A kúria és a környéke

-Ez nem jelenti, hogy leadok az elvárásaimból. Nem ismerem magát uram, meglehet kócosan,borostásan és szedett vetetten éli mindennapjait s ha meglát egy ellenkező neműt máris rendbe kapja magát. Mért szabjam meg ,hogyan öltözködjön bárki is? * Értetlenkedve megvakarja halántékát. * -Így van! * Bólint kis mosollyal a szája szélén * -Itt élek, már egy jó ideje. Tehát nem igazán találkozott másokkal sem? * A poharát letéve annak száján kezd játszani ujjaival, halovány, vibráló hangokat csalva elő belőle * -Korábban több ember megfordult itt. Lehet , hogy az utóbbi vörös hold olyan hatással volt az itt élőkre, hogy elmenekültek. Szerencsére akkor a városban tartózkodtam. Nem is merem elképzelni itt mi történhetett. * Kissé elmélázik * -Maga itt volt akkor? * Kíváncsiság ül az arcára majd egy fricskával már grimaszol a víz csattanó hangjára ami a dézsában landol *- Víz íze van * Fanyalogja és a pult azon végéből egy konyharongyot ragad és felé dobja * - Milyen íze kellene hogy legyen?

- Úgy gondolja, hogy nem volt szükség rá? * Húzza fel sűrű szemöldökeit a csokálkozás.*
- Az soha sem jó, ha ennyire lead az elvárásaiból. Ha egy hölgy van a társaságban, azt illik megtisztelni legalább ennyivel. *Veszi maga elé a kancsót és a saját kupáját, miközben vízzel tölti meg, lassan fut át az agyán, amit az imént hallott.*
- Itt él? * Kerekednek ki szemei a lány szavai nyomán, amelyek csak most jutnak el a tudatáig. Eddig fel sem merült benne, hogy másra is használják ezt a helyet, mint menedéknek, pihenőhelynek egy-egy nagyobb város felé. *
- Mi sem bizonyítja jobban, hogy milyen hatalmas is ez a hely, mint hogy még kegyeddel nem találkoztunk. * Bár nem szeretné bevallani, hogy a kúria még csak egy kis szegletét barangolta be, és az elmúlt három napot csakis a borospince körbe botorkálásával töltötte. Valamint, ha most lelátogatnának oda, pont annyira elveszett lenne tájékozódás tekintetében, mint a lány, hisz az elmúlt napokból nem sok maradt meg a fejében. *
- Én sem ismerem még igazán ki magam idebent, volt rá példa, hogy egyszer- egyszer megtréfált két egymáshoz nagyon hasonlatos folyosószakasz. * Nem is fejti ki jobban, hogy olyankor csak keresett egy üres szobát a sajátja helyett és abban aludt, másnap meg valahogy csak megtalálta a termet, vagy harmadnap.*
- Bár én csak néha töltök itt hosszabb időszakokat, amikor elegem van már a városból. Akkor egészségére! *Kortyol nagyot a kupa vízből, amelynek semleges íze látszólag meglepi a szervezetét, annyira, hogy sugárban köpi vissza a pult alatt lévő dézsába.*
- Azt a betyárját! Eddig is ilyen ízé volt ennek?! *Töröli meg a száját a kezével. Valószínűleg a néhány napos alkoholkúra miatt érzi most már a vizet is keserűnek.*

* Leginkább Belion ruhájának anyagát nézte meg, szegéseit ahol látszódnak azok és a színeket, mennyire illik viselőjéhez ám a darabok nem megfelelő viselésén már meg sem botránkozik * -Nagyon kedves, köszönöm! * A pulthoz felül könnyed mozdulattal, kényelmesen elhelyezkedik a választott széken s bár a kandalló tüze nem ontja magából a meleget, már kevésbé érzi didergősnek az időt, mint odakint * -Bármennyire lehetetlennek tűnik is, én itt élek kedves Belion. Ritkán futok össze másokkal * Pillanatra elkomorodik s egy vágyakozó sóhajjal kísérti meg az emlékeket, amik hirtelen a mai nap folyamán már sokadjára törnek felszínre. Majd a düh veszi át ismét helyét mely emészti őt időnként, s talán az időjárással együtt változik az ő hangulata is, újra piros ajkai mosolyfélére húzódnak * -Bizonyára a kastély nagysága miatt lehet ez, annyi szoba és terem van itt, hogy néha eltévedek. És Ön? Ön mi járatban van itt? * Amikor Belion eltűnik ő hangosabban folytatja a beszédet s mikor nem érkezik hümmögés sem felőle, akkor abba hagyja egészen addig, míg nem vissza nem tér a konyhából a férfi. Feltűnik neki, hogy megváltozott valami rajta és picit oldalra billenti a fejét *-Igazán nem volt szükséges, hogy ennyire ráncba szedje magát miattam * Jegyzi meg átvéve a kupa vizet amit elé tolnak * Köszönöm * A férfira néz, szemeibe, hisz valahol az a szokás, ha általánosan a szeszes italokkal is csupán, mégis így tesz. Felé billenti a kupát finoman s csak eztán kortyol bele, hogy ajkait megnedvesítse végre s kisebbet kortyol belőle *

*Ruházatán látszik, hogy még nem szedte össze magát teljesen. Zöld felöltője középen szét van csúszva, így látszik, hogy bár hideg van, alatta nem visel semmi mást, öve is csak úgy emberesen, két csomóra van kötve. Amint nyújtózás alkalmával ez feltűnik neki is, kissé visszaveti a társalgási kedvét.*
- Mircella, hát persze, azt kap, amit csak kíván. * Felel a lány kérésére, még örül is neki, hogy végre egy nő nem mindjárt a bort, vagy a tömény szeszt követeli. Igaz, mostanában ő is inkább a testmelengető italokat részesíti előnyben. *
- És mi fúta ide, csak nem a hó? Ha szabad kérdezni. *A hó említésére kicsit megborzong, most kezdi el érezni, hogy áthűltek a kúria falai, amíg ő italozott hosszú estéken át. A kandalló lángja is régen kialudt, már parázs sem pislákol benne. Besétál a konyhába, gyorsan összerendezi ruházatát, és hidegvízzel átdörzsöli már harmadnaposan borostás arcát, hogy mégse egy ápolatlan rabló gyilkos kinézetével térjen vissza riogatni szegény kislányt. Visszafele megmerít egy kancsót és előkapar két kupát, amik elég tisztának tűnnek elsőre, majd hátát nekivetve az ajtónak visszapördül a terembe. A pultra lecsapja a kancsót és a két poharat, az egyikbe tölt Mircellának, majd közelebb tolja hozzá.*

* A számára egyelőre idegen férfi mozdulatait figyeli és akármennyire is ő nem kívánná, ösztönösen a ruházatán is elidőzik míg válasz érkezik a rajtakapotton * -Örvendek Belion * Biccent neki és közelebb sétál a pulthoz és leteszi a már nem kellő köpenyét * -Remélem nem rémítettem meg az érkezésemmel és nem zavartam meg semmiben ~ ha igen ... akkor így járt ~ Jól érzi magát? Kissé sápadtnak tűnik * Felindultságát igyekszik elhessenteni, bár belül még dúl benne a düh, az szépen lassan csitulni látszik * -Megtenné, hogy tölt nekem egy kupa vizet?

* Feje majd szét hasad még mindig, ezen a lány által csapott zaj sem segít, sőt. Ennek ellenére ujjait szétnyitja, hogy jobban szemügyre tudja venni a beviharzott teremtést. Ez beletelik pár percbe, az állapotára való tekintettel, kicsit lassúak még a reflexei és az érzékelése.*
~Szajha? Milyen indulatos...és hangos!~ * Két tenyerével megdörzsöli az arcát és megpaskolja, hátha ez segít jobban magáhoztérnie. Felegyenesedik a pult mögött.*
- Kedves, én sem számítottam magára, de örülök, hogy nem kell egyedül töltenem a mai napot. * Kacsint kedves mosolyt eröltetve az arcára, mégsem akarná az egyetlen társaságát elijeszteni, főleg ha ilyen csinos.*
- Szólítson Belionnak kishölgy!