A kúria és a környéke

[ to: Belion ]

- Az íze kellemes ~ a társaságról nem mondható el ~ de ettől még nem kenyerezett le és nem is igen fog * Int mellé egy egyszerű mozdulattal, mint hogy felejcse is el a férfi, hogy ő aztán kezesbáránnyá válik ennyitől. Meg hát, nincs ínyére ez rátarti nagyzolás sem, de mint az ő kiváncsiságát is felpiszkálták a szoba rejtélyét tekintve, indulásra sarkalja magát és az üveget markolászó társát *- Csak annyira vagyok rafinált amennyire szükésges, de ne várasson meg egy hölgyet. Tudtommal az illem úgy szól, férfiak előre. Hát tessék * Elnagyolt körkörös kézmozdulattal mutatja az irányt az emeletre, hiszen tudtával más fele nincsenek szállások * -Magánál több fegyver van mint nálam * Biccent az üvegre * -Talán az éles nyelvével és színészi tudásával is le tudja majd beszélni a bent tartózkodót... már ha élő * Érezhetően újra inkább a leszólás cseng hangjából a férfi tehetségét illetően bár édeske mosolya mást próbál sugallni. Kissé összeszorul a gyomra néhány gondolattól... mi lesz ha egy hullával találják magukat szemben. Ha napok óta ott fekszik a szerencsétlen teremtés vagy az egyik sarokban ülve érte a halál. Ha sikerül megindítani a férfit előre ő is követi biza, ha csak az nem bújna inkább az ő szoknyája mögé. No, de legalább nevezhetné joggal gyáva kutyának *

[Mircella]

*Majd egy kis színlelés után, minthogy olyan meggyőzően játssza a hullamerevséget, öregséget színlelve, nyöszörögve tápászkodik fel, majd kihúzza magát és nyújt egyet a hátán.*
- Ez egy messziről érkezett finomság, amit az úri hölgyek szoktak nyalogatni galléros urak társaságában. Most be kell érnie velem.*Villant egy ezerkarátos mosolyt, a pultra könyökölve.*
-Kikérem magamnak, hogy ócska színész, csak magácska nagyon rafinált.*Kacsint a másikra, közben megnyalja a száját, mit hogy a sok ráfordítástól kiszáradt, elő is kap egy kis pálinkát és egy felest mindjárt le is gurít, a poharat visszacsapva az asztalra, majd megtöröli a száját az alkarjával.*
-Csak magácska után, majd megvéd, ha valami nagy és veszélyeset találnánk benn, hiszen a szemeivel akár ölni is lehetne. Aztán ha csak porosak leszünk, még mindig áll a fürdős ajánlat.*Csak nem hagyja nyugodni a témát, meg hát a lányt is szeretné ismét felpiszkálni, úgy lenne csak izgalmas az élet. Odasétál Mircella mellé, egyik kezében egy kisebb üveget szorongat, nagy valószínűséggel alkoholt tartalmaz.*

[ To: Belion ]

*A Belion arcára kiülő csodálkozás vagy inkább meglepettség egészen ínyére való, hiszen nemes kis csele bevált, mely hazugság ugyan, de mégis úgy fest profitált a higgadtság színleléséből *- Ne lepődjön meg ennyire uram, még komolyan azt hiszem, hogy sokkal kevesebbre tart, mint amilyen volnék * A kitöltött nyalánkságért nyúl és ujjaival finoman simítja meg a nem mindennapi kehely mintázatát, végezetül karcsú nyakát elkapva magházhoz húzza és beleszagol. Ismerős illat ismeretlennel keveredve, bár nem tudja mi is lehet valójában a kelyhében * - Azt is elárulja, mit iszunk? * A stampedlire pillantva rájön, hogy valószínűleg ő fog csak ilyet inni. Vagy ez csak az első kör? Sanda gyanakvással nézi Belion arcát és kérdőn megrebegteti hosszú szempilláit, de válasz helyett az elnagyolt színjáték tanúja csak* - Ócska színész, nem mondták még magának? * Les le a földre a pult mögé sétálva elnyújtott, lassú léptekkel. Egyik kezében a csokoládés likőrjét tartja, másikkal a csípőjére támaszkodik és félig oldalra billentett fejjel mustrálja az immár lábai előtt heverő férfit * - És még csodálkozik, hogy egy fürdőre se vagyok kapható. * szemforgat * - Gyerünk, kaparja magát össze a földről és szedje elő a kurázsiját mielőtt meggondolom magam s hagyom had eméssze el a kíváncsiság mi van a szoba falán túl * Megfordul és bátorkodik belekortyolni óvatosan a barnás italba. Picikét… mondhatni csak a nyelvét dugja bele. Ízlelgeti és rájön az ismerő illat mi lehetett. A csokoládé. Újra ízleli, ezúttal kortyol a likőrből és jólesőn ennyivel be is éri. Leteszi a kelyhet a pultra és összecsapja a tenyerét, hátra sandítva féloldalasan a talán még földön heverészőre * -Készen ál? * Nem lepődne meg, ha a válasz mellé megragadná a másik üveg nyakát a kócos és abból merítene bátorságot *

[ Ígéretes Üzlet ]

A megbeszéltek szerint ő az istállónál várja Aurorát. Ő nem készült különösebben az alkalomra, csak annyiban tér el öltözéke a szokásostól, hogy nagy nehezen megvált íjától és tegezétől, lévén, hogy nem akar fegyverrel menni, meg úgyse venné hasznát egy zárt térben, azonban övéről lóg két dobó hurokcsapda, hogy mégse érje teljesen felkészületlenül, ha valami váratlanul balul sülne el.

Némileg idegesen toporog, nem igazán vett részt még soha ilyesmiben, pláne nem egy lány oldalán, csak remélni tudja, hogy később fel fog tudni oldódni és nem rontja el Aurora nagy lehetőségét.

[ Ígéretes üzlet ] | Résztvevők: Vadtölgyi Alluin, Aurora D'Lange | Helyszín: A Kúria közös helyisége

A szobája falán lévő óra este kilencet üt: milyen rég várt már erre a pillanatra! Utolsó simításként megigazítja blúzát, majd pár csepp vanília-szantálfa keveréket csöppent a két csuklójára és nyakára. Ha jól sejti, a ma este sorsfordítónak ígérkezik, és véletlenül sem szeretné elrontani. Hogy mivégre kérte meg az elfet, menjen vele - nos, azt egyelőre maga sem tudja igazán, de jó ötletnek tűnt, ha ténylegesen nem egyedül indul el erre a kis találkára. Felmarkolja hát az összes, jelenleg elkészült virágos esszenciát tartalmazó fiolát, majd kilép az ajtón, s a szoba bezárása után megindul lefelé a lépcsőn. Ha jól sejti, az elf már odalent várja...

*Mikor a lány a várt kirobbanás helyett inkább kuncogásra húzza a száját, nem kicsit meglepődik. Az eddigi felkészültségét elveszítve visszalép a pult mögé, bár még így is fél szemmel a másikat figyeli, hátha ez csak valamiféle csel. Tölt a csokoládés italból és a pultra helyezi az egyik székhez, amelyik éppen közel esik az éppen felé tartó lányhoz.*
- Hát, ha úgy véli, a pincében érdekesebb dolgokra bukkanhatunk, akkor mehetünk oda is.*Mondja és mosolyra húzódik a szája, bizonyára már az jár a fejében, milyen módokon tudná a frászt hozni a kislányra. Amint pedig arról kezd el beszélni, hogy nem kíváncsi rá ruha nélkül a szívéhez kap.*
- Kedves kisasszony, azt hiszem immár semmi értelme az életemnek, ezzel most szíven talált. Oh jajj!*Markol rá a ruhájára, mintha nem bírná már a szíve, meggörnyed nyöszörgés közben és egyik kezével a pultra csap, mintha kapaszkodna, végül elterül a földön a színjáték végeredménye képen, de azért még megszólal.*
- Még ezt a kis gyönyört is megvonná tőlem? A szívem már nem bírja sokáig.*Játsza meg a nagy halált.*