Kalandorok naplója

A mágikus fegyverek születése

*A kúriát ért immár sorozatosnak mondható támadások, valamint az a tény, hogy a Bábmester az egy démon, indokolttá tették azt, hogy mágikus fegyverre lesz szükség. Ez eredetileg Oswalt ötlete volt, amit a többi lakó is jó ötletnek vélt. Welsla vállalta el a fegyverek elkészítését, mágikus képességekkel pedig majd, Oswalt fogja felruházni őket. Welsla beizzította a műhelyben a kemencéket. Wili a gólem kezelte a fújtatókat. Mindegyik lakó más-más fegyvert kért. Ezzel önmagában még nem is volt gond.
Ami a legnagyobb kihívás az Gerdor a félóriás fegyverének elkészítése volt. Egy kétkezes pallos kellett elkészítenie, de hatalmasat. Olyat ami Gerdorhoz van méretezve, ergo közönséges ember vagy elf – a kisebb népekről nem is beszélve – nem is tudta volna megemelni sem, nemhogy forgatni. Ez a fegyver markolattal együtt 190 centi hosszú volt. A pengéje egyenes volt és kétélű, vércsatorna is futott rajta. A markolat és a keresztvas is acélból készült, a markolat marhabőrrel volt bevonva. Irgalmatlanul nehéz volt, ráadásul Wilivel ketten kellett kalapálniuk az üllőn. Ezt a pengét két napon keresztül edzették, még szerencse, hogy Wili nem fárad el. Bár a gólem ”ízületeit”, a fogaskerekeket újra kellett olajozni. Mikor elkészült négy nap alatt Gerdor pallosa és hozzá a hüvely, Welsla úgy döntött, hogy készít az óriásnak még egy fegyvert. Nagyfiúnak nagy fegyver kell. A másik fegyver egy kétkezes csatabárd, ez a fegyver 240 centi hosszú volt, majdnem akkora, mint maga az óriás. Az első prototípus annyira nem sikerült jól. Ugyanis a fejsze feje, túl nagy volt és kicsi volt az ellensúly. Ezért készített egy másik fejszefejet, nagyobb ellensúllyal. Ha már, nagyobb az ellensúly, akkor legyen az is hasznos. Az ellensúly az egy kisebb fejszefej lett lényegében. Így Gerdor csatabárdja nem csak kétkezes, de kétélű is. Ezt is ketten kalapálták a gólemmel. A nyele vaskos, erős kőrisfából volt, ami viaszban lett meggőzölve, így rugalmasabb, erősebb, és kicsit vízállóbb is lett. A nyél fémpántokkal is meg lett erősítve. Ennek a fegyvernek is az elkészítése négy napig tartott.
A következő fegyverek elkészítése már könnyebb volt, két lándzsa kellett egy Violának és egy Tiengnek. Itt is erős kőrisfanyelet készített, ami ugyanúgy lett kezelve, mint a félóriás csatabárdjának a nyele, azaz viaszban gőzölve. A lándzsa pengéje 40 centi hosszú volt. Mivel tudta jól, hogy ők botként is használják majd a fegyvert, ezért a nyél másik végére egy kisebb barázdált fémdudort tett. Ez egyrészt ellensúly is volt, másrészt ütni is tudtak vele. Viola alacsonyabb, mint Tieng, ezért az ő lándzsája két méter hosszú lett, nyéllel és pengével együtt, míg Tiengé 210 centi.
Ezután York egykezes egyenes, kétélű pengéjű kardja következett, ami markolattal együtt kis híján egy méter hosszú volt. A pengén vércsatorna is futott. A markolata és keresztvasa bronz és vas ötvözete. A markolatot szarvasbőrből készült szalaggal vonta be. A hüvelye, szintén bőrrel bevont fa.
Aurorának tőr kellett, de Welsla úgy volt vele, ha már tőr, akkor legyen neki kettő. Párban jó az. Ezek a tőrök markolattal együtt 45 centi hosszúak voltak, egyenes kétélű pengékkel. Szintén bronz-vas ötvözetű markolattal és keresztvassal. A markolat itt is szarvasbőrrel lett bevonva.
Utoljára a saját fegyvere következett, ami mi más is lett volna, mint egy egykezes pöröly. Ám ez nem egy egyszerű harci kalapács volt, ugyanis a kalapácsfej másik része horgas csákányban végződött. Saját maga kalapálta az üllőn a kalapácsát. A nyél szintén a jól bevált kőrisfából készült. Végül elkészült az összes fegyver, amit át is adott Oswaltnak. Remélhetőleg ezekkel, a fegyverekkel, már sikerrel veszik fel a harcot, a démon ellen.

// Gerdor fegyverei: https://kepkuldes.com/image/UUCGlq
Aurora, York, Tieng, Viola és Welsla fegyverei: https://kepkuldes.com/image/UUC4oF //

 

Mester és tanítvány
- avagy Violának vaskarika
Negyedik rész.

* Az utóbbi időszakban több baljósabb esemény zajlott le a kúria körül. A veszélynek nem egy ízben ki volt téve Tieng tanítványa is. Noha Viola pusztakezes és fegyveres képzése szépen haladt, harcművészünknek szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy nem biztos, hogy elég lesz az ököl, a bot és a lándzsa. Bővíteni kell a lány repertoárját. Miközben Viola önállóan is edzett, addig ő sem tétlenkedett, újra felkereste ugyanazokat a gnómokból és törpökből álló fegyverkészítő céhet, ahol a lány egyedi harci botját is elkészítették. Tieng ismét megtervezte a fegyvert, pontosabban a fegyvereket papíron. A gnóm fegyvermesternek le is esett az álla, miközben meglátta a tervrajzokat. Különösebben nem egy bonyolult fegyverről volt szó, de szokatlan volt az itteni népségnek. A fegyverek pár nap múlva el is készültek.
A következő napokban átismételték, mind a pusztakezes harcot, ütéseket, rúgásokat, blokkolásokat, dobásokat, gáncsolásokat. Viola keményen ütötte és rúgta a dögnehéz homokkal töltött bőrzsákot. Utána a botharc, majd a lándzsavívás technikáit ismételték át újra, vívtak is egymással.*
- Megértél egy újabb fegyverre. Íme az ajándékod. -*vette elő a bőrerszényből. Hat darab chakram volt benne, amiből négynek az átmérője 30 centi, kettőnek pedig 60 centi. Ezek acélból készült kétujjnyi széles karikák voltak. A karika külsejének nagy része egy borotvaéles körpenge, de egy kisebb része életlen és bőrrel van bevonva, ott kell a fegyvert megfogni. A karika belseje életlen. *
- Ez a chakram, karikapenge. Egyszerre közelharci és dobófegyver. Nem olyan nagy a hatótávja, és a pontossága, mint az íjnak vagy nyílpuskának, de nem is érzékeny annyira, a szélre. Valamint nagyobbat sebez a szimpla dobótőröknél. -*mutatja be a fegyvert, majd tart egy kis demonstrációt neki, egy nagy köteg vastag nádat, fellógatott egy kötélen, majd 15 méterről megdobta, a chakram félbe szelte.*
- Ezzel megcélozod az ellenfélnek a karját, miközben megemeli a fegyverét, szó szerint lecsonkolod a kézfejét egy pillanat alatt. De akár le is fejezheted vele. A nagyobb méretűvel a feléd vágtató lónak is levágod a lábát, vagy a méretes monstrumok végtagjait vághatod le. -*magyarázta tovább.
Ezután következett először a kisebb méretűekkel, a közelharci használat. Ez egy páros fegyver, tehát Viola mindkét kezében volt egy-egy. Megmutatta neki a különféle vágásokat, valamint hogy hogyan fegyverezzen le vele valakit. Amennyiben a karika közepén áthalad egy kard, lándzsa vagy egyéb fegyver, akkor a chakramot elfordítva, ki lehet csavarni a fegyvert a kézből. Másik módszer erre, hogy az egyik chakrammal begyűrűzi a támadó fegyverét, és azt megakasztja, majd a másik kézben lévő chakrammal pedig vágást indít a támadó nyakára, vagy más szabadon lévő testrészére. Ezeket a közelharci technikákat, napokig gyakorolták. Tieng almákkal dobálta meg Violát, akinek a felé repülő almákat a levegőben kellett elvagdosnia. Ezzel a vágótechnikákat és a reflexeket fejlesztették.
Utána a lényeg jött, a dobások. Kétféle dobás volt erre, az egyik hogy a fegyver függőleges helyzetben repül a cél felé, a másik pedig, hogy vízszintesen. Mindkettőt gyakorolták, megmutatta neki, hogy melyik dobásnál hogyan álljon be, és hogyan tartsa a fegyvert. Kezdetben csak egyszerre egy fegyver dobását gyakorolták. Viola céltáblákra dobott, ám kezdetben sokszor lepattant a fegyver. Nem volt a dobás elég erős, a csuklója pedig kellően rugalmas és laza. Ahhoz, hogy a dobás sebessége és ereje nagy legyen, Tieng ólomkarikákat dobáltatott a lánnyal. Ezek az ólomkarikák vagy hatszor nehezebbek voltak egy normál chakramnál. Ezeket folyamatosan dobni, egyszer egyik, majd a másik kézzel fárasztó volt, napokon keresztül. Mikor már kellően gyorsan és viszonylag messzire tudta dobni az ólomkarikákat újra, a normális fegyverrel gyakorolhatott Viola. A dobásai erősebbek és gyorsabbak lettek. Amikor pedig eltalálta a céltáblákat, akkor már rendesen beleállt a fegyver a táblába. Külön kellett gyakorolnia jobb és bal kézzel is dobni. A bal kézzel mindig többet kellett gyakorolnia. A céltáblák után facölöpök tetejére, dinnyéket és sütőtököket helyezett, azokat kellett a lánynak úgy megdobnia, hogy félbe szelje a méretes gyümölcsöt. Mivel sok volt a félbe vágott dinnye és tök, unalmas volt napokig dinnyét és tököt enni, de hát nem volt mit tenni. Bár kaptak belőle a kacsák is. Mikor már a lánynak jól ment álló célpontra az egy karikával történő dobások, következett a dupla chakram dobása. Most egyszerre kellett két ilyen fegyver eldobnia. Ez már nehezebb volt, mert két karikával két célpontot kellett eltalálnia egyszerre. Napokon keresztül, órákig kellett gyakorolni ezt, hogy elfogadható szinten menjen. Ahogy teltek a napok, a távolság is nőtt. Egyre messzebbről kellett, dobnia Violának. Ráadásul a célpontok magassága is nőtt. Egyszer alacsonyabb, máskor magasabban lévő célpontot kellett eltalálnia. A távolsági fegyverhasználathoz egészen más készségek kellettek. Tiengnek másképp is kellett magyaráznia, többször be kellett állítania a lány testtartását a dobáshoz, különösen a kar és csukló tartását. Eltelt vagy két hét mire, pontosan ment neki. Azonban mozgó célpontokat is el kellett találnia Violának. Tieng feldobott a levegőbe, ágakat, gyümölcsöket, Violának pedig úgy kellett ledobnia ezeket, hogy közben félbe is vágja. Az elején sok célt tévesztett találat volt. Harcművészünk elmagyarázta a lánynak, hogy mindig kicsivel a mozgó célpont elé célozzon. Ezzel a lány jobban megszenvedett, de ahogy teltek a napok, úgy egyre jobb és jobb lett.
Mikor már ment a kisebb méretű használata, következett a nagyméretű chakram dobásának az elsajátítása. A nagyméretű chakramot közelharcban nem lehetett használni, mert túl nagy volt és nehéz. Ezt kizárólag dobni lehetett, két kézzel. Szigorúan nagyméretű, vagy több kisebb sűrűn helyezkedő célpontok, távolról történő leküzdésére szolgált. Lovon vagy más hátasállaton rohamozó ellenfél ellen kiváló volt, ugyanis egy erőteljes alsó dobással, a futó ló lábait le lehetett vágni. A másik felhasználás, a böszme nagy szörnyek, mint például ork, ogre vagy troll végtagjainak leamputálása messziről. A harmadik felhasználása pedig az volt, hogy több egymástól kis távolságban, sűrűn elhelyezkedő, célpontokat is lehetett támadni vele. Utóbbit gyakorolták is egymáshoz közel felállított szalmabábúkon. Tieng megtanította neki, hogy két kézzel fogva teljes testből, csípővel ráfordulva kell ezt a fegyvert dobni. Még hozzá úgy, hogy maga a használó is egyhelyben körbepörög, hogy lendületet adjon a fegyvernek.*
- Akkor most tesztelni fogod a fegyvert. Látod azt? -*mutat egy kötélen fellógatott marhabordára, amit egy mészárostól szerzett a vágóhídról* - Ezt kell félbe vágnod. Ha a marha bordáit átszeli a dobásod messziről, akkor egy ogre karját vagy lábát is lemetszed. -*magyarázta neki. Violának most nem csak pontosan, hanem erősen is kellett dobnia. Ez a dobás az egész test használatát követelte meg, ami igencsak fárasztó volt. Mivel nagy lendületet is kellett vennie, így az egyensúly megőrzése is fontos volt, nehogy ő maga is kipörögjön. A sokadig próbálkozás után azért megfelezte tizenöt méterről a marhabordát. Aminek egy részéből leves lett. Napokig ment ezeknek, a fegyvereknek a használata, de Viola belejött. Igaz még van hova fejlődnie.*

 

Ikerkard

*Nem régiben történt a dolog, mikor York, a félelf erdőjáró megkérte Genzót, hogy tanítsa meg a két karddal történő vívásra, valamint hogy fejlessze a vívókészségét. Szamurájunk pedig ebbe beleegyezett. Tudta jól, hogy York ért a kardforgatáshoz, azonban amíg nem látta vívni, addig nem tudja, hogy hogyan oktassa. A cselédszállás udvara kellően alkalmas volt ahhoz, hogy kint gyakoroljanak.*
- Először is, kíváncsi vagyok, hogy hogyan vívsz. Milyen a habitusod a mozgásod. Kezdetben egy karddal fogunk vívni -*magyarázta neki, miközben odadobott neki egy fakardot, majd ő is kezébe vette a sajátját. Felvették az alapállást mindketten, majd el is kezdődött a gyakorlóvívás egymás ellen. Ennek nem volt semmiféle tétje, nem kellett senkinek sem legyőznie a másikat. Ez az egész arról szólt, hogy Genzo lásson Yorkról egy összképet, hogy hogyan vív. Csattantak a fakardok egymáson tisztességesen, megfelelő erővel, időzítéssel és sebességgel, ahogy kell. Elégedetten bólintott Yorknak, hogy rendben van. Nagy meglepetés ebben nem volt, hiszen eleve tudta, hogy a félelf ismeri a kardforgatás tudományát. Ennyit el is várt. Azonban utána megismételték ugyanezt két karddal. York tudta forgatni mindkettőt, de itt már megmutatkoztak a hiányosságok. A balkeze és a benne lévő kard késett, nem is volt olyan pontos, és stabil sem. Genzo kiütötte a kezéből, két alkalommal is.*
- Tipikus az eset. Két kardos vívásnál az ügyesebbik kézben lévő kard az értelemszerűen mozgékonyabb, erősebb, pontosabb és gyorsabb. Az ügyetlenebbik kézben, azaz jobb kezesek esetében a bal kézben lévő kard mozgása instabil, nem annyira ügyes és pontos, nem is gyors és nincsen szinkronban, sem egyensúlyban az ügyesebbik kézzel. Ilyenkor a mozgás szétesik. -*elemezte ki Yorknak a probléma forrását. Az első feladat az volt, hogy azt a fránya bal kart ügyessé tegyék. Genzo a félelf jobb karját hátra kötözte, míg a bal karjába egy fakardot adott. Egy fa előtt kellett gyakorolnia Yorknak. A fa magasabban lévő ágán, vékony köteleken gyűrűk lógtak le, mindegyik gyűrű átmérője más-más volt. A legnagyobb gyűrűbe három fakard is átfért, a másodikban már csak kettő, míg a legkisebb gyűrűn épphogy átfért a kard. A feladat az volt, hogy döfjön át a gyűrűk közepén úgy, hogy magát a gyűrűt ne érintse. Ezt csak balkézzel, nem volt könnyű feladat, még a legnagyobb karikánál sem. Napokig kellett ezt gyakorolni, mert amilyen könnyűnek nézett ki, pont annyira volt nehéz. A legnagyobb karikával még egész jól boldogult York, de a középsővel és főleg a legkisebbel azért megszenvedett. De mivel elég kitartó volt és makacs, összejött neki. Szép volt a dolog, York bal kezes szúrása pontosabb lett. Ám a csak bal kézzel történő vágást is pontosítani kell. Ez a gyakorlat is nehéz volt. Egy vékony kis madzagon egy papírlapot lógatott fel. Ezt a lapot már igazi éles karddal kellett egyetlen suhintással, gyűrődésmentesen félbe vágnia. Ez még az ügyesebbik kézzel végezve, borotvaéles karddal sem mindig egyszerű, hát még bal kézzel.*
- Ez a gyakorlat a tökéletes, hibátlan és precíz vágástechnika fejlesztésére való. Adok egy jó tanácsot. Tény, hogy nagyon fontos a sebesség is, de az időzítésen és a koncentráción sokkal nagyobb hangsúly van most, mint az előző gyakorlatoknál. Ne kapkodj semmiképp! Mert akkor csak annyit érsz majd el vele, hogy kikészíthetek neked még egy nagy tömbnyi papírlapot, és nem jutsz el a célodig. Nagyon kifinomultan kell majd vágnod, itt az erő egyáltalán nem játszik szerepet. Azzal is számolnod kell, hogy a papírlap a madzagnál fogva ide-oda lenghet, mikor a kardod pengéje megérinti a lapot. A tökéletesen pillanatnyilag mozdulatlan állapotot felvett lapot kell, jó időben jól kettészelned. - *adta a tanácsot, és kikészített egy tömbnyi lapot. Ez a gyakorlási módszer egy szívatással ért fel. Naponta több órányit kellett Yorknak gyakorolnia, nem csak testileg de szellemileg is igen fárasztó edzés volt ez. Unalmas, monoton, sok sikertelenséggel. De ahogy telt az idő, úgy egyre mélyebben vágott bele a papírba. A temérdek gyakorlásnak meg lett az eredménye. Ezt az akadályt is sikerrel vette York. Ezután következett a mozgáskoordináció, és a stabilitás fejlesztése. Még mindig egy kézzel kellett gyakorolnia. Egy mértes és nehéz ólomrudat kellett megtartania, egy kézzel. Ez a rúd nem csak nehéz volt, hanem a súlypontja is borzalmas volt. A gyakorlat a tetejében azzal is nehezítve volt, hogy be volt a rúg kenve olajjal. Csúszott is rendesen. A feladat az volt, mozgassa a rudat olyan gyorsan, ahogyan csak bírja, csapásokat fentről lefelé, majd vágásokat imitálva lentről felfelé, köröket leírva az óramutató járásával megegyező és ellentétes irányban, nyolcasokat leírva függőlegesen és vízszintesen. Ez egy igen fárasztó gyakorlat volt, ami az alkart, a csuklót és az ujjakat terhelte rendesen. Azonban növelte a kardkezelés gyorsaságát, a fogást is erősítette, hiszen egy nehéz és csúszós valamit mozgatni gyorsan és önmagára nézve biztonságosan, csak úgy lehet, ha erősen fogja az eszközt az illető. A mozgáskoordinációt is növelte, hiszen ha stabilan és egyenletesen tud mozgatni egy rossz súlyeloszlású tárgyat, akkor egy jól kiegyensúlyozott kardot még jobban fog tudni. Pár napig csinálták, ezt az edzést is. Ebbe York könnyebben belejött, annak ellenére, hogy az elején párszor leejtette ezt az ormótlan rudat. Miután az ügyetlenebbik kar ügyesebbé tétele megtörtént, most szinkronba kellett hozni a két kart, és a két kardot. A két fakarddal kellett egyszerre, egy időben különféle átlókat, íveket és köröket leírni úgy, ahogy hogy a két kezet más-más irányból kellett mozgatnia. Ráadásul egyre-közelebb és közelebb kellett mozgatni, egyre gyorsabban, úgy hogy a két fegyver ne érintse egymást. Ehhez bizony nem kis ügyesség kellett. Kezdetben koccantak egymások a fakardok, de a folyamatos gyakorlás hozta ezt az eredményt is. *
- Egyik karddal hárítasz, másikkal támadsz. Utána mindkettővel hárítasz, majd mindkettővel támadsz. Egyik kard vág, másik szúr, váltott kézzel. A mozgásod ne legyen darabos, folyékony legyél, mint a víz. -*magyarázta a következő páros gyakorlatoknál, ahol Genzo szimulált támadást hajtott végre, Yorknak pedig reagálnia kellett az utasításoknak megfelelően.*
- Gyorsabban, a váltott kezes mozgások fürgébben menjenek, ahogyan az egyik kardot visszahúzod alaphelyzetbe a támadás vagy védés után, abba a pillanatba a másik kardoddal már támadsz, vagy védekezel. Ha nagy, nehéz kétkezes fegyverrel sújtanak le rád, akkor ollóalakzatba teszed a fegyvereket, és úgy blokkolod, utána teljes testtel oldalra kifordulsz. Majd az egyik karddal nyomást gyakorolsz a fegyverre, a másik karddal támadod, a fegyvertartó kezét vagy bármely olyan testrészt, ami védtelen. Ha két kardod van, akkor megoszthatod a feladatokat is. Ha egy karddal harcolsz, pajzs nélkül, akkor azzal az eggyel kell a védekezést és támadást kivitelezned, Két kard esetén lehet külön-külön. Ez jól hangzik, de nem könnyű csinálni. -*magyarázta tovább, miközben a páros gyakorlatok közben különféle szituációkat teremtett elő, amit Yorknak hatékonyan kellett fogadnia. Megtanította az alsó kereszthárításra, ami azt jelentette, hogy mellkas magasság alatti döféseket úgy kellett hárítania, hogy hátrébb szökken, miközben ollóba teszi úgy a kardokat, hogy a pengék lefelé néznek. Miközben megakad az ellenfél döfése, neki még lefelé is kell nyomni az ellenfél fegyverét, és közben az ”ollót” összezárnia. Azt a szúrást, ha karddal, ha lándzsával hajtják végre, akkor is így kell tudni blokkolnia. Több más dupla kardos technikát is mutatott neki, amiket páros gyakorlatokon elmagyarázott neki lépésről lépésre. Később gyakorlóvívás során York élesben is ki tudta próbálni. Így teltek a hetek, és a félelf kétkardos vívása fokozatosan kiforrott.*

 

A leány és a nyílpuska
- avagy hogyan lesz a porcelánbabából orvlövész
II. rész

*A legutóbbi képzése óta Zayana egész jó ütemben fejlődött, amivel Welsla alapvetően elégedett is volt. Ám sajnos történt egy olyan dolog, ami indokolttá tette a képzés felgyorsítását. Ez pedig nem más volt, mint a kúriában már sokat emlegetett ”Bábmester” mágus, vagy démon feltűnése. Ráadásul a lány maga is kérte, hogy gyorsítson a kiképzésen. Nem volt mit tenni, haladni kellett. Zayana álló célpontokra már egészen jól lőtt, és a számszeríj utántöltése is gyors ütemben ment. Azonban a célpont nem mindig áll, hanem bizony van, hogy mozgásban van. Egy jó lövésznek pedig így is le kell tudnia lőnie.
Gnómunk fel is állított erre a célra egy másik lőteret. Különféle távolságokban, különféle magasságokban és különféle méretekben voltak céltáblák fellógatva egy-egy állványon vagy magasabb faágon. Mindegyiket erősen meglökte, így a céltáblák, mint egy inga, ide-oda mozogtak. A lánynak mozgó célpontot lényegesen nehezebb volt eltalálni. Kezdetben egyáltalán nem ment neki, hiába próbálkozott többször is.*
- Amikor a célpont mozog, mindig a célpont elé lövünk. Nem oda ahol éppen helyezkedik, hanem oda ahol majd lesz. Egyszóval a célpont mozgásának a sebességét is, meg kell tudnod becsülni ahhoz, hogy ki tudd következtetni a cél legközelebbi tartózkodási helyét. Amint ez a hely meg van, a fegyvert célra tartva le kell követni a célpont mozgását, majd a megfelelő pillanatban elé lőni. Mire a célpont a becsült tartózkodási helyre érkezik, addigra a nyílvessző is pontosan odaér, ezáltal a lövés sikeres lesz. Ha nagyon gyorsan mozog a célpont, vagy nagyon messze van tőled, akkor még jobban elé kell lőni. Lényegében mozgó célpontnál nem a nyíl találja el a célt, hanem a célpont mozog bele a nyílvesszőbe. -*adta neki a tanácsot Welsla. Azonban ez így is elég nehéz volt. Több órás gyakorlás után Zayana már pár alkalommal eltalálta a táblák szélét. Azonban ez a teljesítmény még nem volt elegendő. Napokig kellett gyakorolnia, mire egyre beljebb találta el a mozgó céltáblákat, közelítve a tábla közepéhez. Ahogyan egyre jobban ment neki, úgy kellett nehezíteni a feladatokon. Egyre messzebbről kellett eltalálnia az egyre gyorsabban mozgó célfelületeket. Ez pedig nagyon nem volt könnyű. Lassú és monoton gyakorlóidők voltak ezek. Itt már nem csak a pontos célzásra, hanem a megfelelő időzítésre, és a nyíl röppályájára is oda kellett figyelni. Teltek a napok, hetek és a sok gyakorlásnak lett eredménye, mert Zayana nem adta fel. Fokozatosan egyre jobb és jobb lett.
Ezután következett a szituációs lövészet, ezt már a lány korábban csinálta, de álló célpontok ellen. Most azonban mozgó célpontokra kellett különféleképpen reagálnia. Welsla felállított deszkákból egy hosszú, magasabb paravánszerűséget, ami hasonlított egy csipkézett várfalra. A feladata a lánynak az volt, hogy találja el a hirtelen felbukkanó és mozgó céltáblákat. A paraván mögött Welsla rohangált egy nyélre erősített céltáblával. A céltábla a paraván mögött hirtelen előbukkant, vagy eltűnt és mozgott ide-oda kiszámíthatatlanul. Több ilyen nyeles céltábla volt bekészítve, különböző formájú, és méretű célfelületekkel. Volt, hogy egyszerre két ilyen táblával is mozgott. Ez szintén egy hosszú idejű gyakorlat volt. Ráadásul a lánynak is különböző távból és szögből, és különböző testhelyzetből kellett a lövéseket leadni. Állva, fél térdre ereszkedve, vagy hason fekve. Kezdetben vagy mellé lőtt, vagy magát a paravánt találta el. Ide komoly idegek, koncentráció és türelem kellett. Mert hiába tud mozgó célpontot eltalálni, ha nem tudja lereagálni időben a különféle módokon mozgó ellenfelet. Ez a több hétig tartó gyakorlás mentálisan jócskán kimerítette a lányt, ám növelte a stressztűrő küszöbét. A jó lövésznek, mindig higgadtnak kell lennie. Ráadásul itt különösen gyorsan kellett felajzania a számszeríjat, majd azonnal felvenni az alapállást és célozni. Összetett feladat volt ez a javából. Hetek kellettek, mire eljutott odáig, hogy egyre többször találja el valamelyik táblát. Ezután elvitte a lányt a mezőre, ahol élő célpontra, futó nyúlra vagy felröppenő fácánra kellett lőnie. Azokon a heteken, többször volt nyúlpaprikás, és fácánleves. Az edzések között persze voltak pihenőnapok is. A pihenőnapokon csak Zayana pihent, Welsla dolgozott a kovácsműhelyben a lány újabb fegyverén.
Nehezen, de sikerült neki elsajátítania a mozgócélpontra való lövészetet. Miközben a lány önállóan is gyakorolt, gnómunk elkészült az új fegyverrel. Egy nehéznyílpuskával. Nagyobb és nehezebb volt ez a fegyver, mint amit a lány Oswalttól kapott, vagy amivel gyakorolt eddig. A hozzávaló nyilak is hosszabbak és nehezebbek voltak. Felajzani is másképp kellett, nem volt elég beakasztani a pöcökbe az ideget, rá kellett akasztani még külön egy csörlőt is, és a kurblit tekerve felajzani a fegyvert, majd leakasztani róla a csörlőt, és úgy betölteni a nyilat, majd célozni és lőni. Kezdetben egy kisebb homokóra segítségével, csak és kizárólag azt gyakorolták, hogy a lány minél előbb fel tudja ajzani ezt a nehéznyílpuskát. Ez napokig gyakorolták, míg a lánynak rutinszerűen nem ment. Welsla elmagyarázta, hogy a nehéznyílpuskát csak nagyméretű, vastagbőrű lények ellen használja, vagy erősen páncélozott ellenfelek ellen. Vasnyelű páncéltörőheggyel ellátott nyílhegyek is voltak a fegyverhez. Ennél a fegyvernél, a fegyver stabil megtartása okozott nehézséget a lánynak. Ugyanis a nehezebb és erősebb fegyver, nagyobbat is rúg vissza. Álló és féltérdes pozícióból nehéz volt megtartani és lőni vele. Hason fekve már jócskán kényelmesebb volt használni. Továbbá ezzel a fegyverrel gyakorolták a gyújtóíjászatot, azaz gyújtónyilakkal célba lőni és felgyújtani azt. A nyílvesszőkre különféle kanócos üvegcséket is lehetett erősíteni, amikben erősen gyúlékony, vagy robbanó folyadékok voltak. Gyakorolták ezek nyilak élesben történő kilövését is. Volt is robbanás, és főleg robbanás okozta hangzavar a kúria körül, az ott lakók ”örömére”. Welsla megtanította a lányt arra, hogy hogyan kell karbantartani a számszeríjakat. A több hetes kiképzés véget ért. Persze még kell gyakorolnia a lánynak, de a legfontosabb alapokat már elsajátította jól.*

 

Oswalt műhelyében


Ahogy az elátkozott parasztlány átlép a térkapun, mintha egy teljesen más világba csöppent volna. A kapun túl egy tekintélyes csarnok fogadja őket. Az egész egy barlang, de ezt elsőre nehéz megmondani. A talaj kemény kő és mindenhol kacskaringós rúnák borítják, amik néhol felkúsznak a falakon és még a plafont is behálózzák. Már ahol persze van plafon. A fényt, ami miatt mindenütt nappali világosság van, lebegve tündöklő fénygömbök ontják. Ennek a teremnek a közepére toppant be Zayana.
Az első dolog ami feltűnik neki, az egy hatalmas teljes fémpáncélos lovag. Mintha szobor lenne a majd három méteres óriás, aminek belsejéből halk kattogó hang hallható. Kezei hatalmas kardon pihennek, viszont mintha a kislány minden lépését figyelné. A teremben nincsenek falak, nem túl magas, Oswalthoz méretezett, dugig pakolt könyvespolcok helyettesítik azokat. A könyvek gerincén lévő címek legtöbbje a kislánynak ismeretlen nyelven van. Innen négy folyosó nyílik, a gnóm pedig a bal oldali felé invitálja a csodálkozó vendéget, de előtte a gólem mellett egy bot lebeg. Oswalt ahogy hozzáér, a fémszínű bot felvillan. Zayana bokája felől ekkor olyasmi történik, amire egy ideje nem volt már példa, pár pillanatra forróságot érez. A polcfolyosón elindulva több szobába is bekukkanthat a kis kíváncsi.
Az egyikben egy hatalmas asztalon a kúria és a környékének pici mása úszik lebegve, mellette a falnál sorakozva, emberek képei. A gnóm mindenkiről, akivel itt találkozhatott, élethű illúzióképet bűvölt.
Másikban egy fémalkatrészekből készült emberforma alak söpröget éppen rendkívül fura tárgyak között. Talán Zayana hasonlóságra gyanakodhatna, de a figura darabos mozgása elárulja, hogy ez valami mágia és mechanika közös gyereke lehet. A mechanikus lény nem tud beszélni, de mikor meglátja őket, abbahagyja amit csinál és szaggatottan, de int nekik. A szobában pedig rengeteg fémalkatrész hever dobozokban, egy asztalon egy fém mechanikus emberi kar, meg egy majdnem kész mechanikus bogár, vagy pókféleség.
Végül a folyosó még menne tovább, de Oswalt ide megy be. Itt egy asztalon egy gyerekfejnyi ékkő díszeleg. Több szék és pamlag veszi körbe az asztalt.
- Feküdj le ide. Ez el fog tartani néhány órát…– Mutat a gnóm az egyik pamlagra.
Mikor a lány megtette amit Oswalt kért, az ékkövet a baljába veszi, majd a jobbjában tartott bot felragyog. Ekkor viszont az előbb érzett fájdalom hasít a béklyózott bokájába.
- Erős átok. Szegénykém… Hagyjam abba? – Kérdi a lányt. Fejrázás a válasz.
A bot ismét felragyog, majd az ékkő is, ahogy a gnóm ősi szavakat kezd szavalni. Ahogy a varázslat energiája átfogja a béklyót, Zayana átka tűzforró érzéssel harcol. A lány régóta várt szabadulásának kemény fájdalom az ára. Sikolya visszhangot verve tölti ki a barlangot és órákon át.

Hosszú órák után Oswalt befejezi a varázslatot. A lány fájdalma elmúlik.
- Sajnálom a fájdalmad, de szenvedésed eredményes volt. Sokat tudtam meg az átokról és van remény! Ki kell még tartanod. – A gnóm szokásos vigyornak most nyoma sincsen. Homlokán verejték, az ékkő és a botja fénytelenül pihen a kezeiben.
- Nem tudtam, hogy fájni fog. Ebben a testben ugye eddig úgy volt, hogy nem vagy fáradt, éhes, szomjas és nem érzed a fájdalmat se. A mágiáról semmit sem tudtál. A tested átalakult, de a tudatod érintetlen szinte. Az a holmi a csuklódon sötét varázslat, és az elméd szennyezi. Viszont a bokádon a lánc egy különleges eset. Idő kell még, hogy megfejtsem a titkát. Gyere velem. – Azzal visszakíséri a lányt.

A nagyteremben a lányt két láda fogadja. Egy nagyobb és egy kisebb.
- Ajándék. – Oswalt felnyitja a kisebb ládát, ami egy számszeríjjat rejt minden felszerelésével és két teli tegez nyílpuskavesszővel.
- Úgy hallom lőni tanulsz. Használd egészséggel. Vagyis inkább ne kelljen használnod. A másik ládában ruhák vannak. Neked és Welslának. Ha kell még, szólj, ismerek jó szabókat a városban. – Mondja ismét a régi vigyorral.
- Mostmár mehetsz. –
Int búcsút a lánynak, majd Oswalt csettintésére az eltűnik a műhelyből. Mikor egyedül maradt, a gnóm a terem padlóját borító hatalmas rúna egyik pontjába ül és hosszú transzba mélyed.

 

A leány és a nyílpuska
- avagy hogyan lesz a porcelánbabából orvlövész
I. rész

*Kora reggel felkelt Welsla és az ügyes-bajos dolgai elvégzése után, a cselédszállás melletti udvaron elkezdett rendezkedni. Céltáblákat állított több helyre is, különböző távolságokban. Ennek a célja az volt, hogy a kissé félénk Zayanaból egy ügyes távolsági harcost faragjon. Egy közös beszélgetés kapcsán a lány elszomorodott, hogy ő nem lenne képes harcolni, ha netán bekövetkezne az a feltételezett ostrom. Noha a lány jogosan gondolhatta ezt. Hiszen egy átok miatt a teste porcelánból volt, amit ugyan gnómunk alkímiával és némi bronzzal megerősített, ettől függetlenül a közelharc így is veszélyt jelentene rá. De nem csak közelről lehet ám harcolni. A számszeríj kiváló fegyver egy olyannak, aki kellően távol van, ráadásul a lehet leggyorsabban, kell rá kiképezni. A hagyományos íj megtanulása lényegesen több idő, és egy merev porcelántesttel nem is lehet kivitelezni, viszont a nyílpuskán lévő ravasz meghúzásához, nem kell hajlékony edzett test. Az első alkalomkor a helyes alapállást mutatta meg neki Welsla, majd a fegyver felajzását, újratöltését. Továbbá lőtt is Zayana céltáblára, változó eredményekkel. Egy teljesen kezdőhöz képest nem volt rossz. Mondhatni a lány készsége e dologban teljesen átlagos, nem tehetséges, de nem is kétbalkezes.
Délután megérkezett a lány az edzőtérre, ahol már minden be volt készítve. Mivel ismétlés a tudás anyja, ezért újból átvették töviről-hegyire az alapokat. De most részletesebben, mint az első alkalomkor.*
- Zayana először is kezdjük az alapoknál. Először állócélpontokkal kell gyakorolnod. Három alapdologra kell lövés előtt odafigyelni:
1. Állás. 2. Tartás. 3. Célzás. Kezdjük is az elsővel, az állással:
A megfelelő testhelyzet felvétele függ az íjász testi adottságaitól. Alapvetően biztonságos, egyensúlyi helyzetre törekszünk, melyben minél kevesebb a tartáshoz szükséges törzsből jövő izommunka. Az egyensúlyt egyszerű módon lehet tesztelni: asztal peremén megnézzük, hol van az íj súlypontja. -*le is tette a fegyvert az asztalra, ezzel prezentálva a lánynak a magyarázatot* - Általában ez szokta jelenteni a kiindulópontot az alátámasztáshoz, melyet a bal kéz végez. Nagyon elől lévő súlypontnál lassú, bár helyenként nagy sebességgel elinduló nyolcasok jelentkeznek a célzásban. A lövész ilyenkor arra panaszkodik, hogy nem áll meg az íja. Mielőtt a lövő és fegyvere közös súlypontját kialakítjuk, a fegyveren kell az optimális egyensúlyt megtalálni. Ez általában a sátorvastól előre terjedő 10-20 cm. Eléggé egyéni. Függ a fegyver összsúlyától, a lövő fizikai állapotától, a számszeríj szerkezeti adottságaitól. Fizikai állapotról nálad nem beszélhetünk, nem vagy egyelőre hús-vér lény, így fáradni sem fogsz. Az állás akkor jó, ha a fegyvert felvéve a bal kéz támasztásával, a jobb kezet elengedve egyensúlyi helyzetében az íj megmarad, és ez kényelmes a lövésznek, nem okoz sehol erősebb feszülést vagy fájdalmat, valamint a vízszintező is egyenesen áll. Itt is fontos a láberő, hiszen a szelesebb időjárási körülmények között jóval több izommunkát kell végezni az egyensúly megtartásához, illetve visszanyeréséhez. A billegés jócskán rontja a lövéseket. -*magyarázta, majd arra utasította a lányt, hogy másszon fel két cölöpre, majdnem két méteres magasak voltak a cölöpök, körülötte a vastag réteg szalma, rajta pokrócok, hogy ha netán a lány leesne, ne repedjen sehol. Így kellett neki lőnie folyamatosan, Welsla tölte újra fegyvert. Zayana feladata az volt, hogy megőrizze az egyensúlyát akkor is, ha a fegyver elsütésekor hátrarúg. Itt nem a célzáson volt a lényeg. Órákon keresztül gyakorolták ezt, mindössze három alkalomkor esett le a lány. Mikor már egészen stabilan meg tudta tartani magát, akkor következett a tartás. *
– Rendben jöhet a második pont, a Tartás. A tartásunk mindig egyenes. A test súlya a két lábon egyenletesen oszlik el, ez a kétlábas beállás vagy a bal lábon terhelődik jobban, ez az egylábas beállás. A térdek nem feszülnek, hanem picit rugóznak. A csípő balra előretolt, a törzs hátra kismértékben döntött. A bal kéz általában alul a tuson fog. A jobb kéz átmarkolja a hátsó részt, de az elsütő ujj a ravasznál szabadon mozog. Az elsütés pillanatában semmi más testrész nem mozdulhat. A fejtartás egyenes, álltartóra hajlik. Lehet arccal csak támasztani vagy szorítani. – *eközben Zayana is próbálta magát beállítani az elmondottak alapján a megfelelő pozícióba. Nem volt már annyira nehéz ez, hiszen korábban már csinálta ezt. Így mikor intett neki, hogy minden rendben, akkor folytatta ismét a mondandóját.*- Végül pedig jöjjön a célzás. A célzás akkor jó, ha a beállás után a fegyver a céltáblára mutat, és nem kell feszegetni, ami különben szigorúan tilos. Amikor becéloztad a célpontodat, a ravasz elsütése előtt, tartsd magadba a levegőt. Mikor magadban tartod a levegőt, ilyenkor egy másodperc erejéig minden végtagot megfeszül és megszűnnek azok az apró, de ugyanakkor nagyon zavaró kézremegések. Bár mivel te nem lélegzel így könnyebb dolgod lesz. A lényeg maradj mozdulatlan az elsütés pillanatában. Egyelőre ezek lennének az alapok. Innentől kezdve pedig gyakorolnod kell. –* fejezte be az elméleti okítást Welsla, majd el is kezdődött a valódi céllövészet. Változatos távolságokban voltak elhelyezve céltáblák. Mindegyik meg volt festve. A külső gyűrű kék színnel, eggyel beljebb sárgával, a közepe pedig pirossal. A távolságok, 10, 15, 20, 25, 50 méter volt. Zayana el is kezdte a gyakorlást, először 10 méterről próbált célba lőni. Kezdetben voltak sikertelen találatok, volt hogy a tábla mellé, fölé vagy alá lőtt. De ahogy teltek a napok, a sok gyakorlásnak köszönhetően elég pontosan tudott lőni 20 méterre. A piros színnel festett középső zónát is egyre gyakrabban találta el. A fegyver felajzása is egyre rutinosabban ment neki, egyre gyorsabban. Ezt amúgy gyakorolták külön is időre, egy apró homokóra segítségével. Kemény két hetes képzés után, a kis hölgy már sokkal rutinosabban kezelte a fegyvert és alapállásból, álló célpontra már egészen pontosan tudott lőni, és elfogadható volt a sebessége, ami az újratöltést illeti. Azonban más módokon is meg kellett tanulnia lőni, féltérdre ereszkedő helyzetből, és hason fekve is. A féltérdes helyzet ment neki nehezen, mert ilyenkor más az egyensúly, más a test stabilitása. Hason fekve könnyebb volt célozni, de ilyenkor a fegyver visszarúghat akkorát, arcon csapja a tus a lövészt. Itt a fegyver megtartása volt inkább kihívás. Welsla elmagyarázta neki a lövési szögeket, a szélirányokat. Szintén napokig ment ez a fajta képzés. Lassacskán, fokozatosan egyre jobban ment a lánynak. *
- Szituációs lövészet lesz. Látod a szalmabábúkat elszórtan ugye? Egy lent a földön a szalmabála mellett, egy a műhely tetején, a harmadik a tyúkól mellett, a negyedik a cselédszállás bejárati ajtaja előtt. A feladatod, a következő. Annál a fa mögött fogsz lenni takarásban. Onnan indulsz. Felajzod a fegyvert, majd odalopakodsz a hordó mögé, a hordó mögül féltérdes állásból lelövöd a műhely tetején lévő bábút. Utána arra a földkupacra, dombocskára felmész, a bokor mögött lehasalsz és hasaló pozícióból a szalmabála mellettit, szeded le. Ezután felmászol te a műhely tetejére, és állásból a kémény takarásában lelövöd a tyúkól melletti bábút, végül pedig a farakás mögül féltérdes helyzetből a bejárati ajtó előttit szeded le. Minél gyorsabban! - *adta ki az utasítást. Szegény Zayanának kellett aztán rohangálnia, jobbra-balra, fel és alá. Végig vitte a feladatokat, de kezdetben hol nem találta el a bábúkat, elkapkodta az újratöltést, vagy nem kellően figyelt arra, hogy az újratöltés teljes takarásból történjen, vagy csak egyszerűen túl lassú volt. Ez a feladatot sokszor kellett ismételnie. De idővel jól ment. Welsla a feladatot fokozatosan nehezítette, egy-két szalmabábúnak, volt deszkákból eszkábált ”pajzsa” is, így Zayanának szigorúan a fejüket kellett eltalálnia. Volt, hogy a magas fűben hason csúszva kellett eljutnia az egyik lőállásig és onnan lőnie. Olyan is volt, hogy létrán kellett feljutnia egy magasabb pontra és onnan egy lentebbi célpontot kiiktatni. Természetesen tudta azt is, hogy York a félelf erdőjáró vadász, álcázásra, lopakodásra, terepismeretre és rejtőzködésre is képzi a leányzót, ezzel párhuzamosan. Szintén megannyi nap után, a különféle szituációs feladatok egyre jobban mentek. Bizonyos részek, újra el lettek ismételgetve. Még nem volt kész, de már erősen alakult a lány. De volt további nehezítés is. Két bábú egymás mellett, vagy szorosan közel egymáshoz. Egyik a túsz/barát, a másik az ellenség. Itt különösen pontosan kellett lőni. Itt több volt a hiba, lassabban is ment a fejlődés, még többet kellett gyakorolni. Ez a feladat kicsit idegőrlőbb volt a lánynak. Ennél a résznél több pihenőnapot kellett beiktatni, mert mentálisan is fárasztóbb volt. Zayana azonban, ha nem is túl gyorsan, de fokozatosan fejlődik. Gnómunk alapvetően elégedett volt. Ám még mindig sok a tanulnivaló a lánynak.*