelem a lovakat. Így a fej nélküli lovatlan nem biztos, hogy jól hangzana másfelől pedig a főnix legendát jobban kedvelem. - Válaszol miközben a madarat is tovább fürkészi. Aztán a kutyás dolognál hangosan felnevet. Ennél jobban félre érteni szándékosan sem lehetett volna. Nem fog neki állni elmagyarázni miért mondta.

- Rendben akkor nem kíváncsiskodom, ha nincs olyan ami számíthat a kalandunkban. Csak a félre értések elkerülése érdekében nem ez az első, de meghagyom a homályban a múltam. - Egy halvány félmosolyra húzódnak ajkai. A főnök kérdést Mesric feltette így nem ismétli meg.

- Most árultad el kendős vagyis Mesric, hogy azért csak érdeke, hogy meggyőződj, nem-e az út oka van-e ott. - mondja kicsit csipkelődve.

Figyelme a keselyű után a kaszára siklik utolsóként, mint egy sereghajtó egy szélesebb mosolyt enged meg a látványra, de még nem teszi fel a kezdetektől felmerülő kérdését.

- Nem gond ha nem nagy de legyen laktató a többi már gyomor kérdése. Hogy mi dolgom vele? Semmi, csak van még dolog mielőtt elveszteném a fejem. Ha jól hallom, akkor Mesricnek több akad. - Ad választ, leszűrve a maga kis gondolatait, egy halk kacarászás közepette. Követi őket a konyháig, ahol körbe tekint.