A kikötőnegyed

Együtt dönti a fejét az övével, mint az utánzó madarak, hátha akkor a gondolataival is lépést tud tartani, ha a testével már megtette. Szótlanul hallgatja a magyarázatot, végigsimítva a vésetek metszetén, de az csak fa és árokseb a testén, semmi puha és kellemes érintésre.

- A metszet szempontjából mindkét világ egyformán eltávolodik tőlünk, és csak ennyi látszik belőlünk, de azt hiszem, hogy értem - bólint rá lassan, megfontoltan. Nem lehetséges az egyesítés és valószínűleg az egyensúly miatt szükség van arra, hogy Reto a maga köreiben maradjon. - Ahhoz képest, hogy milyen kölyökképű kereskedőnek néztem, sok vele a baj - a tenyerére fekteti az órát, hogy a férfi anélkül lássa minden irányból, hogy meg kellene érintenie az undorának tárgyát.

- Őszintén szólva nem hiszem, hogy láttam már lóháton, csak lovak közelében, és akkor nem azt figyeltem - súlyos hiba, egyértelműen elkoptak az érzékei.- Tavaly télen pedig még nem voltam itt, csak néhány hónapja állok az alkalmazásában, és máris megpróbált világgá menni - vigyorog, bár semmi köze a dologhoz. Sajnos és szerencsére.

- Beléphetek vele, vagy be kell tennem? Nem szívesen adom ki a kezemből. Érzelmileg kötődöm hozzá -forgatja meg a szemeit, aztán a rúnakörbe teszi az órát, kelletlenül mozgatva meg a vállát. A beszélő hangok után talán ez óvatlanság, de a paranoia aligha segít neki a holtak hajóján, ahol nincsenek az ő ízléséhez szabott megoldások.

*Úgy dönti oldalra a fejét, ahogy Mesricra pislog mintha valami bolondot nézne, pedig valószínűleg amit az előtte álló nem ért, azt ő se tudná megmagyarázni, de persze azért tesz egy próbát.*
- Az én világom teljesen más mint az övé fogd fel úgy, hogy... *Forgatja meg a kaszáját a kezében, majd két egyenest rajzol a hajó padlóba, amelyek metszik egymást.* - Az én világom az egyik vonal, az övé pedig a másik ahol a két pont metszi egymást, ott pedig ti vagytok és bár úgy tűnhet, hogy látszólag a mi világunk is találkozik, de valójában sosem fog, mert az a pont ti vagytok, nem pedig mi.
*Az órát megszemléli de nem ér hozzá, látszólag mintha a tárgy taszítaná is egy kicsit, egy bizonyos távolságból sosem nézi meg közelebbről, csak hümmög, miközben figyeli.*
- Nem tűnt még fel senkinek sem, aki vele van, hogy a ló amit hátasnak használ, nem vesz levegőt és télen nem fúj párát az orrából? *Válaszolja meg a kérdést a fehér hajúnak, amiért cserébe az megmutatta neki az órát, majd visszahelyezi a kaszáját a tokjába és helyette, egy tőrt vesz elő, amivel jeleket kezd el vésni a hajó padlóba.*
- Megtudom gyorsítani a keresést, de ahhoz az órát a rúnakörbe kell majd helyezned. *Ajánl fel végül egy lehetőséget a másikra bízva, hogy él e vele.*

*A madár ide-oda mozgatja a fejét Kyra és a kis újdonsült térképje között, de a kérdésekre még mindig csak vijjog és a szárnyát rázza, ahogy karmaival táncikál, de amint a nő feláll mellé, hogy lenézzen a lenti párosra, a csőrével a nő rajzát kezdi kopogtatni, ha a másik engedi. Ebben az esetben mindig addig kopogtat még ki nem lyukasztja a papírt, ezzel kiegészítve néhány hiányos csillagképet, megkönnyítve a navigációt visszafelé.*
- Hajó vizen, hajó vizen. *Add ki vijjogó hangot, ahogy mint valami papagáj próbál beszélni.* Repül, csak madár, csak madár és sárkány, sárkány. *Ismétli önmagát, próbálva érthetően papagáj módjára kommunikálni.*

Miután felért és a noteszébe rajzolgat látja meg a madarat. Mikor kicsit arrébb helyezkedik úgy a madár is. Hamar kiderül számára, hogy nem csak egy riasztó jószág.

- Nem csak riassztó vagy, hanem kém is? - Húzódik széles mosoly az arcára a kérdés közben. Felé se fordítva a fejét.

- Nagyon is jól érted amit mondok, Zayl vagy más gátol meg a beszédben? - Beszél hozzá, de komolyabb reakcióra nem számít tőle. Maximum megerősíti, hogy az emberek furák.

Zayl kapta így nem ajánlatos levadászni, pedig a gondolataiban igen édesen sül a tűz felett. Fogalma sem volt eddig Reto élethez való jogról szóló gondolatáról.

Csillagképeket rajzol a maga kódolásában így nem hiszi hogy a madár ebből komolyabb dolgot adhat tovább. Majd feláll és ha a madár engedi mellé áll és lenéz a két pontra, hogy mi várható köztük. Közben a hajó siklását figyeli.

- Repülünk vagy siklunk a vizen? - Kérdezi a madárra sandítva.

- Ne tekints rá büntetésként, a főnököd madarat és hajót adott, élvezd ki Anwarion vizeit, amíg tartanak - inti a férfit derűsén, ismeri ezt a problémát, amikor munka nélkül sivárrá válik a világ. Az íztelen és szagtalan problémát is ismeri, de annak nem ad hangot, csak biccent egyet.- Az megmagyarázza, hogy miért látsz engem meg a nőt csak egy világos foltnak - megvakarja az állát.

- Egen, határozottan tiltja az ölés mindenfajta örömteli fajtáját, meg tudom érteni, hogy emiatt nehéz elviselni. Miért törődtök vele, hogy mi van vele? A ti világotokban... ha már te idejöttél, nem tudjátok hazavinni? - kissé árulónak érzi magát, hogy megemlíti ezt az elvágyakozást, de a kíváncsiság túl nagy úr, és mint Zaylból egy kicsivel egyszerűbb lenne kicsalogatni az információt.

Talán a halálkapcsolat az oka. Csodálkozva pillant a hullajelölt után, hogy miért hagyja ott őket, de már rég nem próbálja megérteni az embereket, előveszi az órát, a tenyerére fekteti, de az ujjai készen állnak feszesen, hogy rámarkoljon, ha el akarja venni tőle.

- Miért kell ehhez az óra? Tudod olyan egyszerű is lehetne, ha minden állításoddal nem egy újabb kérdést keltenél fel, de minél előbb megtaláljuk mindenkinek annál jobb, szóval csak bátran, nem sokat tudok róla, de ne rontsd el. - dönt végül úgy, hogy ezen a ponton a gyanakvás és óvatoskodás nem szolgálná a javukat.

- Nem, nekem ez egy büntetés, mert éppen nem dolgozhatok. *Húzza el a száját, mint aki éppen citromba harapott.* - Se ízeket se szagokat, hogy később ne legyen belőle gond, azt amik ti színeknek hívtok számomra fogalmam sincs, hogy mik számomra minden szürke és fehér, a gond pedig abból adódik, hogy a nyavajás legnagyobb gyengesége, hogy szívén viseli az egyszerű légytől kezdve, a sárkányokon át, minden élőlény sorsát aki él és mozog, de köztudottan jó viszonyt ápol a kis szőrös kutyáival is, akik többet tudnak róla, mint a keselyű a döghúsról az pedig, hogy hetek óta nem tudnak semmit róla több mint furcsa. *Pillant a kis szerkezetre, majd bólint egyet.* - Ha megmutatod az órát elmondom, mi az alkum tárgya, az övével ellentétben az én időm nagyon is véges, szóval ha tudom felgyorsítom a keresést.

*Kyrát egyik matróz sem követi és senki hozzá nem szól, de amint helyet foglal az árbóc kosárban szárnycsattogást hallhat. A keselyű az ami helyet foglal a kosár szélén, egyik lábáról a másikra ugrálva, néha vijjog, néha csak a szárnyát csapkodja, ahogy próbálkozik kilesni mit jegyzetel a nő, mint valami kíváncsi papagáj.*

~Még ő húzza fel az orrát? Persze, hogy nem az egyszerű holtaké… Sose jobb párost.~ - Járatja Zayl és Mesric között a szemeit.

Miután Mesric megtette a szavaival a “szívességet” és Zayl is válaszol Mesric utolsó feltett kérdésére úgy a legnagyobb biztonságban indul fel az árbócon a kosárba, a legtöbb hajón bizony van és nem érdekli a holtak kapitánya sem, amíg Zayl felel mindenkiért. A madár sem zavarja, hizsen egyelőre nem tűnik támadó fajtának. Felérve egy noteszt vesz elő és a csillagos égboltot vázolja fel magának. Közben a hazaúton gondolkodik miután a hajó siklását is meglesi a vízen, hogy megtudja nagyjából mennyivel haladnak, és tudjon vele számolni, talán. Az irányt pedig a legfényesebb csillaghoz köti. A holdfény vagy mi segít neki a jegyzetelésben az sosem fog kiderülni, hacsak nem nyílt titok már.

~Mi az, hogy “ha tiszteségesen meghalna, mint valami egyszerű halandó nem lenne ekkora komplikáció.”~ - elmélyed a szavakban miközben lenéz Zaylra a magasból.