A kikötőnegyed

Túlságosan világos pillantása leplezetlen érdeklődéssel méri fel a hajót, a viharvertség hiánya nem nyűgözi úgy le, mint egy szépre éhes lélekkel tenné, de óvakodik levonni azt a következtetést, hogy ne volna a konstrukció eléggé kipróbált. Még ha a jelei hiányoznak is ennek, ha a tanuki nem is adta jelét rokonszenvnek, a megbízhatóságára mindig számíthatott.

- Ayeee a csinos jószágon - a legénységnek köszön, de valahogy a megjegyzése Kyrának szól, érzékelve a nőt valahol a háta mögött. Hajóra nőt, hát, a kapitány pont úgy fest, mint akinek vannak ilyen előítéletei, de mivel nem azzal kezdi, ő se érzi a késztetést, hogy ne tartsa be a játékszabályokat.

- Kiváló -köszönet nélkül fordul meg és baktat át az elsőtiszthez, elkerülve a szorgos matrócokat és egy kissé sem megbotránykozva a fedélzet mozgásaitól. Nem hívja magával Kyrát, de ha vele tart a fejkendőshöz, akkor ügyel rá, hogy az ő tempójában menjen.

- Hé, Miszter Elsőtiszt - lép oda, csendesen felhívva magára a figyelmet, ha alkalmas, a sötétes éjszakában minden olyan valószínűtlen, de a látása alkalmas arra, hogy tévedhetetlenül kiválassza a megmutatott alakot.- Azt mondta a kapitány tőled kérdezzek, ha nem akarok cápavacsora lenni, szóval, árulj el nekem valamit a kísérőnkről! Szó szerint haldoklom a kíváncsiságtól - Teufel ezt szó szerint venné, megigazítaná a kis szemüvegét, végigmérné és megállapítaná, hogy kiváló egészségnek örvend a sápadtságon kívül. Máris hiányzik az előkelő vakarcs.

*Csak egy kéz jelzi, hogy felléphetnek, amint pedig mind a két utas fellép a hajóra, a legénység be is húzza a pallót, majd kioldják a köteleket, hogy a hajó irányba tudjon állni. A legénység kinézete eléggé vegyes, fejkendős matrózok és szakadt gombú és ruházatú altisztek, nem úgy mint maga a hajó! Az ember azt hinné, annyira újszerű, hogy még vízre sem bocsáltották és éppen a száraz dokkban végzik rajta az utolsó festéseket. Ha nem lenne felhős az ég, a holdfényben biztos csillognak a fedélzet, a szakavatott szemek pedig esküdni mernének rá, hogy a köteleket tegnap fonták. Tévednének. Látszólag az egyetlen aki tudomást hajlandó venni, a két jövevényről a kapitány. Hosszú szakálla van és egy olyan kalapja, amiből aki jártas a haditengerészetben tudni véli, hogy magas rangot, töltött be talán még admirális is lehetett valahol. Mielőtt viszont bármit is szólna hozzájuk, mélyet szív a hosszú pipájából, hogy az orrán át fújja ki a füstöt.*
- Amint a nyílt tengerre érünk, értekezhetnek a kísérőjükkel, addig is ne zavarják a legénység munkáját, vagy a cápák közé dobatom magukat. *Morogja, ahogy belefúj a pipájába megint.* Ha bármi kérdésük van, az első tisztem korlátozottan megválaszolja maguknak. *Mutat is a hajó orrában, egy fejkendős matrózra, akinek talán a legnagyobb ismertető jele, hogy a fél szemén, szemkötőt visel és kissé jobban ápolt mint a legénység többi tagja.* Egy óra múlva a nyílt vízen leszünk. *Azután is, ha lenne kérdés nem add rá választ, hanem vissza biceg a kormány felé.*

Miután megkapták a válaszokat Biccent. A félre értést maga Teufel sem vette észre, így ha fontos majd úgyis kiderül, ha nem akkor is tudja fontos szerepe van Mesricnek. Már csak a "főnökenk"-ből kiindulva is.

Ahogy a hajó is megérkezik, besorol utolsónak és amint lehet a palón csikordul a lába és végül a fedélzeten járatja körbe tekinteté végig nézve a legénységen és a kisérőnjükön, ha fodadja őket.

- Ez egy vicc volt, szótlan szőrpajtásom, de biztos találsz valami erényt bennem, ha nagyon keresel - vigyorog, bár sejti, eszébe se jut ez, mindenesetre a választ már komoly képpel hallgatja és bólint rá, megjegyezve minden szavát.

- Jó kérdés - ismeri el Kyrának, bár aztán a bemutatkozásra csak értetlenül és ostobán néz, hiszen azt kérte Teufel őt mutassa be a nőnek, nem fordítva, hiszen a legkevésbé sem érdekli a kiléte azon kívül, hogy mi a feladata, amit hallott. Viszont csak megvonja a vállát, hogy nyugtázza a hajó érkezésével együtt.

- Minden érthető, és nem aggódom egy cseppet sem. Akkor eljött a könnyes búcsú ideje -ha a tanuki celebrálja a hajólegénységgel való találkozásukat előrelép mellé, a vállára véve a táskáját teljes, jelentéktelen termetével kihúzza magát és az első alkalommal a pallóra, majd onnan a fedélzetre lép, hogy végre szemügyre vegye azt a hírhedt, baljós legénységet.

Felfoghatatlan számomra, hogyan nyert felvételt ha még olvasni sem tud.*Mondja válaszul, az első feltevésére nem is reagálva majd biccent megengedve Kyrának, hogy ő maga mutatkozzon be Mesricnek csak azután válaszolva meg a kérdéseiket.*
A kísérőjük képtelen ártani maguknak, a legénység valószínűleg tudna, de mivel a kísérőjük a felettesük így nem fognak. *Fordul utána Kyra felé.* Nem a hajó ki fog kötni ez is az alku része és félek, hogy nem él olyan személy jelenleg ebben a világban aki hatással tudna lenni rá, hogy a levelet a mi elvárásainknak megfelelően kezelje*Fordul vissza Mesrichez.* Ha nem cselekszik megfelelően, higyje el nem lesz rá gondja, hogy amiatt aggódjon találkozunk e még.
*A mondandója végén a hajó pedig szép lassan bekúszik a kikötőbe, hogy miután kicsáklyázzák a köteleket egy pallót is kidobjanak, aminek a véget közvetlen a tanuki mögött landol.*

Teufel Köszöntésére biccent, aztán az érkező hajóra siklik tekintete, végül két lábán stabil állásba helyezkedik és a felé nyújtott borítékot átveszi a tanukitól. Egy kicsit ujjai közt forgatja azt, mert egy kérdése felmerül kapásból. Biccent, ahol jelezni kell, hogy megértette a hallottakat. Mesric kérdései után magáét is felteszi.

- Mit tehetünk, ha ennek tartalmára sem cselekszik megfelelően Őexelenciája? Illetve arra az érkező hajóra menet közben kell fejutnunk?

Emeli ujjai között a borítékot élére állítva a kérdés végén pedig köpenye alatt rejti el ruhájának egy rejtekébe. Majd Teufeltől kért bemutatásra halvány mosolyt enged, Mesricre emelve szemeit.

- Engedje meg Uram, hogy magam mutatkozzam be Mesricnek.

Ha megkapja úgy akkor:

- Kyra vagyok Székvárosba érkezésének első napi Szőke útonállója.

Húzódik ajkaira egy kellemes mosoly az aznapi emlékre. Közben várva a válaszokat és fél szemmel a hajót figyelve.