A kúria és a környéke

//Eddigi körsorrend: Aurora, Lord Isenaar, Oswalt. Isenaar jön most//

[Halál az elnyomókra!]

Amióta visszatértek, úgy hiszi hogy a lord igencsak fúj rá a kis kalandjuk miatt, s ezügyben nem is igen hibáztathatja: megtalálták ugyan a virágot, de egy szemernyivel sem jutottak közelebb sem a törpe sírhelyéhez, sem ahhoz, hogy élő, vagy holt-e. Ellenben az álmok...azok szüntelen kísértik, s a fejét merné tenni rá, hogy nem csak őt, de a férfit is. Egy nyugodt éjszakája nem volt azóta, amióta visszatértek, s most is épp hogy csak elbóbiskolt volna, amikor a furcsa, odáig elszűrődő zaj felveri.

- Az Istenekre már, mi ez a zaj? - hajol ki a háló nyitott ablakán, s végigpásztázva az előtte elterülő birtokon felfigyel az erdő szélén gyülekező parasztokra. Csodásabban nem is indulhatna a napja...- Nos, a törpét ugyan nem találtuk meg, de a parasztokat legalább magunkra haragítottuk...- mormogja, s ez kiveri a szeméből az álmot. A mosdótálhoz lépve megmosakszik, megfésülködik, majd felöltözik, s eltökéli, hogy ha fúj rá, ha nem, megkeresi a lordot és beszél vele.

Miután Aurora és Isenaar visszatért a virág utáni kutatásából, első este még szörnyű álmok kinozzák őket, amik folytatásai a virág általá rájuk kényszeritett iszonyatoknak. Másnap reggel izzadtan, fáradtan ébrednek, mintha egyenesen a lelkükből szivták volna ki az erőt és az élniakarást.
A kúria ablakaiból lágyan szűrődik be az első órák fénye. A költői képet csak az erdő szélén gyülekező vasvillás, kiabáló parasztok tömege zavarja meg.
" HALÁL AZ ELNYOMÓINKRA". "VISSZAVESSZÜK, AMI A MIENK". Hallatszik el egészen a kúria kapuiig.

// Ebbe a kalandba most bárki csatlakozhat, aki épp a kúriában tartózkodik//

*Mint, hogy a másik az illemmel hozakodik elő, csak még szélesebb mosolyra húzza a száját.*
- Nem tudom, mennyire vagyok férfi magácska fogalmai szerint, hiszen még egy fürdőre sem tudtam rávenni, de ahogy kívánja. Esetleg a kezét, ha szabad, hogy ne botoljon meg a saját, esetleg az én lábamban.*Nyújtja a szabad kezét a lány felé, minthogy az illem talán így kívánja, bár kétsége sincs a felöl, hogy ezek után már csak a korlátot markolászhatja.*
- Én attól nem félnék, hogy odabent még élve találunk valamit is, hacsak nem egy termetesebb patkányt.*Ha hoppon marad, akkor csak megindul felfelé a lépcsőn, bár néha hátra sandít, hogy szemmel tartsa a mellé szegődött, sértődékeny kis vakarcsot. Felérve néhány folyosónyi sétálás után megtorpan az utolsó egy szemernyit sem biztató látványú faajtó előtt. Hasonlatosságot nem igazán mutat a többivel, alig éri némi napfény, így néhol csaj sejtelmes foltokban tűnhet fel a szépen megmunkált cirádás kilincsén a porréteg. Annyi biztos, hogy valaki már próbálkozott kinyitni, de hogy sikerült-e neki az rejtély, talán pont Belion volt az, vagy talán régi tulajdonosa tért vissza nem is olyan régen, hogy szemügyre vegye itt felejtett holmijait.*
- Egy kis bátorságot adhatok a hölgynek?*Nyújtja oda a pálinkás üveget gúnyosan szétterülő mosollyal az arcán.*

[ to: Belion ]

- Az íze kellemes ~ a társaságról nem mondható el ~ de ettől még nem kenyerezett le és nem is igen fog * Int mellé egy egyszerű mozdulattal, mint hogy felejcse is el a férfi, hogy ő aztán kezesbáránnyá válik ennyitől. Meg hát, nincs ínyére ez rátarti nagyzolás sem, de mint az ő kiváncsiságát is felpiszkálták a szoba rejtélyét tekintve, indulásra sarkalja magát és az üveget markolászó társát *- Csak annyira vagyok rafinált amennyire szükésges, de ne várasson meg egy hölgyet. Tudtommal az illem úgy szól, férfiak előre. Hát tessék * Elnagyolt körkörös kézmozdulattal mutatja az irányt az emeletre, hiszen tudtával más fele nincsenek szállások * -Magánál több fegyver van mint nálam * Biccent az üvegre * -Talán az éles nyelvével és színészi tudásával is le tudja majd beszélni a bent tartózkodót... már ha élő * Érezhetően újra inkább a leszólás cseng hangjából a férfi tehetségét illetően bár édeske mosolya mást próbál sugallni. Kissé összeszorul a gyomra néhány gondolattól... mi lesz ha egy hullával találják magukat szemben. Ha napok óta ott fekszik a szerencsétlen teremtés vagy az egyik sarokban ülve érte a halál. Ha sikerül megindítani a férfit előre ő is követi biza, ha csak az nem bújna inkább az ő szoknyája mögé. No, de legalább nevezhetné joggal gyáva kutyának *

[Mircella]

*Majd egy kis színlelés után, minthogy olyan meggyőzően játssza a hullamerevséget, öregséget színlelve, nyöszörögve tápászkodik fel, majd kihúzza magát és nyújt egyet a hátán.*
- Ez egy messziről érkezett finomság, amit az úri hölgyek szoktak nyalogatni galléros urak társaságában. Most be kell érnie velem.*Villant egy ezerkarátos mosolyt, a pultra könyökölve.*
-Kikérem magamnak, hogy ócska színész, csak magácska nagyon rafinált.*Kacsint a másikra, közben megnyalja a száját, mit hogy a sok ráfordítástól kiszáradt, elő is kap egy kis pálinkát és egy felest mindjárt le is gurít, a poharat visszacsapva az asztalra, majd megtöröli a száját az alkarjával.*
-Csak magácska után, majd megvéd, ha valami nagy és veszélyeset találnánk benn, hiszen a szemeivel akár ölni is lehetne. Aztán ha csak porosak leszünk, még mindig áll a fürdős ajánlat.*Csak nem hagyja nyugodni a témát, meg hát a lányt is szeretné ismét felpiszkálni, úgy lenne csak izgalmas az élet. Odasétál Mircella mellé, egyik kezében egy kisebb üveget szorongat, nagy valószínűséggel alkoholt tartalmaz.*