A kúria és a környéke

Nyomozás a Báb mester után
A nap lassan festette sárgásra az ég alját, amikor bekopogott az ajtón. Nem kellett megjegyeznie a számot, mert érezte azt a különös aromát, amelyet a nő ontott magából, már pedig ez az illat a zárt ajtón keresztül is vezette az orrát. Ha a nő ajtót nyitott neki, biccentett. Ő friss volt és felszerelt.
- Jó reggelt. Mehetünk? - kérdezte, majd ha a másik igennel felelt, elindulhattak. Oda lent az istállóhoz vezette a lába. Ott már várta hegyvidéki, barna musztángja. Felnyergelte az állatot, majd ha Seda is elkészült, vele együtt indult el.
- Le vagyok maradva a helyi történésekről, nem régóta vagyok itt. Mi az, amit már eleve tudunk? - kérdezte menet közben a nőre pillantva.

A lord mély levegőt vesz, talán még egy imát is elmorzsol, amikor eltöri a pálcát. Nem érez semmit, ahogy becsukja a szemét, így amikor kinyitja, azt várja, hogy még mindig a mezőn fogja találni magát, de ez nem így van. A kúriában van, kezében Aurorával. A gyomra viszont igencsak megsínylette a gyors utazást, és bizony meglehetősen felfordult.
Eközben a démon még Oswalt monológját hallgatta, de amikor megérzi a mágiát, ami a pálcából érkezik, iszonyatos dühre gerjed, és karmos kezével megpróbálja egy hatalmas pofonnal eltávolítani Oswaltot az útból.

[Halál az elnyomókra Végveszélyben V2]

*Oswalt reakciójára enyhén szólva is megrökönyödik. ~Micsoda gyermeteg hozzáállás~ gondolja rosszallóan. Itt nem szócsatával, és az ellenség hergelésével fognak győzni vagy veszíteni, hanem elsősorban azzal, hogy ki tud túljárni a másik eszén, végül pedig a puszta acél az utolsó nyomatékos érv amit be lehet vetni.- gondolja miközben bosszús fintor jelenik meg az arcán. Nyilván Oswalt is készült valami meglepetéssel, de újfent neheztel érte hogy őket kettejüket ebbe nem avatta be…*

*Éppen ezért nem tud önfeledten szórakozni a rögtönzött előadásban, főleg hogy elég szembetűnő a nő elkeseredett arckifejezése. Nem ez a legmegnyerőbb arca, és nem csak ezért gondolja úgy, hogy inkább mellette a helye sem mint másutt. Éppen ezért termetétől szokatlan fürgeséggel nekiiramodik, egyenesen Aurora felé.*

*Nyilvánvaló, hogy Aurorával mindketten tévedtek, mert azt hitték az emberek legyőzése a feladat. De ezen változtatni még nem késő, és a harctéren szerzett tapasztalatai arra sarkallják, a legjobb eséllyel kínálkozó alternatívát lovagolja meg. Ahogy közelebb ér, már hallja is Oswalt önhittnek vélt szavait, és ezért végső elhatározásra jut.*

-Na akkor szórakoztassa kis ideig egyedül a tisztelt publikumot, hatásszünet következik mely alatt próbáljon meg életben maradni!

*Azzal a kezében szorongatott kis pálcával egyetemben odalép Aurorához, és hacsak a nő nem elvetemülten gyors, és ráadásul gondolatolvasó is, ölbe kapná hirtelen. Persze nem ez a legalkalmasabb pillanat a romantikus érzések és testi túlfűtöttség kibontakozásának, viszont valóban egyetlen célja az hogy folyamatos testi kontaktusba kerüljön az imádott nővel. Jobb híján most így. És ezzel egyidőben pedig már meg is töri a kis pálcát a nőt tartó kezében, azzal a reménnyel hogy sikerül azonnal a kúria falain belülre teleportálniuk.*

~Ha pedig ez nem válik be, akkor abból főzünk amin kéznél van...~ gondolja*

-Pár perces kéjutazás következik, de csak oda kisasszony, kérem kapaszkodjon! - teszi hozzá közben és várja a hatást…

[Halál az elnyomókra! Végveszélyben]

Nem sokat látta a férfit a fegyverei nélkül, s most egyszerre hirtelen nagyon riasztónak tetszik, hogy ott állnak hárman, puszta halandóként a démoni lény egyenes céltáblájaként. Tudja, hogí Oswaltnak ügyes trükkjei vannak, de vajon az ügyes trükkök mennyire elegek egy ilyen lényhez, aki az alvilág hetvenhetedik bugyrából bújt elő, és immár nem csak a kúriát, de egész Anwariont pusztulásra ítélteti a szimpla jelenléte is? Ki, vagy hogy fogja visszaűzni őt oda, ahonnan elő sem kellett volna bújnia? És vajon ő a felelős a kúria furcsán ingadozó mágiájának szintjéért is? És mi a fenéért választja minden pokolbéli lény Anwarion síkját?

De jelenleg a kósza gondolatokon kívül sok mindennel ugyan nem tud segítségére sietni a többieknek, de kézközelben tartja a saját folyékony füstöt rejtő üvegcséjét, ahogy a lord eldobja azt, s készségesen Oswalt mellé siet, kihasználva a zűrzavart.

- A sértegetése helyett érdemes volna inkább arra koncentrálnunk, hogy elegendő időt nyerjünk a lordnak, mert nem tudom, hogy észrevetted-e, de eléggé nagy kutyaszorítóban vagyunk! - mormogja a gnómnak, ahogy ő is elhajítja a saját fioláját, s a férfit figyeli. Menekülni dőreség volna, egy ilyen lénnyel a bújócska hamar és fájdalmas véget érne mindannyiuk számára, és bárhová is mennének, egészen biztos benne, hogy Adabar egyre növekvő haragja utolérné őket...

//mehet tovább, ezentúl írok majd sorrenden kívül, amikor úgy állnak a dolgok//

[Halál az elnyomókra]


~Minden a terv szerint halad. Túl egyszerű. Biztos történni fog valami…~Gondolja, ahogy figyeli a helyzetet. Ahogy telik az idő, úgy figyel ő is egyre jobban. Mikor Isenaar az ostromgépről lóg, megérzi végre! A pillantások súlya, ahogy mindenki feléjük fordul, tudja, hogy igaza lett! Elhúzza a száját. Sejtette, hogy valaki, vagy valami, irányítja az egészet. A falusiakat és az építőket. Ami varázslatra koncentrált, azt megszünteti, fölösleges már.
- Gyermeteg illúziók? Bevált, nem? – Vigyorodik el. – Sikerült előcsalogatni…-
Viszont neki is ez volt a célja. Ők is belesétáltak a kutyaszorítóba. Csakhát Oswalték vannak inkább hátrányban. Jobb lett volna többet tudni, mielőtt belevág ebbe az egészbe. Ahogy a fickó előlép, majd elkezd átváltozni, azért a gnóm homlokán megjelenik pár izzadságcsepp. A démoni aura bűze az átváltozás után nyomasztóan feszül Oswalt akaratának. Reflexből is hátrébb lép néhányat, közben az agya a lehetséges lépéseket mérlegeli. Nem izgatta soha a nekromancia, vagy a démonológia. Olvasta a kötelezőket még régen, meg párat az évtizedek alatt, de sosem foglalkozott mélyebben a témával. Most persze bánja. Persze a rúnamágia az ő jóbarátja és az elméje is edzett. Ki kell találnia egy pár trükköt hirtelen!
~ Még nem támad a démonfattya! ~ Figyeli, ahogy a parasztok a lény köré gyűlnek. ~ Pajzsként használná ellenünk az ártatlanokat. ~ Gondolja hirtelen magában. Isenaar kiáltására elhúzza a száját. ~ Találd föl magad! ~ Amikor a fiola a démon lábához hull, Oswalt halkan varázsigéket kezd mormolni. Úgy sejtem a füstömet a lény semlegesíteni fogja és ezt az időt akarja a kis fickó kihasználni. A varázslatot nem fejezi be, a megfelelő időzítés miatt. Csak aktiválni kell és egy pillanat alatt létrejön, de ő még kivár.
- Látjuk hát! Ilyen arcal még a kutyák se játszanának veled! Bocsi, nem vagyok jó szolgának és azt hiszem, ők sem. - Mutat a két társára mosolyogva. - Amúgy ha fel akarsz falni valamit, változz vissza s én majd mutatok egy jó fogadót! –
Tekintete a füstöt fürkészi, de szeme sarkából figyeli Isenaart, ahogy feléjük iramodik és Aurórát a kezével intve hívja maga mellé. A támadás első jelére azonnal aktiválja a bekészített varázslatát, de először kivár.