Viziváros

Evraani - A tolvajok hercegnője (Utolsó felvonás új cím alatt)

Egyik kezével a patkányt becézgeti, másikkal a tatyó tartalmát molyolgatja. Felderül az ábrázata, és ellágyult tekintettel pillant... na nem a nőre, hanem a finomságokra, amiket hozott. Elsőként, mivel nagyon szomjas, és a gyomrot fel kell készíteni az ételre, aperitifként a töményebb italból húz le egy jókora kortyot. Azután a narancsot veszi kézbe, szagolgatja, szemeit is lehunyja. Majd ki is nyitja, mert bizony a lány annyira tehetséges, hogy nem lehet egy pillanatra semmagára hagyni. Hát még ha tudná, mik jártak a fejében, hogyan fogja használni a jelet. Lehet minden tudását átadná azonnal. Bár így sem fog már a klánjába visszatérni, ezzel tisztában van. Csak üldöztetésre nem számít, de az egy másik történet, most Raanié a főszerep.
Szemét a lányon tartja. Soha senkinek nem adta még át a tudását, igaz, soha nem is kérte senki. Nagyon kíváncsi valamire, amit majd még meg akar tőle tudni. Később majd fel is teszi neki a kérdést.

- Próbáld meg a fejedből a jobb kezedbe irányítani az erődet. Az az adó kezed. Ne legyél önző, csak tedd bele, amid van, és engedd el! - ösztönzi tanítással, ha már a patkánnyal nem lehet. Fel is áll, miközben a narancsot gerezdjeire szedi, közelebb lépdel, lássa is, mit csinál a lány.
- Te nő vagy, sokkal jobban ráérzel a dolgok lényegére. Használd az intuícióidat! A fejedből indul, a szívedben lévő érzések kimutatnak, a karjaid, kezeid pedig a szíved meghosszabbításai. Szeretet meg a többi ilyen dolog. Ürítsd ki az elméd, csak az intelligencia maradjon! Ne hagyd, hogy más befolyásoljon! A szád pedig... - elvigyorogja magát, és bekap egy narancs gerezdet, s fordít neki hátat menet közben. - Nos, a szád az enni van. - a falhoz megy vissza hagyja még a lányt gyakorolni. Előveszi a zsákból a másik két cuki kis patkányt is, amelyből az egyik kisebb kölyök kutya méretű.

- Jól van kislány! Hamarabb kész vagy állítólag, mint ahogy ezek a ... Hogy is nevezted? Á, megvan! Cuki! Igen. Ezek a cuki kis pajtásaid hamarosan felébrednek. Hirtelen azt sem fogják tudni, hol vannak, és miért. A patkány okos állat. Rendkívül intelligensek. De ha sarokba szorítva érzik magukat, az éles kis fogacskáik csúnya marcangolást képesek végrehajtani. Arról már ne is beszéljünk,hogy mindenféle kórságot terjesztenek állítólag. Nem tudom, nekem még sosem lett bajom tőlük, pedig ettem már jóféle patkányperkeltet tejfellel. - aztán jóízűen felnevet.
A patkányok szép sorjában mocorogni kezdenek, Abdon még vár egy keveset, hogy egészen feléledjenek, majd a két kisebbet egyszerre ragadja meg, és egymás után repíti a lány felé. Azok kinyílt szemekkel tehetetlenül száguldanak a feltételezett becsapódási pontjuk felé, azaz Raani testének, fejének. A harmadiknak, a legnagyobbnak, a farkát kapja el, még jól meg is pörgeti, s csak ezután ereszti el. Majd csípőre tett kézzel figyeli, mi fog történni.

Miután Evraani megoldotta az utolsó feladatot is, Abdon, arcán a lemoshatatlan kaján vigyorral a lány elé lép, de ott elkomolyodik, és ha eddig nem derült volna ki a lány számára, a szemébe pillantva rájöhet, egy éles eszű, tapasztalt, rutinos, sokat megjárt ember volt a tanára erre a rövidke időre .
- Amit akartál megkaptad. Bízom benne, hogy nem felejted el, amit ígértél! A kenőcs, amit hoztál, enyhítette a fájdalmamat, nem fertőződött el. Keress nekem valakit, aki helyrehozza a pofimat! Megígérem neked, utánad megyek, és pokollá teszem az életedet, ha átvágod Abdon bácsit! - azzal a tatyót, amit Evraani hozott, felkapja, int egyet a lány felé, s eltűnik a romos, lepusztult kunyhók közt a sötétben.

Tolvajok fejedelme - Abdon

A füttyentésre odakapja a fejét, végre kezdődhet az utolsó óra, aztán sose kell látnia többet ezt a kellemetlen alakot, legalábbis ez az elképzelés. A nyitó kérdésre csak kedvetlenül sóhajt egyet, ez épp elég válasz. A csomagot a benne lévő törékeny üvegek miatt óvatosan leteszi, aztán teljes figyelmét a tanárra irányítja. A nagy mesedélután közben már azon is jár az esze, mihez kezdjen ezzel a jellel, de a sok ötlet közül a kőre vésett megoldás nyer, mert telekinézissel bármikor irányt és reptetési tempót válthat, így gyerekjáték hozzáérinteni egy akár gyakorlott harcoshoz is.
Miután minden elhangzott, már ugrik is fejest az új feladat elvégzésébe.
- Ha ösztönözni akarsz, annál a patkánynál többre lesz szükség, aludtam már nagyobb és ocsmányabb egyedek közt. Az ott egész cuki.
A mondat végén kicsit el is neveti magát, de vissza a tananyaghoz. Annyira belemerül a rúnaírásba és a mágia valamiféle beleadásába, hogy időérzékét el is veszíti. Munka közben egy elég érdekes gondolatmenet is átsuhan az agyán. Más mágusok, akik tanították, már a vad tűzmágiája miatt elzavarták, Abdont meg is égette, mégis foglalkozik vele. Nem kicsit para és néha fárasztó is, mégis el kell ismerni, tanárnak elmegy, de ennyi pont elég lesz belőle.
Mire lejár az idő, ha nem is a legmagabiztosabban, de már majdnem állítani merné, hogy valamelyest elsajátította a rúnát, úgyhogy ideje élesben is kipróbálni. Csak abból sejti, hogy valami mágia került az általa alkotott jelbe, hogy azt befejezve kicsit megszédült. Ilyesmit csak akkor szokott érezni, ha egy kicsit nehezebb tárgyat próbál meg mozgatni, mint amekkorát magabiztosan tud is. Ezt jó jelnek ítéli, úgyhogy jöhet is a próba.
- Na, akkor lássuk!

Tolvajok fejedelme - Abdon


Abdon éjszakája nyugodt volt, noha már gyanút keltett eltűnése az utcákról. Maga ugyan be nem vallaná, de a lány tanítgatása némiképp visszaadta önértékelését. Már teljesen lemondott arról, hogy emberhez - mégha tolvaj is - méltón éljen. El is határozta, újra ő lesz a legjobb a szakmában, hírnevét visszaszerzi.

Az utolsó trükk, amit át akar adni, az már igazán erős kis mágia. Rúna mágia. Kellően felkészült rá, úgy véli, képes is lesz rá, hogy megtanítsa.
Másnap este megújult kedvvel és elannal indul neki a városrésznek, ahol Evraanival van találkozója. Messziről kiszúrja a lányt. Mikor odaér, hangosan füttyent egyet.

- Ejha kislány, a kedvemért csípted így ki magad? - égett arcán bárgyú, elbűvölt mosoly, fogatlan vigyora még gyatrábbá teszi kinézetét. Raani azonban már némileg sejti, a gyötört külső alatt ravasz tudás is lapul.
- Na lássuk, mit hoztál Abdon bácsinak! Kicsit már tintáztam, kéne valami, ami felszívja. - a lány táskájára pillant, valószínűsíti, neki is van abban pár apróság.
- Jól van! Kezdjük, amiért jöttünk, ne raboljuk egymás idejét tovább a kelleténél. - odainti magához a lányt. Nála is van egy táska, amiből előhúz egy táblát.
- Amit most tanulhatsz, az egy egyszerű, és rugalmas dolog. Rúnajel, amit sokan használnak, de fogalmuk sincs az egészről. De nem is kell tudnod neked sem. Figyelj inkább! Maga a Bénító varázsjel olyasmi, ami mindaddig működik, míg töretlen. - s míg magyaráz, a táblára felvési a jelet, amiről beszél. - Látod, nem is olyan ördöngösség. Egy ilyen talpraesett lánynak ez gyerekjáték lesz. - azután felfordítja a tenyerét, s megmutatja a beletetovált rúnajelet.
- Ez a legbiztosabb módja. Mindig nálam van, és nem vesztegetem vele az időt. Igaz, van az úgy, hogy hasznos, ha előre felvésed, de az bizonytalan. Vagy hozzáér a célszemély, vagy nem. Amit a kiállításon láttál, az ott az egyik előkészített jel volt. Szerencsém volt, mert bejött. A másik...- felemeli a tenyerét a lány felé mutatja ismét.
- Mint láthatod, jobb biztosra menni. De nem mindig lehet megközelíteni az áldozatot. Érdemes figyelni a szokásaikat is. Az emberek automatikusan tudnak létezni a megszokásaik rabjai. Ha megismered a szokásait, megismered a szokott mozdulataikat, a helyeket, amiket gyakran megérintenek. Spekulálhatsz is, irányíthatsz is.
Maga a rajzolás is eléggé hosszadalmas, ez nem olyasmi, amit rögtönözni tudsz. Viszont ha már elkészült, tartós. Nem kell minden alkalommal újra rajzolnod. Most kérdezhetnéd, hogy tud a jel rajtam lenni, anélkül, hogy lebénítana. Ezt neveztem rugalmasságnak. Nem fog ártani nekem, mert azért van rajtam, hogy így védve is legyek. Ehhez azért kell egy bizonyos szint, neked nem javaslom. Ki tudja? Lehet lebénít, és úgy maradsz! - vigyorogja el magát, majd Raani vállára csap jókedvűen.
- Ugyan már! Nem kell mindent elhinni. Rajtad is ugyanúgy működik, mint rajtam. Csak légy ura a jelnek. Mert különben csak egy jel, értelem nélkül, mint minden, ha nem értenek hozzá. Ha lebénítod az áldozatodat, az durván három órán át marad bénult állapotban. Kivéve, ha valaki erősebb, mint a mágiád, mert bizony azt ne felejtsem el mondani, ez csak azokra hat, akik mentálisan nem tudják kivédeni. De ha profi leszel benne, nem lesz szinte senki, aki kivédhetné.

A lány kezébe adja a táblát.
- Most pedig gyakorold a jelet, és hívd a mágiádat segítségül, hogy életre keljen a jel. Te adod meg neki, amitől azzá válik, amire szükséged van. Hoztam magammal patkányokat. - nyúl bele ismét a táskájába, és lebénítva vesz elő egy patkányt.
- Ez a dög két órája nyugszik így. Amint mocorogni kezd, a jeled készüljön el, mert rád fogom dobni. - néz vigyorogva Raani arcára.
- Nincs semmiféle tüzeskedés, meg visíkolás, és lapáttal agyoncsapkodás! Csak a jelet használhatod. Van egy órád az elsajátításra. Láss neki! - addig ő a falnak dől, a térdére fekteti a döglöttnek tűnő patkányt, és simogatja, mint valami kis házi kedvencet.

Tolvajok fejedelme - Abdon

A Vízivárosnak nevezett pöcegödröt elhagyva olyan érzése van, mintha újra kiszabadult volna a múlt fogságából. Míg a tanulással és a feladatokkal volt elfoglalva, ügyet sem vetett a helyre, de kifelé menet a sok éves hasonló környékeken töltött idő emlékei rövid idő alatt nagy számban futottak át az agyán, ami eléggé felzaklatta ahhoz, hogy szemében párszor fellángoljon a tűz.
A kúriába tartó hosszú út után egy gyors fürdést követően azonnal nyugovóra tér, hogy reggel indulhasson is vissza a városba.
Akármennyire is szeretett volna már korán elindulni, az alvás nem csak jóra, de hosszúra is sikeredett. Bár nem késik el sehonnan, talált volna magának jó pár elfoglaltságot az oktatásig. ~Na mindegy...~ A szobában körbenézve fel is kapja az éppen legszimpatikusabb új ruháit. Vörös, deréktól függőlegesen vágott, két irányban combközépig lógó felső, hosszú, fekete nadrág, fűzős csizma. Erre még ráveszi a fekete, néhol díszesebbre művelt, vékony bőrpáncélt. Ahova megy, ott nem árt, ha van valami védőfelszerelés az elfen. Egy tőrt még felcsatol az oldalára, felkapja a pénzt és nyugtató cigit tartalmazó hátizsákját, majd nyújtott léptekkel megy is Székvárosba.
A kapun átérve első dolga a beszerző körút. ~Bor, meg valami lédús...~ Biztos, ami biztos, vörös és fehér borból is vesz egy-egy üveggel. Bár úgy érzi, kár egy ilyen alakba a jó bor, kicsit fintorogva, de a felső-közép kategóriás, valamivel drágább fajtákat veszi meg, ha már a perzselés után még hajlandó tanítani neki valamit a mester. Bor pipa, irány a piac, ahol biztos akad valami lédús gyümölcs. Szeme a hosszabb nézelődés során először a narancson akad meg, már csak azért is, mert szereti az élénk színeket, különösen azokat, amik hasonlítanak a lángokéra. El is neveti magát, tetszik neki az ötlet, hogy ilyen színű étellel lepje meg azt, aki miatta egy cseppet megperzselődött, úgyhogy vesz is 5 darabot a maroknyi nagyságú citrusféléből. Ez után is bőven ráér még elindulni a nem túl vidám városrészbe, maradék idejében gyógyítókat és gyógyszerészeket keres, hogy valamelyest az ő segítségükkel jóvátegye véletlen túlkapását. Gyógyítót nem talál, akinek lenne ideje újabb beteg felvételére, de legalább égési sérülések kezelésére való kenőcsből vesz egy pár napra elegendő adagot.
Mielőtt fejest ugrana Vízivárosba, út közben még vesz pár adag szárított sült marha húst és némi dohányárut, mert egy ilyen séta után biztos fel menne benne a pumpa, ha egy rossz szót is kapna az ellátmányra. Amint minden megvan, nincs más hátra, mint előre. A nem épp szép látványt nyújtó utcákon néha meg-megáll egy nagyobb lélegzetvételre, de a kis szüneteken kívül meg sem áll az oktatás helyszínéig. Ahogy lépked, tekintete ide-oda járkál, nehogy valakinek kedve szottyanjon kirabolni vagy akár csak meglepni. A hely hangulata amúgy sem felhőtlen és vidám, a lányból meg legkevésbé ezeket az érzéseket hozza elő, így nem okozna gondot azonnal lángokkal védekeznie. Ideje korán a találkozóhelyre érkezve egy közeli falnak dőlve várja a következő órát.

Tolvajok fejedelme - Abdon

- Mert nekem úgy tartja úri kedvem! - vihog tovább, miközben gyanúsan nézegeti a lányt, amiért semmit nem pakol ki.
- Ezek, kis hölgy, tolvajtrükkök. Mégis, mire akarnád használni, ha nem besurranásra? - hunyja le a szemét. - Ja, azt megtarthatod, jó lehet még valamire. - nyitja fel egészséges szemét.
- Lehetőleg friss legyen minden! A bor lehet régi is.
A hely maga a törvényen kívüliek otthona, ha akarna sem tudna más lenni itt Evraani. Amennyiben jó útra akar térni, már láthatja, ez a közeg nem lesz alkalmas eme elhatározásának a beteljesítésére. Már a szatócs is úgy néz rá, mint a legutolsó kutyagumira az út szélén. Ha nem volnának más forrásai, már rég bezárt volna. De pénzt mosni már ebben az időben is megtanultak az emberek.
Amíg várakozik a lányra, Abdon elképzeli, amint a bolt tulajdonosa megpróbálja elkapni a lányt. Lelki szemei előtt megjelenik, ahogy a nagy darab fickó összeroppantja a lány nyakát lapát kezei közt. Ehhez képes csalódottan kell ráébrednie, a valóság mindig más, mint az édes álmok.
- Jól van. Ügyes vagy. - ismeri el nagy nehezen, hallva is a boltos távoli kiabálását meggyőződik róla, megtörtént a sikeres akció.
- Menj, és pihend ki magad. Holnap naplemente után gyere vissza. Nem bánom, mit hozol, de finom legyen. És lédús. - megkapja a kosár fülét. - Holnap ugyanitt találkozunk. Ha nem leszel itt, úgy veszem vége a tanításnak. - lép párat. - Vagy meghaltál. - ezen felderülve távozik a ködös, mocskos romos falú házak felé. Saját magának is fel kell készülnie a következő napra, de azt be nem vallaná. Legféltettebb trükkjét kell elárulnia. Pont annak, aki így elcsúfította. De a gyógyulás reménye ezt is kicsikarja belőle.

Tolvajok fejedelme - Abdon

- Oh, baszki ne már! 37 év óta először jut eszembe jó útra térni, te meg... Áh... jól van, mindjárt jövök...
Morcosan hunyorogva még pár röpke pillanatra grimaszol, aztán elindul a kirablásra szánt hely felé.
- Az ég világon semmi nincs nálam az elcsent játékon kívül, de arra azt mondtad megtarthatom. ~Seggfej!~
A nagy távozás közben még ezt az utolsó mondatot visszakiabálja, aztán újra rendesen belebújik a szürke köpenybe, még a kendőt is visszateszi az arcára, nem szeretne itt is a törvény rossz oldalára kerülni, vagy ha már mégis, legalább ne ismerjék fel. A boltba érve teljes nyugalommal leemel egy kosárkát, amibe az összes kívánt áruból tesz bőven, majd mint aki tényleg fizetni is készül, úgy megy az eladóhoz. A köpenye alá nyúl, mintha csak érméért nyúlna, de szegény fickó hiába tartja a markát a fizetségért, csak egy hatalmas villanást kap az arcába. Biztos, ami biztos a meglepetésre egy lökéshullámmal is rákontrázna, de kivételesen jól viselkedik és betartja a korábban jól kihangsúlyozott játékszabályokat. Mivel minden másodperc számít, némán, de sebesen szedi a lábait vissza a mesterhez. ~Azt sem mondta, hogy utólag nem mehetek vissza kifizetni a károkat, a francba vele, csak azért is visszafizetem!~ Mikor már elég messze jár a bolttól, csuklyától és a kendőtől megszabadítja a fejét, visszatérve a küldetésből határozottan, de duzzogó és egy icipicit megvető, szúrós pillantással nyújtja át a kért dolgokkal jócskán megrakott kosarat.
- Tessék!... - kis hatásszünet - Ha ma már úgysem dolgozunk, úgy elbaktatok haza, út közben meg elégetem ezt a köpenyt, amúgy sem tetszik a színe...
Szépen megvárja, míg Abdon is elmondja mára búcsúzó szavait, aztán egy apró meghajlás után el is indul.
Holnap én szerzem be a csomagot, de úgy ahogy én akarom és onnan, ahonnan én akarom... Köszönöm a mai útmutatást. Jó éjt mester!