Kalandorok naplója

Egy dolga lett volna. Egyetlen egy, de még arra sem volt képes. Mégpedig, hogy ne okozzon csalódást. Ezt sem sikerült teljesítenie. Mereven bámulta a hóban a látványt tudván, hogy az egészet ő okozta, egyedül ő senki más. Minden ujj, ami vádlóan mutathat, egyedül rá mutat, mert nincs más. Csak is egyedül ő a hibás, senki más.
Nem nyúl le, hogy megérintse a maradványokat. Nem teheti meg, hisz érdemtelen rá. Nem menekül, nem hunyja le a szemét a másik láttán, mert azt sem érdemli meg. Az emlékek így is peregnek a szeme előtt. Minden egyes pillanat, egy tűszúrás egy olyan helyen, amit nem lehet megfogni és nem lehet ellene védekezni. De nincs rá mentsége, hogy védekezzen. Érzelem mentes arccal kell állnia, mert nem érdemli meg azt a kíváltságot, hogy bármilyen érzelem is átsuhanjon az arcán. Ő nem érdemel semmit, a nekromanta viszont igen. A jótét lelkek, emléket érdemelnek, akik pedig hibáztak jobb is, hogy ha emlékezet nélkül maradnak, még a feledésre sem méltatva.
Kezeit lassan emeli fel, ahogy koncentrál de szemeit továbbra sem veszi le a látványról. Túl nagy kegy lenne, ha az egészet csukott szemmel nézhetné végig, ő pedig nem érdemel ilyet. Az energiák kavarodni kezdenek a kezébe, ahogy korábban kőszoborként, most a bőre kezd repedezni. Szép lassan tűnik el, ahogy a teste kezd darabjaira húlni, majd a darabok hamúvá lesznek, amit a sűrű hóesés, fúj majd szét a szélben. A szarvai, a szárnyak, az összes végtagjai, mind-mind eltűnnek, utoljára hagyva a szemeit. De végül azok is az enyészeté lesznek semmit, nem hagyva magából.
Ahogy az ő teste, úgy a nekromanta maradványai is eltűnnek, de a fehérhajúé nem lesz nyomtalan. Helyén virágnő, melynek levelei akárcsak annak a haja, fehérleni fognak legyen bármilyen időjárás is az évszázadok során. De egy valamilye sosem lesz a virágnak. Essen rá bármilyen fény, bárhonnan próbálkozhat bárki bármivel. A virág sosem fog árnyékot vetni. Ugyan is az árnyék nem érdemli meg, hogy a virág közelébe jusson.

Hideg volt és havazott.
Pontosan ugyanolyan volt mint azon a télen, amikor a kalamoni erdőségekben ébredt. A fagy a csontokig hatolt mégha nem is érezte, a puha lepel halkan ropogott a lábai alatt ahogy a kopasz fák és bokrok takarásában küzdötte át magát arra a helyre, ahol élőből halottat, halottból élőholtat kárhoztattak.
Már csak pár perc-ennyi kell, hogy minden kérdésére választ kapjon. Lefekszik a földre, arra az ember formára mely tökéletes lenyomata. Ott nem nőtt fű, még a hó és az állatok is messze elkerülték. Ujjbegyeivel apró rúnákat rajzol a puha lepelbe, halott ujjai csak mégjobban elkékülnek, de mindegy már. Vége van.
Csak meg akar szabadulni a démontól, magától, az átoktól ami eddig kínozta, hosszú hosszú évtizedeken át. Ő is le akarja hunyni a szemét és végre olyan helyre távozni, ahol nyugta lehet és végre megpihenhet.
Ahogy ujjai vésik a különböző formákat, alakzatokat, teste egyre csak deformálódik. Lábai elfeketednek, bőre szottyadni kezd, izmai sorvadnak. Szemei tűnnek el az üregéből, ajkai pedig lassan nyílnak, akaratlanul megadva magukat a csontok formálódásának.
Megannyi kép, megannyi emlék szalad keresztül lelki szemei előtt, látva múltját.
Gyermekkorát, a démont, az elfogadhatatlan szerelmet mely mindkettejük csúf végét okozta.. a nekromanta szívét azonban ez már nem dobogtatja. Egykoron szerethette, hiszen életét adta érte, ennek bizonyítéka az arcán húzódó vastag seb is.. de ma már nem érez semmit. Egy mosolyt, egy könnycseppet nem tud már magából kifacsarni, csak fellélegzik hogy végre vége van.
Csoffadt mutatóujja az utolsó rúnát is megrajzolja, addigra a bőr és a hús is eltűnt a csontokról, hogy csak a báb vázát és ruháját hagyja maga után az utókornak, amíg az is végleg el nem porlad.

Baziliszkusz Vadászat
Shidea erdőség
Főnix 3. Part 4

K: A látottak csak szítják benne a bosszút, lassan ugyan, de beérné Rort és Gilit. Kardját a talajon húzva maga mellett ezzel további hangokkal magára vonva a szörny figyelmét.

Most már némán állna a sebzett vaddal szembe, hogy kiterjesztett tekintetével is kerülje a vad szemeket.

- ITT VAGYOK. GYERE. - Kiabálná a szörny felé egy sokatmondó mosollyal, a kardját továbbra sem emeli, hiszen talán el se bírná a hátán tátongó sebbel.

G: A Baziliszkusz farkának elvesztése és Kyra hangos kiáltása miatt teljesen megvadúl és először Gilit veszi célba egy harapással, mert közvetlen mellette van. Ám a Gili felé indított harapás eredmény mentesen zárul, hisz a tapasztalt vadász egy rögtönzött hátra vetődéssel elkerüli a csapást.

A sikertelen támadás miatt a közvetlen célpontja Kyra, a fülét sértő zajok forrása. Megrázza tollas és pikkelyes testét, majd egy hirtelen kilövéssel megindul felé. A Baziliszkusz fülsiketítően ordít, ám ez egy percre sem zavarja meg a harcedzett nőt és egy rögtönzött cigánykerékkel(Pcbb nevén etnikai fordulattal) kikerüli a felé irányuló rohamot. Ám egy óvatlan pillanatban megálljt parancsol magának a fenevad és egy hirtelen mozdulattal felé fordítja hátsó részét és hasba rúgja karmos lábával, amitől még egy komoly sebet szerez és hátra lökődik.
R: A fáradtság ami úrrá lett rajta alig akar elmúlni, ugyan kiszúrja a íjat, mit nemrég elhagyott, de a lába még nem mozdul.

- Kyra menj onnan! - kiált oda neki féltve a nőt, ahogy látja az események alakulását
Megtalálva maradék erejét újabb szavakat kiált, bár még nem tért vissza az ereje, de egy kisebb varázslatot még végrehajt, s három varázslövedéket küld a bestia felé, amik aztán szétpukkannak a testén.

K: A kikerülést még megtudja ejteni, de Ror szavai elterelik figyelmét, mivel nem a hangot hallja, hanem a Róka szájának mozgását látja és amúgy is meglepi a lény a karmos hasbarugással. Aminek a lendületével együtt "repül" is hátrébb, hanyat is vágódik a korábban kapott sebére. Az esésre kiszakad a benn rekedt levegője és a fájdalom egy hatalmas folyamként szánt végig a gerincén, hogy az a tudatába is eljusson. Olyannyira, hogy megfeszülnek arcizmai és még a szemeit is be kell hunyia, hogy feldolgozza a kapott fájdalmat. Ezzel pedig nem, hogy feladásra, hanem sokkal, de sokkal nagyobb dühre és haragra gerjesztve pattannak ki szemei. Bár a hasának sérüléséről nincs információja, nem is keres, mert azzal csak gátolná a mostanra csak gépies harcolni akarását. Fejét ha tudja elfordítja, a kardot keresve és nem érzékeli Ror további próbálkozásait.

G: Ror váratlan lövése bár megsebezte a Baziliszkuszt, ám az erőssége nem volt elég ahhoz hogy a lényt eltántorítsa így megindúl a róka felé.

Gilien egy pillanat erejéig csak a földön heverő nőre pillant, majd látva a lény vadságát megpörgeti a Morningstart.
- Vigyázz Ror! - Kiálltja el magát és a láncos ostor a lény nyakára tekeredik, s közben Gili hatalmas erejét bevetve visszatartja őt.

- Most kell tennünk valamit amíg tétlen! - Kiálltja el ismét magát.

R: A felé meginduló gyík elől látja nincs ideje elugrani, főleg hogy még mindig az erejét gyűjti újra, a nyakában logó ékszerért nyúl, de mire újra megszólalna Gili állja útját a rohamnak. Végre megmozdul és mancsába veszi az íjat.

-Lőjétek! - kiáltja el magát, és feszíti meg az ideget, hogy aztán Viessával együtt eresszenek bele egy-egy vesszőt.

K: A kardját kartávolságban találja így rá is markol, mikor is észleli Ror mozdulatát a medáljára. A markolatra olyan erővel markol, ahol a tőle kapott medál rejlik, hogy talán ha lenne egy teleport kapcsolat köztük talán könnyebb lenne, de nincs, mert eddig sem volt ilyenre példa. Ismét hangot nem hall csak a vérének heves zúgását és látja a láncra vert szörnyet, kit a Csillagának nevezett férfi fog. Túl sok ez, de nem adja fel. Most lehetőség van rá, hogy megtegyék az utolsó lépést. Oldalára fordulva könyöklésből emelkedi térdelésbe és onnan a kardjára támaszkodva áll fel és a fájdalom most mintha erőt adna minden mozdulatához, hogy megtegye a kegyelem döfést, ha nem is sikerül megölnie, de sebet ejteni fog tudni rajta. Keresi a szívét, mert tudja az nem kell senkinek.

G: Gili teljes erejét bevetve tartja a lényt amennyire csak a teste bírja, ám súlyos hibát vét a környezete miatt. Kedvesére szegezi tekintetét kit a Holdjának nevez, s aggodalmasan rá kiállt.

- Ne harcolj hanem menekülj! - Kiállt rá.

A fenevad egy erős rántással megpörgeti Gilit a láncnál fogva és a fának vágja, amitől a Vadász meg reccsen hangosan és a földre hullik. Komoly baja szerencsére nem lett, azonban ennek a nyomát egy darabig érezni fogja.

A Baziliszkusz megérzi a szabadság szelét és lerázza magáról a láncot majd fülsüketítően felordít, amit a többiek is megérezhetnek.

R: Újabb veszőt tart célra, és már épp lőni készül, mikor a bestia elordítja magát. érzékeny fülének kellemetlen hangra összerándul, és mancsait a füleire tapasztja, hogy a fájdalmat kizárja.

- Menj onnét Kyra! - kiáltja el magát aztán.

K: Hiába a sok beszéd senkit nem hall már a vérének zúgása és az összes erejének összpontosítással egy adott célra fókuszál.

~Szív, mely nem kell senkinek.~ - Gondolatára belefájdul a sajátja is.

Miután látja kiszabadulni a bestiát már nincs ideje agyalni csak tenni az utolsó pontot a mondat végére. A lény üvöltése sem tudja eltántorítani, csak a lényt szuggerálja. Kardjának földön való húzása már egyszer bevált most is erre számol. Így indul meg felé és nem enged a céljából. Még ha lassan is indul meg a végére úgy érzi átlépi korlátjait és egy lendületes ugrással a már felnyásalt oldalánál terem és kardját a lény szívébe tolná teljes testsúllyával, hogy aztán a legutolsó nagyon lassan pörgő másodpercekben és még az utolsó szívdobbanásával elfordítsa azt, hogy esélye se legyen kirántani, vagy ha mégis azzal már az élők küzdenek tovább, mert az ő ideje ezennel lejárt nincs már mi zúgjon és nincs már mi hajtsa, amit megtehetet a számára fontosak életéért megtette.

"Megméretetett és elbukott." - Ez lesz sírfájának vésete.


A felderítők a fákról visszafojtott légzéssel és megannyi kikivánkozó lenyelt szavakkal figyelik az eseményeket. Parancsot kaptak nem léphetnek közbe. Szigorú igéret és kötelesség köti őket így csak akkor jellenek meg, ha már a lény döglött. A felderítő vezetője sokáig tűr, de ezt már ő sem bírja és besegít a nyilakkal, bár már addigra lehet későn.

G: A baziliszkusz csak üvölt és már épp megindulna Ror és Gili felé, ám Kyra egy végső elhatározásra jutva megindul felé, majd kardját egy hősies áldozat és tett keretein belül a szívébe döfi. A fenevad dülöngélni kezdett, tekintete zavart, légzése lelassul és a súlyos sérülés következtében a földre hull… . Pár perc néma csönd ült a vidékre, ám egy szívszakító ordítás töri meg a csendet.
- KYRAAAA!!!!!! - Az üvöltés forrása nem volt más mint Gilien a szörnyvadász, aki a fának csapódás után magához térve kedvese mozdulatlan testét meglátva teljesen összetört. Erőt vesz magán és felegyenesedik a földről, majd magától mindent eldobva oda szalad a nőhöz és térdre esve a karjaiba veszi.
- Kyra....Kyra… - Kétségbeesve próbálja felkelteni, de már hiába.

- Ne tedd ezt velem kérlek… - Légzése zihálásba megy át, ahogy látja hogy nem reagál semmilyen hívásra sem mozgatásra.

Könnyek gyűlnek a szemébe és szorosan magához öleli szerelme élettelen testét, homlokát a homlokának döntve a néma könnyek egy fájdalmas zokogásban szakadnak ki belőle miközben teste remegni kezd az adrenalintól és a lelki fájdalomtól.*

R: Elszörnyedve mereszti a szemét az eseméynekre, nem akarja elhinni amit lát, erőtlenül esnek maga mellé a karjai ahogy csend telepszik a környékre. Gili mozdulatai térítik magához és a példáját követve szalad ő is oda.

- Ne csináld ezt, térj magadhoz! Túl makacs vagy a halálhoz! - erősködik, miközben mancsával tapogatja a sebeit, mintha csak a vérzést akarná elállítani, de már nincs mit
Mikor felfogja a valóságot lehajtja a fejét, homlokát a nő testéhet érintve és kezd szívfájlaló nyüszítésbe, pont mint egy gazdáját vesztett eb.

K: A feldertők vezetője, szoborrá dermedve figyeli a végső küzdelmet és a beálló csendet megtörö káltásra rezzen és tér vissza a valóságba, ugrasztja is a Anderian Fredhaint (Tandorai felderítő csapat fagyasztóját).

- Fagyaszd le a teteme..ket.- Kénytelen lenyelni a gombócot mi a torkába nőt szempillantás alatt és csak remélni tudja a hordár csapat nem fog soká megérkezni.

A teljes federítő csapat a vadászok köré gyűlve igyekeznek vigaszt nyújtani, de a fériak szinte eltántoríthattalanok Kyra teste mellől. Anderian próbálja meggyőzni őket, hogy többet tehet, ha megára hagyják és igéretet tesz számukra, hogy vigyáz helyettük is rá. A bestiát és a nő élettelen testét egy fagyos gömb szerű képződménybe zárja. Ezzel óvva meg őket a bomlástól és annak negatív következményeitől.
______________________________________________________________________
Idők múltán meséket szőnek egy nőről kit fivére, egykori szerettei és ismerősei viszont látni véltek Anwarion földjén. Van aki a Kúriában, lesz aki a városban és ezzel csak megerősítik a Főnix legendát. Melyben: “A főnixmadár az újjászületés, a halál utáni megújulás és megerősödés jelképe. Egyes legendák szerint a főnixmadár sebei maguktól begyógyulnak, ezért a madár gyakorlatilag elpusztíthatatan.”

Baziliszkusz Vadászat
Shidea erdőség
Főnix 3. Part 3

K: A lendülő farokra, már rámarkol a kardjára és lassanként kezdi is kihúzni azt, mert itt senki nem sérülhet komolyabban nála. Szokatlanul erős mellkasi érzés lesz úrrá rajta, mellyel eddig sosem kellett megküzdenie harcra várva, ezért még inkább zaklatottan figyeli az eseményeket.

G: Caly izgatottan nézi a fa tetejéről az avarban zajló eseményeket, azonban továbbra is mestere jelére várva figyeli hogy mi történik. Gili szép lassan hátrál a csapda felé, mely előtt a lényt be kell várnia hogy rá vesse magát.

- Erre, Erre gyere te ostoba dög! - Kiállt rá, a lényre aki nem várt lépést tesz és hirtelen Gilinek ront.

R: Feszülten figyeli az eseményeket a farkasokkal együtt, de mikor a lény hirtelen megindul, hát az elég neki, hogy ő is megmozduljon és a bekészített nyilat a lényre szegezi, hogy aztán pár pillanattal később már repül is a gyík után ahogy amaz a csapdához érkezik.

K: A Gyík támadására nem habozik ugrik azonnal, a nyíl után érkezik egy hatalmas lendülettel ugrana, hogy bárhol is, de a kard sebet ejtsen rajta a kard amely akár 7 centi vastagságú ágat is képes át és elvágni. A markolatot használva pedig lendülne tovább.

G: Gili már épp készülne a támadást viszonozni, ám a semmiből Ror egyik nyila a Baziliszkusz oldalába csapódik, átütve annak bőrét az oldalába ragad. A magasból érkező Kyra kardjának pengéje megcsillant a napfény hanyatló sugaraiban, miközben rútul lesúlytott a bestiára. A Baziliszkusz a nyíl becsapódását követően eloldalgot abból a pozícióból melyre Kyra az érkezést számolta így nem tudott halálos sebet ejteni rajta, csupán oldalát hasította fel.

- Ez az, fogjuk közre! - Kiáltotta el magát Gili a felgyorsuló események láttán.

Az oldalán függeszkedő Morningstar után nyúlt. Mihelyst a lény magához tért a hirtelen ingerek kavalkádjából, farkával Kyra felé csapott hogy messze repítse magától.

R: Előbújva a rejtekből, mivel az már úgysem jelent semmit, újabb nyilat illeszt az idegre, és feszíti meg az íjat célra tartva. Lassan oldalaz, hogy a vadász szavainak megfelelően lassan közrefogják, és ereszti el az újabb lövést.

- Kra feküdj! - kiáltja el magát, amint látja hogy az állat mire készül

K: A lény oldalának felhasítását követően a kard továbbra is a kezében, de túl közel marad és kiterjesztett tekintetét kitakarja a lény így kénytelen arra hagyatkozni, amit lát és hall így a körbe fogásra hátrálni kezd és a feküdjre pedig hasra vágja magát még kardját is elengedi, mert azzal csak nehezen tudta volna azonnal megtenni ám továbbra is rossz helyen és pozícióban van ezért lassan a lény alá kezdene kúszni, hogy legalább a lábai ne tapossák szét, ha nem muszáj, közben tőreivel gondolkodik a következő lépésen.

G: A kavalkád kellős közepén Caly rávetné magát a lényre ám az már éber környezetére, így a magasból történő lesúlytás mellé megy, amit egy bukfenccel fejel meg hogy kitérjen a lény elől. Gili a körülötte történő dolgokra figyelve leereszti Morningstarját és pörgetni kezdi, majd a lény fejét célba véve meglendíti az acélláncok által összetartott fegyvert. Amikor a becsapódás eléri a fejét, egy hatalmas csattanással bódítja meg őt, azonban túl nagy kárt nem tesz benne.

- ERRE! - Kiállt fel Gili, hangjával megpróbálja magára vonni a lény figyelmét.

A fenevad Gili ütését követően maga alá pillant, ekkor azonban kiszúrja az alatta lévő nőt akinek éles karmával felszántja a hátát, ezzel letépve róla könnyű bőrpáncéljának hát részét.

R: Vie is kiveszi a részét a gyík testének nyilakkal tűzdeléséből, akire mindeközben Lau vigyáz szorosan mellette.
Újabb lövéshez készül fel, de amint meglátja hová kerül Kyra, és hogy mi történik vele, hamar aggodalom kúszik az elméjébe és félrehajítja az íját. A gyík kábulatát kihasználva igyekszik közel kerülni hozzá, hogy az alatta fekvőt onnét kirángassa.

K: A csattanás és a lény megtorpanása pont kapóra jönne. Fordulna mikor meghallja Gili invitáló szavait. Káromkodik egy sort bár inkább orra alatt.

- Hogy szakadjon rá a vaskapus tengeri medve.

Azzal megint hasra veti magát és próbálna úgy forogni, hogy a lény lábai ne érhessék, ám ekkor érkezik a hátának karmolása és fel is üvölt meglepően férfiasan. Talán még a lényt is meglepi az alóla kiáramló most már dühödt kiáltás, mely feltölti adrenalinnal a nőt. Bár lehet segítség nélkül semmit nem tehet, csak annyit tud, hogy az alkarjaiból csukló mozdulattal egyszerre mind a két tőrét döfné alulról a lénybe, amik preciz fafaragásra is tökélesen jól használhatóak. Ha Ror ki is akarja húzni nem engedi el a tőreit vele együtt szántaná a hasát.

G: Caly az eseményeket látva, Ror mellett Kyra segítségére siet. Amikor a lényhez ér megpróbálja egy erőteljes rúgással kibillenteni helyzetéből, ám a baziliszkusz meg sem mozdul.

- Oh hogy az a! - Préseli ki fogai között, majd egy gyors mozdulatokkal ismét kikerül a szörny hatósugarából.

Kyra próbálkozásának ötlete nem rossz, azonban hiába valónak bizonyulnak hisz a hátán éktelenkedő seb miatt nem képes úgy mozgatni testét ahogy kéne, így tőreivel csak apróbb szúrásokat tud ejteni a lény hasán.

Gili mikor meglátta kedvese hátát, féktelen haragra gerjedt s teljes erőből a lény felé ront hogy egyensúlyából kibillentve segítsen Rornak elvonszolni onnan őt. A rá rontás nem pont úgy sikerült ahogy szerette volna, de mégis sikerül legalább annyira kibillentenie hogy Ror könnyedén kihúzhassa alóla.

R: Igyekszik minél messzebb vonszolni a nőt a fenevad közeléből, miközben fogait villogtatva acsarog a lény felé.

K: A dühe a lény felé olyan erős és fékezhetetlen, hogy Rorschachnak is jócskán össze kell szednie minden erejét, hogy ne kapálózzon vagy bármi, ami megakadályozhatja, hogy a nő erőn felül a lény felé araszoljon vissza. Meglehet sose látott bosszú és vérontás lesz a nőn úrrá.

- Ugyanolyan, mint az a ...senkiházi.... faszkalap…

- HALNIA KELL!... ÉRTED? - Szinte ordítana szerencsétlen rókával miközben a szörny felé vinné minden izom rándulása.

- Tessék dobd őket, ha már én nem tudom. - Erősen fújtatva veszi tudomásul, hogy nem tud úgy mozogni, ahogy szeretne így kénytelen a szemére hagyatkozni márcsak.

G:
- Itt meg mi a franc történik? Meneküj már arrébb az isten áldjon meg! - Gili figyelmét eltereli Kyra érthetetlen kiakadása melynek hangot is ad.

Ám a baziliszkusz ezt kihasználva felé mar kígyófejben végződő farkával.
Caly Látva a jelenetet mestere segítségére sietve egy dobótört dob el Gili feje mellett, mely egyenest a lény nyakában találja meg helyét.*

- Ez az! - Kiállt fel örömében Caly.

A fenevad már nem olyan izgága mint az elején volt, hisz Ror nyilai, Kyra vágása, a Morningstar által bekapott ütés és Caly tőre eléggé megtépázták. Támadóinak köréből kihátrálva menekülésre fogja a csatát, melynek következtében Gili utána ered.

- Caly! maradj és lásd el Kyrát, ezt én intézem!- Szól tanítványának, aki mestere ötletét nem díjjazza de eleget tesz kérésének és Kyrahoz siet.

- Itt vagyok mutasd a sérülést kérlek, muszáj ellátnunk a sebet hogy ne fertőződjőn el.

R: Egyáltalán nem számít ilyesféle reakcióra a nőtől, hanyatt is dől, fenekére esve a kapálózástól, egyszerre ijedten és aggodón nézve a vérszemet kapott Kyrát. Az ordításra csak még inkább hátrál kissé, füleit lapítja, mint egy szidalmazott kutya.
Nem sokáig tart a pillanat, az óriásgyík újabb támadása rántja vissza a valóságba.

- Maradj nyugton! - parancsol szinte rá Kyrára, hogy aztán összeszedve magát ő is megindul a lény után.

- Félre az útból, Gilian! - kiáltja el magát.

Hirtelen torpann meg, ahogy a bestia felé emeli az egyik mancsát, másikkal tartva biztosabban, amint céloz és erőt gyűjt. A sárkányok nyelvén parancsol az elemeknek, egyetlen szempillantás alatt villám szeli át a köztük lévő távolságot a baziliszkuszig, hangos mennydörgés kíséretében.

K: Kiterjesztetten mindent lát. Rornak vagy a gyík támadás jelenetének tudható be, hogy elhallgat kiabálása talán sose derűl ki, de ahogy kizárodik minden érzéke, úgy válik a tekintete is egyre vadabbá, egyre nagyobb késztetést érezve a gyilkolásra és arra, hogy szó szerint segbe rugja a lényt. Caly szavai nem kapnak viszonzást. Mintha csak levágták volna a tudatos mozgást és az agyához se jutna el a vészcsengő, hogy ne mozduljon. Felkecmeregne segítséggel vagy anélkül, ám Ror kitartott mancsa már ismerős számára.
Erőtlenül kiabálna mert, ami hajtja az már pusztán a vágya a vérontásra, hogy az a dög pusztuljon.

- Takarjátok a szemetek! - Próbálná figyelmeztetni a többieket, de hogy ki hallja és ki nem már nem fogja megtudni, mert a saját szemeit helyezi védelembe.

Közben kardját keresi tekintetével, ahogy a lényen tartja a fókuszát. Amint megtalálja leguggolna, hogy könnyebben felvegye azt.

G: Gili Ror figyelmeztetését hallva hátra pillantott, ám mikor meglátta hogy mit tervez a Kitsune hirtelen irányt változtatott hogy ő maga ne pörkölődjön meg.

A Baziliszkusz csak szaladt és szaladt, ám arra nem számított hogy hamarosan súlyos veszteség éri őt. A villám mely belőle csapott ki telibe találta a Baziliszkusz farkát ami leszakadt. A fenségesen groteszk fenevad megtorpant és felsikoltott fájdalmában, miközben szúrós tekintetét üldözői felé fordította.

R: A villám megidézése sok erőbe került, hirtelen tör rá a fáradtság, amitől féltérdre rogy, liheg, mint aki percekig futott. Egy elégedett pilantást vet az általa okozott kárra.
Igyekszik összeszedni magát, miközben fegyver után néz, korábban félredobott íja után.

Baziliszkusz Vadászat
Shidea erdőség
Főnix 3. Part 2

K: A menet közben hozzá érkezőre pillant és figyeli szavait.

- Nem hiszem, hogy mert én vezetlek titeket ne tudnátok eltévedni. - Hangzik a nem egyetértés. Ám persze, hogy érdekli, hogy mégis kapjon valami támpontot, hogy mire számíthat a vadászoktól.

- Miért nem lehetett volna mindezt korábban megbeszélni? Miért? - Teszi fel a kérdését túlságosan is nyugodtan.

A mezőre érve csak egy szúros tekintet a választ a többiek pihenésére tette javaslata, hiszen tisztában van maga is azzal, hogy Rornak és Vienek ezek a távok lehet nem okoztak komolyabb nehézséget, de nem volt idejük rá felkészülni.

- Miattam ne aggódj jól vagyok. Csak mert egy Udvarban élek nem lettem gyengébb. - Mondja egy talán kicsit nyugodtabban, bár Calyt követi tekintetével, mert nem szívesen engedné el egyedül. Hiába a tudat, hogy meg kell bíznia Giliben és Calyiban is. Rossz érzés kúszik zsigereiben.

Amint elveszi tekintetét róla a fák felé tekint éberen és egy fura füttyentésre lehet mindenki figyelmes. Az egyik felderítő ki egy csapattal előttük járt. Ugrik le egy közepes fa lombjáról.

- Kellemesebbet! - Köszön egy nő kinek ruházata az erdő színeivel egyezik és íjjal rendelkezik. Körbe tekint a társaságon és összehúzott szemekkel számol.

- Hol a hatodik? - Utal Calyra, miközben egyértelműen Kyrára tekint, aki nem tesz többet csak abba az irányba biccent, amerre elment. A felderítő egyet szusszan és megnyugszik.

- Ketten vannak, felváltva. Még közel 2 óra és váltani fogják egymást a Deepvalley ároknál, amelyik kijön az erre fog jönni. Így javaslom erre készüljetek a közelben leszünk, de nem avatkozunk közbe. - Mondja el mindenkinek jól érthetően. Ha van még kérdés válaszol, aztán indul is vissza a csapatához.

Mindenki fültanúja lehetett a beszámolónak. Kyra csak biccent a szavakra, majd a távozót kiséri szemmel egy mély levegő vétellel, majd Gilire tekint kérdőn.

- Lesz elég időnk? - Kérdezi rezzenéstelen arccal, de tekintetében aggodalom csillan.

R:
- Elfáradni! Pfh! Ugyan! Csak kicsit leültem szusszanni egyet. - Magyarázkodik Vie-nek, talán csak nem akar gyengének látszódni elötte, de azért láthatóan liheg egy picit.

Megrezzen a füttyszóra, s arra fordítja a fejét ahonnét aztán egy alak kerül elő. Kíváncsian figyel az elhangzottakra, mivel nincs mit hozzáfűznie, Kyra kérdésére aztán ő is Gilire néz kíváncsian.

G: Kyra szavai hallatán egy halk de mély sóhaj szakad fel belőle.

- Azért gondoltam hogy veled nem tudnánk elveszni, mivel tudtommal elég jól tájékozódsz te is és a környék még valamennyire ismerős is neked. Ami pedig a megbeszélést illeti, fontos hogy ne ejtsünk hibákat és mivel mi ketten vagyunk a hivatalos szörnyvadászok a kompániában, így valószínűleg a munka oroszlán részét mi fogjuk vinni.

Mihelyst Caly visszatér a felderítésről, int neki hogy pihenjen le ő is.

- Pihenj te is egy kicsit Caly, ki tudja mikor lesz rá ismét lehetőségünk. - Adja ki az utasítást tanítványának, aki vagy megfogadja mestere intelmét vagy nem. Ezt követően tekintete ismét Kyrara terelődik.

- Ami az aggodalmaimat illeti kedvesem, egy percig sem gondoltam hogy elpuhultál volna, csupán te még nem találkoztál hasonló lénnyel sem. - Fejezi ki aggodalmát, majd a felbukkanó felderítővel folytatott csevelyt figyelemmel kíséri. Mihelyst a felderítő távozik, a kérdő tekintetekre összefonja karjait maga előtt és némi gondolkodást követően bólint egyet.

- Ha minden igaz akkor jók leszünk ennyi idő alatt bőven. Viszont ha már így alakult akkor.... - Füttyent Calynek hogy véget is ért a pihenő, majd vadászjelbeszéddel jelzi neki hogy készüljön fel a csalik bekészítésével és miegyébbel.

K:
- Nem vitatom, hogy ti jobban értettek hozzá, de ne zárjátok ki mások képességeit. - Válaszol Gilinek, miután Calyt figyelinak tesz tanacsot. Tovább mászkál, hiszen nem tud tartósan megülni egy helyben, nem jellemző rá.

~Ha minden igaz? Erre akarsz alapozni?~ - Gondolatai csak forrnak az indulattól, de csak Íriszének pirosa lesz élénkebb Gilire tekintve, de máshogy nem látszik rajta. Végül biccent és a trió felé lépdel. Le is gugol hozzájuk.

- Még közel másfél órátok lesz még pihenni. A csalikat Gili és Caly intézik, de ránk pedig az a feladat vár, hogy az árokba csaljuk a lényt, de hogy milyen állapotba kerül a lény a csaliktól változó lesz. Fel kell készülnötök rá lelkileg is, hogy nem lesz könnyű menet.* - AZ ároknál int annak irányába, a végén pedig tart egy kis szünetet.

[b] - Abból az irányból lesz várható. - Int a karjával a barlang felé, amerről várható lesz és felváltva néz a trió három tagjára, hogy megértették-e a szavait..

- Beszéljétek át, hogy ti hárman hogyan tudtok ebben a legkisebb kockázattal részt vállalni. - Állna fel a végén és indulna el az árok irányába, hogy megnézze azt magának.

A lények idő előtt váltják egymást a pihentebb lény pedig a felderítők által jelölt irányból indul meg és a csalik mentén halad feléjük.

R: Fülét hegyezve figyel a többiekre, nem sok mindent tud hozzátenni a hivatásos vadászok szavaihoz, a végén csak egyszerűen bólint a dolgokra, elpillant a barlang felé is.

- Az előcsalogatásban annyit segíthetek, hogy illúziókat állítok elé, amire rávetheti magát, magunk helyett. - veti fel az ötletet

V: Ő is és Lau is élénk figyelemmel hallgatja a beszélgetést, de nem igazán ért hozzá így csendben marad. Lágyan szorongatja Ror mancsát, miközben közel ül hozzá. Kiélvez minden kis pillanatot, hiszen nem tudhatják hogyan fog végződni a vadászat. Ugyan hinni akart abban, hogy egyiküknek sem lesz komolyabb baja, de erre nincs biztos garancia.

- Én is szívesen leszek csali! Értem nem kár... - Morogja Lau Vie fejében, mire a lány csak rosszallóan fújtat.

- Dehogynem kár... ne legyél bolond… - Felel hangosan a farkasnak, majd Ror felé pillant.

- Én gyors és fürge tudok lenni… - Neki nem voltak illúziói, nem volt más, csak saját maga és belső farkasa.

G:
- Nem szándékoztuk mások képességiet kizárni, csupán lefolytattunk egy gyors eszmecserét magunk között hogy mik lehetnek a lehetséges kimenetelek és hogy milyen megoldást tudunk rájuk biztosítani. Mászóval a többiekre is tekintéllyel vagyunk, hisz igen csak fontos szerepet töltenek be ebben az egészben ugyanúgy.

A vörösödő íriszre és a tekintettre egy mély sóhajjal felel Kyranak, bár nem hibáztatja a kétség miatt hisz ő még nem tudja hogy megy ez. Rorschachék ötleteit hallva egy halvány félmosoly húzódik ajkaira, majd a párosra pillant.

- Ezek mind jó ötletek, azt azonban ne hagyjátok figyelmen kívűl hogy nem holmi buta trollokat készülünk csapdába csalni. A baziliszkuszok ha annyira nem is mint mi, de tudnak gondolkodni és az érzékeik nagyon kifinomultak. A magán akciókat emiatt csak saját felelőségre javasolnám, viszont jelen helyzetben az illúzió egész jónak tünhet, ezt rátok bíznám. - Magyarázza el a dolgok állását a párosnak, azonban mikor tudatják velük a lények várható útvonalát és érkezési idejét egy percig sem habozva hozzálátnak Calyvel a csapdák komótos elhelyezésének.

- Ezt legalább hét-nyolc kilométerről is kell érezniük, olyan büdös mint a Kolera… - Szólt oda Caly Gilinek, aki egy elismerő pillantást vet tanítványára tudása végett. Amint végeztek a csapdák elhelyezésével elrejtőznek és Kyra jelére várva meglapulnak egy egy fának a tetején.

R: Viessával és Lauval együtt megbújva a növényzet mögött lapul, egyre inkább azon tűnődve, hogy van-e egyáltalán óriásgyík, ahogy telik az idő, halk ásítás és tátott szája jelzi az unalmát. Hirtelen tér magához az érkező bestia hangjára és lapul meg egy pillanatra, ahogy amaz előtőr az erdőből.

- Ne nézzetek a szemébe! - súgja a többieknek, mintha nem mondta volna már sokadik alkalommal, aztán felkészül a lövésre.

K: Miután látta Rorék meglapulva várakoznak a felderítők felé is eltekint ahol Amazonia és Anderian egyaránt jelezték felé, hogy jó irányba tart így meglapul, ám egy cseppet sem készült arra, hogy Gili veszi már a legelején

~A Francba.~ - Fakad ki magában.

Füttyent egy hatalmasat, hogy talán felkelti a figyelmét és mivel kiterjesztett tekintettel ugrana az egyik ágról tőreivel a közeli fa tőrzsén kapaszkodna meg, még ha az kicsit hasít is a fába egy csúnya sebet. Nem tétovázik, mászik feljebb egy újabb ágra egy másik fára ugrik, mintha csak nagytermetű madarak rezegtetnék a lombokat törekedve, hogy Rorékrtól is megpróbálja elcsalni a csali felé.

G: A baziliszkusz észlelve környezetének furcsa morajlását hirtelen megtorpant és tekintete körbe pásztázta a közeli bokrokat és fákat, arra az esetre ha közelebb találna magának zsákmány arra csapjon le.

Gili figyelve a baziliszkusz elindulását, testét megfeszítve várja hogy a lény a közelébe kerüljön és csapdába csalja. Fütyörészéssel csalogatja maga felé, miközben a többiek a helyükön várakoznak.

R: Tovább lapul a búvóhelyén, nyílvessző az íj húrján, feszülten figyelve az eseményeket, és készen a cselekvésre, ha a terv mégis félremenne.

K: Idegesen fújtat az ágon, ahova érve nem lát érdemi elmozdulást. Feszülten gubbaszt az ágon, már karjában a mozdulat, hogy a kardjáért nyúljon.

G: A lény egyre közelebb és közelebb kerül Gilihez, majd a földtől elrugaszkodva támadásba lendül. Kígyó fejben végződő farka Gili felé mar, ám Gili egy ügyes és jól időzített mozdulat következtében kikerüli a támadást, majd hátrálni kezd hogy a szörny egyenest a csapdába sétáljon.

- Gyere te szemét, gyere csak közelebb. - Mormolja halkan.

Túl sok arany - Jamor és bandájának végzete

Egyik nap levelet talált Jamor az asztalán. Nem is nagyon tud, és végképp nem is szeret olvasni, így a banda okosabb, műveltebb öregét fogta be a feladatra. Mint kiderült Krasznától, vagyis ahogy ők hívják, Hófehérkétől jött az üzenet. Elsőre hihetetlennek, sőt, akár átverésnek is tűnt a benne foglalt, mi szerint egy szekérnyi gazdátlan arany van Székvárostól északra, a part menti sekély vízbe temetve.

Azonban a vágy sokkal erősebbnek bizonyult, mint a gyanú, így hamar meg is találták a megadott térkép alapján a keresett vagyont. Nem is hittek a szemüknek, el se tudták soha képzelni, hogy ennyi arany lehet egy helyen. Őröket állítottak oda, majd saját, jókora, valószínűleg lopott szekérrel tértek vissza, és több szedett-vedett szerszámmal neki is álltak a ládák kiemelésének.

A kapzsiság persze azonnal felütötte a fejét, ezzel minden perccel fűtve az ellentéteket a tagok között. Voltak akik csak kézbe véve pár érmét rögtön futásnak eredtek. Némelyeknek sikerült is meglépni így, mások betört koponyával végezték a parti sziklák között. Jamor kisebb belső köre próbálta tartani a rendet, persze csak azért, hogy ők vihessék el a vagyont, de amint világossá vált a többiek számára is, hogy a főnök bizony nem mindenkivel akar osztozkodni, már nem tudta senki megakadályozni a káoszt és az öldöklést.

Reggelre szinte az összes arany, és a hozott szekér sem volt már ott. Hogy kik vitték el a vagyont, kik nyerték meg az esti harcot, legfeljebb abból lehet megállapítani, hogy kinek a hullája nem maradt ott. Jamor sem volt a szerencsések között, másnapra felvágott gyomorral és torokkal, kinyomott szemmel volt megtalálható a teste az egyik sziklának dőlve.

A banditák távozta után még pár érmét a parton össze tudtak szedni azok, akik csak végignézték az estit, vagy követték a banda nyomait. Főleg gyerekek, akik oly gazdagok lettek, amire soha nem gondoltak volna. A Vízivárosba visszavitt pár aranyérme persze rögtön felszította ott is az indulatokat, így másnap még többen estek áldozatul a marakodásnak. Főként nagyobb családok tudták megvédeni magukat és a szerzett érméket, hogy szinte azonnal el is költsék a pénzt ételre, ruhára, tüzelőre, és amit csak meg tudtak maguknak engedni. Pár okosabb szerencsés egyedül is sikeresen meg tudott lépni a szerzett aranyával, új életet kezdve akár a városban, akár valahol máshol, a pénznek köszönhetően végre maguk mögött hagyva a szegénységet. Persze a legtöbben csak hamar elherdálták azt, így egy bizonyos idő után térhettek vissza megszokott és utált életükhöz.

A hirtelen vagyonosodás és a még Vízivárosban is szokatlan mértékű erőszak a Városi Őrség figyelmét is felkeltette. Még rábukkanhattak a part menti kisebb hullamezőre is. Talán el is koboztak aranyérméket, talán a korruptabb őrök saját zsebre is elraktak párat, de hamarosan minden visszatért a régi kerékvágásba, azzal a különséggel, hogy Vízivárosban új küzdelem indult a legerősebb banda címéért.

A szekérnyi aranyat elvitt banditák ki tudja merre vették az irányt, melyik helyet nézték ki maguknak, ahol a vagyont kedvük szerint költhetik el. Talán a nyomaik alapján a szemfülesebbek meg is találhatják őket, vagy csak figyelni kell, hogy melyik városban jelenik meg pár ismeretlen, új, gazdag ember. Egy biztos, Jamor bandájának ez jelentette a végét.