Welsla Fergeror
2022-06-11 14:12
Titulus:
Apró hölgy a mélyből
Hozzászólások száma:
3
Regisztráció ideje:
2022-05-27 20:44:49
A leány és a nyílpuska
- avagy hogyan lesz a porcelánbabából orvlövész
I. rész
*Kora reggel felkelt Welsla és az ügyes-bajos dolgai elvégzése után, a cselédszállás melletti udvaron elkezdett rendezkedni. Céltáblákat állított több helyre is, különböző távolságokban. Ennek a célja az volt, hogy a kissé félénk Zayanaból egy ügyes távolsági harcost faragjon. Egy közös beszélgetés kapcsán a lány elszomorodott, hogy ő nem lenne képes harcolni, ha netán bekövetkezne az a feltételezett ostrom. Noha a lány jogosan gondolhatta ezt. Hiszen egy átok miatt a teste porcelánból volt, amit ugyan gnómunk alkímiával és némi bronzzal megerősített, ettől függetlenül a közelharc így is veszélyt jelentene rá. De nem csak közelről lehet ám harcolni. A számszeríj kiváló fegyver egy olyannak, aki kellően távol van, ráadásul a lehet leggyorsabban, kell rá kiképezni. A hagyományos íj megtanulása lényegesen több idő, és egy merev porcelántesttel nem is lehet kivitelezni, viszont a nyílpuskán lévő ravasz meghúzásához, nem kell hajlékony edzett test. Az első alkalomkor a helyes alapállást mutatta meg neki Welsla, majd a fegyver felajzását, újratöltését. Továbbá lőtt is Zayana céltáblára, változó eredményekkel. Egy teljesen kezdőhöz képest nem volt rossz. Mondhatni a lány készsége e dologban teljesen átlagos, nem tehetséges, de nem is kétbalkezes.
Délután megérkezett a lány az edzőtérre, ahol már minden be volt készítve. Mivel ismétlés a tudás anyja, ezért újból átvették töviről-hegyire az alapokat. De most részletesebben, mint az első alkalomkor.*
- Zayana először is kezdjük az alapoknál. Először állócélpontokkal kell gyakorolnod. Három alapdologra kell lövés előtt odafigyelni:
1. Állás. 2. Tartás. 3. Célzás. Kezdjük is az elsővel, az állással:
A megfelelő testhelyzet felvétele függ az íjász testi adottságaitól. Alapvetően biztonságos, egyensúlyi helyzetre törekszünk, melyben minél kevesebb a tartáshoz szükséges törzsből jövő izommunka. Az egyensúlyt egyszerű módon lehet tesztelni: asztal peremén megnézzük, hol van az íj súlypontja. -*le is tette a fegyvert az asztalra, ezzel prezentálva a lánynak a magyarázatot* - Általában ez szokta jelenteni a kiindulópontot az alátámasztáshoz, melyet a bal kéz végez. Nagyon elől lévő súlypontnál lassú, bár helyenként nagy sebességgel elinduló nyolcasok jelentkeznek a célzásban. A lövész ilyenkor arra panaszkodik, hogy nem áll meg az íja. Mielőtt a lövő és fegyvere közös súlypontját kialakítjuk, a fegyveren kell az optimális egyensúlyt megtalálni. Ez általában a sátorvastól előre terjedő 10-20 cm. Eléggé egyéni. Függ a fegyver összsúlyától, a lövő fizikai állapotától, a számszeríj szerkezeti adottságaitól. Fizikai állapotról nálad nem beszélhetünk, nem vagy egyelőre hús-vér lény, így fáradni sem fogsz. Az állás akkor jó, ha a fegyvert felvéve a bal kéz támasztásával, a jobb kezet elengedve egyensúlyi helyzetében az íj megmarad, és ez kényelmes a lövésznek, nem okoz sehol erősebb feszülést vagy fájdalmat, valamint a vízszintező is egyenesen áll. Itt is fontos a láberő, hiszen a szelesebb időjárási körülmények között jóval több izommunkát kell végezni az egyensúly megtartásához, illetve visszanyeréséhez. A billegés jócskán rontja a lövéseket. -*magyarázta, majd arra utasította a lányt, hogy másszon fel két cölöpre, majdnem két méteres magasak voltak a cölöpök, körülötte a vastag réteg szalma, rajta pokrócok, hogy ha netán a lány leesne, ne repedjen sehol. Így kellett neki lőnie folyamatosan, Welsla tölte újra fegyvert. Zayana feladata az volt, hogy megőrizze az egyensúlyát akkor is, ha a fegyver elsütésekor hátrarúg. Itt nem a célzáson volt a lényeg. Órákon keresztül gyakorolták ezt, mindössze három alkalomkor esett le a lány. Mikor már egészen stabilan meg tudta tartani magát, akkor következett a tartás. *
– Rendben jöhet a második pont, a Tartás. A tartásunk mindig egyenes. A test súlya a két lábon egyenletesen oszlik el, ez a kétlábas beállás vagy a bal lábon terhelődik jobban, ez az egylábas beállás. A térdek nem feszülnek, hanem picit rugóznak. A csípő balra előretolt, a törzs hátra kismértékben döntött. A bal kéz általában alul a tuson fog. A jobb kéz átmarkolja a hátsó részt, de az elsütő ujj a ravasznál szabadon mozog. Az elsütés pillanatában semmi más testrész nem mozdulhat. A fejtartás egyenes, álltartóra hajlik. Lehet arccal csak támasztani vagy szorítani. – *eközben Zayana is próbálta magát beállítani az elmondottak alapján a megfelelő pozícióba. Nem volt már annyira nehéz ez, hiszen korábban már csinálta ezt. Így mikor intett neki, hogy minden rendben, akkor folytatta ismét a mondandóját.*- Végül pedig jöjjön a célzás. A célzás akkor jó, ha a beállás után a fegyver a céltáblára mutat, és nem kell feszegetni, ami különben szigorúan tilos. Amikor becéloztad a célpontodat, a ravasz elsütése előtt, tartsd magadba a levegőt. Mikor magadban tartod a levegőt, ilyenkor egy másodperc erejéig minden végtagot megfeszül és megszűnnek azok az apró, de ugyanakkor nagyon zavaró kézremegések. Bár mivel te nem lélegzel így könnyebb dolgod lesz. A lényeg maradj mozdulatlan az elsütés pillanatában. Egyelőre ezek lennének az alapok. Innentől kezdve pedig gyakorolnod kell. –* fejezte be az elméleti okítást Welsla, majd el is kezdődött a valódi céllövészet. Változatos távolságokban voltak elhelyezve céltáblák. Mindegyik meg volt festve. A külső gyűrű kék színnel, eggyel beljebb sárgával, a közepe pedig pirossal. A távolságok, 10, 15, 20, 25, 50 méter volt. Zayana el is kezdte a gyakorlást, először 10 méterről próbált célba lőni. Kezdetben voltak sikertelen találatok, volt hogy a tábla mellé, fölé vagy alá lőtt. De ahogy teltek a napok, a sok gyakorlásnak köszönhetően elég pontosan tudott lőni 20 méterre. A piros színnel festett középső zónát is egyre gyakrabban találta el. A fegyver felajzása is egyre rutinosabban ment neki, egyre gyorsabban. Ezt amúgy gyakorolták külön is időre, egy apró homokóra segítségével. Kemény két hetes képzés után, a kis hölgy már sokkal rutinosabban kezelte a fegyvert és alapállásból, álló célpontra már egészen pontosan tudott lőni, és elfogadható volt a sebessége, ami az újratöltést illeti. Azonban más módokon is meg kellett tanulnia lőni, féltérdre ereszkedő helyzetből, és hason fekve is. A féltérdes helyzet ment neki nehezen, mert ilyenkor más az egyensúly, más a test stabilitása. Hason fekve könnyebb volt célozni, de ilyenkor a fegyver visszarúghat akkorát, arcon csapja a tus a lövészt. Itt a fegyver megtartása volt inkább kihívás. Welsla elmagyarázta neki a lövési szögeket, a szélirányokat. Szintén napokig ment ez a fajta képzés. Lassacskán, fokozatosan egyre jobban ment a lánynak. *
- Szituációs lövészet lesz. Látod a szalmabábúkat elszórtan ugye? Egy lent a földön a szalmabála mellett, egy a műhely tetején, a harmadik a tyúkól mellett, a negyedik a cselédszállás bejárati ajtaja előtt. A feladatod, a következő. Annál a fa mögött fogsz lenni takarásban. Onnan indulsz. Felajzod a fegyvert, majd odalopakodsz a hordó mögé, a hordó mögül féltérdes állásból lelövöd a műhely tetején lévő bábút. Utána arra a földkupacra, dombocskára felmész, a bokor mögött lehasalsz és hasaló pozícióból a szalmabála mellettit, szeded le. Ezután felmászol te a műhely tetejére, és állásból a kémény takarásában lelövöd a tyúkól melletti bábút, végül pedig a farakás mögül féltérdes helyzetből a bejárati ajtó előttit szeded le. Minél gyorsabban! - *adta ki az utasítást. Szegény Zayanának kellett aztán rohangálnia, jobbra-balra, fel és alá. Végig vitte a feladatokat, de kezdetben hol nem találta el a bábúkat, elkapkodta az újratöltést, vagy nem kellően figyelt arra, hogy az újratöltés teljes takarásból történjen, vagy csak egyszerűen túl lassú volt. Ez a feladatot sokszor kellett ismételnie. De idővel jól ment. Welsla a feladatot fokozatosan nehezítette, egy-két szalmabábúnak, volt deszkákból eszkábált ”pajzsa” is, így Zayanának szigorúan a fejüket kellett eltalálnia. Volt, hogy a magas fűben hason csúszva kellett eljutnia az egyik lőállásig és onnan lőnie. Olyan is volt, hogy létrán kellett feljutnia egy magasabb pontra és onnan egy lentebbi célpontot kiiktatni. Természetesen tudta azt is, hogy York a félelf erdőjáró vadász, álcázásra, lopakodásra, terepismeretre és rejtőzködésre is képzi a leányzót, ezzel párhuzamosan. Szintén megannyi nap után, a különféle szituációs feladatok egyre jobban mentek. Bizonyos részek, újra el lettek ismételgetve. Még nem volt kész, de már erősen alakult a lány. De volt további nehezítés is. Két bábú egymás mellett, vagy szorosan közel egymáshoz. Egyik a túsz/barát, a másik az ellenség. Itt különösen pontosan kellett lőni. Itt több volt a hiba, lassabban is ment a fejlődés, még többet kellett gyakorolni. Ez a feladat kicsit idegőrlőbb volt a lánynak. Ennél a résznél több pihenőnapot kellett beiktatni, mert mentálisan is fárasztóbb volt. Zayana azonban, ha nem is túl gyorsan, de fokozatosan fejlődik. Gnómunk alapvetően elégedett volt. Ám még mindig sok a tanulnivaló a lánynak.*