A kúria és a környéke

Nyomozás a Báb mester után</u>

A szavakra elmosolyodik, a paranoiát viszonylag megérti, bár át nem érzi. Ő talán túl könnyelmű, vagy talán túl öreg már hozzá, ki tudja.
- Kiöregedtem már az indokolatlan provokációból. De meg nem sértődök, egy ilyen csinos hölgyet bizonyára sokat egzecíroztatnak. - feleli megértő mosollyal.
Bent nyugodtan sétál vele a polcokhoz, a suttogásra biccent, majd mikor elválnak, elindul balra. A szemei gyorsan járják végig a könyveket, a címeket figyelve. Mintha kicsit szét lennének szórva, vagy is a kötetek nem egymás után helyezkednek el, hanem valamiféle kicsavart hektikus logikában. Talán új a könyvtáros.
//Dobj a kockával te is! Ha eléred a célt, találsz démonokkal kapcsolatos kötetet!//

Nyomozás a Bábmester után

- Hogy potenciális ellenfélnek tartalak-e? - ajkaira egy halovány vigyor ül ki, miközben a lovat kiköti a könyvtár melletti itatóhoz. Egy darabig gondolkodik a válaszon, ám végül beadja a derekát. - Nem szeretném, ám sosem tudni ki és mikor szúr hátba.. Persze, ne vegye magára. - kacagva legyintget egy párat, majd ő is a férfi után megy.
A könyvtárban elég világos van az apró ablakok ellenére, itt-ott gyertyák sorakoznak a falon, ám amit ők keresnek biztosan nem az elején lesz. A hatalmas beltér miatt csalafinta lehet a szemnek, a könyvtár jóval nagyobb mint amekkorának látszik elsőre. Kicsit közelebb húzódik a férfihez, suttogásra váltva hangos beszédét.
- Ahogy óhajtod. Megszoktam már, hogy mindenkit magázok. - elindul a sorok között, egyenesen hátra a kevésbé kutatott könyvek felé - Nem rossz ötlet. Váljunk szét. Enyém a jobb oldali sor. - ezzel el is tűnik a hatalmas polcok között.

Nyomozás a Báb mester után

- Szóval potenciális ellenfélnek tartasz? - vigyorodik el, fél kézzel elkapja a felé hajított tasakot. Most már mindketten meggyanúsíthatóak, de nem zavarja. A képesség hallatán felvonja a szemöldökét.
- Nocsak. Ez érdekesen hangzik. Ám legyen, nem taszít a fokhagyma, kifejezetten szeretem az ízét. - oszt meg magáról is egy apró dolgot, válaszolva egy korábbi kérdésre. Jelentéktelen, de épp annyi értéke van, mint annak, amit kapott. Mikor megállnak, leszáll a lóról, kiköti, leveszi róla a kardjait és a saját határa rögzíti azokat, mielőtt más enyves kezek vennék el.
- Mondjuk a gyógyítókhoz két módon is be tudnálak juttatni, de reméljük, hogy nem lesz rá szükség. Nem akarsz tegezni egyébként? A hideg ráz a magázódástól. - kérdi, miközben elindul felfelé a könyvtár lépcsőjén. A kaput átlépve lehúzza a csuklyát a fejéről és Sedara néz.
- Váljunk szét?

Nyomozás a Bábmester után

Tetszik neki a férfi észjárása. Mosolyogva megcsóválja a fejét, majd fél szemével hátra pillant rá.
- Utálom ha valaki úgy küzd, hogy tudja a gyenge pontjaimat, mérleg úgy már nem fer a küzdelem. Olyan, mint egy csalás, azt pedig nem tolerálom. - az egyik tasakot hátra dobja Marcus kezei közé. - De ha ennyire kíváncsi.. Mondjuk úgy, hogy a képességeimnek köze van az időhoz és annak pillanatnyi manipulálásához. Most maga jön.
Közben megáll a könyvtár előtt. Hatalmas épület, tele rengeteg feljegyzéssel S csak remélni tudja, hogy találnak majd valamit ami a hasznukra válhat.
- Igaza van.. de oda még én sem szívesen megyek be. Ha még nincs bajom, elég nehéz bejutni a gyógyítókhoz.

Nyomozás a Báb mester után

A közelség már minden más férfit levenne a lábáról, és tény, hogy valamelyest neki is imponál, azonban öregebb annál, semmint hogy ilyen egyszerű női praktikáknak bedőljön.
- Úgy vagyok vele, mint te. Nincs vesztenivalóm, és a halált sem félem.. így hát mi is akadályozna meg abban, hogy eláruljak bármit? Vagy talán még is van vesztenivalód? - fordítja az elhangzottakat ellene, egy simlis mosollyal hátra pillantva a válla felett. Ezzel jelzi is, hogy csak azért hallgat, mert élvezi, hogy húzhatja a másik agyát. Jobbra fordul az utcán, figyeli az előre sétáló nőt, és mikor éles szemei észreveszik a lopásokat, elmosolyodik az orra alatt.
- Azért mondtam, mert a démonoknak és a hozzám hasonló sötét lényeknek ők a szöges ellentétei és vadászai. Ha a könyvtárban és a céheknél nem találunk használható dolgot, náluk még érdeklődhetünk. - magyarázza, felnézve a mutatott épületre.

Nyomozás a Bábmester után

Ajkaira egy mosoly ül, ahogy közelebb hajol a férfihez. Mellkasát a hátának tapasztja, ajkaival pedig olyan közel hajol a füléhez, hogy szinte hozzá érinti.
- Ha sok emberrel találkozott már hamar rájön, hogy nem oszthatja meg minden titkát a másikkal, hiszen ha egyszer az ellene fordul, akár még végzetes is lehet. - búgja halkan a fülébe, majd elhajolva tőle csettint egyet. - Itt jobbra.
Lepattanva a lóról fogja meg a kantárját, S innentől ő vezeti a férfit. A szűk utcákon embertömeg hömpölyög, Ronyva a patak hangos koppanását a macskaköveken. Néha egy vékonyabb sikátorba fordulnak meg, ő pedig észrevétlenül csenegeti el a mit sem sejtő kereskedők őrizetlen erszényeit.
- Ne aggódj ön, nem szülni megyünk így nem találkozik majd gyógyítókkal.. legalább is még. - vigyorog rá - Látja azt a nagy fehér kőből épült épületet? Az a könyvtár. Ott kezdünk.