A kikötőnegyed

- Nem vagy nagy segítség az engem érdeklő kérdésekben, de ha meglesz, megbocsátom - sóhajt egyet, felpillantva az édes ábrándba feledkezett fakó kaszásra.

- Ne feledd az egyensúlyt, ha a szörnyű kínok és darabokra tépés olyan kívánatos lenne, a főnököd biztos nem tagadná meg tőled. Addig maradjon csak élve - követi a pillantása az aláereszkedő keselyűt és a gyorsan ébredő hajnalt, valószínűleg erre gondolt a férfi, amikor azt mondta, hogy meggyorsíthatja az útjukat, így a horizontot fürkészi, hogy a varázskör körül felvillanó képből ismerős kikötési pontot, völgyet a várral megpillanthassa.

*Ahogy a mutató fordul az órán úgy fordul a hajó orra mintha szinkronban lenne a két dolog, de aki jobban megfigyeli rájöhet az idő gyorsabban halad, mint a hajó ezért az csak követni tudja, nem pedig együtt mozdulni vele.* -Hogy mi dolga lehet ott? Fogalmam sincs de az, hogy egyedül van reménnyel teli! Ilyenkor megvan az esélye, hogy darabokra tépik és szörnyű kínok közt veszti az élethez való jogát. *Mondja ábránd vagy inkább álmodozva, ahogy belegondol a lehetőségekbe, midőn az éjszaka fátylai kezdenek leomlani, hogy helyüket a feltűnő napsugarak vegyék át.*

- Hegy nem számít, az eget őrzöm. *Károg a madár Kyrának.* Akinek nincs szárnya sosem érheti el az eget, nem méltó megérinteni azt. *Tárja ki a szárnyait, ahogy kész felröppeni.* Ő nem létezik a homokórában, sosem létezett benne és nem is fog, a ló a ló. *Szökdel idegesen.* A ló a kulcs mindennek. *Károgja majd elröpppen, hogy Zayl vállán foglaljon helyet.*

Az, hogy nem csapda azzal a tekintetét oda is szegezi az eseményekre, de vele együtt a madarat is látja. A koppantás és a dallam csak halkan jut el hozzá, de így is megragadja a tetszését. Nem ismeri a mágiát és a vele zajló dolgokat, de az, amit lát azon elcsodálkozik, melybe a madár tollazatának színjátéka is közre játszik. Majd egy az Anwari erdőben történő találkozás ugrik be Retoról és mellé Zayl szavai a lóról.~Remek miért nem vettem ezt észre akkor?~. Majd a hajós és csónakos jelenetet szemléli, valami zavarja, de nem tudná megmondani, hogy mi is az. Így egy a “hatodik” érzéke szól, de iogy kiderül -e miért azt egyenlőre nem tudni.

- Örvendek Seth. Kyra vagyok. Hallottam rólad, melyik hegy volt a tiéd? - Köszönti, ha már bemutatkozott és lemutat az utolsó jelentre.

- Ki vagy neki? - kérdez vissza a “neki én vagyok” részre.

- Tudod mi kell Zaylnak? - Próbálkozik másképpen puhatolozni, ahogy a hajó irányt vált. Fel is emeli fejét az égboltra, hogy tudja merre az arra.

Sóhajt egyet, tényleg nem elég okos a mágikus aspektusok értelmezéséhez, de a közelítésig és távolodásik még meg tudja ragadni a dolgokat. Felhúzza az orrát kissé a tisztelet emlegetésére, az olyan gyerekesen hangzik, de szót emelni ellene még rosszabb lenne, így inkább előrelép.

Nem fél a mágia körében, de hazugság lenne azt mondani, hogy nem rezzen össze, amikor a tengeri permettől nedves deszkán koppan a kasza és felhangzik a vers, erőteljes szavai nem csak szavak, mert csak szavakra nem felelnek irányíthatlan és kibelezhetetlen erők, amiknek megfoghatatlansága távol vezeti az ő mesterségétől.

- Áh, már látom milyen lóra gondoltál - szemléli aztán, csak félig fordítja hátra a fejét, a szeme sarkából tanulmányozva a tengeri hánykódást, mint kalamoni, megbecsüli, hogy mennyi lehetett a veszteség a legénységből, aztán a várra néz. Hiába szemléli, ezek a képek nem adnak választ arra a kérdésre, hogy miért indult neki szélegyedül Reto ennek az útnak, így ismét Zaylra tekint.

- Az irány megvan, de nem ismerem azt a várat. Mit gondolsz, mi dolga lehet ott? Egyedül?

A halott kapitánynak mutatja az órát, hogy biztosan fogja az irányt.

- Épp ellenkezőleg, mindkét világ felétek közelít mert ott ér össze, hiába van két egyenes, a metszett nélkül nincs valóság. *Nyújtózik egyet, amibe beleremegnek a csontjai, melynek hangjai felérnek azzal, mintha a hajódeszkák roppanának el.* Ezek szerint legalább szorult bele némi tisztelet! Ezt jó hallani. Nyugodtan beléphetsz vele, ha gondolod fél lábon is állhatsz közben.
*Aztán ha Mesric besétál a körbe ő koppint egyet a kaszájával, miután elrakta a tőrt.*
Négy világot fényben járva
Kiknek őrizzük álmát ő már nem szolgálja
De véres nyom kell a lába alatt
A Káosz tündökléséből szólítalak!
*Szavalja inkább dalolva, mint sem verselve a sorokat, aminek nyomán a rúnák kezdenek elmosódni és négy pontban különböző képek jelennek meg, az órán a kismutató hevesen forog jobbra balra, még végül nem mutat egy irányba Mesrictől jobbra. Itt a képen Reto épp a Kúriát hagyja el, a lovát vezetve kantáron, még az óra hirtelen balra mutat, ahol ő is hajóra száll, majd megint fordul az óra Mesric mögé balra mutat, amin a hajó viharban vergődik, végül kissé jobbrám mutat, ahogy egy csónak teszi partra Retot, végül pedig az ötödik helyre mutat, ami nagyon ködös de egy völgyet mutat, a közepén egy jókora várral és hatalmas hegyekkel, néhány toronnyal a szirteken, erre az egy irányra végül beáll a nagymutató is.*
- Úgy látom megvan az új irányunk. *Int, mire a kapitány az óra irányába mozgatja a hajó orrát.*

- Nincs csapda nincs. *Vijjogja a madár.* - Ő ahhoz túl naiv, naiv, együgyű, nem ravasz. *Célozgat Zaylra, miközben ide-oda röppen de a mágiára egyhelyben maradva néz lefele.* - Neveztek Sethnek, Seth a nagy madár isten. *Tárja ki szárnyait, majd húzza vissza.* - A gyermekeim faltak fel, árulók árulók! De a mágia, a kötelék, neki én vagyok neki én vagyok. *Vijjog a madár zavarosan, ahogy a tollai színe folyamatosan változik miközben tart a rituálé odalent.*

Miután mellé áll és a madár a noteszét kopogtatja, végül kinyitja neki a térképnél, s hagyja, bár nem örül a lyukasztásnak, más oldalakat is sikerül vele együtt csillagképek mintássá varázsolni, de egy elismerést megérdemel, hogy pótolta a szándékosan kihagyott már jól ismert csillagképeket. A sárkányra kérdőn húzza fel szemöldökét.

- Mi vagy te eredetileg? -Sandít rá ismét.

- Mit akar Zayl Retotól? - Kérdezi a madártól halkan, hogy erre kap-e választ nem tudja.

A vonalakat és a rúnakör elkészültét figyeli, ha a madár hagyja úgy lemásolja azt is a füzetébe, majd elteszi köpenye alatt rejtve a madár szeme elől. Majd a jelenetet figyelve még egy gyors kérdést tesz fel sürgetőn.

- Csapda? - Néz a madárra gyors választ várva.