A kikötőnegyed

Démonvérű és Vérbestia

Az illata és szívhangja alapján keresi meg a nőt, aki már édesen szendereg egy sarokban egy gyerekmese felett. Épp csak a nyála nem csurran ki a sz... tévedett, de tényleg folyik a nyála. A nevetést egy vigyorba fojtva lép oda, aztán az is mosollyá szelídül, ahogy leguggol alá.
- Seda. Gyere, menjünk. Hogy tartod így el a rum főzőket? - törli meg a szája sarkát míg a mozdulattal együtt meg is simítja az arcát picit, hátha felébred az ital említésére. Csak nem kell a vállán kicipelnie?
Az ölébe pillantva a könyveket is megnézi, a nekromantákét el is veszi tőle, és feláll a guggolásból.

Démonvérű és Vérbestia

Bizony hogy nem csatlakozott Marcushoz. Nem majd ő, aki az életében négy olvasmányt fogott csak a kezébe, kutakodni fog majd olyan dolog iránt, ami még egy picikét sem érdekli.
A hosszú órák elteltével elfogyott a rumja, a muníciója és az életkedve is ebben a poros könyvtárban, így kénytelen volt mégis csak valami könyv után kutatni egyenesen a gyermekeknek szóló részlegén a polcoknak. A szerencse a bénaságában csak annyi, hogy valaki valóban oda tette a nekromanták könyvét. Kikapva a helyéről egy mesekönyvvel együtt lehuppan az egyik sarokba, s kinyitja.. Mármint, a képesfüzetet.
Alig húsz percnyni képnézegetés után lebukik a feje, és elalszik.

Démonvérű és Vérbestia

A pillanatnyi szünetet elemzi, míg a kis vigyort figyeli a másik arcán oldalról. Hamarosan szabad teret kap, a fenséges illat lecserélődik olcsó lőre szúrós bűzére, de kizárja az alkohol erős szagát, inkább koncentrál a szavakra.
- Soha ne mondd, hogy soha. Olyan könyvet keress, amit látszólag egy gyerek firkált össze mindenféle hülyeséggel, az a nekromanták kézjegye. - szól még utána jó kedvűen, hátulról is megszemlélve a succubusok szépségével veteksző alak távozását, aztán visszaterelte figyelmét a könyvekre.

Lassan haladt, hála annak, hogy ha végig akart követni egy vérvonalat, akkor gyakorlatilag három könyvön keresztül kellett részleteket kikeresnie és összeolvasnia. Órákkal később még mindig a déli birtokok pókhálóként szerteágazó fattyú gyermekeiről olvas, pedig Ördög legyen a tanúja, nagyon sok lapot átolvasott már. Két kézzel hajába túrva dőlt hátra.
- Francos emberek meg a francos bagzásuk. Mint a rohadt nyulak. - sóhajtja, és ha addig Seda nem csatlakozott hozzá, hát most becsukja a könyveket, és elrakva azokat megy, hogy megkeresse a nőt ebben a könyv labirintusban.

Démonvérű és vérbestia

A rekedtes mély hangra szinte beleborzong, bőrén felbukkan a libabőr is. Halványan elvigyorodik, majd elhajol tőle. Egye kukac, békén hagyja őt, legalább korábban szabadulnak majd.
Letekeri a rumos üveg tetejét és jól meghúzza.
- Őszintén én nem nagyon hiszem hogy ebben a könyvtárban bármit is találnánk elátkozott tárgyakról, amik lelkeket szopnak.
Azért bemegy a sorok közé, és nekiáll nézelődni. Ám hogy talál-e bármit is az egy jó kérdés.

Démonvérű és Vérbestia

Az árulkodó sóhajra oda pillanat a szeme sarkából rá pillant, de nem vonja kérdőre, még akkor se, ha gyanús, hogy a reakció ellenére hirtelen bele megy a dologba. Visszafordítja a figyelmét a lapokra, de nem sokáig tud arra koncentrálni, mert a nő felkel, és mögé lépve hozza magával édes illatát is, ahogy a vállára hajtja az állát. A kérdésen halkan elneveti magát.
- Tíz perce ültünk le, Seda. Nem, még nem találtam semmit, de ha eltereled a figyelmemet, roppant nehéz lesz bármit is találni. - duruzsolja a mellette lévő fülbe, amíg a nő a régiesen íródott szöveget láthatja egy dél megyei nemes birtokról.
- Ha akarod, addig kereshetsz könyvet másról. Például ereklyékről, amik a te ügyedet segíthetnék. - utal az éjszakai beszélgetésre, amikor megemlítette egy bűvölt tárgy hatását, és hogy akár működhetne is.

Démonvérű és vérbestia

Kezébe veszi az egyik kötetet amit lerángatott, hogy ha mást nem legalább a képeket nézehethesse. Marcus szavaira felkapja ismét a fejét, majd a tarkóját vakargatva sóhajt fel. Pontosan sejti, hogy vadásznak rá is, pont ezért nem akarja a saját piszkos kis üzleteibe belerángatni. Majd megoldja az egyik éjszaka, Marcus tudta nélkül.
- Ahogy gondolod. Akkor.. várunk amíg ideér. A negyedik éjszakán már itt lesz, és az egyik kikötői fogadóban fog megszállni. Majd érkezik a holló, akkor majd többet fogunk tudni.
Becsukta a könyvet feláll és körbesétálva a férfit megáll mögötte, állát a vállára helyezi és onnan nézi a könyvét hátha az izgalmasabb.
- Találtál már valami érdekeset? - közben benyúl a melltartójába kiszabaditva az üveg rumot