A kúria és a környéke

[ To: Belion ]

*A Belion arcára kiülő csodálkozás vagy inkább meglepettség egészen ínyére való, hiszen nemes kis csele bevált, mely hazugság ugyan, de mégis úgy fest profitált a higgadtság színleléséből *- Ne lepődjön meg ennyire uram, még komolyan azt hiszem, hogy sokkal kevesebbre tart, mint amilyen volnék * A kitöltött nyalánkságért nyúl és ujjaival finoman simítja meg a nem mindennapi kehely mintázatát, végezetül karcsú nyakát elkapva magházhoz húzza és beleszagol. Ismerős illat ismeretlennel keveredve, bár nem tudja mi is lehet valójában a kelyhében * - Azt is elárulja, mit iszunk? * A stampedlire pillantva rájön, hogy valószínűleg ő fog csak ilyet inni. Vagy ez csak az első kör? Sanda gyanakvással nézi Belion arcát és kérdőn megrebegteti hosszú szempilláit, de válasz helyett az elnagyolt színjáték tanúja csak* - Ócska színész, nem mondták még magának? * Les le a földre a pult mögé sétálva elnyújtott, lassú léptekkel. Egyik kezében a csokoládés likőrjét tartja, másikkal a csípőjére támaszkodik és félig oldalra billentett fejjel mustrálja az immár lábai előtt heverő férfit * - És még csodálkozik, hogy egy fürdőre se vagyok kapható. * szemforgat * - Gyerünk, kaparja magát össze a földről és szedje elő a kurázsiját mielőtt meggondolom magam s hagyom had eméssze el a kíváncsiság mi van a szoba falán túl * Megfordul és bátorkodik belekortyolni óvatosan a barnás italba. Picikét… mondhatni csak a nyelvét dugja bele. Ízlelgeti és rájön az ismerő illat mi lehetett. A csokoládé. Újra ízleli, ezúttal kortyol a likőrből és jólesőn ennyivel be is éri. Leteszi a kelyhet a pultra és összecsapja a tenyerét, hátra sandítva féloldalasan a talán még földön heverészőre * -Készen ál? * Nem lepődne meg, ha a válasz mellé megragadná a másik üveg nyakát a kócos és abból merítene bátorságot *

[ Ígéretes Üzlet ]

A megbeszéltek szerint ő az istállónál várja Aurorát. Ő nem készült különösebben az alkalomra, csak annyiban tér el öltözéke a szokásostól, hogy nagy nehezen megvált íjától és tegezétől, lévén, hogy nem akar fegyverrel menni, meg úgyse venné hasznát egy zárt térben, azonban övéről lóg két dobó hurokcsapda, hogy mégse érje teljesen felkészületlenül, ha valami váratlanul balul sülne el.

Némileg idegesen toporog, nem igazán vett részt még soha ilyesmiben, pláne nem egy lány oldalán, csak remélni tudja, hogy később fel fog tudni oldódni és nem rontja el Aurora nagy lehetőségét.

[ Ígéretes üzlet ] | Résztvevők: Vadtölgyi Alluin, Aurora D'Lange | Helyszín: A Kúria közös helyisége

A szobája falán lévő óra este kilencet üt: milyen rég várt már erre a pillanatra! Utolsó simításként megigazítja blúzát, majd pár csepp vanília-szantálfa keveréket csöppent a két csuklójára és nyakára. Ha jól sejti, a ma este sorsfordítónak ígérkezik, és véletlenül sem szeretné elrontani. Hogy mivégre kérte meg az elfet, menjen vele - nos, azt egyelőre maga sem tudja igazán, de jó ötletnek tűnt, ha ténylegesen nem egyedül indul el erre a kis találkára. Felmarkolja hát az összes, jelenleg elkészült virágos esszenciát tartalmazó fiolát, majd kilép az ajtón, s a szoba bezárása után megindul lefelé a lépcsőn. Ha jól sejti, az elf már odalent várja...

*Mikor a lány a várt kirobbanás helyett inkább kuncogásra húzza a száját, nem kicsit meglepődik. Az eddigi felkészültségét elveszítve visszalép a pult mögé, bár még így is fél szemmel a másikat figyeli, hátha ez csak valamiféle csel. Tölt a csokoládés italból és a pultra helyezi az egyik székhez, amelyik éppen közel esik az éppen felé tartó lányhoz.*
- Hát, ha úgy véli, a pincében érdekesebb dolgokra bukkanhatunk, akkor mehetünk oda is.*Mondja és mosolyra húzódik a szája, bizonyára már az jár a fejében, milyen módokon tudná a frászt hozni a kislányra. Amint pedig arról kezd el beszélni, hogy nem kíváncsi rá ruha nélkül a szívéhez kap.*
- Kedves kisasszony, azt hiszem immár semmi értelme az életemnek, ezzel most szíven talált. Oh jajj!*Markol rá a ruhájára, mintha nem bírná már a szíve, meggörnyed nyöszörgés közben és egyik kezével a pultra csap, mintha kapaszkodna, végül elterül a földön a színjáték végeredménye képen, de azért még megszólal.*
- Még ezt a kis gyönyört is megvonná tőlem? A szívem már nem bírja sokáig.*Játsza meg a nagy halált.*

* Múlnak a percek az elhangzott szavak utáni csend csak nyúlik és a lány szemei végig a bátor idegent méregetik mintha ragadozó lehetne és Belion a préda. Márpedig azt úgy érzi fordítva van, mégsem érezteti vele, hogy bizonytalan. Igenis ő egy felnőtt és önálló döntéseket meghozó nő. S ha az ő döntése most az volna, hogy hajfésülés helyett inkább megtépi a nevezetes lobloncát a férfinak ennek ellentétéről adna bizonyságot. Nagyot emelkedik mellkasa ahogyan a levegőt mélyre szívja a tüdejébe és lehunyja a szemeit egy pillanatra. Piros ajkai széles mosolyra gömbölyödnek és halkan kuncogni kezd. Megcsóválja a fejét nemes egyszerűséggel -legalábbis láthatóan - hogy a legapróbb szikráját is elfojtsa a gyanakvásnak , hogy ő bizony közel van ahhoz hogy a pulton lévő üveggel fejbe kólintsa a csapzott idegent * - Nem tudhatja , hogy a penészen kívül mi lakozik lent a mélyben. Elvégre ez nem egy mindennapi hely * Veti fel a lehetőséget * De abban biztos vagyok ...* Kinyitja szemeit s úgy folytatja, hogy macskaként újfent méregeti őt * ...szereti kisérteni a sorsát és kivívni egy nő haragját a folytonos szemtelenségével. Bármilyen fájó lehet ön számára, sajnos nem vagyok kíváncsi magára ruha nélkül akármennyire is szeretne megszabadítani az enyémtől, nem fog sikerrel járni. Ígérhet kincseket, tehet nekem ígéretet egy ujjal sem nyúl hozzám... * csóválja a fejét * Nos! Most hogy tisztáztuk az efféle kalandokra nem csábíthat el, mutassa meg mennyire férfi és nézzük meg ama szoba csodás rejtélyét melyet úgy gondol fel kellene kutatnunk * Ott hagyja az oszlop kényelmes védelmét és a kitöltött csokoládés nyalánkság kísértésére a pultnak indul. Előbb meglesi mifélével kívánja Belion a növekvő feszültségét csillapítani *

*Egy kicsit örül is, hogy a lány most távolabb áll tőle. Elővesz egy nagyobb kristálypoharat és tölt a csokis likörből a lánynak, majd elővesz egy decis poharat, és magának valami töményebbet, de nem tölti ki, csak az üveget a pohárka mellé teszi a pultra.*
- Az már pedig nem szeretnénk, ha elveszíteni azt a csinos fejecskéjét.*Jegyzi meg aggódást színlelve kedvesen, közben a lányra kacsint.*
- Nem tetszett az ötletem?*Szalad fel a szemöldöke.*
- Bár az alagsort magácskának nem ajánlanám, minthogy semmi érdekeset nem találna odalent, hacsak nem kedveli a nemespenész aromáját a levegőben.*Méregeti a lányt, óvatosan az üvegeket és a poharakat a pult közepére tolja.*
- De ha már nem szeretné megfésülni a hajam, én szívesen felajánlom a szolgálataimat, megmosnám a hátát és kifésülném a kisasszony loboncát…*Ahogy kimondja, már ugrásra készen várja, hogy Mircella mit tesz erre.* …egy melegvizes fürdőzés közben, ha ennyire szeretné, engem közben még nézhet is, nem vagyok szégyenlős.*Veti oda hatalmas mosollyal a száján, széttárt karokkal, de amint látja, hogy esetleg a szavainak futás lesz a következménye akkor bizony a pult körül hajkurászhatja a kislány. Szerencsére az üvegeket és a poharat már biztonságba helyezte.*