Kalandorok naplója

Kyra napjai
I. Fejezet - Tandora
Furcsa véletlenek 2. rész 2. Fele

Kyra a név hallatán szinte lefagy. Ha választania kellene, hogy a Sir vagy az apja között inkább a Sirt választaná. Azt is tudja jobb, ha túlesik rajta és egy teherrel talán kevesebbet kell a vállán cipelnie. ~Ma biztosan nem fogok jól aludni.~ Nyúl a levélért, még talán egy aprót meg is remeg keze, ahogy ráfog és az ölébe helyezi, hogy kezei alá tegye. Aztán vissza emeli tekintetét a férfiakra, és továbbra is várja mi lehet még, amit a fejére olvasnak.

Lord Delion és Lean kapitány figyelmét nem kerülik el a mozdulatai és reakció, Miután egymásnak biccentenek Lord Delion szólal meg, amint Kyra visszatekint rá. Hangja és tekintete ezúttal már inkább megértő és nyugalmat sugárzó.

- Értékelem az őszinteséget és azt, hogy hajlandó voltál felajánlani magadat Sylvana igényeinek, de tudnod kell, hogy segítek, ahol és amiben tudok. Ha nincs más akkor most elmehetsz.

Kyrának most minden perc mely most zajlik vánszorgó csigának tűnik.
A záró mondatra egy megkönnyebbült sóhajt hallat és kezébe veszi atyja levelét, majd fel is áll. Talán sosem volt olyan tiszta és őszinte a pukedlije, mint eddig.

- Enyém a megtiszteltetés Lord Delion, hogy szántak rám az értékes idejükből.

Bicent az Uraknak és egy elköszönő pukedlit ejt mielőtt távozna a szobából, hogy aztán átöltözve kiadja minden benn rekedt rég felgyűlt agresszióját a testőrök kiképző termében. Az apjának köszönheti és sosem fog tudni attól szabadulni. Most még szembe is kell néznie vele. ~Ma valakinek rossz éjszakája lesz.~ mondja magának, mintegy előre tudva ma nem lesz nyugodt estéje és a másnapja nagyon fájdalmas lesz.


Kiegészítő:
Név: Salvador Delion
Nem: Férfi
Faj: Ember



Név: Edward Lean
Nem: Férfi
Faj: Elf

Kyra napjai
I. Fejezet - Tandora
Furcsa véletlenek 2. rész 1. Fele

Sylvanával történt beszélgetést követő nap reggelén egy lovagot tudhatott maga mellett testőrként. ~Remek. Erre számíthattam volna.~ egyelőre mozgását nem korlátozzák, még maga sem tudja mi lesz a következő intézkedés, sem azt, hogy mi lesz a feje felett a döntés. A lovag egy levelet is átad személyesen a kezébe. A pecsétet látva tudja kié. Eleinte furcsán forgatja a kezében, miközben reggeli rutinként a konyhába vezeti az útja. Amint odaér zsebre teszi a levelet és egy tea után a testőrök gyakorló termébe megy, hogy ezúttal nem csak tőreivel gyakorlatozzon.
A nap végére fizikailag jólesően elfáradt, de szellemileg nem tudott eléggé így a terem aktuális magányában leülve az egyik padra könyökeit megtámasztva combjain nyitja a levelet:

”Kyra Elelison Kisasszony,

Tandora Védelmi Tanácsosa az évnek meleg Ragyogó tűz havának huszadik napjának delelőjén túl, kérem tegyen eleget a meghívásnak, egy személyes meghallgatásra. Továbbiakban jobb kezem Edward Lean hajóskapitány is jelen lesz a meghallgatáson.

Megjelenés az Udvari szabályok szerint.

Tandorai Védelmi Tanácsos
Salvador Delion”

Az izzadság cseppek, mintha csak az udvari szabályoknál kezdenének kicsapódni homlokán. A levelet végül izzadságcsepp nem érinti, nagy levegőt vesz és szervezni kezdi napjait.

Két nap telt el azóta és megtervezett egy-két gyakorlat sort, de mestert is kell még találnia hozzájuk. Egyik sem lesz könnyű, de egyedül tökéletesen nem fogja tudni elsajátítani egyik fegyver nemet sem.

Huszadikai nap reggelén egy szabót mutatnak be neki, akivel jó pár órát eltölt, hogy Tandora udvari ruhát kreáljon rá a meghallgatásig.



-Remélem tudja, hogy van a szekrényben elég itteni ruházatom.

Próbálja csökkenteni a kínokat mindkettejük számára, de mintha süket fülekre találna mondandója. A szabó gyorsan levette a méretekeit és igazít rá egy elegánsabb darabot.

-Fűzővel vagy anélkül?

Érkezik a hosszú csend után a kérdés a szabótól, mire csak felhúzott bal szemöldöke adja tudtára a kérdezőnek, hogy eddig sem volt rajta, nem most fogja elkezdeni.

Miután távozott a ruhát leveti és a helyére aggatja, hogy ne legyen útban, majd lemegy a konyhára enni pár falatot és a konyhán dolgozó kisasszonyok cserfességét hallgassa. Mindeközben pedig gondolatai vissza-vissza térnek a tenger déli partjára. ~Nem így terveztem. Nagyon nem.~ Tekintete is kisiklik az ablakon a zöldellő kertre, ahol egykor Rorschachal és Angussal sétált a látogatasuk alkalmával. Egy halvány mosolyt enged csak magának, aztán visszatér a valóságba és az orrán fujja ki a levegőt, hogy felkészüljön a meghallgatására. Fogalma sincs még miről is fogják meghallgatni, de áll elébe hiszen előttük nincs mit tagadnia.

Átöltözve a folyosón halad, amint az őr jelezte, menniük kell. Az ismerős terem vörös bársony székei és a türkiz falak mit sem változtak ezalatt a pár hónap alatt. Az őr ezúttal kint marad, hiszen házon belül vannak és ismerik a szoba minden titkát mindannyian. Belépve mikor találkozik tekintete Lord Delionéval biccent, majd Edward Lean felé is, végül ejt egy mély üdvözlő pukedlit, aminek undorát ezúttal igyekszik elrejteni egy kedélyes mosoly mögé, melyről a vak is látja, hogy nem őszinte.

- Lord Delion. Kérésének eleget téve megérkeztem. Kérem fogadja megtisztelő hálám, amiért szán rám időt.

Nem éppen a legjobb, de most ez is megteszi. Lady Deliontól garantáltan meg fogja kapni, hogy van még mit tanulnia.

- Kyra, Örömömre szolgál, hogy eljött erre a… megbeszélésre vagy ahogy a hivatalos levél fogalmazott meghallgatásra.

Üdvözli egy biccentéssel Lord Delion és miközben keresi a megnevezést úgy jobb kézfejével tesz egy kört, mintha csak játék volna ez az egész.

- Sajnálom, hogy ilyen körülmények között látunk viszont, de a biztonságod most a mi feladatunk.

Hangzik a Lord mögül a mogorva mély hang, mely Lean kapitánytól érkezik. Mind két férfi felé Kyra csak biccent és tekintetét járatja a két férfi között. Türelmesen várva, hogy megtudja miért is van itt és mire számíthat.

- Nem akarom húzni egyikőtök idejét sem, ezért most a tárgyra térek.

Vet Salvador egy pillantást Lean Kapitányra majd vissza Kyrára, miután Lean Kapitány alig észrevehetően biccent.

- Megkaptam Sylvanának adott leírásodat és az eseményeket, amik történtek az elmondásod alapján. Amennyiben nem hajózunk be és nem találkozunk, úgy most bizony nagy bajban lennél… vagyis maradjunk abban, hogy vagy is.

Kezd bele Lord Delion. Néha elsötétül tekintete és nyugalmat erőltet a mondandója közepette. Végül hátra dől a vörös bársony karosszékébe, de Kyrát tartja szemmel. Aki tisztában van a hibáival és azzal is, hogy nincs mindenre jó megoldás. Nyitná szóra a száját, de benn ragad a szava egy kézmozdulatra, melyet Lord Delion ejt meg, amikor meglátja szólni akar a nő.

- Anwarionban nekem nincs komolyabb jogosultságom. Te csak itt vagy a védelmem alatt. Amint Sylvanával a lábadat Anwarion földre tennéd joggal rángathatnának el mellőle, hiába a Shidea korona család rokona.

Mondja egyenesen, szavainak éle metszik Kyrának emlékeit, melyből omlanak a következmények súlya a lelkére. Néha nyel egyet és tartja az egyenes hátát. Fegyelmezetten hallgatja a rá mért szavakat.

- A megbízatást, amire megkérdeztem vállalnád-e azt a jelenlegi helyzetre való tekintettel vissza kell, hogy vonjam. A helyzeted most csak itt biztonságos és mint láthattad minden nap kapsz egy őrt magad mellé. Legyen bármilyen ügyed tudnom kell róla mostantól.

Dől előre a mondanivalója végére. Alkarjait a széles asztalra, kezeit összekulcsolva helyezi és tekintete ezúttal mélyebbre hatol Kyra tekintetében. Aminek hatására tartása olyan stabillá válik, mintha falra szegezték volna. Belülről pedig úgy érzi mintha kirántották volna alóla a talajt, csak nem tud kapálózni, mert kikapcsol minden fizikai funkciója.

Egy könnycsepp gördül bal szeméből, nem nyúl letörölni, nem is érdekli hova fog esni. Mint egykoron eltűrt, most sem tehet mást vagyis tehet, de akkor minden lehetőséget elveszít, ami most még a biztonságot és vele együtt az életet jelenti számára.

- Nem tudom pontosan mi vitt rá az utolsó tettedre, de neked még odahaza is főben járó bűn, mégis hogy képzelted, hogy komolyabb utánjárás nélkül kérdezz vagy akár csak kérj ilyesmit egy idegentől?

Salvador a hangját nem emeli fel, csak tekintetével néz szigorúan Kyráéba, mely szinte üvegesen fogadja, mert jelenleg minden elhangzott szó visszhangzik hangosan odabenn a fejében és bénítja meg az adott pillanatban. Tudta, hogy kapni fog fejmosást, de az, ahogy érik őket, attól az embertől, akit védett sok éven át rosszabbul esik neki, mint hitte valaha is.

- Mondj el mindent, amit kell, és többet mint Sylvanának leírtál, hogy jobban lássuk az képet, mert az eddigiek alapján még az egyfogú kalóznak is kevesebb foghíja, mint ennek az egész történetnek, amiről hallottam.

Sóhajt a végére és mélyen ülő barna szemei továbbra is szigorúak, de tartása kevésbé az. Türelmesen várja a teljes beszámolót.

Kyra erőt vesz magán és keserűséggel telve elmeséli a látogatást követő időszakból mindazt, ami megmaradt és fontos a számára. Kihagyja az összefüggéseken túli magán dolgait. Végül pedig…

- Igen tudom hiba volt a fejvadásztól kérdeznem, de úgy ítéltem a reakcióiból, hogy nem lehet akadály vagy ha nemet mondott volna is elfogadtam volna, hiszen tudtam milyen kockázatra kértem. Arra nem számítottam, hogy sem ő, sem a célpont a katonai elitség ellenére ilyen…

Inkább be se fejezi, mert a kritikája most nem mérvadó és talán nem is kellene kritikus hangot megütnie, mert jelenleg nem feddhetetlenek a tettei.

Mély sóhajt vesz és összeszorított állkapcsával várja a további fejmosást, vagy amolyan ítéleteket. Lean Kapitány szólal meg először.

- A Kapitányi mivoltod már itt is jó ideje csak tiszteletbeli, hiszen nem szolgáltál eleget kapitányként, hogy ezt akár én is elnézzem neked.

Hiába próbálja az elf arcát olvasni, de rosszabb mint az, akiről jó ideje nem tud már. El is kalandozik egy pillanatra a szobájában lezajlott utolsó beszélgetés egyes pillanataira. A gondolataiból ezúttal a Lord Delion hangja szakítja ki.

- Nos így már mindjárt más a helyzet, de a tetteidnek következményei vannak. Úgy vélem elengedtél jó pár szabályt, amit te magad állítottál fel.

Hívja fel figyelmét arra, melyre már jó ideje rájött, de már vissza nem fordíthatja az időt és nem tehet már úgy, mintha mise történt volna.
Lehajtott fejjel figyeli az ölébe ejtett kezeit, majd vissza emeli azt, hogy figyeljen tovább, mert még nem kapott távozásra parancsot vagy felszólítást addig ül és tűri a jogos fejmosást és szavakat.

- Jelenleg nem tehetsz többet annál, minthogy teljesíted Sylvanának tett ígéreted és hagyod, hogy most én gondoskodjam az itteni védelmedről.

Majd Lean Kapitány ad át egy levelet Lord Delionnak, aki a pecsétre nézve még egy sóhajt hallatt, majd továbbítja a levelet.

- Edmund Eleison tudott róla, hogy itt voltál. Csak azt nem, hogy Anwarionba mentél közben. Erről magam tájékoztattam az elmúlt hónapok egyikén. Tőlem azt kérte küldjelek haza, mert fontos családi ügyről van szó.

A levelet eleinte még forgatja a kezében, mint aki tanácstalan, hogy az elhangzottak után haza küldje-e egyáltalán, mert amit eddig megismert a férfiból erősen kétli, hogy a lányát ne töretné kerékbe az eseményekért.

//Folytatásos//

Kyra napjai
I. Fejezet - Tandora
Furcsa véletlenek 1. rész 2. Fele

Hangzik az első igen határozott kérdés, miközben Sylvana feláll és a szolgálót inti magához.
Kyra csak nézi a nőt és kicsit értetlenül ül tovább, ami arcán is látszik mindkét szemöldöke a magasba kúszik.

- Keveset. Magas, szürkés bőrű, deresedik már hosszú haja és mélyen ülő savózöld szemei vannak. A neve pedig Evendur a családi nevét nem mondta el. De megkövült katonának tűnik, ki a szolgálat után inkább a fejvadászatra adta fejét. A fegyverei erre utalnak.

Válaszolja, azt amit tud biztosan. Sylvana közben a szolgálótól pennát, tintát, pergamentet kér és a testőrség vezetőjét is hivattja, majd vissza ül Kyrával szembe és ránéz szigoruan.

- Ebből az elmodnásból még nekem is kiderül, hogy elkapkodtad. Nem jártál utána és még csak annak sem, hogy ki ő. Lehet annak a Sir-nek is rokona lehet.

Kapja a fejmosást, amire már közben maga is rájött, de a rokonságot a Sir és Evendur között nem tartja valószínűnek. Ennek csak egy kisebb fejrázással adózik.

- Igaza van Lady hibáztam, hogy nem néztem utána alaposabban.

Bólint is mellé határozottan, meg is érkezik a penna a pergament és a tinta.

- Írj le mindent, amit csak tudni lehet erről az Evendurról.

Érkezik a határozott kérés Sylvanatól. Kyra pedig magához veszi a pergament és leírja a korábban elmondottakat és azt, amire még emlékszik. Igyekszik a fegyvereket is valamilyen módon rajz formájában is felvezetni rá. Közben Sylvana ismét feláll, mikor megérkezik az aktuális testőri szolgálat vezetője, hogy váltson vele pár bizalmas szót, amire a vezető Kyrára néz majd vissza Sylvanára és bólint, majd távozik. Ekkor tolja félre Kyra a pergament száradni és emeli tekintetét az előtte álló nőre.

- A tervedet nem kérdezem, amiért hajlandó vagy a szolgálatom alá állni, de azt tudni akarom mi a kérésed.

Néz szigorúan Kyrára miközben hasa előtt egymáson pihennek kezei. Kyra pedig nyel egyet ismét, mert nem tudja erre mit fog szólni Sylvana.

- Némi külső változáson is szeretnék átesni.

Süti le szemét, hiszen megszűnne onnantól a jelenlegi Kyra Eleinson lenni és ~Még nevet is kell váltanom és iratokkal rendelkeznem hozzá.~ sóhajt a gondolataira. Sylvana megdöbbenését nem látja, ami a kérés kivált nála.

- Biztos vagy ebben Kyra? Mert, ha belevágunk nem lesz vissza út.

Kérdezi kedves lágysággal érzi, Kyrának ez egy óriási változás és nem tudja még maga sem, hogy jól teszi-e ha támogatja benne. Látja Kyra bólogatását és mikor felnéz rá a szemében is a kétséget kizáró elhatározást a mellék fájdalmakkal együtt.

- Jól van. Aludjunk rá és beszélek még Salvadorral is, hogy mik a tervei veled. Nem akarom, hogy keresztezzük a terveit.

Mondja ki végül Sylvana és bár szeretné, de nem teszi, hogy megöleli. Kyra pedig csak biccent. Majd feláll.

- Köszönöm Lady. Ha engedi most távoznék.

Kér engedélyt távozni, hogy aztán elvonuljon és alaposan átgondolja mivel is fog járni mindez. Figyeli Sylvanát a válaszra várva.

- Menj csak. Később még beszélünk.

Engedi el egy biccentéssel és nézi, ahogy Kyra pukedlit ejt és távozik birkozva belső érzéseivel.


Kiegészítő:
Név: Sylvana Kyoko, Lady Delion
Nem: Nő
Faj: Ember

Kyra napjai
I. Fejezet - Tandora
Furcsa véletlenek 1. rész 1. Fele

Ragyogó tűz havának tizennegyedik napján érkezett. Az elmúlt három napban még a konyhán dolgozó asszonyok pletykáiból sem tudott rájönni, miért kérte Salvador egy titkos megbízatásra. A napjai vendégként is úgy telnek, mintha abba se maradt volna a testőri feladata. Annyiban tér el, hogy már nincs testőri szolgálatban. Gondolataiból csak Sylvana az ki, ki tudja néha rántani az alkalmanként gyermetegi kíváncsiságával. Reggeli rutint követően hozzá tér be egy hangos kopogást követően, bedugva fejét az szolgálóra tekint, aki biccent. Így nyitja az ajtót, amit Sylvana is észre vesz, hiszen várja és az ajtó sem éppen a besurranóknak kedvez.

- Örülök, hogy viszontlátlak Kyra!

Üdvözli egy kedves mosollyal és karjait széttárva. Nem várva ölelést mikor betér hozzá. Szolgálója az ajtó mellett a megszokott helyen ácsorog. Kyra biccentéssel üdvözli a szolgát és áll meg a szoba közepén Sylvana felé fordulva.

- Hogy érzed magad nálunk?

Kérdi mint egy kötelességet, melyre Kyra csak legyintene egyet, de helyette inkább meghajol, mint egy köszöntés és nem válaszol azonnal csak kötelességből feltett kérdésre.

- Mennyiszer elmondtam már, hogy ne hajolj, hanem pukedlizz.

Érkeznek az első illemtani intelmek, melyeket Kyra egy halvány mosollyal is fogad.

- Igaza van Lady. A kérdésére pedig csak annyit tudok válaszolni, hogy otthonosan.

Hagyja rá, ám azért mégis megejti azt a mély pukedlit, melyet úgy utál. Arcán kedélyes mosolyt hagy, melyre Sylvanának egy enyhe fejrázós, sóhajt kísérve akad szava.

- Örömömre szolgál ezt hallani. A pukedli megteszi, de úgy vélem lesz még pár napod itt gyakorolni.

Szelíd mosollyal igyekszik a keménynek szánt szavakat elsimítani.

- Gyakorolni? Mégis mihez Lady? Fegyver forgatást és a test edzéseket inkább szeretném, mint ezt a kötelező semmiségeket.

Néz Sylvanára kérdőn és láttatja mennyire nem fűlik foga ehhez, melyeket Úri játszmáknak tart. Az elhangzottak mégis gyanút keltenek benne.

- Tudom Kyra, tudom.

Áll fel az eddigi ültéből a vörös bársony székről, melynek még háttámlája sem volt és egyenesen ült ezidáig rajta.

- Hidd el magam sem örülök, hogy olyannal kell téged terhelnem, melyre sem kedved, sem …

Vesz egy mély levegőt és végignéz Kyrán miközben körbe járja. A szolgája ezúttal közelebb járul asszonyához és egy tálcán pohár italt nyújt felé, melyet alig kinyújtott kezével hosszú ujjai között emel le a tálcáról, vagy inkább a szolgáló illeszt asszonyának kezébe, mintha az emelte volna le. Kyra megannyiszor látta már ezt a jelenetet, de még mindig nem tud napirendre térni felette. ~Ez sem több egy illúziónál, de akkor is oly mesterien csinálják.~ Gondolataiból Sylvana újabb szavai zökkenti ki, miután ivott a pohár italból.

- Mi történt veled mióta nem láttalak?

Hangjából Kyra kiérzi az enyhe aggódalmat, de látszatra ennek nyomát sem látja.

- Lady kérem, mikor látott utoljára? Mert már talán van három hava is annak, hogy két kísérővel jártam itt Lord Delionnál, de Önnek nem volt szerencsém bemutatni őket.</b>

Fürkészi a nőt továbbra is és bár nem tudja mit akar tőle, csak sejti az alkatának némi változása szembetűnik neki, hiszen mindig is arra törekedett, hogy udvarhölgyet faragjon belőle. Kyra kezdeti kíváncsiságánál fogva sikerült is egy darabig eljutni, de aztán a szolgálati kötelezettségek mindig erősebbek voltak Kyrában és így Sylvana ott igyekszik megfogni a nőt, alol tudja csak azért, hogy véghez vigye a tervét vele.

[b]- Kyra, ez nem válasz a kérdésemre. Mi történt veled?

Teszi fel ismét egyszerűen és egyben határozottan, hogy Kyra tudomásul vegye itt most nincs lehetősége kikerülni a választ. Amire Kyra szemlesütve, még fejét is lehajtva hátat fordít Sylvanának és még a szolgáló sem zavarja, ahogy eddig sem. Ezt sem sikerült benne elmélyíteni, hogy mikor és hogyan kellene szemérmesen viselkedni. Sylvana csak ingatja a fejét egy halvány mosollyal azon, ahogy Kyra neki kezdene levenni a felsőjét.

- Legalább menj a paraván mögé még a végén a szolgák azt hiszik ez a normális.

Hangzik az újabb intelem és így engedelmesen el is megy a paravánhoz, ami mögött leveszi a felsőjét, de nem mozdul el. Tudja Sylvana követte, akiből egy halk sikoly féleség és kezeinek gyors mozdulata szája elé kapása lesz a reakciója. Kikerekedett szemei és arcának ezáltal természetes vonásait látva Kyra félig hátrafordított fejjel. Ajkain csak egy halvány mosoly jelenik meg a reakcióra.

- Látja Lady, ezeket a természetes vonásokat jobban kedvelem, mint a korábbiakat.

Súgja Sylvanának, aki a szavak hallatán megkeményíti vonásait, mintha mi se történt volna. Kyra csak megingatja a fejét, de mosolya fennmarad, miközben várja a következő utasítást.

- Öltözz vissza. Aztán gyere ülj le mellém és meséld el hol, miért és leginkább kinek köszönhetőek ezek a gyalázatos hegek.

Magára is hagyja Kyrát és a szolgálót elküldeti egy erősebb italért és harapnivalóért. Majd vissza ül szoknyáját úgy igazítva, hogy az ne zavarja az ülő tartásában. Mire helyet foglal Kyra is megérkezik az asztalhoz ül ő maga is. Tartásában továbbra is egyenes, hiszen azért is dorgálást kapott volna már kezdettől fogva, ha meglátják az udvarban, hogy hanyagul jár.

- Lady miért akarja tudni hol, mikor és legfőképpen azt, hogy ki az oka? Nem hiszem, hogy ezekkel tudna bármit is kezdeni.

Vonná meg a vállát és legyintene kezével, de nem teheti meg, hiszen most olyannal beszél, kivel még a szavait is jobban meg kellene válogatni.

- Az, hogy miért az maradjon az én dolgom továbbra is. Te pedig inkább tanulj meg tisztességesen udvari mód viselkedni és beszélni.

Dorgálják meg ismét szavakkal és Sylvanának tekintete is épp ugyanazt teszi. Egy mély sóhajjal veszi tudomásul. A gondolataiban pedig igyekszik időrendbe helyezni a mondanivalót, s elrejteni az összes indulatát, melyet az emlékek felszínre tolnának.

- Ahogy csak parancsolja… vagyis kéri Lady.

Biccent Sylvana felé, hangjában érezhető kezdeti felettesenk adott reakció vált át udvari társalgásba. Az arcáról minden addigi kedélyes vonás eltűnik. Mint egy mesét elmeséli a legutóbbi látogatásuk óta lezajlott Székvárosi eseményeket, szigorúan szorítkozva a bálra és a bebörtönzésének elő és utó körülményeire. Minden más személyes dolgát nem szövi bele. Sylvana egyszer sem kérdez, csak hallgat és bár arcán nem, de ujjainak mozgásán látja, hol és mikor hall számára helytelent vagy csak szimplán tulajdona elleni vétséget. Ez talán sosem fog kiderülni, még Kyrának sem csak az, hogy nagyon visszafogja indulatait Sylvana is. Orrán mélyen szívva a levegőt, majd lassan engedi ki, miközben Kyra tekintetét keresi, amit nem nagyon kell keresnie, hiszen a végére már szemtől szembe néznek egymással.

- Lady ezt történt és megvan a magam terve, de ahhoz a Lordtól kell megtudnom a feladatom és ha végeztem Kalamonba kell mennem felkészülni.

Szavaiban, hangjában Sylvana ismét csak a kötelesség iránti elfogultságot, elszántságot érzi ki. Bár nem örül neki, de megérti. Mégis hiányzik neki pár részlet.

- Kyra, tudom, hogy ennél több is történt, azt is megértem, hogy nem akarsz bevonni mélyebben a veled zajló eseményekbe, de úgy nem tudunk megvédeni, sem a biztonságodat támogatni, ha nem osztasz meg mindent.

Hangja, tekintete egyenes épp olyan mint tartása, mellyel Kyra csak egy nyelésre kap lehetőséget, mielőtt folytatná.

- Salvadort tájékoztatták a kikötőben, hogy igen magas vérdíj van a fejeden. Miért?

Egy újabb vallató kérdés, melyre még maga sem tudja a választ, hiszen nem látta, csak sejti.

- Lady, nem tudom. Nem láttam a körözvényt a fiúk csak annyit mondtak legyek óvatos. Az úton a Lorddal szinte nem is tudtam beszélni a kötelező formaságokon kívül.

Valja be továbbra is tartva a szemkontaktust Sylvanával. Hangjából érezheti, hogy valóban nem tudja, amire Sylvana csak a tenyerét csapja az asztalra, melynek a szoba csendjében igen erősnek hangzik. Az ékszerek jellegzetes koppanását is hallani köszönhetően a megfeszült kézfejnek.

- Nézd Kyra. Elhiszem, hogy nem tudtad, hogy ki helyezték. Mégsem ért váratlanul. Mégis miért?

Hangzik el a szembesítés, melyre ezúton Kyrának kell orron vennie a mély levegőt és aztán ugyan ott lassan kifújni.

- Mert egy fejvadászt akartam magam mellé a terveimhez. Ha a Sir elleni merénylet az indoklás a körözvényen. Akkor csak ő lehet az, ki eladta magát úgy, hogy nem járt előbb utána kinek is. Tipikus vakon bízó katona. S nincs kétségem afelől sem, hogy a szemében én leszek a rossz, ha …

Elnyeli a folytatást, majd egy kósza halvány mosoly kúszik ajkaira, melyet Sylvana talán nem ért, hiszen más világban nőttek és élnek, de ismeri már azt, ha valakinek valami olyan jár az eszében ami a másikéban nem.

- Lady.

Hangzik a határozott hang és tekintet Sylvana felé. Akin ugyan nem látszik a meglepettség, csak szemeiben annál inkább a kíváncsisága Mégis mit akarsz? Bárcsak könnyebb lenne veled és maradni akarnál.~

- Vigye véghez velem a tervét és én is itt leszek teljességemben, hogy megtanuljak mindent, mit megakar tanítani, de egy kérésem lenne.

Amint befejezte határozottan néz Sylvanára, akiben a válasz már rég megfogalmazódott, de nem fogja könnyen adni.

- Mit tudsz arról a fejvadászról?

//Folytatásos//

Dolgok, amik sosem voltak a tiéd - egy új otthon

Soha nem volt családja. Soha nem voltak gyökerei. Soha sem voltak szülei. Soha nem volt egy igazi otthona a kúrián és egy rövid ideig a Királyi udvaron kívül. Soha nem tudott hazamenni, a haza egy olyan fogalom volt, ami majdnem ismeretlen volt a számára, sok minden mással együtt. És mégis, nyolc hosszú év után jött a gondolat, hogy mi lenne ha mégis lehetne egy? Mi lenne, ha lenne hová hazatérnie, ha lenne valami, ami csak az övé? A saját falai, a saját tűzhelye, a saját vázája, a saját széke...igazán a sajátja.

Talán épp ideje volt, hogy megtegye ezt a lépést - ezek a gondolatok futnak át a fején, ahogy az aranyaktól nehéz erszény koppan a férfi előtt, aki elétolja a papírt a helyiségben, ami hamarosan a sajátja lesz.

-Itt írja alá, kisasszony.

És ő aláírja, cirkalmas A betűt kanyarít kezdésnek, a D betű szára büszkén kanyarodik mellette a pergamenen. Csak egy kósza pillanatot vet az erszényre, aminek a tartalmát nemrég szerezte, és ha odaadja, még mindig bőven marad belőle.

~Az ötszöröse annak, amit egy átlagos megbízatásodért kapnál Anwarionban.~ - mondta neki az axafahli alparancsnok. Akkor és ott is tudta, hogy erre akarja majd költeni, tudta, hogy ennél tökéletesebb alkalma nem is lehetne ehhez. Soha nem volt semmije igazán, csak a gerince, a büszke, egyenes tartása és a makacssága - ezek kísérték végig az útján, ami azóta tart, hogy Anwarionba érkezett. A férfi biccent, komótosan átszámolja az aranyakat, egyesével, feljegyzi, majd egy mosollyal biccent, hogy rendben van.

- Nos...legyen boldog az új otthonában, kisasszony. - hajtja meg magát a férfi és távozik, ott hagyva a nőt a házban, ami immár...csak az övé. Hazaérkezett, nyolc hosszú év után.

A ház emeletes, és olyan tágas, hogy legalább még két embert el tudna szállásolni kényelmesen. Lassan, komotósan jár körbe benne, megszemlélve minden egyes bútort, ami benne van. Olyan, mint egy álom...egy delíriumos lázálom, amiről azt hitte sohasem következik be. Halvány mosoly formálódik az ajkán, ahogy gyengéden végigcirógat a nagy tölgyfa asztalon az étkezőben. A kép akaratlanul kúszik az elméjébe: egy vacsora, nevetés, vidámság...minden, amit ebben a házban akar tudni.

~Ezek a falak sohasem láthatnak szomorúságot.~ - határozza el magát, bár a keserédes érzést, ami belemar, sehogy sem tudja kikerülni.

A kamra üres, a szobák is üresen és porosan ásítanak, a holmijai sincsenek még ott, mégis valami rég nem érzett nyugalom szállja meg - az első dolga lesz, hogy kimenjen a piacra, és megvegye a legszebb csokor virágot magának az étkezőasztalra. A saját étkezőasztalára...

A hivatalosság mindenek felett

Egy hosszú és ivászattal teli estét követően első útja rögvest a hivatalba vezette, ahol az itt tartózkodásához szükséges dokumentumokat beszerezheti és érvényesítheti. Hála újdonsült ismerősének Kyranak, korán reggel teli hassal és egész rövid idő eljutott eme helyre, ahol aztán elváltak útjaik.
~Elég csicsás egy hely, az már szent.~
Gondolta magában mikor megáll a hatalmas épület előtt, majd némi nézelődést és időhúzást követően belépett annak ajtaján, ám amit bent tapasztalt arra a legkevésbé sem volt felkészülve.
-Oh hogy az a...
Szólta el magát, mikor meglátta az ügyintéző szobák előtt kígyózó több méter hosszú sorokat.
~Itt fogok megöregedni.~
Mondta magában, majd beállt egy olyan sorba ahol viszonylag kevesebben álltak, bár a sorra kerülése így is egy örökkévalóságnak tűnt. Mihelyst elérkezett az ő ideje, belépett a szobába ahol két asztal és két pár szék fogadta egymással szembe fordítva, illetve jó pár kezelésre váró dokumentum.
-Mit ácsorog ottan?! Foglaljon helyet és lássunk hozzá!
Szólítja fel a hivatalnok az asztal túloldaláról.
-Máris, csak egy pillanatra el bambultam.
Válaszol vissza, majd engedelmesen helyet foglal a férfival szemben. Ezt követően a másik férfi, akiről időközben kiderült hogy mágus, odalép hozzájuk és Galter egyik ujját megszúrja egy tűvel, kinek vérével aztán visszalép a saját asztalához és hozzálát a feljegyzéshez.
-Neve?
-Galter.
-Származása?
-Kalamon Birodalom
Mielőtt a férfi folytatná a kérdezősködést, köp egyet maga mellé, látszik rajta hogy neheztel a Kalamoniakra a jelenlegi helyzet miatt, azonban ez Galtert a legkevésbé sem hatotta meg.
-Kora?
-96
A kora hallatán a hivatalnok szúró pillantást vet rá és nemtetszését fejezi ki a férfi felé, azonban Galter már tudja mi ilyenkor a teendő és előveszi a Kalamoni szörnyvadász igazoló okmányát. A hivatalnok nem kötekszik tovább a férfi korát illetően, hisz köztudott hogy a Kalamon Birodalom vadászai különféle kísérleteken esnek át és emiatt egyáltalán nem olyanok mint az átlag emberek. Miután visszaadta a dokumentumait, folytatják az okmány elkészítését.
-Faja?
-Ember.
Ezt követően a mágus Galter véréből megállapította mágiájának típusát és azt is feljegyzetelte a papírra.
Mágikus kapcsolat: Igen
Mágia típusa: Elemi (víz és föld)

Továbbá felhívták a figyelmét arra, hogy hiába hivatásos szörnyvadász, mivel Kalamoni így folyamatos megfigyelés és ellenőrzés alatt tarthatják. Mihelyst a mágus végzett az írással, valamilyen rúna mágia segítségével hitelesítik Galter papírjait és átnyújtják neki azokat.
Illetve elemi mágiája végett egy apró jelet égetnek mágia segítségével a bal csuklójába, ami a négy elemet szimbolizálja. Eztán Galter feláll az asztaltól és az immáron hivatalos papírjaival a zsebében távozik a hivatalból.