Tieng Hou Wong
2022-05-22 12:53
Titulus:
A Lekvár Buddha
Hozzászólások száma:
12
Regisztráció ideje:
2020-07-14 21:13:45
Mester és tanítvány
- A botvívás
Második rész
*Újabb nap a gyakorlóterem környékén. Tieng már korán ott rendezgette a dolgait, készítette elő az edzőeszközöket. A komolyabb pusztakezes képzés után a botvívás következett. Ez az a harci irányzat volt, amiben kimondottan tehetségesnek volt mondható Viola. A tanítvány is kellően korán megjelent a teremben. A szokás bemelegítés, gimnasztika, nyújtások, és erősítő gyakorlatok után a lányt utasította, hogy vegye a kezébe a botot és pörgesse minden irányban amilyen gyorsan, csak tudja. Majd a fabábúra mérjen különféle ütéseket. Miközben figyelte a lány mozdulatait elégedetten bólogatott, de motoszkált a fejében egy valami. Erről meg is szeretett volna bizonyosodni.*
- Szép! No de, nem elég a gyors és szép mozdulatok sokasága. Az egyensúly és a stabilitás, ugyanolyan fontos. Vedd fel az alapállást! -*utasította, majd ő maga is kezébe vett egy botot, és szintén felvette az alapállást, majd intett a fejével, hogy kezdhetik. Egy darabig vívtak egymással, csattantak a botok egymáson rendesen, ám Tieng erősebbeket ütött, Viola kezéből kiesett a fegyver, nem is egy alkalommal. Ezután a gyakorlóvívást Tieng leállította.*
- Szorítóerő, nem elég erős markod. Hiába vagy gyors, hiába jók a technikák, a mozdulatok, ha nem tudsz úgy védekezni, hogy nem esik ki a kezedből a fegyver. Az ellenfeleid lehetnek nálad testileg erősebbek, nagyobbak, és a tetejében nehezebb és nagyobb fegyverrel is lesújthatnak rád. A jó védekezés, nem csak a reflexeken múlik. Fontos, hogy megtartsd a fegyvert stabilan. -*magyarázta. Majd intett neki, hogy kövesse. Nem kellett messzire menni, mindössze a cselédszállás mögé mentek el. Ott volt egy szép méretes fa, egyenes törzzsel. A legalacsonyabb ága is négy méter magason volt, erről az ágról egy vastag kötél lógott le.*
- Kötélmászás. Lehetővé teszi az erős markolást, növeli a szorítóerőt. A feladatod az lesz, hogy kötelet mássz. A lábadat viszont tilos használnod, sőt terpeszállásban kell lenned végig. Csak a karod erejéből mászhatsz. Kezdheted -*adta ki az utasítást. Ez nem egy könnyű gyakorlat, különösen a hölgyeknek. Összetett gyakorlat, ami nem csak a szorító- és fogóerőt a kézfejben, de az alkart, a vállakat és a hátizmokat is erősíti, azaz összességében a felsőtestet. Noha kezdetben nehezen ment a lánynak de azért megbirkózott vele. A következő gyakorlat már nehezebb volt. Egy tömör vasrudat adott a lány kezébe, ami vagy ötször nehezebb volt, mint egy normál fából készült bot. A tetejében ezt a vasbotot még olajjal is jól bekente, hogy csússzon. Viola rácsos arcvédővel ellátott sisakot viselt, mert ez veszélyesebb gyakorlat volt. Az első feladat az volt, hogy ezt a nehéz csúszós vasbotot pörgesse amilyen sebesen, csak tudja. Itt aztán rá volt kényszerítve arra, hogy jó erősen ragadja meg az eszközt, különben ha kicsúszik a kezéből, megütheti magát. Ugyan a feje védve volt, de más testrésze nem. Ez a gyakorlat nehéz volt, ide nem csak erő kellett, hanem koncentráció is. Pár alkalommal, főleg az elején, nehezen bírta el a vasrudat, és ki is csúszott a kezéből, de szerencsére nem ütötte meg magát Viola komolyabban, mert javarészt félre ugrott. Annyi baj legyen, legalább a reflexei is fejlődnek. Ezzel az edzéssel valamelyest a bottal kivitelezett csapások sebességét is növelték, hiszen ha egy nehéz vasbotot gyorsan tud valaki pörgetni, akkor a normál fabotot pedig még annál is gyorsabban. Ezt követően ugyanezzel az olajjal bekent vasrúddal erős csapásokat kellett mérnie a fabábúra. Itt már többször kiesett a kezéből a rúd, és itt-ott lett is kék-zöld folt az alkarján, kézfején. Ám ahogy teltek a napok, az a sok kötélmászás, olajos vasrúddal való gyakorlat meghozta a munka gyümölcsét. A következő páros gyakorlómérkőzésükön Tieng erősebb ütéseit tudta Viola úgy hárítani, hogy a bot a kezében maradt.
De itt még nem volt vége a botvívó képzésnek. Következett a bottal kivitelezett ütőerő fejlesztése. Tieng tartott egy demonstrációt, a botot megpörgette, majd akkorát ütött az egyik nagyméretű nehéz homokkal töltött bőrzsákra, hogy az úgy kilengett, hogy kis híján a mennyezetre csapódott fel.*
- Legyen húzóereje az ütésnek, ehhez nem elég a csípőnket beleadni. A kar, a derék, és a hát izmainak egyszerre kell megfeszülnie. -*magyarázta, ezután következett egy újabb edzés módszer. Sétálni mentek az erdőbe, a folyópartig mentek, ott volt egy lepukkadt elhagyatott kihalt halászfalu. A csónakkikötője még épségben volt.*
- Csónakázni fogunk. Te fogsz evezni. Látod ezt? -*ekkor odalép egy hosszú, ám igen keskeny csónakhoz és kiveszi belőle az evezőt. * - Ez egy evező. -*majd egyszerűen fogta és félre dobta, mint valami vacak dolgot* - Nem ezzel fogsz evezni, hanem … -*ekkor odébb ment és az egyik kis fakunyhóba benyitott, be sem ment a kunyhóba, hanem csak kézzel benyúlt egy evezőért. Ez az evező egy otromba batár nagy, majdnem három méter hosszú, jóval nagyobb lapátrésszel és jóval vastagabb nyéllel rendelkezett. *- ezzel fogsz evezni . -*adta a lány kezébe, aki érezhette a súlyát, megfogni sem volt könnyű a nyél vastagsága miatt. Mindketten beszálltak a nagyjából 7 méter hosszú és igen keskeny testű csónakba, ami billegett ám rendesen. Tieng a csónak elejében feküdt hanyatt, kényelmesen. A lánynak a csónak másik végén kellett terpeszben állnia és úgy eveznie. Természetesen nem a folyó sodrásával megegyező irányba mentek, hanem szembe a sodrással, ezzel is nehezítve az edzést. Noha nem volt gyors sodrású a folyó, de még így okoz nehézséget az evezés. A gyakorlat nehéz volt, egyrészt az egyensúlyt meg kellett őriznie, különben beborulnak a vízbe. Másrészt az otromba evezőt megemelni, majd bemártani a vízbe, és evezni vele igen nehéz volt. A teljes testét, szinte minden izmát kellett Violának használnia. Nagyon megerőltető gyakorlat volt.*
- Viola nem szeretnék kényeskedni, de kissé lassúak vagyunk. Pár kilométerrel arrébb van egy kis falu, ahol van a halpiacon egy jó halsütő, ott szeretnék enni. Kicsit tempósabban, ha kérhetem. - *mondta a tanítványának elmosolyodva, aki valószínűleg kevésbé volt ettől vidámabb. Nehezen ment ez a gyakorlat. Az első nap, sok idő volt, mire a folyón a faluba értek. Nem beszélve a haza utat is, hiszen visszafelé is a lánynak kellett eveznie. Napokon keresztül ment ez az evezés, minden nap a halsütőnél ebédeltek. Nem csak állva kellett eveznie, hanem ülve is. Ez eleinte kényelmesebbnek tűnt, ám ülőhelyzetben nem tudta a teljes testét használni, hanem csak felsőtestből dolgozhatott. Ugyanakkor az egyensúly miatt sem kellett aggódni, mert a csónak kevésbé billegett, viszont a váll- és hátizmokat jobban fárasztotta. A faluba menet állva evezett, onnan vissza pedig ülve. De voltak olyan napok, amikor pont fordítva. Az utolsó napokon már igen jó tempóban evezett Viola. Mikor az evezős edzésnek vége lett és a lány is kipihente a borzalmas izomlázat, Viola ütései megnövekedtek. Noha annyira nem, mint Tiengnél, de nála is erősebben kilengett a nehéz homokzsák, mikor egy nagyot odasózott a bottal. A következő edzés, szintén víziedzés volt, de most annál a tónál ahol az ütéseket gyakorolta ököllel. A feladat ugyanaz volt, de most bottal. Azaz mellkas magasságig be a vízbe, ólompapucsban. Majd a víz alatt, ütéseket és döféseket kivitelezni a bottal, a lehető leggyorsabban. Ezután a még mélyebb vízben a víz alatt kellett a botot pörgetnie. Ezzel a tüdőkapacitását is edzette, hiszen egy levegővel kellett a víz alatt lennie minél tovább. Tieng is a víz alatt figyelte a tanítványa által keltett örvényeket. Ez szintén egy igen kimerítő és fárasztó edzés volt. Azonban ezután szélsebesen tudta a botot forgatni a lány.
Újabb készséget kellett fejleszteni. Kézügyesség és kézkoordináció. Ezt az edzőteremben hajtották végre. A tanítványnak a bot végét kellett megfognia egy kézzel. Majd a falon lévő fából készített különböző méretű fogaskerekeket forgatnia, óramutatóval megegyező, majd ellentétes irányban folyamatosan minél gyorsabban, mindezt úgy, hogy egy lábon állt egy másfél méter magas keskeny cölöpön. A másik karja ki volt nyújtva és a tenyerében egy csésze volt, benne vízzel. Nem volt szabad a vizet kilötykölnie. A legnagyobb fogaskerék az, közel egy méter átmérőjű volt, és így fokozatosan egyre kisebb, a legkisebb csak tizenöt centi átmérőjű volt. Öt fogaskerék volt összesen. Ez testileg nem annyira fárasztotta le, de egyszerre egyensúlyozni és koncentrálni, valamint ügyesen forgatni a kerekeket nem egyszerű. A hosszú közel két méteres bot legvégét fogni egy kézzel, annyira nem könnyű. Hát még pontosan a fogaskerekek közé betenni, majd azokat elforgatni, azt is gyorsan és folyamatosan. Ráadásul ezt bal kézzel is kellett kivitelezni. Ez mentálisan volt fárasztó inkább. Itt az egyensúly, pontosság, kézügyesség, koncentráció, kitartás volt a lényeg. Ezt a módszert is napokig gyakorolták. Viola fokozatosan fejlődött, ám balkézzel kivitelezve ment neki a legnehezebben. Balkézzel többet kellett gyakorolnia. Amikor letelt ez az edzésidő is. A végén következett egy komolyabb botvívó mérkőzés kettejük között, a lányon teljes védőfelszerelés volt. Tieng ugyan nem teljes erejéből, de már kevésbé fogta magát vissza, mint az utóbbi pusztakezes küzdelmük során, hiszen tudta, hogy a lány botvívásban jobb, mint pusztakézzel. Viola szépen tartotta magát Tieng ellen, sőt ellen is támadott, a védései is javultak, noha bekapott pár ütést, de kibírta. Sőt, egy-két kisebb találatot bevitt Tiengnek is. Aki elégedett volt tanítványa fejlődésével. Ám még a kiképzésnek nincs vége.*