~ Anwarion Szerepjáték ~


Kalandorok naplója

„ S lészen egy hely, hol a kalandorok viszontagságainak regéi elmeséltetnek” – Avagy háttértörténetek és információk a karakteredről és a vele történtekről.


profile picture York
York
2022-08-09 15:48
Titulus: Az erdőjáró
Hozzászólások száma: 13
Regisztráció ideje: 2020-04-15 01:11:19
A víz elem hívása

A minap York sűrűbben használta víz kardjának képességét, mint kellett volna ezért elvesztette szinte minden erejét, nem csak fizikai de mágikus erejét is. Nem várt már rá semmi csak az álom, annyi emléke van hogy Gerda cipeli őt, onnantól már minden homályos neki, az álom hamar elfogja, és reggelig fel sem ébredt.

Az első álomban
Egy ideig jól érezte magát az álmában, mint feketeszarvas formájában járta kelte az erdő, jól érezte magát, eredeti énjéhez híven járt kelt az legelt és forrásvízből ivott mint egy igazi szabad szarvas, míg nem vadászok követni nem kezdték ezt szép és ritka állatot, minden áron el akarták őt kapni, azonban az állat tudta hogy követik őt, így játékosan hagyta hogy közelebb jöjjenek. Mikor már a vadászok azt hitték hogy el tudják kapni őt, a talaj alattuk megmozdult és egy földalatti üregben találták magukat, nagy volt a jajveszékelés, elvégre nem tudták hogy mibe estek. Azonban a szarvas a lyuk pereméhez sétált és gúnyosan megbámulta őket, ki is neveti őket, amiért ilyen naivan azt hitték hogy könnyű dolguk lesz, vissza is sétál a patakhoz ahonnan szomját oltotta azonban egy másik vadász kijátszotta őt. Egy hatalmas kék kígyó emelkedik ki a tó vizéből amely a szarvas fölé emelkedik, jelezve dominanciáját, a szarvas halálra rémülve megdermedve figyeli a kígyót, reszket a félelemtől, nem érti, ő az erdő királya, nem szabadna félnie semmitől és mégis, meg se bír mozdulni, tudni akarja hogy ki ez, még szólni se mer, mire észbe kap, már túl késő, a kígyó lecsapott és a szarvas emlékei eltűntek innen.
-Mi volt ez? Olyan hirtelen jött, és olyan... félelmetes volt.- gondolja ezt a sötétségben, de mire észbe kap máris egy másik álomban találja magát.

A második álomban
Egy mezőn találja magát, elegáns ruhában, kedvese mellett akivel békésen teázgatnak a nő által mutatott kellemes kis búvóhelyen és élvezik a természet adta kellemes muzsikát amik a körülöttük madarak nyújtanak nekik. -Kérsz még teát?- Kérdi a nőtől de ő kedvesen vissza utasítja azt. De a férfi erre csak elmosolyodik és nyúl máris a kis kosárkába egy üvegért. -Vagy netalántán az általad hozott borból akarsz inni?- Szórakozottan kérdi a nőt, és arra a nő elmosolyodik és bólogat. A nő máris nyújt két kupát kettejüknek, majd a férfi tölt mindkettőbe némi bort, majd elveszi a saját kupáját és emeli kupáját. -Kettőnkre és a szeretetünkre, hogy sokáig tartson- Mondja mosolyogva, majd élvezik ezt a ritka békés pillanatot, démon sehol, banditák és vadállatok sincsenek, ezt az alkalmat semmi nem tudja elrontani, bár szokatlannak találja hogy a lány egy szót sem szól. Valamit meg lát megcsillanni a távolban. -Mi az ott? Meg nézem, addig nyugodtan pihent itt- A nő kicsit aggódva néz Yorkra azonban ő nem vesz ebből észre semmit, oda is ér a mezőre és talál ott egy kis fekete dobozkát, csodálkozik hogy mi lehet benne, azonban újra meghalja a sziszegést. Kis pánik fogja el keresni kezdi hogy hol lehet, közben a háttérben a nő nem érti hogy mitől pánikól a York. Azonban mire a férfi észbe kap meglátja hogy egy hasonlóan kék kígyó jelent meg nem messze a lánytól. York jelezni akar a lánynak hogy menjen el onnan de York úgy jelez szinte mintha integetne, ezt a nő kicsit félre érti és mosolyogva vissza integet neki, azonban a kígyó rákészül és egy mozdulattal magával rántja a nőt. York szeméből csak úgy potyognak a könnyek, azonban a szomorúság hamar átmegy haragba, elő veszi két kardját és neki rontana a kígyónak, azonban egyik pillanatról a másikba megint sötétség lesz, bőszen keresni kezdi a kígyót, de se híre sem hamva a lénynek.
Elvakultan haragosan keresni kezdi a kígyót, tudja hogy ki van nála, ezért bármit meg tesz hogy megtalálja.

A harmadik álom
Egy csata kellős közepén harcol egy lángoló település közepén, kígyó tetoválásos harcosok ellen, ennek egyre inkább csak örülni tud. -Gyertek csak, nem félek tőletek!- Egy kisebb tömeg rohan felé, kiáltva a halálát kívánva, York felkészülten felveszi a harci pózt, és egyesével vágja le őket, mikor már kezdi azt hinni hogy elfogytak, még több harcos jelenik meg. -Gyertek csak! Még csak most melegítettem be!- És egy suhintással tucatjával potyognak a fejek, véres csata ez, és már majdnem elérte célját, nem kellett sokat harcolnia ahhoz hogy eljusson a kígyóhoz. Kinyújtja egyik kardját és a kígyó felé mutat, az állat égtelen haragra gerjed és neki ront a férfinak, ádáz harc veszi kezdetét, a kígyó jól oda üt az elvakult ellenfelének, és már már úgy tűnik hogy a kígyó áll nyerésre, mégis egy gyors suhintással levágja a kígyó fejét a helyéről. Lassan de kezd lenyugodni York, azonban egy számára váratlan dolgot tapasztal, a kígyó feje helyére hirtelen kettő fej nő ki, mintha egy kiméra lenne. York kénytelen folytatni a harcot, sokszor vágja le a fejét, azonban ahányszor levágja a fejét annyiszor kettő fej nő vissza a kígyóra, kezd kételkedni a harcvégeredményén, ekkor jön el a megvilágosodás.-Ez egy álom... tee nem is vagy itt.- a kígyó egyik feje bólogat, azonban a többi még vicsorít rá. -Talán... talán ez ellen te sem tudsz küzdeni.- mondja elmélkedve a tervét hogy beválik-e vagy sem. Majd több tétovázást nem tűrve le ül törökülésbe, majd meditálni kezd. A kígyó nem érti ezt, így él a lehetőséggel és mindegyik fejével megtámadja, azonban akkora fókusz van a fejében hogy a kígyók el sem tudják érni Yorkot, mintha pajzs lenne körülötte azok vissza tartják, és egyik pillanatról a másikra a kígyó feje át alakul egy ököllé, amily csöpög mintha vízből lenne, hirtelen ismét sötétség lesz urrá a helyen

A feladat
York előtt egy Víz elementál ül, amely karba tett kézzel ül előtte, majd ha körbe néz maga körül akkor látja a többi elemet amit már meghódított. -Mit akartok tőlem?- Kérdi az elemeket szinte már parancsoló hangon. -Itt az idő- Mondja az egyik elementál, a 4 hangja hű az elemükhöz azaz mikor beszélnek az adott elem is halható mikor beszélnek. -Találd meg az egyik helyet az álomból, és ott meg tálhatod a hiányzó testvérünket.- Most mindegyik megszólalt egyszerre. A levegő csak úgy szikrázik körülöttük. -Ne késlekedj közeledik a nap, mikor mind a négyen egyek leszünk- York alig érti, de nem kérdőjelezi meg az elemek gondolkodás menetét így bólint nekik és így szól. -Nem hozok nektek csalódást!- Mondja ezt már nem az álomba. hirtelen fel is éred, picit kapkod a levegőért, fájlalja minden izmát a megerőltetés miatt, majd mikor látja hogy nincs a közösteremben senki vissza fekszik aludni és szinte rettegve gondol bele hogy mi várhat ár.

 

profile picture Tacoronte del Notturio
Tacoronte del Notturio
2022-08-01 13:53
Titulus: Az öreg fejvadász
Hozzászólások száma: 17
Regisztráció ideje: 2022-07-25 20:59:03
Egy pár cipellő

Előző éjszaka nehezen jött álom a szemére, minduntalan Keila törékeny és meggyötört alakját látta maga előtt ha akarta ha nem. Nem tudott szabadulni a gondolattól tudta a nő szenvedéseire gyógyírt kell találnia.  Sok borzalmat átélt és okozott már de a nő sorsa elemi erővel hatott rá.

Korán reggel indult el Székvárosba a piacra ahol remélte megtalálja amit keres. Számára nem volt ez veszélytelen kiruccanás, a kofák és jámbor arcú vásárjárók közül úgy tűnt ki mint az egy szem holló a galambok között.
Már megjelenésekor magán érezte a bejáratnál ácsorgó városi őrség tekintetét de egy szekér jótékony  takarásában haladva el tudta érni hogy szem elől tévesszék.
Sorról sorra járva mustrálta végig a portékákat de vagy a színe, vagy a mintája vagy a mérete nem felelt meg a felkínált lábbelinek. Végül arra jutott még a méretben sem lehet biztos hiába képzelte maga elé Keila aprócska lábát.

Viszont észrevette hogy a vásártér közepén mértben hasonló forma lányok játszottak. Ránézésre kiválasztott egy leányt közülük az egyik legkoszosabbat és megszólította.

- Hé te ott, kislány, hogy hívnak?- intette oda magához.
- Angelika...parancsára a méltóságos úrnak! - hangzott a válasz amit odaért hozzá a siheder.
-Na akkor kapsz tőlem egy nagy tál almát és egy szép darab törökmézet ha segítesz!
- És miben állna a segítség?
nézett rá sandán Angelika.
- Semmi olyan amiért büntetést kapnál szüleidtől, ne félj. Csak segíts nekem egy cipellőt kiválasztani.

A leány szeme felcsillant és vidáman szökellt a furcsa fazon után. Mit bánta ő hogy nem értette a dolgot, de lesz mit hazavinnie és a törökméz gondolatára pedig össszefutott a nyál a szájában. Utoljára kisgyermekként kóstolt olyat.

- Viszont legelőször alaposan lábat kell mosnod- utasította komoran a lányt a feladatra aki kelletlenül de végre is hajtotta azt.

Viszonylag hamar meg is került a cipellő. Sűrű vászonból szőve hogy tartós legyen, talpa marhabőrből hogy bírja a gyaloglást és körben pedig színes virágminták hímezve rá hogy tetszék a tulajdonosának.
A cipész alaposan megkérte az árát a csinos darabnak.

Taco nem is alkudott, örült hogy ilyen gyorsan fellelte a keresett lábbelit. Angelika megkapta az almát és a törökmézet, és még kisírt magának egy kakasos nyalókát is. Taco fejét vakarva de teljesítette a leány kérését de kicsit bosszankodott.

~Lám itt kezdődik valahol. Pár év és a brilliáns sem lesz elég fényes neki..~

Nem tudott azonban gondolatai végére járni mert az őr aki az imént kifigyelte váratlanul elébe állt.

- Na mutassa az úr miféle kétes portékákkal seftel itt. Nyugodtan kipakolhatja az illegális árut ne legyen szégyellős ...
Próbált meg erélyesen fellépni a nála majd egy fejjel magasabb férfival szemben a potya fogás reményében.

Taco csak széttarta köpenyét és felemelte karjait oldalvást. Ezáltal a buzgó őr azonnal betekintést nyerhetett a fegyverarzenálba mely Taco-n függött mint valami élő karácsonyfán az ezüst díszek. Jobb kezében még ott szorongatta a kis cipellőket.

-Motozzon meg, ha van hozzá bátorsága... mordult rá olyan tekintettel amely már semmi jót nem ígért.

Az őr lesápadt ahogy tekintete végigvándorolt a különleges kidolgozású fegyvereken  végül megállapodott a kis takaros pár cipőn.

-És azokkal mi a terve... nézett meghunyászkodó tektettel és reszketeg hangon a férfira, fejével biccentve a cipők felé.
-Legyen az is mindegy. De mivel ajándékba lesz nem szeretném összevérezni...úgyhogy tűnjön el a szemem elől...

Az őr még gondolkodott volna pár pillanatot hogy most miként legyen tovább  de a porba dobott két ezüst gyorsan meggyőzte arról hogy végül is jó alkut kötött.

Felszedte az alamizsnát és mire visszanézett a furcsa fickónak már csak a hűlt helyét találta.

 

profile picture Holdviola
Holdviola
2022-07-14 00:00
Titulus: Szélvész kisasszony
Hozzászólások száma: 17
Regisztráció ideje: 2020-07-17 19:49:02
Mester és tanítvány – a felkészülés ideje

Mostanra már hozzászokott a folyamatos edzésekhez és egy két pihenőnap után rendszerint már hiányolta azt. Amióta Tieng mester a szárnyai alá vette alaposan megváltozott, úgy testileg, mint szellemileg vagy lelkileg akár. Nőies formáit megőrizte, sőt azt lehet mondani, hogy a kemény gyakorlatok és a rendszeres mozgás nem ártott neki hanem még izmosabbá és még formásabbá vált. De ez valójában csak a felszín: az igazi eredmény az volt, hogy nem csak az erejét, hanem az állóképességét is sikerült jelentősen növelnie.

Lélekben pedig ugyancsak átalakult mióta először lépte át a gyakorlóterem küszöbét. Megszokta a fájdalmat, most már sokkal könnyebben el is tudta viselni azt, és akaratereje megacélosodott. Tudott immáron fókuszálni egy adott feladatra legyen az támadás vagy védekezés, és a pontosság mellé fegyelmezettség is társult – ami pedig nem volt korábban erőssége.

Minden alkalommal kíváncsian nyitott ajtót, vajon a mestere miféle meglepetést tartogat a számára, és való igaz, sokszor volt ez kellemetlen – ha az erőnlét fokozása érdekében véget nem érő gyakorlatokat kellett végeznie – de néha meglepte új dolgokkal Tieng. Az új fegyverek mindig várakozással töltötték el, és egy kis kétkedés és nagy adag izgalom társult is ezekhez az alkalmakhoz.

A kétkezes bot használatát már nagyon jól kiismerte és elsajátította, afféle bázis tudásként, jóbarátként tekintett erre a fegyverre. Amikor megkapta az első ajándékát a mestertől, sok időt fordított annak megismerésére, kitapasztalására. A férfival való gyakorlásokon kívül is, önszorgalomból rengeteget edzett vele csak a maga szórakoztatására is. Olyan biztos tudásra tett szert ebben a fegyvernemben ami beleivódott a mozdulataiba, reflexeibe.

A chakramok használata már egészen más készséget igényelt tőle. Először idegenkedett a fegyvertől, hiszen annyira más, mint a már jól megismert kétkezes harci bot. De hamar rájött ( főleg a sikertelen főzési kísérletei által ) hogy célba dobásban mennyire jó. Az említett főzés végtermékeit ugyanis előszeretettel dobálta ki mérgében az ablakon és azok rendre kisállatok, kisemlősök, madarak, csigák és nagyobb bogarak vesztét okozták. Ugyanis még ha nem is figyelt rá akkor is könnyedén eltalálta akár a legkisebb célpontot is.

~Eléggé furcsa…~gondolta ~Ez is csak azóta van amióta azt a kis vihar tetoválást megkaptam~

A chakramok mint dobófegyverek váltak be neki főként, miután Oswalt mester mágikus képességgel felruházta azokat, és így bumeráng módjára visszatérnek a gazdájukhoz. Közelharci fegyverként a tanítás ellenére nem szívesen használta eddig ezt a fegyvert. Persze tudta előbb utóbb sor kerülhet rá hogy alkalmaznia kell így is.

A lándzsa nem jelentett igazán újdonságot neki, hiszen a bottal való „vívást” tanulta korábban, a különbség csak annyi volt, hogy ezzel lehetett akár szúrni is. Pár gyakorló mozdulat után magabiztosan tudta kezelni ezt a fegyvert is. Mivel a kétkezes harci botjának rejtett képessége volt az is hogy lándzsává tud alakulni, így ezt a fegyvert nem sokat használta.

A legutolsó alkalommal azonban a mestere olyan fegyvert hozott neki amilyet nem is látott még korábban. Illetve látott hasonlót, főleg a mezőn dolgozó jobbágyok kezében, és el nem tudta volna képzelni hogy fegyverként is lehet alkalmazni a mezei sarlót. Emlékezett rá, hogy kislány korában a napszámosok közt játszva egyszer elkért egy ilyen szerszámot és addig lóbálta, amíg elvágta vele a térdét és csúnyán vérzett is ez a seb akkor. Még talán most is meg van a forradás utáni heg, egy vékony kis világos csík pár centivel a térdkalácsa felett.

Szóval igen furcsállta a fegyvert több okból is. Nehezen esett a kezére hiszen eddig kétkezes fegyvereket használt ez pedig két egykezes fegyver volt. A két kezével különböző mozgásokat kellett végeznie és azokat összhangba hoznia. És ez nem ment könnyen. Sokszor centimétereken múlt, hogy a haját, az ujját vagy más egyéb testrészét le vagy el ne vágja ezekkel. Főleg, amikor mestere a két fegyvert összekötötte egy lánccal. Eleinte úgy tűnt neki, hogy vagy az egyik vagy mindkettő eszköz önálló életet él és az életére törnek.

Másrészt mostanra elég sokat verekedett puszta kézzel, az ökölharc már nem jelentett újdonságot neki. De az, hogy olyan fegyvert forgat, amellyel egyetlen jól irányzott csapással akár lefejezheti az ellenségét kissé megriasztotta. Nem ölt embert még ezelőtt, és úgy érezte nincs is felkészülve rá még. Számtalanszor okozott sérülést másoknak, általában ilyenkor a haragtól vezérelten nem érdekelte a végkifejlet, de ezek nem voltak halált okozó sérülések soha.

Most tudatosult benne, hogy a rá váró feladat során szinte biztos, hogy előbb vagy utóbb valakinek a végzetét fogja okozni. Nem szeretett ezen gondolkozni, de akaratlanul is előjöttek ezek a gondolatok.

~ Vajon miféle ember lesz? Megérdemli majd ? Vagy csak a véletlen szerencsétlenség miatt lesz az áldozatom? ~

jöttek az önkéntelen kérdések sorra. Gondolta, hogy majd mesterét egyszer megkérdezi erről de kissé restellte, hogy ilyen dolgok foglalkoztatják.

Ezek ellenére kitartóan végezte a mestere által megszabott gyakorlatokat, és ha nem is vált kedvencévé ez a fegyver, becsületesen megtanult bánni vele. Ő maga úgy szerette a legjobban használni, ha a két sarlót két kezébe fogta és így támadhatott, vagy védekezhetett vele. Ugyanis rájött, hogy védekezésre is tökéletesen beválik ez az eszköz. Nagyon jól lehetett vele támadásokat blokkolni, és amit Tieng részletesen meg is mutatott neki, akár le is tudta vele fegyverezni a támadóját.

Ezek ellenére hiába állította mestere azt, hogy immáron biztos a fegyveres képzettsége és az erőnléte is kifogástalan, nem érezte azt, hogy felkészült volna a feladatra. Égett a vágytól, hogy nekiinduljon és végre tegyen is valamit a lord kiszabadításáért, de az előtte álló feladat ismeretlensége sokszor kételyekkel töltötte el. Különösen amióta Aurorával és Zayanával folytatott beszélgetésen felszínre került az is, hogy a hírhedt Bábok Mesterével is előbb vagy utóbb szemtől szemben kell majd megküzdeniük. Már láttak a rémből eleget, de úgy érezte hogy ez valójában még csak a kezdet és akkor mutatja meg magát a démon ereje ha szoruk a nyaka körül a hurok.

Rettegett a gondolattól hogy mikor fog ez bekövetkezni.

 

profile picture Tieng Hou Wong
Tieng Hou Wong
2022-07-06 18:34
Titulus: A Lekvár Buddha
Hozzászólások száma: 12
Regisztráció ideje: 2020-07-14 21:13:45
// Ez még az előző irományhoz tartozik, csak lemaradt. Ez Viola új fegyvere, nagyjából így kell elképzelni: https://kepkuldes.com/image/UEYIeq //

 

profile picture Tieng Hou Wong
Tieng Hou Wong
2022-07-06 11:20
Titulus: A Lekvár Buddha
Hozzászólások száma: 12
Regisztráció ideje: 2020-07-14 21:13:45
Mester és tanítvány
- avagy hogyan vagdos Viola
Ötödik rész.


* Igazán szép napsütéses nap volt aznap. Tieng egyedül rendezgette a gyakorlótermet, és itt-ott kijavította a falat, amit York idézett lénye megrongált. A munka közben törte a fejét folyamatosan, hogy hogyan tudná tanítványát mégjobban felkészíteni. Mi az, ami nincs, mi az, ami hiányzik még? Ekkor szépen sorba vette, hogy miket tud Viola. A lány igazán kiváló és tehetséges botvívó, és a lándzsavívó tudása sem rossz. A bot és a lándzsa, mindkettő kétkezes szálfegyver, azaz középhatótávú fegyver. Ez eddig rendben is van. Utána Viola elsajátította egész tűrhető szinten, a chakram használatát, ami dobófegyver, tehát távolsági harcmodor. Közelharci fegyveres képzése azonban nem volt a lánynak. Ugyan a kisebb chakramokkal tanított neki pár közelharci fortélyt, de igazából a lány tényleges közelharci tudása, az a pusztakezes harc volt. Noha Viola ökölharc készsége folyamatosan javult, de még nincs olyan szinten, hogy pusztakézzel felvegye a harcot, egy fegyveres ellen. A botot pedig szűk helyeken nem igen lehet használni. Tehát mindenképpen szükséges, hogy elsajátítson valami rövidebb és egykezes fegyver használatát is. E célból talán a kard lenne a legideálisabb. Viszont Tieng ehhez nem ért, ő nem kardforgató. Ahonnan ő származik, a szerzeteseknek a kardvívás tanulása tilos. Gondolt arra, hogy megkéri esetleg Genzót, hogy képezze Violát kardvívásra, ám a szamuráj amúgy is el volt foglalva York képzésével. Meg aztán Viola még is csak az ő tanítványa. No meg Tieng fokozatosan az edzések által, felépítette a lány mozgáskultúráját és stílusát, az pedig nem igazán passzolt a kardvíváshoz. Ám ekkor eszébe jutott valami. Mi lenne, ha Viola két darab egykezes fegyvert használna? Olyat, ami sokoldalú. Ismét felkereste a már jól bevált gnóm-törp fegyverkészítő céhet. Leadta újra a rendelést. Már meg sem lepődtek Tieng furcsa kérésén, megszokták tőle. El is készült két darab harci sarló. Ám ezek nem szokványos sarlók voltak, mint amit a földművesek használtak aratáskor. Nagyobb, vastagabb, erősebb és jobb minőségű acélból készült a pengéje, a nyele is hosszabb volt, továbbá a sarló íves pengéje sem a megszokott volt. Ugyanis az ívpenge kanyarulatából egy hosszú tőrhegy nyúlt előre egyenesen. Azaz ezzel a sarlóval nem csak vágni lehetett, hanem szúrni is. Ráadásul a két fegyver végét, össze lehetett kötni egy százhúsz centi hosszú lánccal is, így pedig már egy láncos sarló lett a két fegyverből. Azaz egyszerre volt dupla rövidtávú és (opcionálisan) középtávú fegyver is.
Mikor elkészült a fegyver, másnap a lánnyal éppen edzett.*
- Újabb ajándék. Lassan elkényeztetlek. -*mondta neki vigyorogva, miközben átnyújtotta a fegyvert. Tieng lassan tényleg úgy érezte magát, mint valami nagybácsi, aki az unokahúgát kényezteti, csak éppen nem szép ruhákkal és ékszerekkel, hanem fegyverekkel.*
- Ez a harci sarló. Egykezes rövidhatótávú közelharci fegyver. Ez egy páros fegyver, tehát mindegyik kezedben lesz egy-egy.-*magyarázta neki, majd el is kezdte demonstrálni a fegyvert. Bemutatott neki alapállásokat, alapmozdulatokat és formákat. Ezután a lánynak kellett leutánoznia a különféle vágás- és szúrástechnikákat, továbbá a védekező mozdulatokat. Ezeket órákig gyakorolták. Voltak külön vágógyakorlatok is. Cölöpökre voltak felhelyezve mindenféle dolgok, dinnyék, tökök, kötegelt nádszálak, erősen és szorosan felcsavart szőnyegek. Violának ezeket kellett pontosan, gyorsan és teljesen átvágnia. Kezdetben nehezen ment neki, mert a lány még soha sem gyakorolt egykezes szúró- és vágófegyverekkel. Ez azért más volt, mint a bot, lándzsa és a chakram. A tetejében külön-külön kellett koordinálni a kezeit, mindezt úgy, hogy a mozgás ne essen szét. Mivel lényegesen rövidebb fegyver volt, mint a bot, itt már a távolságosztásra és a lábmunkára is jobban oda kellett figyelnie. Napokig gyakorolta a lány a különféle technikákat és a hozzá szükséges mozdulatokat.*
- Mutatom, hogyan használd a sarlókat kampóként. Ugyanis ezzel a fegyverrel lefegyverezni is lehet. -*intett a lánynak, hogy vegyen a kezébe egy rövid botot, majd egy kézzel intézzen lassan egy szimulált támadást ő felé, ezt Viola meg is tette.* - Az egyik kezedben lévő sarlóval, a penge belső ívével, mint ha egy horgot vagy kampót, ráakasztasz a kard pengéjére, vagy csatabárd, fokos és buzogány fejére. -*közben mutatja is neki, meg is akasztja a botot*-Utána kicsit, egy laza csuklómozdulattal elforgatott a sarló fejét, mint ha kicsavarnád a kezéből a fegyvert. De közben a másik kezedben lévő sarlóval támadod, az ellenfél fegyvert tartó kezét vagy a fejét.-*ekkor a másik sarlót a lány csuklójához teszi, mint ha lecsonkolná azt, utána meg a nyakához* - Egyszerűbben szólva vagy a kézfejeit vagy a fejét vágod le neki. De akár le is szúrhatod. -*magyarázta el a taktikát és egyben technikát. Ezen kívül mutatott még neki több hasonló megakasztásos módszert is. Ezek technikák gyakorlása is több napon keresztül tartott. Gyakorolt a lány olyan technikákat is, hogy az egyik fegyverrel döfött, a másikkal pedig vágott, mindezt felváltva. Olyat is gyakorolt, hogy védekezik a két sarlóval, közben pedig alulról egy rúgást kivitelez az ellenség felé. Megcélozva a gyomrot vagy a térdkalácsot, vagy szimplán rátaposni a sípcsontra. Utána következett a pontosság fejlesztése. Egy papírlap végét átlyukasztotta, majd a lyukon át egy madzagot bújtatott át, ezt az egészet pedig rákötötte egy faágra. A feladat az volt, hogy a Viola a sarlóval, a madzagon lógó papírt félbe szelje. Ezzel a módszerrel, nem csak a pontosságot, hanem a vágás helyes technikáját is gyakorolta. Az első húsz-harcminc vágás után a papírlapnak semmi baja sem lett, egyszerűen csak kilengett, a következő húsz vágásnál a papír hol kilengett, hol begyűrődött. Mikor már úgy az ötvenediknél járt, akkor a papíron egy mindössze két centis vágást sikerült ejtenie. Ez a gyakorlat jóval nehezebb volt, mint aminek tűnt. Nagy koncentrációt és persze nem kevés türelmet kívánt. Különösen bal kézzel volt nehéz ezt gyakorolni. Szintén napokig gyakorolták ezt a módszert, mire a lánynak sikerült elérnie azt, hogy pontosan és jól vágjon.
Ezt a két fegyvert azonban össze lehetett kötni lánccal is. Tieng megtanította neki, hogy hogyan kell láncos sarlóval harcolnia. Noha Violának volt már tapasztalata láncos fegyverrel, ezáltal a fegyver pörgetése különösebben nem okozott gondot. Ugyanakkor ezt a fegyvert másképp kellett használnia. A különleges harci botja láncának a végén egy acélgolyó volt. Teljesen mindegy volt, hogy a golyó milyen szögben és hogyan csapódik a célpontba, a lényeg, hogy eltalálja. A láncos sarló már más volt. Eleve, az egyik sarlót fognia kellett a bal kezében, majd annak a fegyvernek, a markolata végén lévő láncot kellett pörgetnie, na de itt nem egy golyó volt a végén, hanem konkrétan egy egész sarló, pengéstül és nyelestül. A láncnak egyenesen kifeszítve kellett mozognia, hogy a sarló éle elérje a célpontot. Viola előtt volt egy cölöp, a lány és a cölöp közötti távolság két és fél méter volt. Itt számolni kellett a lány karjának a hosszával, a lánc hosszával, és a lánc végén lévő sarló hosszával is. Két és fél méterről kellett Violának félbe vágnia sütőtököket és dinnyéket. Nem volt ez egyszerű, kezdetben sokszor fölé vagy alá ment a sarló pengéje, vagy csak nem vágta félbe a dinnyét, hanem beleszúródott, vagy szimplán lelökte a cölöpről. Ide igen kifinomult mozdulatok kellettek. Ezt több mint egy hétig gyakorolta. Napokig sült tök és dinnye volt a kaja uzsonnára. Mikor már jobban ment neki, mutatott a lánynak különféle technikákat. Ilyen volt például az, hogy a két sarlót összekötő lánccal körbe tekeri az ellenfele nyakát vagy karját, esetleg az ellenség fegyverét, majd lerántja a földre, és utána ledöfi. Ezen kívül, több ehhez hasonló módszert is ismertetett vele. Az edzések hetekig mentek, a tanítvány pedig egyre jobb és jobb lett. Sikerült ennek a fegyvernek az alapjait elsajátítania.

 

profile picture Welsla Fergeror
Welsla Fergeror
2022-06-19 15:13
Titulus: Apró hölgy a mélyből
Hozzászólások száma: 41
Regisztráció ideje: 2022-05-27 20:44:49
A mágikus fegyverek születése

*A kúriát ért immár sorozatosnak mondható támadások, valamint az a tény, hogy a Bábmester az egy démon, indokolttá tették azt, hogy mágikus fegyverre lesz szükség. Ez eredetileg Oswalt ötlete volt, amit a többi lakó is jó ötletnek vélt. Welsla vállalta el a fegyverek elkészítését, mágikus képességekkel pedig majd, Oswalt fogja felruházni őket. Welsla beizzította a műhelyben a kemencéket. Wili a gólem kezelte a fújtatókat. Mindegyik lakó más-más fegyvert kért. Ezzel önmagában még nem is volt gond.
Ami a legnagyobb kihívás az Gerdor a félóriás fegyverének elkészítése volt. Egy kétkezes pallos kellett elkészítenie, de hatalmasat. Olyat ami Gerdorhoz van méretezve, ergo közönséges ember vagy elf – a kisebb népekről nem is beszélve – nem is tudta volna megemelni sem, nemhogy forgatni. Ez a fegyver markolattal együtt 190 centi hosszú volt. A pengéje egyenes volt és kétélű, vércsatorna is futott rajta. A markolat és a keresztvas is acélból készült, a markolat marhabőrrel volt bevonva. Irgalmatlanul nehéz volt, ráadásul Wilivel ketten kellett kalapálniuk az üllőn. Ezt a pengét két napon keresztül edzették, még szerencse, hogy Wili nem fárad el. Bár a gólem ”ízületeit”, a fogaskerekeket újra kellett olajozni. Mikor elkészült négy nap alatt Gerdor pallosa és hozzá a hüvely, Welsla úgy döntött, hogy készít az óriásnak még egy fegyvert. Nagyfiúnak nagy fegyver kell. A másik fegyver egy kétkezes csatabárd, ez a fegyver 240 centi hosszú volt, majdnem akkora, mint maga az óriás. Az első prototípus annyira nem sikerült jól. Ugyanis a fejsze feje, túl nagy volt és kicsi volt az ellensúly. Ezért készített egy másik fejszefejet, nagyobb ellensúllyal. Ha már, nagyobb az ellensúly, akkor legyen az is hasznos. Az ellensúly az egy kisebb fejszefej lett lényegében. Így Gerdor csatabárdja nem csak kétkezes, de kétélű is. Ezt is ketten kalapálták a gólemmel. A nyele vaskos, erős kőrisfából volt, ami viaszban lett meggőzölve, így rugalmasabb, erősebb, és kicsit vízállóbb is lett. A nyél fémpántokkal is meg lett erősítve. Ennek a fegyvernek is az elkészítése négy napig tartott.
A következő fegyverek elkészítése már könnyebb volt, két lándzsa kellett egy Violának és egy Tiengnek. Itt is erős kőrisfanyelet készített, ami ugyanúgy lett kezelve, mint a félóriás csatabárdjának a nyele, azaz viaszban gőzölve. A lándzsa pengéje 40 centi hosszú volt. Mivel tudta jól, hogy ők botként is használják majd a fegyvert, ezért a nyél másik végére egy kisebb barázdált fémdudort tett. Ez egyrészt ellensúly is volt, másrészt ütni is tudtak vele. Viola alacsonyabb, mint Tieng, ezért az ő lándzsája két méter hosszú lett, nyéllel és pengével együtt, míg Tiengé 210 centi.
Ezután York egykezes egyenes, kétélű pengéjű kardja következett, ami markolattal együtt kis híján egy méter hosszú volt. A pengén vércsatorna is futott. A markolata és keresztvasa bronz és vas ötvözete. A markolatot szarvasbőrből készült szalaggal vonta be. A hüvelye, szintén bőrrel bevont fa.
Aurorának tőr kellett, de Welsla úgy volt vele, ha már tőr, akkor legyen neki kettő. Párban jó az. Ezek a tőrök markolattal együtt 45 centi hosszúak voltak, egyenes kétélű pengékkel. Szintén bronz-vas ötvözetű markolattal és keresztvassal. A markolat itt is szarvasbőrrel lett bevonva.
Utoljára a saját fegyvere következett, ami mi más is lett volna, mint egy egykezes pöröly. Ám ez nem egy egyszerű harci kalapács volt, ugyanis a kalapácsfej másik része horgas csákányban végződött. Saját maga kalapálta az üllőn a kalapácsát. A nyél szintén a jól bevált kőrisfából készült. Végül elkészült az összes fegyver, amit át is adott Oswaltnak. Remélhetőleg ezekkel, a fegyverekkel, már sikerrel veszik fel a harcot, a démon ellen.

// Gerdor fegyverei: https://kepkuldes.com/image/UUCGlq
Aurora, York, Tieng, Viola és Welsla fegyverei: https://kepkuldes.com/image/UUC4oF //