A kúria és a környéke

Nyomozás a Báb mester után

Élvezettel, halkan nevetve figyeli a méregetést. A lova prüszköl ugyan, amikor a nő átugrik rá, de határozottan tartja. Hagyja, hogy megmézegesse és szagolgassa.
- Segítséget kérsz? Ám legyen, de ez csak akkor segítség, ha világjáró és elég öreg vagy. - somolyog, azzal megsarkalja lovát, hogy Seda mellé menjen, felemelve kezét megmutatja neki a pecsét gyűrűt.
- Nos? Szabad a gazda? - kérdezi, míg a felkelő nap fénye miatt magára húzza a csuklyát.

Nyomozás a Bábmester után

Beharapja az alsó ajkát, ahogy végig méri a férfit, majd halkan hümmögni kezd. Méregeti alulról felfelé, jobbról balra, majd felállva a lován átugrik a ferfiére. Megszagolgatja, megböködi, felemeli a karjait és bepillant alájuk.
- Nos, óriás biztosan nem. - vigyorodik el, majd visszapattan a saját hátasára. - őszintén, fogalmam sincs mi maga, de biztosan nem halandó. Azok túl gyávák ahhoz, hogy szembe szálljanak egy ilyen démonnal. Tudnia kell valamit amitől ennyire magabiztos. Talán.. hmm.. elf füleket sem láttam.. segítsen már egy kicsit!

Nyomozás a Báb mester után

Nem látott még ehhez hasonló lovaglást, így érdeklődve figyeli, hogyan fekszik el a nő az idézett hátasán, annak sűrű ügető üteme ellenére. A szavakra némi hasonlóságot vél felfedezni benne, de egy pimaszkás félmosolyon kívül mással nem kommentálja az élet stílust. A kérdésre azonban ismét rá néz és kihívóan elmosolyodik.
- Szóval úgy gondolod, hogy csak azért, mert másnak van különlegessége, így nekem is van? Mire tippelnél először? - kezd egy kis játszadozásba vele.

Nyomozás a Bábmester után

Ajkaira egy halovány vigyor húzódik, közben a hátára fekszik a lovon lelógatva lábait róla. Fejét megtámasztja a sörényén, S úgy figyeli tovább a férfit. A kérdésre megrántja a vállait és a felkelő napot figyeli.
- Ami azt illeti.. Csak tengetem a napjaimat a világban, megkeseritve mások életét.. Amit persze élvezek.. - neveti el magát - De néha valami jót is akarok tenni. Nem beszélve arról, hogy eddig még nem akadt ellenfelem, így amolyan kihívást látok a Bábmester személyében.. nem félem a halált, így az sem érdekel ha otthagyom a fogam. Jut eszembe.. a kúriában kevés az halandó, ha van is mindegyik rendelkezik valamilyen képességgel. Mondja, maga micsoda?
Hirtelen hasra fordul, S lábait az égnek emelve kíváncsian lóbálja őket.

Nyomozás a Bábmester után

Elindulnak, hallgatja az intést, hogy miért is kell sietniük, majd mikor a lovakkal is elindulnak, könnyedén veszi fel az ügetés tempóját. Hallgatja a választ, néha bólint, vagy hümmög, jelezve, hogy figyel.
- Hogy én? Őszintén, fogalmam sincs. Talán csak azért, mert jobb dolgom nincs, és így legalább nem unom folyósra az agyamat. - válaszolja egy kis mosollyal a szája sarkában.
- És te? Te se vagy itt sokkal régebb óta ezek szerint...

Nyomozás a Bábmester után

Türelmetlenül várja a vámpír érkezését. Táskája már összepakolva, finom parfüm a nyakára fújva, tekercsek pedig az oldalára szerelve. Mivel őt kerestetik Székvárosban, így álruharol is gondoskodnia kell, melyet a zsákba rejtett.
A kopogásra felkapja a fejét, S halkan nyitja ki az ajtót.
- Jó reggelt, Marcus. Örülök, hogy nem késett. Az őrök sorakozása előtt kell oda érnünk, mielőtt a reggeli dupla őrfal feláll. Igyekezzünk.
Megkerülve őt szalad le halkan a lépcsőn, egészen az istállóig. Neki nincsen hús vér lova, így kénytelen a tekercséből megidéznie korom fekete paripáját. Felpattan a hátára, S elindul Székváros felé.
- Nem sokat tudunk eddig. Van egy démon, ami az idézett lényeket eltörli, S a két csinos hölgyet üldözi akik egy Lovagot akarnak megmenteni a karmai közül. A démon erősen befolyásoló, képes életenergát elnyelni és a hús vér állatok tudatát befolyásolni. Nehezen megközelíthető és.. Talán az egész kúria kevés a legyőzéséhez. Bár én nem tudhatom, néhány napja vagyok csak itt.
Fél szemmel a férfi felé pillant, miközben finoman megpiszkálja hátasa oldalát hogy gyorsabban ügessenek. A nap egyre feljebb kerül az égen, a homályos foltok kitisztulni látszanak.
- Maga mikor jött és miért akar segíteni rajtuk?