A kikötőnegyed

- Hidd el, már rég nem tartok attól, hogy bármitől meghalnék mielőtt célhoz érünk. Már az utána esedékes életben maradáson. De ha ez egy kirándulás neked akkor én nagyon megnyugodtam - a pillantása a matrózokon, már nem a kaszást figyeli, Kyrára se néz rá.

Merész volt Révésznek hívni, de ő se gondolta volna másnak, de Retot felületesen ismerve, ezek a fickók soha nem azok, aminek látszanak, így feltételeznie kell, hogy a nő egyáltalán nem ismeri őket. Honnan szedte Teufel? Rejtély számára.

- Te nem érzel ízeket? Viszont... miért gondolja a főnököd, hogy Reto halálos veszélyben van? - semmi sem utalt erre az ő érzékletei szerint amikor a hajót vártál a különleges rakománnyal. Mit nem vett észre.

- Tart, ameddig tart, hullajelölt -előveszi az órát azért, felsandít a férfire mielőtt ránézne, hogy lássa a szembogarának tágulásán mennyire érdekli ez a kis kütyü.- És pontosan mit is kapsz Retotól, ha megtaláljuk? Egyébként még nem vagyunk ott, de jó irányba haladunk -mondja elég hangosan, hogy a kapitány is hallja, ha érdekli, majd visszateszi a biztonságos helyre az órát, de mindig, ha gyorsul az üteme, közelítve a folytonossághoz az apró, mechanikus hang előveszi, hogy meggyőződjön az irányról, vagy pontosítsa az irányt.

- Lehet nem egy nyelvet beszélünk, de nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy nem fogom engedni, hogy meghalljatok addig ameddig meg nem találtuk, akit kerestek és meg nem kapom tőle a jogos jussom. *Tikkel egyet a szeme, Kyra szavai hallatán.* - Révész?! Úgy nézek én ki, mint aki ráér egyszerű holtakat a túlvilágra kísérgetni? *Húzza fel az orrát, mint valami sérttet gyerek.*
*A legénységnek persze esze ágában sincs takargatni igazi mivoltukat, a kapitány sem lesz mogorvább, hol a dús, hol pedig a kiőszült szakállát vakarja, a hold járásától függetlenül, de az elsőtiszt is ugyan olyan jókedélyű maradt, hiába beszél néha hús nélkül az ajkai. A legénység látszólag hozzá van szokva a köteleknél is, hogy éppen csonttal, vagy bőrrel feszítsék meg azokat.*
- A főnökömtől kaptam közvetlen utasítást. *Sóhajt mélyen fáradtan Kyrának válaszolva megint.* - Szerinte túl sokat dolgozom és ahogy ő fogalmazott, "jót fog tenni, egy kis kikapcsolódás" de nem tudta előttem se tagadni a tényt, hogy nem örül a keresett személy eltűnésének, persze ha tiszteségesen meghalna, mint valami egyszerű halandó nem lenne ekkora komplikáció. *Nyújtózik egy nagyot, amit csontropogás követ, túl sok is talán.* - De hát valaki még erre sem képe! Szakács pedig azért kell mert attól, hogy halottak még éreznek ízeket, nem olyanok mint én. *Közben kérdően nézz Mesricre, akinek minnél jobban közelítenek az utolsó megadott helyszínhez, az óra annál hevesebben kezd kattogni, ahogy a fogaskerekek dolgoznak benne, néha tekeredik egy teljes kört majd vissza, de csak a kismutató a nagymutató, továbbra is tartja az irányt.*

Zayl szavaival enyhülő, halkuló, de egyre haragosabb és követelőző hangoktól válasz nem érkezik, így a képességét vissza tudja szerezni, mert nem zavarják már annyira. Tovább lépdel a fedélzet felé, akkor ér fel, mikor a gyönygök eltünésével együtt a hangok is megteszik a szívességet. ~Lelkek hangjai.~

- Miattam nem kell Révész. - Mondja ki Zayl felé egyenesen bár mást akart volna mondani, de egyelőre még nincs meggyőződve róla teljesen.

Mesric szavai csak a sajátjainak másolata így megvonja a vállát nem adva jelét, hogy nem tervez meghalni és csak megerősíti, hogy maradjon csak mindenki abban a tudatban, hogy hullajelölt.

Aztán az előkerülő igazolás, miszerint egy kisértet hajón vannak már meg sem lepi, csak sóhajt egyet, majd az eget kezdi kémlelni jellegezetes csillagképek után kutatva, hogy ha sikerrel járnak tudja merre kell vissza hajózni, csak hajót kell hozzá találniuk.

- Hogy került kapcsolatba a tanukikkal vagy nevezze, aminek akarja őket. - kérdezi Zaylt nem tudván kap-e erre bármilyen magyarázatot.

Az, hogy Retoról sosem beszél élőként az sem jelent igazán jót, bár Retot csak az mentené meg Zayltól talán.

- Minek akkor nekik szakács és ha már itt tartunk meddig fog tartani az út Mesric? - Teszi fel az óra őrnek a legfontosabb kédést, hiszen akkor neki is jobban kell figyelnie az élelemre.

Az izmait megfeszítve bámulja a sötét köpeny alatt a hátát, tökéletes támadási felület, szinte provokálja, hogy a gyöngyös tincses lemesse, de megrázkódik a hangnemváltásra. Végül is, az jobban megadja a választ, ahogy elváltozik a fejében a hang tónusa, mint maga a válasz a kérdésre, amit megadhatott volna így mély levegőt véve leküzdi a késztetést.

Kapott már egy parancsot, ahhoz tartja magát amíg nincs jó oka máshogy tenni, de Teufelre gondolva azért csak észben tartja azokat a gyöngyöket.

- A kölcsönös ismerete az együttműködésünk feltételének alapvető szükséglet, különben nem működhet - nem bonyolódik bele a magyarázatokba, amit a túl bonyolult gondolkodású férfi amúgy sem ért, kétli, hogy volna benne érzékenység a földi halandók problémáira, ahogyan Retoban se sokat tapasztalt ebből, ők másfélék.

- Nem a társam - pillant Kyrára, ahogy a zavar látszik a nőn és önkéntelen szavak buknak ki a száján.- Ő egy hullajelölt, ha valami baj történik, őt lökjük oda áldozatnak, aztán vagy meg tudja védeni magát, vagy nem, így definiálta önmagát - a nőről a figyelme azonnal elfordul, amikor Zayl a szerződéséről beszél, kissé felemeli az egyik szemöldökét ahogy hallgatja.

Túl sok a szabadon függő részlet az ízléséhez képest, de ezt akkor észben tudja tartani, fellépked ő is a fedélzetre ellazult tartással, végignéz a holdfény felfedte igazságon. Valahol a zsigerei mélyén már akkor sejtette, amikor meglátta a kaszát. Vagy még korábban.

- Azt hiszem minden ennivaló a mienk a hajón.

*Ha érzékeli a másik kettő lemaradását, nem adja jelét egészen addig meg nem áll, még a hajófolyosón keresztül ki nem lép újra a fedélzetre, csak akkor fordít hátat.*
- Miért kéne megmutatnom az én szerződésemet? *Hangja megtöri a ködöt, amit a gyöngyökben lévő hangok hallatnak Kyra és Mesric fejében, ahogy beszélni kezd a gyöngyök hangja haragossá válik és eltorzul, már egyáltalán nem hasonlít azokra a hangokra, amit korábban hallottak, inkább parancsolóak mint kérlelőek, de ahogy a Zayl Kyrára les, elhúzza a száját és vissza veszi a fejére a csuklyák. Ahogy a gyöngyök eltűnnek a ruhája alatt, úgy szűnnek meg a hangok, mintha valami fonalak lettek volna úgy vágja el őket.* - Inkább a társa miatt aggódjon de, hogy pontosak legyünk az én szerződésem szerint, köteles vagyok eljuttatni titeket Retohoz vagy ti, hogy nevezik azt, hogy ti holtan, egy, két vagy több darabban találjátok már nem befolyásolja az alku rám eső részét, mert akkor köteles átadni amit akarok. *Mosolyodik el újra vidáman.* - Kedves tőled, vagy tőletek, hogy készek lennétek megküzdeni velem, de én nem küzdök olyanokkal, akiknek vér áramlik az ereiben vagy levegő mozgatja a tüdejük.
*Közben némileg tisztul az idő és a hold fénye is előbukkan, ami rávetül a hajóra, kiemelve azt, hogy mennyire tiszta is a fedélzet. De ha szemfüles a páros észre veheti, hogy nem csak azt emeli ki. Sokkal jobban kiemeli azt a tényt, hogy ahol nem fedi ruha a legénységet és a holdfény éri a bőrük kiderül, hogy ott valójában nincs is bőr, csak csontok és kitudja milyen régóta kiszáradt inak.*

Figyelmesen hallgat, de amikor megint a színek kerülnek elő és az ő aranyjeleget viselő szőkéje fehérnek van megint titulálva a gyöngyökre is adva a választ, hogy nem ő helyezte be azokat vagypedig más adta a kezébe.

A következőkre összehúzza a szemöldökét és idézi fel, hogy azt mondta, hogy a kaszás nem lenne képes megölni őket, de arra nem tértek ki, hogy vissza útra is igaz-e. Csak a megtalálásáig eset szó róla. ~ A francosba.~ Morog magában majd, amint a gyöngyökre kerülne a sor egy éles fájdalmas nyilalás hasít a fejébe, melyre zsigerileg rándul meg minden izma még talán a sosem gondolt helyeken is. Meg is áll, mert így nem tudja fenntartani a képességét. Elveszti a sötétben látás képességét. ~Mi ez? Ki vagy? Mert ha ő lennél tudnék már róla, hogy erre is képes lenne. Honnan? Mindeközben.

- Mi a bánat? Állj le. - Mondja ki önkéntelenül is a sötétben ott állva ahol addig is meredten, mert jelenleg előbb a képessége feletti uralmát akarná vissza szerezni, de ahhoz le kell higaddnia és megnyugodni annyira, hogy a kettőt fen tudja tartani, ha képes a telepátiát két irányosítani.