Kalandorok naplója

[Szellem - Gnomisztikus kalandok - Sürgős munka]

- Tehát nincs jutalom, csak vitatkozol velem, mert ez téged valamiért szórakoztat - nem neheztel érte, mert nem árt neki vele, de nem is kelt benne reményt, mert az olyan szavak, hogy nem felejtik el valójában nem tényszerűen, nem adnak semmit, üresek, szélben szálló száraz levelek.

Olyan hangok nem vernek visszhangot a lelkének kopár falai között, amik nem az ő nyelvén szólnak, de a gnóm birtokolja a teljes figyelmét.

- Ahhoz, hogy hatékonyan dolgozzunk együtt tudnom kellene, milyen jellegű képeket küldesz, és miben számíthatok arra, hogy képes vagy a véremen keresztül, hogy támaszkodjak rá, és aszerint tervezzek. Ha ezeket titokban tartod előttem, akkor a tervet csak a saját képességeim ismereteiben alakíthatom ki, ami nyilvánvalóan önmagában nem elégséges a feladathoz - sóhajtja, mert a gnóm rejtélyei csak a hatékonyságot csökkentik szerinte, hiszen míg az jól tudja mire képes, fordítva ez nem igaz, mert bár egy varázsló hatalma korlátlannak tűnik, túlságosan öreg ahhoz, hogy tudja jól: ez nem így van.

- Ez esetben spórolunk az erőddel, mert a kijutás a legproblémásabb - bólint értve és megértve ezt a lényeget, és a gondolatai a rúnaterem varázslója körül forgolódnak. Megtévesztéssel ha a közelébe jut nem jelenthet gondot, de ha nem, akkor kénytelen a gnómra bízni, hogy rajta keresztül gondoskodik róla viszont a menekülés akkor túlságosan nehézzé válhat.

- Azt akarod tudni tőlem, hogy a Fúria használja-e ezt a fajta kapcsolatot? - megrebbennek ősz szempillái, elárnyékolják ragyogóan kék szemét. A gnómnak igaza van, nemet akar mondani, de a feladat nehézsége miatt ez nem volna túlságosan jó döntés, még ha visszafelé is simogatja a szőrt a hátán a gondolat, hogy ilyesmit osszon meg az ellenszenves teremtménnyel, a saját jól felfogott érdekében megteheti. - Engem is irányítottak ilyen módon, ezért mondtam, hogy nem idegen tőlem a hang a fejemben - szólal meg végül, ha még nem tűnt el a tükör a hezitálását túl hosszúnak tartva.- A kapitányom mentálmágiát alkalmazott vér helyett, egy hegtetoválással biztosítva a kapcsolat stabilitását akár nagyobb távolságra is. Mi nem ezt a szót használjuk, de ismerem a jelenséget, amiről beszélsz. És a Fúria is ismeri a módszert.

[Csúfság – Gnomisztikus kalandok – Sürgős munka]

A beszélgetésük óta tartó megfigyelései, saját magát is beleértve, nagyjából igazolták a sejtéseit. Fejben elrendezi a hibás következtetéseit és Krasznáról szerzett megállapításait. Az érzés, hogy hasonlítanak valamelyest, bár teljesen különbözőek, migrénes kognitív disszonenciát kavar fel Oswaltban.
- Egyetértek. – Hagyja a Fúriára Auróra témáját.

~ Az Ő szerepe még távolabb van talán. ~

A jutalom témájára ismét a hétköznapi mosolygós gnóm emeli fel a mutatóujját és ingatja ide és oda.
- Szeretnék igazi örömet látni az arcodon! Nem pedig ezt a gyilkos tekintetet állandóan. És amúgy is. Ez a munka, mivel nem jelent örömet, nem fog olyat varázsolni az arcodra. A poklokra is! Azt még lehet, én se tudnék! – Nevet fel a saját viccén. - Én nem felejtem el azt, aki a számomra becsülettel megdolgozik az agyamból kipattant terveimért. –

Bár láthatóan nincs nagy hatással Kraszna nézeteire és a beszélgetés tényleg elhúzódott, Oswalt belekezd a beszélgetés lezárásába. A közönyös megjegyzéssel nem foglalkozik.

- Szabad kezet kapsz tőlem, de figyelni fogok. Képeket fogok az elmédbe küldeni, amikor szükséged lesz rá. A könyvemben leírtak tényleg tanácsok, ha jobbat tudsz, úgyis megteszed. A lebénításod csak egy ízelítő volt a sok más dologból, amikre képes vagyok a véred miatt. Ez nem csak rosszat jelent. Első célpont a kulcs, a második a rúnaterem és a korona, a harmadik a kijutás. Az utóbbi a legegyszerűbb, de persze csak akkor, ha nem kell sokszor beavatkoznom. Erőm fogytán a harmadik lépés érthetően lehet komplikáltabb. Nyilván ez egy vázlatos terv és sok a hiányzó pont. A kúria istállójában hagytam neked térképeket. Tanulmányozd őket, jelölve vannak a könyvemben jelzett utak, őrposztok és minden, amit megtudtam. A palota belsejéről külön jelöltem az általam ismert rejtekajtókat és más veszélyeket. Nem fárasztalak utasításokkal. –

Befejezte. Ám látszik, hogy van egy kérdése, ami kikívánkozik belőle.

- Mond csak, jól sejtem, hogy nem ismerős neked az a szó, hogy transceps? Nem túl régen, egy tanárom tanított az Óidőkről és az egyik története ihletett erre most itt. A szó egy elit fejvadász alakulatot segítő, irányító mágust jelent. Érdekelne, hogy a jelenben él-e még hasonló gyakorlat. Ha nem a te klánodban, akkor másikban. –

Tudja, hogy Krasznának az utolsó részhez nincs igazán türelme, ezért meglepő lenne, ha nem csak egy nem lenne a válasz. Ettől függetlenül a gnóm elmondta, amit kellett, és ha Kraszna nemmel, vagy hosszas rideg és unott csipkelődéssel válaszol a kérdésére, akkor tükör azonnal visszaváltozik a Szirén oldalán belefojtva a férfiba a kellemetlen megjegyzést. Oswalt tükre viszont látószöget vált. A kép a gyilkos szemein át mutatja a valóságot. Oswalt pedig készülődni kezd.

[Szellem - Gnomisztikus kalandok - Sürgős munka]

- Túl sokat beszélsz Auroráról és túlbecsülöd a jelentőségét az életemben és a szememben, már te vagy az elmúlt héten a második, aki így tesz - állapítja meg egy kissé összehúzva ciánkék szemeit, de ez könnyen betudatható annak is, hogy időközben bekente a sebeit a kenőccsel és a mozgást nem kedveli megharapott válla és karja, bár elviseli a fájdalmukat. Gondosan tekeri vissza a kötéseket a helyükre, addig sem bámulva a gnómot a padlás sötétjébe szűrődő kevés holdfénytől fénylő, természetellenes kékekkel.

Csak hümment, nem javítja ki, hogy a leprásokat utána küldték és nem ő támadta meg velük a kúria lakóit, sejti, az elmúlt évek minden baljós eseménye amiben felmerült a neve óhatatlanul összefonódott a személyével, és mert a keze amúgy sem tiszta, kár volna mosakodnia. Minél kevesebbet tud a gnóm valójában róla, annál kevésbé veszélyes rá ez a kellemetlen kötelék, amibe került általa.

- És mi az? -kérdezi a jutalom hallatán, visszahúzva az ingét az újra felhelyezett kötésekre, kényelmes ülésbe telepedve a tükör előtt, átható tekintetét most már egyenesen a tükörből beszélő kis alakra szegezve, még akkor is, amikor kicsit elfordítva a fejét a háta mögé fülel a Szirén főteréből felhangzó zajongásra, ám annak ártalmatlan mivolta nem érdemel több figyelmet.

- Háromszoros hurrá a gnómnak, aki szerint pusztuljon nyugodtan aki nem fogott asszonyt és nem nemzett gyereket, éljenek a családosok, térj a tárgyra - noszogatja csendes közönnyel az őrök sorsa iránt és kimerítve a fegyvertémát is.

[Csúfság – Gnomisztikus kalandok – Sürgős munka]

Partnere megviselt, sérült, ellenben nem törődik a láncal, amit ő rakott rá. Megszokta, hogy lenézik, és nem veszik komolyan. Megszokta, hogy háttérbe tolják és elfelejtik. Nála nem ez a helyzet. Talán először nézik egymást azonos szintről. Szó szerint és szimbolikusan is. A férfi nem ismer el vereséget, nem adja fel és nem áll le. Nem egy tőr, amihez kell egy kéz, hogy irányítsa. Oswaltnak ügyesebbnek kell lennie.
- Szükségem van rád, ahogy szükségem van a kúrialakókra, vagy a sarki pékre. Nem érdekel a motivációd. Azért viselsz ekkora pórázt, mert Auróra és a te kapcsolatod speciális, és szükségem van az ő és én köztem lévő bizalomra. Naivság részedről, ha azt hiszed, nem jársz jól. –
Szavait évtizedek csiszolta üres mosoly mögé rejtett, ridegséggel szavalja.
- Minden munkához, pont azt teszem meg, ami elég a sikerhez. Beosztom az erőmet. A botom sem viszem mindenhova, ahova nem szükséges. Te is csak azt kapod, ami számodra elég. Kudarcom esetére minek vadásszalak le? – Mosolya lehull, tekintete csalódással telik meg és a fejét rázza. – Fenyegetni téged értelmetlen, de miből gondolod, hogy más nem tud neked ártani? Bevallom, egy kicsit többre tartottalak. A halál számodra nem jelent igazán semmit és elvenni sincs mit tőled. Egyedül Auróra az a személy számodra aki a magad torz módján jelent valamit. Számomra ezért a megölésed nem érdekes és ha az egész városi gárdát küldeném utánad csak kivágnád magad és értem jönnél, mint annó a leprásokkal te tetted velünk. Kevés az a dolog, amit te félsz elveszíteni, de azt hiszem, én sejtem mi az. -
Csalódott tekintetét lassan ismét egy halovány mosoly váltja.

- És azt hiszem, én tudok olyan jutalmat számodra, ami érdekelne. Bellion balsorsa eléggé megrendítette Aurórát…

Nem vár árulkodó reakciót, sőt. Valószínű, hogy blöffnek tartja a gnóm szavait. Meglátjuk…

Miután ellátta sebeit, Oswalt mosolyog, ahogy a ládában maradnak a mérgek. Tud már annyit Krasznáról, hogy miért öl. Pont ezért emelte ki, hogy ne tegye. Nem azt akarja a gnóm, hogy kényszerből ne öljön. Azért mert Ő azt parancsolta. Nem. Azt szeretné, hogy saját magától mondjon le arról, amit szeret. Hogy Kraszna adja önként Oswaltnak ezt.
- Úgy dolgozol, ahogy el tudod érni a célt. Ha vért ontasz, engem hidegen hagy. Tetteidért rád szállnak következmények. Ez nem egy romos kúria, holmi iszogatós estén. Értem, hogy nem érdekelnek a következmények és én már intézkedtem, hogy a családos őrök zöme ne az unalmas munkahelyén legyen úgy két hétig. Képzeld! Edricet és Uldwint előléptették és most már nem kell nekik odakinn fagyoskodniuk! Sőt! Még esténként haza is mehetnek a családjukhoz. Milyen szerencsések! -
A férfi tekintetét fürkészi. Talán megérti végre a Fúria meddig is megy el a kis fickó. Nincs tekintélye, mint egy klánvezérnek, de nincs is rá szüksége. A saját érdekeiért talán fel se lehet fogni, mikre képes.

Amikor a fegyverre kerül a sor, örömmel hallgatja a kritikát.
- Ha beválik, úgy készítem el neki, ahogy mondtad. Ha ezt elfogadod, a tied. A személyre szabáshoz a személyre is szükség van, akire szabni kell. A kezedben levő csak a prototípus. A méreg tartájai miatt vastagabb a markolat. Ha szűkítem, változik a kipréseléshez szükséges rugóerő. Valahol kompromisszumot kellett kötni… - Fejtegeti a saját tapasztalatait a jóleső elismerés hatására.

[Szellem - Gnomisztikus kalandok - Sürgős munka]

Sápadt ujjait végighúzza a tükrön, a kereten előbb, aztán az üvegén, szórakozottan szusszan, a port elmaszatolva a betűkkel, bemocskolja magát, illik ebbe a környezetbe, ellenben Oswalttal, aki rögvest megjelenik a hívásra. Elgondolkodtatja. Túlságosan figyel a kis lény, túlságosan éber, pontos, ez nem lehet véletlen.

- Ez a munka a szabadulásom ára, nem tettél motiválttá benne, hogy elvégezzem, csak azért teszem, mert kiengedtél. A fizetséged, engem nem kecsegtet semmi mással, mint nehézséggel, így a magánakcióim prioritást élveznek, csúfság - lomhán beszél, csendesen, szárazon, de tagadhatatlan bőbeszédűséggel, mert szót válthat valakivel, aki talán meg is érti amit mond. Horkantva nevet fel a közös kudarc hallatán. - Miért, levadászol? Nagy újdonság lesz. Ne fenyegess, mert nincs rám hatással, csúfság, ha több odafigyelést kívánsz tőlem, tegyél érdekeltté, egyelőre csak a dolgomba ütötted az orrodat és belezsaroltál ebbe a rablásba. A tied a kezem, de a lelkesedésem nem - ciánkék szemeinek közönyét látva könnyen kétségessé válhat, hogy egyáltalán van-e benne olyan, de a váratlanul megjelent ládára odafordul a figyelme és rögtön felnyitja, nem kérdezve, hogy szabad-e, feltételezi, hogy azért kapta. Óvatosan húzza végig az ujjait a dolgokon amíg a gnóm beszél, a sebkezeléshez való dolgokat rögtön előveszi, előbb az alkarjáról bontja le a kötést. Láthatóan szépen megvarrták a kutyaharapást, legalább kétszer, de túl lassan gyógyul.

- Nincs szükségem mérgekre, általában átszúrom a légcsövet és elvágom a hangszálakat, nagyon pontosan dolgozom, a csendességük garantált. Örökre. Jó lenne, ha tisztáznánk pontosan mit akarsz, hogyan dolgozzak, mert ha nem akarod, hogy öljek szinte mindent kizársz, amiben jó vagyok - és amit élvez, de az elégedetlenkedése csak egy kis alhang, mert valójában nem érez méltatlankodást, mert a parancs az parancs.

Otthonos közeg. Rég nem érzett már ilyesmi és ez ad egyfajta biztonságérzetet, amire még az ő csonka lelkének is szüksége van, de mielőtt elmerülne a mélázásban az ujján kipróbálja a tőr egyensúlyát, feldobja, elkapja, kinyitja a tégely helyét, be is illeszti az egyiket, de a gombot nem nyomkodja.

- Egész jó munka ahhoz képest, hogy nem kalamoni, de Aurora keze kisebb, a fogása itt gyengébb, neki keskenyebb markolat kell- mélázva szorít rá, méri a hosszát a combjához, pontosan tudva a vele szinte egyforma magas nő hol szereti leginkább hordani a fegyvereit. - Tudja használni ezt is, de hogyha tökéleteset akarsz, kis csúfság, rövidebb kell neki, mert a hüvelykujja is rövidebb - a szájához érinti a penge élét, ráfújva puhán megszemléli hogyan párásodik, látja-e rajta sérülések, rovátkák, rúnák vésett jelét.- Tehetséges kovács vagy varázsló létedre.

[Csúfság - Gnomisztikus kalandok – Sürgős munka]

Az esemény óta újult lendülettel dolgozik. Auróra ajándéka tökéletes a feladatához, a nyersanyagok pedig csak az ihletre vártak. Műhelyében két tárgy készül szorgos kezei közt. A vöröslunír lánc még az óhaza éke, a medált rég elfeledte, remek alkalom egy újat alkotni neki. A gyönyörűen csiszolt rubin játszópajtása vérével a sorára vár, mert először egy Fürkészre van szüksége. Az újdonsült tudását először a különleges eszközön akarja kipróbálni. Nincs ideje rika fémből, hosszas munkával remeket csinálni, így egy piacon lelt tükör fa kerete lett a kényszerű választás. A régi, hiányos foncsorú tükröt a könyv és jegyzethalomra hányva az lecsúszva törik apró darabkákra. Oswaltot ez nem zavarja. Mielőtt a vér megalvad, készen kell lennie. Tudja, hogy nincs esélye új adagot kérni...

A tükör nem tetszik neki. Fintorogva nézi az elkészült művet. A fa keretbe vésett ősi rúnák és a három drágakő bolhapiaci giccsnek tűnhet. Idő szűkében sajnos kénytelen ezzel beérni. A varázskörökben heverő holmikra most a hatalmának minden morzsájára szükség van. A műhelye magányában a rá váró varázskörbe ül be és transzba mélyedve az újonnan tanult igéket kezdi mormolni halkan.

Mágikus ereje fogytával emeli fel tekintetét. Az egyik kész. Az ősi tudás birtokában széles mosollyal emeli fel a kész giccses keretet. Kiürült elméje érzékeli a tárgy birtokolta hatalmat. A benne foglalt Lapis Lazuli a tudat kapocsa, a füstkvarc a célpont behatárolásának a felelőse, a Jade az érzékelés fókusza. Elméjének jelére a keretbe plántált vér lepi el a keretet és a vértükör először formát ölt. Kizsigerelt elméje ellenére is mosolyog.
- Kahréban ezért fejemet vennék… Mondjuk itt nem csak ezért…- Rántja meg a vállát.
Erőt kell gyűjtenie, még egy fontos feladat vár rá. A rituálé neheze kész, a vértükrön át kiszemeltje szemeivel kémlel. Csak remélni tudja, hogy jól időzít. A transz kellemes öleléssel fogadja fáradt elméjét, hogy erejét ismét kifacsart tudatába fogadja.

Felnyíló szemei a tükör képére pillantva rémülettel tölti el. Az ispotály sziluettje kellemetlen meglepetés. Azonnal felkapja az amulettet és belekezd a felruházásba. Gyorsabb a Fúria mint képzelte. Hiába fáradt az elméje, az újabb koncentráció a majd egy évszázados rutinnak hála semmiség számára. Csak tíz perc kell neki.

A felruházás litániája végeztével mindkét műve elkészült, de nem ér rá megcsodálni. Kraszna tekintetén át Meira rémült tekintete néz vissza rá. Felkapja az amulettet és talán még nem késett el. Ha valamit elrontott, az most kiderül. Az amulett a gondolati parancsára felragyog, a tükörben a kéz megdermed és a nő kiszabadul. Az őt átkozó szavak most nem érdeklik. Kacagva, kimerülten dől hátra a hideg kövön.


A következő két éjszakát Célpontja figyelésével tölti. A kúria konyhája régi ismerőse, de Auróra új arcát fájdalom csúfítja. A kihallgatott beszélgetést szomorúan hallgatja, ez elég teszt az új munkájának. Belliont nem igazán ismerte, de barátja fájdalmát nem igazán tudja enyhíteni. A neki szánt ajándékot viszont illene már átadnia.

NEM ÉRDEKEL HA A FEJEMBEN VAGY
ÉNEKELNI
TILOS

Vérrel írt üzenet a Szirén padlásának porában. Kraszna üzenete mosolyra fakassza.
~ Eddig minden a terv szerint halad~
Az összekészített láda tetejét mire lecsukja, a vértükör mágiája Oswaltra fókuszál. A Fúria képe a gnóm vigyorgó arcára változik.
- Nem húztad túl sokáig az időt. Vésd az eszedbe, a magánakcióid a kockázatot jelentenek. Így is sérült vagy, ha hiba csúszik ebbe a tervembe, elveszítem az ékkövet. A kudarcom számodra is kudarcot jelent, ezt ne feledd! Mindketten közelebb kerültünk egymás világához komám. Évek munkája fekszik abban, hogy rólam csak annyit tudjon a külvilág, amennyit én akarok, a te ittléted számomra csak egy apró kátyú az utamon. –
Intésére a láda Kraszna lába mellett terem egy tompa puffanással.
- Néhány őri egyenruha, gyógykenőcs és más hasznos dolog a sebeidre. A lezárt tégelyekben gyors álmot hozó mérget találsz, a tőrt pedig magam készítettem. Aurórának szántam, de ez remek alkalom lesz letesztelni. A mérget tartalmazó tégelyek a markolatba illeszthetők és egy rugós mechanika egy gombnyomásra bevonja a speciálisan kiképzett pengét a méreggel. Hasonlóan a kobramaráshoz, döféskor gombnyomásra az áldozatba fecskendezi a mérget. –

Magyarázata végeztével a mosoly még mindig ott pöffeszkedik a gnóm arcán. A kalamoni gyilkos számára nyilvánvaló, hogy a kis fickó precíz és alapos. Talán most áll legközelebb ahhoz, amire nevelték. Parancsra cselekedve tenni a dolgát. Akármilyen furcsának is hat mindez, a gnóm talán Aurórán kívül az egyetlen, akiben „emberére” akadt.