A kúria és a környéke

Nyomozás a Báb mester után

Halkan elneveti magát az orrbedugás ötletén.
- Amíg nem szokok rá, nem kell félned attól, hogy megsérülj. - nyugtatja meg kis mosollyal, aztán ismét ömlenek a kérdések. Halkan sóhajtva, kis mosollyal dől kicsit előre és kezdi fürkészni a másikat.
- Ismét ott tartunk, hogy ahol korábban. Telhetetlen vagy. Mindig csak többet a válaszból, de másnak nem adsz egy falatot se. - somolyog. - Az információból, persze. Nem magadból. - vigyorodik el kissé, aztán hátra dől.
Ízeket érzek, és habár gond és betegség nélkül átmegy a szervezetemen, táplálni nem táplál. Nem csillapítja az éhemet egy pillanatra sem, akkor sem, ha tele van a gyomrom. - adja meg a választ, bele kortyolva a sörbe.
- A te idővel kapcsolatos képességednek van köze ahhoz, hogy olyan gyorsan kaptál mások keze és orra után? - kérdezi fürkészve.

Nyomozás a Bábmester után

- Várj.. - már éppen figyelmeztetné, hogy csak óvatosan mivel a mágia a testét minden egyes pillanatban, folyamatosan átjárja, de addigra a vércsepp már a férfi nyelvén pihen. Tekintetét az övébe fúrja, hogy láthassa a különleges Rubint vörös iriszeket, melyekkel hosszú másodpercekig megjutalmazza őt. Ajkaira mosoly szökik, majd elhúzza tőle a kezét, S lenyalja a maradék kibuggyanó néhány cseppet, hogy már az se zavarja tovább a vámpírt.
- Szóval finom. Akkor oda kell figyelnem hogy lehetőleg ne nagyon sérüljek meg melletted. Majd dugd be az orrod ha kaszabolni viszel. - halkan felnevet s jó nagyot húz az italából. - Várjunk csak.. szóval nem tudsz berúgni az alkoholtól, csak akkor ha részeg ember vérét szivod? - szemei kikerekednek - Akkor mellettem mindig ittas lennél cimbora! És hogy állsz az emberi étellel? Érzed az ízét rendesen? Ha nagyon éhezel, képes elvenni egy kicsit az étvágyad? Meg tudod emészteni? Nem leszel tőle beteg?
Ismét zúdulnak a kérdések. Hiába, túlságosan érdekli Sedát a vámpírok féltve őrzött titkai.

Nyomozás a Báb mester után

A már majdnem szégyellős, leszegett pillantásra a korsójába rejti a mosolyát, és iszik egy kortyot, csak azért, hogy utána kérdésekre válaszoljon. A tippeket hallva halkan elneveti magát és hátra dől.
- Te is finomnak tartod a rumot és a zsíros koca sültet, még se a legtáplálóbbak, nem igaz? Persze, az egészségesebb lénye finom tud lenni, de a mágia, vagy a faji különbségek olyan fűszerezést adnak hozzá, amitől egy magam fajta képes ... mondjuk úgy, megőrülni. Mint mikor valaki rákap a bagóra, vagy az italra. Szinte fizikai fájdalmat tud okozni a hiánya. A mágusok a legfinomabbak. A ley energiáknál ízletesebb dolog kevés van, így ha csak egy kicsit is tudsz varázsolni, vagy van benned valami, amitől kiemelkedsz egy átlag ember mellett, akkor nagy az esélye, hogy finom vagy. Akkor is, ha zsíros és alkohollal telt. Utóbbi esetben még én is berúghatok, ugyanis ez... - bök a korsóra - ...csak dísz. Nem hat rám. - magyarázza viszonylag röviden, míg figyeli, hogyan harap sebet magára a nő. A vér illata persze már most mámorító, izmai megfeszülnek, ahogy visszatartja magát, hogy egyből oda kapjon. Nyugodt, ráérős mozdulattal hajol oda, és mintha csak kezet akarna csókolni megfogja a kezét, lecsókolja a vércseppet a bőrről. Hangosat szusszan az ízre, és most kifejezetten örül, hogy háttal ül az embereknek, mert a szemein nem tudja rejtegetni, hogy bizony finom volt az a csepp. Rendkívül finom. A vörösen világító íriszeit felemeli Sedara, de elengedi a kezét, önuralmamról tanúskodva.
- Lehet nem a legjobb ötlet megkínálni a továbbiakban. Határozottan olyan vagy, amire rá lehet szokni. - iszik a korsójába, hogy az ízt lemossa, és ha ez sikerült, a szeme színe is rendeződik.
- Rendben, nem állt szándékomban ilyen erős sebet ejteni rajtad. - biccent vissza ő is.

Nyomozás a Bábmester után

A kacérkodásra csak elvigyorogja magát S egy pillanatra lesüti a szemét. Szívesen válaszra méltatná, de inkább nem teszi, az már túlságosan is kihívó lenne. Cserébe csak megcsóválja a fejét és ismét rápillant.
- Mitől függ az, hogy valakinek finom-e a vére? Mármint biztosan befolyásolják vitaminok és ásványi anyagok melyeket bevisz a szervezetébe.. Az én vérem igazából csak alkoholból és zsíros ételekből áll, így kétlem hogy repetáznál belőle olyan szívesen.. de.. mi lenne, ha tennénk égy próbát a biztonság kedvéért?
Mosolyogva a hüvelykujja végét az ajkai közé veszi, S hegyesebb szenfogával finoman ráharap, pont annyira hogy csak néhány csepp vér bukkanjon ki. Ekkor odatartja az ujját Marcus orra elé, kíváncsian várva a reakciót.
- Mondtam, amíg nem szivsz ronggyá, és jól viselkedsz nem érdekel. Ha kell később is adok ha ízlik. Oh, jut eszembe ha esetleg odáig kerül a sor hogy kést kell belém mártanod, fontos hogy nem érhet semmilyen szervet a vágás, rendben? Azért mondom most hátha úgy berúgok hogy utána elfelejtem.

Nyomozás a Báb mester után

Követi a nőt, és mindamellett, hogy hátulról is megszemléli, nem téveszti szem elől azokat a mozdulatokat, amelyeket érdekes módon még az előtt elindít, hogy a taperolás megindulna, gyakorlatilag akkor is, ha már hátulról érnének hozzá. Ez a különleges ... "reflex" igazán felkelti az érdeklődését. Megkapják az italt, majd elhelyezkednek egy asztalnál, a lovas témára kissé elvigyorodik.
- Bizonyos szituációkban én kifejezetten szeretek ló lenni. - kacérkodik egy pillanatra, aztán koccint és iszik. A kérdésre megingatja a fejét.
- Ez attól függ, mennyire vagy ínycsiklandó. Minél különlegesebb a vér, annál különlegesebb az íz. Szárazra nem szívlak, attól nem kell félni. Attól már inkább, hogy később is rád kívánnék. Persze, csak ha tényleg finom vagy. - válaszol két korty között.
- Ha nem kockáztatsz is megértem. Bár nem szívesen vagdoslak, megteszem, ha muszáj.

Nyomozás a Bábmester után

A Kakashoz érve lepattan a lóról és megigazgatja magán a ruhát, illetve a fürtjeit is elrendezgeti. Szépen előre sétál, és berúgja az ajtót maga előtt, ördögi vigyorral az arcán. Annyira elkapta a hév az alkohol után, hogy most nincs az az ember, vagy vámpír aki megállíthatná. A csőcselék alaposan megbámulja őket, néhányuk még mormog is valamit az orra alatt ahogy elhaladnak mellettük. Néhányat aki tapogatni próbál még a kéz érintése előtt elkap és egy kellemes pofonnal, vagy orrtöréssel jutalmaz. Igazából úgy sétál végig a tömegen, mintha a dzsungelben botorkálna. A pulthoz érve kikéri magának a rumot, a férfi a sört, majd mire a legközelebbi aztalhoz ér az már fel is szabadul. Könnyed és kifejezetten elegáns mozdulattal helyezi magát kényelembe, végül Marcus felé fordul.
- Sosem iszok állva, nem vagyok ló. - korsóját koccintasra emeli, majd meg is húzza - Nem lesz probléma a sok vérből? Tudod magadat majd tűrtőztetni, hogy ne támadj le mint valami eszét vesztett vadállat? - persze, ha más lenne a téma akkor nem hogy nem bánná, de még örülne is neki. - Nincs kedvem kiszáradt bőrtáskaként végezni az egyik sikátorban, az nem olyan hősi halál amire én vágyok.