Kalandorok naplója

Túl sok arany - Jamor és bandájának végzete

Egyik nap levelet talált Jamor az asztalán. Nem is nagyon tud, és végképp nem is szeret olvasni, így a banda okosabb, műveltebb öregét fogta be a feladatra. Mint kiderült Krasznától, vagyis ahogy ők hívják, Hófehérkétől jött az üzenet. Elsőre hihetetlennek, sőt, akár átverésnek is tűnt a benne foglalt, mi szerint egy szekérnyi gazdátlan arany van Székvárostól északra, a part menti sekély vízbe temetve.

Azonban a vágy sokkal erősebbnek bizonyult, mint a gyanú, így hamar meg is találták a megadott térkép alapján a keresett vagyont. Nem is hittek a szemüknek, el se tudták soha képzelni, hogy ennyi arany lehet egy helyen. Őröket állítottak oda, majd saját, jókora, valószínűleg lopott szekérrel tértek vissza, és több szedett-vedett szerszámmal neki is álltak a ládák kiemelésének.

A kapzsiság persze azonnal felütötte a fejét, ezzel minden perccel fűtve az ellentéteket a tagok között. Voltak akik csak kézbe véve pár érmét rögtön futásnak eredtek. Némelyeknek sikerült is meglépni így, mások betört koponyával végezték a parti sziklák között. Jamor kisebb belső köre próbálta tartani a rendet, persze csak azért, hogy ők vihessék el a vagyont, de amint világossá vált a többiek számára is, hogy a főnök bizony nem mindenkivel akar osztozkodni, már nem tudta senki megakadályozni a káoszt és az öldöklést.

Reggelre szinte az összes arany, és a hozott szekér sem volt már ott. Hogy kik vitték el a vagyont, kik nyerték meg az esti harcot, legfeljebb abból lehet megállapítani, hogy kinek a hullája nem maradt ott. Jamor sem volt a szerencsések között, másnapra felvágott gyomorral és torokkal, kinyomott szemmel volt megtalálható a teste az egyik sziklának dőlve.

A banditák távozta után még pár érmét a parton össze tudtak szedni azok, akik csak végignézték az estit, vagy követték a banda nyomait. Főleg gyerekek, akik oly gazdagok lettek, amire soha nem gondoltak volna. A Vízivárosba visszavitt pár aranyérme persze rögtön felszította ott is az indulatokat, így másnap még többen estek áldozatul a marakodásnak. Főként nagyobb családok tudták megvédeni magukat és a szerzett érméket, hogy szinte azonnal el is költsék a pénzt ételre, ruhára, tüzelőre, és amit csak meg tudtak maguknak engedni. Pár okosabb szerencsés egyedül is sikeresen meg tudott lépni a szerzett aranyával, új életet kezdve akár a városban, akár valahol máshol, a pénznek köszönhetően végre maguk mögött hagyva a szegénységet. Persze a legtöbben csak hamar elherdálták azt, így egy bizonyos idő után térhettek vissza megszokott és utált életükhöz.

A hirtelen vagyonosodás és a még Vízivárosban is szokatlan mértékű erőszak a Városi Őrség figyelmét is felkeltette. Még rábukkanhattak a part menti kisebb hullamezőre is. Talán el is koboztak aranyérméket, talán a korruptabb őrök saját zsebre is elraktak párat, de hamarosan minden visszatért a régi kerékvágásba, azzal a különséggel, hogy Vízivárosban új küzdelem indult a legerősebb banda címéért.

A szekérnyi aranyat elvitt banditák ki tudja merre vették az irányt, melyik helyet nézték ki maguknak, ahol a vagyont kedvük szerint költhetik el. Talán a nyomaik alapján a szemfülesebbek meg is találhatják őket, vagy csak figyelni kell, hogy melyik városban jelenik meg pár ismeretlen, új, gazdag ember. Egy biztos, Jamor bandájának ez jelentette a végét.

//Ezennel Jamor banditái sikeresen megszüntetésre kerültek, ez a fenyegetés (vagy lehetőség) már nem áll fenn! Egy ideig még nem töröltetem ezt a karaktert, ha lenne valamilyen elvarratlan szál, vagy utólagos dolog, akkor az illetékesekkel megbeszélem és még le is játszom azokat, szóval nyugodtan írjatok privátot, ha úgy érzitek még akartok vele valamit. Köszöntem mindenkinek akikkel lehetőségem volt játszani, és hamarosan jövök vissza más NJK-el!//

Szellem - Banda belépő - Balthazar Royle szomorú elmúlása
(figyelmeztetések: 18+, vér, lefejezés)

A Doboz, amibe Geromot zárták szűkös, kicsi hely lehet. Még csak nem is láda, vagy koporsó a neve, ahol kinyújthatná a lábait, nem is szoba, ahol fel-alá sétálva kijárhatná magából a várakozás feszültségét, megbánva, hogy a kúriába ment, hogy ott nem figyelt, hogy nem őt csókolta meg a boszorkány és halt meg inkább, mint Sien, akinek már bizonyára könnyű a föld és semmi sem fáj.

Olyan helynek gondolja, ahol a pánik várakozó verdesését a légszomj súlyosbítja amikor a felindultságtól a férfi izzadni kezd a szemén keresztül, de sose nevezné könnyeknek azt, ami lefolyik az arcán. Két nap könyörgés, reménykedés, esdeklés, amit végtelennek érzett azon a kicsi, nyomasztó helyen, ami pont olyan lehet, mint a szekrény, ahol a félelf várakozik összekuporodva, halálos csendben és nyugalomban. Egy másik doboz ez, egészen más, mint aminek a belsejét a félelem kaparja árkosra, itt tiszta ruhák szaga és nyomasztó terhe a vállain rejti el létezésének körvonalait hosszú, hosszú órákon át, amíg várakozik.

Baltazar Royle. Ma este még egy előkelő úr, aki asszonyának szüleinél költi el a vacsoráját, holnapra már halott. Decens életét figyelte a macskák útjairól, tetők árnyékából, néha a lovak közül, még egy rezet is kapott tőle, amikor a koldusok között kuporodott le, hogy az útját figyelje a kancelláriába menet, kielégítően szegényes kíséretét. Ügyes kezű hivatalnok, aki csak a munkáját végezte el ebben a mocskos fővárosban.

De ő is csak a munkáját végezte, miközben két napon át a sarkában járt, mint egy fehér árnyék. Nem olyan feltűnően, hogy a városőröknek szemet szúrjon. Nem olyan szorosan, hogy a prédaállatok ösztöne felborzolja a tarkóján a szőrt. Nem olyan hangosan, mint a banda tette volna vezére parancsára, zajosan és hetvenkedve, mert úgy nem lehet megölni valakit, aki távol tartja magát Víziváros zűrzavarától, és ha mégis alámerül a szennybe, felkészült és óvatos.

Jó hivatalnok. Tényleg. Langymeleg elégedettséggel a mellkasában figyelte a szeme sarkából türelmesen, percről percre, óráról órára ahogy a hideg ellen beüvegezett ablakok mögött körmölte az utolsó jelentéseit gyertyafénynél, terveket nyújtott be az erőszak megfékezésére.

Sose kapnák el, haramiák, útonállók, koszos verőlegények, dühös senkifiai, akik csak a megfélemlítés szabályaira hallgatnak, türelmetlenül rohanják le az ellenségeiket, ordítanak, hogy megrémisszék azt, létezésük vulgárisan sérti a békét, a csendet.

A kalamoni nem olyan, mint ők. Türelmes, számító, csendes. Magasan mászik, a macskák útjain jár a tetők világában, kémények mellett fázik, de sose fagynak meg erre edzett végtagjai, a hideg nem kúszik be hűvös bőre alá. A figyelme nem lankad, mert nem vágyja a mocskos raktár meleg biztonságát, a kártyát és italt, amíg idefent jár addig csak a vért akarja, ami megilleti.

Éppen olyan, mint ők. Nem illik a törvényes társadalom elemei közé, nem akar mást, mint vért, erőszakot, sikoltozással feltört csendet és a repedésekből szivárgó rémületet, hogy ez a város jobban hasonlítson arra, amit az otthonának nevezhet. Két nap alatt volt ideje meggondolni magát, de a dicstelen bandalét éppen úgy vonzza, mint azt a nyomorult Baltazar Roylét az előléptetés.

A távolság Vízivárostól az elérhetetlenség édes álmában ringatta el a jó hivatalnokot, aki tudta jól, hol vannak az ő ellenségei, olyan messze tőle, amennyire csak lehetséges. Asszonykáját a vendégségben hagyva egyedül tér meg otthonába. Inasa levetkőzteti, a ruháit kiteríti, kétszer is ellép a nagy szekrény mellett, amit azonban reggelig nem nyitna ki, amíg urának új öltözékre nincs szüksége. Okkal választotta ezt a kényelmetlen rejtekhelyet, jobbnak találva az ágy alatt fullasztó zugánál. Akkor csorgott be az ablakon, amikor a szobalány szellőztette a szobát ura távozása után, hosszú, zsibbasztó, egykedvű órákkal ezelőtt.

Ezekkel az órákkal fizeti meg a sikert, amikor kibontakozik a leshelyéről, miután a ház urának lélegzetvételei elég méllyé és egyenletessé válnak ahhoz, hogy a szekrény nyitódásának halk hangja ne verje fel álmából, sem az a pár puha lépés, amivel a nászi ágy mellé lép és lenéz rá. Ez az utolsó döntési pont, mert megölhetné úgy a zárt ajtó mögött, hogy az üvöltése és sikoltozása örökre az egész környék tudatába égjen, de mert a csendességével dicsekedett a bandafőnöknek így a tőrét egyenesen a gége mellett döfi a férfi torkába, felrántja és mire annak a szemei kipattannak, már át is vágta magát a hangszalagok húrozatán.

A véres gurgulázás nedves hangjai csapkodnak körülötte, miközben az ágyon tartja a férfit, a mellkasán ülve annak háborgása alatta megmozgatja a közepes termetű gyilkost, de az ágyfába kapaszkodik, mint a szerelmes üzekedők és hanyatt fekve tartja amíg önvérétől fuldokolva el nem gyengül annyira, hogy bevágásokat ejtve a nyakán, átfúrva a tőr hegyét a gerinc porcai között eléggé szétszaggassa ahhoz, hogy lecsavarhassa erővel, ocsmány, szakadt sebfelszínt hagyva hátra, mintha nem is egy éles penge, hanem valami szörnyeteg ereje dolgozott volna azon a nyakon.

Átszellemültsége vériszamos vágóhíddá változtatja a fekhelyet, de nem enged a belsőjében gomolygó kéjes elégedettségnek, nem réved bele a gyilkosság gyönyörébe. A fejet véráztatta tunikájába csomagolja, majd felnyitja a testet olyképpen, ahogy a sikátorokat koldusok hulláival felékszerező gyilkos tette az utóbbi hetekben, kihajlítja a bordákat, mintha kitört volna valami odabentről és bár a mágikus rúnák hiányoznak, szórakoztató lesz a városi pletykákban viszont-hallani ezt a hasonlóságot az esetek között.

Az izzasztó munka végén az ablakpárkányra ül kivárva, hogy a fejből csorgó vér megdermedjen a hűvös levegőben, lusta utat mutatva az sötét utcára nyíló házfalon lecsorogva, hogy merre távozott. Addig ül ott, amíg az alvadás már nem engedi tovább csöpögni a fejet, az éjszaka csendje körülveszi, aztán a szájába kapva a batyut kesztyűt húz véres kezére, hogy a tetőre felkapaszkodva már nem hagyjon maga után nyomokat.

Nem siet vissza a búvóhelyre nyomban, hagyja, hogy másnap reggel felcsendüljön a siratás, amikor rátörik a szobát Royle maradványaira, hogy délelőtt a pletyka elgyűrűzzön a városban, hogy délutánra Vízivárosba érjen a hír, ami azt is jelenti, hogy az e havi razziát talán valaki kevésbé alkalmas személy vezényli majd, ha ugyan lesz erre kapacitása a kancelláriának, máskülönben a romlás édes virágai felüthetik fejüket a negyedben.

Hagyja, hogy a rémület és a mámor nélküle arasson diadalt, mert a maga részéről egy világvégi romház tetején a fej köré gömbölyödve végre alszik, megelégülten.

Harmadnap éjszakáján pedig megadja a bandafőnöknek ami jár, a meredt szemű trófeát.

Baziliszkusz Vadászat
Shidea erdőség
Főnix 3. Part 1

K: A megbeszélés viharos gyorsasággal ért véget, de mindenki tudja ez nem egyszerű menet lesz. Elsők között érkezik a hátsó kapuhoz, miután csapatot szervezett, amelyik egy nappal később indul útnak, ismerve a csapat lassúsáságát meglehet magukhoz képest lesz az két nap is mire beérik őket.

R: Vie és Lau társaságában bukkan fel a megbeszélt helyen, hátán egy zsák, tele az útravalókkal, vállán egy íj lóg egy tegez társaságában.

V: Teljes harci díszben vár Ror mellett. A tőrei a helyükön vannak a teste különböző pontjaira szíjazva, hiszen ezekkel bánik a legjobban. Egyik lábáról a másikra áll, láthatóan ideges, feszült. Megsimítja kedvese mancsát.

G: Ő maga és hű tanítványa Caly bár megkésve, de teljes felszerelésben és felkészülten érkeznek a Kyra által említett találka helyszínére.

- Bocsájtsatok meg a késésért, kissé sokáig tartott a csapdához szükséges anyag előállítása. - Üdvözli a jelenlévőket egy biccentéssel.

K:
- Köszönöm, hogy jelen vagytok. Az út első fele, a tandorai erdőkön visz át, ami nyugodt körülményeket ígér, de sosem lehet tudni mi történt akár az elmúlt órák alatt. - Tekint végig a társaságon, majd a kapuőr felé int, aki a kaput feltárják előttük és amit eddig nem láttak csak térképen látták feltárul közel öt- hatszáz lábnyi távolságban a zöldellő erdő és annak minden jó hatása a csapatot öleli, ahogy beljebb haladnak.

Láthatóan az erdészek gondosan tartják azt.
Az útjuk közel felét ebben az erdős részben töltik. Menetközben pihenőt iktatva be.

- Itt tölthettek vizet, ha kell a kis forrás vízből. - Szólal meg, ekkor ha addig nem faggatják, a kútra mutatva.

A Határig ha nem történik komolyabb esemény akkor szinte idilli nyugalmas erdő járásban vehetnek részt.
Viszont, a határnál mintha valami más lenne, mintha zordabb, baljóslatúbb lenne a további erdőség, ami sokkal kuszább kiszámíthatatlanabb rengeteget rejt.
Útjuk során rémült kövült szobrok ritkásan megütheti a szemüket és érzékeiket. Kyrát a tandorai felderítők fákon hagyott piros köre segítik a haladásban. Melyeket a fák törzsén hagytak a fák bal oldalán, Kyrának látótávolságba a következőn, de akadnak közelebbi fákon zöldek is a fa jobb oldalán.

R: Megragadja Vie kezét a simításra, s egyenest összefonja vele ujjait, talán közel akarja tudni magához a rájuk váró lehetséges veszélyek elől. Sorban biccent minden érkezőnek is, jól megnézve ki mit hozott magával.

- Rendben, akkor induljunk!

Az út alatt nem nagyon akadt különösebb mondanivalója, inkább élvezte a természet közelségét a falak közt töltött napok után, és érdeklődve szemlélte az erdőséget.

A határnál felbukkanó kőszobrok már inkább nyugtalansággal töltik el.

- Úgy tűnik jó irányba megyünk. - mondja a többieknek, közelebbről megnézve egy szobrot, majd szimatol a levegőbe, hátha megérezni valamit, de talán még korai.

V: Halovány mosoly kúszik ajkaira, ahogy a mancs ujjaira fonódik. A lány másik oldalán Laundin baktat. Az erdő nyugodt illata, a békésen rezdülő levelek talán megnyugtatják. A forrásnál tölt magának vizet és a farkas is iszik belőle. Azonban a határ felé közeledve, ahogy egyre csak rémült szobrokat látnak, az ő idegessége is visszatér. Jobban szorítja meg Ror mancsát, és még Lau is halk morranásokat hallat mellette.

- Nem tetszik ez nekem Vie! - Hallja a fejében a mélyen mozgó hangot.

G: Figyelmesen hallgatja Kyra eligazítását, s közben ügyel arra is hogy Caly figyelme ne kalandozzon el hisz számukra a terep még egyenlőre.

- Minden érthető és világos, részünkről is indulhatunk!

Útjuk során Calyvel folyamatosan a lény becserkészését pedzegették, hogy miként és hogyan kéne elejteni a lehető leggyorsabb módon. Annyira belemerültek a tervezésbe, hogy majdnem maguk mögött hagyták a megpihenőket.

- Tölts egy kis vizet a kulacsokba légyszíves. - Kéri meg tanítványát, aki mestere kérésének eleget is tesz.

A rövid pihenőt követően folytatják útjukat a dús és élettel teli környezetben hogy aztán a határ felé közeledve olyan dolgot lássanak, ami egy hétköznapi embert már rég visszafordított volna az útjáról.

-Te jó ég.. - Szörnyülködött el Caly a kővé vált szerencsétleneken, akikbe útjuk során belebotlottak.

K: A maga módján senki dolgába nem folyik bele menet közben csak a jeleket és a feladatot tartja szem előtt. Azt, hogy a párosok sem keverednek is baljósnak érzi, de a mögöttünk hagyott megbeszélés egy cseppet sem kedvez annak, hogy most megint rájuk szóljon. A fejét ingatva tekint rá a párosokra menet közben. A pihenőnél is megfigyeli a párosokat. A fekete farkas az egyetlen most kivel szívesen andalogna, de össze van nőve Rorékkal így nem tesz semmit annak érdekében, hogy maga mellett tudja.

- Ne maradjon le senki kövessetek, ha bárki letér meg kell álljunk és vissza kell jönnöm érte. - Mondja figyelmeztetőleg elég hangosan, hogy talán a nagy tervezgetés közepette is meghallják az érzékeny fülűek.
Menet közben nem reagál a kővé dermedt szobrokra, de látja őket, hiszen kiterjesztett tekintettel többet lát, mint akik most vele tartanak. Ha közben valaki letér, úgy megállít mindenkit, hogy visszatérjen az elveszettekhez, mely neki nem akadály, mert minden jelzésnél tart létszám ellenőrzést. Ha mindenki tartja magát úgy egy újabb félnapi járást követően még sötétben sem állnak meg hiszen tudja Ror is lát sötétben a többieknek jó a szaglása és van akinek a hallása is elég jó, hogy tudja követni. Ha minden rendben zajlik úgy másnap az indulás körüli nap állásra egy tisztásra érnek.

R: Látva hogy mindenki párba állt, vagy legalábbis majdnem mindenki, nem zavarja a többieket, de azért Kyra felé néha egy-egy kósza pillantást elejt amikor azt hiszi nem figyel. Kedvese oldalán masírozik tovább, egyre inkább élénkebben figyelve a környezetet, apróságokról beszélgetve Vie-vel útközben, mintha csak kiránduláson lennének, hogy oldja a kellemetlen hangulatot.

- Ne aggódj, követünk! - válaszol Kyrának.

Az este beköszöntével, bizony őt kevésbé zavarja a sötétség, szemei hozzászoknak, néha megcsillannak a fáklyák fényében a többiek felé. Mikor aztán végre a tisztásra érnek, fáradtan zuttyan le a fűbe, hosszú volt a menetelés és le is fárasztotta.

- Ugye most már nincs messze?

V: Jól esik neki Ror közelsége és az, hogy kicsit beszélgetnek. Eltereli vele aggódó és igencsak baljós gondolatait. Persze érzékei kiélesedve figyelik a környezetüket, de Lau talán helyette is nagy figyelemmel kíséri a helyzetet. Hozzá van szokva a gyalogláshoz, bár azóta talán elkényelmesedett a Kúriában töltött hetek alatt. A sötét őket sem zavarja, Lau sárga szemei valósággal világít, míg fekete teste egészen beleolvad.

A tisztáson ő is leül kedvese mellé, akitől alig alig távolodott el a vándorlásuk során. Lau is mellé ül hatalmas testével. Vie megitatja a kulacsból és megsimogatja a vastag, puha bundát.

- Na... csak nem elfáradtál? - Kérdezi kedveskedve cukkolva Rort. De csak azért, hogy megtörje ezt a fagyott hangulatot.

G: Mihelyst megbeszélték a csapdába ejtésnek és bekerítésnek a részleteit, egyszer gyorsan körbe pillant a kis csapaton.

-Mindenki felkészültnek látszik. - Mormolja orra alatt, majd egy mély sóhaj hagyja el testét. Kyra fegyelmező szavai hallatán biccent egyet Calynek és szépen besorol kedvese mellé.

- Ne haragudj, nem akarlak kihagyni semmiből csak Calyvel muszáj volt egyeztettünk egy pár részletet a tervvel kapcsolatban. Elveszni pedig nem fogunk, hisz te vezetsz minket. - Nem vár választ tőle, de úgy érezte meg kell osztania vele ezt. Ha időközben meggondolja magát és hozzá szól, akkor megosztja vele a tervük részleteit és felvázolja neki a legjobb lehetőségeiket. Amikor elérik a tisztást egy rövid időre megáll és körbe tekint a tájon, majd int Calynek hogy, amíg Rorék pihennek addig mérje fel terepet. Ő maga Kyra mellé lép és halkan megszólítja.

- Úgy érzem a többieknek nem árt egy kis pihenés… te rendben vagy? Egész úton alig beszéltünk.

[Szellem - Gnomisztikus kalandok - Sürgős munka]

- Tehát nincs jutalom, csak vitatkozol velem, mert ez téged valamiért szórakoztat - nem neheztel érte, mert nem árt neki vele, de nem is kelt benne reményt, mert az olyan szavak, hogy nem felejtik el valójában nem tényszerűen, nem adnak semmit, üresek, szélben szálló száraz levelek.

Olyan hangok nem vernek visszhangot a lelkének kopár falai között, amik nem az ő nyelvén szólnak, de a gnóm birtokolja a teljes figyelmét.

- Ahhoz, hogy hatékonyan dolgozzunk együtt tudnom kellene, milyen jellegű képeket küldesz, és miben számíthatok arra, hogy képes vagy a véremen keresztül, hogy támaszkodjak rá, és aszerint tervezzek. Ha ezeket titokban tartod előttem, akkor a tervet csak a saját képességeim ismereteiben alakíthatom ki, ami nyilvánvalóan önmagában nem elégséges a feladathoz - sóhajtja, mert a gnóm rejtélyei csak a hatékonyságot csökkentik szerinte, hiszen míg az jól tudja mire képes, fordítva ez nem igaz, mert bár egy varázsló hatalma korlátlannak tűnik, túlságosan öreg ahhoz, hogy tudja jól: ez nem így van.

- Ez esetben spórolunk az erőddel, mert a kijutás a legproblémásabb - bólint értve és megértve ezt a lényeget, és a gondolatai a rúnaterem varázslója körül forgolódnak. Megtévesztéssel ha a közelébe jut nem jelenthet gondot, de ha nem, akkor kénytelen a gnómra bízni, hogy rajta keresztül gondoskodik róla viszont a menekülés akkor túlságosan nehézzé válhat.

- Azt akarod tudni tőlem, hogy a Fúria használja-e ezt a fajta kapcsolatot? - megrebbennek ősz szempillái, elárnyékolják ragyogóan kék szemét. A gnómnak igaza van, nemet akar mondani, de a feladat nehézsége miatt ez nem volna túlságosan jó döntés, még ha visszafelé is simogatja a szőrt a hátán a gondolat, hogy ilyesmit osszon meg az ellenszenves teremtménnyel, a saját jól felfogott érdekében megteheti. - Engem is irányítottak ilyen módon, ezért mondtam, hogy nem idegen tőlem a hang a fejemben - szólal meg végül, ha még nem tűnt el a tükör a hezitálását túl hosszúnak tartva.- A kapitányom mentálmágiát alkalmazott vér helyett, egy hegtetoválással biztosítva a kapcsolat stabilitását akár nagyobb távolságra is. Mi nem ezt a szót használjuk, de ismerem a jelenséget, amiről beszélsz. És a Fúria is ismeri a módszert.

[Csúfság – Gnomisztikus kalandok – Sürgős munka]

A beszélgetésük óta tartó megfigyelései, saját magát is beleértve, nagyjából igazolták a sejtéseit. Fejben elrendezi a hibás következtetéseit és Krasznáról szerzett megállapításait. Az érzés, hogy hasonlítanak valamelyest, bár teljesen különbözőek, migrénes kognitív disszonenciát kavar fel Oswaltban.
- Egyetértek. – Hagyja a Fúriára Auróra témáját.

~ Az Ő szerepe még távolabb van talán. ~

A jutalom témájára ismét a hétköznapi mosolygós gnóm emeli fel a mutatóujját és ingatja ide és oda.
- Szeretnék igazi örömet látni az arcodon! Nem pedig ezt a gyilkos tekintetet állandóan. És amúgy is. Ez a munka, mivel nem jelent örömet, nem fog olyat varázsolni az arcodra. A poklokra is! Azt még lehet, én se tudnék! – Nevet fel a saját viccén. - Én nem felejtem el azt, aki a számomra becsülettel megdolgozik az agyamból kipattant terveimért. –

Bár láthatóan nincs nagy hatással Kraszna nézeteire és a beszélgetés tényleg elhúzódott, Oswalt belekezd a beszélgetés lezárásába. A közönyös megjegyzéssel nem foglalkozik.

- Szabad kezet kapsz tőlem, de figyelni fogok. Képeket fogok az elmédbe küldeni, amikor szükséged lesz rá. A könyvemben leírtak tényleg tanácsok, ha jobbat tudsz, úgyis megteszed. A lebénításod csak egy ízelítő volt a sok más dologból, amikre képes vagyok a véred miatt. Ez nem csak rosszat jelent. Első célpont a kulcs, a második a rúnaterem és a korona, a harmadik a kijutás. Az utóbbi a legegyszerűbb, de persze csak akkor, ha nem kell sokszor beavatkoznom. Erőm fogytán a harmadik lépés érthetően lehet komplikáltabb. Nyilván ez egy vázlatos terv és sok a hiányzó pont. A kúria istállójában hagytam neked térképeket. Tanulmányozd őket, jelölve vannak a könyvemben jelzett utak, őrposztok és minden, amit megtudtam. A palota belsejéről külön jelöltem az általam ismert rejtekajtókat és más veszélyeket. Nem fárasztalak utasításokkal. –

Befejezte. Ám látszik, hogy van egy kérdése, ami kikívánkozik belőle.

- Mond csak, jól sejtem, hogy nem ismerős neked az a szó, hogy transceps? Nem túl régen, egy tanárom tanított az Óidőkről és az egyik története ihletett erre most itt. A szó egy elit fejvadász alakulatot segítő, irányító mágust jelent. Érdekelne, hogy a jelenben él-e még hasonló gyakorlat. Ha nem a te klánodban, akkor másikban. –

Tudja, hogy Krasznának az utolsó részhez nincs igazán türelme, ezért meglepő lenne, ha nem csak egy nem lenne a válasz. Ettől függetlenül a gnóm elmondta, amit kellett, és ha Kraszna nemmel, vagy hosszas rideg és unott csipkelődéssel válaszol a kérdésére, akkor tükör azonnal visszaváltozik a Szirén oldalán belefojtva a férfiba a kellemetlen megjegyzést. Oswalt tükre viszont látószöget vált. A kép a gyilkos szemein át mutatja a valóságot. Oswalt pedig készülődni kezd.

[Szellem - Gnomisztikus kalandok - Sürgős munka]

- Túl sokat beszélsz Auroráról és túlbecsülöd a jelentőségét az életemben és a szememben, már te vagy az elmúlt héten a második, aki így tesz - állapítja meg egy kissé összehúzva ciánkék szemeit, de ez könnyen betudatható annak is, hogy időközben bekente a sebeit a kenőccsel és a mozgást nem kedveli megharapott válla és karja, bár elviseli a fájdalmukat. Gondosan tekeri vissza a kötéseket a helyükre, addig sem bámulva a gnómot a padlás sötétjébe szűrődő kevés holdfénytől fénylő, természetellenes kékekkel.

Csak hümment, nem javítja ki, hogy a leprásokat utána küldték és nem ő támadta meg velük a kúria lakóit, sejti, az elmúlt évek minden baljós eseménye amiben felmerült a neve óhatatlanul összefonódott a személyével, és mert a keze amúgy sem tiszta, kár volna mosakodnia. Minél kevesebbet tud a gnóm valójában róla, annál kevésbé veszélyes rá ez a kellemetlen kötelék, amibe került általa.

- És mi az? -kérdezi a jutalom hallatán, visszahúzva az ingét az újra felhelyezett kötésekre, kényelmes ülésbe telepedve a tükör előtt, átható tekintetét most már egyenesen a tükörből beszélő kis alakra szegezve, még akkor is, amikor kicsit elfordítva a fejét a háta mögé fülel a Szirén főteréből felhangzó zajongásra, ám annak ártalmatlan mivolta nem érdemel több figyelmet.

- Háromszoros hurrá a gnómnak, aki szerint pusztuljon nyugodtan aki nem fogott asszonyt és nem nemzett gyereket, éljenek a családosok, térj a tárgyra - noszogatja csendes közönnyel az őrök sorsa iránt és kimerítve a fegyvertémát is.