A kikötőnegyed

Démonvérű és Vérbestia

A tüzes válasz és állának megragadása nem hogy félelmet nem kelt benne, de egyenesen tüzeli, hogy még jobban felhergelje a bestiát, de - egyelőre - visszafogja magát, csak kacérkodva, sokatmondó pillantással néz le a fenyegető tekintetre.
- Milyen kicsiben gondolkozol. - szólal meg végül mosolyogva, elkapva az őt szorongató csuklót erősen fogva szedi le magáról a kezet, hogy utána közelebb hajolva, lehalkítsa hangját
- Ha te félted a hírneved, képzeld el az enyémet. Egy csaknem hétszáz éves vámpír, aki képes volt kötődések nélkül, magányos farkasként élni és vadászni a mezőkön, majd jött egy huszonéves, alkoholmámoros szörnyvadász, és úgy csavarta el a fejét, hogy már majdnem képes lenne vallást is alapítani neki. Melyik a rosszabb? Élvezni a gyönyöröket mindamellett, hogy bérgyilkos vagy, vagy beleesni egy olyan csapdába, amiről azt hitted, már túl idős vagy, hogy beleess? - kérdezi egy halvány, de még is meglehetősen őszinte mosollyal. A mosolya aztán eltűnik, mikor úgy érzi, talán többet is mondott a kelleténél. Elengedi a csuklóját, kihúzza magát.
Besétálva megrendelik az ételt és ital(oka)t Sedának, leülve pedig érdeklődik. Azon elneveti magát, hogy vissza nem akar menni, mert ezzel egyébként ő is így van.
- Majd este ránézek, hogy alakul. - mondja kis mosollyal, Seda ivási szokásait pedig már megszokta, így szinte fel sem tűnik neki, milyen gyorsan szalad le a torkán az ital.
- Cirka 10 éve szabadultam ki. Tehát ha az utolsó háromszáz évet átnézem, akkor már fel is zárkóztam. - feleli visszapillantva rá.
- Igazából a politikai dolgok érdekelnek a legjobban, de a természet is... - mereng el - meglepően sokat változott ez alatt a pár évszázad alatt.

Démonvérű és Vérbestia

Ajkaira egy halovány gonosz vigyor ül, majd a férfi felé fordulva megragadja az állát kicsit erősebben is talán a kelleténél.
- Ami a hálószobában történik az ott is marad. -súgja halkan a fülébe, majd fenyegetően pillant fel rá.- Azt az énemet nem szívesen mutogatom senkinek. Körözött bűnöző, sunyi bérgyilkos, aki úgy és olyan hangosan nyög egy vámpír alatt, mint egy szende kur.. kurtizán. Nem-nem, ez nem vetne túl jó fényt a nehezen összekapirgált hírnevemre.
Bár a férfi a kellemetlen érintésektől megvédi, a tekintetektől még ő sem tudja. Valahol érzi, hogy ott a férfias büszkeség elrejtve, hogy az ő derekát szorongatva vezetheti előre, mint valami ritka trófeát.
- Sültet burgonyával, és egy üveg rumot. Nem is.. kettőt. Egyet elvitelre. - kezdi úgy érezni, hogy józanul nehezen bírja a férfi mellett. A kedves szavak, az átható tekintet, a puha érintések.. akárhányszor kezd el hevesebben verni a szíve ezekre a gondolatokra, megijed.
- Én oda vissza nem megyek. Eb csont beforr, sok idő de kivárom. Ha nagyon nem akar, majd a kúriában valaki össze vakar.
Amint megérkezik a vacsora, neki is lát, ám előbb helyet csinál neki egy fél üveg einmal. Olyan jólesően sóhajt fel, mintha vagy hetek óta nem jutott volna hozzá, pedig alig telt el huszonnégy óra .
- Szóval melyik háromszáz év maradt ki az életedből?

Démonvérű és Vérbestia

- Alkohollal is kedves voltál velem. Most már kíváncsi lennék, milyen lennél anélkül! Vajon akkor kerül előtérbe a nőiesebb, visszafogott éned, vagy azt csak a négy fal között mutatod meg? - pimaszkodik a mérges fejet látva elvigyorodva, igyekezve úgy sétálni, hogy a nőnek kényelmes legyen a sétatempó.
- Nem ellenkeztél különösebben az éjszaka. - sandít le rá a szeme sarkából egy pajkos kis mosollyal, aztán amikor belépnek, a szavakra elvigyorodik.
- Te csak ne foglalkozz az ebédemmel, az egyébként is kimaradhat. Majd vacsorára tűnök el, hogy ne akarjalak téged felzabálni. Mármint a szószerinti értelmében de ha hangos leszel, egyébként is kirakhatnak. - somolyog az orra alatt, aztán oda bent a nő mellé, kissé mögé kerül derekánál fogva vezeti, hogy az enyveskezű tengerésznépség kétszer is meggondolja, ha hozzá akar érni. Miután kikérték Sedanak az ételt, és szükség esetén az alkoholt, helyet foglalnak egy asztalnál, Marcus pedig lehúzza magáról a csuklyát.
- Jó étvágyat. - biccent, majd a szemeit végig futtatja a kocsma közönségén.
- Ha nagyon fáj, visszamehetünk a gyógyítókhoz. - néz újra rá.

Démonvérű és Vérbestia

- Hö? -felbandzsít a kezére, és egy darabig értetlenül figyeli a szavait. Amikor leesik neki a tantusz, össze húzza a szemöldökét és mérgesen elfordítja a fejét, még a karjait is összefonja maga előtt.
- Igaz. Ha nem iszok amúgy is túl kedves vagyok veled, amit nem engedhetek meg. -megforgatja a szemét és szépen lassan biceg utána.- Hát.. az helyett hogy pihentunk volna más lett a terv.. szóval így gyógyulni sem tudott egy keveset semmi majd a könyvtárban úgyis elunom az életem, talán ott már nem fog annimyira fájni.
Halványan elvigyorodik, majd amikor a kocsmához érnek besétál. A pultost biccentéssel üdvözli, és az első üres asztalhoz huppan le egy halk szisszenéssel.
- Ha nem bánod, a te ebéded ma kimarad. Nem akarom hogy innen is kidobjanak. -vigyorog rá

Démonvérű és Vérbestia

A mondat első fele egészen Sedasan kezdődik, de amikor oda jut, hogy kihagyni az alkoholt, akkor megáll, és úgy méregeti a másikat, mintha azt akarná eldönteni, hogy beteg-e. Még a kezét is hozzá érinti a homlokához, hogy megnézze, nem fűti-e a testét láz.
- Egy pillanatra úgy értettem, mintha épp felajánlottad volna, hogy kihagyjuk az alkohol adagot reggel. - mondja viccelődve. Egyébként is csak a nő miatt isznak, tekintve, hogy ő nem tudja ezeket megemészteni, és semmilyen hatással nincsenek rá.
- Miattad vagyunk itt. Ha nem iszunk, legalább eszel. Azt a könyvtárban nem lehet, különben agyonvernek minket egy vaskos lexikonnal. - somolyog.
- Sebed hogy van? - kérdezi aztán a hasa felé pillantva, majd tovább indulva, de ügyelve arra, hogy ne hagyja le a nőt.

Démonvérű és Vérbestia

Seda csak csavargatta az egyik hajtincsét úgy lányos zavarában, amíg azok ketten majd szétszedték egymást odabent. Különben sem érti mit parádézott annyira a fogadós, amikor a lányaiból végül mégsem lett vacsora, hiszen ő volt terítéken.
A lágy szellő meglibbenti a haját, ahogy kicsit sántikálva ugyan de sétál mögötte. Mélyet szív a kikötő friss és kicsit halszagú illatából ahogy figyeli az egyik elhajózó monstrumot.
- Úgy tudom itt is van egy kocsma, de ha kihagynád a reggeli alkohol bombát, akár a könyvtárba is mehetünk.