Kalandorok naplója

Helia Krónikája
II. Fejezet – Az utolsó küldetés
Az érkezés
1. rész

*Több napja már, hogy maga mögött hagyta azt a kietlen és zord fagyos tájat. A hajó fedélzetén áll, a bagolymedve bundájából készített kabátban, és a korlátnak támaszkodva nézi a tenger habjait, valamint a szállingózó havat. A szárazföld sziluettje már látszódik a távolban, ahogy közelednek Helia tekintete is úgy lesz elszántabb. Ez lesz az a hely, az a föld, ahol vagy elbukik, vagy felszabadul. Egy másik fagyos vidék, egy hófödte táj. Az ország neve Lombria, egy aprócska kis Fejedelemség, nem túl gazdag ország. Kis idő múlva a hajó kiköt, hősnőnk pedig hűséges tigrisével együtt leszáll a hajóról. A kikötőben a céh egyik tagja várta már őt, aki el is kísérte őt egy szekérhez. A szekéren egy ponyvával letakart nagyméretű valami volt. Le is vette róla a ponyvát.*
- Hát ez lenne az. - *mondta miközben körbe sétálta és végigmérte az eszközt. Egy nehézballiszta volt az, nyolc darab vasnyelű dárdával, melynek páncéltörő hegye kampós formájúak és vastagok. Ezen kívül volt még hozzá, hagyományos fanyelű dárda is tartalékban. A gépet Welsla tervezte és építette. Továbbá egy láda is volt hozzá, benne különféle savas, gyúlékony és robbanékony folyadékokat tartalmazó üveggömbök, szintén az alkimista gnómnőtől. Szörnyvadászunk ezekért nem keveset fizetett. A ládában volt egy levél is, Marcus levele. Az eszközök átvétele után, a szálláshelyére lett kísérve Helia, ott pedig a céhtag átadta neki a lepecsételt borítékban, a hivatalos írásbeli parancsot és a feladata leírását. Az irományban szerepelt az is, hogy a következő nap reggel a fejedelem palotájában kell megjelennie.
Másnap reggel meg is jelent a helyszínen, ahol már várták őt, a palota várfalait éppen javítgatták, valamint feltűnt neki a hatalmas jégfalak, és a mindenfelé tövisszerűen szerteágazó jégsziklák az épület körül, melyeken felnyársalódott holttestek találhatóak megfagyva. Továbbá sziklakeménységűre fagyott katonák, akik mint valami szobrok, úgy álltak kint a palota felé vezető úton. Kisebb várakozás után az őrök, szóltak Heliának, hogy beléphet és a fejedelem színe elé, járulhat. A csarnokban ott ült a trónon az aprócska Lombria fejedelme, egy alig huszonöt esztendős ifjú férfi. Apja életét vesztette a sárkány támadásakor.*
- Üdvözöllek Lombriában Helia, a Vérhold Társaság szörnyvadásza. Remélem jól telt az ide utazása. Rögvest a tárgyra is térnék. Bizonyára téged is tájékoztattak a feladat részleteiről. Egy veszélyes jégsárkány, aki a Sorgal nevet viseli, garázdálkodik a földünkön, és hatalmas pusztítást végez. Az ércbányánkat elfoglalta lakhely gyanánt, ezáltal nem tud bányászni. Mint láthatod, országunk aprócska és fagyos, nem terem meg semmi, a bányászatból tartjuk fenn magunkat, vagyis tartanánk. A sárkány pedig a falvakat is írtja, a kevéske jószágot és az embereket is felfalja. Próbáltuk megállítani, sok jó katonát vesztettem, mind hiába. Fogadtunk fel hozzád hasonló szörnyvadászokat, de őket is elpusztította a sárkány. Csontkeményre fagyasztotta őket. Úgy hírlik, hogy képzett vagy és erős. A feladatod, hogy megöld a sárkányt. Ha megölöd és túléled, megjutalmazunk. Kapsz három segítőt is, szabadon rendelkezz velük. Több embert nem tudok biztosítani számodra. Az amúgy sem nagy haderőm száma így is megcsappant. - *A fiatal fejedelem befejezte a mondanivalóját, Helia meghajolt illendően és a három segítővel el is hagyta a palotát. A palotából kifelé menet, az őrség gúnyolódott a vadásznőn. Mert, hogy ő ehhez nem elég erős, ő is csak egy újabb halott szörnyvadász lesz, valamint hogy semmi esélye sincs. Helia hallotta mindezt menet közben. De nem húzta fel az agyát ezen. Sőt, valamilyen szinten maga is egyetértett az őrökkel, még ha mindenben nem is teljesen. Nincs kizárva, hogy ő is úgy fog járni, mint a többi vadász. Ami a segítőket illeti, elég érdekes egy felállás volt. Egy félóriás, akit Melnortnak hívtak, egy Telion nevű ember, és Geldus a törp. A kölcsönös bemutatkozás után, Helia végignézett rajtuk.*
- Kinek van családja? Feleség, gyermek? - *kérdezte őket, jött is a válasz. Mindhárom férfi nős, és vannak gyermekeik. *
- A feladatotok, az lesz, hogy elvisztek arra a helyre ahol a sárkány szokott tanyázni. Továbbá szükségem lesz egy szánra, egy lovas szánra, amire a nehézballisztát feltesszük. Egyikőtök hajtja a járművet, a másik személy segít adogatni a dárdát, a harmadik pedig felcsörlőzi a fegyvert, mikor újra kell lőni. Te leszel az. -*mutat Melnortra. Végtére is a legnagyobb testi ereje a félóriásnak van, majd ő fogja felcsörlőzni a fegyvert.* - Célozni és lőni én fogok. Kicsaljuk a sárkányt a fészkéből, nyílt terepre. A bestia üldözni fog minket, nyilván repülve, és a magasból fog támadni. A szánnal ügyesen kell manőverezni, közben pedig igyekszünk lelőni. Megölni így szinte biztos, hogy nem fogjuk tudni. A sárkány pikkelye elég erős. Viszont a szárnyán lévő bőrredők vékonyabbak és kevésbé ellenállóak. A szárnyára fogunk célozni. Ha már röpképtelen lesz, akkor a talajon mozogva kicsivel könnyebb lesz ellene harcolni. Miután sikerült a lövés, és a szörnyeteg a talajra kényszerült, Ti hárman elmenekültök, annál a pontnál a feladatotok véget ér. És nincs vita! -*vázolta fel a tervet nekik.*
- Én leszek a hajtó! Van is megfelelő méretű szánom erre. Valamint nem lovakkal lesz vontatva, hanem szarvasokkal, havas terepen azok gyorsabbak. Kérdés, hogy a cicus – *ekkor Kargulra mutat* – fogja-e őket bántani? - *mondta Telion, a félgoblin erre bólintott egyet.*
- Értem, rendben van. Kargul fegyelmezett állat, nem fogja bántani őket. Holnap reggel, gyakorlatozni fogunk. A szekérre rátesszük a fegyvert. Manővereket és lövészetet fogjuk gyakorolni. Muszáj, hogy csapatként dolgozzunk, megfelelően összehangoltan. Sok időnk ugyan nem lesz arra, hogy gyakoroljunk. Viszont úgy nem mehettünk neki Sorgalnak, hogy mindenki koordinálatlanul össze-vissza cselekszik. Akkor ezt megbeszéltük. Holnap reggel a szánnal legyetek a Hóbagoly fogadó előtt. Addig is minden jót! -*köszönt el tőlük, majd az említett fogadóba visszament. Le is pihent hamar, hiszen a következő nap fontos lesz.
Másnap reggel, minden úgy történt, ahogy megbeszélték. A szarvasok által vontatott szánon megérkezett a három férfi. A nehézballisztát rárögzítették a nagy szánra, majd tovább mentek egy nyílt terepre. Felállítottak céltáblákat is, különféle távolságokban. Helia elmagyarázta a működési elvét a fegyverzetnek, Melnortnak megmutatta, hogy hogyan kell felcsörlőzni a szerkezetet, Geldusnak pedig azt, hogy melyik dárda milyen típusú és, hogyan kell betölteni. Álló helyzetben is végeztek próbalövéseket, ott is gyakorolták, a csörlőzést, betöltést, célzást és lövést. Egy aprócska homokóra segítségével Telion mérte az időt, hogy milyen gyorsan kezelik a fegyvert és készítik elő a következő lövésre.*
- Ez még nem elég jó! Gyorsabbnak kell lennünk. -*mondta a szörnyvadásznő, majd némi kis pihenő után újból nekiálltak. Kétórányi gyakorlás után már egészen jól ment nekik a dolog. Kellően gyorsan és képlékenyen ment minden. Ez után következett a neheze, mozgás közben kellett ugyanezt végrehajtani. Kezdetben a szán lassabban haladt, aztán egyre gyorsabban és gyorsabban haladtak, így már nehezebb volt célozni is. Különböző magasságokban is el voltak helyezve méretes céltáblák a fák tetején. A szán gyorsan haladt, szlalomozva és hirtelen manővereket is tett. Helia és a törp gyorsan forgatta a fegyvert, valamint döntötte is a megfelelő szögbe, mikor magasra kellett célozni. A szintén több órás gyakorlás során a csapat kezdett összecsiszolódni, igaz többször is célt tévesztettek. De az első napon, a legfontosabb cél az volt, hogy összeszokjanak és kialakuljon a csapatmunka. A gyakorlás végeztével mindenki hazament.
A következő napon hősnőnk az egyetlen helyi máguscéhet felkereste. A sárkány támadása óta, a legtöbb mágus elmenekült, egy-két igen öreg mester, és pár tanonc maradt csak ott. Ennek ellenére pár ígéretesebb mágustanoncot felbérelt. A csapat újból összeállt, felpattantak a szánra és neki láttak a gyakorlatozásnak. A tanoncok föld-és jégmágiát gyakoroltak, a feladatuk az volt, hogy formázzanak meg egy sárkányt és lebegtessék a levegőben, majd reptessék. Mikor az egyik mágusdiák mágikus ereje kimerült, akkor váltotta a másik. Ők szimulálták a mozgó, repülve üldöző és támadó sárkányt, amit Heliának és csapatának le kellett lőnie, menet közben. Mi tagadás kezdetben megszenvedtek vele rendesen. Csak sokszoros újrapróbálkozások árán sikerült párszor eltalálni a célpontot. De még ez sem volt elég jó. De az idő pedig sürgette őket. Hetekig nem gyakorlatozhatnak. Viszont még egy napot mindenképpen rá kell erre szánni. Így is történt, a harmadik és egyben utolsó napon még újra átismételtek mindent, majd következett a főpróba, a varázslódiákok is kitettek magukért rendesen. Menetközben többféle manőverezés közben sikerült lelőni többször is a repülő ”sárkányt”. A gyakorlat végeztével, így szólt a három férfihez a vadásznő.*
- Ennyit tudtunk gyakorolni. A semminél ez is több. Holnap pihenjetek. Mindenki töltsön annyi időt a családjával amennyit, csak tud, rendezzen el mindent, amit el kell. Még egyszer elismétlem. Amint a dög röpképtelen, ti azonnal menekültök. Holnapután reggel indulunk. Mindenki teljes vértezetben jelenjen meg a fogadó előtt. -*fejezte be a beszédét, majd elköszönt tőlük. Neki is fel kell készülnie. Két nap múlva lesz élete utolsó küldetése.*

Helia Krónikája
I. Fejezet - A felkészülés
A fagyos pokol
3. rész

*A kietlen tájon süvített a hóvihar, a léptek alatt ropogott a friss hó. A vadász pedig a csuklyáját a fejére húzva vágott neki a hófehér havas terepnek. Maga a fagyos hideg is része a felkészülésnek. Hiszen a küldetése is minimum ilyen, de inkább még rosszabb környezetben fog lezajlódni. Miközben átvág a térdig érő hóval borított síkságon, elérkezik a fenyvesekkel borított tundrára is. Úgy döntött, hogy nem fogja a kényelmet választani, noha lenne rá pénze bőven, még sem keres egy települést, és nem tér be egy fogadóba sem. Lemond a meleg szobáról és a kényelmes ágyról. Ha túl akarja élni a küldetést, ahhoz a túlélőösztöneit, és a szívósságát is fejlesztenie kell. Túl kell lépnie a határokon, a mostoha körülmények és a drákói önszigor az, hogy megacélozódjon mind a teste, mind a szelleme. Az erdővel borított hegyháton talált egy barlangot. Ideális lesz szállásnak. Helia tábort is vert ott. Rakott tüzet, felállította a sátrat, most még a hozott alapanyagokból főzött magának egy ételt, valamint sütött húst is. A húsnak a felét Kargul ette meg. Az első nap, még pihent, hiszen hosszú ideig úton volt. Be is sötétedett, a barlang bejáratánál ült, pokrócba bugyolálva, meleg teát fogyasztva. Nézte a sarki fényt, amely zöld-türkiz- és ibolyaszínekben füstszerűen hömpölygött vagy fátyolszerűen pislákolt. Az aurora borealis égi táncát nézve elgondolkodott sok mindenen. Mikor a szemeire álom jött, a sátrába bevackolta magát és elaludt.
Másnap reggel bele is kezdett abba, amiért idejött. Egy kiadós nyújtás bemelegítés után, futással kezdte, hegyoldalon le és fel, ezt ismételgette többször. Kisebb pihenő után fekvőtámaszokat kezdett el nyomni, két kézzel és egy kézzel is. Ezután vadászni ment, méghozzá egyedül Kargul nélkül. Azt ette amit elejtett, legyen az szarvas, őz, nyúl, hófajd vagy bármi más. A befagyott tavon jeget is tört, hogy halat tudjon fogni. A jégtörés önmagában is felért egy edzéssel.
Volt, hogy vaskos farönköt húzott maga után úgy, hogy a dereka köré láncot kötött, a hosszabb lánc végén a farönk volt. Ez igen nehéz volt a térdig érő hóban, főleg amikor növelte a tempót is. Még nehezebb volt akkor, amikor erős szembe szél fújt, vagy inkább hóvihar. A kinti edzések után a barlangban a tábortűz körül edzett. Nehéz farönköt emelt a feje felé, és úgy végzett guggolásokat. Egy kézzel csákányozta a sziklafalat teljes erőből. A pallosával és az alabárdjával, minden egyes ismert formát és technikát elismételt többször is. A számszeríjával is gyakorolta a célba lövést. Szükség volt ezekre mind. Nem csak azért, mert gyakorlat teszi a mestert, hanem mert minden apró mozdulat fontos. Az élete múlhat rajta, továbbá kell a megfelelő erőnlét is.
A napok és hetek pedig ily’ módon teltek. Távol a civilizációtól, a kietlen zord fagyos pokolban edződött. Még fából gyakorlóbabákat is eszkábált. Ezek messze nem voltak annyira kidolgozottak, mint Tiengé, de célnak így is megfeleltek. Azonban mit érnek az edzések, ha nincsenek élesben kipróbálva a dolgok?
Egyik éjszaka kifigyelt egy érdekes teremtményt. Egy hatalmas bagolymedve volt az, kétszer nagyobb volt, mint egy átlagos medve. Fogta a fegyvereit, és Kargullal együtt követni kezdte, egészen az állat barlangjáig. Olvasott mát erről a lényről a különféle bestiáriumokban, de élőben még eggyel sem találkozott, egészen idáig. Ez a lény nem akkora, mint ami ellen készül, de elég veszélyes ahhoz, hogy főpróbának megfeleljen. Helia bement a barlangba, de nem túl mélyen, Kargul kint maradt és készenlétben volt, ha netán valami baj történne. De a cél az volt, hogy a szörnyvadász egyedül öli meg ezt a lényt, méghozzá mágia nélkül. A lény valószínűleg a barlang mélyebb részében tartózkodhatott. A félgoblin fáklyákat kezdett meggyújtani, ezekből többet is elhelyezett, a barlang mindkét oldalán, nagyjából egyenlő távolságra egymástól. A ”küzdőtér” készen állt, szándékosan kezdett el zajt csapni. Némi várakozás után egy morgó hang törte meg a csendet. Majd a sötétben egy szempár villant fel, aztán a lény közeledetett. Helia felvette az alapállást az alabárdjával.*
- Gyere csak! - *szólt oda a bestiának, akinek nem is kellett kétszer mondani, meg is iramodott és a karmával egy csapást intézett a vadász felé. Ám ő kitért, és egy erőteljes döfést kísérelt meg a fegyver lándzsa részével. Azonban a bagolymedve a termetéhez képest nem olyan lassú, ezért a döfés célt téveszt. A következő pillanatban maga a nő csapódik neki a barlang falának. A felkarja vérzik is rendesen. A bestia viszont támad újra, Helia a földön fekve elgurul az újabb csapás elől, azonban az alabárd a földön marad. A hátán lévő pallost veszi elő, és most ő támad, a bagolymedve karma csattan a kard pengéjén többször is. A szörny a csőrével rácsípne vadászunk fejére, ám az kitér, és egy vágást mérne a lény nyakára, de az kimozdul és csak az oldalát találja el, ám sikerült megvágnia. A sok edzésnek köszönhetően a vágásai és csapásai erősebbek lettek. Következőleg monstrum újfent megindul és leteperi Heliát, csőrével a nő torkát venné célba, de csak a kardlapra tud ráharapni. Közben goblinunk a tőrét veszi elő és egyenesen a lény szemébe, döfi azt. A bagolymedve fülsértően visítva elmozdul onnan, a mancsával a szeméhez kap. A vadásznő közben feltápászkodik, a kardja félre repült messzebb, azonban az alabárd elérhetőbb távolságra van. Rohan is érte, veszi fel a fegyvert, de a bestia újfent támad. Épphogy megfordul, már is döf egyet előre a fegyverrel. A rém felnyársalódik a fegyverre, de a mancsával ismét rácsap a nőre, aki újfent a barlang falának csapódik. Még szerencse, hogy visel vértezetet. A bestia testéből ömlik a vér, a mozdulatai lassulnak, és a légzése is nehezedik. Helia kihúzza belőle az alabárdot, majd a fegyver fejsze részével lecsapja a lény fejét. Ezután erősen lihegve a földre rogy. Normál esetben mágia használatával és Kargul segítségével, ez könnyebben ment volna. De most önmagát tesztelte. Kisebb pihenő után, füttyent Kargulnak is. Együtt elvonszolják a tetemet, a saját barlangjukig. A kardfogú tigris most tud lakmározni bőségesen, közben Helia a saját sérüléseit látja el. Utána megnyúzza és feldarabolja az állatot. A bundáját megtartja, értékes az amúgy is. A húsából főzött levest és pörköltet is. Azonban a bagolymedve húsa nem valami finom, túl kellett fűszerezni rendesen. De azért ehető volt, meg aztán annyi húst kár lett volna eldobni. Soha sem volt a pazarlás híve. Mivel megsérült, pihent pár napot. A sebeit maga varrta össze, és kötözte be. Amíg a karja gyógyult, csak olyan edzéseket végzett, amivel a lábait erősíti. Másfél hét után már egészen rendbe jött.
A felkészülésének a következő szakasza, nem testi edzés volt, hanem a dwelftől tanult tűzmágia technikáit ismételte sorra át. Az összes varázslatot átismételte és többször begyakorolta. A Sárkánytorok technika volt az, amit különösen sokat gyakorolt. A végső teszt az volt, hogy a gleccserhez ment. Egy villámot lőtt bele, majd hangos robajlás közepette, lavinaként indult meg felé a hó és jégtömeg. Helia feladata az volt, hogy erőteljes lángcsóvával szembeszálljon vele és visszaverje. Hosszas tűzhányás után ez sikerült is. Ezt követően még pár hétig edzett, közben a sérülése is rendbe jött. Az utolsó napokon már pihent és készülődött az útra. A felkészülési időszak véget ért. A küldetés megkezdődik. Még utoljára visszanéz a barlangra, és Kargullal együtt elindul. Élete utolsó feladata, utolsó küldetése következik. Ha sikerrel jár és túléli, akkor szabad lesz. Ha elbukik, akkor meghal. Olyan küldetés kapott és vállalt el, ami nem sok szörnyvadásznak adatik meg.*
~ Aranusiel, Zelgadis vajon találkozunk még valaha? Marcus vajon el tudom majd mesélni a történetemet? ~ *tette fel magában a kérdéseket. A vámpírral való beszélgetést nem felejtette el. Marcus szavai sokat adtak hozzá ahhoz, hogy még eltökéltebb legyen. Az eddigi életén komolyabban elmerengett. Hatalmas változás előtt fog állni, ha sikerül a küldetése. Pár nap gyaloglás után, maga mögött hagyta a csontfagyasztó havas világot, és egy város kikötőjébe ért. Ott már várta a Vérhold Társaság céhmestere és még pár vadász.*
- Üdv, Helia. Látom rajtad, hogy felkészültél. De még így veszélyes lesz! Sokan otthagyták már a fogukat. Kár lenne érted. Biztos ezt akarod? - *kérdezi a céhmester.*
- Igen! - *adja meg a választ határozottan és röviden, majd felszáll egyedül a hajóra.*

A kúria varázsa

Akkor érkezett, mikor már mindenki az igazat álmát aludta. Az álom manó jó munkát végzett, olyan bőséggel szórta meg a lakók szempilláit az álomporral, hogy még a farkas dühtől és csalódottságtól hangos lépteit sem hallotta meg senki.
A sáros bakancs olyan hangosan klaffogott a nyikorgó, öreg padlólapokon, hogy szinte az egész épület beleremegett.
Egyenest a szobájához sietett, csak egy ajtónál állt meg, azt is csak egy szemhunyásnyi pillanatra tette. Ujjai puhán végigsimítottak a kilincsen, majd a kopott lapon, hogy utána ugyanolyan hevességgel törjék be a saját szobájának ajtaját, mint amilyennel jött.
Nincs ott más mint egy bevetetlen ágy, egy pihe-puha párna és két tál ami már Tili tulajdona, illetve egy hatalmas kétkezes kard betámasztva a sarokba. Már beszőtte a pókháló, megülte a por minden mélyedését, de nem így tűnik hogy most felszabadulna az elhagyatottság keserű érzésétől. Liam még annyira sem méltatta azt a fegyvert hogy egy futó pillantást vessen rá. Az ágyat pillanatokon belül bevetette, a vastag párnát a tetejére rakta, hátha a kedves kis házimacskája visszatér néha napján még akkor is, ha csak egy lakatlan, üres szobát talál.
Csak két dolgot visz magával a kúriából, egy kis batyu pénzt amelyet még Welslától kapott és az emlékeit melyet a szívébe zárt. Ám nem hagyja itt az épületet örökre, csak néhány hétre.. hónapra. Csak annyi időre amíg felejt, s míg őt is elfeledik.. Csak addig, míg újra a szemükbe tud nézni és lelkifurdalás nélkül mondhatja: haza jöttem.
Tudta, hogy eljön az a pillanat amikor fel kell nőni, amikor tovább kell állni.. csak arra nem készült fel hogy ily hamar bekövetkezik. Maradt volna még, idejéből kitellet még néhány év, de a sors és vele együtt a rossz döntései melyből akadt bőven felgyorsították azt, amire még nem állt készen.
Ha tudna írni sem hagyna levelet, ha találkozna is bárkivel sem búcsúzkodna hiszen nem más ő mint egy árva porszem a kúria többi lakója között. Az ajtót sebtében becsukja és elfordítva a kulcsot zárja be oda minden keserűségét, bűntudatát és a vállaira ereszkedő magányt.
Már bőven éjfélt üt az óra, a kúria pedig lassan életre kel. Most hallja először, hogy az épület fellélegzik és megmozdul, mintha tucatnyi cseléd indult volna útjára Gavriel vezetésével. Az ablakok egy szempillantás alatt tisztulnak ki, ahogy a gyűrött függönyök is kisimulnak. Amerre jár, ahogy halad lefelé a lépcsőn, sáros bakancsa nyomát a mágia szorgosan takarítja össze. A konyhából halk csörömpöléssel kerülnek vissza a tányérok és evőeszközök a helyére, a kamrában nyikorognak a frissen felakasztott húsok. A sörös hordó felszisszen, mintha a csapos épp most cserélte volna, a poharak cincogó kacajjal reppennek a helyükre. A fürdő ajtaja kitárul, a friss, forró víz párája belepi a folyosót..

Ott áll ő a közös helyiség közepén, ajkain egy halovány ám annál szomorúbb mosollyal. Ujjait tördeli zavartan, habozik még egy keveset mielőtt erőt venne magán. A bejárathoz lépve a mogorva szellemnek biccent még egyet, mielőtt még hosszú időre becsukná maga mögött a kúria ajtaját, amire a kifelé vezető úton már vissza sem tekint.

Helia Krónikája
I. Fejezet - A felkészülés
Villám és a Tűz
2. rész

*Teltek a hetek és a hónapok, szinte minden egyes nap gyakoroltak valamit, ő is és a dwelf is. Zelgadis sikeresen elsajátította a villámok idomítását, és saját mágikus energiából is létre tudott hozni, már kisebb-nagyobb elektromos nyalábokat. Eljött az idő a konkrét villámtechnikák elsajátítására. Ahogyan neki is a tűzgolyóval kellett kezdeni, úgy a férfinek is a Globum Fulgur-t, azaz a Villámgömböt kellett elsőként elsajátítania. A villámgömb egy kezdőszintű technika, ám mindennek az alapja. Hiszen saját mágikus erőből kell előteremteni a villámot, majd azt gömbbé formálni, utána pedig megcélozni vele az ellenfelet. Kezdetben kisebb, nagyjából alma nagyságú golyóformát kellett a férfinek létrehozna, majd onnan fokozatosan egyre nagyobb méretben kellett a gömböt megalkotni. Egészen addig, míg nagyjából két méter átmérőjű gömb nem sikerült neki. Zelgadis nagyjából egy hét alatt sajátította el ezt a technikát. A második számú varázslat a Fulgur Sagitta, azaz a Villámnyíl volt. Itt egy közel egy-másfél méter hosszúságú nyílvesszőt kellett megalkotni a villámnyalábokból, majd célba lőni vele. Ez már egy erősebb varázslat, az élő célpontot igen tisztességesen lebénítja, és mellette égési sérüléseket is okoz. De fegyverekben és eszközökben is kárt okoz. Összességében ez sem egy annyira bonyolult varázslat, egészen addig, míg csak egy nyilat kell ellőni. Azonban ha egymás után sorozatban, vagy kettőt esetleg többet kell lőni, akkor úgy már összetettebb a dolog, és több koncentrálást igényel, és akkor még szó sem esett a célzásról. Zelgadis azonban némi nehézség árán de elsajátította.
A harmadik varázslat az előzőnek a tovább gondolt változata volt. Ez volt a Fulgur Imbrem, a Villámzápor. Létrehozni ugyanúgy kellett, mint a villámnyilat, ”csak” itt egyszerre többet, a magasba kellett fellőni, és úgy viselkedett, mint a csatákban egy hagyományos nyílzápor. A célja is az volt, azaz egy adott területre, több célpontra sűrű villámnyalábokat kilőni. A pusztító ereje nagy volt ennek a technikának, több mágikus erőt is igényelt. Ezzel a dwelf jobban megszenvedett, több mint két hét kellett, hogy megtanulja.
A negyedik varázslat egy középhatótávú módszer volt, amivel elkapni és bénítani lehetett az ellenfelet. Ez nem volt kimondottan erős technika, hiszen komoly sérülést nem okoz, de annál inkább bénít, és mozgásképtelenné tesz. A Scintilla Catena, a Szikralánc. A használó egy kötelet vagy láncot formál egy hosszú elektromos nyalábból, a menekülő célpont után engedi, a lánc pedig először megbénítja, majd körbetekeredik a célponton. A megláncolt személyt folyamatosan bénítja, de nagy kárt nem okoz benne. Ez a módszer kiváló arra, ha élve kell valakit elfogni. Noha nem erős technika, de pont ez a nehéz benne, nagyon finoman kell irányítani a villámot. De a nehezebb része az, hogy a villám erejét kellően le kell csökkenteni, és ezt szabályozni is kell, hogy ne legyen túl erős. Nagyon kifinomultan kell a mágikus energiát áramoltatni. A hatótávja maximálisan tíz méter. Egy fabábú volt a célpont Zelgadisnak azt kellett úgy elkapnia a lánccal, hogy ne égesse meg a bábút. Kezdetben egyáltalán nem ment neki, az első három-négy napban próbálkozott keményen, ám nem járt sikerrel. A villámból formált lánc vagy túl erősek voltak, vagy nem tekeredett rá rendesen a bábúra. De a férfi kellően makacs volt, három hét után megtanulta.
Az ötödik villámvarázslat a Fulgur Cavea volt, a Villámketrec. Itt a használó mind a tíz ujjából egy hosszú villámnyalábot indít fölfelé, ezek a nyalábok ívesen a célpont, vagy célpontok köré csapódnak be a talajba, egy ketrecet alkotva. Ez a módszer elsősorban akadálynak alkalmas, bebörtönzi az ellenfeleket, aki nem tud kiszabadulni a heves kisülésű elektromos nyaláboktól, sőt megközelíteni sem tudja a ketrec ”rácsait”. Ez a technika összességében nem nehéz, legalább is megalkotni. De fenntartani folyamatosan viszont már annál inkább. Sok mágikus energiát és folyamatos koncentrációt igényel. Ez persze függ a ketrec méretétől is, valamint attól, hogy mennyi ideig tartják fenn. A dwelfnek különféle méretekben és más-más ideig kellett fenntartani ezt a varázslatot.
A hatodik varázslat a Fulgur Lancea, a Villámlándzsa. Ez már egy nagy romboló erővel bíró varázslat. A mágus egy 4-6 méter hosszú vaskos lándzsát hoz létre villámból, amit a célpont felé indít nagy erővel és nagy sebességgel. Nagyméretű szörnyek ellen, valamint épületek ellen is kiváló. A mágikus energiát nagyon össze kell sűríteni, ezért ennek a varázslatnak az előkészítése több időt vesz igénybe. Kilőni sem egyszerű, mert figyelmetlenség esetén a használó karja is sérülhet. Zelgadisnak kellett hozzá egy hét, hogy létrehozza a formát és sűrítse az energiát, utána újabb egy hét a gyors és pontos kilövéshez, majd még egy hét, hogy minél rövidebb idő alatt menjen végbe a varázslat előkészítése.
A hetedik varázslat a Fulgur Vorago, azaz Villámörvény, ami lényegében úgy nézett ki, mint egy nagyobb tornádó, ami elektromos kisülésekkel jár. Itt Zel feladata az volt, hogy a nagy mennyiségű nyalábokból egy tölcsért formázzon, és azt forgó mozgásra bírja, miközben irányítja is. Nehezen elsajátítható varázslat, hiszen egyszerre kell több dologra figyelni. Ez a technika heves forgószéllel, és némi fekete felhők kíséretével is jár. A pusztító ereje nagy, valamint igen veszélyes a gyakorlása is. Ezért majdnem egy hónapon keresztül kietlen pusztában gyakorolták, távol mindenféle településtől.
A nyolcadik varázslat a Fulgur Testa, a Villámpáncél. Hasonló módszer, mint ami neki volt a Tűzpalást varázslat. Itt használó villámnyalábokkal borítja be a testét, aki pedig hozzáér, annak szó szerint megrázó élményben lesz része, jobb esetben. Rosszabb esetben komolyabb sérülés. Attól függően, hogy a használó mennyire erős villámokkal borítja be magát. Elsősorban védekező varázslat. De összességében nem egy nagy erejű varázslat, inkább csak elsajátítani nehéz. Nagy odafigyelést igénylő veszélyes technika ez, ugyanis könnyen sérülhet maga a használó is. Mi tagadás kezdetben a dwelf megrázta saját magát többször is. A varázslat megalkotásához és fenntartásához is, komoly koncentráció és kifinomult irányítás szükséges.
A kilencedik varázslat az Iskander volt. Az Iskander kivitelezéséhez nem szokványosan kell a villámot előteremteni, hanem mindjárt sűrítve, méghozzá nagy intenzitással. Ez a varázslat nagyon sok mágikus erőt igényel, ezért a használat után a mágus két napig semmilyen villám elemű mágiát sem fog tudni használni, de más mágiaágakból is csak alacsony szintű varázslatot, abból is legfeljebb egyet. E varázslat létrehozásakor a villámnyalábok lila és fekete színekben jelennek meg, a használó egy közel három-négy méter átmérőjű korongot hoz létre, amit a célpontra bocsát, nagy sebességgel. A korong, repülés közben szinte mindent (de nem mindent!) félbe vág, ami az útjába kerül majd a célpontba csapódva, felrobban. Nagy erejű, de nehezen tanulható technika, valamint hosszú idő mire a mágus előkészíti ezt a technikát. Zelgadisnak több mint három hónapba telt, mire kínkeservesen megtanulta a technikát.
A tizedik varázslat, az egy végső technika, a Finalis Nova, azaz a Végső Nóva. Ez az Iskandernek a gömb alakú változata, egy nagy négy méteres átmérőjű gömböt kell létrehozni, majd a gömböt a célponthoz juttatni és felrobbantani. Komoly, nagy területre kiható pusztító erővel bír. Robbanáskor a fénye is vakító. Azonban ezt a technikát csak egyszer lehet alkalmazni egy héten. A használat után, a mágus azonnal összeesik, elájul. Utána három napig semmilyen mágiát nem lesz képes használni, valamint további három-négy nap mire testileg és mentálisan újra feltöltődik. Csak nagyon indokolt esetben lehet használni, ráadásul még több idő előkészíteni, mint az Iskandert. A dwelfnek ezt a varázslatot tudta a legnehezebben megtanulnia, tovább tartott az elsajátítása, mint az Iskandernek. Hogy mennyire tanulta meg jól, az egy jó kérdés. Hiszen a férfi, igazából csak egyszer tudta, jól kivitelezni. Ezt a technikát tanulni már csak azért sem egyszerű, mert nagyon leapasztja a mágikus erőt. Zelnek majd önállóan kell gyakorolnia, ha tökéletesen el akarja sajátítani ezt a nehéz varázslatot.
Ennek ellenére a sivatagiból villámmágus lett. Helia vízmágiáját Aranusiel örökölte, míg a villámmágiáját Zelgadis. Ha a hosszú küldetése netán sikertelenül végződne, akkor is hagyott hátra magából valamit. A hosszú képzések végeztével elbúcsúzott a mesterétől és egyben tanítványától, majd útnak indult.
További felkészülésekre van még szüksége, elmegy messzire, távol a civilizációtól. A hegyekbe megy edzeni, fel kell készülnie testileg és szellemileg is.*

A tűz és a villám
Második rész


Lassan két hónapja folynak párhuzamosan egymás képzései, ahogyan Helia, úgy ő maga is megszenved a tanulni kívánt elemmel. De szerencsére mindketten fokozatosan fejlődnek, ahogy telik az idő, és ahogy haladnak a tananyagokkal. A szörnyvadásznő, már megfelelően jól irányítja, mozgatja, formázza és teremti elő a tüzet. Eljött az idő a konkrét technikák, varázslatok elsajátítására. A tűz elem különféle technikái, elsősorban támadásra alkalmasak. Az egyik reggelen neki is láttak a dolognak.
Az első varázslat az nem más volt, mint a Tűzgolyó. Ez egy viszonylag egyszerű technika, hiszen arról van szó, hogy a mágus létrehoz a tenyerében tűzből egy 20-60 centi átmérőjű gömböt, és azt nagy sebességgel a célpont felé lövi, megégetve azt. A tűzgolyónál nem maga a gömbforma megalkotása a nehéz, hanem a nagy sebességgel történő kilövés. Ilyenkor sűríteni kell a manát, és hirtelen kiengedni. Mivel ez egy viszonylag egyszerűbb technika, így négy napnál több nem kellett az elsajátításhoz. A következő, már pár fokkal nehezebb volt. Ez pedig az Óriás Tűzgömb volt. Az óriás tűzgömb lényegében ugyanúgy működött, mint a normál tűzgolyó, csak itt 2-5 méter átmérőjű gömböt kellett formálni a tűzből, és azt az ellenfélre irányítani. Ez több mana felhasználással és nagyobb koncentrációval járt. Ennek elsajátításához, több mint egy hét kellett.
A harmadik varázslat a Lángoszlop volt. Ahogy a neve is mondja egy több méter magas és széles oszlopformával, támadjuk a célpontot. Ennél a módszernél először egy termetes lángcsóvát kell a magasba lőni, a célpont fölé, majd a hirtelen leérkező csóva egy oszlop formáját veszi fel, és az ellenfélre csapódik. Ez a technika már jócskán nehezebb, hiszen itt a pontosság kiemelten fontos, valamint a magasban lévő lángnyalábot hirtelen kell, lefelé irányítani. Ezzel a varázslattal Helia megszenvedett rendesen, mert itt kulcsfontosságú volt az időzítés is, különösen mozgó célpont ellen. Mozgócélpontot maga Zelgadis hozott létre a homokmágiájával. Erős két hétbe került e varázslat megtanulása. Ám ennek volt egy erősebb változata is, a Lángoszlop Csarnok. Ez ugyanúgy működött, mint az előző, annyi különbséggel, hogy itt több oszlopot kellett egyszerre egy időben irányítani, több célpont ellen. Ehhez viszont kitűnő koordináció kellett. A vadásznő ezzel jobban megszenvedett, mint a technika elődjével, amikor csak egy darab lángoszlopot kellett létrehoznia és azt irányítania. De három hét elteltével sikerült ezt is megtanulnia.
A Tűzfal varázslat létrehozása már egy könnyebb feladat volt. Itt egy magas és széles lángfalat kellett megalkotni, ez nem is ment nehezen. Ám a tűzfal technikában nem is a megalkotás a nehéz, hanem a megtartás és a fenntartás. Nagyméretű lángtömeget kell huzamosabb ideig megtartani, hogy az kitartson, sőt amennyiben vékonyodik a fal, akkor azt pótolni is kell. Zelgadis újfent a homokmágiát hívta segítségül. A homok kiváló anyag a tűzoltáshoz. Helia feladata lényegében az volt, hogy a tűzfala ellenálljon a férfi homokból formált termetes hullámai ellen, és amennyiben a lángfal vékonyodik, ő azt újra megvastagítja. Ez hosszú távon igencsak leapasztja a mana mennyiségét. Jó két hét elteltével a nőnek sikerült ezt is megtanulnia.
A Tűzgyűrű varázslat, hasonló erősségű volt, mint a tűzfal, ám kétféleképpen lehetett használni. Az egyik módja az volt, hogy az ellenség(ek)et körbezárjuk egy magas falú tűzgyűrűvel és ez a kör folyamatosan szűkülni, kezd. A másik módja pedig az, hogy a használó saját maga köré alkot egy tűzgyűrűt, ami folyamatosan tágul, így a használót, bekerítő ellenfeleket égeti meg.
Ahogy haladtak tovább a tananyaggal, a varázslatok is nehezedtek. A Tűztornádó, egy igen komoly kihívás volt. Méret, sebesség, forgatás és irányítás. Itt már nem csak maga a hatalmas lángból formált tornádótölcsér mozgott, hanem vele együtt a légtömeg is, ami nagyon forró szelet is keltett. Ez már veszélyes technikának számított, ezért egy nagy kietlen pusztaságban gyakorolták a biztonság kedvéért.
Ennél is veszélyesebb varázslat volt a Sárkánytorok. A technika működését nem nehéz kitalálni, hiszen maga a neve is sejteti. Bár ez a varázslat nagy erejű, komoly pusztító erővel bír, ugyanakkor ez egy roppant veszélyes technika, még a használójára nézve is. A gyakorlása nagyon komoly odafigyelést és óvatosságot igényel. Az első lépés a helyes légzéstechnika elsajátítása volt, valamint a tüdőkapacitás megnövelése. Heliának sokat kellett a víz alatt lennie, hogy minél tovább bírja levegő nélkül. A másik gyakorlat az volt, hogy egy papírlapot neki fújjon a falnak, és minél tovább a levegőt folyamatosan kifújva a falon tartsa a papírt. Ezután óvatosan, kezdetben apró lángcsóvát okádott ki. A lángnyalábok mérete, ereje és hevessége pedig fokozatosan nőtt, az idő elteltével. Ezt a technikát majdnem két hónapon keresztül tanulta.
A Tűzpalást már egy, egyszerűbbnek tűnő varázslatnak számított, de ez csak a látszat volt. Maga a módszer nem volt nagy erejű, viszont nagyfokú kontroll és önfegyelem kellett hozzá, valamint nem kevés higgadtság. A nő feladata az volt, a mágikus erejével egy aurát hozzon létre maga körül, amit majd lángok borítanak be. Ez a technika egy vízválasztó volt az összes eddigihez képest, hiszen itt már az érzelmi állapoton is múlt, hogy a palást lángjai, nyugodtan pislákolnak, vagy hevesen és robbanásszerűen lobognak. E varázslat elsajátításához gyakrabban és hosszabb ideig kellett űzni a meditációt. Kellett egy hónap, mire jól ment a goblinnak.
A végső nagy technika az Aszkétikus Tűz volt, e technika alapja volt a tűzpalást. Nagyon hasonlóan is működött azonban ehhez már nagyobb mennyiségű manát kellett felhasználni és meditatív állapotba kellett kerülni. Ilyenkor a tűzpalást lángjai más színekben ragyognak fel. Kék, ibolya és arany színben lángol a használó aurája. Mikor már kellően masszív ez az aura, akkor a használó a tenyereiből hatalmas erővel indít egy nagyméretű vakítóan fényes lángsugarat, ami sokkal forróbb az átlagos tűznél, és hevesebb széllökések is kísérik. Ennek a módszernek a megtanulása is közel másfél hónapi tartott.
A több hónapos tanítás mellett, neki is meg kellett izzadnia rendesen a villám elemmel. Az ugyanilyen nehéz volt, ha nem nehezebb. Ezek a hónapok nehezek voltak, de mindketten sokat tanultak.
- Átadtam minden tudást. A tanulásnak vége, tűzmágusnak mondhatod magad. Innentől kezdve rajtad múlik, hogy meddig fejleszted még tovább magadat. – mondta Heliának a képzés végén. A következő nap eljött búcsú pillanata, a szörnyvadásznő elment. Zelgadis nem tudta, hogy a nő miért akarta ezt a típusú mágiát megtanulnia, igaz soha sem kérdezett rá. Azonban sejtette, hogy a félgoblin valami veszélyes és nagy dologba vágta bele a fejszéjét.

A tűz és a villám
Első rész

Mióta megérkeztek az egykori házához, azóta újdonsült mesterével (aki egyben a tanítványa is) folyamatosan képzik egymást. Nem egyszer harcolt már a szörnyvadásszal együtt, így láthatta annak erős villámait. Az elemi mágiák között egy meglehetősen ritka ágazatnak számít a villám. Elsajátítani sem egyszerű, sőt igen nehéz. Ezt tapasztalta is folyamatosan a tanulás során. Nagyon is kapóra jött neki az, amikor Helia felkérte őt a tűzelem megtanítására. Kezdetben ugyan elfogadta a nő által felkínált tekintélyes összegű pénzt, de meggondolta magát. Helyette a villámmágiát kérte, és nem bánta meg. A villám tanulása mellett, neki is oktatnia kellett. A tűz elem alapvetően nem olyan nehéz, mint a villám. Ám volt egy kis bökkenő, a nő egy erős vízmágus is. A víz pedig ellentéte a tűznek. Tehát a szörnyvadász meg fog szenvedni ezzel az elemmel. Pont úgy, mint ő maga a villámmal.
Az egyik reggelen elkezdődött a tanítás. Mint mindig itt előbb az alapokkal kell kezdeni. Az asztalra tett egy gyertyát és meggyújtotta azt.
- Az első lépés, a lángok irányítása és mozgatása. – a tenyerét a gyertyaláng fölé tette, a láng pedig elkezdett hevesebben pislákolni, először jobbra, utána balra, majd megnyúlt felfelé a lángcsóva. Próbálj gyengéden lélegezni, mert az is befolyásolja a láng mozgását. – először hunyd be a szemed, érezd a tűz hőjét, forróságát az elmédben vizualizáld, ahogyan mozgatod. Ezután finoman ereszd rá a semleges manádat. – ezt követően hagyta, hogy Helia maga gyakoroljon. Ő maga addig csendben figyelt. Követte is a nő az utasítását. Noha becsületesen próbálkozott a goblin nem járt sikerrel, ez napokon keresztül így is ment. Szükségét érezte egy ráhangoló gyakorlatra. Ez pedig szintén a meditáció volt. Ahogyan ő maga is meditált a viharos égbolt alatt, úgy a nőnek is kellett meditálnia, egy máglya mellett. Minden este egy közel kétórányi tűzmeditációt folytattak egy jól megrakott máglya mellett. Kevés ruhát viseltek, hogy átérezzék a tűz melegét. Ugyan lassan, de a módszer megtette a hatását, a vadásznő két hét elteltével már tudta irányítani és növelni a gyertya lángjait.
De egy gyertya nem ad nagy mértékű lángot, ezért fokozatosan növelni kellett a tűz mennyiségét, a gyertya után jött a fáklya. Majd ezt követően, a kisebb és nagyobb máglyák, Nagyobb mértékű lángot, értelemszerűen nehezebb is kontrollálni. Ez bizony okozott pár alkalommal kisebb baleseteket is, amikből szerencsére nem lett nagy baj, hiszen a tanítvány vízmágus is. Így a gyors tűzoltás nem okozott gondot.
Sorra vették át a nagyobb lángok irányítását, hogy mindenféle mozgásra rábírják a tüzet, örvénylő, forgó, megnyúló, lobogó mozdulatokra. Mikor már ez is jól ment Heliának, következett az újabb gyakorlat, ami a lángok leválasztása volt. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy egy tábortüzet állítottak fel az udvarra, a tűzrakás előtt pár méterrel arrébb, a földbe volt szúrva több fáklya. A feladat az volt, hogy a tábortűz lángjából leválasszon kisebb lángcsóvákat, és azokat lebegtesse a fáklyára, és gyújtsa is meg azokat. Nehéz gyakorlat volt ez, már önmagában a nagy lángról leválasztani kisebb lángot nem volt egyszerű, maga a leválasztáshoz kellett Heliának másfél hét, és további egy hét a lebegtetéshez. De csak félútig jutott el a leválasztott kisláng reptetéséhez. További egy hét kellett ahhoz, hogy araszolgatva, közeledjen a fáklyához és végül, meg is gyújtsa azt. Ez egy szellemileg fárasztó és meglehetősen idegőrlő gyakorlat. Viszont mindenképpen fontos lépés, hiszen idomítani is tudni kell a tüzet. Az ezután következő gyakorlat még idegtépőbb volt, és még több koncentrációt követelt. A nagy lángból, több kisebb lángot kellett leválasztani, és mindegyik lángcsóvát elreptetni a fáklyákhoz. Szegény nőnek az egy darabbal is meggyűlt a baja, itt viszont többet kellett egyszerre. Természetesen lassan haladtak, először kettő, majd három és végül eljutottak az öt darabhoz. Majdnem egy hónap kellett ahhoz, hogy öt piciny lánggal egyszerre gyújtson be öt fáklyát. Ahogyan Helia küzdött a lángokkal, éppúgy ő is a szikrákkal.
Hasonló tempóban haladt ő is a tanulással, mint a mestere/tanítványa. Az elemi formázás már könnyebben ment a goblinnak. A villámmal ellentétben a tűz könnyebben formázható. Az elektromos kisülések intenzitását nehéz szabályozni, míg a lángok lobogását könnyebb. Két hét után Helia már mindenféle formát tudott alkotni a lángcsóvákból. Gömb, nyíl, kígyó, sárkány, sas és még megannyi figurát, alakzatot mutatott neki Zelgadis.
Az alapvető tűzidomár módszerek után, ismét egy nehezebb művelet következett. Csak úgy, mint neki a villámot, úgy a szörnyvadásznak is elő kellett tudnia állítani saját manából a tüzet. Mert a meglévő, azaz a környezetben lévő tűz irányításának elsajátításától, még senki sem lesz tűzmágus. De ez, minden elemi mágiánál így van. A kezdeti lépés az volt, hogy az ujja végén egy apró lángocskát hozzon létre. Háromórányi gyakorlás után sikerült is a nőnek létrehoznia, ennek ő nagyon meg is örült, olyan két másodpercig, míg azon nem kapta magát, hogy megégette az ujját. Volt is aztán káromkodás a javából. Égési sérülések szinte kivétel nélkül, mindig vannak ennél az elem tanulásánál. A következő próbálkozások már nagyobb óvatossággal történtek. Kellett három nap mire hosszabb időre, létre tudott hozni egy lángocskát az ujja hegyén úgy, hogy nem égeti meg magát. Az ujjak végén lévő láng nagyon hasznos is tud lenni a hétköznapi életben, mikor meg kell valamit gyújtani. Mivel Helia dohányzott így már igen kényelmesen tudta a pipáját meggyújtani.
Teltek a hetek, és az önerőből előteremtett lángok mérete is lassacskán ugyan, de nőtt. A nagyobb lángcsóvákat később formázni is tudta. A tenyeréből méteres lángoszlopokat is tudott formálni, valamint nagyobb tűzlabdákat is. Továbbá az általa tűzből kreált formákat és figurákat mozgatta is, A közel mindennapos tanulásnak meg lett a gyümölcse, Helia az alapokat kifogástalanul elsajátította. Viszont ez még nem lesz elég, messze van még attól, hogy tűzmágusnak nevezhesse magát. Zelgadis nem tudta, hogy a szörnyvadász mi célból fogott bele a tűz elem elsajátításába. De látta rajta az elszántságot, a szorgalmat és a kitartást. A nőnek pedig szüksége is lesz ezekre a továbbiakban. Ahogyan neki is, ha villámmágus szeretne lenni.