A kúria és a környéke

A három nő és a szép fiú a mélységben

- Azt el kell ismernem, hogy Ön bátor. Szüksége is lesz a bátorságára és a kitartására. Akkor kezdjünk is neki. - *mondta még neki az úrnő utoljára. Majd miután Seda hanyatt feküdt az oltáron, Briza ismeretlen nyelven el kezdett kántálni. Ekkor a teremben lévő összes gyertya lángja megnőtt és hevesen kezdett lobogni. Seda teste hirtelen megfeszült, a nő mozdulni sem bírt, teljesen megmerevedett, minden izma begörcsölt, ami éles fájdalommal is járt. A sötételf úrnő szemei is vörösen felragyogtak, és kántálás közben fokozatosan elmélyült a hangja. Seda fejében a démon őrjöngeni, jajveszékelni kezdett. Briza a kehelybe mártotta az ujját, és Seda vérével egy mágikus szimbólumot rajzolt fel a szoborra, kántálás közben. Eközben a démon foggal-körömmel ragaszkodott ahhoz, hogy bent maradjon a nő testében.*
~ SEDA!!! NE HAGYD MAGAD!!! MINDKETTEN ITT PUSZTULUNK! HARCOLJ ELLENE!!! ~ *ordította a démon dühösen és kétségbeesetten a nő fejében. Mi tagadás Sedának valóban harcolnia kellett ellene, de nem az úrnő ellen, hanem a démon ellen. Mikor Briza újból megismételte a kántálást Seda teste felemelkedett, fekvő helyzetben levitálni kezdett valamint nagyon erősen remegni, sőt inkább rázkódni. A nő a fejében elviselhetetlen fájdalmat érzett, a démon sikolya miatt, valamint úgy érezte, hogy az egész teste lángol. Kis is vörösödött a bőre rendesen, és nagyon hevesen verejtékezett is. A kántálás befejeződött és Seda szájából erősen kénszagú sűrű fekete füst hömpölygött kifelé. A nő élete legfájdalmasabb és legfuldokolóbb hányását élhette át. Ordítva okádta ki a kénes füstöt, ez a "füst" volt a démon teste, ami fel is vette az ártó entitás eredeti formáját. Eközben a nekromanta tőr, erősen rezegve az oltáron, bíbor színű lángokban égett és szintén füstöt bocsátott ki. Ám ahogy az úrnő említette, ez nem lesz sétamenet. Nem is volt az, mert a démon próbált visszamászni a nőbe. Briza egyik keze szintén bíbor lángokba borult és lángoló kézzel ragadta meg a démont és húzta az ellentétes irányba. Az entitás iszonyatosan hangosan fülsiketítően visított, még a falak is beleremegtek. Sedának már az orrából is patakokban folyt a vér, a teste a levegőben lebegve remegett, és hányta ki a kénes füstöt, majd iszapos kátrányszagú fekete ragacsos folyadékot is. Szerencsétlen nőnek, szó szerint mindene égett a fájdalomtól, a fejében mindenféle jó és rossz emlékképek bevillantak, a családtagjairól, a barátjairól, a kúrialakókról és persze Marcusról is // XD//. A nő vérével felrajzolt szimbólum vörös fényben felragyogott, majd annak közebén egy portál nyílt, a portálon belül egy nagy karmazsin és arany színekben izzó lángcsóva lobogott. Briza belökte oda a démont, majd a portál azonnal be is zárult. A tőr hamuvá égett, majd elporladt teljesen. Seda is abbahagyta az okádást, és a teste is visszaesett az oltárra. A nő fehér bőre, most olyan volt mint a főtt homáré, erősen izzadott, és zihált, remegett. Majd kis idő múlva elájult. Briza mély levegőt vett, a rituálé sikeresen befejeződött. A démon teljes mértékben ki lett űzve a nőből, már többé nem mérgezi a testét, lelkét és szellemét. Viszont Seda igencsak ramaty állapotban van. Egy démonűzés komolyan kikészíti az alany testét és lelkét. Briza felkapta a nőt és átvitte egy másik csarnokba.
Eltelt egy erős négy óra, mire Seda magához tért. Erősen fájt a feje, és szinte minden porcikájában erős zsibbadást érzett, nagyon gyengének érezte magát. Viszont tudatánál volt. Egy teljesen másik csarnokban volt. Itt minden szebb volt, hatalmas hófehér kristályok, melyek gyönyörű türkizes színben pompáztak. A csarnok padlózatát is hófehér márvány borította. A levegőt enyhe szantál és tömjén illat lengte körbe, mécsesek sokasága égett itt is. Ő maga pedig teljesen pőrén egy medencében ült, melynek a vize kristálytiszta volt, és fényben ragyogott. Briza a medence szélén ült kissé távolabb tőle, meglepő módon hófehér ruhában, és halkan imádkozott csukott szemmel. Seda folyamatosan kezdett lassacskán magához térni, ám a teste még mindig nem mozdult, annyira erőtlen volt.*

A három nő és a szép fiú a mélységben

Néma csendben hallgatja az úrnó minden egyes szavát. Pár hónappal ezelőtt még fájtak volna neki, s fejét szedte volna az asszonynak de őszintén? Tehet az úrnő bármiről is? Ő csak egy kérést teljesített, amiért fizettség jár. Biztos benne, hogy Marcus ugyan előadta az áldozatot, örömmel ment végig a palota úgylátszik minden egyes lakóján. Egy keserves sóhaj hagyja el az ajkait, haragja és gyűlölete is csak erősebbé válik a vámpír iránt. Jobb is így, hogy már nincs a közelében. Ki tudja, talán egy másik helyzetben, egy másik dimenzióban még barátok is lehettek volna a sötételffel, hiszen a legfontosabb dologban megegyeznek.. Mind a ketten szeretik a csinos férfiakat.
A gúnyos nevetést lenyeli, bár a démon már suttog odabent: "Öld meg őket. Kinevetnek és eltűröd? Bolond fruska! Ontsd a vérüket!".
- Tudom, mi volt az üzletük tárgya, Briza úrnő. Elmondta, felesleges ezért a szolgálóit csitítania. Már túltettem magam rajta. -mosolyodik el őszinte kedvességgel, s mielőtt felállna a földről Welsláék felé pillant akiket szinte azonnal el is vezetnek.
Hát kettesben maradt a nővel és legnagyobb félelmével, de ennél rosszabb a helyzete már úgysem lehet. Mindegy, hogy fent pusztul meg vagy itt, ennél mélyebbre temetni már úgysem lehetne.
Megadóan követi hát Brizát a hatalmas, gyertyafényes terembe, amitől nem csak őt, de még a benne lakozó démont is kiveri a víz. "Seda, tűnj innen! Ez meg akar ölni! Meg fogunk halni mind a ketten! Seda! SEDAAA!" De a benne lakozó szörnyeteg csak süket fülekre talál. Határozottan szedi a lépteit előre, nincs semmi ami innentől visszafordíthatná.
- Őszintén köszönöm a segítségét, úrnőm. -óvatosan nyúl a kehelyért, még az ujjai is megremegnek de most nem szállhat inába a bátorsága. Vesz egy mély levegőt és felül az oltárra.- Egyszer már átéltem amikor belém költözött.. Mostmár mindegy mi az ára, csak szabadítson meg ettől a féregtől mielőtt elvágom a saját torkomat.. -mosolyogva ragadja meg a tőrt és vágja fel a tenyerét. Ujjait összeszorítva préseli bele a vörös nedűt a kehelybe, végül visszanyújtja azt a sötételfnek.- A sorsom a maga kezében van, kisasszony. Ne kímélje a szarházit. -végül elfekszik.

A három nő és a szép fiú a mélységben

*Briza úrnő figyelmesen hallgatja Seda mondandóját. Arcáról le lehet olvasni, hogy bizony Seda mondanivalójánál, egy-két résznél meg van lepődve. A tőrt felismeri azonnal.*
- Ezt a tőrt valóban Én alkottam meg. Egy Marcus nevű vámpír férfi kérésére, aki ezek szerint az Ön párja volt kisasszony. Marcus úr nem említette meg azt, hogy kinek szánja majd a tőrt. Annyit mondott csak, hogy egy "ismerősén" szeretne segíteni. Azt sem említette meg, hogy van egy kedvese. Igazán sajnálatos az Ön esete Seda. Marcus kitolt magával rendesen. Viszont az üzlet, az üzlet. Marcus a tőrt nem ingyen kapta. - *épphogy befejezte Briza a mondatát, pár sötételf, felszíni elf, mélységi törp, mélységi gnóm (azaz Welsla faja), sőt egy-két félork szolgálónő akik mind szintén igen csinosak voltak egyszerre felnevettek, és mindegyikük dicsérő, elismerő véleményt fejtett ki Marcusról, hogy mennyire jó volt az ágyban, és hogy mennyire vonzó férfi. Seda hallhatta őket, és bizony az is rögtön leeshetett neki, hogy bizony Marcus nem csak magával Briza úrnővel, hanem sok ottani szolgálónővel is el kellett töltenie pár pásztorórát. Ez szintén nem eshetett nehezére Marcusnak, hiszen a szolgálónők - bár különböző fajból származtak - összességében csinosak voltak. Hát mi tagadás, Seda egykori szerelmének van tapasztalata a mélységi asszonyokkal.*
- Csönd legyen!!! Elég a csevejből! - *kiált rá a szolgálónőkre Briza szigorúan, akik rögtön néma csöndben is maradnak.*
- Mint említettem, az üzlet az üzlet. Mi ketten is éppen üzletelünk egymással. Nem üres kézzel jött, hanem szép ajándékkal. Természetesen az üzlet rám eső részét is maradéktalanul betartom. - *ekkor feláll a trónjából.* - Kezdjük is el a tisztító rituálét minél előbb! - *mondja Sedának, majd a szolgálók felé fordul.* - Ti pedig vigyétek Őt a fürdőbe - *mutat az elf férfire* - adjatok rá szép ruhát, de egyikőtök sem próbálja ki előttem... érthető??! -*az "Igenis Úrnő!" válasz határozottan és kórusban érkezik.* - A másik két vendéget kísérjétek a társalkodó szobában, ott ültessétek le őket és kínáljátok őket itallal. Várniuk kell addig míg Seda kisasszony ügyét nem oldom meg. - ekkor Seda felé forful.* - Kövessen kérem. - * azzal meg is indulnak egy helyre, természetesen őrök is kísérik őket. Megérkeznek egy más csarnokba. Ott egy nagy oltár található, mindenhol különféle démonok több méter magas szobrai és csontvázakból összetákolt totemoszlopok sorakoznak, továbbá mindenhol gyertyák százai égnek. A hely nyomasztó, félelmetes érzéseket kelthet* - Feküdjön fel az oltárra. A tőrrel vágja meg az ujját, a vérét csorgassa bele ebbe - *nyújt oda neki egy kelyhet.* - Nem kell sok vér. Előre szólok, hogy borzalmas lesz, mint testileg, mint szellemileg. Fájni fog. Nem lesz egy sétamenet! De meg fogom szabadítani magát az átoktól. Felkészült? - *kérdezi tőle. Amint Seda igennel válaszol, a rituálét el is kezdi.*

// Most Meiza pár (3-4) körből kimarad. Welsla és Seda a társalkodó helységben várakoznak. A következő reagot Seda írja, majd újból Én, mint mesélő Briza szerepében. //

A három nő és a szép fiú a mélységben

Ahogy egyre beljebb jutnak a hatalmas, fényűző palota mélyére, úgy tisztulnak ki a szemek is. Végre valamiféle selytelmes, de nem szemeket kivakító fényhez érnek ahol már ő és az elf fiú is kellemesebben érzik magukat.
Mikor Welsla és Meiza megáll, akkor az ő lábai is földbe gyökereznek, bár a bájcsevejből semmit sem ért (és amúgy sem igazán figyel mert tekintete a vaskos falakra kalandozott) mégis egy kellemes kis mosolyt erőltet az arcára.. Ugyanis igen, azt erőltetni kell, nem jókedvéből van itt. Hosszú másodpercek szükségeltetnek, mire a szemei újra megszokják a fényt és végre szemügyre veheti a nőt. Valóban igazán gyönyörű teremtés, ami egyszerre nyugtatja meg hogy újdonsült elf barátjának nem valami mélységi borzalmat kell kufircolnia, és keseredik el hogy bizony Marcusnak semmi erőfeszítésébe nem került az a méreg amit adott neki. Formás test, kerek fenék, gyönyörű lábak.. ~ Fene a pofád... ~.
Mikor Briza lesétál hozzájuk, az elfet szabadon ereszti szorításából had udvaroljon egy keveset a nőnek. Az rögtön meg is hajol, elégedettség és megnyugvás ül ki az arcára mert mi tagadás, az is rettegett a sorsától. Talán még hálás is a három nőnek hogy erre a helyre hozták.
Most rajta a sor hogy megszólaljon, ami az elején igen nehezen megy. Nem gondolta végig, hogy mégis mit fog mondani a nőnek, neki a tisztelettudó beszéd és alázkodás nem megy olyan könnyen mert sosem volt ilyenekre rászorulva. Tudja, hogy felvágott nyelvét most mélyen magában kell tartania mert egy meggondolatlan szó és oda a tervük. Ajkaira egy kedves bájmosoly ül, és előrébb lép a hölgyek takarásából.
- Briza úrnő.. - emeli ujjait a mellkasára, egy gyönyörű meghajlással kezdve mondandóját.- A nevem Seda Fayeth. Pár hónappal ezelőtt.. - kezd el kutakodni a zsebeiben, kihúzva a nekromanta tőrt ruhájának takarásából. Megpörgeti az ujjai között, és egy hajszál választja csak el hogy azzal a lendülettel ne küldje bele a boszorka szemei közé. Nyel egyet, megszorítja és a két tenyerébe fektetve tartja maga elé.- Készítette el az akkori kedvesemnek ezt a tőrt. Nem kívántam használni, ő mégis rámerőltette. Nem tudom, hogy tud-e róla de.. -sétál közelebb a trónhoz.- Belezárta egy démon lelkét, ami éppen lakmározik a testemből és a lelkemből is.. Na ettől szeretnék kibaszott gyorsan megszabadulni.. -mosolyodik el a lehető legnyájasabban.- Nagyon hálás lennék, ha megszánna úrnőm. Szeretnék visszatérni az egykori életemhez.. Kérem, segítsen rajtam.
Mintha harapó fogóval húznák ki belőle a szavakat, mégis olyan őszintének tűnnek. Még féltérdre is ereszkedik a nő előtt, megjátszott könnycseppeket morzsolva el a trón előtt térdepelve és reméli, elég volt a színjáték.

A három nő és a szép fiú a mélységben

* Miután betértek a kastélyba, csendben halad a többiek után a nagy teremben. Utoljára olyan 100-110 éve járhatott itt. A csőrös maszk és a pestisdoktor gúnya viselése nagyon is jó ötlet volt. Nem ismerték fel őt. Míg Welsla beszélt ő végig csöndben volt, az úrnő köszöntését csak egy kisebb meghajlással fejezte ki. Brizát meglátva grimaszoló fintorgó pofákat vágott a maszk alatt, főleg akkor amikor őnagysága szemrevételezte a szerencsétlen elf fiút. Noha alapvetően ő maga nem kedvelte a felszíni erdei vagy nemes elfeket (igaz nem is utálta őket), ezt a szerencsétlen elf férfit azért megsajnálta ő már bizony élete végéig a Málysötét rabja lesz és Briza ágyasa. Szerencséjére az úrnő nem ismerte fel őt. Bár ha fel is ismerné, akkor sem történne különösebben semmi, viszont a doktornő ki nem állhatja Brizát, Seda miatt pedig kerülnie kell az esetleges kényelmetlen szituációkat. Nehogy miatta ne sikerüljön küldetés.*

A három nő és a szép fiú a mélységben

- Ahogyan a felszínen az elfeket hívják a szépek népének, idelent pedig a drow-kat.- *válaszol Seda kérdésére. Pár percnyi várakozás után az egyik őr int nekik, hogy bemehetnek. Az erődítmény nagyméretű és igen masszív, vaskos kapuja nyílik. Először az udvaron mennek keresztül, majd azt épületbe érve, egy hatalmas trónteremhez hasonló boltíves aulába érnek. A padló márványból van, oldalt magas oszlopok díszlenek, hatalmas kristálycsillár világítja meg a termet. Oldalról, mindenhol páncélozott őrök, de ezek már rendes sötételfek és nem driderek. Továbbá szépen felöltözött igen csinos szolgálóhölgyek is ott sorakoznak. Kellemes tömjén illat érezhető enyhén a levegőben. Aztán mi tagadás, egy trón is található a terem végén, ahol maga Briza úrnő ül.*

// Briza úrnő így néz ki: https://i.pinimg.com/564x/4d/3e/f1/4d3ef1a3623400dc468740f2d495d723.jpg //

*Seda láthatja, hogy bizony az úrnőre nem lehet azt mondani, hogy csúf. Talán még Meiza doktornőnél is szebb. Nagy valószínűséggel Marcusnak sem eshetett annyira nehezére eltölteni jó pár pásztorórát az úrnővel. Biza végig méri a tekintetével az érkezőket, arca kiismerhetetlen, igazi pókerarc így elsőre. Welsla bele kezd az köszöntésbe, kezét hátra teszi jelzi a többieknek, hogy ők most ne szólaljanak meg, no meg aztán amúgy is drow nyelven beszél.*
- Üdvözletem Briza úrnő! Köszönjük, hogy időt szán ránk és fogadott bennünket. Mint láthatja nem üres kézzel jöttünk. - *mutat az elf fiatalemberre.*
- Igazán figyelmes vagy Welsla, de ha már két felszíni személy is itt van, akkor nyugodtan beszélhetünk a felszíniek közös nyelvén is - * reagál a gnómnő mondandójára felszíni nyelven, ezt Seda és az elf férfi is érti. Briza tökéletesen beszéli a felszíni közös nyelvet, semmi mellékes apró akcentus, tökéletes kiejtés. A trónról feláll és lesétál a lépcsőn, eléjük érkezik. Egy több, mint két méter magas, férfi szemmel nézve igen csak tökéletes formájú, alkatú drow az úrnő, akinek a megjelenése és a kisugárzása egyszerre lenyűgöző és ugyanakkor tekintélyt parancsoló is. Az elf férfihez közelebb lép, szemügyre veszi, és enyhén elmosolyodik. Ezután visszasétál a trónjához, le is ül.*
- Igazán tetszetős az ajándék. Ráadásul elf, felszíni elf! - *kicsit elvigyorodik, de aztán újra komolyabbra vált.* - Nyilván kérni szeretnétek tőlem valamit. Halljam kik vagytok és mire lenne szükségetek? - *kérdezi tőlük.*
- Nos, a segítség az itt álló hölgynek kell. -* válaszol Welsla, miközben Sedára mutat.* - Ő majd elmondja részletesen a kérését, az ajándék is tőle van. - *miután mondandójával végzett Welsla szemével int Sedának, hogy beszéljen.*