A kúria és a környéke

[Halál az elnyomókra]


Egyik ötlet követi a másikat. Reggel a székváros piacán eszeget sétálás közben. Határozottan slisszan el az emberek között, jól tudja már a járást. A szagot előbb érzi meg, mint ahogy meglátná a házat. Az alkimista boltja nem egy népszerű hely, sokan nem is ismerik. Benyit az erős vasalt ajtón és a jellegzetes szag fogadja. A falakon mindenhol polcok, rajtuk üvegek, fa és fémdobozok, mindegyiken címkékkel jelezve a tartalmuk. Oswalt tudja, hogy amit ő keres, azt nem itt kinn fogja megtalálni. Az tulaj a hátsó szobában pipázik, mikor viszont a gnóm belép, leveszi a vastag szemüveget az orráról, megtörölgeti, majd visszarakja.
- Nem megmondtam, hogy ne kerülj mégegyszer a szemem elé! – Néz mérgesen a vendégre. - Bár lehet, igazából itt sem vagy. Mit akarsz? –
- Ne haragudj már! Vagy húsz éve volt… - Vigyorodik el Oswalt. A tulajdonos keze ökölbe szorul.
- Mit akarsz? – Sziszegi.
- A fekete port. Mennyid van? – Feleli oda se nézve.
- Felejtsd el! –
- Tudod, tudtam, hogy ezt fogod mondani! – Nevet fel a gnóm. – Add csak ide és nem látsz többé! Tudom, hogy a múltkor is ezt mondtam, de nem hittem, hogy kihúzod eddig, na! – A boltos szeme szikrákat szór, de némán elindul. Félrerúgja a szőnyeget, feltárva egy ajtót. Felnyitja, és egy létrára mutat.
– Szolgáld ki magad. –
Veti oda Oswaltnak. A gnóm megpaskolja a hátát majd elindul lefelé. Bal tenyerén fénygömb alakul, majd lerepül a pincébe, bevilágítva azt. Eltűnik odalenn, pár perc múlva már jön is vissza egy tenyérnyi dobozzal.
- Hálásan köszönöm kis tanítványom! Ahogy ígértem, már nem is látsz többé! –
Azzal eltűnik mintha ott se lett volna. A padlásszobába teleportálva óvatosan teszi le a dobozt, és munkához lát. A táskájából mindenféle hozzávaló kerül elő, amivel estig dolgozik. Két gömb alakú holmit végül a feneketlen táskájába teszi el. Majd felmarkolva azt, elindul lefelé pihenni egyet a lenti kényelmes díványra.

[Halál az elnyomókra]


*Türelmesen hallgatja végig a nő beszédét és közben szemmel láthatóan megenyhülnek vonásai. Nézi a nőt ahogy beszél, és nem is az ragadja meg amit mond, csak inkább ahogy mondja, és egyszeriben felismeri, nem tud haragudni rá már-már mosolyogni támad kedve. Ahogy az visszaidézi számára a neheztelő szavait, még lelkiismeret furdalása is támad, hiszen nem állt szándékában megbántani őt csak kicsit kibillentette a reggeli elmélkedéséből a nő hektikus reakciója. Ez az érzése fokozódik amint látja, hogy a nő szemében a megbántottság tompa fénye villan. Hirtelen szeretné megölelni, vagy bocsánatot kérni tőle, de végül csak ennyit mond.

-Kérem ne haragudjon rám, végképp nem szándékoztam megbántani. Tudom jól, hogy a szerencsétlenségek összjátéka kellett ahhoz, hogy itt tartsunk, ahol most vagyunk, és ez nem az Ön hibája. Ha tehetném nyilván nem szidalmazással szeretném tölteni maga mellet a napomat. – néz rá békülékenyen- Kinyitja neki az ajtót, és ahogy elhalad mellette, kilépve az ajtón a derekára tenné a kezét , mielőtt bezárná maga mögött a szoba ajtaját.

*Lefelé ballagva azon gondolkodik, talán majd a kávéval kibékítheti, de közben járnak a gondolatai és amíg leérnek a lépcső aljára, a nő mögött haladva továbbra is mondja neki.*

-Igen igaza van, ketten kevesek leszünk ehhez, sőt. A figyelem eltereléshez is kell valami hatásos módszer, és nem ártana kicsit többet megtudni a jelenlegi készültség állapotáról sem. És valamiért nekem is pont Oswalt jutott eszembe, talán azért, mert biztosan van pár jó trükk a tarsolyában, ami még hasznunkra lehet.

*Eközben leérnek a közös helyiségbe és kihúz egy széket a nőnek, hogy helyet foglaljon amíg felteszi a kávét főni. Két csészét készít elő, alátéttel együtt, és amint érződik a fekete mámorító illata, leveszi a tűzről. Tölt kettejüknek és tovább gondolkodik hangosan.*

-Igazából nem tudom hogyan tudnánk rávenni Oswaltot hogy közreműködjön a tervünkben, de félek ennek lesznek még hátulütői. Azonban most nem vagyunk abban a helyzetben, hogy válogassunk a módszerekben, ezért szerintem várjuk meg hátha felbukkan valahonnan. Vagy már itt is van lehet…-gondol arra, hogy láthatatlanul akár meglepheti őket, mint tette már párszor.

*Kávéscsészéje alját nézi, fel felpillantva a nőre, fürkészve az arckifejezését, vajon haragszik-e még rá, és milyen fogadtatása lesz az ötleteinek. ~Ideje lenne összerakni a terveket valóban ~ Ha Aurora egyetért itt várakoznak Oswalt feltűnéséig.*

[Halál az elnyomókra]

Ilyen korán reggel elvárni tőlem bármit is...nos, mondjuk úgy, botorság. -mosolyog a lordra, majd ahogy az közel inti, engedelmesen odasétál, s átveszi a kezébe nyomott messzelátót. Egy kissé irányba kell állítani, hogy lássa, amit kell, de végül a művelet sikeres. Mostmár látja ő is...és cifra káromkodást ereszt meg. Visszaadja a látcsövet a lordnak, majd nagyot sóhajtva fújja ki a levegőt.

Rendben, hajlandó vagyok elismerni, hogy ide a diplomáciai tárgyalások...nos, úgyszólván csekély hatást gyakorolnának rájuk, és itt az ideje cselekedni - már épp sorolná is az ötletet, ami eszébe jut erre, azonban a férfi igencsak csípős megjegyzése megakasztja.

Nézze....nem akartam bajba keverni szánt szándékkal, és higyje el nekem, ha azt mondom: fogalmam sem volt róla, mi fog történni! - ezt már némileg felháborodottan mondja. Ugyanakkor visszacsinálni, vagy visszamenni az időben nem tudok, pedig megtenném szívesen, higyje el. Tudom, hogy van épp elég baja és hallgatom majd napestig a szidalmait szívesen, ha ennek vége, de...koncentrálhatnánk inkább arra, hogy hogyan ne aprítsák kőtörmelékké a kúriát? Köszönöm. - olybá tűnik, mintha a férfi utolsó mondata kissé bántólag érte volna: alabástrom arcán kiolvashatatlan arckifejezés fut át, ám rendezi vonásait, s kifelé indul annak szobájából.

Rendben, hogy vállalja az ostromgép hatástalanítását, de nos...kellene nekünk még valaki. És van is egy ötletem...ha tetszik, ha nem. Mit szólna Oswalthoz? Az a bajkeverő gnóm ezegyszer hasznosíthatná a képességeit a kúria bajbakeverése helyett...mondjuk a megmentésére. - lefelé menet visszapillant a férfira, várva a választ a feltevésére.

Oswalt visszatér a kúriába, de az az érzése van, hogy nem volt olyan észrevehetetlen, mint szeretett volna lenni. Az arcok között nem talál "főnököt" vagy vezetőt, de egyértelmú, hogy az egyik paraszt véleményét kéri ki majdnem mindenki a munka során.

Nem így képzelte el ezt a kúriás dolgot. Kezdenek a dolgok összetorlódni és most még Innonék is. Más normális fickó már a kezdetek után feldobta volna a bakancsot, de ez a törpe egyszerűen nem tud meghalni. A vésztartalék gyógyital hiánya majd fájni fog, de még szüksége van a szaktudására. Hacsak ki nem nyírja, ahogy már oly régóta ígéri… Meditálva ül, kizárva a zajokat. Gondolatai letisztulnak, tudata felfrissül, mire a hajnal átveszi jogos helyét. Az eddig is zavarta, hogy egyszerű parasztok, honnan tudnak ostromgépet építeni, amikor ahhoz azért kell egy mérnök is legtöbbször, tervrajzokról nem is beszélve.

Táskájából egy alkarnyi deszkát, ecsetet és barna festéket rak ki. Az elemi tűz apró varázsjele kerül a deszkára végül, amit egyenlőre félrerak. Koncentrál. Jól bevált láthatatlanság és légiesség kombináció már rutin. Aurájának leplezése más varázshasználók elől szintén. Ez a formája már szinte a második teste. Egy óra bőven elég lesz arra, amire tervezi. Átlebeg a kúria falán, majd a föld felett fél méterrel a parasztok irányába libben tova. Óvatosan közelít. Megpróbál hallótávolságba kerülni, de figyel minden gyanúsra. Figyel minden arcot, viselkedést, a munka folyamatát, keres valami főnököt, vagy vezetőt. Az egy órát megfigyeléssel tölti. Senkihez és semmihez nem szól, vagy nyúl. Csakis megfigyel és hallgat. Mielőtt a varázslat elmúlna, visszalebeg a kúriába így ő észrevehetetlen volt a kintiek számára.

[Halál az elnyomókra]

*Végig hallgatva a nő első panasz-áradatát előbb „minek pazarolom az időmet ilyenekre” kifejezés ül ki az arcára, majd kis szünettel hozzáteszi*

-Úgy látom a humorérzéke sem ébredt még fel, nem csak maga…és meg kell hogy mondjam sokkal több kreativitást vártam Öntől…
*Azonban azt nem tudni, hogy a reggeli elfoglaltságra, a könyvajánlatra, vagy pedig a menekítési tervére történt reflekciót érti ez alatt. Majd szótlanul a már jól ismert hátizsákjához lép és különleges látcsövet vesz elő. Odalép az ablakhoz, kihúzza a látcsövet és int a nőnek, hogy jöjjön közelebb.

-Nézze csak azt ott… adná a nő kezébe a távcsövét, és mutat az erdő egy pontjára ahol a parasztok szorgoskodnak. Ha a nő elveszi a látcsövet akkor még segít is neki, hogy a jó irányba nézzen egyáltalán, azzal, hogy finoman a kezével mozgatni kezdi a látcsövet a jó irányba.

-Biztosan felismeri az micsoda ott, de ha nem segítek. A trebuchet egy ellensúlyos működtetésű ostromgép, aminek a talpazatát ácsolják éppen a szorgos barátaink. Amott pedig az a kaloda készül -tolja tovább a látcsövet a nő kezében - amibe később beleteszik majd azt a pár mázsa követ ott ni…-fordítja tovább a látcsövet -amely végül mozgatni fogja az egész szerkezetet. Hát innen gondolom hogy ez egy hajítógép lesz…

-És ha kicsit hunyorít a szemével, akkor a látcső mezejében, vízszintes osztásokat is láthat. A célterület képe pont a hatodik jelzésnél válik kellően élessé, és ez azt jelenti hogy a tákolmány eddig elkészült része alig több mint 600 méterre van. És ekkora távot csak egy trebuchet-val lehet átlőni, és bizony ez is már a lőtáv széle. – csukja össze a látcsövet elvéve a nőtől ha az már eleget bámészkodott.

-Persze ha más hasznos tervek állnak rendelkezésére készségesen meghallgatom. – tárja szét karjait – küldhetünk küldöttséget hozzájuk, vagy postagalambot nekik szívhez szóló üzenettel. De ha feltevésünk helytálló akkor mindezek nem hatják majd meg őket, mert egyetlen cél lebeg csak a szemük előtt, amelyet el kell érni, az pedig a kúria lerombolása. Először ezt kell megakadályoznunk és azután ráérünk a miérteken gondolkodni…

-Amint azt ön pontosan tudja, és nem győzök eléggé hálás lenni érte , a múltkori kalandunk után az én ábrázatomat vélhetően minden mázas cserépedény aljára rávésték már, hogy még a vakok is felismerjenek. Ezért küldöttségben nyilván én nem mehetek. Ellenben az ostromgép hatástalanítását készségesen vállalom, egyrészt mert sokkal inkább ész mintsem erő, és kellő jártasság szükséges hozzá. Ezekkel pedig még most is rendelkezem.

Kis ideig kivár hogy a nő megeméssze enyhén terhelő szavait majd kissé megenyhültebben folytatja.

-Most ha javasolhatom, és már kellően kisopánkodta magát, kérem hagyjuk el a hajlékom, és mindketten fogyasszuk el azt az erős feketét, amit hamarosan készíteni fogok ebből - mutat a finom kávéillatú zsákocskára a kezében.

-Higgye el életmentő lesz mindkettőnk számára . Magának segít elviselni a külvilágot, nekem pedig segít elviselni magát…